A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.III.30.245/2022/
- szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Zumbók Péter előadó bíró Dr. Bajnok István bíró Dr. Farkas Attila bíró Dr. Gáspár Mónika bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda (Cím12, ügyintéző: dr. Waldmann Gábor János ügyvéd) Az alperesek: Alperes1 (Cím1) I. rendű Alperes2 (Cím1) II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda (Cím11, ügyintéző: dr. Marczingós László ügyvéd) A per tárgya: lízingdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Törvényszék 1.Pf.20.679/2021/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Veszprémi Járásbíróság 3.P.21.413/2019/41/I. Rendelkező rész A Kúria az alperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja. A jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 2 Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg a felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy az 526.452 (ötszázhuszonhatezer-négyszázötvenkét) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel közös gyermeke által megvásárolni kívánt személygépkocsi vételárának finanszírozása céljából
- december 12-én kérelemmel fordult a felperes jogelődjéhez. A finanszírozási kérelem tartalmazta a lízingszerződés deviza alapjának, az aktuális mértékadó árfolyamnak és az árfolyamváltozás elszámolási módozatának feltüntetését, amely fix deviza konstrukció volt. A kérelem alapján a felperes jogelődje mint lízingbe adó és az I. rendű alperes mint lízingbe vevő között
- december 17-én jött létre lízingszerződés, amelyben a kölcsön összegét 2.547.083 forintban, az összes törlesztés összegét pedig 4.093.120 forintban határozták meg. A II. rendű alperes a szerződéskötéssel egyidejűleg kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben a lízingbe vevő a fizetési kötelezettségének az esedékességekor nem tesz eleget, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. [2] Miután a törlesztőrészletek fizetése nehézségekbe ütközött, az alperesek a személygépkocsit megkísérelték a felperes jogelődjének visszaadni, aki azt javasolta, hogy azt próbálják meg a szabad piacon értékesíteni. Ennek megfelelően a személygépkocsit az ismerősük, T.G. segítségével meghirdették, és így kerültek kapcsolatba O.O-val, aki a személygépkocsit kipróbálás és bevizsgálás miatt elkérte. A felperes jogelődje ehhez szóban hozzájárult, és nem kifogásolta a személygépkocsi ideiglenes átadását. Az I. rendű alperes a személygépkocsit 2009 augusztusában T.G. részére átadta, aki azt 2010 májusában adta tovább O.O-nak azzal, hogy ő vállalja a hitel további törlesztését. O.O. azonban a törlesztőrészleteket nem fizette, és a személygépkocsi ismeretlen helyen van. [3] A felperes jogelődje a
- március 18-i levelében arról tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy az azonnali felmondás feltételei fennállnak, majd
- április 19-én a szerződést azonnali hatállyal felmondta, és mindkét alperest felszólította a tartozás megfizetésére. [4] Mivel az alperesek a személygépkocsit értékesíteni és a felperes jogelődjének visszaadni nem tudták, lopás miatt feljelentést tettek. Az ügyészség az I. rendű alperessel és T.G-vel szemben indult nyomozást megszüntette. A Budaörsi Járásbíróság előbb a B.111/2012/
- számú ítéletével Orosz Olivér vádlottat sikkasztás bűntettében bűnösnek találta, ezért őt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, és a felperes jogelődjének polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, majd a – hatályon kívül helyezés folytán megismételt új eljárásban –
- június 13-án meghozott, 13.B.455/2015/
- számú jogerős ítéletével O.O-t a sikkasztás bűntettének vádja alól felmentette. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 3 [5] A felperes módosított keresetében elsődlegesen az alpereseknek 5.360.679 forint főkövetelés, 53.724 forint késedelmi kamat és 3.436.608 forint késedelmi kamat megfizetésére kötelezését, másodlagosan, a szerződés érvénytelenné nyilvánítása esetére a szerződésnek a szerződéskötésre visszamenő hatállyal történő érvényessé nyilvánítását kérte. [6] Az I. rendű alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében a szerződés érvénytelenné nyilvánítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(1)bekezdése, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.)
- §
(1)bekezdése,
(3)bekezdés
- a)és
- b)pontja, valamint
(4)bekezdés a) pontja alapján. Állítása szerint az árfolyamkockázatról nem kapott tájékoztatást, az üzletszabályzatot neki nem adták át, és a felperes jogelődje engedélyezte a gépjármű harmadik személy részére történő átadását. [7] A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Elévülési kifogást is előterjesztett, amelyet arra alapított, hogy a felperes jogelődje, majd a felperes részéről 2011 után semmilyen felszólítást nem kapott. Hivatkozott továbbá arra, hogy a büntetőeljárás során a felperes jogelődjének polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasították, a felperes ugyanakkor nem fordult a bűncselekmény elkövetőjével szemben, és a tartozás rendezése érdekében a Magyar Biztosítók Szövetsége felé sem tett semmilyen lépést. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [9] A követelés elévülésével kapcsolatban egyetértett a felperessel abban, hogy a kezesi kötelezettség osztja a főkövetelés jogi sorsát, és ezért ha a főkövetelés nem évült el, akkor a követelés a kezessel szemben is érvényesíthető, mégpedig a részére küldött tájékoztatásoktól függetlenül. A kezességre vonatkozó szabályokat annak ellenére alkalmazhatónak találta, hogy a II. rendű alperes garantőri szerződést kötött, de az tartalmában megfelelt a kezesi szerződésnek. [10] A felperesnek azt az álláspontját is osztotta, hogy a felek között érvényes lízingszerződés jött létre, és ebben a körben további bizonyítás lefolytatását nem tartotta szükségesnek. Utalt arra, hogy az alperesek maguk sem vitatták az üzletszabályzat átvételét igazoló okirat aláírását. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy e tekintetben nem az üzletszabályzat és az általános szerződési feltételek átadásának, hanem a megismerés lehetőségének volt jelentősége, amely az alperesek számára biztosított volt. Figyelembe vette továbbá, hogy a felperes az összegszerűség vonatkozásában részletes levezetést csatolt, és azt az alperesek tételesen nem vitatták. [11] Ezt követően vizsgálta, hogy a felperes a felmondott szerződés alapján jogosult volt-e a tartozás követelésére. Hivatkozása szerint a jogvitában nemcsak a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a régi Hpt. rendelkezéseit, hanem a polgári jog általános szabályait is alkalmazni kellett. A Ptk. 1:
- §-ának az elvárható magatartás elvére és a felróhatóságra vonatkozó rendelkezései alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, s emiatt az alperesek marasztalását nem tartotta indokoltnak és lehetségesnek. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes és T.G. ellen indult büntetőeljárás megszüntetésének az oka az volt, hogy a gépjármű ideiglenes átadása jogszerű volt. E körben értékelte, hogy az üzletszabályzat nem tartalmazott arra vonatkozó részletes és pontos szabályozást, hogy milyen időtartamon túl tekinthető az átadás hosszabb időtartamúnak, amelyhez a finanszírozó előzetes írásbeli hozzájárulására lett volna szükség. Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 4 [12] Álláspontja szerint a büntető bíróság azzal, hogy az alpereseket tájékoztatta a követelés polgári úton való érvényesíthetőségének lehetőségéről, a felelősség kérdését is tisztázta, és a gépjárművel kapcsolatos költségek megtérítését a vádlott, O.O. kötelezettségévé tette. Tekintettel volt ugyanakkor arra, hogy a felperes a személygépkocsi tulajdonosaként a követelés behajtása érdekében nem tett semmit, és csak a büntető ügyben hozott ítélet kézhezvételét követő közel 8 évvel indította meg a pert az alperesekkel szemben. [13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 5.264.516 forint tőke, valamint 3.436.608 forint tőke után
- augusztus 11-től járó késedelmi kamat felperes részére történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [14] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a perindítás időpontjára tekintettel eljárásjogi szempontból a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait, míg a szerződéskötés időpontjára figyelemmel anyagi jogi szempontból a régi Ptk. rendelkezéseit kellett irányadónak tekinteni. [15] Nem vitatott ténynek tekintette, hogy az I. rendű alperes a szerződésben rögzített fizetési kötelezettségének a gépjármű harmadik személy részére történt átadását követően már nem tett eleget. Megállapította, hogy ez a tény önmagában a szerződésben rögzített fizetési kötelezettség megszegését jelentette, és indokolttá tette a lízingbe adó részéről a felszólító levelek megküldését, majd a szerződés azonnali hatályú felmondása a szerződés megszűnését, valamint a szerződésben feltüntetett összegben, az üzletszabályzat és a hirdetmény által rögzített költségekkel a tartozás esedékessé válását jelentette. Utalt arra, hogy a felperes elvégezte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
- évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) szerinti elszámolást is, amelyben szereplő összeg az I. rendű alperes számláján jóváírásra került. [16] Figyelembe vette, hogy a felperes keresethalmazatban álló kereseti kérelmeket terjesztett elő, mivel a marasztalásra irányuló kereseti kérelme mellett – az alperesek ellenkérelme alapján – vagylagosan, a szerződés esetleges érvénytelenségének megállapítása esetére kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását. Ehhez képest kiemelte, hogy az alperesek önálló, illetve csatlakozó fellebbezés előterjesztésével az elsőfokú bíróságnak a követelés elévülésével, a II. rendű alperes garantőri szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségével és a lízingszerződés érvényességével kapcsolatban kifejtett álláspontját, jogi érvelését nem vitatták, és ezért az elsőfokú ítélet felülbírálata során ebben a körben az ítélet anyagi jogszabálynak való megfelelőségét nem kellett vizsgálni. Mindezt úgy tekintette, hogy az alperesek által hivatkozott okok miatt a perbeli szerződés nem érvénytelen és nem hatálytalan, a főkövetelés nem évült el, s így az a II. rendű alperessel szemben is érvényesíthető. [17] Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az általában elvárható magatartás Ptk.-ban rögzített elve sérült, és ez alapot adhatott a kereset elutasítására. Ezzel szemben annak tulajdonított jelentőséget, hogy a lízingszerződés és a garantőri szerződés alapján a felperes az alperesekkel állt jogviszonyban, és a jogviszony alanyaiban az üzletszabályzatnak és a jogszabálynak megfelelő hozzájárulás – érvényes tartozásátvállalás – hiányában változás nem történt. Hivatkozása szerint ugyanis az I. rendű alperes a szerződésből származó jogait és kötelezettségeit harmadik személyre csak a felperes előzetes írásbeli hozzájárulásával ruházhatta volna át, a peradatok azonban ilyen hozzájárulást nem igazoltak. Rámutatott: mivel az I. rendű alperes a szerződésszegés miatt a szerződés felmondással történő megszüntetésével – felróható magatartása okán – a gépjármű birtokba Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 5 adási kötelezettségének elmaradásából eredően a kárenyhítési kötelezettségét nem tudta teljesíteni, ezért a felperes a szerződésből eredő teljes igényét jogosult volt érvényesíteni. Kifejtette azt is, hogy a felperes nem kártérítési követelést érvényesített, emiatt a harmadik személy esetleges bűncselekmény elkövetésén alapuló kártérítési felelősségét és az azzal összefüggő igényérvényesítés elmulasztását sem kellett vizsgálni. Emellett álláspontja szerint a polgári jogi igény érvényesítésének elmaradása a Ptk. alapelvi szabályának sérelmét nem alapozza meg, és nem jár azzal, hogy a felperes a vele szerződéses viszonyban lévő alperesekkel szemben az igényét nem érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egyébként is hiányosnak minősítette annyiban, hogy a büntető bíróság a bűnösséget megállapító elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban jogerős felmentő ítéletet hozott. Azt sem tartotta lényegesnek, hogy a felperes a követelését az elévülési idő leteltéhez közeli időpontban érvényesítette. [18] Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes az I. rendű alperes szerződésszegése okán jogszerűen mondta fel a szerződést, s így jogszerűen követelte a még fennálló tartozást. Annak összegét az alperesek által érdemben nem vitatott tartalmú okiratok alapján, a keresettől kisebb részben eltérően határozta meg, és ennek során az alperesek által teljesített befizetések mellett figyelembe vette a 104.422 forint törvényi elszámolást. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérték. [20] Megsértett jogszabályhelyként jelölték meg a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §
(1)bekezdését és 221. §
(1)bekezdését, valamint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2011. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 tv.) 3. §
(1)bekezdését. Állították továbbá, hogy a jogerős ítélet sérti az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-824/18., C-439/
- és C321/
- számú ítéleteit. [21] Sérelmezték, hogy a perben eljárt bíróságok a DH1 tv.
- §
(1)bekezdése szerinti semmisségi okot nem vették figyelembe, és az elsőfokú bíróság a fogyasztói szerződést e megdönthetetlen vélelem ellenére minősítette érvényesnek. Érvelésük szerint ezt az anyagi jogi jogszabálysértést a másodfokú bíróságnak a kapcsolódó fellebbezés hiányában, hivatalból kellett volna észlelnie. [22] Kiindulópontnak azt tekintették, hogy a vételi és eladási árfolyamok semmissége miatt visszamaradt szerződéses tartalommal lehet teljesíteni a szerződést. E körben az EUB fenti ítéletei mellett hivatkoztak a C-81/19., C-118/17., C-26/13. és C-932/19. számú ítéleteiben kifejtett jogi indokokra. Mindezek alapján pedig egyértelműen tartották, hogy a tagállami bíróságnak vizsgálnia kell, a DH törvények milyen hatással vannak Magyarországnak a 93/13. irányelv 6. cikk
(1)bekezdéséből eredő azon kötelezettségére, amely szerint biztosítani kell a kölcsönszerződésben eredetileg szereplő feltételekkel összefüggésben a bank által szerzett összes előny teljes visszatérítését. [23] Kiemelték, hogy a kereset konkrétan érintette az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek orvoslását, de abból indult ki, hogy a DH1 tv. 3. §
(2)bekezdése kógens rendelkezését a fogyasztóra akarata és az uniós jog ellenében is rá lehet erőltetni. Állításuk szerint azonban ez eleve az érvénytelenség jogkövetkezményének orvoslását jelenti. [24] Mindezek miatt kifogásolták, hogy a másodfokú bíróság a közösségi jog alapján fennálló semmisségi okkal kapcsolatos jogi érveket nem merítette ki, az indokolási kötelezettségét nem teljesítette, az adott tényállásra nyilvánvalóan vonatkozó jogszabályi Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 6 rendelkezések alkalmazása mellőzésének okairól nem adott számot. Álláspontjuk szerint a perben eljárt bíróságok a szerződés érvényes létrejöttét már csak azért sem állapíthatták volna meg, mert a felperes maga is a szerződés semmisségét állította. [25] Az alperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is kérték. Megválaszolandó kérdésként tüntették fel azt, hogy „jelentheti-e a hatékony bírói jogvédelem megtagadása, a fogyasztói jogok érvényesíthetőségének kizártsága azt, hogy a fogyasztó csak a magyar állam elleni kártérítési perben kérje úgy kárainak megtérítését, hogy közben a fogyasztói szerződés részévé váló általános szerződéses feltételből olyan kötelezettsége fakadjon, melyet állami kényszerrel hajtanak végre”. A másik feltenni indítványozott kérdésük pedig az volt, „hogy a Kúria az EUSZ 19. cikk
(1)bekezdésének harmadik mondatával, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája
- cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ
- cikk értelmében vett független és pártatlan bíróságnak minősül-e”. [26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy az alábbiakban részletezettek szerint érdemben vizsgálható jogszabálysértések mellett nem tartotta indokoltnak a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését, és ezért elutasította az alperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét [Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja]. A felülvizsgálati kérelem elbírálásának korlátaira tekintettel nem volt jelentősége az alperesek által a fogyasztói jogvédelemmel összefüggésben felvetett jogkérdéseknek, mivel azok a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértéseken kívül irányultak a fogyasztóvédelmi rendelkezések értelmezésére. [28] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [29] A Kúria a Pp. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperesek által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő. [30] A Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a felsorolt tartalmi követelményekkel [az 1/
- Polgári jogegységi határozat értelmében a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett 1/
- (II. 15.) PK vélemény
- pontja]. [31] A fentiekből következően alapvető elvárás a felülvizsgálati kérelemmel szemben – annak érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy a hivatkozásai az ismertetett tartalommal megfeleltethetőek legyenek a jogerős ítéletnek: a felülvizsgálatot kérő félnek a Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 7 jogerős ítélet indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia (Kúria Gfv.III.30.316/2022/8.). [32] A Kúria előrebocsátja továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 2017.232.II., BH 2002.283.II.), a felülvizsgálatnak csak olyan jogi álláspont, mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt (BH 1996.372.). [33] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben eljárási szabálysértésként a régi Pp.
- §
(1)bekezdésének és 221. §
(1)bekezdésének megsértésére, míg anyagi jogi szabálysértésként a DH1 tv. 3. §
(1)bekezdésének sérelmére hivatkoztak. Ezek közül az utóbbi jogszabályhelyen nyugvó jogállítása a feleknek az eljárás korábbi szakaszaiban nem volt. Az I. rendű alperes az ellenkérelmében foglalt érvénytelenségi kifogását a régi Ptk. 209. §
(1)bekezdésére, a régi Htp. 203. §
(1)bekezdésére,
(3)bekezdés
- a)és
- b)pontjára, valamint
(4)bekezdés a) pontjára alapította, egyúttal sérelmezte a tájékoztatás hiányát és az üzletszabályzat átadásának elmaradását. Jóllehet a felperes erre figyelemmel a keresetében eshetőlegesen, a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetére a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte, az elsőfokú bíróság az érvénytelenségi kifogást megalapozatlannak találta, és a kereset elutasítását a Ptk. 1:
- §-ában írt alapelvi szabály felperes általi megsértésével indokolta. Ehhez képest a másodfokú bíróság fellebbezés, illetve csatlakozó fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletének az érvénytelenségi kifogással kapcsolatos indokait nem vizsgálta, és a lízingszerződést érvényesnek tekintette. Azon túl tehát, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében rögzítette a DH2 tv. szerinti elszámolás megtörténtét, és annak összegét a marasztalás mértékének meghatározásakor figyelembe vette, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt DH1 tv.
- §
(1)bekezdését a bíróságoknak alkalmazniuk nem kellett. E jogszabályhely megsértésére hivatkozással ezért az alperesek a jogerős ítélet felülvizsgálatát nem kérhették. [34] Az eljárási szabálysértések megnevezésekor az alperesek figyelmen kívül hagyták, hogy a Pp. 630. §
(1)bekezdése értelmében a perben már a Pp. rendelkezéseit kellett alkalmazni, és mindkét fokú bíróság ennek megfelelően járt el. Ugyanakkor a Pp. 415. §
(2)bekezdése szerint, ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a megsértett jogszabályi rendelkezésre, de a jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem nem utasítható vissza. Erre – a régi Pp. 272. §
(3)bekezdésében foglaltakkal azonos – értelmezési szabályra tekintettel nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy a Kúria érdemben vizsgálja a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett régi Pp. 213. §
(1)bekezdésének és 221. §
(1)bekezdésének tartalmilag megfeleltethető Pp. 341. §
(1)bekezdésének, valamint 346. §
(4)és
(5)bekezdésének megsértését. [35] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének a Pp. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott korlátai között eljárva hozta meg jogerős ítéletét. Érdemi döntésével a látszólagos tárgyi keresethalmazatot alkotó kereseti kérelmek közül az elsődleges kereseti kérelemnek túlnyomórészt helyt adott, a keresetnek elbírálatlan része nem maradt. A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben a releváns jogszabályok alkalmazásának indokolatlan mellőzése miatt az ítélet negatív értelemben vett teljességének követelménye sem sérült. Az érdemi döntés korlátai között ugyanis a Pp. 342. §
(3)bekezdése a fél által Kúria III.Gfv.30.245/2022/7/2 8 állított joghoz való kötöttséget is nevesíti. Ennélfogva pedig a másodfokú bíróság a felek egyike részéről sem hivatkozott érvénytelenségi ok fennállását nem vizsgálhatta. [36] A másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is maradéktalanul teljesítette. A jogerős ítéletének indokolásában részletesen kifejtette az elsőfokú bíróságétól eltérő anyagi jogi álláspontját, ennek során kitért mindazokra a jogi érvekre, amelyeket az alperesek az ellenkérelmeikben, majd a fellebbezési ellenkérelmükben előadtak, és megjelölte az általa értékelt bizonyítékokat, köztük a peresített követelés összegét igazoló okiratokat. Ezzel szemben az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben tévesen hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet indokolása nem volt koherens a perben érvényesített joggal. Mint ahogy azt is alaptalanul sérelmezték, hogy az álláspontjuk szerint a tényállásra nyilvánvalóan vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazása mellőzésének a másodfokú bíróság nem adta indokát. [37] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a régi Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [38] A Kúria a Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjára,
(5)és
(6)bekezdésére, valamint 4/A. §
(1)bekezdésére tekintettel kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alpereseket a felperes részéről felmerült – a ténylegesen kifejtett jogi képviseleti tevékenység arányában megállapított, az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló – felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [39] Az alperesek személyes költségmentessége miatt le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése és 50. §
(1)bekezdése alapján meghatározott mértékű felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében az állam viseli. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése folytán alkalmazott Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja szerint – az alperesek kérelmére – tárgyaláson bírálta el. [41] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A döntés elvi tartalma [42] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Budapest,
- február
- Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző