Pfv.20578/2022/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. A bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. II. Nem ütközik jóerkölcsbe az az üzemeltetési szerződés, amelynek alapján az ingatlan használatával felmerült költségeket a használó fizeti meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.578/2022/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Pajtók Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Pajtók Gábor Keve ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Krasznay Zsófia kamarai jogtanácsos A per tárgya: üzemeltetési költség megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Egri Törvényszék 2.Gf.20.090/2021/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Hevesi Járásbíróság 2.G.20.190/2019/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 254.000 (kétszázötvennégyezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria III.Pfv.20.578/2022/5 2 [1] A Szakrendelő Intézet (a továbbiakban: Szakrendelő) tulajdonosa a Magyar Állam, az épület vagyonkezelője a felperes. Az ingatlan működtetésének valamennyi költségét a felperes rendezte a közüzemi szolgáltatók felé, illetve fenntartotta az épületet és fedezte az ezzel járó költségeket. [2] Az alperest az egészségügyi alapellátás biztosítására vonatkozó jogszabályi kötelezettség terhelte, ugyanakkor vállalta, hogy a Szakrendelőben biztosítja a vele szerződésben álló orvosok működését fedező költségeket. [3] A felperes mint Használatba adó és az alperes mint Használó
4. február 28-án kötöttek helyiséghasználati szerződést, amelynek
5. pontja részletesen meghatározta azokat a helyiségeket, amelyeket a felperes az alperes ingyenes használatába adott. A szerződés
6. pontjában a felek rögzítették, hogy a helyiségek használatával kapcsolatosan felmerülő közműköltségeket az alperes milyen módon téríti meg a felperesnek. A szerződésben egyes költségek 100%-át, más költségek 50%-át vállalta az alperes megtéríteni. [4] A Helyiséghasználati szerződést a felek
7. május 8-án módosították, újabb ingatlanrészt vett használatba az alperes. Üzemeltetési díjat a felek ekkor nem határoztak meg arra tekintettel, hogy az alperes újíttatta fel az épületet. [5] Az alperes – különböző egészségügyi szolgáltatóknak – maga is használatba adta a felperestől használatba vett helyiségeket. [6] A felperes által a Helyiséghasználati szerződés alapján kiállított, a rendelők fogyasztását és az üzemeltetési díjakat tartalmazó számlákat az alperes nem fizette meg. [7] Az alperes a vele szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatók által a részére teljesített összeget sem fizette meg a felperesnek arra hivatkozással, hogy a Járóbeteg Szakrendelő projekttel kapcsolatban meg nem térült költségeit a számlák összegébe be akarja számítani. Az egymással szembeni követelések elszámolásával kapcsolatban egy egyezségi megállapodás-tervezet készült a peres felek között, amely alapján azonban az egyezség nem jött létre. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [8] A felperes módosított keresetében üzemeltetési költség címén bruttó 32.621.057 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét. Elsődlegesen jóerkölcsbe ütközésre, másodlagosan feltűnő értékaránytalanságra, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással részleges érvénytelenségi kifogást terjesztett elő. [10] Az alperes a keresetből összesen 10.083.693 forintot elismert, ezzel a követelésrésszel szemben 24.140.205 forint összegű ellenkövetelést kívánt beszámítási kifogás formájában érvényesíteni. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével összesen 9.692.305 forint és kamata megfizetésére kötelezte az alperest, a keresetet ezt meghaladóan elutasította, és nem találta megalapozottnak az alperes beszámítási kifogását. [12] Indokolásában az alperes érvénytelenségi kifogását vizsgálva megállapította, hogy az államháztartásról szóló
8. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) kifejezett tiltást nem tartalmaz és nem helyezi a semmisség következményeit kilátásba, ha egy költségvetési szerv Kúria III.Pfv.20.578/2022/5 3 engedély nélkül állami tulajdonban lévő ingatlan után számára hasznot eredményező bérleti díjat köt ki. Erre tekintettel a szerződést nem találta jogszabályba ütközőnek. [13] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a kórház főigazgatójának nyilatkozata alapján a felperes elismerte, hogy a szerződés szövegébe azért került üzemeltetési díj és a teljes ingatlan költségeinek 50% és 100% viselésére vonatkozó része, mivel az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (a továbbiakban: ÁEEK) előírásai alapján kizárólag ingyen adhatta bérbe az ingatlant. Okfejtése szerint ezzel a felperes elismerte, hogy ennek a tiltásnak megkerülése érdekében átnevezte a bérleti díjat üzemeltetési költségnek és költségmegosztásnak. [14] Kifejtette, hogy a szerződés
9. pontjának nem átlátható a tartalma, mivel túl általános a megfogalmazása. Érvelése szerint nem derül ki, hogy milyen viszonyban állnak az 50%-ban és 100%-ban áthárítható költségek az egyes helyiségeknél konkrét összegben megjelölt üzemeltetési költségekkel. [15] Megítélése szerint a perbeli esetben az ingyenes használat biztosításának indoka annak elősegítése volt, hogy az Önkormányzat teljesíteni tudja az egészségügyi alapellátás biztosítására vonatkozó közfeladatát. Indokolása szerint ingyenes használat esetén csak azokat a használattal kapcsolatos költségeket lehet érvényesíteni, amelyeket a bérleti díj mellett a bérlőnek is fizetni kellene. [16] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jóerkölcsbe ütköznek a szerződés azon rendelkezései, amelyek alapján a felperes mint vagyonkezelő az őt terhelő teljes ingatlanra vonatkozó költségeket a használattól függetlenül számlázhatja az ingatlan egy részét használó alperesnek, másrészt az ingyenesség megkerülése érdekében más elnevezés alatt biztosít ellenértéket a maga számára. [17] Fentiek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta az alperes elsődleges érvénytelenségi kifogását a szerződés
10. pontjának 50%, illetve 100% költségáthárításra vonatkozó rendelkezéseivel szemben. [18] Rámutatott arra, hogy az alperes érvénytelenségi kifogása másodlagos és harmadlagos hivatkozásait nem dolgozta ki részletesen. [19] A jogalap nélküli gazdagodásra alapított harmadlagos jogcím vonatkozásában az volt az álláspontja, hogy annak fennállta nem függ attól, vajon az egyik szerződő fél más forrásból kap-e bármilyen térítést olyan kiadásra, amely esetleg a konkrét szerződésben is szerepel. Megállapította, hogy csak a két fél jogviszonyában kell vizsgálni azt: az egyik a másik rovására jut-e jogtalan vagyoni előnyhöz. [20] Az elsőfokú bíróság az érvényesített számlákat számszakilag is vizsgálta. A kórházigazgató nyilatkozata alapján megállapította, hogy a rendelőintézetnek a 18,04%-át használja az önkormányzat. Úgy ítélte meg, hogy a szerződés
11. pontjában meghatározott üzemeltetési díj lényegében a
12. pontban foglalt ingatlan kezelőjét terhelő költségek megosztását tartalmazza a felperes által megállapított különböző arányokban. Indokolása szerint a felperes 50% megosztást a
13. pont semmis kikötései alapján az üzemeltetési díj részeként nem érvényesíthet. Alaposnak találta az alperes összegszerűséggel kapcsolatos kifogásait, ezért az egyes számlák összegéből csak az alperes által elismert összegeket fogadta el, az érvénytelen szerződéses rendelkezésekre alapított igényt elutasította. [21] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest 24.696.680 forint és kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kúria III.Pfv.20.578/2022/5 4 [22] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett az alperes ellenkérelmén és azt az összeget sem ítélte meg a felperesnek, amelyet az alperes nem vitatott, összesen 10.083.693 forintot. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság az alperes érvénytelenségi kifogásainak jogi indokain is túlterjeszkedett azzal a megállapításával, hogy az ÁEEK tiltásának a megkerülése érdekében a felperes átnevezte a bérleti díjat. Megítélése szerint nem bizonyítható, hogy akarategyezőség lett volna ezen a téren a felek között és az alperes felismerhette volna a tisztességtelen szerződéses kikötések alapján: későbbiekben mit fog vele szemben érvényesíteni a felperes. [23] Rámutatott arra: a peres felek egyező akarata a Helyiséghasználati szerződés megkötésére irányult, annak
14. pontja pedig mind a négy helyiség vonatkozásában pontosan meghatározta az alperes fizetési kötelezettségét. [24] Valótlannak tartotta az alperes azon állítását, hogy számára nem volt nyilvánvaló az üzemeltetési díj összege, mivel ez megítélése szerint a Helyiséghasználati szerződésben pontosan meg volt határozva, emellett az alperessel szerződésben álló egészségügyi szolgáltatókkal kötött szerződésben az alperes ugyanekkora összeget hárított át ezen szolgáltatókra. [25] Megállapította, hogy a felperes által alkalmazott Bérleti Díjak Megállapításának Szabályzata (a továbbiakban: Térítési Szabályzat)
15. pontja szerint a helyiség bérleti díjának meghatározásához figyelembe vették az ingatlan, ingatlanrész, helyiség fenntartásához és üzemeltetéséhez szükséges ún. üzemeltetési díjat, amely magában foglalja a vagyonvédelem, a műszaki rendelkezésre állás, a kéményseprés, csatornatisztítás stb. költségeit, amelynek mértéke 1.226 forint/hó/m
16. Megállapította, hogy a Helyiséghasználati szerződés
17. pontjában meghatározott, mind a négy helyiség vonatkozásában kimunkált nettó üzemeltetési díj a feltüntetett helyiség alapterületének, valamint a Térítési Szabályzatban meghatározott 1.226 forint négyzetméterének a szorzata. [26] Utalt arra is, hogy az alperes csupán a Helyiséghasználati szerződés
18. pontjával szemben terjesztett elő érvénytelenségi kifogást, amellyel azonban a
19. pontba foglalt összegeket tette vitássá. Rámutatott arra, hogy ennek hiányát sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem sérelmezte a felperes, ezért úgy tekintette, hogy az alperes érvénytelenségi kifogásai a
20. pontot is érintették. [27] A másodfokú bíróság a jóerkölcsbe ütközésre alapított érvénytelenségi kifogást részben találta alaposnak. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy a felperes burkolt bérleti díjat akart volna érvényesíteni üzemeltetési díj címén. Rámutatott arra: a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, amelyben elismerte volna, hogy annak a tiltásnak, amely szerint bérleti szerződést nem köthet, a megkerülése érdekében átnevezte a bérleti díjat üzemeltetési költségnek és költségmegosztásnak. E körben egyetértett a felperes fellebbezésében foglaltakkal, amely a kórházigazgató nyilatkozatának helyes értelmezését tartalmazta. [28] Megállapította azt is, hogy a felperes nem kívánt nyereségre szert tenni az üzemeltetési díj kiszabásával, csupán az ingatlan használatával kapcsolatban felmerült kiadásai egy részét kívánta az ingatlant használó – és annak hasznát húzó – másik félre is terhelni. Teljesen jogszerűnek találta, hogy a felperes a tényleges használattal összefüggésben felmerült költségeket – mint pl. a takarítási, illetve hulladékszállítási – tovább hárította. [29] Megítélése szerint a felperes által alkalmazott értékcsökkenés tétele nem tekinthető a tényleges használattal összefüggésben felmerülő költségnek, ezt a tételt az üzemeltetési díjból jóerkölcsbe ütközőnek minősítette. Kifejtette, hogy ennek viseléséről az alperessel a Helyiséghasználati szerződésben egyébként sem állapodtak meg. Kúria III.Pfv.20.578/2022/5 5 [30] Alaptalannak találta az alperesnek a feltűnő értékaránytalanságra alapított érvénytelenségi kifogását. Rámutatott arra, hogy az alperes érdemben csak az értékcsökkenés és a takarítás költségeinek felszámítását vitatta. Kifejtette, hogy valójában nem ezen költségek feltűnő értékaránytalanságát kellett vizsgálni, hanem ezek felszámításának a jogszerűségét, amelyet már elvégzett a jóerkölcsbe ütközés vizsgálata során. [31] Kiemelte, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem érvénytelenségi ok, ezért az alperes ezen kifogása pusztán ezen ok miatt is alaptalan. [32] A másodfokú bíróság levezette, hogy az értékcsökkenés levonásba helyezése után milyen összegre tarthat igényt a felperes, és az alperes terhére a marasztalási összeget 24.696.680 forintra emelte fel. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [33] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. [34] Megsértett jogszabályhelyként a Polgári Törvénykönyvről szóló
21. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
22. §-át, valamint a polgári perrendtartásról szóló
23. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
24. §