← Magyarország

Gf.30169/2021/3 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a vezető tisztségviselő nem számol el az adós vagyonával a felszámoló felé, kártérítési kötelezettsége megállapítható. Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.169/2021/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság megbízásából eljáró dr. Czifra Károly ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt II. RENDŰ FELPERES NEVE II. rendű felperesnek -, dr. Győrffy István ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  2. november 12-én meghozott 3.G.40.015/2010/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta a következő r é s z í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részének pedig az alperest 9 254 136 (Kilencmillió-kettőszázötvennégyezer-százharminchat) forint megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyja azzal, hogy azt az alperes a II. RENDŰ FELPERES NEVE II. rendű felperesnek fizesse meg, valamint mellőzi az alperesnek a feljegyzett elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezését és megállapítja, hogy 153 000 (Egyszázötvenháromezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 100 000 (Egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen a részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1]
  5. augusztus 28-tól kezdődően az alperes volt a II. RENDŰ FELPERES JOGELŐDJE (a továbbiakban: II. rendű felperes jogelődje) beltagja, valamint az üzletvezetésre jogosult képviselője. [2] A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a
  6. május 5-én jogerőre emelkedett, és a Cégközlönyben
  7. május 19-én közzétett .../
  8. számú végzésével megállapította a II. rendű felperes jogelődjének fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. Felszámolóként a FELSZÁMOLÓ került kijelölésre. [3] Az alperes „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról” szóló
  9. évi XLIX. törvény (Cstv.)
  10. §-a szerinti kötelezettségének nem tett eleget, a II. rendű felperes jogelődjének könyvelési, munkaügyi és egyéb iratait a felszámoló részére nem adta át. Bár a
  11. augusztus 19-én megtartott felszámolási nyitóértekezleten vállalta e kötelezettségeinek teljesítését,
  12. október 9-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az iratokat DR. K.A. CÍM1 alatti házából ellopták, ezért e kötelezettségét teljesíteni nem tudja. Tájékoztatta ugyanakkor a felszámolót arról, hogy a cégnek pénze nincs, a vagyona pedig kizárólag azokból a berendezésekből áll, amelyek a CÍM2 alatti ingatlanban vannak. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.169/2021/3 2 [4] A felszámolóbiztos részére átadott
  13. évi beszámoló értelmében a II. rendű felperes jogelődjének
  14. december 31-én 74 476 000 forint pénzeszköze, és 102 293 000 forint kötelezettsége volt. A II. rendű felperes jogelődjének pénzeszközeiből az alperes a
  15. január 1-jétől a felszámolás kezdő időpontjáig terjedő időben 52 155 forintot az állami adóhatóság, 112 352 forintot és 102 352 forintot a KFT1, 53 465 forintot és 178 520 forintot a ZRT1, 4 614 296 forintot a BANK, 14 131 980 forintot a KFT2, 860 000 forintot M.Iné, 126 000 forintot pedig DR. K.E. részére fizetett ki. Az alperes a 74 476 000 forint pénzeszközből fennmaradó 54 244 880 forinttal ugyanakkor a felszámoló felé nem számolt el. [5] A II. rendű felperes jogelődje a – felszámolója útján előterjesztett – módosított kereseti kérelmében az alperest 68 864 016 forint és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni a Cstv.
  16. §-a,
  17. §-ának

(2)bekezdése, „A gazdasági társaságokról” szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.)
  2. §-ának
(2)bekezdése, valamint „A Polgári Törvénykönyvről” szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  2. §-a és
  3. §-ának
(1)bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy az alperes a Cstv.
  1. §-a szerinti kötelezettségének nem tett eleget, hiszen a
  2. évi beszámolóban feltüntetett 74 476 000 forint pénzeszközből 68 864 016 forintot nem adott át a felszámolónak, s ezen összeg felhasználását sem igazolta. [6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a II. rendű felperes jogelődjének könyvelési iratai bűncselekmény következtében megsemmisültek, eltűntek, ezért az iratok átadásának elmulasztása miatt őt felelősség nem terheli. Rámutatott arra is, hogy a
  3. évi beszámolóban feltüntetett pénzeszközöket a II. rendű felperes jogelődje részben a
  4. évi működés során használta fel, részben pedig ezen összegből a
  5. és a
  6. években jelentős tartozások kerültek kifizetésre oly módon, hogy a pénzeszközök felhasználásának könyvekben történő átvezetése elmaradt. [7] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest a II. rendű felperes jogelődje részére 54 244 880 forint tőke és 1 250 000 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a II. rendű felperes jogelődjét 243 000 forint, míg az alperest 657 000 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. [8] Megállapította, az alperes nem bizonyította, hogy a II. rendű felperesi jogelőd könyvelési iratait a CÍM1 alatti ingatlanból eltulajdonították, a 7/A/
  7. alatt csatolt nyomozást megszüntető határozatban ugyanis cégiratok nem szerepelnek, az alperes, valamint a tanúként kihallgatott DR. K.A. pedig e körben egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek. [9] Arra a következtetésre jutott, hogy az alperes elszámolási kötelezettségének megállapításakor a
  8. évi beszámolóban szereplő adatokból kell kiindulni, így az alperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy az abban feltüntetett pénzeszközt a társaság érdekében miként használta fel. E bizonyítási kötelezettségének azonban az alperes csupán részben, 20 231 120 forint erejéig tett eleget, amely az állami adóhatóság, a KFT1, a ZRT1, a BANK, a KFT2, valamint a munkavállalók felé a
  9. évben megfizetett pénzösszegeket foglalja magában. Kifejtette, hogy az alperes a
  10. évi beszámolóban feltüntetett pénzösszeg ezt meghaladó részének felhasználását nem bizonyította és nem igazolta azt sem, hogy a
  11. évi beszámoló könyvelési hiba miatt olyan pénzeszközöket is tartalmazott, amiket az alperes a II. rendű felperesi jogelőd nevében már 2006-ban és 2007-ben felhasznált. [10] Az elsőfokú bíróság elutasította az alperesnek a KFT2 részére
  12. évben megfizetett összegek igazolására irányuló bizonyítási indítványát tekintettel arra, hogy a
  13. évi teljesítés a
  14. évi beszámolóban már elszámolásra került. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.169/2021/3 3 [11] Rámutatott, hogy a bejelentett hitelezői igények tőkeösszege az alperes nyilatkozatával ellentétben meghaladja a
  15. évi mérlegben szereplő kötelezettségek mértékét, ezért ebből sem lehet arra következtetni, hogy a
  16. és a
  17. évi teljesítések nem kerültek levonásra a
  18. évi beszámolóban foglalt pénzeszközök összegéből. [12] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezésének megváltoztatását és a II. rendű felperesi jogelőd keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a nyomozást megszüntető határozattal, valamint a saját és DR. K.A. tanú nyilatkozataival minden kétséget kizáróan igazolta azt a tényállítását, hogy a II. rendű felperes jogelődjének iratai bűncselekmény következtében tűntek el, ezért őt vétkesség nem terheli. [13] Utalt arra is, hogy a II. rendű felperesi jogelőd 2008-ban 1 966 282 forint értékű gyógyszert selejtezett le, amelyet a
  19. évi pénzeszközök összegéből le kellett volna vonni. Továbbra is sérelmezte, hogy a
  20. évi beszámolóban feltüntetett pénzeszközből nem került levonásra a KFT2 részére 2007-ben megfizetett 27 236 238 forint, továbbá a ZRT2 részére 2006-ban megfizetett 13 000 000 forint és 42 658 275 forint. [14] Azzal is érvelt, hogy az elsőfokú bíróság alap nélkül utasította el a KFT2 részére
  21. évben teljesített kifizetések összegének tisztázására irányuló indítványát, ezzel ugyanis elzárta őt a
  22. évi beszámoló valótlanságának bizonyításától. Fenntartotta azt az állítását is, hogy a bejelentett hitelezői igények tőke összege kevesebb, mint a
  23. évi beszámolóban feltüntetett rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek együttes összege, így ebből is az következik, a
  24. és a
  25. évi teljesítéseknek a könyvekben történő átvezetése elmaradt. [15] Végül rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által elismert teljesítéseket nem a
  26. évi mérlegben feltüntetett pénzeszközök összegéből, hanem a II. rendű felperesi jogelőd leszállított kereseti kérelmének tőkeösszegéből kellett volna levonni. [16] A II. rendű felperes jogelődjének fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokaira utalással történő helybenhagyására irányult. [17] Az ítélőtábla mindenekelőtt rögzíti azt, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a felperes jogelődje ellen indult felszámolási eljárást a
  27. október 10-én jogerőre emelkedett .../
  28. számú végzésével befejezte és a II. rendű felperes jogelődjét jogutód nélkül megszüntette. E végzés alapján a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mint cégbíróság a II. rendű felperes jogelődjét
  29. november 9-i hatállyal törölte a cégjegyzékből. Erre tekintettel az ítélőtábla a
  30. január 17-én keltezett és
  31. február 15-én jogerős .../
  32. számú végzésével megállapította, hogy az eljárás a jogutódok perbelépéséig, illetőleg perbevonásáig félbeszakadt. [18] A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a
  33. október 10-én jogerőre emelkedett .../
  34. számú, a felszámolási eljárást befejező végzésével a II. rendű felperes jogelődjének a jelen eljárásban az alperessel szemben fennálló 54 244 880 forint tőke és járulékai összegű követeléséből a ZRT3-re engedményezett 18 522 858 forintot, az ítélőtábla emiatt a .../
  35. számú végzésével megállapította, hogy a II. rendű felperesi jogelőd jogutódja 18 522 858 forint tekintetében a ZRT3 lett. Az ítélőtábla a
  36. október 26-án meghozott részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy az alperest kötelezte az engedményezett összegnek a ZRT3 részére való megfizetésére. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.169/2021/3 4 [19] Az ítélőtábla a
  37. június 26-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a II. RENDŰ FELPERES JOGELŐDJE törölt cég jogutóda 9 254 136 forint tekintetében a II. RENDŰ FELPERES NEVE, amelynek a perbe lépését II. rendű felperesként engedélyezte. [20] A II. rendű felperes perbelépése miatt folytatódó, korábban félbeszakadt másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság ítélete részben felülbírálhatóvá vált. Ebben a körben az ítélőtábla mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a II. rendű felperes jogelődje az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet részben elutasító rendelkezése ellen nem terjesztett elő fellebbezést, ezért az elsőfokú ítélet ebben a részében „A polgári perrendtartásról” szóló
  38. évi III. törvény (a továbbiakban:
  39. évi Pp.)
  40. §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján (rész)jogerőre emelkedett. A II. rendű felperes perbelépése folytán ugyanakkor az eljárás félbeszakadása kizárólag a II. rendű felperes által megszerzett követelésrész (9 254 136 forint) tekintetében szűnt meg. Mivel azonban a kereset ezen része önállóan is elbírálható volt [1952. évi Pp. 213. §-ának
(2)bekezdése], az elsőfokú bíróság ítéletének ebben a körben történő felülbírálatát nem akadályozta meg az, hogy a II. rendű felperes jogelődjének jogutódai valamennyien a perbe még nem léptek be, illetve a perbevonásukra sem került sor. Ezért az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének kizárólag az alperest 9 254 136 forint megfizetésére kötelező rendelkezését bírálta felül a részítéletével. [21] Az ítélőtáblának az 1952. évi Pp. 256/A. §-a
(3)bekezdése szerint felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 256/A. §ának
(4)bekezdése alapján a fellebbezéseket tárgyalás tartása nélkül bírálta el. [22] A fellebbezés pedig az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírált része tekintetében megalapozatlan. [23] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket feltárta, a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az alperes fellebbezésében foglaltak nem voltak alkalmasak a jogszerű döntés felülbírált részének megváltoztatására. [24] A kereset szerződésszegéssel okozott kártérítés megfizetésére irányult a régi Ptk. 318. §ának
(1)bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó régi Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján. E jogszabályi rendelkezés szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mindez azt jelenti, hogy a II. rendű felperes jogelődjének keresete akkor lehetett alapos, ha bizonyítja az alperes jogellenes magatartását, s az ezzel oki összefüggésben bekövetkezett kárt, az alperes pedig a vétlenségének bizonyításával nem tudja kimenteni magát a felelőssége alól [1952. évi Pp. 164. §
(1)bek.]. [25] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes megszegte a II. rendű felperes jogelődje felszámolásának elrendelésekor hatályban volt Cstv. 31. §-a
(1)bekezdésének a) pontjában írt kötelezettségét, hiszen a II. rendű felperes jogelődjének iratait a felszámolónak nem adta át és a társaság vagyonával a felszámoló felé nem számolt el, így az alperes valóban jogellenes magatartást tanúsított. [26] Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy ezzel a jogellenes magatartással összefüggésben a II. rendű felperes jogelődjét 54 244 880 forint kár érte. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.169/2021/3 5 [27] Az alperes által átadni elmulasztott vagyon mértékének megállapítása során ugyanis az alperes által letétbe helyezett és közzétett
  1. évi beszámolóból kellett kiindulni, amely azt tartalmazta, hogy a II. rendű felperes jogelődjének
  2. december 31-én még 74 476 000 forint pénzeszköze volt. Ezen beszámolóval szemben az alperesnek kellett bizonyítania azt, hogy az abban foglalt pénzeszközöket a II. rendű felperes jogelődje részben a
  3. évi működés során, részben pedig a
  4. és a
  5. években használta fel azzal, hogy a 2008 előtti teljesítések könyvekben történő átvezetése elmaradt [
  6. évi Pp.
  7. §
(1)bek.]. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes e bizonyítási kötelezettségének – a pénzeszközök 2008-ban elköltött 20 231 120 forintot meghaladó része tekintetében – nem tett eleget, hiszen 2008-ban felmerült további kiadást nem igazolt és nem bizonyította a
  1. évi beszámoló hibáját sem. Az alperes által aláírt, letétbe helyezett és közzétett
  2. évi beszámolóban foglalt adatok valótlanságának igazolásához ugyanis a II. rendű felperes jogelődjének teljes
  3. évi gazdálkodását felül kellett volna vizsgálni, amelyre a
  4. évi könyvelési iratanyag hiányában nyilvánvalóan nem volt lehetőség. Egyes gazdasági események, így a ZRT2 és a KFT2 felé 2006-ban és 2007-ben teljesített kifizetések a
  5. évben végbement többi gazdasági esemény ismerete és bizonylatai nélkül nem támasztották alá azt, hogy a
  6. évi beszámoló hibás (hiányos) volt. Ilyen következtetést a
  7. évi beszámolóban foglalt kötelezettségek és a felszámolás során bejelentett hitelezői igények összevetése alapján sem lehetett levonni, különös figyelemmel arra, hogy a
  8. évi kötelezettségek összege valóban kevesebb volt, mint a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igények tőkeösszege. Erre tekintettel pedig helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság az alperesnek a KFT2 részére
  9. évben megfizetett összegek igazolására irányuló bizonyítási indítványát. [28] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az alperes 27/A/
  10. sorszámú előkészítő iratához csatolt gyógyszerlistában feltüntetett értéket nem vonta le a
  11. évi beszámolóban foglalt pénzeszközök összegéből, hiszen az alperes nem igazolta, hogy e gyógyszerek beszerzésére ezen pénzeszközök felhasználásával került sor. [29] Végül alap nélkül hivatkozott az alperes arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak az általa igazoltnak elfogadott kiadások összegével a II. rendű felperesi jogelőd módosított keresetének tőke összegét kellett volna csökkentenie. E kifizetéseket ugyanis az alperes a
  12. december 31-én rendelkezésre álló pénzeszközökből teljesítette, így az elsőfokú bíróság helytállóan járt el akkor, amikor ezen összegeket a
  13. évi pénzeszközökből vonta le, nem pedig a II. rendű felperes jogelődje részbeni elismerésére tekintettel leszállított kereset tőkeösszegéből. [30] Mindez azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a Cstv.
  14. §-a
(1)bekezdése a) pontjában írt kötelezettségének megszegése folytán 54 244 880 forint kárt okozott a II. rendű felperes jogelődje részére, hiszen az alperes a megjelölt összegű pénzeszközzel nem számolt el a felszámoló felé. Egyetértett az ítélőtábla azzal is, hogy az alperes ezen kár megtérítése alól – a vétlenségének bizonyításával – nem mentesült, hiszen nem igazolta, hogy a II. rendű felperes jogelődjének könyvelési iratai bűncselekmény során megsemmisültek, eltűntek. Az ítélőtábla teljes mértékben egyetért az elsőfokú bíróság által e körben kifejtett indokokat, azokat megismételni nem kívánja. [31] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének az alperest 9 254 136 forint megfizetésére kötelező rendelkezését az 1952. évi Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján – részítélettel [1952. évi Pp. 213. §
(2)bek.] – helybenhagyta azzal, hogy a jogutódlással érintett marasztalási összeget a jogutódnak tartozik az alperes megfizetni. Debreceni Ítélőtábla IV.Gf.30.169/2021/3 6 [32] Az alperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követően teljes személyes költségmentességben részesült, ezért az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú eljárás során feljegyzett illeték megfizetésére kötelezését és megállapította, hogy az állam terhén marad a le nem rótt kereseti illetéknek a felülbírált követelésrészre eső arányos része [„A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban” című 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. §
(1)bek.
  1. §]. [33] Az ítélőtábla a II. rendű felperesi jogutódnak a jogelőd pervesztességére eső illetékfizetési kötelezettségét a megítélt tőke követelésből való részesedése arányában állapította meg, amelyet a II. rendű felperes teljes személyes illetékmentessége miatt a Kmr.
  2. §-ának
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam visel. [34] Az eredménytelenül fellebbező alperes a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga köteles viselni. Köteles továbbá megtéríteni az
  2. évi Pp.
  3. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperes jogi képviselője munkadíjából származó másodfokú perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről” szóló módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1),
(2)és
(6)bekezdései alapján 100 000 forintban határozta meg, ez állt ugyanis arányban a perértékkel és a jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel. [35] Az alperes teljes személyes költségmentessége miatt a le nem rótt fellebbezési illeték arányos részét (153 000 forint) szintén az állam viseli. Debrecen, 2021. július 12. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke – előadó bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.