Pfv.20210/2025/12 – Kúria

(2)bekezdése alapján a szolgalom megszüntetését kérték, előadva, hogy az I-II. rendű alperesek jogelődei az eredetileg a felperesi ingatlan határán álló építmény megközelítését biztosító szolgalmat 10 évet meghaladó időtartamban nem gyakorolták, ekként az a régi Ptk. rendelkezése alapján megszűnt. Az alperesi ingatlan ezen felül közvetlen kapcsolatban áll a közterület2 ..., onnan gyalogosan és gépkocsival is megközelíthető, ezért – keresetük másodlagos indokaként – arra hivatkoztak, hogy a szolgalom az alperesi ingatlan rendeltetésszerű használatához nem szükséges. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.121.067/2009/

1. Kúria V.Pfv.20.210/2025/
2. 5 számú határozatára hivatkozva adták elő, hogy célszerűségi, illetve kényelmi megfontolások a szolgalom alapjául nem szolgálhatnak, az alperesi ingatlan pedig a közelmúlt infrastruktúrális változásaira is figyelemmel a közterület2 felől mind gyalogosan, mind gépjárművel a szolgalom gyakorlása nélkül megközelíthető. [6] Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Hangsúlyozták, hogy ingatlanuknak mindig is volt kijárata a közterület2 felé, ebben az elmúlt időszak nem hozott változást, ez okból a szolgalom megszüntetésének nincs helye. Az ingatlanukat kifejezetten a szolgalom miatt vásárolták, az ugyanis a szolgáló telek igénybevételével gyorsabban és biztonságosabban megközelíthető, az ingatlant kiskorú gyermekeikkel gyalogos közlekedésre veszik igénybe. [7] A másodlagos kereset elutasítását a szolgalmat alapító szerződésre utalással kérték, hangsúlyozva, hogy az alapító szerződésben célszerűségi és kényelmi szempontok is rögzíthetők, esetükben erre került sor. A szolgalmat az 1950-es évek óta rendszeresen gyakorolják, alapítása a kezdetektől azt szolgálta, hogy az uralkodó telek tulajdonosai gyorsan és biztonságban eljussanak a közterület
3. Ezek a célok jelenleg is fennállnak, kiskorú gyermekeik biztonságos gyalogos közlekedése csak a szolgalmi úton lehetséges, mivel a közterület2 keskeny, rosszul megvilágított, a szomszédos erdőből pedig vadállatok megjelenésével is számolni kell. [8] A felperesi ingatlan tulajdonostársa, a III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú bíróság határozata [9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokai között rámutatott, hogy az uralkodó telek tulajdonosai rendszeresen éltek a szolgalommal, ezért az elsődleges jogcímen a keresetet nem találta megalapozottnak. A másodlagos jogcímet illetően pedig kifejtette, hogy a szolgalom gyakorlása annak 1965-ben történt visszajegyzése után is folyamatos volt, a építmény használata, majd „a biztonságos közlekedés okán”, 1965-ben pedig – lebontására figyelemmel – már nem a építmény megközelítése, hanem a közterület1 való biztonságos kijutás miatt került sor a visszajegyzésre. A helyszíni szemlén tapasztaltakra utalással fejtette ki, hogy a közterület2 kedvezőtlen adottságai miatt az uralkodó telekről való gyalogos kijutás és annak megközelítése is gyorsabb és biztonságosabb a szolgalmi út igénybevételével. A szolgalom gyakorlása többletzavarást – a szolgáló telek rendeltetésére is figyelemmel – nem okoz, az alapítási cél pedig jelenleg is fennáll. Utalt arra is, hogy a szolgalom megszüntetése az alperesek számára jelentősebb hátránnyal járna mint annak fenntartása a felperesek számára. [10] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
5. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyó ítélete – részben eltérő – indokolásában kifejtette, hogy szerződéssel létesített szolgalom – mint a perbeli – kényelmi szempontokat is szolgálhat, ebben az esetben az ingatlan közterület2 felőli megközelíthetőségének nincs jelentősége, ha az a szolgalom gyakorlásával gyorsabban és biztonságosabban elérhető. Egyetértett az elsőfokú bíróság Kúria V.Pfv.20.210/2025/

1. 6 megállapításával, amely szerint a szolgalom eredetileg a építmény megközelítését és a közterület1 való gyorsabb lejutást szolgálta, a építmény elbontása után ez az utóbbi szempont maradt a szolgalom kizárólagos indoka. Hangsúlyozta: az ingatlan rendeltetésszerű használatához a gyalogos megközelíthetőség hozzátartozik, ezt a lehetőséget pedig – a közterület2 fejlesztése ellenére fennálló kedvezőtlen adottságok miatt – csak a szolgalom gyakorlása biztosítja. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő I. és II. rendű felperesek annak hatályon kívül helyezését és a keresetüknek a másodlagos jogcímen helyt adó ítélet hozatalát kérték a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése alapján. Nézetük szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen értékelésével a Pp. 279. §

