Pf.20329/2021/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a felperes rendelkezési jogába tartozó körülményként értékeli, hogy a cikk kifogásolt közlései körében milyen való tények közzétételét kéri. E jogszabályi felhatalmazás mindaddig megilleti, amíg a helyreigazító közlemény a valóságot illetően nem válik megtévesztővé és nem szakad el a valótlan tény helyreigazításától. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.329/2021/

1. A felperes: felperes, felperes címe A felperes képviselője: Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe1 Az alperes: I.r. alperes, alperes címe, I. rendű, II.r. alperes, alperes címe, II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe2 A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 18.P.23.700/2020/
2. í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.620 (hétezerhatszázhúsz) forint másodfokú perköltséget, és az államnak, az állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes által szerkesztett, a II. rendű alperes kiadásában megjelenő portál internetes sajtótermékben
3. november 24-én „cikk címe” címmel cikk jelent meg, amely beszámolt egyrészt személynek1 a települési1 és a települési2 önkormányzatokban betöltött tisztségeiről, másrészt pedig a képviselő-testületek ellenzéki frakcióiban végbement változásokról. [2] A cikkben az alábbi közlések szerepelnek: [3] „Megvizsgáltuk, hogyan nyert teret mindkét városban személy
4. [4] személy1, a felperes volt tagja településen1 és településen2 is bevételekre tett szert, amíg személy2 pártú1 polgármester ki nem tette településről1 a szűrét (…) személy1 településen2 önkormányzati képviselő, 2019-ben a felperes színeiben indult a választáson. Igaz 2016-ban még a párt2 tagjaként írta alá személlyel5 együtt a zéró korrupció nyilatkozatot, de 2019-ben már a párt7 tagja, és képviselővé választása után az ellenzéki koalíció frakcióvezetője lett. Aztán mintegy négy hónappal a választások után, 2020 februárjában kilépett a felperesből, és az ellenzéki frakcióból, – egyben lemondott annak vezetéséről is – ezzel három részre szakítva a települési2 ellenzéket. Jelenleg ifjúságvédelmi és drogprevenciós tanácsnoki tisztséget tölt be településen2, havi negyedmillió forintért. (…) Érdemes áttekinteni a felperesék nyomulását a térségben. személy1 2020 februárjában Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.329/2021/4 2 kilépett a felperesből, ellehetetlenítve ezzel településen2 az ellenzéki összefogást”. A felperes
5. december
6. napján kézbesített helyreigazítási kérelmét az I. rendű alperes nem tette közzé. [5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest az alábbi helyreigazító közlemény közzétételére: [6] „
7. november
8. napján a portál online felületünkön közzétett »cikk címe« című online cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy személy1 a felperes tagja volt, továbbá valótlanul állítottuk, hogy kilépett a felperesből, ugyanis ezzel szemben a valóság az, hogy személy1 soha nem volt a felperes tagja, valamint valótlanul állítottuk, hogy személy1 2019ben a felperes színeiben indult az önkormányzati választáson, ugyanis személy1 jelölő szervezete településen2 a felperes-párt3-párt4-párt6-párt1-párt5-párt2 volt”. A II. rendű alperessel szemben perköltség igényt támasztott. [7] Keresetét a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
9. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
10. §-ára és a polgári perrendtartásról szóló
11. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
12. §

(1)bekezdésére alapította. [8] A felperes szerint mindhárom sérelmezett közlés valótlan, személy1 soha nem volt a felperes tagja, így értelemszerűen a pártból sem léphetett ki. A sajtóhírben az I. rendű alperes egy további cikkre hivatkozott, amely szerint személy1 a képviselő-testület ellenzéki frakciójából, a „frakció neve2” frakcióból lépett ki, valamint hogy a

1. évi önkormányzati választásokon személy1 a felperes-párt3-párt4-párt1-párt5-párt2-párt6 színeiben került be a képviselő-testületbe. Álláspontja szerint az I. rendű alperes valótlan közlései nem tekinthetők lényegtelen tévedésnek. [9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. személynek1 a felperesnél fennállt tagságával kapcsolatban nem ajánlott fel bizonyítást. Azzal védekezett, hogy a cikk mondanivalója szempontjából a tagság és a kilépés megemlítése lényegtelen tévedésnek minősül. A felperes nem vitatta azt az állítást, hogy településen1 és településen2 „nyomult”, a cikk pedig ennek az alátámasztására sorolt fel érveket. Esetleges marasztalása esetére a valóság közlésének mellőzését kérte egyrészt azért, mert megítélése szerint annak a helyreigazítás szempontjából nincs jelentősége, másrészt pedig azért, mert a felperes nem bizonyította a valóságot. A harmadik sérelmezett közléssel kapcsolatban utalt arra, hogy személy1 egy olyan választási szövetség színeiben indult, amelynek vezetője a felperes volt, hiszen az ő neve szerepel elsőként a szövetség tagjainak felsorolása során. [10] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy 5 napon belül az általa szerkesztett portál internetes sajtótermékben önálló hírként a főoldalról 24 órán keresztül a „Helyreigazítás a »cikk címe« című cikk miatt” címről elérhetően, továbbá mindaddig, míg a cikk is elérhető, de legalább 30 napig a „cikk címe” című cikk címe alatt, a szöveg felett tegye közzé az alábbi közleményt: „Helyreigazítás: A
2. november
3. napján megjelent »cikk címe« című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy személy1 a felperes tagja volt, illetve hogy kilépett a felperesből. Ezzel szemben a valóság az, hogy személy1 soha nem volt a felperes tagja. Valótlanul állítottuk továbbá, hogy személy1 2019-ben a felperes színeiben indult az önkormányzati választásokon, ugyanis személy1 jelölő szervezete a felperes-párt3párt4-párt1-párt5-párt2-párt6 volt”. Kötelezte a II. rendű alperest a felperes javára 48.000 forint perköltség, az állam javára 36.000 forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. [11] Határozatában az ügy eldöntésénél releváns jogszabályok körében az Smtv.
4. §

(1)és

(2)bekezdését, a Pp. 495. §

(1)-

(2)bekezdését és a 496. §

(1)bekezdését idézte. [12] Megállapította, hogy a sérelmezett mindhárom közlés (személy1 a felperes tagja volt, kilépett a pártból, a felperes színeiben indult az önkormányzati választásokon) Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.329/2021/4 3 tényállítás, amelyek valóságát az „alperes” (helyesen: I. rendű alperes) nem bizonyította. A PK

1. számú állásfoglalás szerinti értelmezési iránymutatást elvégezve arra a következtetésre jutott, hogy a cikk tartalmi elemzése alapján a felperes tagságra vonatkozó állítás nem tekinthető lényegtelen tévedésnek és az I. rendű alperes az első két tényállítás valóságának bizonyítását meg sem kísérelte. A harmadik sérelmezett közlésnek azt az értelmezést tulajdonította, hogy személyt1 a felperes jelölésére tekintettel támogatta a választási szövetségben részt vevő többi párt. Ez a tényállítás azonban bizonyítatlan maradt, ezért az ügy eldöntésénél valótlannak kellett tekinteni. [13] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletében a helyreigazító közlemény körében a felperes által indítványozott valóság közlését is elrendelte, mert úgy ítélte meg, hogy a helyreigazítás célját – a való tények teljes körű megismerését – így tölti be. [14] A perköltségről a Pp.
2. §

(1)bekezdésére és 499. §

(1)bekezdésére figyelemmel rendelkezett, a le nem rótt 36.000 forint kereseti illeték állam javára történő megfizetésére a II. rendű alperest a Pp. 83. §

(1)bekezdése, valamint a 30/

1. (XII. 27.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján kötelezte. [15] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és II. rendű alperes közös fellebbezést nyújtott be, annak tartalma alapján azonban jogorvoslati kérelme csak az I. rendű alperesnek volt. Kérte a helyreigazító közlemény szövegéből a valóságközlésre vonatkozó rész [„(e)zzel szemben a valóság az, hogy személy1 soha nem volt a felperes tagja”], valamint a harmadik közlés helyreigazításának mellőzését [„(v)alótlanul állítottuk továbbá, hogy személy1 2019ben a felperes színeiben indult az önkormányzati választásokon, ugyanis személy1 jelölő szervezete a felperes-párt3-párt4-párt1-párt5-párt2-párt6 volt”]. [16] A másodfokú bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. §

(3)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban jelölte meg. [17] A valóság közlésére irányuló kérelmet ezért tartotta megalapozatlannak, mert álláspontja szerint annak közzététele, hogy mely tényállítások voltak valótlanok, önmagában betölti a helyreigazítás funkcióját. A felperes nem bizonyította a valós tényként közzétenni kért tényállítás valóságát, ezért a bíróság döntésében túlterjeszkedett az ítélt dolog körébe sorolható tény- és jogkérdéseken. [18] A harmadik sérelmezett közlésre vonatkozó döntés pedig okszerűtlen, mert a cikk olvasóinak szemszögéből a jelölők száma és azon belüli pártkötődése között nincs különbség. [19] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és „az alperes” (helyesen: II. rendű alperes) perköltségben marasztalására irányult. [20] A valóság közzétételére vonatkozó döntést szükségesnek tartotta az olvasók egyértelmű, teljes körű tájékoztatásához. A cikkben foglaltak valóságát az I. rendű alperesnek kellett volna bizonyítania, nemleges tény bizonyítása nem volt elvárható a felperestől. A fellebbezésben sérelmezett harmadik helyreigazítandó kijelentésre vonatkozó álláspontja az elsőfokú eljárásban előadott és az elsőfokú bíróság által elfogadott érvein alapult. [21] A fellebbezés alaptalan. [22] Fellebbezés hiányában – a Pp. 358. §

(5)bekezdése szerint – jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének helyreigazításra kötelező rendelkezése, valamint az elsőfokú ítéletben meghatározott helyreigazító közleménynek a helyreigazítás megjelenítésének módjára, időtartamára vonatkozó rendelkezése. Jogerőssé vált továbbá az első és második közlés valótlanságának helyreigazításáról szóló döntés. A másodfokú bíróságnak ezért a harmadik közlésről és a valóság közléséről hozott ítéleti rendelkezés anyagi jognak megfelelőségét kellett felülbírálnia a fellebbezésben és az ellenkérelemben foglalt jogi érvek korlátai között. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.329/2021/4 4 [23] Az I. rendű alperes fellebbezésében nem indokolta meg a Pp. 369. §

(3)bekezdés d) pontján alapuló felülbírálati jogkör gyakorlásának feltételeire vonatkozó álláspontját. A rendelkezés alkalmazására alapul szolgáló peradat, a határozat anyagi jogi alapja és az érdemi döntés tekintetében a másodfokú bíróság megítélése szerint hiányzik. Erre a tényre és a fellebbezés indokaira figyelemmel a felülbírálati jogkör arra szorítkozott, hogy az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésnek, a megállapított tények másként minősítésének van-e helye. [24] A sajtó-helyreigazítás jogintézménye kettős célt szolgál: egyrészt biztosítja a közönség tájékozódáshoz fűződő jogát, másrészt a valótlan közleményben szereplő fél jóhírnevének védelmét. Az Smtv. 12. §

(1)bekezdése értelmében a helyreigazító közleményből ki kell tűnnie, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. [25] A PK

1. számú állásfoglalás értelmében a sajtóközlemény vitatott tényállításainak valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. A perben a felek egyike sem hivatkozott arra, hogy a cikkben sérelmezett közlések nem tényállításnak, hanem értékítéletnek tekintendőek. Vita közöttük a tekintetben volt, hogy melyiküket terheli a tényállítás valóságának bizonyítása. A perben vitás tényt (személy1 a felperes tagja volt, majd kilépett a pártból) az alpereseknek kellett bizonyítania. Az I. rendű alperes azonban fellebbezésében csak az elsőfokú eljárás során előadott álláspontját ismételte meg. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a jelen ügyben értékelhető körülmények alapján nem kötelezhető a nemleges tény bizonyítására. [26] A kifogásolt cikkben az I. rendű alperes állításának (személy1 a felperes tagja volt, onnan 2020 februárjában kilépett) helyreigazítását a pert megelőző előzetes eljárásban megtagadta – azaz álláspontja szerint a közölt tények a valóságnak megfeleltek –, a peres eljárásban azonban már úgy nyilatkozott, hogy a fenti tényt bizonyítani nem tudja. Az elsőfokú bíróság – felismerve, hogy a valóság bizonyításának objektív akadálya nem volt, helytálló következtetést levonva értékelte a bizonyítás elmaradását az I. rendű alperes terhére. [27] Az Smtv.
2. §

(1)bekezdés a felperes rendelkezési jogába tartozó körülményként értékeli, hogy a cikk kifogásolt közlései körében milyen való tények közzétételét kéri. E jogszabályi felhatalmazás mindaddig megilleti, amíg a helyreigazító közlemény a valóságot illetően nem válik megtévesztővé és nem szakad el a valótlan tény helyreigazításától. A jelen ügyben a közölni rendelt valós tény alkalmas arra, hogy a cikk félreérthető közléseinek tartalmát egyértelműen tisztázza. Nem mutat túl a valótlan ténnyel szembeni valós tény körén, hanem abból közvetlenül következik. További, a valós tény megszorító értelmezését kiváltó peradat közlése (például meghatározott időszakban vagy más jellemzővel fennálló tagság) az I. rendű alperes bizonyítási érdeke lett volna, ő azonban erre vonatkozó tényt sem adott elő, ilyen körülményre nem hivatkozott. A valóság közlésének elrendelése tehát sem anyagi, sem eljárási jogi szempontból nem volt alappal kifogásolható, az elsőfokú bíróság döntése a jogszabályoknak megfelel. [28] A fellebbezés további részében kifejtett jogi érvek sem voltak alkalmasak az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására. A sajtóközleményt a maga egészében vizsgálva, a kifogásolt közlést valóságos tartalma szerint értékelve, az összetartozó részeket összefüggésükben is értelmezve az elsőfokú bíróság helyes értelmezést fűzött a harmadik kijelentéshez. A cikkből az következik, hogy személyt1 a felperes jelölte és erre tekintettel támogatta őt a választási szövetségben részt vevő többi párt is. Ez az értelmezés azonban a perben nem vált bizonyítottá. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán jelölő szervezet a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában jogerősen szereplő párt, valamint egyesület lehet. Nincs törvényi akadálya annak, hogy több párt vagy egyesület közösen állítson jelöltet, amely esetben valamennyiüket fel kell tüntetni a jelölő szervezet Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.329/2021/4 5 elnevezésében. Ebben az esetben a választási szövetség tagjai valamennyien, együttesen szerepelnek a jelölő szervezetek között, egy párt „színeiben” indulás azonban egyértelműen mást jelent; nevezetesen egy konkrét párt jelöltjeként indulást. [29] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen, az Smtv. 12. §

(1)bekezdés értelmezési tartományában maradva határozta meg a helyreigazító közlemény tartalmát. [30] A kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 383. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A perköltség tekintetében teljesítőképes II. rendű alperest terheli a felperes jogi képviselőjének járó munkadíj és a fellebbezési illeték összegének megtérítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség. [31] A felperes fellebbezési ellenkérelme mellékleteként költségjegyzéket csatolt, amelyen a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése szerinti, 6.000 forint + áfa összeget tüntetett fel, a másodfokú bíróság ennek megfelelően állapította meg a felperesnek járó ügyvédi munkadíj összegét. A le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a II. rendű alperest a Pp. 101. §

(1)bekezdése, a 102. §

(1)bekezdése és a 30/

1. (XII. 27.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján kötelezte. Budapest,

1. június
2. Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Helga s.k. előadó bíró dr. Tóth Gabriella s.k. bíró