Kf.700163/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára és

(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BM rendelet)
3. és
4. számú mellékleteire, a büntetőeljárások keretében lefolytatandó szemlék végrehajtásáról és a bűnügyi technikai tevékenység egységes szabályozásáról szóló 13/
5. (VII. 30.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 13/
6. ORFK utasítás) 6/D. pontjára, a forrónyomos tevékenység egységes végrehajtásáról szóló 22/
7. (VI. 22.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 22/
8. ORFK utasítás) 21/F. pontjára alapította. Kifejtette, hogy bűnügyi technikus beosztásba került kinevezésre, emellett rendszeresen ellátta a nyomozói és a vizsgálói beosztás feladatait is, amelyért megbízási díjban nem részesült. A más beosztásba tartozó feladatok ellátása átlagosan a munkaideje jelentős részét tette ki. A megbízási díj iránti igényének mértékét a rendvédelmi illetményalap 100%-ában jelölte meg. [4] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy a perbeli időszakra fizessen meg a felperesnek megbízási díj jogcímen bruttó 231.900 forint tőkét és annak
9. április
10. napjától számított késedelmi kamatát. Ítéletének indokolásában a Hszt.
11. §
12. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/
13. 3 pontjára,
14. §

(1)-

(6)bekezdéseire, a 30/

1. BM rendelet
2. számú mellékletére, továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
3. (VI. 16.) BM rendelet
4. §

(2)bekezdésére utalással kifejtette, hogy a felperes a bűnügyi technikusi beosztása mellett a perbeli időszakban rendszeresen, a munkaideje felében nyomozói és vizsgálói beosztáshoz kapcsolódó feladatokat is ellátott. A 13/

1. ORFK utasítás alapján megállapítható, hogy a bűnügyi technikus a szemle során mely feladatokat köteles ellátni, a norma szabályozza a bűnügyi technikusi tevékenységet. A Kúria irányadó gyakorlata (Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.39.472/2021/5.) alapján a 13/
2. ORFK utasítás kijelöli a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatokat, azokat a munkáltató a munkaköri leírásban nem bővítheti más beosztásba tartozó feladatokkal. A 13/
3. ORFK utasítás hatályon kívül helyezése sem adhat felhatalmazást a munkáltató számára arra, hogy a bűnügyi szolgálati ágon belül bármely feladatot a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatként határozzon meg. A munkaköri feladatok korlátlanul nem bővíthetők, a munkáltatónak egy munkakörön belül van lehetősége meghatározni azokat, ennek hiányában teljesen kiüresedne a besorolásra vonatkozó szabályozás. A következetes bírói gyakorlat szerint a többletfeladatok meghatározásánál nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek megvolt-e a betöltendő munkakörhöz szükséges képesítése. Mindezek alapján a rendszeresen a munkakörhöz nem kapcsolódó többletfeladatok ellátására figyelemmel a felperest a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti megbízási díj illeti meg. Az elsőfokú ítélet részletezte a megbízási díj összegszerűsége megállapításánál figyelembe vett szempontokat. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A Hszt. 2. § 25. pontjának, 71. §

(1)és

(5)bekezdéseinek, valamint a 30/

1. BM rendelet
2. számú mellékletének megsértésére hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helytállóan állapította meg, de annak a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel történő összevetése útján helytelen jogkövetkeztetésre jutott, ezért döntése jogszabálysértő. Az ítélet [18] bekezdése helyesen rögzítette, hogy a 30/
3. BM rendelet
4. számú melléklete külön szolgálati beosztásként nevesíti a nyomozó, technikus és vizsgáló beosztást. A fenti jogszabályhely felsorolja az alperesnél betölthető munkaköröket, azonban az egyes beosztáshoz kapcsolható konkrét munkaköri feladatokat egyetlen jogszabály sem határozza meg, azokat a munkáltató a munkaköri leírásban rögzíti. A munkaköri leírásban egyetlen olyan feladatot sem írt elő, amely a felperes betöltött munkaköréhez nem kapcsolható, az ezzel ellentétes elsőfokú ítéleti megállapítás jogszabálysértő. Az elsőfokú ítélet az [21], valamint [23]-[25] bekezdéseiben jogszabályi rendelkezés hiányában más beosztásba tartozónak minősítette az ellátott nyomozói és vizsgálói feladatokat, ezzel jogszabálysértő módon elvonta a munkáltató azon jogát, hogy a munkakör keretei között egyoldalúan határozza meg a munkaköri leírás elemeit. A többletfeladatként állított feladatok a beosztásba történő kinevezése kezdetétől részét képezték a felperes munkaköri leírásainak, az elsőfokú bíróság az ítélet [26] bekezdésében jogszabálysértő módon és iratellenesen állapította meg, hogy a felperes esetében korlátlan munkakör bővítést hajtott végre. Abból, hogy bizonyos feladatok a nyomozói vagy vizsgálói munkaköri leírásban is szerepelnek, még nem következik, hogy azok egy bűnügyi technikus munkaköri leírásában ne szerepelhetnének. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/
5. 4 [7] A Hszt.
6. §

(1)bekezdés c) pontja a megbízási díj megállapításának feltételeként a szolgálati beosztáshoz nem tartozó teljes feladatkör és nem csak részfeladatok ellátását írja elő. Abból, hogy a különböző beosztáshoz tartozó munkaköri leírások bizonyos elemei egyezést mutatnak, a nyomozói, a vizsgálói és a technikusi munkaköri feladatok között hasonlóságok, azonosságok vannak, nem következik, hogy a technikus más beosztásba tartozó feladatot lát el, amelyért többletdíjazásra jogosult. Kiindulópontnak a szakterületi feladatokat kell tekinteni, amely pedig az egyes beosztáshoz tartozó feladatok közötti átfedéseket eredményezhet. Az elsőfokú ítéleti álláspont a munkaköri leírás lényegét és jelentőségét szünteti meg, elvonja a munkáltatótól azt a jogot, hogy a munkakör keretein belül meghatározza a felperes feladatait. Az elsőfokú bíróság érvelése nyomán gyakorlatilag a felperes döntheti el, hogy mi minősül nyomozói, vizsgálói és technikusi feladatnak. [8] Az elsőfokú ítélet [26] és [28] bekezdései figyelmen kívül hagyják azt a nem vitatott tényt, hogy amennyiben a felperes csak a bűnügyi technikusi feladatait látná el, az a munkaidejét nem töltené ki, az csak a munkaidő 50%-át tenné ki. Az új Hszt. hatályba lépésével ugyan eltörlésre került, de

1. július
2. napját megelőzően a felperes is részesült többek között nyomozói pótlékban az általa ellátott és azóta is változatlan munkaköri feladataira figyelemmel. Mindezekre tekintettel a munkaidejét kitöltő, munkakörébe tartozó feladatok ellátásáért további díjazásra nem jogosult. [9] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a Kúria az Mfv.I.10.751/2016/
3. számú ítéletében már kifejtette, hogy amennyiben a 13/
4. ORFK utasítás kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkáltatónak ehhez kell igazodnia a munkaköri leírás elkészítésekor, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők, az elvégzett többletfeladatokért többletdíjazás jár. A 13/
5. ORFK utasítás a bűnügyi technikusi feladatokat kódex jelleggel tartalmazta, úgy ahogy a normák főszabályként pozitív módon szabályozzák az egyes beosztások feladatait, garanciális szempontból egyes feladatokat tiltanak, vagy korlátoznak. A 30/
6. BM rendelet
7. számú melléklete alapján nem vitatható, hogy a bűnügyi technikus, a nyomozó és a vizsgáló különböző, önálló beosztások, a nyomozói/vizsgálói beosztás betöltéséhez szaktanfolyam szükséges, ő azonban bűnügyi szaktanfolyammal nem rendelkezik, csak bűnügyi technikusi végzettséggel. Az alperes nem hivatkozhat a 13/
8. ORFK utasítás hatályon kívül helyezésére sem, mert a 30/
9. BM rendelet alapján a technikusi beosztás önálló munkakörként továbbra is létezik, és a 13/
10. ORFK utasítás módosítását már értékelte a bírói gyakorlat. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a bűnügyi technikus nem köteles a teljes bűnügyi szolgálati ág feladatait megbízási díj nélkül saját munkakörébe tartozóan ellátni. A 22/
11. ORFK utasítás 21/F. pontja meghatározza a bűnügyi technikus feladatait, a nyomkutatás és nyomrögzítés folyamatát nem végezheti saját belátása szerint. Az alperes alaptalanul hivatkozott a munkaköri leírásokra, mivel a bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban egy adott beosztás feladatait korlátlanul nem bővítheti. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [10] A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/
12. 5 [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
13. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
14. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette, a releváns jogszabályi előírásokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság egyetértett; a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [12] A jogvita anyagi jogi kérdését a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése jelentette, mellyel kapcsolatos jogértelmezést a Kúria a fellebbezésben felvetett jogszabálysértés-állítások esetében már elvégezte. [13] Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által a munkáltató egyoldalú utasítása alapján havi, illetve heti rendszerességgel ellátott nyomozói feladatok – függetlenül attól, hogy azok a munkaköri leírásában is szerepeltek – nem tartoztak a felperes kinevezése szerinti bűnügyi technikusi beosztásához. Bár a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó konkrét feladatokat hatályos jogszabály vagy belső norma már valóban nem határozza meg, azonban ezen beosztást és az állománytáblában szereplő nyomozói beosztást a 30/2015. BM rendelet 2. számú melléklete következetesen megkülönbözteti. A nyomozói munkakör feladatkörei – figyelemmel az alaptevékenység bűnügyi jellegére, a nyomozást és az általános nyomozó hatóságként eljáró rendőrség nyomozási feladatait szabályozó jogszabályok, így a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 31. §

(1)-

(3)bekezdéseire, valamint a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/

1. (VI. 8.) Korm. rendelet szabályaira – kellőképpen körülhatárolhatók. Mindezek okán – a munkaköri leírás alapján is – az elsősorban kriminalisztikai és krimináltechnikai tevékenységet ellátó bűnügyi technikusi beosztáshoz az általános nyomozó hatóságként eljáró rendőrség nyomozási tevékenységgel összefüggő feladatai – így a felperes által ellátott nyomozói és vizsgálói tevékenység – nem tartoznak hozzá, azok a felperes bűnügyi technikusi alaptevékenységként ellátott (bűnügyi) feladataihoz képest – ha azzal nem is összeegyeztethetetlenek, de – mindenképpen többletfeladatként értékelendők. A Kúria a Kf.VII.39.247/2020/
2. számú ítéletében állást foglalt abban a kérdésben, hogy a vizsgálói és a nyomozói feladatok a 13/
3. ORFK utasítás alapján nem a bűnügyi főtechnikusi beosztáshoz tartozó munkaköri feladatok. [14] A Hszt.
4. §

(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen megbízhatta (utasíthatta) a felperest olyan feladatok elvégzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak. Az alperesnek az a joga azonban, hogy a felperest a bűnügyi technikusi beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Ha a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/4. 6 felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71. §

(5)bekezdése]. [15] Az alperesnél a felperes bűnügyi technikusi beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). Az állománytáblázatban rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti, a munkaköri feladatok meghatározása azonban a munkáltató részéről nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával az állománytáblában rendszeresített bűnügyi technikusi beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. A hivatásos szolgálati jogviszonyban – egyezően más alá- és fölérendeltségen alapuló foglalkoztatási jogviszonnyal – a munkáltató utasítási joga nem korlátlan; a munkaköri leírásban csak olyan feladatot határozhat meg, amely az adott munkakör keretei közé tartozik (Kf.VII.45.197/2021/4.). Az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön, tehát beosztáson belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, a munkaköri leírásba a beosztáshoz tartozó feladatok mellett más feladatokat – ennek ellentételezése nélkül – jogszerűen nem építhet be. Ez azt jelenti, hogy a munkaköri leírásnak az általános utasítási jogkörre vonatkozó megállapításai is csak a munkakörbe tartozó feladatokat érintően értelmezhetők jogszerűen, másrészt a beosztáshoz nem tartozó feladatok akkor sem tekinthetők a kinevezés szerinti beosztás részének, ha azokat a munkaköri leírás tartalmazza (Kf.III.39.690/2021/5.). [16] A munkáltató a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó bármely olyan feladat elvégzésére adhat utasítást, amelyet az érintett iskolai végzettsége, szakképesítése, képessége alapján el tud végezni, azonban ez a jogosultsága nem önmagában a munkaköri leírásban foglaltakból, hanem a Hszt. munkáltatói jogokat szabályozó rendelkezéseiből következik. Az alperesnek az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett nyomozói/vizsgálói beosztáshoz tartozó feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti az állománytáblázat szerinti beosztást, a felperes ezzel egyező kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Az alperes munkaköri leírásra történő hivatkozása nem érintheti a Hszt. 2. § 25. pontja szerinti állománytáblázatban rendszeresített beosztásba tartozó munkaköri feladatokat. Amennyiben az állománytáblázat szerinti beosztáshoz tartozó feladatokat a munkáltató önkényesen átcsoportosíthatná más beosztásokhoz, az állománytáblázat szerinti beosztások és az arra épülő illetményrendszer kiüresedne. A Kúria következetes – jelen perben is irányadó – gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.VII.39.525/2021/3.). [17] A Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti bűnügyi technikusi beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. A Kúria a Kfv.VII.37.642/2020/

1. számú döntésében kifejtette: nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/
2. 7 beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben ugyanis a rendszeresen végzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatként értékelhető. [18] A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett nyomozói és vizsgálói feladatok ellátása a Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a Hszt. 71. §

(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. [19] Figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezésében kizárólag a megbízási díj jogalapját vitatta, annak mértéke körében jogszabálysértést nem jelölt meg és indokolást nem terjesztett elő, az összegszerűség kérdésében a másodfokú bíróság jogszerűségi felülbírálatot nem végezhetett (Kp. 100. §

(2)bekezdés b) pont). [20] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [21] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. Annak mértékét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §

(1)és 3. §

(2),

(5)-

(6)bekezdéseire figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított – a pertárgyérték alapulvételével meghatározottnál magasabb – költség összegét az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munkaés időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra tekintettel a kifejtett tevékenységgel arányban állónak ítélte. [22] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [23] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.163/2023/

1. 8 Záró rész Budapest,
2. február
3. dr. Antal Regina s.k. dr. Bíró Péter s.k. dr. Koós Szabolcs s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró