A határozat elvi tartalma: A közvetlen veszélyeztető magatartás valószínűsítése hiányában nincs helye a távoltartás elrendelésének. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.II.20.414/2022/
- A tanács tagjai: Nyírőné dr. Kiss Ildikó a tanács elnöke dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró dr. Hajdu Edit bíró A kérelmező: kérelmező (cím1) A kérelmező képviselője: Spronz Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Spronz Júlia ügyvéd) A kérelmezett: kérelmezett (cím3) A kérelmezett képviselője: Karkosák Ügyvédi Iroda (cím4 ügyintéző: dr. Karkosák Balázs ügyvéd) A per tárgya: megelőző távoltartás elrendelése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmezett A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.630.614/2022/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.Pk.120.010/2022/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a kérelmező kérelmét elutasítja. Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezett részére 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A kérelmező és a kérelmezett (a továbbiakban: a felek) élettársi kapcsolatából
- február 20-án született a K. R. utónevű gyermekük (a továbbiakban: a gyermek). A felek Kúria II.Pfv.20.414/2022/5 2 élettársi kapcsolatuk megszűnésekor külön lakásba költöztek, a gyermek a kérelmező gondozásában maradt. Viszonyuk elszámolási viták miatt feszült lett. [2] A kérelmező
- január 19-én 7 óra 47 perckor bejelentést tett a rendőrségen. A felek a helyszínre érkező rendőröknek azt mondták, hogy veszekedtek, de tettlegességre nem került sor. A rendőrök megadták a szükséges jogi felvilágosítást, intézkedésük igazoltatásban merült ki, írásos dokumentum nem készült (B. Rendőrkapitányság .....). [3] A kérelmezett a gyermeket a szülei lakására, míg a kérelmezőt a saját lakására vitte. Anyagi vitájuk rendezése érdekében azt kérte, hogy a kérelmező írásban tegyen egy általa meghatározott tartalmú nyilatkozatot. A kérelmező a kérelmezettel aznap még többször beszélt telefonon és sms üzeneteket is váltottak. [4] A kérelmező
- január 20-án feljelentést tett a B. Rendőrkapitányság Bűnügyi Készenléti Osztályán nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt (... számú ügyirat). Előadása szerint a kérelmezett előző nap reggel megjelent a lakásában, ahol ordítozott, dulakodtak, a földre került, a telefonját elvette és 3-4 alkalommal megrugdosta. Nyolc napon belül gyógyuló felszíni sérülései keletkeztek, de a kiérkezett rendőröknek csak dulakodásról számolt be. Ezután a kérelmezett a lakására vitte, ahol egy tartozást elismerő nyilatkozatot íratott alá vele. A kérelmező azt állította, hogy a kérelmezett nagyságrendileg 2.000.000 forintot elvitt a lakásából, és a telefonját nem adta vissza. A bántalmazás és a fenyegetés miatt magánindítványt terjesztett elő. A kérelmező kérelme a kérelmezett ellenkérelme [5] A kérelmező azt kérte, hogy a bíróság hatvan nap időtartamra rendelje el a kérelmezett távoltartását tőle, a gyermektől és a lakásától. Kérelme megalapozásaként a kérelmezettnek
- január 19-én a gyermek jelenlétében tanúsított fenyegető, őt bántalmazó magatartására hivatkozott. [6] A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Előadása szerint 2021 decemberében jutott a tudomására, hogy a kérelmező körülbelül 80.000.000 forintot elsikkasztott tőle és ezt a pénzügyi vitát szerette volna rendezni vele rendőrségi feljelentés nélkül. Nem vitatta, hogy feldúlt állapotban ment a kérelmezőhöz, a gyermek jelenlétében veszekedtek, de a kialakult dulakodás kölcsönös volt és mind a ketten a földre estek. Határozottan visszautasította, hogy a kérelmezőt megrúgta. A telefonját elvette, de így bizonyosodott meg a kérelmező külső kapcsolatáról. Az első- és másodfokú határozat [7] Az elsőfokú bíróság végzésével megelőző távoltartást rendelt el: kötelezte a kérelmezettet, hogy hatvan napig tartsa magát távol a kérelmezőtől, a gyermektől és a kérelmező életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól. [8] Döntését a hozzátartozók közötti erőszakról szóló
- évi LXXII. törvény (továbbiakban: Hketv.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára, továbbá a 16. §
(2)bekezdésére alapította. [9] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az eljárásnak nem tárgya a felek közötti anyagi vita megítélése. [10] A felek személyes előadása, a rendőrkapitányság által megküldött tanúvallomási jegyzőkönyv és a csatolt okiratok alapján megállapította, hogy a kérelmezett
- január 19- Kúria II.Pfv.20.414/2022/5 3 én a gyermek jelenlétében fizikálisan bántalmazta a kérelmezőt. A kérelmezett elismerte, hogy feldúlt állapotban volt és a gyermek jelenlétében dulakodtak, de a kérelmező által állított rúgásra nem emlékezett. Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak ítélte meg a fizikai bántalmazás tényét, ami megalapozottan kelthetett félelmet a kérelmezőben és a jelenlévő gyermekben. A távoltartás időtartamának meghatározásánál értékelte a fizikai bántalmazás tényét, a gyermek jelenlétét, továbbá a kérelmezett korábbi erőszakos magatartását. [11] A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. [12] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az eljárás adatainak okszerű mérlegelésével helytálló, a jogszabályoknak is megfelelő döntést hozott, amellyel a másodfokú bíróság az indokokra is kiterjedően egyetértett. A fellebbezésre figyelemmel a másodfokú bíróság rámutatott: az eljárás adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a kérelmezett volt a hosszú órákon át tartó eseménysorozat irányítója, aki fizikai erőszakot sem nélkülöző agresszív magatartásával megbénította a kérelmező akaratát, a telefonját elvette, a gyermeket kiragadta a kérelmező környezetéből, a kérelmezőt a lakására vitte és ott az általa meghatározott tartalmú nyilatkozat megtételére bírta rá. Maga a kérelmezett jogi képviselője nyilatkozott úgy, hogy a kérelmezett kijelentette: „azt teszel, amit mondok”. [13] Nem kimentési ok a bántalmazás jogkövetkezményei alól, ha a kérelmező megvalósította a kérelmezett által sérelmezett magatartást, ezért a döntéshozatalnál ennek nincs jelentősége. Nincs jelentősége a kérelmező esetleges egészségügyi problémáinak és annak sem, hogy a kérelmezett egyébként mennyire jó apa és milyen a gyermekkel a kapcsolata. A kérelem elbírálása szempontjából annak volt jelentősége, hogy a kérelmezett által megvalósított bántalmazó magatartás – amely célzottan ugyan nem a gyermek, hanem a kérelmezett ellen irányult – alkalmas volt-e arra, hogy egyúttal a gyermek testi, illetve lelki egészségét is súlyosan és közvetlenül veszélyeztesse. [14] A felek az eljárásban lényegében egyező előadást tettek az eseményekről, így arról is, hogy a gyermek egészen addig részese volt az eseményeknek, amíg el nem vitték a kérelmezett szüleihez. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan foglalt állást abban, hogy a bántalmazás a gyermek tekintetében is megvalósult. [15] A kérelmezett személyes előadása önmagában elegendő adatot szolgáltatott a kérelem megalapozottságához, ezért annak sem volt jelentősége, hogy a rendőrök észleltek-e a beavatkozásra okot adó körülményt, vagy nem. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kérelem elutasítását kérte. A jogerős végzés jogszabálysértő voltát a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése, valamint a Hketv. 1. §
(1)bekezdés a) pontja és a 16. §
(1)bekezdése megsértésére alapította. [17] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a megelőző távoltartás elrendeléséhez nem elegendő a bántalmazás valószínűsítése, hanem az is szükséges, hogy az eset összes körülményéből megalapozottan lehessen következtetni a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére. Az eljárt bíróságok egyoldalúan és iratellenesen jutottak arra a megállapításra, hogy a kérelmezőt a megelőző távoltartás elrendelését megalapozó módon bántalmazta. Az általa elismert dulakodás kölcsönös volt, mindketten elestek és a földre kerültek. A kölcsönös dulakodás nem meríti ki a hozzátartozók közötti erőszak törvényben meghatározott fogalmát. Kúria II.Pfv.20.414/2022/5 4 [18] Az eljárt bíróságok teljes mértékben valónak fogadták el a kérelmezett előadását, holott az okirati bizonyíték – a rendőrség tájékoztatása – ennek ellentmond. A helyszínre érkezett rendőröknek mindketten azt mondták, hogy veszekedtek, de tettlegességre nem került sor. A kérelmezőnek minden lehetősége megvolt arra, hogy a kiérkezett rendőröknek nyilatkozzon a bántalmazásról és a segítségüket kérje. Ezzel szemben csak a jelen bírósági eljárásban hivatkozott bántalmazásra. Nem életszerű az sem, hogy a kérelmező az események után közel egy héttel, az eljárást megindító kérelmében kéri a bíróság segítségét, amikor azonban a helyszínen voltak a rendőrök és közvetlen, azonnali védelmet biztosítottak volna számára, nem hivatkozott a bántalmazásra. [19] A kérelmező sem vitatta, hogy miután távozott a lakásából, még hatszor beszéltek egymással telefonon. Nyilvánvaló, hogy ha a kérelmében állított rettegést megalapozó súlyos fizikai atrocitás megtörtént, akkor nem küld neki sms üzeneteket. [20] Az eljárt bíróságok a kérelmező nyilatkozatát fogadták el a bántalmazás tényének alátámasztására, holott a szavahihetősége már korábban megdőlt. Ennek azért van kiemelt jelentősége az ügyben, mert az eljárt bíróságok a tényállást az ő előadására alapozták. [21] Visszautalt az eljárásban előadott anyagi vitájukra, a kérelmező egészségi állapotára, a külső kapcsolatára. A kérelmező nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül [Pp. 423. §
(1)bekezdés]. [23] A felülvizsgálati kérelem alapos. [24] A törvény célja, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt súlyosabb helyzet, sokszor beláthatatlan következménnyel járó bűncselekmény bekövetkezne, ezáltal hatékony és megfelelő jogszabályi védelmet nyújtson az ártatlan áldozatoknak (Hketv. miniszteri indokolás általános rész). A Hketv.
- §-a ezért egyrészt általánosságban meghatározza a bántalmazói magatartást, másrészt - együttes feltételként - előírja annak közvetlen és veszélyeztető jellegét. A cselekmény tehát akkor von maga után jogkövetkezményt, ha az eset összes körülményeiből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a magatartásukból és a viszonyukból, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből megalapozottan lehet következtetni a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére [Hketv.
- §
(1)bekezdés]. [25] Az eljárt bíróságok a peradatokból egyezően jutottak arra következtetésre, hogy a Hketv.
- §-ában körülírt cselekmény megvalósult. Ezt a felek által azonosan előadottakra alapították: a kérelmezett reggel váratlanul megjelent a kérelmező lakásán és a gyermek jelenlétében közöttük tettlegességig fajuló vita alakult ki, majd a kérelmezett a kérelmezőt a lakásába vitte és egy tartozáselismerő magánokiratot íratott alá vele. [26] A Kúria nem fogadta el ezt a jogkövetkeztetését. [27] A korábban kifejtetteknek megfelelően a távoltartás elrendelésének két együttes feltétele van: a bántalmazói magatartás megvalósulása és annak közvetlen veszélyeztető jellege. [28] A jogvita elbírálásánál abból a tényhelyzetből kell kiindulni, hogy a kérelmező a tettlegességet nem említette az általa kihívott rendőröknek, nem hivatkozott a kérelmét megalapozó cselekményre. A kérelmezőnek a rendőröknek tett nyilatkozatából csak arra a Kúria II.Pfv.20.414/2022/5 5 következtetésre lehet jutni, hogy a kérelmező a kérelmezett magatartását közvetlenül az események után maga sem tekintette közvetlen és veszélyeztető magatartásnak. Ha pedig a megelőző távoltartás elrendelése együttes feltételei közül az egyik feltétel hiányzik, a kérelmet el kell utasítani. [29] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróságok tettek-e iratellenes megállapítást, kirívóan okszerűtlenül értékelték-e a rendelkezésükre álló bizonyítékokat. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására csak kivételesen és abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikailag ellentmondó megállapításokat tartalmaz. [30] Az eljárt bíróságok súlyosan okszerűtlenül mellőzték a kérelmező rendőrök előtt tett nyilatkozatát. Nem értékelték, hogy a kérelmezett magatartását maga a kérelmező sem értékelte közvetlen és veszélyeztető magatartásnak. Az eljárt bíróságok bizonyíték értékelése ezért egyoldalú, ebből következően kirívóan okszerűtlen, amelynek következményeként jogszabálysértően jutottak arra a jogkövetkeztetésre, hogy valószínűsített a Hketv.
- §
(1)bekezdésében foglalt kettős feltétel. [31] A fentiek alapján a jogerős végzés anyagi és eljárásjogi jogszabályt sértett, ezért azt a Kúria hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kérelmet elutasította [Pp. 424. §
(3)bekezdés]. [32] A kérelmezett felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Kúria a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a kérelmezőt a kérelmezett 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének a megtérítésére. A megbízási szerződésben meghatározott összegét a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységre tekintettel az IM rendelet 6. §-a alapján mérsékelte. [33] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés r) pontja alapján illetékmentes. Budapest,
- május
- Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: