Pfv.21640/2019/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az alperesek egészségügyi tevékenységének megítélése során abból kell kiindulni, hogy az adott orvosi vizsgálat alkalmával fennálltak-e olyan tünetek és panaszok a betegnél, amelyek más kezelést, esetleg kórházi felvételt indokoltak volna. Ennek szakmai elemzése során az orvosszakértőnek az adott helyzetben bizonyítottan rendelkezésre álló adatokból kell következtetést levonnia, az elvárható magatartás megítélésekor retrospektív visszakövetkeztetésnek nincs helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.640/2019/

1. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Zumbók Péter bíró A felperesek: Felperes1 (Cím2) I. rendű Felperes2 (Cím2) II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Mátyás Brigitta ügyvéd (Cím7) Az alperesek: Alperes1 (Cím1) I. rendű Alperes2 (Cím3) II. rendű Az alperesek képviselői: Kúria III.Pfv.21.640/2019/8/2 2 Dr. Sándor Attila ügyvéd (Cím5) I. rendűért Glósz Ügyvédi Iroda (Cím6, ügyintéző: dr. Glósz Gábor ügyvéd) II. rendűért A per tárgya: személyiségi jog megsértésének a megállapítása és kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.028/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Törvényszék 15.P.20.081/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 946.000 (kilencszáznegyvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria III.Pfv.21.640/2019/8/2 3 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I-II. rendű felperesek hozzátartozóját az I-II. rendű alperesek kezelték egyebek mellett kardiológiai és tüdőgyógyászati panaszokkal. [2]
4. október 28-án a II. rendű alperes magánrendelésén a felperesek hozzátartozójának kardiológiai vizsgálatára került sor. A II. rendű alperes a fizikális vizsgálat mellett EKG-t és szívultrahang vizsgálatot is végzett, valamint rendelkezésére állt a beteg vérvételének eredménye is. A II. rendű alperes ekkor a felperesek hozzátartozójának állapotrosszabbodása miatt kórházi kivizsgálását és gyógykezelését javasolta,
5. november
6. napjára jegyezte elő felvételre az I. rendű alperes kardiológiai osztályára. [3] A felperesek hozzátartozója
7. november 1-jén éjszaka otthonában, álmában elhunyt. Boncolására nem került sor, halálát nagy valószínűséggel szívritmuszavar – hirtelen szívhalál – okozta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperesek keresetükben a lelki és testi egészséghez, valamint az ép és teljes családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértésének megállapítását kérték, továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére. Állításuk szerint az alperesek felróható és jogellenes magatartása következtében halálozott el hozzátartozójuk. [5] Az I-II. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [7] A perben beszerzett igazságügyi szakvélemény alapján megállapította, hogy az alperesek részéről a beteg vizsgálata kiterjedt a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéb körülmények feltárására. Kiemelte, hogy az alperesek részéről olyan mulasztás, amellyel bizonyossággal megállapítható okozati összefüggésben következett be a felperesek hozzátartozójának halála, nem történt. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesek hozzátartozója halálának legvalószínűbb oka alapbetegségéből következő szívritmuszavar – hirtelen szívhalál – lehetett, azonban boncolás hiányában egyéb halálokok sem voltak kizárhatóak. Kúria III.Pfv.21.640/2019/8/2 4 [9] Megállapította, hogy az alperesek a szakma szabályai szerint szükséges vizsgálatokat elvégezték, a beteg szívelégtelenségét megfelelően kezelték és Concor terápiát alkalmaztak kórházi felvétel nélkül is. Kifejtette, hogy az esetleges gyógyszerváltás a néhány nappal későbbre tervezett kórházi felvétel esetén is elvégezhető lett volna. [10] Érvelése szerint a betegnek
8. október 1-jén nem volt olyan panasza, amely részletes kardiológiai kivizsgálást tett volna szükségessé. Rámutatott arra, hogy
9. október 28-án a felperesek hozzátartozójánál a szívultrahang vizsgálatot is elvégezték, azonban további teendőt igénylő kóros elváltozást nem észleltek, a sürgősséggel történő kórházi felvétele nem volt indokolt. Utalt arra is, hogy a szívultrahang vizsgálat eredménye a beteg esetlegesen korábban bekövetkező szívizomelhalását kizárta. Megjegyezte azonban a szakértői vélemény alapján, hogy a hirtelen szívhalál bekövetkezésének veszélye még kórházi kezeléssel sem lett volna csökkenthető, továbbá ennek esélye sem volt nagyobb, mint a megelőző hónapokban. [11] A 24 órás EKG (Holter) vizsgálat szükségességéről az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy utólagosan megállapítva hasznos lehetett volna, azonban a vizsgálat indokoltsága a kezelési döntés meghozatalának időpontjában nem állt fenn. [12] Hangsúlyozta, hogy a betegnél nem állt fenn olyan tünet sem, amely az alsó végtagi Doppler, vagy a D-dimer vizsgálat akut elvégzését indokolta volna. [13] Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperesek hozzátartozójának ellátása és kivizsgálása során az alperesek mulasztást nem követtek el, valamennyi olyan szükséges vizsgálatot elvégezték, amelyet a beteg aktuális állapota indokolt, az állapotromlása jellegének pedig a rövid időn belül tervezett kórházi felvétel teljes mértékben megfelelt. [14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, osztva annak jogi indokait. [15] Az aggálytalannak elfogadott és többször kiegészített szakértői vélemény alapján egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a halál legvalószínűbb oka a felperesek hozzátartozójának alapbetegségéből eredő szívritmuszavar – hirtelen szívhalál – lehetett, azonban boncolás hiányában az egyéb halálokok, így a szívtúltengés, tüdőbetegség, súlyfelesleg miatti keringésmegterhelés, alvási apnoe szindróma, ischaemiás szívbetegség, illetve tüdőverőér rögösödés sem volt kizárható. [16] Megállapította, hogy szívritmuszavart okozhatott reflexesen a tüdőembólia, a gócinfekciók, a mélyvénás trombózis, a szívelégtelenség progressziója, valamint a szívinfarktus, illetve a tüdőödéma is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mindezen lehetséges halálokokra kiterjedően vizsgálta az alperesek által végzett gyógykezelést. Hangsúlyozta, hogy nem az utóbb megismert orvosi adatokból visszakövetkeztetve, hanem az adott időben fennálló panaszok és vizsgálati eredmények alapján kell megállapítani, hogy az orvosok a beteg ellátása során az elvárható gondossággal jártak-e el (BDT 2008.3798.). Kúria III.Pfv.21.640/2019/8/2 5 [17] A gócinfekciókkal kapcsolatban utalt arra, hogy azok jelentős szívelégtelenségben növelik ugyan a halál rizikóját, de ezt az irodalmi adatok csak a bal szívfél elégtelensége esetén támasztják alá, ilyen azonban a felperesek hozzátartozójánál nem állt fenn, mivel a tüdejében pangás nem lépett fel, a bal kamrai ejekciós frakció összehúzódó képességét jelző paraméter pedig megtartott volt. Erre tekintettel álláspontja szerint a gócinfekciók esetleges szívbetegség súlyosbítását elindító feltételezett szerepe és a halál lehetséges oka közötti összefüggés nem állapítható meg. [18] Hivatkozott arra, hogy
10. október 28-án a felperesek hozzátartozójánál valóban új tünetként jelentkezett az ödéma lábakról hasfalra terjedése és a vegyes hólyagú szörtyzörej, azonban a tünetek alapján a mellkasröntgen elvégzésének akut indikációja nem állt fenn, az elegendő lett volna a kórházi felvételt követően. [19] Érvelése szerint, miután a II. rendű alperes a jelentős szívüreg-tágulattal járó szívizom elfajulást, illetve a billentyűbetegséget kizárta – a tervezett közeli időpontban történő kórházi felvételre is figyelemmel – nem volt indokolt a betegnél újabb antibiotikumos kezelés indítása. Megjegyezte, hogy az orvos a betegtől egyébként is olyan ismeretekkel rendelkezett, amely szerint a Suprax nevű antibiotikumot szedi. [20] A szakkonzulens véleménye alapján utalt arra, hogy a felperesek hozzátartozója esetén a klinikai kép nem utalt mélyvénás trombózis kialakulására sem. Kifejtette, hogy amennyiben az aszimmetrikus lábdagadás ránézésre is megállapítható lett volna, akkor merülhetett volna fel a kórházi felvételt megelőzően – akutan – egyéb speciális vizsgálatok pl. Doppler vagy D-dimer vizsgálat elvégzésnek az indokoltsága. A szakértői vélemény alapján rámutatott arra is, hogy a mélyvénás trombózis egyébként is csak kivételesen okozhat a nagy vérkörben rögös elzáródást, ugyanis a leszakadó vérrögök a tüdőn nem jutnak át. [21] Érvelése szerint a Holter monitorizálás hasznossága csak utólagosan a legvalószínűbb halálok ismeretében jelenthető ki, mivel a vizsgálat időpontjában a klinikai kép alapján a vizsgálat elvégzésének indoka nem állt fenn. [22] Utalt arra is, hogy összességében a beteg fokozatos állapotromlása mutatta a gyógyszeres kezelés elégtelenségét, amely szükségessé tette a felperesek hozzátartozójának kórházi beutalását, amelynek során a szükséges terápia módosítása, a drasztikus vízhajtás ellenőrzött körülmények között elvégezhető lett volna. Megjegyezte továbbá, hogy az orvosi adatok alapján a beteg a Concor tablettát nem előírásszerűen alkalmazta, és a jelentős túlsúlyának tartós csökkentését sem valósította meg. [23] Álláspontja szerint a szívelégtelenség második leggyakoribb okára, a koszorúsérelmeszesedésre sem utalt a beteg kórtörténete, mivel nem rögzítettek nála erre utaló mellkasi fájdalmat és az EKG vizsgálat sem támasztotta alá ennek fennállását. Az orvosszakértői vélemény alapján cáfolta a felpereseknek azt az állítását is, amely szerint amennyiben a szív üregében meszesedés van, akkor nagy valószínűséggel a koszorúserek is meszesek. A másodfokú ítélet indokolása szerint a két elváltozás között a felperesek által állított kapcsolat nem állt fenn, mert még az ereket érintő meszesedés esetén is nagy az eltérés, hogy melyik ér vagy érszakasz milyen mértékben érintett. Kúria III.Pfv.21.640/2019/8/2 6 [24] A szakértői vélemény alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint szívinfarktus lezajlása sem volt igazolható a
11. október 28-án elvégzett EKG alapján. Megjegyezte, hogy a heveny szívizomelhalás lehetőségét ugyan a mellkasi fájdalom hiánya nem zárja ki, de az elvégzett EKG vizsgálat és a szívultrahang vizsgálat ezt nem támasztotta alá, továbbá a beteg panaszai nem akutan alakultak ki, hanem a fennálló panaszok fokozatosan súlyosbodtak. [25] A pulmonális ödéma kérdéskörében úgy foglalt állást, hogy nagy mennyiségű mellkasi folyadékgyülem tette volna szükségessé az azonnali kórházi kezelést, ilyen azonban a felperesek hozzátartozójánál nem állt fenn. [26] A másodfokú bíróság érvelése szerint az állapotromlás mértéke és a
12. október 28i vizsgálatok eredménye alapján az egy héten belüli kórházi felvétel megfelelő időpontú ellátást biztosított volna a beteg részére, azonban hangsúlyozta, hogy a felperesek hozzátartozójának idült alapbetegségei – súlyos elhízás, tüdőbetegség, jelentős szívtúltengés – folyamatosan magukban hordozták a hirtelen szívhalál lehetőségét, amelynek bekövetkezési esélyét érdemben a kórházi kezelés sem csökkentette volna. [27] Fentiek alapján egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesek részéről nem volt olyan szakmai szabályszegés vagy mulasztás, ami megalapozná azt a következtetést, amely szerint az alperesek a kellő gondosságot nem tanúsították a felperesek hozzátartozójának egészségügyi ellátása során. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [28] A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, és az alpereseket keresetnek megfelelően marasztaló határozat meghozatala iránt. Másodlagosan – tartalmilag – kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és közbenső ítélettel az I-II. rendű alperesek egyetemleges kártérítési felelősségének a megállapítását a felperesek hozzátartozója halálával okozati összefüggésben bekövetkezett valamennyi kárukért. Harmadlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérték. [29] Hivatkoztak a Polgári Törvénykönyvről szóló
13. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
14. §