← Magyarország

Pkf.20155/2023/2 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.155/2023/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Ruzsbaczky Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Ruzsbaczky Nóra ügyvéd) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István egyéni ügyvéd (cím) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 21.Pk.21.314/2022/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti; a fellebbezett részében részben megváltoztatja és a kérelmezett vagyoni elégtételben marasztalásának összegét 437 200 (négyszázharminchétezer-kétszáz) forintra leszállítja, a kérelmező által az állam javára fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 4620 (négyezer-hatszázhúsz) forintra felemeli, míg az állam terhén maradó elsőfokú eljárási illeték összegét 13 116 (tizenháromezer-egyszáztizenhat) forintban állapítja meg; egyebekben a végzést helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg a kérelmezett részére 15 (tizenöt) napon belül 1500 (egyezer-ötszáz) forint másodfokú eljárási költséget. A kérelmező az elsőfokú, valamint ezen felül 2100 (kétezer-egyszáz) forint fellebbezési illetéket a Magyar Államnak az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára legkésőbb e végzés meghozatalának keltétől számított 60 (hatvan) napon belül köteles megfizetni. Az illeték megfizetése során a Debreceni Ítélőtábla megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Megállapítja, hogy 4900 (négyezer-kilencszáz) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Indokolás A tényállás [1] 'felperes neve' felperes
  4. május
  5. napján a Budakörnyéki Járásbíróság előtt P.20.516/
  6. számon indult perben keresettel élt a kérelmező mint alperes ellen eredetileg többlethasználati díj megfizetése iránt, majd a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli jogerős elutasítását követően a keresetlevelet ismételten
  7. július
  8. napján terjesztette elő. [2] A járásbíróság a
  9. január 11-én megtartott tárgyalás jegyzőkönyvébe foglalva felhívta a jelen lévő feleket, hogy amennyiben a házastársi vagyonnal kapcsolatban bármilyen egyéb igényt kívánnak érvényesíteni vagy egyéb vagyontárgyat kívánnak a vagyonmérlegben figyelembe venni, úgy nyilatkozataikat 30 nap alatt terjesszék elő, továbbá figyelmeztette őket a jóhiszemű pervitel következményeire, egyben a tárgyalást további bizonyítás végett
  10. április
  11. napjára halasztotta el azzal, hogy azon a tárgyaláson fogja a feleket a kérelmező különvagyoni igényével kapcsolatban személyesen meghallgatni, egyben végrehajtási eljárások során befolyt összegekről tájékoztatás végett bírósági végrehajtók megkeresését rendelte el. A kérelmező a felhívást nem teljesítette, azonban betegségére hivatkozva a határidő utolsó napján,
  12. február 10-én érkezett beadványával a felhívás Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 2 teljesítésére megadott határidő 15 nappal meghosszabbítását kérte. A járásbíróság a
  13. április 9-én kelt, a kérelmező jogi képviselője részére
  14. április 10-én kézbesített végzésével a bíróság működésében felmerült objektív ok miatt a
  15. április 17-re kitűzött tárgyalást hivatalból elhalasztotta és közölte, hogy új tárgyalási határnapot hivatalból fog tűzni. A
  16. április 26-án kelt végzésével újból megkeresett egyes – a
  17. január 11-i jegyzőkönyvben foglalt felhívást addig nem teljesítő – végrehajtókat végrehajtási eljárások során befolyt összegekről tájékoztatás céljából, amely megkeresésekre
  18. május 25-ig nem érkezett válasz. Ezt követően a
  19. május
  20. napján keltezett, a kérelmező részére
  21. május 25-én kézbesített végzésével ismételten felhívta – eredménytelenül – a kérelmezőt a
  22. január 11-én megtartott tárgyalás jegyzőkönyvében foglalt felhívás 15 napon belül teljesítésére, egyben ugyanezen határidőn belül a felperes
  23. április 5-én érkezett beadványában foglaltakra való nyilatkozattételre. [3] A járásbíróság a
  24. május
  25. napjára tűzött tárgyalást – amely tárgyaláson a kérelmező indítványozta a kirendelt szakértő meghallgatását – elhalasztotta azzal, hogy új határnapot hivatalból tűz. A
  26. szeptember 5-én kelt, a kérelmező által
  27. szeptember 30-án átvett végzésével
  28. november
  29. napjára tűzte ki a tárgyalást; ezen a tárgyaláson a kérelmező továbbra is fenntartotta a szakértő meghallgatása iránti indítványát és a járásbíróság ebből az okból halasztotta el ezt a tárgyalást
  30. február 18-ra. [4] A járásbíróság
  31. február
  32. napján hozott ítéletet 11.P.20.747/2013/
  33. szám alatt, amely ellen a kérelmező fellebbezéssel élt. A másodfokon eljárt kérelmezett a kérelmező jogi képviselőjének jelenlétében a
  34. május
  35. napi tárgyaláson hozott jogerős – részben megváltoztató – ítéletet 3.Pf.20.247/2022/
  36. számon. A jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő. A kérelem és az ellenirat [5] A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt a pernek a
  37. május
  38. és
  39. május
  40. napjai közötti számított időtartama alapul vételével, az eljárásból eltelt észszerű hatvan hónapot követő időszakra összesen 1478 nap figyelembevételével kérte a kérelmezettet 591 200 forint vagyoni elégtételnek a javára történő megfizetésére kötelezni. [6] A kérelmezett elleniratában a kérelem jogalapját és összegszerűségét részben vitatva kérte a kérelem 1108 napra számított 443 200 forint vonatkozásában történő elutasítását. Előadta, hogy a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  41. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  42. §-ának

(2)bekezdése alapján az eljárás időtartamának kezdetét
  1. július
  2. napjától kell számítani, amely
  3. május
  4. napjáig tartott, amikor a jogerős ítéletet a másodfokú bíróság kihirdette, és amelyen a kérelmező jogi képviselője útján jelen volt. Az eljárás teljes időtartamát
  5. július
  6. napja és
  7. május
  8. napja között eltelt 3245 napban állapította meg és kifejtette, hogy mivel a kérelmező igényét az eljárásból eltelt hatvan hónapot követő időszakra kívánta érvényesíteni, ezért álláspontja szerint 1419 napot lehet figyelembe venni. A Pevtv. szerint levonható időtartamok napjainak számát – a számítási hibából eredően 59 napban, továbbá az alábbiakban kifejtett érvelés szerint további 1049 napban – mindösszesen 1108 napban jelölte meg, ennek alapján a figyelembe vehető időtartamot 370 napban határozza meg. [7] Az eljárás számított időtartamából kérte levonni az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában a
  9. november
  10. napjától
  11. január
  12. napjáig eltelt 57 napot, a
  13. május
  14. napjától
  15. október
  16. napjáig eltelt 147 napot, a
  17. február
  18. napjától
  19. május
  20. napjáig eltelt 87 napot, a
  21. november
  22. napjától
  23. november
  24. napjáig eltelt 21 napot, a
  25. június
  26. napjától
  27. szeptember
  28. napjáig eltelt 90 napot, a
  29. július
  30. napjától
  31. szeptember
  32. napjáig eltelt 53 napot, a
  33. május
  34. napjától
  35. november
  36. napjáig eltelt 170 napot (másodlagosan a Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 3
  37. május
  38. napjától
  39. szeptember
  40. napjáig eltelt 132 napot és harmadlagosan a
  41. szeptember
  42. napjától
  43. november
  44. napjáig eltelt 47 napot), a
  45. január
  46. napjától
  47. március
  48. napjáig eltelt 40 napot és a
  49. március
  50. napjától
  51. június
  52. napjáig eltelt 114 napot. A kérelmezett érdekkörén kívül eső elháríthatatlan okból kérte levonni a
  53. május
  54. napjától
  55. június
  56. napjáig eltelt 19 napot. A kérelmező érdekkörében felmerült elhárítható ok miatt pedig kérte levonni a
  57. február
  58. napjától
  59. május
  60. napjáig eltelt 104 napot és a
  61. június
  62. napjától
  63. szeptember
  64. napjáig eltelt 91 napot. Az elsőfokú végzés [8] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 15 napon belül 463 600 forint vagyoni elégtételt, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt az államnak 3902 forint eljárási illeték megfizetésére, míg megállapította, hogy 13 834 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [9] Megállapította, hogy a kérelmező által érvényesített vagyoni elégtétel vonatkozásában az alapeljárás az elsőfokú eljárás kezdő időpontjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig tartott [Pevtv.
  65. §-ának
(1)bekezdés], annak számított időtartama, figyelemmel a Pevtv. 2. §-ának
(2)és
(3)bekezdéseiben foglaltakra is, a
  1. július
  2. napjától
  3. május
  4. napjáig terjedő 3245 nap volt. [10] Az alapeljárás számított időtartamából indokoltnak találta levonni a kérelmezett által megjelölt
  5. május
  6. napjától
  7. szeptember
  8. napjáig terjedő 124 napot, a
  9. június
  10. napja és
  11. szeptember
  12. napja között eltelt 91 napot; továbbá a
  13. január
  14. napjától
  15. február
  16. napjáig terjedő 45 napot, mivel a kérelmezőnek a
  17. január
  18. napján megtartott tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalt felhívásban foglaltaknak az általa kért összesen 45 nap alatt,
  19. február
  20. napjáig eleget kellett volna tennie, ezért ez az ő érdekkörében jelentkező ok; valamint a
  21. szeptember
  22. napjától
  23. szeptember
  24. napjáig terjedő 10 napot, mivel a
  25. május
  26. napján tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság a tárgyalást új határnap hivatalbóli kitűzésével halasztotta el, erre tekintettel a kérelmezőnek észlelnie kellett volna az eljárási cselekmény hiányát, azaz a bíróság tényleges mulasztását és legkésőbb az ezt követő négy hónap leteltét követően, – nyilvánvaló elírás mellett az indokolásból megállapíthatóan helyesen –
  27. szeptember
  28. napjától elvárható lett volna a tárgyalás kitűzése indokolatlan elmaradását kifogásolnia. Megállapította, hogy ezen kötelezettség azonban csak
  29. szeptember
  30. napjáig terhelte a kérelmezőt, ekkor ugyanis kézbesítették részére a tárgyalást
  31. november
  32. napjára kitűző végzést. [11] Nem találta indokoltnak levonni ugyanakkor a kérelmezett által megjelölt
  33. november
  34. napjától
  35. január
  36. napjáig számított 57 nap, a
  37. szeptember
  38. napjától
  39. október
  40. napjáig eltelt 23 nap, a
  41. február
  42. napjától
  43. május
  44. napjáig számított 87 nap, a
  45. november
  46. napjától
  47. november
  48. napjáig számított 21 nap, a
  49. június
  50. napjától
  51. szeptember
  52. napjáig számított 90 nap, a
  53. május
  54. napjától
  55. június
  56. napjáig eltelt 19 nap, a
  57. július
  58. napjától
  59. szeptember
  60. napjáig eltelt 53 nap, a
  61. október
  62. napjától
  63. november
  64. napjáig terjedő 37 nap, a
  65. január
  66. napjától
  67. március
  68. napjáig eltelt 56 nap, a
  69. január
  70. napjától
  71. március
  72. napjáig eltelt 56 nap és a
  73. március
  74. napjától
  75. június
  76. napjáig eltelt 98 nap időtartamokat. [12] Nem hagyta figyelmen kívül ezen túl a
  77. február
  78. napjától
  79. május
  80. napjáig eltelt 59 napot, mivel álláspontja szerint ez a bíróság érdekkörében szükségtelenül eltelt idő, mert a bíróság a
  81. április 17-i tárgyalási nap elhalasztása körében a polgári perrendtartásról szóló
  82. évi III. törvény (a továbbiakban:
  83. évi Pp.)
  84. §-ának
(2)Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 4 bekezdésében foglalt négy hónapos határidőn belül nem tűzött újabb határnapot, hanem ezen határidőt 375 nappal meghaladva csak a
  1. május
  2. napján keltezett végzésével
  3. május
  4. napjára tűzte ki a tárgyalást, amelyből következően nincs jogszabályi alapja ennek az időtartamnak a figyelmen kívül hagyására. [13] Nem találta indokoltnak levonni a
  5. május
  6. napjától
  7. szeptember
  8. napjáig eltelt 123 napot, mivel az
  9. évi Pp.
  10. §-ának
(2)bekezdésében foglalt négy hónapos ügyintézési időre tekintettel, ezen időtartam alatt a kérelmezőtől nem volt elvárható, hogy észlelje a bíróság inaktivitását, tekintve, hogy a bíróság nem mulasztotta el olyan mértékben az észszerű időn belüli eljárási kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető lett volna. [14] Mindezek alapján megállapította, hogy a kérelmezett által elismert 370 nap mellett további 789 nap is beszámítandó a figyelembe vehető időtartamba, így a mindösszesen 1159 nap után a kérelmezett 463 600 forint vagyoni elégtétel megfizetésére köteles. [15] A Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-ában foglalt perköltség felszámítás hiányában a perköltségről történő rendelkezést mellőzte, míg a Pp.
  3. §-ának
(1)bekezdése szerint hivatalból határozott a meg nem fizetett illetékről. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 62. §-a
(1)bekezdésének m) pontja alapján tárgyi illeték-feljegyzési jog alá tartozó nemperes eljárásban az Itv. 39. §-ának
(1)bekezdése és 42. §-a
(1)bekezdésének g) pontja értelmében 17 736 forint eljárási illetéket jegyzett fel, amelyből a kérelmezőt a kérelem 22%-os eredménytelensége arányában 3902 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, míg megállapította, hogy a fennmaradó 13 834 forint eljárási illeték a kérelmezett személyes illetékmentessége folytán az állam terhén maradt. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [16] Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a végzés akként történő megváltoztatását, hogy az ítélőtábla a marasztalási összeget csökkentse 88 000 forinttal, azaz őt 375 600 forint megfizetésére kötelezze. Arra hivatkozott, hogy a sérelmezett végzés 220 nap, azaz 88 000 forint vonatkozásában jogszabálysértő. [17] Vitatta az elsőfokú bíróság azon érvelését, miszerint a
  1. február
  2. és
  3. május
  4. közötti időtartam a bíróság érdekkörében szükségtelenül eltelt idő volt. Előadta, hogy a bíróság ezen időszakban a per előrevitelét szolgáló intézkedéseket nem foganatosított, a kérelmező pedig mulasztott azzal, hogy sem határidőben, sem az általa kért határidő hosszabbítás időtartama alatt nem teljesítette a jegyzőkönyvben foglalt felhívást. Ezért álláspontja szerint ez a 88 nap az eljárás időtartamába nem számítható bele, amely miatt a vagyoni elégtétel összege 35 200 forinttal csökkentendő. [18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vonta le a
  5. május
  6. és
  7. szeptember
  8. közötti időtartamot. Előadta, hogy a bíróság a
  9. május
  10. napján megtartott tárgyalást elhalasztotta új határnap kitűzése nélkül, az új határnap kitűzéséről az
  11. évi Pp.
  12. §-ának
(1)bekezdésében foglalt határidőn túl,
  1. szeptember 5-én keltezett és a kérelmező által
  2. szeptember
  3. napján átvett végzéssel rendelkezett. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kérelmezőtől az elhalasztott tárgyalás határnapjától számított négy hónap elteltével lett volna elvárható a tárgyalás kitűzésének elmaradását kifogásolni. A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  4. számú végzésének felhívásával hangsúlyozta: a tárgyalás négy hónapon Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 5 belüli megtartása nem a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára előírt határidő. A kérelmező számára már a tárgyalási napon nyilvánvaló volt a bíróság mulasztása a kitűzés vonatkozásában, így a kérelmezőtől már a következő napon elvárható lett volna az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. Vitatta továbbá az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a Pevtv.
  5. §ának
(4)bekezdése szerinti kimentési ok vonatkozásában akkor nem vehető figyelembe a bírósági eljárás vagy annak egy szakasza, ha az alapper bíróságának az eljárása a bíróság felróható magatartása vagy tétlensége miatt húzódott el. Állította, hogy a Pevtv. objektív felelősséget teremt, az alapperben eljárt bíróság részéről pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:
  2. §-a szerinti elvárható magatartás vizsgálata nem tartozik jelen nemperes eljárásban az ügy releváns körülményei közé. Ezért ebből az okból 132 nap az eljárás időtartamába nem számítható bele, amely a vagyoni elégtételt 52 800 forinttal csökkenti. [19] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében – tartalma szerint – az elsőfokú végzés helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság döntése [20] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzésnek a kérelmet részben elutasító, valamint a kérelmezettet 375 600 forint vagyoni elégtételben marasztaló rendelkezését, míg a kérelmezett fellebbezését részben alaposnak találta a következők szerint: [21] Mindenekelőtt hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a per számított időtartamának kezdetét a kérelmezőre terhesebben hibásan jelölte meg
  3. július
  4. napjában, mivel a Pevtv.
  5. §-ának
(1)bekezdése értelmében a bírósági eljárás a törvény alkalmazásában az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig tart, de a
(2)bekezdés szerint az elsőfokú eljárás kezdőnapja a bírósági eljárás időtartamába nem számít bele; míg a 3. §-ának
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú eljárás kezdőnapja a keresetlevél előterjesztésének a napja. A keresetlevelet a perben
  1. május
  2. napján terjesztették elő –
  3. július
  4. napján a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartására alkalmas ismételt benyújtás történt, amely viszont az
  5. évi Pp.
  6. §-ának
(1)bekezdése alapján azt eredményezte, hogy a keresetlevél előterjesztése napjának az eredeti benyújtás dátumát kellett tekinteni –, ebből következően az helyesen 2013. május 7. napja, azonban a Pp. 370. §-ának
(1)bekezdésének korlátai alapján az ítélőtábla fellebbezés hiányában azt nem érinthette. [22] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az eljárás számított időtartamából nem volt levonható a 2018. február 27. és 2018. május 25. között eltelt időtartam. [23] A kérelmezett ennek az időszaknak a figyelmen kívül hagyását a Pevtv. 15. §ának
(3)bekezdése alapján kérte abból az okból, hogy ez az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el azért, mert a kérelmező nem teljesítette sem a bíróság által meghatározott, sem az általa kért további határidőben a
  1. január 11-én megtartott tárgyalás jegyzőkönyvébe foglalt felhívást. [24] A fellebbezésnek ez a hivatkozása azonban a következők szerint téves: [25] Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a Pevtv.
  2. §-a
(4)bekezdésének utaló szabálya alapján a vagyoni elégtételre irányuló nemperes eljárásban is alkalmazandó a Pp. 2. §-ának
(2)bekezdése a rendelkezési elv részében irányadó az a szabálya, hogy a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pevtv. 14. §-a
(1)bekezdésének
  1. f)pontja szerint az Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 6 elleniratban fel kell tüntetni a kérelmező azon eljárási cselekményét, illetve szükséges eljárási cselekménye elmulasztását alátámasztó tényeket, amelyek a kérelmezett álláspontja szerint megalapozzák – a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz vonatkozásában – meghatározott időtartam figyelmen kívül hagyását, míg a
  2. g)pontja értelmében az előző szerinti eljárási cselekményre, illetve mulasztásra tekintettel figyelmen kívül hagyandó időtartamot. Mivel az elleniratban a kérelmezett kifejezetten a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható okra hivatkozott, ezért nem volt vizsgálható ez az időtartam a Pevtv. 15. §-a
(4)bekezdése alapján akként, hogy alapot ad-e levonásra az időszak a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatti szükségtelen elteltének minősítése esetén az elvárható eljárás elhúzódása miatti kifogás elmaradása; kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy ennek az időtartamnak a szükségtelen elteltét a kérelmezőnek a felhívás teljesítésének elmaradásában jelentkező mulasztása okozta-e. [26] Az ugyan megállapítható a peres iratokból, hogy a kérelmező valóban nem tett eleget a perben eljárt járásbíróság a
  1. január 11-én megtartott tárgyalás jegyzőkönyvébe foglalt felhívásának, azonban nem tehető olyan megállapítás, hogy a
  2. február
  3. és
  4. május
  5. közötti időtartam szükségtelen elteltét ez a mulasztás okozta volna. Önmagában ugyanis az a tény, hogy a kérelmező eljárási kötelezettségeit nem teljesíti, még nem ad alapot a levonásra, csak akkor, ha ezért telt el szükségtelenül a figyelmen kívül hagyni kért időtartam. Ezzel szemben a bíróság a
  6. január 11-én megtartott tárgyalást nem csupán a feleknek a házastársi vagyonnal kapcsolatos további igényérvényesítésére, egyéb vagyontárgy bevonására tett nyilatkozatára figyelemmel, hanem más okból – a felek a kérelmező külön-vagyoni igényével kapcsolatban személyesen meghallgatása, bírósági végrehajtók meg-keresése – is elhalasztotta. A bíróság ezt követően a végrehajtók megkeresését részben meg-ismételte, megállapítható, hogy
  7. május 25-ig a megkeresések teljesítésére nem került sor. Ezek alapján megállapítható, hogy ez az időtartam nem önmagában a kérelmező mulasztása miatt telt el. Mindezen felül: az
  8. évi Pp.
  9. §-ának
(2)bekezdése akként rendelkezett, hogy a bíróság – ha ez a tényállás megállapításához szükséges – a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást; míg a jogszabályhely
(6)bekezdése azt tartalmazta, hogy ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti. Ezekből a jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy a törvény a bíróság kötelezettségévé tette annak megítélését, hogy a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését késlelteti-e és amennyi-ben igen, úgy azok bevárása nélkül kell-e határoznia. A perben eljárt bíróság jogkövetkezmények nélkül hívta fel a kérelmezőt esetleges házastársi vagyonnal kapcsolatos igény-érvényesítésével, egyéb vagyontárgyak a vagyonmérlegben figyelembe vételével kapcsolatos nyilatkozatokra, majd ezen határidő elteltét követően nem az 1952. évi Pp. 141. §-a
(6)bekezdésének jogkövetkezményét alkalmazta, hanem még két alkalommal megismételte a felhívást. Mindebből egyértelműen következik, hogy a per befejezését késleltető előadások bevárása nem a fél, hanem a bíróság érdekkörében jelentkező elhárítható ok volt (Hasonlóan: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.055/2023/2.). A kérelmező érdekkőrében jelentkező ok miatti szükségtelen időmúlás hiányában ennek az időszaknak a figyelmen kívül hagyására nem volt lehetőség. [27] Részben egyetértett azonban az ítélőtábla a fellebbezéssel annyiban, hogy nem volt egészében figyelembe vehető a 2019. május 21. és 2019. szeptember 30. közötti időtartam. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 7 [28] Ennek az időszaknak a levonását a kérelmezett a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján azért kérte, mert a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el a
  1. május
  2. napjára kitűzött, majd új határnap hivatalból tűzésével elhalasztott, de csak a kérelmező által
  3. szeptember 30-án átvett végzéssel történő tárgyalás kitűzése közötti időszak, és a kérelmező, bár arra jogszabályban biztosított lehetősége volt, nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt. [29] Felhívja az ítélőtábla, hogy bár a fellebbezés a
  4. május
  5. és
  6. szeptember
  7. közötti időtartam levonását kérte, ebből az elsőfokú bíróság azonban levonta a
  8. szeptember
  9. napjától
  10. szeptember
  11. napjáig terjedő 10 napot azzal az indokkal, hogy a kérelmezőnek észlelnie kellett volna a tárgyalás kitűzésében rejlő eljárási cselekmény hiányát, és
  12. szeptember
  13. napjától lett volna tőle elvárható a kitűzés indokolatlan elmaradásának kifogásolása; mindebből következően csak azt kellett vizsgálni a másodfokú eljárásban, hogy a
  14. május
  15. és
  16. szeptember
  17. közötti időtartam levonásának van-e helye. [30] Helytállóan hívta fel a kérelmezett a fellebbezésében, hogy a Pevtv.
  18. §-ának
(4)bekezdése szerinti kimentési ok vonatkozásában a bíróság magatartása értékelésének – így a felróhatóságnak – nincs jelentősége. A vagyoni elégtétel a törvényben rögzített észszerű időtartam túllépése esetén meghatározott sui generis jogkövetkezmény, a Pevtv. nem utal vissza a Ptk. rendelkezéseire, ezért annak a 6:
  1. §-ából következő, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség feltételeit nem lehet a kártérítés szabályai szerint alkalmazni. Ezzel szemben a vagyoni elégtételre való jogosultságot a Pevtv.
  2. §-ának
(1)és
(2)bekezdése rendezi akként, hogy annak feltétele, mely szerint a polgári peres eljárásban résztvevő fél a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető joga sérül, amely sérelem akkor következik be, ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot. A külön felelősségi rendszerből következő-en nem azt kell vizsgálni, hogy a bíróság magatartása mennyiben hatott közre az észszerű idő túllépésében, hanem az észszerű idő túllépése önmagában már a jogsérelem, amely megalapozza a szankció alkalmazását; azok az okok, amelyeket a felelősség csökkentése érdekében figyelembe lehet venni, kizárólag a törvényben meghatározott, a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdésében írt, a be nem számítható időtartamokat megalapozó körülmények. [31] Abban azonosan foglalt állást az elsőfokú bíróság és a kérelmezett, hogy a tárgyalás új határnap hivatalbóli kitűzésével elhalasztása miatt a kérelmezőnek az eljárási cselekmény hiányának észlelése következtében elő kellett volna terjesztenie az eljárás elhúzódása miatti kifogást; csak annak elvárhatóságát a kérelmezett nem az elsőfokú bíróság által az elhalasztott tárgyalást követő négy hónap elteltét követően
  1. szeptember
  2. napjában, hanem már a tárgyalás
  3. május
  4. napjában állította. [32] Az elsőfokú bíróság a következetes jogalkalmazói gyakorlat szerint értelmezte az eljárás elhúzódása miatti kifogás elmulasztásának a vagyoni elégtételre való jogosultság szempontjából kialakított követelményeit akként, hogy az egyes mulasztásokat egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával, és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/2., Pkf.II.20.404/2022/2., Pkf.II.20.003/2022/2., Pkf.II.20.032/2023/2., Pkf.II.20.055/2023/2., Pkf.II.20.147/2023/2.). A Pevtv.
  5. §-ának
(4)bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartam nem számítható bele a bírósági eljárás időtartamába akkor, ha a kérelmező a jogszabályban biztosított lehetősége ellenére nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt. Ennek a sajátos perorvoslatnak az igénybevételi kötelezettségét azonban nem lehet mechanikusan, formálisan megítélni, hanem – visszautalva az előzőekben hivatkozott jogerős Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 8 határozatokban megjelenő értelmezésre – minden egyes mulasztásra kell egyedi vizsgálatot elvégezni. Az 1952. évi Pp. 114/A. §-ának
(2)bekezdése, egyezően a Pp. 157. §-ának
(1)bekezdésével, nem valamennyi, a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartam orvoslása végett teszi lehetővé annak igénybevételét, hanem csupán akkor, ha a bíróság valamilyen – törvény vagy saját maga által megállapított – határidőt mulasztott vagy észszerű időn belül nem intézkedett; más eljárási szabálysértések elhárítására ez a jogintézmény nem szolgál. Másrészt a határidők és az észszerű időtartam elmulasztása mellett is vizsgálni kell annak a sérelem elhárítására alkalmasságát. Mindezeken túl azt is tekintetbe kell venni, hogy a bíróság kötelezettsége a saját közhatalmi tevékenységére irányadó szabályok betartása, így a feleknek is abból a feltételezésből kell kiindulniuk, hogy a bíróságok betartják a rájuk vonatkozó – így az észszerű időn belüli cselekvést érintő – eljárási szabályokat. Ennek alapján a féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást a folyamatban lévő perben, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását. Ez a félre méltányos értelmezés felel meg az Emberi Jogok Európai Bírósága elvárásainak és egyeztethető össze a Pevtv. létrehozásának jogalkotói céljával. [33] Az 1952. évi Pp. 142. §-ának
(2)bekezdése akként rendelkezett, hogy ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen. Ez a jogszabályi rendelkezés azonban a két tárgyalás közötti időközre és nem a határnap hivatalbóli kitűzésével elhalasztása esetén az új tárgyalási határnap kitűzésére vagy egyéb cselekmény elvégzésére vonatkozik. A 2018. január 1-jétől hatályos Pp. rendelkezéseivel szemben az 1952. évi Pp. nem ismerte az általános intézkedési kötelezettséget (harminc napos intézkedési kötelezettséget – többek között – a 95. §-a szerint a beadvány bírósághoz való érkezését követő megvizsgálására vagy a 125. §-ának
(1)bekezdése a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követően a tárgyalási határnap kitűzésére határozott meg, de nem volt ilyen rendelkezés a folytatólagos tárgyalási határnap kitűzésére); ebből következően a határnap kitűzése nélküli eljárási cselekményre a 114/A. §-a
(2)bekezdésének c) pontja szerinti, a bíróságnak a perek észszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettsége volt alkalmazandó (ekként: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkif.25.537/2008/
  1. – BDT2008.1851.). A per összes kapcsolódó körülményei alapján lehet azt megítélni, hogy amennyiben a bíróság a tárgyalást úgy halasztja el, hogy nem tűz ki új tárgyalási határnapot, akkor mennyi az az észszerű időtartam, amelyen belül a bíróságnak további eljárási cselekményről rendelkeznie kell. [34] A járásbíróság a
  2. május
  3. napi tárgyaláson a jogi képviselőket az alperes által a szakértő tárgyaláson meghallgatására irányuló indítványával kapcsolatban hallgatta meg; az indítványról való határozathozatal nélkül halasztotta el a tárgyalást, annak indoka jegyzőkönyvben rögzítése nélkül, új határnap hivatalból tűzésével. Az irodai utasításokból megállapíthatóan a halasztás oka a bíró személyében bekövetkező változással volt összefüggésben; az ügy átszignálásán kívül azonban
  4. szeptember
  5. napjáig semmilyen eljárási cselekmény nem történt, az ekkor kelt végzéssel tűzte ki a bíróság a tárgyalást
  6. november 7-re, amely tárgyaláson a jogi képviselők ismételt nyilatkozata után
  7. február 18-ra halasztotta el a tárgyalást, amelyre idézni rendelte a perben kirendelt szakértőt. Mindebből megállapítható, hogy
  8. május
  9. és
  10. szeptember
  11. között semmilyen olyan, a bíróság érdekkörében jelentkező eljárási cselekmény nem történt, amely az ügy előrehaladását szolgálta volna. Az előzőekben hivatkozott mérce figyelembevételével Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.155/2023/2 9 – különös tekintettel arra, hogy az
  12. évi Pp. azokban az esetkörökben, amikor a tárgyalás kitűzésével kapcsolatos intézkedési kötelezettségeket határozott meg, azok időtartamát jellemzően 30 napban jelölte meg; hogy a tárgyalás elhalasztásának semmilyen jegyzőkönyvbe foglalt indoka nem volt, viszont az indítványozott eljárási cselekmény foganatosítása feltétlenül tárgyalás kitűzését igényelte – az ítélőtábla úgy találta, hogy a munkaszüneti napokra is tekintettel,
  13. július 1-jén már az utolsó bírói cselekménytől eltelt annyi időtartam, hogy ekkor már elvárható lett volna a kérelmezőtől az eljárás az észszerű időn belüli mulasztásra alapított elhúzódásának kifogásolása; ez a kötelezettség viszont a bíróság a tárgyalás kitűzését megvalósító cselekményével,
  14. szeptember 5-ével – és nem az arról való értesüléssel – megszűnt, ebből következően a kifogás elmaradása miatt levonandó a
  15. július
  16. és
  17. szeptember
  18. napja közötti 66 nap időszak, amely a vagyoni elégtételt 26 400 forint összeggel, 437 200 forintra csökkenti. [35] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv.
  19. §-ának
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése szerint részben megváltoztatta, és a kérelmezett marasztalását 437 200 forintra leszállította, egyebekben helybenhagyta. [36] A marasztalás összegének megváltoztatása miatt módosult a kérelem eredménytelenségének aránya, mely az igényelt összeghez képest így 26 %. Az elsőfokú eljárásban a felek költséget nem számítottak fel, de az arány változására tekintettel a kérelmező a Pp. 102. §-ának
(1)bekezdése alapján 4620 forint feljegyzett elsőfokú illeték megtérítésére köteles, míg a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint az állam terhén maradó elsőfokú illeték összege 13 116 forint. [37] A kérelmezett fellebbezése 88 000 forintot érintett, és az 26 400 forintban, 30 %-os mértékben vezetett eredményre. A másodfokú eljárásban a kérelmező a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja illetve a 3. §-a
(1)és
(4)bekezdése szerint számította fel költségét; amely a pontatlan megjelölés mellett, mivel eltérő megállapodást nem csatolt, a jogszabályok szerinti mértékű ügyvédi díj megállapításaként értelmezendő; amely összege a kifejtett jogi képviseleti tevékenység és a fellebbezett érték alapján 5000 forint. A kérelmező költséget nem számított fel. Ezért a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése alapján a kérelmező köteles a kérelmezett részére a fellebbezés eredményességéhez igazodó 1500 forint másodfokú költség megfizetésére. [38] Az Itv. 39. §-ának
(1)bekezdése és 47. §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott 7000 forint fellebbezési illetékből a kérelmező a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdésére és 102. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel 2100 forintot köteles megfizetni, a fennmaradó 4900 forint a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdés értelmében az állam terhén marad. Debrecen,
  1. június
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.