A határozat elvi tartalma: A büntetés enyhítésére okot adó körülmények a másodfokú eljárásban. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.31/2023/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- július
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján meghozott 11.B.200/2021/51-I. számú ítéletét megváltoztatja. A Terhelt1 vádlottal szemben kiszabott szabadágvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 3-3 (három-három) évre enyhíti. Terhelt1 vádlott őrizetének kezdő időpontját
- október
- napjára, a beszámításra vonatkozó rendelkezést pedig akként helyesbíti, hogy a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt rendeli beszámítani a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A bűnjelekre vonatkozó rendelkezést akként helyesbíti, hogy azokat a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala BJ.3400-I/484/
- számon tartja nyilván, továbbá a lefoglalás megszüntetése mellett sértett1 sértettnek az 1-
- tételszám alatti tárgyakat rendeli kiadni, míg a lefoglalás megszüntetése mellett a 4-
- tételszám, illetve a 11-
- tételszám alatti bűnjelek megsemmisítését rendeli el. Az elsőfokú ítélet bevezető részéből mellőzi a
- október 12-i tárgyalási nap feltüntetését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII 2 A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig ingatlan engedély nélküli elhagyását tiltó bűnügyi felügyeletben töltött időt beszámítani rendeli oly módon, hogy egynapi szabadságvesztésnek négy nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A másodfokú eljárásban összesen 12.792 (tizenkettőezer-hétszázkilencvenkettő) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
- december
- napján kihirdetett 11.B.200/2021/51-I. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.
- §
(1),
(8)bekezdés I. fordulat], és ezért 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által letartóztatásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá döntött a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. [2] Az ítélettel szemben a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében, míg az ügyész tudomásul vette azt. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.915/2021/20. számú átiratában rögzítette, hogy a vádlott és védője fellebbezésére figyelemmel a másodfokú felülbírálat a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján korlátozott. Az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, a védelmi fellebbezésekre tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapozza. Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás alapján a bíróság helyesen következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, szándékára és bűnösségére, és a vádlott cselekményét törvényesen minősítette a váddal megegyezően életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket feltárta, az enyhítő és a súlyosító körülményeket értékelve helytállóan következtetett arra, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést kell kiszabni. A szabadságvesztés büntetés tartamát méltányosan, de a Btk.
- §ában írt büntetéskiszabási elvekkel összhangban állapította meg, illetve a szabadságvesztés büntetés mértékével összhangban állapította meg a közügyektől eltiltás tartamát is. Az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott büntetés enyhítése már nem lenne alkalmas a Btk.
- §-ában írt büntetési célok eléréséhez, nem szolgálná sem a generális, sem a speciális prevenció érvényesülését, ezért a vádlotti és védői enyhítésre irányuló fellebbezés a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, erre figyelemmel az ítélet helybenhagyását indítványozta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII 3 [4] Terhelt1 vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a vádlott az eljárás során ténybeli beismerő vallomást is tett, utalt továbbá a sértetti közrehatásra, az időmúlásra és arra, hogy védence az eljárás alatt mindvégig kényszerintézkedés hatálya alatt állt. Mindezekre figyelemmel lehetőséget látott a kiszabott büntetés legalább olyan mértékű enyhítésére, hogy a vádlott által fogvatartásban töltött idővel a kiszabott büntetés kitöltöttnek minősüljön. Hangsúlyozta, hogy a vádlott terhére más cselekmény nem írható, mint ezen párkapcsolat alapján a felek között kialakult és elmérgesedett viszonyból eredő bántalmazó magatartás. A vádlott azonban az eltelt időben érzelmileg eltávolodott a sértettől, vele semmilyen kapcsolatot nem kíván feleleveníteni, a családjával él, édesapját segíti, igyekszik minél többet dolgozni, vissza kíván térni a munkás életéhez, melynek semmi köze a bűnözői éltmódhoz. Mindezekre figyelemmel a büntetés enyhítését kérte. [5] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Be.
- §
(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyész bejelentésének megfelelően nem vett részt. A védő perbeszédében az írásban benyújtott fellebbezés-indokolást fenntartva a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését, rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását kérte. A vádlott a nyilvános ülésen szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg, távolmaradása a Be. 599. §
(4)bekezdésében foglaltak szerint a nyilvános ülés megtartásának nem képezte akadályát. [6] A bejelentett védelmi fellebbezések az alábbi eredményre vezettek. [7] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 590. §
(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. [8] A vádlott és védője a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontjában meghatározottak alapján kizárólag a kiszabott büntetés mértéke miatt jelentett be fellebbezést, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak megfelelően az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A Be. 590.§
(5)bekezdés rendelkezése folytán a korlátozott felülbírálat ezen túlmenően kiterjedt az elsőfokú bírósági eljárásra és ennek során vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, a Be. 608. §
(1)bekezdése, vagy a Be. 609. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Az eljárási szabályok megtartásán túl a másodfokú bíróság vizsgálta a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, és ennek keretében azt, hogy a terheltet fel kell-e menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell-e szüntetni, továbbá a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó döntést. Ezen kívül a Be 590. §
(7)bekezdése alapján a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [9] Az eljárási szabályok vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, a Be. 607. §
(1)és 608. §
(1)bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII 4 illetve a Be. 609.§
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem valósított meg. [10] A korlátozott felülbírálat keretében a másodfokú bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vizsgálhatta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, ugyanakkor – figyelemmel arra, hogy a Be. 561. §
(3)bekezdésének
- b)és
- c)pontja külön nevesíti a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és a bíróság által megállapított tényállást – a személyi rész nem a tényállás része, nem volt tehát akadálya a másodfokú eljárásban a személyi részben foglalt megállapítások pontosításának, kiegészítésének. Erre tekintettel az ítélőtábla a vádlott személyi körülményei közé tartozó, a korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat pontosította a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány alapján a következők szerint: [11] – A vádlottnak az elsőfokú ítéletben feltüntetett büntetéseire – így a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bk.43997/2012/2. számú határozatával, valamint a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 5.B.564/2015/11. számú ítéletével kiszabott büntetésekre – vonatkozó adatokat az ítélőtábla mellőzi. A mellőzést a Btk. 97. §
(2)bekezdés
- mondata tette szükségessé, amely akként rendelkezik, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat a közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig. A nyilvántartási időt követően hátrányos jogkövetkezmény már nem állapítható meg az elítélttel szemben – e szabály alól kivételt csak a visszaesés és az ahhoz fűződő, a büntető törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények tekintetében tett a törvény. A másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány a fenti büntetéseket már nem tartalmazza, amely adatot pedig a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmaz, azt nem létező adatnak tekintendő (BH
- határozat), ezért volt szükséges ezen adatok mellőzése. [12] – A vádlottra vonatkozó a másodfokú eljárásban beszerzett bűnügyi nyilvántartási adatok alapján megállapítható azonban, hogy vele szemben a Budapesti XIII. Kerületi Rendőrkapitányságon 544/
- bü. számon van eljárás folyamatban könnyű testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak [Btk. 2012/A §
(2)bekezdés a) pont 1. fordulata,
(2)bekezdés a) pont
- fordulata] – elkövetési idő:
- február
- napja, valamint szexuális erőszak bűntette miatt [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont] – elkövetési idő:
- május
- A két bűncselekmény miatti eljárást
- július
- napján egyesítették az 1479/
- bü. számú határozattal, a gyanúsítás
- február
- és
- május
- napján történt meg. Ezen felül ugyancsak folyik büntetőeljárás a Budapesti XII. Kerületi Rendőrkapitányságon 167/
- bü. számon lopás bűntette miatt, melyben a gyanúsítás időpontja
- április
- napja. [13] A korlátozott felülbírálat esetén a már kifejtettek szerint a Be.
- §
(2)bekezdés a) pontjára tekintettel a tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálta, határozatát az elsőfokú bíróság tényállására alapította. [14] Az elsőfokú bíróság az általa megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, továbbá a bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak, az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlatot tükröző, az élet, testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető Jogegységi határozatban rögzített iránymutatást is megfelelően alkalmazta. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII 5 [15] A Btk. 80. §
(1)bekezdése értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [16] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyrészt hiánytalanul feltárta, súlyuknak megfelelően értékelte, ezek értékelésről részletesen számot adott. Miután a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány a vádlott korábbi büntetéseit már nem tartalmazza, a másodfokú bíróság mellőzte a súlyosító körülmények közül a vádlott többszörösen büntetett előéletére való utalást. Súlyosító körülményként értékelte azonban azt, hogy közeli hozzátartozója sérelmére követe el a bűncselekményt (56/
- BK vélemény III/
- pontja). További enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla az elsőfokú határozat kihirdetése óta eltelt mintegy 7 hónapi időmúlást. [17] Mint ahogyan a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/
- számú BK vélemény is rögzíti, a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő – összefoglalóan a büntetést befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség, az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelése mellett kell megválasztani a vádlottal szemben az adott ügyben a büntetési célok elérését biztosító joghátrányt. [18] A feltárt büntetéskiszabási körülmények alapján az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazott a vádlottal szemben szabadságvesztés büntetést, és a Btk.
- § -
- §-a alapján törvényes a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása is. [19] Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak is, hogy a szabadságvesztés büntetés tartamának meghatározásakor a Btk.
- §
(2)bekezdésében írt középmérték szerinti büntetésből kiindulva miért az attól enyhébb tartamú büntetés kiszabását tartotta indokoltnak. A másodfokú eljárásban értékelhető további enyhítő körülményekre és a törvényszék által nyomatékos súlyosító körülményként értékelt súlyos testi sértés bűntette miatti előzményi elítélés nyilvántartásból való törlésére figyelemmel az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának enyhítését tartotta indokoltnak, különös tekintettel arra is, a rendelkezésre álló nem cáfolható adatok szerint a terhelt életvitele kedvező irányba változott. Mindezek alapján a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltása tartamát a rendelkező részben foglaltak szerint enyhítette. [20] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját törvényesen határozta meg az elsőfokú bíróság. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII 6 [21] Az előzetes fogvatartás szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítására vonatkozó rendelkezést azonban – az őrizet kezdő időpontjának javítása mellett – helyesbíteni kellett, tekintettel arra, hogy a Btk. 92. §
(1)bekezdése értelmében a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartás – azaz az őrizetben és a letartóztatásban töltött – teljes idejét be kell számítani, ezzel szemben az elsőfokú bíróság csak a vádlott által letartóztatásban töltött idő beszámításáról rendelkezett. [22] Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések közül a bűnjelekre vonatkozókat kellett a másodfokú eljárásban pontosítani, miután az elsőfokú bíróság nem tüntette fel a helyes nyilvántartási számot, másrészt pontatlanul rendelkezett a lefoglalás megszüntetése mellett a sértett számára kiadandó, illetve megsemmisítendő bűnjelekről, így azt módosította az ítélőtábla. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés törvényes. [23] A vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig meghatározott lakás engedély nélküli elhagyását tiltó bűnügyi felügyelet hatálya alatt állt, így a Btk. 92. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a) pontjának második fordulatában foglalt rendelkezésnek megfelelően rendelkezett a bűnügyi felügyelet szabadságvesztésbe történő beszámításáról is. [24] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezésének eredményességére figyelemmel a Be. 613. §
(2)bekezdés a) pontja alapján rendelkezett akként, hogy azt az állam viseli. [25] Az ítélőtábla a fenti indokokra figyelemmel – a Be. 599. §
(1)bekezdés szerint nyilvános ülésen eljárva – a Be. 606. §
(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [26] zárja ki. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdés Budapest,
- július
- dr. Szalai Géza s.k. s.k. a tanács elnöke Nagyné dr. Drahos Ibolya s.k. dr. Sárecz Szabina Martina előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 11.B.200/2021/51-I. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.31/2023/
- számú ítéletével
- július
- napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.31/2023/16-VII Budapest,
- július
- dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke 7