(1)bekezdését megsértve hozott ítéletet. [12] A tanúvallomások nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésével jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a szolgalom alapításának célja a közterület1 irányába történő gyalogos közlekedés biztosítása is volt, holott a tanúvallomások szerint a építmény megközelítése volt a cél, ez esetben a építmény lebontásával a szolgalom okafogyottá vált. A másodfokú bíróság ennek ellenére nem adta indokát annak, hogy a bizonyítékok közül miért a közterület1 megközelíthetőségét fogadta el a szolgalom-alapítás céljának. Rámutattak, hogy sem a szolgalom alapításának időpontja, sem annak módja nem nyert kétséget kizáró bizonyítást a perben, a szolgalom ugyanúgy létrejöhetett hatósági aktussal, mint szerződéssel. [13] Azt is lényegesnek tartották, hogy az uralkodó telek a telekalakítási eljárások eredményeként az évek során többször változott és olyan helyzet is fennállt, amikor az uralkodó és a szolgáló telek közé egy tehermentes telekingatlan ékelődött, ezzel az „iskolába járás biztosítása mint cél” véglegesen megszűnt, uralkodó teleknek sokáig ez a beépítetlen terület számított. Utaltak arra is, hogy a szolgalom korábbi jogosultja a perindítás előtt hozzájárult a szolgalom törléséhez, az I. és II. rendű alperesek igénye új helyzet és új cél alapján alakult ki, ami nem lehet azonos az eredetivel. A szolgalom eredeti célját, a építmény megközelítését tekintve annak lebontásával bekövetkezett a szolgalom megszűnését megalapozó körülmény, a közterület1 egyszerűbb megközelítése legfeljebb az 1970-es, 1980as években, nem pedig a szolgalom alapításakor merülhetett fel és a telekalakítások utáni helyzetben a szolgalom gyakorlása sem volt rendszeres. [14] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutattak, hogy a bíróságok mérlegelése felülvizsgálati eljárásban nem vitatható, egyéb eljárási hiba pedig nem terheli a jogerős ítéletet. Hangsúlyozták, hogy a szolgalom visszajegyzéséről szóló, 1965-ben kelt határozatot a szolgáló telek valamennyi tulajdonosának kézbesítették, akik az abban foglaltakat tudomásul vették, annak ellenére, hogy ekkor a építmény már nem állt, a szolgalom a közterület1 történő kijutásra korlátozódott. Az eljárás folyamán igazolódott, hogy a szolgalom e célja jelenleg is fennáll, ezért a szolgalom megszüntetésére nincs mód. Kúria V.Pfv.20.210/2025/12. 7 A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [16] A felülvizsgálati kérelem alapján a felülvizsgálat tárgya kizárólag a kereseti kérelem másodlagos jogcíme tárgyában hozott jogerős ítéleti döntés [Pp. 423. §

(1)bekezdés], ez határozta meg a felülvizsgálat kereteit. Az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati hivatkozása a másodlagos jogcím tekintetében a Pp. 279. §

(1)bekezdésében foglaltak megsértését, a másodfokú bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelését sérelmezte, ezen belül hivatkoztak arra, hogy a szolgalom keletkezésének módja sem volt egyértelműen tisztázható, annak alapja nemcsak szerződés, hanem hatósági határozat is lehetett. [17] A Pp. 406. §

(1)bekezdése értelmében felülvizsgálat alapja az érdemi döntésre kiható jogszabálysértés vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés lehet, ehhez képest a bíróság mérlegelési tevékenységének vizsgálata csak kivételesen, akkor eredményezheti a felülvizsgálat sikerét, ha a bizonyítás eredményének mérlegelése az érdemi döntésre kiható módon, nyilvánvalóan okszerűtlenül történt. Nyilvánvalóan okszerűtlennek pedig akkor bizonyul a mérlegelés, ha a rendelkezésre álló adatokból csak egyetlen következtetés adódhat, és az ellentétes a jogerős ítéletben foglaltakkal (Pfv.V.21.265/2022/8.). Az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati érvelését mindezek tükrében értékelve rámutat a Kúria, hogy a szolgalom alapítására vonatkozó szerződéses okirat fellelhetőségének hiánya nem zárja ki a szolgalom szerződéses eredetét, legfeljebb a bizonyítást nehezíti. A bizonyítási eljárásban ugyanakkor a tanúk egyike sem számolt be hatósági alapításról, a környéken viszont több tulajdonos használta, használja átjárásra a felperesi ingatlant a tulajdonosokkal kötött szerződés alapján. Az alapítás módjának a jelentősége az, hogy a szerződéses alapítás esetén kényelmi szempontok is indokolhatják a szolgalmat, míg hatósági határozat esetében a kényelmi tényezők figyelembevételére nincs mód. Az alperesek tanúvallomásokkal alátámasztott hivatkozása szerint a perbeli esetben szerződéses alapításra került sor, amit erősít, hogy az alapításról szóló hatósági határozat ugyancsak nem szerepel a bizonyítékok között. E körülmények figyelembe vételével, a bizonyítékok együttes értékelése alapján – amelyek a szerződéses alapítást támasztják alá – , önmagában a szerződéses okirat hiánya nem igazolja a hatósági alapítást, a bíróságok ennek megfelelő mérlegelése nem volt okszerűtlen. Utal a Kúria ugyanakkor arra is, hogy az esetleges hatósági alapítás sem hozná kedvezőbb helyzetbe a felpereseket. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésből kiindulva az alapítás „átjárás és útszolgalom” címén történt, ami tartalma szerint a szolgáló telken való áthaladás lehetőségét biztosítja. A bejegyzésből kitűnő további megszorítás – például építmény megközelítése – nélkül hatósági határozat esetén az alapítás kizárólag a közterület1 megközelítését szolgálhatja, annak megközelítésében pedig az alapítás óta kifejezett változás – a közterület2 történő közlekedés feltételeinek alapvető javítása – a helyszíni szemle adatai szerint nem történt. Mindezek alapján az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló adatok okszerű mérlegelésével következtettek arra, hogy az adott esetben szerződéses alapításra került sor, és a bizonyítékok a építmény esetleges megközelítésén túli szolgalmi célt, a közterület1 megközelítését is alátámasztották. Megjegyzi a Kúria, hogy a építmény megközelítése mint a szolgalom alapításának célja csak a megismételt elsőfokú eljárásban merült fel, az eredeti keresetlevélben nem is szerepelt. Erre is tekintettel, nyomatékkal kellett értékelni, hogy a szolgalom visszajegyzése a építmény elbontása után történt és ellene a tulajdonosok évtizedeken át nem tiltakoztak, sőt – a III. rendű alperes tulajdonostárs perben állására és perbeli nyilatkozataira figyelemmel – ma sem egységes közöttük a szolgalom szükségességének a megítélése. Kúria V.Pfv.20.210/2025/12. 8 [18] A továbbiakat illetően mutat rá a Kúria, hogy a szolgalom megszüntetése körében annak nincs jelentősége, hogy a szolgalom gyakorlása esetleg nem volt rendszeres, indokoltságát ugyanis a helyszíni szemle adatai alátámasztották, az alperesi jogelőd lemondása pedig – a szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének fennmaradása és az I-II. rendű alperesekkel kötött adásvételi szerződés erre vonatkozó rendelkezésének hiányában – nem köti a jogutódokat. [19] Hangsúlyozza a Kúria, hogy az „átjárási és útszolgalom” egyértelműen a szolgáló telken történő áthaladást, a közterületre azon keresztül történő kijutás biztosítását jelenti, mint ahogy ennek megfelelő használatról számoltak be a felperesek és a meghallgatott tanúk is. Helyesen értékelték a bíróságok, hogy a szerződéssel alapított szolgalmat önmagában a közterület1 történő kijutás kedvezőbb feltételei indokolják, a közúttal való összeköttetésnek ugyanis „megfelelőnek” kell lennie és a közterület2 adottságai a helyszíni szemlén tapasztaltak, valamint a tanúvallomások szerint – legalábbis a gyalogos közlekedés tekintetében – nem megfelelők. [20] Az ismertetett indokok alapján a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, ezért azt a Kúria a Pp. 424. §

(1)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. [21] A felülvizsgálati kérelem nem volt eredményes, ezért a felülvizsgálattal élő felperesek a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján együttesen kötelesek megfizetni az I-III. rendű alperesek mint együttes jogosultak részére a jelen ügyre még irányadó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint meghatározott ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. [22] A Kúria a határozatát a Pp. 405. §

(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg, mivel a felek tárgyalás tartását nem kérték, és azt a Kúria sem tartotta szükségesnek. [23] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja kizárja. A határozat elvi tartalma A szerződésen alapuló szolgalom esetében kényelmi szempontok is értékelhetők. A közúttal való összeköttetés megfelelőségét minden esetben egyedileg kell értékelni. Záró rész Budapest,

1. október
2. Kúria V.Pfv.20.210/2025/
3. 9 Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró