Bf.51/2020/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés), ezért a vádlottat 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés időtartamába beszámítani rendelte a vádlott által

1. szeptember
2. napjától fogvatartásban töltött időt, kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Debreceni Járásbíróság
3. október
4. napján kelt és jogerős 34.B.226/2017/
5. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 200.921 Ft bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A vádlott védője a
6. október
7. napján érkezett fellebbezés indoklásában a bejelentett fellebbezés irányának megfelelően az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzését vagy másodlagosan enyhítését kérte. Hivatkozott arra, hogy büntetéskiszabási tényezőknek nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az alkalmazott joghátrány meghatározásakor több, a büntetést befolyásoló alanyi és tárgyi tényezőt nem vett figyelembe vagy nem súlyának megfelelően értékelt, így a kiszabott három évi szabadságbüntetés – a büntetés elveire figyelemmel – túl szigorú. A büntetést befolyásoló alanyi tényezők értékelése körében kiemelte- hivatkozva az ítélet
8. oldalán is rögzítettekre, - hogy a vádlott beismerte a vád szerinti cselekményt és lemondott a tárgyalástartási jogáról, melyet a törvényszék kellően megalapozottnak talált és elfogadott. Álláspontja szerint a vádlott beismerő vallomása, mely tettének felvállalásán és amiatt érzett felelősségén alapszik, jelentős enyhítő körülmény. Emellett hivatkozott arra is, hogy a vádlott és a sértett – a vádlott
9. július
10. napján történt szabadlábra helyezése óta – együtt élnek, kapcsolatuk harmonikus, kiegyensúlyozott, együtt tervezik a jövőt, mely terveknek nyilvánvalóan nem kedvez a több éves szabadságvesztés büntetés. Utalt arra, hogy a sértett megbocsátott a vádlottnak és elfogadta, hogy a terhelt akkoriban nem tudta kezelni megromlott kapcsolatukat. A védő szerint a sértett megbocsátása, melyet a fentieken túl igazol az is, hogy a későbbiekben nem kívánta a vádlott megbüntetését ugyancsak komoly súllyal bír a büntetés kiszabása során. Hivatkozása szerint a büntetés kiszabásakor nem hagyható figyelmen kívül a vádlottnak a pszichiáter szakértő által feltárt személyiségjegyeire visszavezethető cselekvősége és az elkövetés körülményei sem. Ezen további, a vádlott mellett szóló tényezők és az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett enyhítő körülmények Győri Ítélőtábla I.Bf.51/2020/5 2 nagyobb súllyal történő értékelése a védelem álláspontja szerint lehetővé teszi a kiszabott büntetés enyhítését. [4] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.76/2020/4-I. számú átiratában a vádlott és a védő által bejelentett jogorvoslati kérelmet alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a másodfokú eljárásban a Be.
11. §

(2)bekezdésére és az 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel a felülbírálat terjedelme korlátozott. Hivatkozott arra, hogy a Székesfehérvári Törvényszék az eljárási szabályokat betartotta, a megtartott előkészítő ülésen a terhelt beismerő vallomását és tárgyalásról lemondó nyilatkozatát elfogadva a tényállást a váddal egyezően állapította meg és ennek alapján mondta ki ugyancsak a váddal egyezően bűnösnek emberölés bűntette kísérletében. A törvényszék által értékelt súlyosító körülményeket az elkövetés útonálló jellegével kérte kiegészíteni, továbbá indítványozta, hogy a kísérlet közeli voltára történt utalást mellőzze az ítélőtábla, mivel a terhelt magatartása 8 napon belül gyógyuló sérülést eredményezett, ily módon a halálos eredmény bekövetkezésének lehetősége viszonylag távoli volt. Álláspontja szerint a vádlott terhére megállapított bűncselekmény miatt kiszabott büntetés mértéke kifejezetten méltányos, a törvényszék messzemenően figyelembe vette a terhelt javára szóló enyhítő körülményeket, így a kiszabott büntetés enyhítése nem indokolt. A fentiekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 598. §

(2)bekezdése és a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét – a büntetéskiszabási tényezők korrekcióját követően – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [5] A fellebbezések iránya szerint az ítélőtábla a Be.590.§ /3/ bekezdése értelmébenkorlátozott felülbírálat keretében- az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését bírálta felül. A Be. 590.§ /5/ bekezdése szerint a felülbírálat ezzel együtt kiterjedt az elsőfokú bíróság eljárására is, melynek során a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy nem történt-e olyan, a Be. 607.§ /1/ és a Be. 608.§ /1/ bekezdésében írt eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Kiterjedt a felülbírálat a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre is amennyiben a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye és végül vizsgálta a bíróság a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését is az elsőfokú ítéletnek. [6] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely miatt az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyezni. Ahogy a fellebbviteli főügyészség is utalt rá indítványában a törvényszék a Be. 499.§-504.§-ában írt szabályozásnak megfelelően folytatta le az előkészítő ülést, a terhelt kihallgatására a Be. XXX. Fejezetében írtak szerint,- teljeskörű, a Be.500.§ /2/ bekezdésére is kiterjedő kioktatás mellett - került sor, az eljárás résztvevői élhettek a törvényben biztosított jogaikkal. [7] Az elsőfokú bíróság a bűnösséget elismerő nyilatkozat elfogadására és tárgyaláshoz való jogáról történt lemondására tekintettel a vádirati tényállással egyezően rögzítette az ítéleti tényállást és mondta ki a vádlott bűnösségét a váddal egyező minősülésű bűncselekményben. [8] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket lényegében helyesen feltárta. Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott átiratában, a súlyosító körülmények körét szükséges kiegészíteni a sértett elleni támadás orv, garázda jellegével. Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények közt hivatkozott a kísérletre megállapítva, hogy az befejezett és közeli volt. A vádlott mindent meg tett, hogy általa kívántan a sértett halála bekövetkezzék, így a cselekmény valóban befejezett, ugyanakkor a sértett jogi tárgyat, a sértett életét az adott magatartás konkrétan csak kisebb mértékben sértette, veszélyeztette, Győri Ítélőtábla I.Bf.51/2020/5 3 hiszen sértett-nek a nyakra leadott szúrás következtében ténylegesen nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülése keletkezett. Erre tekintettel a kísérlet nem közeli, hanem ellenkezőleg távoli, s mint ilyen értékelendő nagyobb nyomatékkal a vádlott javára. [9] A törvény a vádlott terhére rótt, a Btk. 160.§ /1/ bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntettét 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. a Btk. 10.§ /2/ bekezdése értelmében a kísértetre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A tárgyaló ügyész a bűnösség beismerése és a tárgyalásról lemondás esetére 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra tett indítványt, amely a kiszabható büntetés felső határát illetően meghatározó, ugyanis a bíróság a Be. 565.§ /2/ bekezdése értelmében ennél hátrányosabb büntetést nem szabhat ki. A cselekmény tárgyi súlyát, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességet és az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket vizsgálva nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor maga is úgy találta, hogy ez a büntetés arányos, ennél enyhébb büntetés törvényesen nem szabható ki a vádlottal szemben. Kétségtelen, hogy a vádlott javára szolgáló számos és jelentősebb súlyú enyhítő körülmény sorakoztatható fel, ezek azonban mind megfelelően értékelést nyertek akkor, amikor a bíróság az 5 éves törvényi minimumnál 2 évvel rövidebb tartamú szabadságvesztést szabott ki. Ennek jogi alapja azonban az elsőfokú ítélet indokolásában nem került felhívásra, ezért az ítélőtábla azt annyival egészíti ki, hogy a börtönbüntetés tartamának meghatározására az enyhítő szakasz alkalmazásával, a Btk. 82.§ /2/ bekezdés b/ pontja alapján került sor. Az egyik legsúlyosabb megítélésű, élet elleni bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a személyében rejlő fokozottabb társadalomra veszélyesség miatt indokoltan alkalmazta a bíróság a szabadságvesztés büntetés mellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is, így annak mellőzésére a védelem indítványa szerint az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget. A mellékbüntetés tartama megfelelően igazodik a börtönbüntetés mértékéhez is, így semmi nem indokolta annak mérséklését sem. [10] Tekintve, hogy az elsőfokú ítélet további járulékos rendelkezései is törvényesek, az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 598.§ /2/ bekezdése szerint, tanácsülésen eljárva a Be. 605.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Győr, 2020. november 10. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. előadó bíró Dr. Élő András sk. bíró Z á r a d é k: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék 2020. július 7. napján kelt 7.B.7/2020/16. szám alatti ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr, 2020. november 10. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke