Bf.29/2025/95 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont] társtettesként elkövetettnek minősít. A IV. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát – az egynapi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett – 540 (ötszáznegyven) napi tételre, ekként a pénzbüntetés összegét 1.350.000 (egymillió-háromszázötvenezer) forintra felemeli, s egyben őt 5 (öt) év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottság tagja foglalkozástól eltiltásra is ítéli. Vagyonelkobzást rendel el továbbá a IV. r. vádlottól a nyomozás során 60300-46/2012.bü. számon lefoglalt, a nyilvántartás szerint tanú18, de ténylegesen a IV. r. vádlott tulajdonában álló rendszám2 frsz.-ú Mercedes S500L típusú személygépkocsira, melyet jelenleg a NAV Bűnügyi Főigazgatóság Áru- és Bűnjelkezelő Főosztálya telephelyén raktároznak. A kiszabott szabadságvesztésbe – a végrehajtás elrendelése esetén – a IV. r. vádlott által helyesen a 2012. június 5. napjától 2012. december 7. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a 2012. december 8. napjától 2013. július 19. napjáig házi őrizetben töltött időt rendeli beszámítani akként, hogy egy nap előzetes fogvatartásban, illetve négy nap házi őrizetben töltött időnek egynapi szabadságvesztés felel meg. A Terhelt5 V. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket egységesen 1 rendbeli társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont] minősíti. Az V. r. vádlottal szembeni büntetés halmazati jellegére utalást mellőzi; a kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát – az egynapi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett – 540 (ötszáznegyven) napi tételre, ekként a pénzbüntetés összegét 1.350.000 (egymillió-háromszázötvenezer) forintra felemeli, egyben őt 5 (öt) év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottság tagja foglalkozástól eltiltásra is ítéli. A kiszabott szabadságvesztésbe – a végrehajtás elrendelése esetén – az V. r. vádlott által helyesen a

1. június
2. napjától
3. december
4. napjáig előzetes fogvatartásban, továbbá a
5. december
6. napjától
7. július
8. napjáig házi őrizetben töltött időt rendeli beszámítani akként, hogy egy nap előzetes fogvatartásban, illetve négy nap házi őrizetben töltött időnek egynapi szabadságvesztés felel meg. A Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és annak tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre mérsékli, ugyanakkor e vádlottat 3 (három) év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottság tagja foglalkozástól eltiltásra is ítéli. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 3 A napi tételszám és egynapi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett rögzíti, hogy a kiszabott pénzbüntetés összege helyesen 625.000 (hatszázhuszonötezer) forint. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. A VI. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt8 VIII. r. vádlott terhén értékelt cselekményeket egységesen 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk.
9. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont] minősíti. Az e vádlottal szembeni büntetés halmazati jellegére utalást mellőzi, és őt előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt9 IX. r. vádlott terhén megállapított cselekmények közül 1 rendbeli költségvetési csalás bűntettét [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont] társtettesként elkövetettnek minősíti. Az e vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának érintetlenül hagyása mellett a felfüggesztés próbaidejét 3 (három) évre leszállítja, egyben őt 3 (három) év a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottság tagja foglalkozástól eltiltásra is ítéli. A Terhelt10 X. r. vádlott terhén értékelt cselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A X. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, s a végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. E vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A kiszabott szabadságvesztésbe – a végrehajtás elrendelése esetére – a X. r. vádlott által helyesen a

1. június
2. napjától
3. június
4. napjáig őrizetben töltött időt rendeli beszámítani, ennek megfelelően a lakhelyelhagyási tilalom kezdőnapja
5. június
6. A Terhelt11 XI. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [
7. évi IV. törvény
8. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A XI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, s a végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. Ugyanakkor a vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételszámának érintetlenül hagyása mellett, az egynapi tételének összegét 10.000 (tízezer) forintra, ekként a pénzbüntetés összegét 1.000.000 (egymillió) forintra felemeli. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 4 A XI. r. vádlott vonatkozásában a lefoglalás megszüntetésével érintett 4080 (négyezernyolcvan) euró és a 2000 (kettőezer) zambiai kwacha tekintetében a visszatartásra vonatkozó rendelkezést mellőzi. A XI. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. Terhelt12 XII. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre leszállítja. E vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. Terhelt13 XIII. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre mérsékli, e vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. Az Terhelt14 XIV. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket egységesen 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] minősíti. Az e vádlottal szemben kiszabott büntetés halmazati jellegére utalást mellőzi. Terhelt15 XV. r. vádlottal szemben a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja. Terhelt16 XVI. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A kiszabott szabadságvesztésbe – a végrehajtás elrendelése esetére – a XVI. r. vádlott által helyesen a

1. június
2. napjától
3. június
4. napjáig őrizetben töltött időt rendeli beszámítani, ennek megfelelően a lakhelyelhagyási tilalom kezdőnapja
5. június
6. A Terhelt17 XVII. r. vádlott terhén megállapított cselekményeket egységesen 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [
7. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] minősíti. A XVII. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés halmazati jellegére utalást mellőzi, a szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 1 (egy) évre leszállítja, a pénzbüntetést mellőzi. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi. A XVII. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt20 XX. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 5 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] minősíti. A XX. r. vádlottal szembeni pénzbüntetés kiszabását mellőzi; a szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és a végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi, és őt előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt21 XXI. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A XXI. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. A kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és a végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi, továbbá őt előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt22 XXII. r. vádlott terhén megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A XXII. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi, a szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és a végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi, továbbá őt előzetes mentesítésben részesíti. A kiszabott szabadságvesztésbe – végrehajtásának elrendelése esetén – a XXII. r. vádlott által

1. november
2. napjától
3. november
4. napjáig őrizetben töltött időt beszámítani rendeli. A Terhelt24 XXIV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és annak tartamát 3 (három) hónapra mérsékli, ugyanakkor a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (két) évre felemeli. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. A XXIV. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt25 XXV. r. vádlott terhén értékelt bűncselekményeket Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 6 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [
5. évi IV. törvény
6. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] minősíti. A XXV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja, a pénzbüntetést mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi. A Terhelt26 XXVI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja, a pénzbüntetést mellőzi. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést szintén mellőzi. E vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt27 XXVII. r. vádlott terhén megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A XXVII. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja, a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést ugyancsak mellőzi. A XXVII. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti. A Terhelt28 XXVIII. r. vádlott terhén megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] és 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310/A. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] minősíti. A XXVIII. r. vádlottal szemben kiszabott a szabadságvesztést börtönbüntetésnek nevezi meg, és tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre leszállítja, a pénzbüntetést mellőzi. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. A XXVIII. r. vádlottat továbbá előzetes mentesítésben részesíti. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 7 A Terhelt30 XXX. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre mérsékli, a pénzbüntetést mellőzi. A Terhelt31 XXXI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának érintetlenül hagyása mellett a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra leszállítja. E vádlottat továbbá előzetes mentesítésben részesíti. Ezt meghaladóan vagyonelkobzást rendel el a nyomozás során 60300-1433/2012.bü számon zárolt, és a Budai Központi Kerületi Bíróság 18.Bny.466/2014/

1. számú végzésével a cég
2. bankszámlaszám12 számú bankszámláján zár alá vett, jelenleg a társaság (illetve a bankszámla) megszűnése folytán az bank1 belső technikai számláján kezelt 483.577 (négyszáznyolcvanháromezer-ötszázhetvenhét) forint, úgyszintén a cég5 Szolgáltató Kft. bankszámlaszám10 számú bankszámláján zár alá vett, és jelenleg a társaság (illetve a bankszámla) megszűnése folytán az bank1 belső technikai számláján kezelt 9.693.070 (kilencmillió-hatszázkilencvenháromezer-hetven) forint összegre. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. és Terhelt9 IX. r. vádlottakat az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből további 2.299.741 (kettőmillió-kettőszázkilencvenkilencezer-hétszáznegyvenegy) forint egyetemleges megfizetésére is kötelezi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r., Terhelt6 VI. r., Terhelt8 VIII. r., Terhelt9 IX. r., Terhelt10 X. r., Terhelt11 XI. r., Terhelt12 XII. r., Terhelt13 XIII. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r., Terhelt16 XVI. r., Terhelt17 XVII. r., Terhelt20 XX. r., Terhelt21 XXI. r., Terhelt22 XXII. r., Terhelt24 XXIV. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt27 XXVII. r., Terhelt28 XXVIII. r., Terhelt29 XXIX. r., Terhelt30 XXX. r. és Terhelt31 XXXI. r. vádlottakat érintően helybenhagyja azzal, hogy Terhelt9 IX. r., Terhelt12 XII. r., Terhelt13 XIII. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r., Terhelt16 XVI. r. vádlottat érintően a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezésnél a „kéthamrad” kifejezést „kétharmad” szóra helyesbíti; Terhelt1 I. r. vádlott bejelentett lakóhelye pontosan lakcím tartózkodási helye: cím138, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám1 Terhelt2 II. r. vádlott állandó lakcíme: lakcím útlevél száma: okmányszám; Terhelt3 III. r. vádlott bejelentett lakóhelye pontosan: lakcím értesítési címe: cím138, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám2; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 8 Terhelt4 IV. r. vádlott állandó lakóhelye és tartózkodási helye egyaránt a 1cím139 szám alatti cím, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám; Terhelt5 V. r. vádlott állandó lakóhelye a korábbi tartózkodási helyével azonos cím140 ajtószám alatti cím, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám3; Terhelt6 VI. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám4; Terhelt8 VIII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám5; Terhelt9 IX. r. vádlott állandó lakcíme: cím141 személyazonosító igazolványának száma: okmányszám6; Terhelt10 X. r. vádlott állandó lakcíme: cím142, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám7; Terhelt11 XI. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám8; Terhelt12 XII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám9; Terhelt13 XIII. r. vádlott állandó lakcíme: cím143, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám10; Terhelt14 XIV. r. vádlott állandó lakcíme: cím144., személyazonosító igazolványának száma: okmányszám11; Terhelt15 XV. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám12; Terhelt16 XVI. r. vádlott állandó lakcíme: cím145 személyazonosító igazolványának száma: okmányszám13; Terhelt17 XVII. r. vádlott állandó lakcíme: cím146, érvényes tartózkodási helye: cím147, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám14; Terhelt18 XVIII. r. vádlott állandó lakcíme helyesen: cím146, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám15; Terhelt20 XX. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám16; Terhelt21 XXI. r. vádlott érvényes személyazonosító igazolványának száma: okmányszám17; Terhelt22 XXII. r. vádlott neve helyesen: terhelt22, állandó lakcíme: cím37, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám18; Terhelt24 XXIV. r. vádlott állandó lakcíme: cím148., személyazonosító igazolványának száma: okmányszám19; Terhelt25 XXV. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám20; Terhelt26 XXVI. r. vádlott állandó lakcíme: cím149, érvényes tartózkodási helye: cím150, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám21; Terhelt27 XXVII. r. vádlott állandó lakcíme: cím151, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám22; Terhelt28 XXVIII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám23; Terhelt29 XXIX. r vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám24; Terhelt30 XXX. r. vádlott érvényes tartózkodási helye: cím152, személyazonosító igazolványának száma: okmányszám25 Terhelt31 XXXI. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: okmányszám
3. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 9 A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből Terhelt1 I. r. vádlott 78.876 (hetvennyolcezer-nyolcszázhetvenhat) Ft-ot köteles az államnak megfizetni, az ezt meghaladóan felmerült bűnügyi költséget – IX. és XIV. r. vádlott helyettes védője díjának kivételével – az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék a
4. szeptember
5. napján kihirdetett 15.B.1842/2014/
6. számú ítéletével a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk.
7. §

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] mint felbujtót, és ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte, emellett az I. r. vádlottal szemben a tőle lefoglalt 430.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés hétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről; Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] mint felbujtó állapította meg, és ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés hétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről; Terhelt3 III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] mint felbujtót, s ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte, emellett a III. r. vádlottal szemben a tőle lefoglalt 2.000.000 forint, 13.820 euro, 25 angol font és 280 amerikai dollár tekintetében vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, ugyanakkor a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt4 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] mint bűnsegédet, és költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

(4)bekezdés b) pont] mint felbujtót, s ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte, emellett a tőle lefoglalt 400.000 forint és 1300 euro készpénzre vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 10 esetére rendelkezett e terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés hétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről; Terhelt5 V. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] és költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek, s ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte, emellett 10.260.000 forint készpénz erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett az általa előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről. Terhelt6 VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310.§

(4)bekezdés], s ezért őt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 750.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről; Terhelt8 VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§

(1)bekezdés a) pont

(5)bekezdés a) pont] mint bűnsegédet, és költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396.§

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] szintén mint bűnsegédet, s ezért őt halmazati büntetésként 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 1500 forint, összesen 300.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről; Terhelt9 IX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt10 X. r. vádlott bűnösségét ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 11 Terhelt11 XI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. A nyomozás során XI. r. vádlottól lefoglalt 4.801.000 forint, 4080 euró, 2000 zambiai kwacha készpénz lefoglalását megszüntette, s XI. r. terheltnek kiadni rendelte azzal, hogy azt a vele szemben kiszabott pénzbüntetés megfizetésére visszatartotta. Terhelt12 XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, továbbá 200 napi tétel, napi tételenként 2.000 forint, összesen 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt13 XIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont]; s ezért őt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, illetve 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt14 XIV. r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt15 XV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont]; s ezért őt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt16 XVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont]; s ezért őt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, továbbá 150 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 225.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a terhelt által előzetes Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 12 fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt17 XVII. r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt20 XX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt21 XXI. r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt22 XXII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt23 XXIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], továbbá 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztédre, valamint 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről. Terhelt24 XXIV. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] állapította meg; s ezért őt 6 (hat) hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 13 végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve. Terhelt25 XXV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], továbbá 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, szintén mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, és 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt26 XXVI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés]; s ezért őt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 100 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt27 XXVII. r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegéd [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés] állapította meg; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt28 XXVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés]; s ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 100 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 250.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt29 XXIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont]; s ezért őt 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt30 XXX. r. vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont] állapította meg; s ezért őt 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 14 feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; Terhelt31 XXXI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében, mint bűnsegédet [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés a) pont]; s ezért őt 1év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 300.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette A szabadságvesztés végrehajtása esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, illetve a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről; A Budai Központi Kerületi Bíróság 18.Bny.466/2014/

1. számú végzésével Terhelt5 V. r., Terhelt4 IV. r., terhelt10 Ivó X. r., és Terhelt3 III. r. vádlott – számlaszám alapján megjelölt – bakszámlái tekintetében elrendelt zár alá vételt feloldotta. Döntött még a lefoglalt dolgokról, iratokról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben az ügyészség súlyosítást célzóan jelentett be fellebbezést terhelt1 I. r., terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., Terhelt4 IV. r., és Terhelt5 V. r. vádlottak vonatkozásában végrehajtandó szabadságvesztés, emellett közügyektől eltiltás és foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében, továbbá a IV. r. és V. r. vádlottak tekintetében súlyosítás pénzbüntetés napi tételszámának felemelése érdekében, Terhelt6 VI. rendű vádlott tekintetében foglalkozástól eltiltás kiszabása végett, Terhelt9 IX. rendű vádlott tekintetében a pénzbüntetés napi tételszámának felemelése, emellett foglalkozástól eltiltás kiszabása, terhelt10 terhelt10 X. r., Terhelt21 XXI. r., Terhelt25 XXV. r., és Terhelt26 XXVI. r. vádlott vonatkozásában a pénzbüntetés napi tételszámának felemelése, terhelt11 XI. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r., Terhelt22 XXII. r. és Terhelt28 XXVIII. r. vádlottak tekintetében hosszabb tartamú szabadságvesztés, emellett a pénzbüntetés napi tételszámának felemelése, Terhelt12 XII. r. és Terhelt17 XVII. r. vádlottak vonatkozásában a szabadságvesztés tartamának felemelése érdekében, Terhelt24 XXIV. r. vádlott terhére pénzbüntetés kiszabásáért, Terhelt29 (szül. név31) XXIX. r. vádlott terhére a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő tartamának felemeléséért, valamint a pénzbüntetés napi tételszámának súlyosításáért, emellett a 2.299.741 Ft bűnügyi költség megfizetése alóli mentesítés miatt, a vádlottak általi megfizetésére kötelezést célzóan. [3] A törvényszék ítélete ellen ugyancsak fellebbezést jelentett be terhelt1 I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítéséért, terhelt2 II. r. vádlott és védője felmentés végett, Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 15 Terhelt3 III. r. vádlott felmentésért, védője pedig elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében, Terhelt4 IV. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítéséért, Terhelt5 V. r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása miatt felmentés végett, Terhelt8 VIII. r., terhelt10 terhelt10 X. r. vádlottak védői elsődlegesen felmentést, másodlagosan enyhítést célzóan, terhelt11 XI. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, Terhelt12 XII. r. vádlott védője enyhítés érdekében, terhelt13 XIII. r., Terhelt15 XV. r., terhelt16 XVI. r., Terhelt20 XX. r., Terhelt22 XXII. r., terhelt23 XXIII. r., Terhelt24 XXIV. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., Terhelt27 XXVII. r., Terhelt28 XXVIII. r., Terhelt30 XXX. r. vádlottak védői elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, terhelt31 terhelt31 XXXI. r. vádlott védője az ítélet valamennyi rendelkezését sérelmezve. [4] Az elsőfokú ítélet Terhelt18 XVIII. r. és Terhelt32 XXXXII. r. terheltek tekintetében – perorvoslati támadás hiányában –
2. október
3. napján jogerőre emelkedett. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.775/2016/
4. számú átiratában a fentiekben részletezett ügyészi fellebbezést – I. r., XXI. r. vádlott vonatkozásában kiegészítéssel, II., III. r. és XXIV. r. vádlott vonatkozásában részben módosított tartalommal – tartotta fenn (bár az indítvány IV. és V. r. terheltnél is kiegészítést jelölt meg, azonban az indítvány e terhelteknél az ügyészi fellebbezésben írtakkal teljesen egyező). Utalt a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a felülbírálat teljességére és arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást perrendszerűen folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, külön is kiemelte, hogy a Be.
5. §

(2)bekezdése értelmében helyesen járt el egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban. A megállapított tényállás álláspontja szerint helytálló, abban megalapozatlansági hibát nem észlelt. Rámutatott arra, hogy a törvényszék indokolási kötelezettségét széles körben, a logika szabályaival összhangban teljesítette, így a releváns bizonyítékok újraértékelése útján felmentést célzó védelmi fellebbezések eredményre nem vezethetnek. Ugyanakkor az indokolás 192., 250., 264.,

1. oldalán észlelt elírások kijavítására is indítványt tett. [6] Egyetértett valamennyi érintett vádlottnál a bűnösségre vont következtetéssel, csakúgy mint jogi minősítéssel, értve ez alatt az alkalmazott büntető törvény megválasztását is. A büntetéskiszabási tényezők elsőbírói számbavételében nem talált hibát, ugyanakkor azok értékelésével nem mindenben értett egyet. [7] Így az I. r., II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak esetében azt emelte ki, hogy az enyhítő rendelkezés teljes kimerítésével kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések, figyelemmel a huzamosabb ideig tartó, összehangolt cselekvőségükre, aránytalanul enyhék, nem alkalmasak a büntetési célok elérésére, és a belső arányosság követelményének sem felelnek meg. Ezért velük szemben felemelt tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés, közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt, e terheltek esetében a generális prevenciós büntetési célok érvényesülése érdekében a pénzbüntetések napi tételszámának emelésére is indítványt tett, ahogy I., IV. és V. r. vádlottak tekintetében Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 16 cégvezetői minőségük miatt foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazását is szükségesnek tartotta. [8] Az első alkalommal a törvénnyel összeütközésbe kerülő Terhelt6 VI. r. vádlott tekintetében rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a pénzbüntetés összegénél számítási hibát vétett, annak összege helyesen 625.000 forint. E vádlottnál sem osztotta a foglalkozástól eltiltás mellőzésével kapcsolatos elsőbírói érveket, a generális prevenciós célokra figyelemmel álláspontja szerint a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjeként foglalkozástól eltiltás e terheltnél is feltétlenül indokolt. [9] Terhelt9 IX. r. vádlott tekintetében a pénzbüntetés napi tételszámának felemelését és a cégvezetői tisztségének felhasználásával történő elkövetés okán e foglalkozástól eltiltást, terhelt10 terhelt10 X. r. vádlott tekintetében a pénzbüntetés napi tételszámának emelését, terhelt11 XI. r. vádlott vonatkozásában a felfüggesztett börtönbüntetés tartamának és a pénzbüntetés napi tételszámának emelését a terhükön megállapított bűncselekmények tárgyi súlyára tekintettel látta szükségesnek. [10] Terhelt12 XII. r. vádlott esetében az enyhítő rendelkezés mellőzésével hosszabb tartamú felfüggesztett szabadságvesztést, Terhelt14 XIV. r. és Terhelt15 XV. r. vádlott vonatkozásában a halmazati jelleg és tárgyi súly miatt a börtönbüntetés tartamának és a pénzbüntetés napi tételszámának emelését is indokoltnak tartotta. [11] Terhelt17 XVII. r. vádlott tekintetében a halmazati tételkerethez és a terhére rótt cselekmények tárgyi súlyához jobban igazodó, magasabb felfüggesztett börtönbüntetés tartamot kért. [12] Terhelt21 XXI. r., Terhelt22 XXII. r. és Terhelt28 XXVIII. r. vádlottak esetében a felfüggesztett börtönbüntetés tartamának és a pénzbüntetés napi tételszámának emelését, Terhelt24 XXIV. r. vádlott tekintetében a felfüggesztés próbaidejének felemelését, míg Terhelt25 XXV. r. és Terhelt26 XXVI. r. vádlottaknál a pénzbüntetés napi tételszámának növelését ugyancsak arra tekintettel kérte, hogy azokban a terhükön megállapított bűncselekmények valós tárgyi súlya nem tükröződik. [13] Terhelt29 XXIX. r. vádlott tekintetében a „kétszeres leszállás” indokolatlan alkalmazására és az elbírált bűncselekményhez képest aránytalanul rövid próbaidőre hivatkozva hosszabb próbaidővel járó, magasabb tartamú felfüggesztett szabadságvesztést és emelt napi tételszámú pénzbüntetést indítványozott. [14] Nem értett egyet azzal, hogy a törvényszék időmúlásra hivatkozva mentesítette a vádlottakat a költségek megfizetésének kötelezettsége alól. Álláspontja szerint az időmúlást a jog nem nevesíti mentesítési okként, különösen, mivel valamennyi terhelt nem csekély tárgyértékű költségvetési bűncselekményt követett el, és a bírói tanács a szakértői véleményt döntő bizonyítékként értékelte. Ebből kifolyólag a büntetett előéletű elkövetőknek a költséget megosztva viselniük kell. Másrészt rámutatott, hogy Terhelt18 XVIII. r. és Terhelt32 XXXII. r. vádlottak esetében az elsőfokú ítélet már jogerős, így esetükben csak egyszerűsített felülvizsgálati eljárás [Be. 671–
2. §§] keretében lehet dönteni a bűnügyi költségről. Ennek megfelelően a 2.299.741 Ft bűnügyi költség tekintetében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítélet erre vonatkozó megállapítását, és kötelezze a Fővárosi Törvényszéket a Be.
3. §

(2)szerint a bűnügyi költség törvénynek megfelelő elosztásáról szóló egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatására. [15] Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg: Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 17 terhelt1 I. r., Terhelt4 IV. r., Terhelt5 V. r. vádlottal vádlottak vonatkozásában szabjon ki felemelt tartamú végrehajtandó szabadságvesztést, továbbá foglalkozástól eltiltás büntetést, emellett közügyektől eltiltás mellékbüntetést, továbbá a pénzbüntetés napi tételszámát emelje fel, terhelt2 II.r, Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben felemelt tartamú végrehajtandó szabadságvesztést, emellett közügyektől eltiltást szabjon ki és a pénzbüntetés napi tételszámát is súlyosítsa, Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben, a pénzbüntetés összegét 625.000.-Ft-ban jelölje meg és foglalkozástól eltiltást szabjon ki, Terhelt9 IX. rendű vádlottal szemben felemelt napi tételszámú pénzbüntetést, valamint foglalkozástól eltiltást is szabjon ki, terhelt10 terhelt10 X. r., Terhelt25 XXV. r., Terhelt26 XXVI. r., vádlottakkal szemben a pénzbüntetés napi tételszámát emelje fel, terhelt11 XI. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r., Terhelt21 XXI. r., Terhelt22 XXII. r., Terhelt28 XXVIII. r., Terhelt29 XXIX. r. vádlottakkal szemben, magasabb tartamú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, és felemelt pénzbüntetést szabjon ki, Terhelt12 XII. r., Terhelt17 XVII. r., Terhelt24 XXIV. r. vádlottal szemben magasabb tartamú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki, egyebekben – a bűnügyi költség megállapítására vonatkozóak kivételével – az indokolásban felhívott elírások kijavítását követően Be. 605. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [16] terhelt2 II. r. vádlott védője a bejelentett fellebbezés írásbeli indokolását a Be. 584.§

(6)bekezdésében írt kötelezettség ellenére nem terjesztette elő. [17] Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezésének indokolásában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, hiányos, abból nem derül ki, hogy védencei részesi magatartása pontosan milyen formában valósult meg. A vádirat sem tartalmazott konkrétumokat, és az ügyészség nem csatolt olyan bizonyítékot, amely a vádlottakra nézve a bűncselekmény megvalósulását alátámasztaná, és ezzel a törvényszék is adós maradt. [18] Az elsőfokú ítéletben szereplő megállapítások ennek folytán pusztán feltételezések szintjén rekedtek meg. Idézte három telefonbeszélgetés szövegét, melyek elemzéséből szerinte egyértelmű, hogy azok konkrét I., III. r. terhére értékelhető adatot nem tartalmaznak, így az elsőfokú bíróság teljesen megalapozatlanul vont következtetést a számtalan telefonbeszélgetésből arra, hogy I., II., III. r. terheltek a háttérben tevékenykedtek, mely megállapítás ugyancsak kevés a büntetőjogi felelősség megállapításához. S ugyanúgy sérelmezte a III. r. vádlott floridai ingatlanvásárlását sejtető elsőbírói megállapításokat, melyek alátámasztást már a nyomozás során sem nyertek, s így ennek említése legalábbis értelmezhetetlen. [19] Megismételte a TIGY felhasználhatóságával kapcsolatosan az elsőfokú perbeszédében már kifejtett aggályait, utalva arra, hogy a kétségtelenül igen részletesen Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 18 kifejtett elsőfokú ítéleti álláspont téves. A 2012. januárjától foganatosított lehallgatásokra ugyanis a Btk. 210. §

(1)bekezdésébe ütköző adócsalás bűntette és a Btk. 310/A. §-a szerinti munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás miatt került sor, melyből az eső két évig terjedő vétség, míg a másik ebben a formában már a lehallgatás elrendelésekor nem létező bűncselekmény törvényhely volt, ezért azok tekintetében titkos információgyűjtés elrendelése fogalmilag kizárt. Az elsőbírói állásponttal szemben hangsúlyozta, hogy az engedélyező határozatokban, elnöki igazolásban írtakat kiterjesztően értelmezni nem lehet, az súlyosan sértené az alapvető jogokat, azokból pedig nyilvánvaló az előbbiek folytán, hogy a TIGY célja eleve törvénysértő volt, ezért felhasználhatósága fel sem merülhet. [20] Mindemellett ez utóbbi tekintetében is hivatkozott arra, hogy a felhasználhatóságról rendelkező határozatok az iratokból hiányoznak, s arra, hogy sérelme okán a haladéktalanság felhasználhatósági követelménye sem valósult meg, iratellenesnek tartotta azon elsőbírói megállapítást is, hogy a feljelentésre konkrét határidőt az ágazati törvény nem írt elő, s e körben hivatkozott a NAV tv. 65. §

(5)bekezdésében írt érdektelen információ megsemmisítésére előírt 8 napos határidőre, melyből szerinte az következik, hogy a feljelentést a lehallgatások befejezését követő nyolc napon belül meg kellett volna tenni. S semmilyen magyarázat nincs arra, hogy mi volt az alapjogi sérelmeket is felvető késedelmek oka. [21] Azt is kifogásolta, hogy bár állítólag I. r. vádlottal szemben TIGY elrendelésére nem került sor, a NAV jelentés 16. oldalán két telefonszáma is szerepel, s miután a megfigyelésekre a nyomozó hatóság közlése szerint kizárólag a TIGY alapján szerzett információk alapján került sor, ezért I. r. vádlott vonatkozásában ezek törvényessége is megkérdőjeleződött. [22] Arra is rámutatott, hogy a vallomásokból egyedül Terhelt12 XII. r. terhelt tett homályos utalást védencei érintettségére, azonban IV., V. r. terheltek vallomásaikban azt kifejezetten cáfolták, így I., III. r. vádlottak bűnösségét kétséget kizáróan megállapítani nem lehet. A védő ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatva védenceit a vád alól mentse fel. [23] Másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló indítványa kapcsán kiemelte a cselekmény óta eltelt több mint tizenhárom évet, az I. r. vádlott súlyos egészségi állapotát, romló mentális képességeit, rokkantságát, csekély 100.000 forintos nyugdíját, és gondnokság alá helyezését, valamint a III. r. vádlott rendezett családi körülményeit, azt, hogy három gyereket, köztük egy nagykorút nevel, s támogatja élettársa Down-szindrómás testvérét is, folyamatosan dolgozik, azóta sem került összeütközésbe a törvénnyel. [24] Mindezekre figyelemmel, főként az időmúlás miatt szerinte egy letöltendő szabadságvesztés rendkívüli törést jelentene védencei életében, melyek a büntetési célokkal nem lehetnek arányban, ezért enyhítés hiányában is azt kérte a másodfokú bíróságtól, hogy a súlyosításra, köztük is a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására irányuló ügyészi indítványnak ne adjon helyt. [25] Terhelt4 IV. r. és Terhelt6 VI. r. vádlottak védője a IV. r. terhelt vonatkozásában elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet téves ténybeli következtetésen alapuló részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, mely álláspontja szerint a bizonyítékok okszerű értékelése, a helyes ténybeli következtetés levonása útján a másodfokú eljárásban orvosolható. S ez alapján álláspontja szerint a III. tényállási pont tekintetében védence felmentésének van helye. Míg az I. tényállási pont tekintetében, bár IV. r. terhelt a cég2-ben bárminemű Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 19 tevékenységét, szerepét tagadta, a cég16.-vel összefüggésben bűnösségét mégis elismerte, ezért a védő az ezzel kapcsolatos büntetőjogi felelősségrevonást nem vitatta. [26] A III. vádpont kapcsán viszont védence következetes tagadása mellett hivatkozott az elhunyt VII. r. terheltnek az cég17. vonatkozásában egyébként önmagát és társait is terhelő vallomására, mely szerint a cég3. az ügyvezetése alatt ténylegesen, a kihallgatás alatt is működő cég, abban IV. r. szerepéről nem nyilatkozott. A III. vádpontban érintett cég3 tekintetében emellett Terhelt9 IX. r. és Terhelt12 XIII. r. terheltek sem szolgáltak a vádat alátámasztó adattal, jóllehet utóbbi egyébként más cégek tekintetében igen részletes előadást tett. A védelem sérelmezte, hogy az eljárás során IV. és V. r. vádlott tevékenysége nem került egyértelműen elkülönítésre, és az ítélet nem tartalmaz konkrét megállapításokat a védencére nézve, a III. tényállási pontban írtakból sem tűnik ki, hogy a felbujtása konkrétan mely terhelt vonatkozásában kifejtett, mely tevőlegességben nyilvánult meg, s ezért milyen összegű részesedést kapott. [27] Az I., III. r. védővel azonos indokok mentén vitatta a titkos információgyűjtés (TIGY) eredményének felhasználhatóságát, hozzátéve, hogy IV. r. terheltnél 1,5 hónap „túlhallgatás” is fennállt, továbbá a „mérgezett fa mérgezett gyümölcse” elv okán a TIGY eredményének felhasználhatatlansága szerinte kihatott a megfigyelési jelentések felhasználhatóságára is. Így mindezek bizonyítékok köréből történő kirekesztése álláspontja szerint IV. r. vádlott felmentését kell, hogy eredményezze. [28] Másodlagos, enyhítésre irányuló indítványa kapcsán hivatkozott Terhelt4 IV. r. vádlott részbeni beismerésére, megbánására, büntetlen előéletére, a rendkívüli időmúlásra és a terhelteknek fel nem róható eljárás elhúzódására. S arra is rámutatott, hogy mindezek ha enyhítést nem is, a büntetés súlyosítását mindenképpen kizárják. [29] terhelt6 László VI. r. vádlott tekintetében a védő az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a túlsúlyban levő enyhítő tényezők alapján, melyek nem adnak alapot a büntetés semmilyen mértékű súlyosítására. [30] Terhelt5 V. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indoklásában annak irányát mind felmentést, mind pedig enyhítést célzóan fenntartotta, elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában azzal érvelt mindenekelőtt, hogy a nyomozás során beszerzett bizonyítékok jelen ügyben azért nem használhatók fel, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet 33. §

1. a)és
2. b)pontjai alapján a nyomozás már a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóság hatáskörébe tartozott volna. Így a NAV Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatósága jogellenesen járt el, a nyomozás hatáskörrel nem rendelkező szerv által folyt, ezért az így szerzett bizonyítási eszközök a régi Be. értelmében kizárandók. [31] A védő a megállapított tényállás megalapozatlanságára is hivatkozott, mivel a törvényszék a vádirati tényállást bizonyítékként kezelte, s védence vonatkozásában a 2012-es eseményeket megelőző időszakra lényegében az elsőfokú bíróság az abban foglaltakat minden kritika nélkül elfogadta. Sérelmezte, miszerint nem tisztázott a több mint három évet felölelő elkövetési időszakban az, hogy az V. r. vádlott mikor, hol és milyen cselekményt tanúsított, ahogy azt is, hogy a bíróság a 2012-es titkos információgyűjtés anyagaiból vont le következtetéseket a 2008–2012 közötti időszakra, így az elsőfokú ítélet okszerűtlen és logikátlan következtetéseket tartalmaz. [32] Rámutatott, hogy a büntetőjogi alapelveknek nem felelhet meg a fentiek szerinti három hónapra korlátozódó titkos információgyűjtésre, a következetlen vallomásokra és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 20 szintén önellentmondásokban szenvedő szakértői véleményekre alapított bűnösség megállapítása. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítéletben több helyen tévesen szerepel, miszerint Terhelt5 vádlott élettársa a X. r. vádlott lett volna, noha a helyes adat szerint a X. r. vádlott édesapja élt a V. r. vádlottal. [33] A másodlagos, enyhítést célzó indítványa körében az enyhítő körülmények jelentőségét és azt hangsúlyozta, hogy Terhelt5 V. r. vádlott szabadságát a hatóságok a legszigorúbb kényszerintézkedéssel „legyűrték”, és immár tizenhárom éve áll a büntetőeljárás hatálya alatt. Ilyen körülmények között pedig ha enyhítésre nem is lát az ítélőtábla lehetőséget, a büntetés súlyosításának álláspontja szerint nem lehet helye. [34] Részletesen érvelt a védencétől lefoglalt készpénzlefoglalás megszüntetését és kiadását célzóan, kifejtve, hogy a vagyonelkobzás egyik törvényi feltétele sem állapítható meg. Főként azért, mert az elsőfokú ítélet maga is rögzíti, hogy a bűncselekményből származó pénzösszegek végső soron nem a védencéhez jutottak. [35] Összességében a védő elsődlegesen Terhelt5 V. r. vádlott bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentésére, továbbá a lefoglalt 10.260.000 Ft készpénz kiadására tett indítványt. Az enyhítés célzóan pedig ennek hiányában is V. r. terhelt előzetes mentesítésben részesítését kérte. [36] Terhelt8 VIII. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában annak irányát mind felmentést, mind másodlagosan enyhítést célzóan fenntartotta. [37] A felmentés körében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján védence bűnössége kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Kiemelte, hogy a több éve tartó büntetőeljárás során sem vádlott-társ, sem tanú nem tett a vádlott terhére vallomást, így közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy Terhelt8 VIII. r. terhelt tudatosan vett volna részt a bűncselekmény elkövetésében. Azt is hangsúlyozta, hogy a VIII. r. vádlott fiatal, adminisztratív munkakörben dolgozó személy volt, aki a gazdálkodó szervezetnél kizárólag a vezetői utasításoknak megfelelően járt el. [38] Ezt meghaladóan védence bűnösségét alátámasztó közvetett bizonyítékot sem észlelt, de azt is megjegyezte, még ha rendelkezésre is áll ilyen, azok a bűnösség megállapításához szükséges zárt logikai láncolatot nem alkotnak. [39] Kiemelte azt is, hogy a bűnsegéd felelősségrevonásához elengedhetetlen annak igazolása, hogy tudata átfogja a tettesi alapcselekmény lényeges elemeit, és azt, hogy tevékenységével ahhoz nyújt szándékos segítséget, melyre azonban VIII. r. terhelt tekintetében semmilyen tényszerű adat nincs. Kétséget kizáróan megállapítható bűnös tudattartalom hiányában pedig VIII. r. vádlott felmentésének van helye. [40] Másodlagosan a védő hangsúlyozta, hogy a VIII. r. vádlott büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű, és az ügyben betöltött szerepe marginális, igen távoli „bűnsegéd” volt; emellett különös súllyal értékelendő az időmúlás és az eljárás elhúzódása, melyek kapcsán alkotmánybírósági határozatokat is citált. Ennek megfelelően álláspontja szerint enyhébb, jelzés értékű, a bűnsegédi bűnrészesekre alkalmazható enyhítő rendelkezések teljes kimerítésével járó joghátrány az, ami a büntetési célokkal arányban állna. [41] Terhelt10 X. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet iratellenességére és téves következtetésekre visszavezethető jogi és ténybeli megalapozatlanságára, és a mérlegelés súlyos hiányosságaira hivatkozott. Álláspontja szerint Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 21 védence esetében már a levezetett indokolásból, sőt a tényállásból is kitűnik, hogy a bűncselekmény elkövetése nem bizonyított. [42] Sérelmezte továbbá az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy védence személyi körülményei nem ismertek, hiszen már az elkövetés idején és azóta is ugyanazon személlyel élt élettársi, majd házassági kapcsolatban, aki az ítélet egyes megjegyzései ellenére nem azonos az V. r. vádlottal. Előadta még, hogy két kiskorú gyereket nevel, személy- és vagyonőr képesítéssel, állandó munkahellyel rendelkezik, havi 350.000 forintot keres, a családja megélhetése a vállán nyugszik. [43] Rámutatott, hogy bár a törvényszék védence tevékenységét abban látta, hogy a fiktív cégláncolat működését a pénzfelvételekkel tudatosan segítette, ezt azonban a rendelkezésre álló adatok semmilyen módon nem igazolták. Terhelt10 X. r. terhelt tevékenysége ugyanis kizárólag a munkaköri feladataihoz kötődött, a pénzfelvételek, amelyekben közreműködött, a biztonsági feladatköréhez tartoztak, tekintettel arra, hogy fegyverviselési engedéllyel rendelkező vagyonőrként dolgozott. Ezen IV. r. vádlott ügyvezetői utasítására végzett tevékenysége nem a jogellenes cselekmény elősegítését, hanem a vagyonbiztonság biztosítását szolgálta. A védő álláspontja szerint a lehallgatási anyagban szereplő kijelentések – miszerint a vádlott a kifizetésekről tájékoztatta terhelt4t és pénzszámlálót akart vásárolni – nem bizonyítanak bűnös tudattartalmat, csupán a munkaköri feladatok pontos végrehajtására utalnak. [44] Utalt védence eljárás során nem cáfolt azon védekezésére, miszerint a gazdasági társaságok működéséről, pénzügyi helyzetéről, üzletkötéseiről semminemű információval nem bírt, a felvett pénzösszegek tudomása szerint valós működésből származó őrzésvédelmi, tehát jogszerű díjak voltak. Ezt támasztja alá állítása szerint a XXIX. r. terhelt vallomása is, aki beszámolt arról, hogy a pénzfelvételekre az ügyvezetők mentesítése okán került sor. Tévesen tulajdonított jelentőséget annak is a törvényszék, hogy X. r. nem tudta mely cég alkalmazásában állt, mert ez inkább teljes tudatlanságát, ártatlanságát bizonyítja. [45] A védő hangsúlyozta, hogy ténybeli tévedés áll fenn, mivel védence nem tudott arról, hogy a felvett összegek jogellenes forrásból származtak, s azokkal Terhelt4 IV. r. terheltnek mi a célja. [46] A büntetés kiszabása kapcsán azt is kifejtette, hogy a törvényszék nem vette figyelembe a X. r. vádlott javán mutatkozó enyhítő körülményeket, és hibásan rótta terhére a folytatólagos elkövetést. A kedvező személyi körülményeken túl hangsúlyozta, hogy az eljárás több mint tizenhárom éve húzódik, ezalatt a vádlott példamutató életet élt. [47] Összességében elsődlegesen a X. r. vádlott felmentését, másodlagosan az „intézkedés” enyhítését, míg harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [48] Terhelt11 XI. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett bejelentett fellebbezése indokolásában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan és hiányos. Álláspontja szerint az ítéletből nem derül ki kellőképpen, konkrétan milyen formában valósult meg a XI. r. vádlott részvétele a terhére rótt cselekményekben. Kifogásolta, hogy sem a vádirat nem tartalmazott e körben konkrét tényeket, sem az ügyészség nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely közvetlenül alátámasztaná a vádlott bűnösségét, így az elsőfokú ítélet – ezek hiányában – pusztán feltételezéseken alapult. [49] Rámutatott, hogy védence a nyomozás és a bírósági eljárás során részletes vallomást tett saját szerepéről. Előadta, hogy a vádlott területi vezetőként, illetve Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 22 képviselőként való munkavégzését részletes vallomása, a benyújtott iratok és a csatolt munkaköri leírások egyaránt alátámasztották, azonban az elsőfokú bíróság ezek jelentőségét figyelmen kívül hagyta, és olyan következtetéseket vont le, amelyek a bizonyítékokból nem vezethetők le. Hivatkozott arra, hogy a nyomozás és a tárgyalás során tett vádlotti vallomás egyértelműen bemutatta, milyen cégekkel tartott kapcsolatot, milyen tevékenységet végzett és milyen javadalmazásban részesült, s ezekkel szemben az ítéletben rögzített következtetések megalapozatlanok. [50] Kiemelte, hogy a XI. r. vádlott tényleges, valós gazdasági tevékenységhez kapcsolódó munkát végzett a szóban forgó cégeknél. Hangsúlyozta, hogy nem helytálló az elsőfokú ítélet megállapítása, miszerint a vádlott pusztán a „gazdasági tevékenység látszatának megteremtéséhez” nyújtott volna segítséget, hiszen egyáltalán nem merült fel adat arra nézve, miszerint a XI. r. vádlott részt vett volna a készpénz borítékokba rendezésében vagy bármilyen egyéb, kifejezetten jogellenes cselekményben, védence cselekményét tehát ebben a tekintetben is tévesen értékelte a törvényszék. Hangsúlyozta, hogy a XI. r. vádlottat közvetlenül terhelő vádlotti- illetve tanúvallomás nem áll rendelkezésre, melyet jól példáz, hogy a nyomozati szakban Terhelt5 VIII. r. vádlott először név szerint nem is tudta azonosítani a XI. r. vádlottat, későbbi vallomásában pedig csak feltételező jelleggel utalt arra, hogy „...terhelt11 XI. r. vádlott lehetett „terhelt11ka” az egyik területi vezető...”. Ezen túlmenően a többi vádlott vallomásaiban is legfeljebb érintőlegesen szerepel a XI. r. vádlott tevékenysége, konkrét bűnös szerepét senki nem támasztotta alá. Előadta, hogy Terhelt29 XXIX. r. vádlott egy ízben kifejezetten olyan tartalmú nyilatkozatot tett, miszerint a területi képviselők vitték ki a területre a borítékokat, a bérpapírokat, az összesítő jegyzékeket, vagyis a bérfizetéssel kapcsolatos feladatokat ők intézték. Ez a vallomás valójában alátámasztotta a XI. r. vádlott védekezését, miszerint ő a munkavállalók kifizetésében vett részt, nem pedig bűncselekmény elkövetésében. Terhelt31 XXXI. r. vádlott vallomása kapcsán elmondta, hogy a vádlottat csupán egyszer látta, nem tudta beazonosítani, és fogalma sem volt arról, milyen feladatot látott el, míg Terhelt32 XXXII. r. vádlott azt állította ugyan, hogy a vádlott bejárt az irodába, de a védelem álláspontja szerint ez a körülmény önmagában semmit nem bizonyít, és a többi tanú állításaival együtt sem támasztja alá bármilyen bűncselekményben való részvételét. Mindezek alapján a védő szerint a vallomások sem egyenként, sem összességükben nem alkalmasak a bűnösség megállapítására. [51] A szakértői vélemények értékelése tekintetében a védő kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen járt el, amikor a rendelkezésre álló több szakvélemény közül kizárólag szakértő7 véleményét fogadta el irányadónak, annak ellenére, hogy maga is rögzítette: a szakértő a szakértő2 és szakértő4 által készített szakvéleményeket is feldolgozta. A védő szerint e szakvélemények több ponton egymással ellentétesek, és a bíróság nem értékelte kellően, hogy az informatikai szakértői vélemény sem tartalmazott olyan adatot, amely ügyfele terhére lett volna értékelhető. Ennek ellenére az elsőfokú ítélet a szakértői véleményeket a vád szempontjából tévesen használta fel. [52] A védő vitatta a titkos információgyűjtés eredményeinek felhasználhatóságát is. Rámutatott, hogy az elsőfokú ítélet részletesen kifejtett ugyan egy indokolást a titkos adatszerzés jogszerű alkalmazhatóságáról, ám a védelem álláspontja szerint ez az érvelés több ponton téves, és e körben I. r. vádlott védőjével azonos álláspontot foglalt el. [53] Emellett arra is kitért, hogy a titkos információgyűjtés összefoglaló jelentésében rögzítettek szintén feltételezéseken alapulnak, és számos ponton olyan kifejezéseket tartalmaznak, amelyek bizonytalanságot tükröznek. A cég33.-hez kapcsolódó készpénzfelvétel kapcsán a vádlott maga is elismerte ugyan a felvételt, azonban erre a csatolt bizonylatok és szerződések fényében jogos, tényleges munkavégzéshez kapcsolódó jövedelemként tekintett, és a megfigyelés során rögzített adatok semmilyen módon nem Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 23 bizonyították, hogy ezzel bűncselekményt valósított volna meg. A megfigyelések során készült felvételek csupán a vádlottak találkozását rögzítették, amely a védő szerint egyáltalán nem azt jelenti, hogy bűncselekmény elkövetéséről lenne szó. [54] A házkutatás során lefoglalt összegekre térve a védő előadta, hogy a vádlott otthonában talált 4.801.000 forint és 4.080 euró eredete teljes mértékben igazolt, így a házkutatás során lefoglalt munkaszerződés és az Erste-bankkártya is. A védő hangsúlyozta, hogy a házkutatás során semmilyen további irat nem került lefoglalásra, amely a bűnösséget alátámasztaná. [55] Mindezek alapján a védő arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem alkalmas arra, hogy a XI. r. vádlott bűnösségét kétséget kizáróan megalapozza, ezért elsődlegesen a vádlott teljes felmentését kérte. [56] Az enyhítésre irányuló másodlagos fellebbezés körében a védő előadta, hogy az időmúlást az elsőfokú bíróság helyesen értékelte enyhítő körülményként, azonban ezzel együtt – álláspontja szerint – számos további, XI. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozó enyhítő tényezőt nem tárt fel, illetve nem értékelt kellő súllyal. Rámutatott, hogy a vádlott büntetlen előéletű, együttműködő magatartást tanúsított, megbánást fejezett ki, az elkövetés óta eltelt több mint egy évtizedben nem került összeütközésbe a hatóságokkal, rendezett családi körülmények között él és rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Mindezek alapján vele szemben szabadságvesztés alkalmazása nem indokolt, hiszen a büntetési célok enyhébb szankcióval is elérhetők lettek volna. [57] Végül az ügyészi, módosított tartalmú fellebbezésre reagálva arra utalt, hogy az az enyhítő tényezők rendkívüli túlsúlyára tekintettel nem foghat helyt. [58] Terhelt12 XII. r. vádlott védője kizárólag enyhítés érdekében bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában védence büntetlen előélete, kifogástalan életvezetése fokozottabb értékelése mellett a XII. r. vádlott marginális bűnsegédi szerepe, és a jelentős időmúlás okán látta indokoltnak a próbaidő mérséklését. Elismerte, hogy az elsőfokú bíróság a „kétszeres leszállás” lehetőségével élve helytállóan alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztést, ugyanakkor a próbaidő hosszát aránytalannak minősítette. Indítványozta ezért, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi súlyosításra irányuló fellebbezését utasítsa el, a védelmi jogorvoslatnak adjon helyt, és a XII. r. vádlottal szemben megállapított próbaidő tartamát mérsékelje. [59] Terhelt13 XIII. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában azt mind felmentést, mind másodlagosan enyhítést célzóan fenntartotta. [60] Részletes indokait viszont csak a felmentés tekintetében fejtette ki, e körben az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, mivel álláspontja szerint a megállapított tényállás ellentétes a lefolytatott bizonyítás eredményével, és az abból levont következtetések okszerűtlenek. A tényállásban ugyanis az szerepel, hogy a XIII. r. vádlott a cég18. bankszámlájáról történő készpénzfelvételekkel segítette a valós gazdasági tevékenység látszatának fenntartását, azonban ez az állítás pusztán feltételezésen alapul, amely nem éri el a tényekkel alátámasztott következtetés szintjét. A XIII. r. terhelt nem cáfolt vallomása szerint ugyanis egyetlen bankban sem vett fel készpénzt, ilyen jogosultsága nem volt, aláíróként nem szerepelt. Munkáltatója utasítására csupán több alkalommal vitte el a dolgozók részére a fizetésüket, a cégek működésére rálátása nem volt, és alkalmazottként nem volt beavatva a cégláncolat működésébe. A következtetés akkor lett volna megalapozott, ha a bizonyított Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 24 tényből, abból, hogy a XIII. r. vádlott valóban több alkalommal vitte fizetésüket a dolgozóknak, egyértelműen következne, amit a bíróság megállapított. Jelen esetben azonban a bizonyítékok más következtetést is lehetővé tesznek, így a fiktív cégláncolat működésének szándékos előmozdítására vonatkozó ténybeli következtetés megalapozatlan. E részbeni megalapozatlanság a másodfokú eljárásban orvosolható, s ez alapján védence bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. [61] Terhelt15 XV. r. vádlott védője fellebbezése indokolásában elsődlegesen büntethetőséget kizáró okból, tévedés címén védence felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt. [62] Elsődleges indítványa körében utalt az elsőfokú ítélet részbeni, téves ténybeli következtetésre visszavezethető megalapozatlanságára, a bizonyítékértékelés hiányosságaira. [63] Hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok alapján nem volt megállapítható, hogy Terhelt15 XV. r. vádlott tudatosan vett volna részt bűncselekmény elkövetésében, tevékenysége kizárólag alkalmi, fizikai jellegű pénzszállításra korlátozódott, amelyet megbízás alapján végzett, az amögött folyó jogellenes cselekményekről sem tudomása, sem rálátása nem volt. Sem a nyomozati, sem az elsőfokú bizonyítási eljárás során nem merült fel olyan adat, amelyből bűnös tudattartalmára, arra, hogy tudata átfogta volna, hogy a pénzfelvételek, illetve egy alkalommal a pénz elosztása bűncselekményhez (fiktív céghálózat működtetéséhez) kapcsolódik. Ilyenre sem a vallomások, de a lehallgatási anyagok, megfigyelési jelentések sem utalnak, az elsőfokú bíróság ezen következtetése pusztán feltételezés. A XV. r. terhelt mellékszereplőként, alacsony beosztásban vett részt a céghálózat tevékenységében, s a hozzá kapcsolódó tevőlegesség jellege önmagában a működés egészét átfogó bűnös tudattartalmát nem bizonyítja. Így bár kétségtelenül jogellenes volt a cselekménye, de a fentiek alapján álláspontja szerint a céghálózat fiktív voltáról és ennek folytán a jogellenes működésről nem tudott, a tekintetben tévedésben volt, ezért felmentése indokolt. [64] Másodlagos indítványa kapcsán a belső arányosság sérelmét hangsúlyozta, a védencével szemben kiszabott aránytalanul súlyos (a 11 évvel korábbi váddal egyező büntetést meghatározó) büntetésben álláspontja szerint nem tükröződik az időmúlás, a vádlottak terhére nem róható eljárás elhúzódása, de a XV. r. terhelt bűnsegédi bűnrészesek között is kisebb szerepe sem. [65] Terhelt16 XVI. r. vádlott védője elsődlegesen felmentést, másodlagosan enyhítést célzó fellebbezésének indokolásában elsődleges indítványa körében kiemelte védence vallomásának releváns állításait: munkája során nem tudott arról, hogy a cégeknél, ahol dolgozott, bármi szabálytalan történne; feladata a vagyonőrök ellenőrzése és a kifizetések előkészítésében való részvétel volt; a készpénzt olyan személyeknek adta át, akiknek nem volt bankszámlájuk, és akik aláírták az átvételi listát; nem tudott a cégek pénzügyi visszaéléseiről, adóelkerüléséről, sem arról, hogy bűncselekményt követne el. [66] A védő hangsúlyozta azt is, hogy a XVI. r. vádlott területi vezetőként nem láthatta át a cégek adóbevallással kapcsolatos feladatait, hiszen nem ez tartozott a munkakörébe; nem volt tudomása a cég működéséről, könyveléséről vagy arról, hogy a munkáltatója adóbevallást nem nyújt be, sem könyvelési ismeretekkel nem rendelkezett, és nem tudhatta, hogy a munkáltató mögött valós gazdasági tevékenység nem áll. Arra is rámutatott, hogy a védence a pénzfelvételeket a cég megbízásából, területi vezetőként utasítás Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 25 alapján végezte, és abban a tudatban járt el, hogy a pénz a munkavállalók kifizetésére szolgál. Miután védekezését cáfoló bizonyíték nem áll rendelkezésre, ilyenre az elsőfokú ítélet sem hivatkozott, így a tudattartalmára és az alapján a bűnösségére vont következtetés megalapozatlan. [67] Másodlagos, enyhítést célzó indítványa tekintetében azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a XVI. r. vádlott büntetlen előéletét, rendezett életkörülményeit, azt, hogy 13 éve nem került kapcsolatba a büntető igazságszolgáltatással, valamint, hogy az elkövetéskor két, jelenleg egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vádlott a nyomozati szakban ténybeli beismerő vallomást tett és együttműködött a hatóságokkal, amelyet az elsőfokú bíróság nem vett kellően figyelembe. A védő szerint a büntetés aránytalanul súlyos, különösen az ügyfele szerepéhez, cselekménye csekélyebb súlyához képest. [68] Összefoglalva a védő álláspontját, a XVI. r. vádlott tudata nem fogta át a cselekmény törvényi tényállási elemeit, nem tudott jogellenes tevékenységről, és az eljárás elhúzódása, a beismerés, a kiskorú gyermek eltartása, valamint a jelenlegi rendezett és hasznos életvitele nyomatékosabb enyhítő körülmény. [69] Fentiekre tekintettel elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan a felfüggesztett szabadságvesztés helyett pénzbüntetés kiszabását, harmadlagosan pedig azonos joghátrány mellett is előzetes mentesítés alkalmazását indítványozta. [70] Terhelt20 XX. r. vádlott védője fellebbezése indokolásában elsődlegesen védence felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt. [71] A felmentést célzóan védence védekezését ismételte meg, mely szerint bár ügyvezető volt a cégben, nem gondolta, hogy a könyvelés során jogszabályba ütköző tevékenység folyik, és biztos volt abban, hogy minden a törvényeknek megfelelően történik. Rámutatott, hogy bár XX. r. vádlott ügyvezetőként járt el, aláírta a szükséges iratokat, azonban nem tudta, hogy bármilyen szabálytalan tevékenység zajlana, a cselekmény elkövetésekor tehát tévedésben volt, s csak utóbb jött rá, hogy valami nem stimmel a cégnél. Így a védő álláspontja szerint az egyik szükséges tényállási elem, a szándékosság hiányzik, emellett a XX. r. vádlott az ügyvezetői tevékenység tekintetében tévedésben volt. Azt hitte, mindent megtett, amit egy ügyvezetőnek kell, mely tévedés alaposságának indokaként XX. r. terheltet jóhiszemű, egyszerű emberként, laikusként jellemezte, aki nem lehetett, nem volt tisztában a gazdasági társaságok működésével. [72] A büntetés enyhítése kapcsán a XX. r. vádlott kedvező személyi körülményivel és az eljárás elhúzódásával érvelt. [73] Terhelt22 XXII. r. vádlott védője fellebbezés indokolásában elsősorban bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentését indítványozta, miután álláspontja szerint a bűncselekmény megvalósulása, illetve az abban való részvétele nem nyert kétséget kizáró bizonyítást. [74] Amennyiben a felmentést célzó fellebbezése nem járna eredménnyel, az enyhítés körében a pénzbüntetés mellőzését, de ennek hiányában is annak mérséklését kérte az enyhítő körülmények túlsúlyára, s különösen védence személyi körülményeire figyelemmel. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 26 [75] Foglalkozott az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésével is, mely tekintetében rámutatott, hogy olyan elenyésző mértéket jelentene, mely változtatás a Be. ezirányú rendelkezéseivel nem áll összhangban. [76] Terhelt24 XXIV. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet – tényállás iratellenességére visszavezethető – részbeni megalapozatlanságára, az elsőfokú bíróság okszerűtlen következtetéseire és hiányos bizonyítékértékelő tevékenységére hivatkozott. S indítványozta elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása mellett védence felmentését. A védő szerint az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a XXIV. r. vádlott tudata átfogta volna a költségvetési csalás, illetve az adócsalás bűncselekményének megvalósítását, vagy hogy bármilyen módon, akár eshetőleges szándékkal, segítséget nyújtott volna a cselekményhez. [77] Terhelttárs és tanúk terhelő állításai hiányában a védő szerint védence vonatkozásában kizárólag saját vallomását és a cégiratokat vonhatta értékelése alá az elsőfokú bíróság, előbbiből azonban más nem következhetett, mint hogy a XXIV. r. vádlott a körülményekből alappal csak arra gondolhatott, hogy a helység6 irodában és a különböző helyszíneken tényleges biztonsági őri tevékenység folyik, amelyben ő is részt fog venni, mint ügyvezető. Vezetői tevékenységet nem végzett, de munkaszerződéseket aláírt, körülbelül 50 emberét, de tény, hogy nem volt tisztában az ügyvezető feladatával, így azzal sem, hogy a munkaszerződés aláírása mellett adóbevallást kell készítenie, illetve annak elkészítése és benyújtása az ügyvezető kötelezettsége. Ugyanakkor hangsúlyozta a védő, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a XXIV. r. vádlott büntetőjogi felelősségét az ún. „stróman ügyvezetői” tevékenységgel megvalósított intellektuális közokirat-hamisítás miatt már megállapította a bíróság, védence ennél súlyosabb bűncselekményt tehát nem valósított meg, s azt is, hogy a XXIV. r. vádlottal egyidejűleg V. r. vádlott – aki könyvelő és adótanácsadó – is a cég20. ügyvezetője volt, Terhelt5 V. r. vádlott 2006. március 6. és 2012. március 5. között, Terhelt24 XXIV. r. vádlott 2007. június 15-től volt ügyvezető, így valójában az adóbevallások benyújtása és az adó megfizetése V. r. vádlott mint könyvelő és adótanácsadó szakmai kompetenciája és felelőssége volt. [78] A védő kiemelte, hogy az ítélet önmagával is ellentmondásban áll, mivel Terhelt24t egyrészt a készpénzfelvételben való közreműködéssel hozza összefüggésbe, másrészt a készpénzt felvevő vádlottak között nem szerepelteti, csupán a „stróman ügyvezetők” között. A védelem szerint a XXIV. r. vádlott valójában munkát keresett, hogy el tudja tartani három meglévő, és negyedik, akkor születendő gyermekét, nem volt tisztában azzal, hogy a céget adócsaláshoz használják fel. Mindezek értelmében álláspontja szerint a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróságnak eltérő ténybeli következtetésre kellett volna jutnia, arra, hogy XXIV. r. vádlott büntetőjogi felelőssége a cég20. ügyvezetőjeként, az erre irányuló szándék hiányában adócsalás bűntettében nem állapítható meg, ezért őt fel kellett volna menteni bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában. [79] Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetésére tett indítványt, mert a vádirat hiányosan tartalmazza a Be. 422.§

(1)bekezdésben meghatározott törvényes elemeket, a vádirat nem egyéniesít a XXIV. r. vádlott vonatkozásában, nem tartalmazza a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását, ezért a vád védence vonatkozásában érdemi elbírálásra alkalmatlan. [80] Amennyiben ezen indítványait nem találja az ítélőtábla alaposnak, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés helyett közérdekű munka vagy pénzbüntetés kiszabását indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 27 [81] S végül kifejtette: az ügyészi súlyosításra irányuló fellebbezése a XXIV. r. terhelt nehéz anyagi helyzetére, az eltartott négy gyerekére, s az esetében bekövetkezett immár 16 éves időmúlásra figyelemmel nem foghat helyt. [82] Terhelt25 XXV. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen bizonyítottság hiányában védence felmentését indítványozta, miután álláspontja szerint az elsőfokú ítélet nem hozott fel tárgyi illetve közvetlen bizonyítékot, mely XXV. r. aktív részvételét igazolná; a bizonyítási lánc közvetett adatokon, tanúvallomásokon alapul, amelyek között több ellentmondás állt fenn. Kiemelte, hogy a XXV. r. terhelt nem volt tényleges ügyvezetője, döntéshozója a szóban forgó gazdasági társaságoknak, sőt adminisztratív, pénzügyi döntéshozói tevékenységet sem látott el. A számlázási, pénzmozgási műveletek kapcsán továbbá sem dokumentum, sem tanúvallomás nem támasztotta alá, hogy azok valóságtartalmáról tudomással bírt volna. [83] Másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta, különös tekintettel a több mint 13 éve tartó büntetőeljárásra, valamint védence kifogástalan életvitelére és büntetlen előéletére. Hangsúlyozta, hogy a vádlott az eljárás ideje alatt kényszerintézkedés hatálya alatt nem állt, és azóta is együttműködően vett részt az eljárásban. [84] Végül előbbi körülmények és az arányosság követelménye okán érvelt az ügyészi súlyosításra irányuló indítvány alaptalansága mellett is. [85] Terhelt26 XXVI. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában védence következetes tagadására is figyelemmel fejtette ki, hogy a megállapított tényállás okszerűtlen következtetéseken alapul. Azaz az elsőfokú bíróség tévesen következtetett XXVI. r. terhelt tudattartalmára, és azon keresztül szándékára, bűnösségére. Védence ugyanis nem volt tudatában annak, hogy az általa képviselt cégek működése során a gazdasági szereplők által elkövetett adócsalásban vesz részt, a bizonyítási eljárás során nem sikerült azt igazolni, hogy szándékosan segítséget nyújtott volna bárkinek is adóelkerülésre irányuló működéshez. Márpedig az adócsalás csak szándékosan követhető el, azaz az elkövetőnek tisztában kell lennie a megtévesztő jellegű magatartásával és azzal is, hogy ezzel okozati összefüggésben vagyoni hátrányt okoz, erre vonatkozó bizonyíték azonban nem áll rendelkezésre, már csak azért sem, mert a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában szándékosan valótlan tartalmú nyilatkozatot a XXVI. r. vádlott nem tett. Mindezek alapján elsődlegesen a terhelt felmentésére tett indítványt. [86] Másodlagosan pedig a büntetéskiszabási tényezők téves értékelésére figyelemmel, védence büntetlen előéletének, az eltelt időnek fokozottabb nyomatékot tulajdonítva, a büntetés enyhítését látta indokoltnak, mert az nincs arányban sem a cselekmény tárgyi súlyával, sem a vádlott társadalomra veszélyességével. [87] Terhelt27 XXVII. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy védence cselekménye kimerült abban, hogy két gazdasági társaság ügyvezetői tisztségét elfogadó nyilatkozatait és bankkártya-igénylő lapját aláírta, azonban a cégek működésében ténylegesen nem vett részt, szerződéseket nem kötött, utalásokat, készpénzfelvételeket nem teljesített, és a cégek működéséről, bevételeiről, valamint az adó- és járulékfizetési kötelezettségek teljesítéséről semmilyen információval nem rendelkezett. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 28 cégeket érintő ügyekbe őt a valódi vezetők nem avatták be, így a bevételekről, azok adó- és járulékvonzatáról, a minősítést befolyásoló mértékükről nem tudott, márpedig a bűnsegédnek át kell fognia az alapcselekmény törvényi tényállási elemeit, azt, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, valamint azt is, hogy az ő tevőlegessége alkalmas ennek elősegítésére. Utalt arra is, hogy a bűnsegéd a mennyiségi és minőségi túllépésért nem felel. Hangsúlyozta, hogy az elkövetés idején Terhelt27 XXVII. r. vádlott az általános iskola nyolc osztályát végző 19 éves fiatalként nem tudhatta, hogy adócsaláshoz, sőt annak minősített esetéhez nyújt segítséget, ezért a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit és társadalomra veszélyességét átfogó tudattartalom hiányában elsődlegesen felmentésére tett indítványt. [88] Másodlagosan, amennyiben a bűnösséget az ítélőtábla is fennállónak találja, az enyhítő körülményekre, különös tekintettel elkövetéskori fiatal korára, büntetlen előéletére, alacsony iskolai végzettségére, valamint a 14 éve tartó eljárásra, a kiszabott büntetést jelentős mértékű enyhítését látta indokoltnak. [89] Ezt meghaladóan kérte azt is, hogy a másodfokú bíróság az eljárás indokolatlan elhúzódása miatt a bűnügyi költség viselése alól is mentesítse védencét, mivel annak megfizetése aránytalanul súlyos anyagi terhet jelentene számára. [90] Terhelt28 XXVIII. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásával citálta az elsőfokú ítélet releváns megállapításait, védence vallomásait. S ezek elemzésével fejtette ki azon álláspontját, hogy a tényállás alapján sem lehet következtetést levonni védence bűnsegédi közreműködésére, ugyanis szándékos elkövetésre utaló körülmény nem merült fel. Így a törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a XXVIII. r. vádlott tisztában volt azzal, miszerint a nevére alapított cég83, cég36 Szolgáltató Kft., cég

1. gazdasági társaságokat költségvetési csalásra használják, és hogy ő ebben tudatosan részt vett volna, ahogy azzal sem volt tisztában, miszerint nevére a cég34.-n kívül más céget is alapítottak. Utóbbi cégek vonatkozásában ki sem hallgatták gyanúsítottként, tehát a másik két céggel kapcsolatos váddal a vád kézbesítését követően szembesült. Erre figyelemmel nyilván nem foghatta át tudta e két cégnél, hogy az alvállalkozói láncolatot a ténylegesen elvégzett munka után a cég2-t terhelő adók és járulékok meg nem fizetése céljából hozták létre, ekként nyilvánvalóan arról sem tudhatott, hogy az ügyvezetése alatt álló gazdasági társaságok által kötött szerződések fiktívek és költségvetési csalás leplezését szolgálják. Nem vett részt a fiktív számlázási rendszer kialakításában és üzemeltetésében, tudata csak arra terjedt ki, hogy a nevére egy céget, a cég34 Szolgáltató Kft-t alapították, amelyet azonban jogszerű tevékenységre használnak. E körben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy vállalkozással, cégalapítással, működéssel kapcsolatban semmilyen tapasztalata nem volt, a cégalapításról azt tudta, hogy ez valójában a volt élettársa, tanú23 vállalkozása lesz, ehhez ő csak a nevét adja, figyelemmel arra, hogy élettársához szoros érzelmi-bizalmi viszony fűzte. Arra is rámutatott, hogy tanú23 (tanúkénti/terhelti) kihallgatása az eljárásban nem maradhatott volna el, hiszen védence büntetőjogi felelőssége, a bűnös szándék megállapíthatósága tekintetében tanú23nak kiemelt szerepe volt. Azonban mivel nevezett
2. július 16-án öngyilkos lett, kihallgatására már a nyomozás során sem kerülhetett sor, ez azonban XXVIII. r. vádlott terhére nem szolgálhat. Kiemelte azt is, hogy a cégalapításnál ügyvéd működött közre, ebből védence joggal következtethetett a jogszerűségre. Élettársa, tanú23 munkát remélt a cégalapításból, amely körülmény szintén arra utal, hogy a XXVIII. r. vádlott valójában legális tevékenység folytatása céljából adta a nevét a cégalapításhoz. A cégalapítás és védence gyanúsítotti kihallgatása között semmilyen olyan adat nem jutott tudomására, mely benne a bűncselekmény elkövetésének gyanúját erősítette volna. Az Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 29 bank1ban történt bankszámla megnyitása, illetve általánosságban egy számlanyitás teljesen természetes velejárója a cég működésének, ebből még ugyancsak nem kellett jogellenességre gyanakodnia, de ennek kapcsán aluliskolázottságát is hangsúlyozta, és azt, hogy a bankszámlanyitás, szerződés aláírás jellemzően olyan formális tevékenységek, amik a stróman-szerephez tartoznak, ebből a költségvetési csalás bűnsegédi bűnrészessége nem következik. Utalt arra, hogy a cégalapításban a közreműködéséért nem kapott semmilyen díjazást, élettársa halálát követően viszont nem látta értelmét a nevére alapított egyetlen cég fenntartásának, ezért eladta a cég83-t 500.000 Ft vételáron. Nem volt tisztában a társaságok által végzett tevékenységgel, nem volt tudomása arról, hogy a cégben kik dolgoznak és milyen bérezés mellett alkalmazottként, így nyilvánvalóan abban a kérdésben sem volt kompetens, hogy a foglalkoztatott személyek után milyen adó-, és járulékfizetési kötelezettségnek, mekkora összegben kellene eleget tennie. Így álláspontja szerint az a feltételezés, hogy védence tudhatott arról, hogy a nevére írt gazdasági társaságok rendelkeznek munkavállalókkal, nem jelenti azt, hogy arra kellett volna gondolnia, hogy a cégek nem tesznek eleget szja- és járulék bevallási/befizetési kötelezettségeiknek. [91] Mindezen körülmények alapján meglátása szerint a XXVIII. r. vádlott magatartását legfeljebb negligencia jellemzi, ennek okán azért nem látta előre a magatartásának a következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Figyelemmel arra, hogy ezt cáfoló bizonyíték jelen eljárásban nem merült fel és a büntető anyagi jogi kódex a bűnsegédi elkövetést szándékos magatartáshoz köti, ezért elsődlegesen a XXVIII. r. vádlott felmentését és az eljárás megszüntetését indítványozta. [92] Másodlagosan, enyhítést célzóan azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte a nyomatékos enyhítő körülményeket, így védence büntetlen előéletét, a kiskorú gyerekről történő gondoskodást, a rendkívüli, 14 éves időmúlást és ezt meghaladóan a védence terhére ugyancsak nem róható időmúlást, és emiatt a büntetés eltúlzott, a belső arányosságnak sem felel meg. Harmadlagosan a védence előzetes mentesítését indítványozta. [93] Emellett a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés kapcsán arra tért ki, hogy az az időmúlás, az eljárás rendkívüli elhúzódása miatt megtorló jellegű lenne. [94] Terhelt30 XXX. rendű vádlott védője fellebbezés indokolásában elsődleges, felmentésre irányuló indítványa tekintetében az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságára, és a másodfokú bíróság által eltérő tényállás megállapításának szükségességére hivatkozott. Három csoportba sorolva rögzítette a védence vonatkozásában az elsőfokú bíróság által megállapított elődleges, másodlagos tényeket, valamint az azokból levont elsőbírói következtetéseket. Majd ennek alapján azt emelte ki, hogy a tényállás részben megalapozatlan, mert bár kétségtelen, hogy védence a IV. és V. r. terhelt alatt munkaszerződésekkel kapcsolatos egyszerű adminisztratív feladatokat látott el hosszabb időn keresztül, az azonban tényszerűen nem állapítható meg, hogy mindezt a cégláncolat jogellenes tevékenysége ismeretében, annak tudatában végezte volna, hogy az alvállalkozói láncolatot a cég2.-t a ténylegesen elvégzett munkát terhelő adó- és járulékok meg nem fizetése céljából hozták létre. Tudata még eshetőlegesen sem fogta át, hogy bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, ilyen gyanúra a munkavégzésének körülményei sem vezethették. A munkavállaló ugyanis kizárólag abban az esetben tagadhatja meg a munkáltatói utasítást, ha az egyértelműen bűncselekmény elkövetésére irányul, ilyen mélységű ismerete azonban XXX. r. vádlottnak az ő helyzetében pedig nyilvánvalóan nem volt. A ranglétra alján álló titkárnőtől egy legálisan működő multinacionális vvállalatnál sem lehet elvárni, hogy pontosan átlássa a gazdasági folyamatokat, azt, hogy melyik munkavállaló melyik partnercégnél áll munkaviszonyban. A XXX. r. terhelt által végzett feladatok Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 30 szokványosak voltak (pl. az átadott számtalan boríték megadott szempontok szerinti csoportosítása és harmadik személynek átadása), ahogy azt is kiemelte, hogy Magyarországon teljesen mindennapos, hogy az alacsonyabb képzettségű, jelentős szaktudást nem igénylő munkavállaló nem tudja megmondani mely céghez van bejelentve, mely cég éppen aktuálisan a munkáltatója. Így szerinte nincs jelentősége annak, hogy a XXX. r. vádlott sem tudott erről pontosan számot adni, de nem alkalmas a bűnösségének alátámasztására az sem, hogy egyes őrzésvédelemmel foglalkozó munkavállalókat recepciósként jelentettek be, de az sem, hogy XXX. r. terhelt nem emlékezett pontosan a munkaviszonya kezdő időpontjára (2010 vagy 2012). Ez utóbbi sem teszi életszerűtlenné azon előadását, hogy az eltelt idő alatt nem gyanakodhatott. Kitért arra a védő, ahhoz, hogy a bíróság védence terhére rója a cég2 valótlan könyvelésével, a stróman cégek adminisztratív feladatainak ellátásával, a munkavállalók beés kiléptetésével, banki tranzakciók bonyolításával, ellenőrzésével, a munkabérek elosztásával, elszámolásával kapcsolatos tevékenységét, ahhoz a bűncselekményben részvételére vonatkozó tudatállapota lett volna bizonyítandó, mely nem történt meg. [95] Vizsgálta a védő az elsőfokú ítélet azon érvelését is, mely a bűnösség alátámasztására XXX. r. terhelt iratok pincébe vitelében való részvételét rótta fel, s bár hangot adott azon megállapításának, hogy ez sem szolgálhatna büntetőjogi felelősség megállapításának alapjául, ezen megállapítást iratellenesnek jelölte meg. Mindezek alapján elsődlegesen felmentést kért. [96] Másodlagosan amiatt, hogy védencével a fiktív céghálózatot működtető IV. és V. r. terhelteknél csak fél évvel rövidebb tartamú szabadságvesztés került kiszabásra, jelentős belső aránytalanságot észlelt, s erre, valamint az enyhítő körülmények nyomatékára hivatkozva kérte szabadságvesztés helyett pénzbüntetés kiszabását. [97] terhelt31 XXXI. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődleges indítványa kapcsán azt fejtette ki, hogy a XXXI. r. vádlott, mint adminisztrátor dolgozott a gazdasági társaságnál, munkáját a vezetői utasításoknak megfelelően végezte. Feladata kizárólag a munkahelyi adminisztratív teendők ellátására korlátozódott, és nem foglalta magában az adóbevallások benyújtását vagy pénzügyi döntések meghozatalát, s fel sem merült benne, hogy jogellenes tevékenységben működik közre. Hangsúlyozta, hogy sem a vádlott-társak, sem a tanúk nem tettek terhelő vallomást a XXXI. r. vádlottal szemben, így közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ezt meghaladóan védence bűnösségét alátámasztó közvetett bizonyítékot sem észlelt, de azt is megjegyezte, még ha rendelkezésre is áll ilyen, azok a bűnösség megállapításához szükséges zárt logikai láncolatot nem alkotnak. [98] Kiemelte azt is, hogy a bűnsegéd felelősségrevonásához elengedhetetlen annak igazolása, hogy tudata átfogja a tettesi alapcselekmény lényeges elemeit, és azt, hogy tevékenységével ahhoz nyújt szándékos segítséget, melyre azonban XXXI. r. terhelt tekintetében semmilyen tényszerű adat nincs. Kétséget kizáróan megállapítható bűnös tudattartalom hiányában pedig a XXXI. r. vádlott felmentésének van helye. [99] Másodlagosan a védő hangsúlyozta, hogy a XXXI. r. vádlott büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű, és az ügyben betöltött szerepe marginális, igen távoli „bűnsegéd” volt; emellett különös súllyal értékelendő az időmúlás és az eljárás elhúzódása, melyek kapcsán alkotmánybírósági határozatokat is citált. Ennek megfelelően álláspontja szerint enyhébb, jelzés értékű, a bűnsegédi bűnrészesekre alkalmazható enyhítő rendelkezések teljes kimerítésével járó joghátrány az, ami a büntetési célokkal arányban állna. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 31 [100] Terhelt9 IX. r. és Terhelt14 XIV. r. vádlott védője
3. november
4. napján érkezett beadványában – bár az elsőfokú ítélettel szemben egyik általa képviselt terheltet érintően sem jelentett be fellebbezést – az elsőfokú bírósági eljárásban előterjesztett perbeszédében kifejtettekkel azonos indokok alapján elsődlegesen e vádlottak felmentését indítványozta. [101] A másodfokú nyilvános ülésen I. és III. r. vádlott védője a fellebbezés indokolásában foglaltakat tartotta fenn, illetőleg foglalta össze. A titkos információgyűjtés felhasználhatóságával kapcsolatban az írásbeli beadványában írtakon túl hivatkozott a NAV tv. 65/H. §

(1)bekezdésében írtakra, mely kifejezetten rögzíti a nyolc napos feljelentési határidőt. II. r. vádlott védője – a fellebbezés írásbeli indokolásának hiányában – az elsőfokú eljárásban előterjesztett perbeszédére utalt, annak releváns részeit ismételte meg. E szerint védence tekintetében, őt terhelő vádlott-társi és tanúvallomás, illetőleg okirat hiányában kizárólag a lehallgatási anyagban merül fel egy-kétszer a neve, de nem olyan tartalommal, mely a büntetőjogi felelősségét a legkisebb mértékben is alátámasztaná. Sőt, miután hozzátartozói kötődése okán az irodában megjelenése gyanúra nem adhat alapot, az elkövetés idején fiatal felnőtt volt, aki saját – a vádban írtakkal összefüggésbe nem hozható – céggel rendelkezett, a TIGY adatai inkább ártatlansága mellett szólnak. Hivatkozott a védő iratellenes megállapításokra, így arra, hogy a nemleges kézzel írott házkutatási jegyzőkönyv géppel írott példányából kimaradt „nem” szó okozta védence büntetőeljárásba történt bevonását, illetve az elsőfokú ítélet

1. oldalán található hasonló elírására, melyben V. és II. r. terhelt kapcsolatát elemezte előbbi vallomása alapján. Összességében rámutatott, hogy II. r. terhelt elítélése bizonyítékokkal alá nem támasztott, hanem pusztán először a rendőri jelentésben, majd a vádban is írt vélekedésen alapul. Ezért másodlagos indítványa nem volt, II. r. terhelt felmentésére tett indítványt. a IV-VI. r., X-XIII. r., a XVI-XVII. r., a XX. r., a XXII. r., a XXV-XXVII. r., valamint a XXX. r. vádlottak védői az írásbeli fellebbezés indokolásában foglaltakat tartották fenn, s annak lényegét emelték ki. a VIII. és a XXXI. r. vádlott védője ugyancsak fenntartotta a fellebbezés indokolásában foglaltakat, abból a tisztességes eljárás sérelmére, a „lelketlen, embertelen” hosszú ideig húzódó büntetőeljárásra, a tudati tényeket illetően alulbizonyítottságra és a minden belső arányosságot nélkülöző büntetésekre vonatkozó részeket emelte ki. a IX. és a XIV. r. vádlott védője a beadványában foglaltakat nem tartotta fenn, hanem az ügyészi fellebbezés érdemben történő elutasítására, és ennek folytán az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. a XXIV. r. vádlott védője is fenntartotta fellebbezés indokolásból a felmentés körében írtakat, ugyanakkor védence rendkívül kedvezőtlen egzisztenciális körülményei okán az enyhítést célzó indítványa kapcsán az alternatív büntetési nem (pénzbüntetés, közérdekű munka) helyett a szabadságvesztés tartamának mérséklésére tett indítványt. a XXI. r. illetve a XXIX. r. vádlottak védői az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták azzal, hogy az eltelt időre is figyelemmel a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem foghat helyt. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 32 Terhelt3 III. r. vádlott az utolsó szó jogán azt emelte ki, hogy a 14 évig tartó eljárás során egyszer sem merült fel a terhére rótt felbujtást megalapozó tény. Azt is hangsúlyozta, hogy élettársával, nem tudva a büntetőeljárás kimenetelét, az utolsó pillanatig vártak a gyerekvállalással, végül túl késő lett. Kifejtette még, hogy az eljárás alatt sem tudott a szakmájában elhelyezkedni, mert tiszta erkölcsi bizonyítvány kellett, és ehhez bűnösségének megállapítása esetén szükséges, hogy őt a bíróság előzetes mentesítésben részesítse. Terhelt12 XII. r. vádlott utolsó szó jogán szintén azt emelte ki, hogy több mint tíz éve engedélyköteles vagyonőri munkát lát el, melyet felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén elveszítene, ezért kérte, hogy őt a bíróság előzetes mentesítésben részesítse. [102] A másodfokú bíróság a többirányú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet, figyelemmel – a XII. r. vádlott védője által bejelentett fellebbezés kivételével – a védelmi jogorvoslati nyilatkozatok felmentést is célzó tartalmára, a Be.
2. §

(1),

(2),

(9)és

(10)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott, tehát I., II., III., IV., V., VI., VIII., IX., X., XI., XII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XX., XXI., XXII., XXIV., XXV., XXVI., XXVII., XXVIII., XXIX., XXX. és XXXI. r. vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta. [103] Ez azt jelenti, hogy a kizárólag a joghátrány súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezéssel illetve büntetés mértékét sérelmező védelmi fellebbezéssel érintett VI., IX., XII., XIV., XVII., XXI., továbbá XXIX. r. vádlottak vonatkozásában sem szűkült a felülbírálat terjedelme a teljeskörű fellebbezéssel érintett vádlottak terhén értékelt bűncselekmények azonossága miatt. [104] Értelemszerűen nem terjedt ki a felülbírálat Terhelt23 XXIII. r. vádlottra, miután nevezett a másodfokú eljárásban elhunyt, vele szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ügyet elkülönítette, majd a 5.Bf.320/2025/2. számú, 2025. november 5. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítélet őt érintő rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése mellett az 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [Btk. 310. §

(1),

(4)bekezdés] és 1 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette [Btk. 310. §

(1),

(4)bekezdés] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. [105] A Be. 590.§

(5)bekezdés d) pontja értelmében a vagyonelkobzás intézkedés törvényessége vagy ilyen intézkedés alkalmazásának szüksége [Be. 595. §

(6)bekezdés] a fellebbezések tartalmára tekintet nélkül, hivatalból vizsgálandó volt. [106] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a Be. 163. §

(2)és

(3)bekezdésben rögzített tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 608. §

(1)és

(2)bekezdésében, valamint a Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt, de ilyenre a védelem, még a harmadsorban hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozó X. r. terhelt védője sem hivatkozott. [107] Szükséges előre bocsátani, hogy a perrendi szabályok megtartása kizárólag a felülbírált ítélet meghozatalát közvetlenül megelőző törvényszéki eljáráson kérhető számon, így az ügyben a tanács összetételében bekövetkezett legutolsó változást megelőző bírósági eljárás szabályszerűsége túlnyomórészt közvetve, az annak során felvett bizonyítás, és azok, azaz a terhelti, tanúvallomások, szakértői vélemények, nyilatkozatok ismertetésének törvényességén keresztül volt vizsgálandó. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 33 [108] Az elsőfokú bírósági eljárás számottevő elnehezülésében a nagyszámú terhelten és szakértő4 könyvszakértő késedelmén túl a hivatásos bíró személyében történt többszöri változás is közrejátszott. [109] A törvényszék a tárgyalás egy részét még az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban korábbi Be.) míg más részét már új eljárási törvény, azaz a 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) szerint folytatta le. Tekintettel arra, hogy a Be. 870. §

(1)bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, még a korábbi eljárási törvény szerint végzett cselekmény akkor is érvényes, ha azt e törvény másként szabályozza, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elvégzett eljárási cselekmények törvényességét az annak időpontjában hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján vizsgálta. Ennek értelmében pedig az állapítható meg, hogy a

1. július
2. napját megelőző határnapokon a korábbi Be. rendelkezéseit a bizonyítási eljárással összefüggésben lényegében megtartotta, az e napokon kihallgatott vádlottak, tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént. [110] Megalapozottan, a korábbi Be. rendelkezésekkel összhangban döntött a bíróság az ügyben könyvszakértő kirendeléséről is, majd szakértő2 szakértő tárgyaláson történt – egyébként a korábbi Be.
3. §-ának megfelelő – meghallgatását követően a szakvélemény kiegészítésének elrendeléséről, csakúgy, mint az I. r. terhelt tekintetében elmeorvos-szakértői bizonyítás lefolytatásáról. [111] Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az adó-, járulék és könyvszakértőt kirendelő végzés a vád tárgyává tett cselekményeken messze túlmutató feladatokat rótt a szakértőre (ezzel egyébként szükségtelen, a vádlottakra nyilvánvalóan nem terhelhető költséget is előidézve), amikor a személyi jövedelemadónemben is előírta a bevételkiesés megállapítását, jóllehet azzal kapcsolatban a vádirati tényállás csak formális, mögöttes tartalommal nem bíró megállapításokat tett. Ezt meghaladóan az általános forgalmi adónemben feltett kérdésekkel (pl.: „a cég2
4. I. negyedéve és
5. március
6. napja között a cég16től befogadott számlák tekintetében ÁFA bevallási kötelezettségének eleget tett-e, Áfa adónembeli adófizetési kötelezettségét teljesítette-e, az adólevonási jogát jogszabály szerint érvényesítette-e; amennyiben a fenti kötelezettségeinek a cég nem vagy nem megfelelően tett eleget, úgy a szakértő határozza meg, hogy ez adóbevallási időszakonként mekkora összegű általános forgalmi adót érintő bevételkiesést okozott”) valójában a tényállás Be.
7. §

(2)és

(3)bekezdése alapján a bíróságot terhelő tisztázását, sőt abból ugyancsak bírói kompetenciába tartozó jogkövetkeztetések levonását testálta a szakértőre, így nem képezhette volna szakértői vizsgálat tárgyát. A teljesség igénye érdekében az ítélőtábla azt is megjegyzi, hogy ezen – sajnos a későbbi szakértő kirendelő határozatokban ugyancsak megjelenő – kérdések kiindulópontja is téves, hiszen a cég16.-től befogadott (költség) számlák áfa bevallási, befizetési kötelezettséget nem keletkeztethettek, így kizárólag az lett volna vizsgálható, hogy e számlák áfa tartalmát az áfa bevallásokban a cég2 a levonható adó körében figyelembe vette-e. [112] A szakértői bizonyítás tárgyának, terjedelmének helytelen elsőbírói felismerése okán kifogásolható, hogy szakértő2 szakértő tárgyalási meghallgatásán, illetőleg a szakértői vélemény kiegészítéséről rendelkező végzésben meghatározott (részben a védőtől átvett) kérdések zömében a számlák fiktív voltára, illetőleg a számlázási láncolatban szereplő egyes cégek valós működés nélküli, adóelkerülést célzó igénybevételére vont – nem szakértői bizonyítás alá eső – következtetéseinek és a vádon túlterjeszkedő személyi jövedelemadót illető megállapítások helyességét vitatták. [113] A szakértő ugyanis általánosságban ténykérdéseket vizsgál, jogi szakvélemény adására nem jogosult (az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény 47. §

(6)bekezdése), így a szakértők általános forgalmi adó értelmezése, a beszerzés összegének Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 34 érvényesíthetőségével kapcsolatos, úgyszintén a jogszabályok, adójogi normák értelmezése körében kifejtett álláspontja, függetlenül azok helytállóságától, szakértői bizonyítás tárgyát nem képezhetik. S ezen túlmenően nem a szakértő dönt arról, hogy az általa vizsgált dokumentumok a számlán szereplő gazdasági esemény megtörténtét, így a számla áfa tartalmának levonásba helyezését kellően igazolják-e, ahogy arról sem, hogy ki minősül egy adott munkavállaló munkáltatójának, azaz kit terhelt adó- és járulékfizetési kötelezettség. A könyvszakértő ugyanis munkáját kizárólag a könyvelési iratok alapján végzi, egyéb bizonyítás felvételére, a terhelti- és tanúvallomások, lehallgatási anyagok, megfigyelési jelentések, egyéb okirati bizonyítékok, tárgyi bizonyítási eszközök elemzésére – szemben a bírósággal – lehetősége, kompetenciája nincs. Mindez természetesen nem zárja ki, sőt nem mentesíti a bíróságot azon kötelezettség alól, hogy a szakértőnek a könyveléssel (annak hiányával), a kérdéses számlák kiállításával, pénzügyi rendezésével, a bevallások hiányával, a bérszámfejtéssel vagy annak hiányával kapcsolatos alaki, tartalmi kifogásait a számlázási láncolat fiktivitásának megítélésénél, az erre vont ténybeli következtetéseinél figyelembe vegye, indokolásában ezekre kitérjen. [114] A Be. 2018. július 1.-i hatályba lépését követően a Be. 10.§

(1)bekezdés 3/f) pontjára figyelemmel gazdálkodással összefüggő kiemelt gazdasági bűncselekmény miatt indult ügyet a 13.§ és a 868.§

(2)-

(3)bekezdésének figyelembevételével törvényesen folytatta ülnökök közreműködésével. A tanács összeételének törvényességét semmilyen módon nem befolyásolta a Be. 13. §

(3)bekezdésének

1. március
2. napjától hatályos módosítása, mely szerint kiemelt jelentőségű gazdasági ügyben már nem kötelező a tanácsban történő eljárás, egyrészt azért, mert ez a tanácsban történő eljárást nem zárta ki, azaz az egyesbíró eljárását nem egyértelműen írta elő, de azért sem, mert a magasabb fokú eljárási garanciát magában hordozó tanácsösszetétel feltétlen eljárási szabálysértés megállapítását nem eredményezheti. [115] Helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság az I., V., VI., VIII., IX., X., XI., XII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XX., XXI., XXII., XXIV., XXV., XXVI., XXVII., XXVIII., XXIX., XXX. és XXXI. r. vádlottak tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondását is, megjegyezve, hogy a Be. hatálybalépését követően évekig az e tárgyban tett intézkedések, nyilatkozatok tették ki a tárgyaláson történtek túlnyomó részét. [116] A vádlottak figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént, s a törvényszék törvényesen tette a korábbi terhelti vallomásokat is ismertetéssel a tárgyalás anyagává. [117] A korábban magánszakértői véleményt adó szakértő4 szakértőkénti bevonásának törvényessége nem vitatható, ahogy az sem, hogy az abban foglaltak, valamint szakértő2 és szakértő4 szakértők
3. január
4. napján történt együttes meghallgatása alapján – bár a taglalt kérdések egy része a szakértői kompetencia határát átlépte – további szakértői bizonyítás lefolytatása szükségessé vált, miután szakértő2 szakértői véleményének helytállóságával kapcsolatban alapos aggályok merültek fel. [118] Erre tekintettel a törvényszék a
5. február
6. napján meghozott
7. sorszámú végzésével döntött szakértő4 igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértő korábbi védői megbízás alapján adott magánszakértői véleményének kiegészítéséről. E kirendelő végzésben, amellett, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében vádon túlterjeszkedő feladatot már nem rótt a szakértőre, az általános forgalmi adót illető korábbi kérdések módosítás nélküli átvétele miatt a fentebb felsorolt aggályok változatlanul fennálltak. Emellett az ítélőtábla maradéktalanul osztotta azon elsőfokú ügyészi álláspontot, miszerint szakértő4 szakértő magánszakértői véleménye a tényállás alapjául szolgáló releváns adatokat nem tartalmazott, az kimerült szakértő2 szakértői véleményének kritikájában, ezért nem e vélemény kiegészítése, hanem új könyv-, adó- és járulékszakértői vélemény beszerzése iránt kellett volna intézkednie. Ez esetben pedig a szakértő4 korábbi tevékenysége kapcsán már Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.29/2025/95/II. 35 megmutatkozó mulasztások, ellentmondások folytán más szakértő kirendelése alappal merülhetett volna fel, mely által az eljárás további évekkel történő elhúzódása elkerülhető lett volna. A IV. r. vádlott korábbi védője ugyanis először a
8. február
9. napján kelt és február
10. napján érkeztetet