← Magyarország

Pf.20450/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: I. A kártérítés iránti követelés elévülése a károsodás bekövetkezésekor kezdődik meg. II. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelés elévülését nem szakítja meg az alapvető jogok biztosa előtti eljárás, sem az ilyen követelésre vonatkozó egyeztető tárgyalás. III. Nem nyugszik az elévülés az elévülési idő eltelte előtt négy hónappal tartott eredménytelen egyeztetési tárgyalás miatt, ha az ilyen tárgyalás nem hagy kétséget afelől, hogy a követelést a kötelezett nem ismeri el, önként nem teljesíti, ezért azt a jogosultaknak bíróság előtt kell érvényesíteniük. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kelemen Anita pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.r. felperes (I.r. felperes címe tartózkodási hely: I.r. felperes tartózkodási címe) I. rendű és dr. Kelemen Anita ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt II.r. felperes (II.r. felperes címe) II. rendű felpereseknek, dr. Szász Imola kamarai jogtanácsos által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. április
  3. napján meghozott 23.P.22.075/2021/
  4. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperes részéről
  5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek személyenként 100.000 (százezer) – 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Az I. rendű felperes pártfogó ügyvédjének díja az I. rendű felperes pervesztességére tekintettel az I. rendű felperest terheli. A le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az I. és a II. rendű felperesek a cég1 Zrt. és a cég1 Ingatlan Kft. ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 2 levonása iránt indítottak pert. A Fővárosi Törvényszék a 20.P.21.043/2009/
  6. számú elsőfokú ítéletével a felperesek keresetét megalapozatlannak találta. A Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.21.755/2012/
  7. számú ítéletével a felperesek közös tulajdonában álló települési ingatlan tulajdonjogát érintő, keresetet elutasító részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [2] Az I. és a II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához a jogerős ítélettel szemben. A Kúria a Pfv.VI.21.137/
  8. számú ügyben hozott
  9. szeptember 5-én kelt végzésében felhívta a felpereseket, hogy a kérelem elutasításának terhével 30 napon belül gondoskodjanak a kötelező jogi képviseletről. A Kúria a felperesek kérelmére a
  10. október 7-én kelt végzésével engedélyezte, hogy a felperesek a felhívásnak a határidő hosszabbítást engedélyező végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt tegyenek eleget, a végzést a felperesek
  11. október 25-én vették át. A felperesek
  12. november 4én további határidő hosszabbítást kértek a Kúriától, és ugyanezen a napon az alpereshez pártfogó ügyvéd engedélyezése iránti kérelmet terjesztettek elő, melyet az alperes
  13. november 6-án vett át. A Kúria
  14. november 19-én, a
  15. sorszámú végzésével elutasította a felperesek határidő hosszabbítás iránti kérelmét és hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmét is, arra tekintettel, hogy a felperesek nem gondoskodtak a jogi képviseletükről. [3] Az alperes a felperesek számára a pártfogó ügyvéd igénybevételét a határozat meghozatalát követően engedélyezte, majd megküldte részükre az engedélyező határozatok jogerős példányát. [4] Az I. és a II. rendű felperesek a jogerős ítélettel szemben alkotmányjogi panaszt is előterjesztettek. Az Alkotmánybíróság a felpereseket hiánypótlásra hívta fel, egyúttal javasolta a felperesek számára ügyvéd igénybevételét. A felperesek az Alkotmánybíróság tájékoztatását követően az alperes által
  16. november 6-án átvett kérelmükben pártfogó ügyvéd engedélyezését kérték. Az Alkotmánybíróság
  17. december 11-én arról tájékoztatta a felpereseket, hogy az alkotmányjogi panasz eljárást hiánypótlás elmaradására tekintettel nem folytatják, a hiánypótlást a felperesek
  18. november 25-ig adhatták postára, a hiánypótlási határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. [5] A II. rendű felperes sérelmezte, hogy az alperes nem foglalkozott a kérelmükkel, illetve azt késedelmesen bírálta el, ezért az alperesnél megindított eljárások kivizsgálását kezdeményezte a
  19. november 3-én kelt kérelmében az Alapvető Jogok Biztosánál. Az Alapvető Jogok Biztosa az AJB-5505/
  20. számú ügyben
  21. december 31-én jelentést készített el, melyben megállapította, hogy az alperes az ügyintézési határidőket indokolatlanul és jelentős mértékben túllépte, a felperesek tisztességes eljáráshoz való jogát megsértette. [6] Az I. rendű felperes az ügyintézési késedelemből eredő kártérítési követelése tárgyában
  22. szeptember 24-én egyeztetést kezdeményezett az alperes gyámügyi és igazságügyi főosztályának vezetőjével, ami azonban nem vezetett eredményre. A felperesek a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 3
  23. május 14-én kelt levelükkel írásbeli felszólítást intéztek az alpereshez, melyben 43.700.000 forint megfizetését követelték. [7] Az I. és a II. rendű felperesek a keresetükben személyenként 21.850.00021.850.000 forint tőke és ezen összegeknek
  24. január
  25. napjától a kifizetés napjáig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  26. évi IV. törvény (régi Ptk.)
  27. §

(1)és
(2)bekezdésében maghatározott mértékű kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Keresetükben előadták, hogy az alperes irodájába csak
  1. október 31-én sikerült bejutniuk, több mint egy hónapos próbálkozás után. Keresetüket arra alapították, hogy az alperes a jogi segítségnyújtó iránti kérelmeiket késedelmesen, az eljárási határidők megsértésével bírálta el, ezért elestek attól, hogy a felülvizsgálati eljárásban, illetve az Alkotmánybíróság előtti alkotmányjogi panaszeljárásban jogorvoslatot keressenek a jogerős ítélőtáblai ítélettel szemben. Álláspontjuk szerint, amennyiben lehetőségük lett volna a felülvizsgálati eljárás végigvitelére, nem vesztették volna el az ingatlanuk tulajdonjogát. [8] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperesi követelés elévült. Az elévülés a károsodás bekövetkeztével kezdődött, ennek időpontja legkésőbb az a nap, amelyen a Kúria meghozta a felperesek felülvizsgálati kérelmét kérelmet hivatalból elutasító végzését (
  2. november 19.), mert a felpereseknek ekkor szűnt meg véglegesen a joguk a felülvizsgálati kérelem elbírálására. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek mulasztása miatt nem kerülhetett sor időben a pártfogó ügyvéd igénybevételére. A felperesek nem bizonyították, hogy több mint másfél hónapig nem jutottak be az alperes hivatalába, nem kaptak sorszámot és sem telefonon, sem postai, vagy elektronikus úton nem tudtak kérelmet benyújtani az alpereshez. Álláspontja szerint nem járt el jogellenesen és felróhatóan, a felperesek pedig megalapozatlanul állították, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria az első és a másodfokú ítéletekkel szemben a felperesek számára kedvező ítéletet hozott volna. [9] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű felperes pártfogó ügyvédje díjának viselésére az I. rendű felperes köteles, a felperesek által le nem rótt 1.500.000 forint és az alperes által le nem rótt 750.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az ügyben a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (régi Ptk.)
  4. §
(1), 325. §
(1), 326. §
(1), 360. §
(1), 326. §
(2), 327. §
(1)bekezdéseit. Megállapította, hogy a felperesek kára előadásuk alapján azáltal következett be, hogy a felperesek által indított felülvizsgálati kérelmet a Kúria elutasította, emiatt ettől az időponttól kezdődött meg a felperesek követelésének elévülési ideje (
  1. november 19.), és az
  2. november 19-én járt le. Kifejtette, hogy eddig az időpontig sem az elévülést megszakító, sem pedig az elévülés nyugvását kiváltó jogcselekményt nem bizonyítottak a felperesek. A keresetlevelet elévülési időn túl,
  3. augusztus 7-én nyújtotta be az I. rendű felperes, a II. rendű felperes pedig a követelését bírósági úton csak a
  4. november 29-én benyújtott
  5. számú beadványában érvényesítette, ezért az alperes elévülési kifogása mindkét Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 4 felperes tekintetében alapos. Az Alapvető Jogok Biztosa előtti eljárást nem tekintette olyan menthető oknak, amely akadályozta volna a felpereseket az alperessel szembeni igény érvényesítésében. Az Alapvető Jogok Biztosa előtti eljárás nem eredményezte az elévülés nyugvását sem, mert olyan időpontban következett be, amikor az elévülési időből még több mint egy év volt hátra. Mivel az I. rendű felperes és az alperes főosztályvezetőjének
  6. szeptember 24-i egyeztetése nem vezetett eredményre, az egyeztetés nem minősült a követelés közös megegyezéssel történt módosításának, így az elévülési idő megszakadását sem eredményezte. A találkozóra tekintettel az elévülés nyugvását sem látta megállapíthatónak, mivel az alperes egyértelművé tette, hogy a felperesi igényt nem ismeri el, ezért az egyeztetés nem akadályozhatta menthető okból a felpereseket az igényérvényesítésükben. A felperesek
  7. május 14-i felszólító levele a követelés elévülése után keletkezett. Megjegyezte, hogy ha a kereseti követelés nem évült volna el, abban az esetben sem lett volna a kereset alapos, mivel nem bizonyított és a perben nem vizsgálható, hogy a kérdéses felülvizsgálati eljárásnak mi lett volna az eredménye. A felperesek arra sem adtak magyarázatot, hogy az Alkotmánybíróságnál kezdeményezett eljárás miként vezethetett volna az ingatlanuk tulajdonjogának visszaszerzéséhez. Az ok-okozati összefüggés hiányát igazolja az is, hogy a Kúria még azt megelőzően utasította el a felperesek felülvizsgálati kérelmét, hogy a pártfogó ügyvéd engedélyezése iránti kérelemre irányuló eljárásban az alperes eljárási késedelembe esett volna. Nem bizonyították a felperesek azt sem, hogy a 2013 őszi időszakban nem lehetett felvenni a kapcsolatot az alperessel annak érdekében, hogy a felperesek a kérelmüket előterjesszék. [11] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és aII. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása érdekében. Másodlagosan kérték az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, és új határozat hozatalára. [12] Fellebbezésükben azzal érveltek, hogy az elévülés kezdő időpontja nem lehetett
  8. november 19., mivel akkor a felperesek a végzést még nem ismerték. Álláspontjuk szerint az Alapvető Jogok Biztosa jelentésének keletkezésekor, azaz
  9. december 31-én az elévülési megszakadt, és ezt követően újrakezdődött. Kiemelték, hogy a biztos állásfoglalására annak érdekében vártak, hogy eldönthessék, indítsanak-e a későbbiekben kártérítési eljárást. Ezért ezt megelőzően menthető okból nem tudták érvényesíteni az igényüket. Hivatkoztak arra is, hogy az alperes főosztályvezetőjével folytatott egyeztetés megkezdése is megszakította az elévülést, az pedig nem róható a terhükre, hogy az alperes nem kívánt megállapodni velük. Kérték erre tekintettel változatlanul a főosztályvezető tanúkénti meghallgatását. Az elsőfokú bíróság érvelése azt mutatta, hogy az elsőfokú bíróság a hátrányukra értékelte, hogy az alapjogi biztoshoz fordultak. Az ombudsmani hivatalnál kezdeményezett eljárás a keresetindítás előtti, törvényben nem nevesített megelőző eljárás, amelynek figyelmen kívül hagyása az ombudsmani hivatalt súlytalanná teszi. A vizsgálat ideje alatt az elévülés nyugodott, az ombudsmani jelentés dátuma pedig megszakította az elévülést. Álláspontjuk szerint bizonyították, hogy a
  10. őszi időszakban semmilyen módon nem lehetett felvenni a kapcsolatot az alperessel annak érdekében, hogy a felperesek előterjesszék a kérelmüket. Sérelmezték azt is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy munkaszervezési problémák okozták a vizsgált ügyben a határidők túllépését. Fenntartották, hogy eredményre vezetett volna a felülvizsgálati kérelmük, ha a felülvizsgálati eljárást le tudják folytatni, mert a Kúria hatályon kívül helyezte volna az elsőfokú és Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 5 másodfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság érvelésével szemben a felpereseknek az alperes a határidő túllépésével jogellenes magatartásával kárt okozott, mivel a felperesek emiatt nem tudtak jogi képviselővel felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni, ezért elvesztették az ingatlanukat. Álláspontjuk szerint az alperes eljárása attól is elzárta a felpereseket, hogy az elutasító bírósági ítéletekkel szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljanak. [13] A fellebbezés nem alapos. [14] Az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést nem vétett, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére a polgári perrendtartásról szóló
  11. évi CXXX. törvény (Pp.)
  12. §-a alapján nem volt indok. A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta, és indokoltan mellőzte a főosztályvezető tanúkénti meghallgatását. Nem volt vitás ugyanis, hogy a felperesek kezdeményezték az egyeztetést, azonban az egyeztetésen az alperes nem fogadta el a felperesek kárigényét, és nem kívánt megállapodni a felperesekkel az igényükről. A tényállás kiegészítésére a fellebbezésben írt okokból nem volt szükség. [15] Az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felperesek nem bizonyították azt, hogy az alperesnek felróhatóan nem sikerült
  13. október 31-ét megelőzően pártfogó ügyvéd iránti kérelmet előterjeszteniük. Ennek a kérdésnek azonban az elévülési kifogás elbírálása szempontjából nem volt jelentősége. A Fővárosi Ítélőtábla – részben eltérő jogi álláspontjára tekintettel – a tényállást kiegészítette és pontosította egyrészt a felülvizsgálattal érintett perben jogerős ítélet tartalmának megfelelően, másrészt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése, a csatolt iratok alapján azzal, hogy az I. és aII. rendű felperesek
  14. november 11-ig tehettek eleget a Kúria kötelező jogi képviselet pótlására vonatkozó felhívásának. [16] A kiegészített, pontosított tényállás alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és nagyobbrészt annak indokaival is egyetértett. A fellebbezésekben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki: [17] A Fővárosi Ítélőtáblának a fellebbezésekre figyelemmel elsősorban az elévülés kérdésében kellett állást foglalnia, ezen belül abban, hogy mikor kezdődött meg az elévülési idő, és ehhez képest mikor telt el, illetve történt-e a felperesek fellebbezésében hivatkozott okból olyan esemény, amely az elévülésmegszakadását vagy nyugvását eredményezte. [18] A jogvitára hatályos régi Ptk.
  15. §
(1)bekezdése alapján az elévülés a követelés esedékessé válásakor kezdődik, a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdése alapján a kártérítési követelés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 6 [19] A felperesek a kárukat abban jelölték meg, hogy nem tudtak élni a rendkívüli jogorvoslati jogukkal (felülvizsgálati kérelem), ezért elvesztették ingatlanuk tulajdonjogát Az elsőfokú bíróság a kereset tartalma alapján helyesen indult ki abból, hogy a felperesek által állított károsodás akkor következett be, amikor végleg elenyészett annak a lehetősége, hogy rendkívüli jogorvoslati eljárásban az ingatlan tulajdonára vonatkozó jogvédelmi igényüket a felperesek érvényesítsék. Ebből a szempontból pedig nincs jelentősége annak, hogy a felperesek mikor szereztek tudomást a felülvizsgálatot hivatalból elutasító végzésről, illetve az ombudsmani eljárás megindításának sem. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint azonban – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – a felülvizsgálati eljárás lefolytatása a polgári perrendtartás hatályos rendelkezései alapján objektíve, véglegesen nem a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzés meghozatalának a napján hiúsult meg. A felpereseknek lehetősége volt ugyanis a 2013. november 19-én hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 106. §
(1)bekezdése és a régi Pp. 107. §
(1)bekezdése alapján arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság által a hiánypótlási határidőt meghosszabbító végzésben engedélyezett, hiánypótlásra nyitva álló határidő elmulasztásának napjától (
  1. november 11.) számított három hónapon belül igazolási kérelmet nyújtsanak be, arra hivatkozva, hogy a hiánypótlásnak önhibájukon kívül nem tudtak eleget tenni. Erre tekintettel a rendkívüli perorvoslat lehetősége objektíve a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdésére és a régi Pp. 103 §
(3)bekezdésére figyelemmel az igazolási kérelem benyújtására a felperesek rendelkezésére álló három hónapos határidő lejáratát követő napon, 2014. február 12-én hiúsult meg. A régi Ptk. 360 §
(1)bekezdése alapján ekkor vált a rendkívüli perorvoslat és a felperesi igényérvényesítés meghiúsulásból eredő kártérítés iránti követelés esedékessé, és az elévülési idő is a régi Ptk. 326. §
(1)bekezdése alapján ekkor kezdődött meg. A régi Ptk. 324. §
(1)bekezdése alapján az ötéves elévülési idő
  1. február 12-én telt el, azt megelőzően, hogy a felperesek a keresetüket benyújtották. [20] Az alkotmánybírósági eljárásban igazolásnak nincs helye. Az AB titkár leveléből következően ezért az alkotmányjogi panaszeljárás lehetősége
  2. november 26-án enyészett el, ami korábbi időpont, mint a felülvizsgálati eljárás végleges meghiúsulásának időpontja, ezért az okozati összefüggés hiányán túlmenően az elévülési kifogás megalapozottsága szempontjából is közömbös. [21] Az elsőfokú bíróság egyebekben maradéktalanul helytálló indokolással állapította meg, hogy a felperesek elévülés megszakadásával és nyugvásával kapcsolatosan felhozott érvei alaptalanok. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság e körben helyes indokaira azok megismétlése nélkül visszautal, mivel az elévülési idő eltérő megállapítása ezeket a következtetéseket nem érintette. [22] A felperesek fellebbezésében foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a régi Ptk.
  3. §
(1)bekezdés az elévülést megszakító jogi tényeket kizárólagosan sorolja fel. Az elévülést megszakító tények köre nem egészíthető ki az ombudsmani eljárással, sem az igényérvényesítést megelőző egyeztetés megkezdésével. A
  1. május 14-én kelt, Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 7 alperesnek írt levél fizetési felszólítást tartalmazott, és a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján alkalmas volt folyamatban lévő elévülési idő megszakítására, azonban az elévülési idő már korábban, 2019. február 12-én eltelt, így a felszólításnak nem lehetett az elévülést megszakító joghatása. [23] A régi Ptk. 326 §
(2)bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül, a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb idő van hátra. [24] Az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 326. §
(2)bekezdése alapján helyesen állapította meg az ombudsmani eljárás kapcsán, hogy annak kezdete, és a jelentés időpontja, azaz a hivatkozott akadály megszűnése az elévülési határidő végét megelőző egy évnél korábbra esett, így az elévülési időt a régi Ptk. 326. §
(2)bekezdése alapján nem érintette. Nem foghatott helyt ezért az ombudsmani eljárással kapcsolatos további, a hivatal alkotmányos szerepére, súlyára is kiterjedő fellebbezési érvelés. A Fővárosi Ítélőtábla azonban megjegyzi, hogy a II. rendű felperes által kezdeményezett, az alapvető jogok biztosáról szóló
  1. évi CXI. törvény (Ajbt.)
  2. §-a szerinti eljárás a kártérítési pert megelőzően nem kötelező, így önmagában nem minősül menthető igényérvényesítési akadálynak. A kártérítési igény önállóan elbírálható, a bíróság és a peres felek sem voltak kötve az alapvető jogok biztosának jelentésében foglalt megállapításokhoz. Az elévülés nyugvásának megállapítására olyan körülmény ismeretének hiánya alkalmas, amely a kártérítési igény érvényesíthetősége szempontjából releváns tényre vonatkozik (pl. kár összege, károkozó magatartás, okozati összefüggés, mulasztás ténye stb.), ilyen ismerethiányt azonban a felperesek nem bizonyítottak. [25] A
  3. szeptemberi egyeztetés felperesi kezdeményezése, a megbeszélésen az alperes megállapodási szándékának hiánya szintén nem alkalmas annak igazolására, hogy a felperesek menthető okból nem tudták érvényesíteni a követelésüket elévülési időn belül. Az egyeztetések, egyezségi tárgyalások önmagukban nem hosszabbítják meg az elévülési időt automatikusan egy évvel. A felek közötti tárgyalások csak abban az esetben okozzák az elévülés nyugvását, ha abból megalapozottan lehet következtetni az igény elismerésére (Kúria Pfv.V.21.717/2015/7.). Akadályoztatásnak a kötelezett olyan halogató magatartása minősülhet, amely arra indítja a jogosultat, hogy az egyeztetésekre tekintettel a bírósági igényérvényesítés szükségtelen, ezért az elévülési időt túllépi. Az elévülési határidő lejáratát több, mint négy hónappal megelőző szeptemberi találkozás eredménytelensége nem volt vitatott, az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a szeptemberi egyeztetés nem képezte akadályát a felperesek igényérvényesítésnek. Az alperes ugyanis nem hagyta bizonytalanságban a felpereseket afelől, hogy a kártérítési követelést az alperes önként nem teljesíti, nem kíván arról megegyezni, a követelésüket ezért a felpereseknek bírósági úton kell érvényesíteniük. [26] Az elsőfokú bíróság mindezek alapján helytállóan következtetett az elévülési kifogás alaposságára, és helytállóan rendelkezett a régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 8 kereset elutasításáról. A kártérítési igény anyagi jogi megalapozottságát így nem kellett vizsgálni, és az ezzel kapcsolatos fellebbezési érvelések sem foghattak helyt. [27] A felperesek kártérítés iránti követelésével kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla ezért csupán megjegyzi, hogy a megállapított tényállás alapján az I. rendű felperes esetében hiányzott az alperes mulasztása, az eljárási határidő túllépése (
  1. november 25-i határozat,
  2. januári jogerős határozat) és az állított kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés is, mivel az I. rendű felperes az igazolási kérelemre benyújtására nyitva álló határidő előtt vette kézhez a jogerős határozatot. A felülvizsgálattal érintett szerződés érvénytelensége iránti perben az I. és aII. rendű felperesek egységes pertársak voltak, így az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmének eredményessége a II. rendű felperesre is kihatott volna. A II. rendű felperes tekintetében sem állt fenn az alperes eljárási határidő túllépése és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos károsodás közötti okozati összefüggés. [28] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [29] A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése és a Pp. 87. §
(2)bekezdése alapján személyenként kötelezte az I. és a II. rendű felpereseket az alperesi jogtanácsosi munkadíjából álló másodfokú perköltség megfizetésére. A Főváros Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése,
(5),
(6)bekezdése alapján a jogtanácsosi díjat mérlegeléssel, a pertárgyértéket és a szükséges jogtanácsosi munkamennyiséget figyelembe véve mérsékelt összegben állapította meg. [30] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 101. §
(3)bekezdése alapján állapította meg a pártfogó ügyvéddel eljáró I. rendű felperes pervesztességét, és azt, hogy az I. rendű felperest terheli a pártfogó ügyvédi díj. [31] A le nem rótt fellebbezési illetékekről a felperesek személyes költségmentességére figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján határozott. Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Lente Sándor s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Istenes Attila s.k. dr. Csóka István előadó bíró bíró Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2022/5-II 9

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.