← Magyarország

Pf.20185/2020/8 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A személyes adatok kezelésével összefüggő jogviszonyok a személyhez fűződő jogok rendszerének részét képezik. A személyes adatok védelméhez való jog nem pusztán hagyományos védelmi jog, hanem az egyént megillető információs önrendelkezési jogként funkcionál. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.185/2020/

  1. szám A felperes: felperes neve, lakcíme A felperes képviselője: pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd pártfogó ügyvéd címe Az alperes: alperes neve, címe Az alperes képviselője: Óvári Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Óvári Judit; alperesi jogi képviselő címe) A per tárgya: Sérelemdíj és kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szegedi Törvényszék, 1.P.20.057/2020/
  2. szám A fellebbezést benyújtó fél: Felperes, 1.P.20.057/2020/
  3. szám ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a kölcsönszerződés
  4. augusztus
  5. napján kelt módosítását
  6. január
  7. napján vezette át a nyilvántartásán. Az alperes által az állam javára fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 55 800 (ötvenötezer-nyolcszáz) Ft-ra felemeli, az állam terhén maradó elsőfokú eljárási illeték összegét 130 200 (százharmincezer-kettőszáz) Ft-ra leszállítja. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 2 A felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárásban felmerült díjának 30 %-át az alperes, 70 %-át az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 76 200 (hetvenhatezerkettőszáz) Ft másodfokú részperköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az illetékes állami adóhatóság felhívására 49 600 (negyvenkilencezer-hatszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket, míg a fennmaradó 198 400 (százkilencvennyolcezer-négyszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A felperes képviseletét a másodfokú eljárásban ellátó pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd díját 20 %-ban az alperes, 80 %-ban az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] A perben nem álló felperes volt élettársa, mint adós és a felperes, mint adóstárs
  8. július
  9. napján CHF alapú kölcsönszerződést kötött az alperessel a település neve, ingatlan címe számú ingatlan megvásárlása céljából. A szerződést közjegyzői okiratba foglalták, egyidejűleg jelzálogszerződést is kötöttek a kölcsönből vásárolt ingatlanra. [2] felperes volt élettársa és a felperes
  10. június
  11. napján szerződéssel az ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntették, az élettársi közös vagyonukat megosztották, annak eredményeként felperes volt élettársa hozzájárulását adta, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nevén jegyzett 1/2 tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjoga közös tulajdon megszüntetése jogcímén bejegyzésre kerüljön. A szerződés
  12. pontjában a felperes kötelezettséget vállalt, hogy a kölcsönszerződésből fennálló tartozást kiegyenlíti. [3]
  13. augusztus
  14. napján a kölcsönszerződés módosításra került, melyben rögzítették, hogy az ingatlan tulajdonosainak személyében változás történt, a szerződés
  15. pontja szerint annak aláírásától kezdődően a felperes lett az ingatlan egészének a tulajdonosa az alperes zálogjogának fenntartása mellett. [4] A szerződés-módosítást az alperes az elektronikus rendszerén nem vezette át, a kölcsönszerződés adósaként változatlanul felperes volt élettársat, adóstársként pedig a felperest tartotta nyilván. [5] A felperes
  16. évben az ingatlant értékesíteni kívánta, ezért tájékoztatást kért az alperes kaposvári fiókjánál. Ez alkalommal a felperes nem tett említést a
  17. augusztus 12-iki szerződésmódosításról, arról, hogy kizárólag ő a kölcsönszerződés adósa, ezért azt a tájékoztatást kapta, hogy a hitel teljes összegének törlesztéséhez felperes volt élettársa adós aláírására is szükség van. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 3 [6] Az alperes
  18. január
  19. napján tájékoztatta a felperest a teljes lakossági hitelnyilvántartási rendszer létrehozásáról, melyben a felperest a kölcsönszerződés kapcsán továbbra is adóstársként tartotta nyilván. [7] A felperes az alpereshez
  20. december
  21. napján írt levelében kérte, hogy az alperes szerezze be felperes volt élettársa nyilatkozatát a kötelemből való kiengedéshez, majd
  22. október 25-én írásban kérelmezte, hogy a bank méltányossági alapon tegye lehetővé számára a közjegyzői okirat készítését az adós közreműködése nélkül. E levelében ismételten kérte felperes volt élettársa kötelemből való kiengedését. [8] Az alperes a
  23. február
  24. napján kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy elfogadta a közte és volt élettársa között magánokiratba foglalt szerződést, a továbbiakban felperest tekinti a hitel adósának. Vállalta, hogy a módosítás az elektronikus rendszeren átvezetésre kerül, amelyről a kaposvári bankfiók munkatársait értesíti. [9] A felperes a PSZÁF-nél fogyasztóvédelmi eljárás kezdeményezett, amelyet a felügyelet
  25. május
  26. napján kelt végzésével hatásköre hiányában megszüntetett. [10] A felperes
  27. október
  28. napján a kölcsönt végtörlesztette, a somogyszili ingatlant
  29. szeptember 9-én 3 300 000 Ft vételárért értékesítette. [11] Az alperes
  30. május
  31. napján arról tájékoztatta a felperest, hogy a tartozás megszűnt. [12] A KHR-ben nyilvántartott adatok szerint az érintett hitel – annak törlesztése ellenére fennálló lakáscélú hitelként, a felperes adósként volt nyilvántartva, amely miatt a felperes
  32. szeptember
  33. napján panaszt nyújtott be. Az alperes
  34. szeptember
  35. napján kelt válaszlevelében a KHR rendszerben való adatátvezetés hiányát nem vitatta. [13] A felperes
  36. február
  37. napján KHR hiteljelentést igényelt az alperestől, majd
  38. március
  39. napján zárt borítékban két hiteljelentést kézbesítettek számára, a sajátját, illetve egy gazdasági társaságét. Az alperes a felperes ezt érintő panaszbejelentése nyomán a
  40. június
  41. napján kelt levelében elismerte, hogy
  42. augusztus
  43. napja óta a kölcsön fő adósa a felperes, továbbá, hogy tévesen került a részére megküldésre egy gazdasági társaság hiteljelentése. [14] A felperes panasza alapján eljáró MNB határozatban megállapította, hogy a felperes hiteljelentése banktitoknak minősülő adatokat tartalmazott, amelyet a felperes felhatalmazása nélkül adott ki harmadik személy részére, ezzel a Hpt.
  44. §

(1)bekezdésében foglaltakat megsértette. Felhívta az alperest bankot a panaszok teljeskörű megválaszolására, a banktitok megtartására és a jogszabálysértések miatt az alperest 900 000 Ft összegű fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta. A felperes keresete, az alperes védekezése [15] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette az önrendelkezési és az emberi méltósághoz fűződő jogát, illetve visszaélt személyes adataival. Vagyoni kártérítés és sérelemdíj címén 3 100 000 Ft és ennek
  1. november
  2. napjától számított törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy a
  3. évi szerződésmódosítás késedelmes átvezetése miatt 1 800 00 Ft összegű kára keletkezett, mert ingatlanát 4 500 000 Ft helyett csak 3 300 000 Ft-ért tudta értékesíteni. A módosult adatok átvezetésének elmaradása miatt nem volt módja arra, hogy korábbi adóstársa nélkül végtörlesszen, illetve igénybe vegye a forintosítás lehetőségét és további hitel felvételére sem volt jogosult, mindez önrendelkezési joga sérelmét eredményezte. Sérelemdíjként 1 300 000 Ft-ra tartott igényt mert az alperes nem kielégítő tájékoztatásai és kivizsgálatlan panaszai miatt folyamatosan idegeskedett, pszichés állapota megromlott. A baktitokhoz fűződő joga megsértésére hivatkozott amiatt, mert az alperes a hiteljelentését
  4. személy részére küldte Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 4 meg annak ellenére, hogy ehhez hozzájárulását nem adta. Kártérítési követelését a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (Ptk.) 2:42., 2:
  6. § a.) és b) pontjára, 2:
  7. §
(1)bekezdésére és 2:
  1. §-ára alapította. [16] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elismerte, hogy a
  2. évi szerződésmódosítás
  3. január
  4. napján került átvezetésre a nyilvántartásban, azonban vitatta, hogy ez nem képezte akadályát képezte annak, hogy a felperes a kölcsönt visszafizesse, vagy a forintosítás iránt eljárjon. Ez sem a felperes önrendelkezési jogát, sem emberi méltóságát nem sértette, bekövetkezett kára, az ingatlan áron alul történt értékesítése és az alperesi mulasztás között okozati összefüggés nincs. A felperes végtörlesztés iránti igényt határidőben nem jelentett be, emellett vitatta, hogy a felperes végtörlesztés iránti kérelme azért került visszautasításra, mert nem rendelkezett volt adóstársa hozzájáruló nyilatkozatával. A felperes és volt élettársa, mint egyetemleges adóstársak a másik fél közreműködése nélkül is eljárhattak volna a végtörlesztés érdekében. Az elsőfokú ítélet [17] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy a felperes által
  5. február
  6. napján igényelt KHR hiteljelentést adminisztrációs hiba miatt nem a felperesnek, hanem harmadik személynek küldte meg, megsértette a felperes banktitokhoz fűződő személyiségi jogát. Ezt meghaladón a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, fizessen meg az államnak külön felhívásra 18 600 Ft elsőfokú eljárási illetéket azzal, hogy a további 167 400 Ft illetéket az állam viseli. Rendelkezett arról, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére 90 %-ban a felperes, 10 %-ban az alperes köteles. Határozata indokolása szerint a jogvita a Polgári Törvénykönyvről szóló
  7. évi IV. tv. (rPtk.) rendelkezései alapján bírálandó el azzal, hogy a kártérítési felelősség megállapítása körében a Ptk.
  8. §
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazandók. Eszerint a kártérítési felelősség megállapításához szükséges a jogellenesség, a kár, továbbá e kettő közötti okozati összefüggés, valamint a károkozó felróhatóságának bizonyítása. Az alperes elismerésére is figyelemmel megállapította, a
  1. augusztus 12-iki szerződésmódosítás késedelmesen került az alperes nyilvántartásán átvezetésre. Azonban alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy e jogellenes magatartás akadályozta, hogy
  2. évben végtörlesszen, illetve forintosítást vegyen igénybe, mert ilyen tartalmú kérelmeket a
  3. december 19., illetve
  4. október
  5. napján kelt és az alperesnek címzett levelek nem tartalmaztak. A felperes nem igazola, hogy a szerződésmódosítás késedelmes átvezetése miatt értékesítette az ingatlanát a vételi ajánlatnál 1 200 000 Ft-tal alacsonyabb vételáron, ezért ez nem vonta maga után az alperes kártérítési felelőssége megállapítását. Megalapozatlan a felperes önrendelkezési joga megsértésére hivatkozása is, mert végtörlesztés és forintosítás iránti kérelem hiányában e joga sem sérülhetett. Megállapította,
  6. szeptember 11-ével a szerződés adatai a KHR-ből törlésre kerültek, ezért az a körülmény, hogy a felperes
  7. szeptemberi panasza időpontjában a szerződési státusza még tévesen volt feltüntetve, nem eredményezte az emberi méltósághoz fűződő joga sérelmét. Nem találta megállapíthatónak e jog sérelmét azért sem, mert az alperes késedelmes intézkedése a felperesi hitelfelvételt elnehezítette, valamint az adminisztrációs többlet terheket okozott számára. [18] Az MNB határozatára utalással megállapította, az alperes a felperesre vonatkozó banktitkot megsértette azzal, hogy az őt érintő hiteljelentést harmadik személynek kézbesítette. Mindez a felperes javára sérelemdíj megállapítására nem ad alapot, mert nem jelölte meg, hogy ezzel okozati összefüggésben milyen hátrány érte. E hátrány – megvalósulása esetén is - olyan csekély mértékű lenne, ami nem indokolja a sérelemdíj megállapítását. Értékelte, hogy az MNB az alperest a banktitok sértés miatt fogyasztóvédelmi Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 5 bírsággal sújtotta, ezért vele szemben további hátrány alkalmazása a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. [19] A peres felek pernyertessége-pervesztessége arányát 10-90 %-ban határozta meg az alperesre kedvezőbben, ennek alapulvételével rendelkezett az eljárási illeték, valamint a pártfogó ügyvédi díj viseléséről. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [20] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatásával keresetének teljes egészében helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsődleges fellebbezést illetően felülbírálati jogkörként a Pp.
  8. §
(2)bekezdés a) pontjára és 369. §
(3)bekezdés a), b), c),
  1. d)és
  2. e)pontjaira, továbbá a 369. §
(1)bekezdésére, a hatályon kívül helyezés körében a Pp.
  1. § c) pontjára és
  2. §-ára hivatkozott. Az elsőfokú ítélet sérti a Pp.
  3. §
(1)és
(2)bekezdését, a rPtk. 339. §
(1), 355. §
(1)és 360. §
(1)bekezdését, továbbá a Ptk. 2:42., 2:43/A., 2:43/B. § a), b, c), d) és e) pontjait, a 2:51. §
(1)bekezdését és 2:
  1. §-át. Kereseti tényelőadását megismételve kiemelte, a szerződésmódosítás átvezetésének hiányában nem tudta a hitelt forintosítani, majd hitelkiváltással végtörleszteni, amely sértette az önrendelkezési, továbbá emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, ez megalapozza kártérítési igényét. Időrendi sorrendben felsorolta a kölcsönszerződés megkötésétől a hitel törléséig, illetve a fogyasztóvédelmi eljárás lefolytatásáig lezajlott eseményeket. Állította, amiatt, hogy nem önálló adósként kezelték és ezzel elzárták attól, hogy a hitel teljes összegét visszafizesse, - az árverési értékesítés elkerülése érdekében - ingatlanát áron alul kellett értékesítenie. [21] Ha
  2. évben a szerződés forintosítása megtörténik és a végtörlesztésre is sor kerül, akkor a hitel lezárásaként 600 000 Ft-tal kevesebbet kellett volna visszafizetnie. Ennek megállapításához az elsőfokú eljárásban igazságügyi szakértő kirendelését kérte, amelynek az elsőfokú bíróság nem tett eleget, melyet ítéletében nem indokolt. [22] Fenntartotta, hogy az alperes magatartása személyiségi jogai sérelmével járt, a kialakult helyzet szorongászavart, neurotikus állapotot idézett elő nála, amely miatt jogosult a sérelemdíjra. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ennek megállapítása érdekében igazságügyi pszichológus szakértőt kérelme ellenére nem rendelt ki, ítéletében ennek indokát sem adta. Vitatta, hogy a banktitok megsértése miatt az alperessel szemben kiszabott fogyasztói bírság mellett további szankció alkalmazása a kétszeres értékelés tilalmába ütközne, emiatt a sérelemdíj megállapítása nem lett volna mellőzhető. [23] Másodlagos, az ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezését nem indokolta, csupán utalt az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezésekre. [24] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. Továbbra sem vitatta, hogy a
  3. augusztus 12-iki szerződésmódosítás csak
  4. január
  5. napján került nyilvántartásában átvezetésre, azonban ez a felperesnek kárt nem okozott, személyiségi jogát nem sértette, a jogsértés és az esetleges kár közötti okozati összefüggést a felperes nem bizonyította. A felperes fellebbezésében több helyen tévesen, illetve nem értelmezhető módon magyarázza levélváltásai tartalmát, azok részben iratellenesek, illetve a per érdemi elbírálása szempontjából közömbösek. A felperes végtörlesztési kérelemmel nem élt és visszautasította, hogy a banki nyilvántartásban történő átvezetés hiánya a felperes személyiségi jogainak sérelmét eredményezte. Továbbra is vitatta a felperes által állított károk bekövetkeztét, a Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 6 sérelemdíj összegét. A banktitok körében a felperest nem vagyoni sérelem nem érte, e tekintetben hátrányt nem bizonyított, ezáltal sérelemdíjra nem jogosult. Az ítélőtábla döntésének indokai [25] A fellebbezés kisebb részben alapos. [26] Az ítélőtábla elsőként a felperes másodlagos fellebbezésének a megalapozottságát vizsgálta, azaz, hogy helye van-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának. Abból kellett kiindulni, hogy a Pp.
  6. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. §
(1)bekezdés a)-
  1. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A felperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését a Pp. 380. §
  2. c)pontja, valamint a 381. §-a alapján kérte. A Pp. 380. §-a az ítélet kötelező, azaz nem mérlegelhető hatályon kívül helyezéséről rendelkezik, erre a felperes által hivatkozott
  3. c)pont szerint abban az esetben kerülhet sor, ha az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hibában szenved, amely miatt az alkalmatlan az érdemi elbírálásra. A felperes fellebbezésében azonban nem jelölt meg ilyen okot, annak 8. pontjában feltételes módban fogalmazva kérte, ha az ítélőtábla ilyen okot észlel, úgy helyezze az ítéletet hatályon kívül. A fellebbezéssel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy határozott formában kerüljön előterjesztésre, annak tartalmaznia kell, hogy mennyiben és milyen okból sérelmezi a támadott ítéletet, milyen esetleges hiányosságok, illetve konkrét jogszabálysértés miatt kéri annak hatályon kívül helyezését. A fellebbező félnek meg kell jelölnie az elsőfokú bíróság által vétett anyagi, illetve eljárási hibákat, részleteznie kell az azzal kapcsolatos álláspontját. Ez azonban sem a fellebbezés petitumából, sem annak indokolásából nem állapítható meg. Az elsőfokú ítélet ezzel szemben a jogvita elbírálásához szükséges releváns tényállást teljes körűen tartalmazza, a felperes valamennyi kereseti kérelmét érdemben elbírálta, döntése indokait kifejtette, határozatának felépítése - mind tartalmát, mind formáját illetően - megfelel a jogszabályi (Pp.) előírásoknak, azaz nem szenved formai hiányosságban. A Pp. 381. §-a az ítélet mérlegelhető okból történő hatályon kívül helyezéséről rendelkezik az eljárási szabályok megsértése miatt. Ez az 1/2014. (VI.30.) PK. véleményben kifejtettek szerint csak akkor indokolt, ha az elsőfokú eljárás megismétlése elengedhetetlen. Ahhoz, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésre kerüljön, szükséges, hogy az eljárási szabálysértés lényeges legyen, az ügy érdemére kihasson, továbbá elengedhetetlen az is, hogy erre a fellebbező fél kifejezetten hivatkozzon. A felperes fellebbezésében nem jelölt meg ilyen szabálysértést, a másodfokon eljáró bíróságnak nem feladata, hogy ezt felkutassa, illetve erre irányuló hivatkozás nélkül ilyen körülményt hivatalból észleljen. Ilyen hivatkozások nélkül nem elegendő az eljárásjogi felülbírálati jogkör gyakorlásához önmagában az, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a fellebbező fél arra az esetre kéri, ha az elsőfokú ítélet megváltoztatására nincs lehetőség. Ezért az ítélőtábla csak anyagi jogi felülbírálatot végezhetett, ami azonban – az anyagi pervezetéssel összefüggő, de a jelen ügyben nem alkalmazandó felülbírálati jogkör gyakorlása körében hozott döntés kivételével [Pp. 384. §
(2)bekezdés b) pont] – hatályon kívül helyezésre nem vezethet. [27] Az anyagi jogi felülbírálat keretében – a fellebbezésben megjelöltek szerint gyakorolni kért felülbírálati jogköröket [Pp. 369. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés a), c), d) pontok] és a fellebbezés indokait is figyelembe véve – az ítélőtáblának vizsgálnia kellett az elsőfokú eljárás szabályszerűségét, továbbá, hogy szükséges-e a tényállás módosítása, kiegészítése, a megállapított tények eltérő minősítése, az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntésének felülmérlegelése. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 7 [28] A perben alkalmazandó rPtk. 339. §
(1)bekezdése szerint a polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető konjunktív feltétele van: jogellenesség, felróhatóság, kár, és okozati összefüggés a kár és a jogellenes magatartás, (mulasztás) között. E feltételek közül a jogellenesség, a kár, valamint az okozati összefüggés a kártérítési felelősség szükségképpeni elemei, ezek bizonyítása a felperes kötelezettsége volt, míg a felróhatóság, mint rendszerinti fogalmi elem alóli sikeres kimentés esetén a károkozó alperes mentesül a felelősség alól. Ha a felelősség valamely fenti szükségképpeni (konjunktív) eleme hiányzik, a kártérítési felelősség megállapításának nincs helye. [29] Az alperes elismerésére is figyelemmel nem volt vitatott, hogy a kölcsönszerződés
  1. augusztus 12-iki módosítása ellenére a felperest volt élettársa mellett adóstársként tartotta nyilván, azaz a változást nem vezette át a nyilvántartásán, ami jogellenes magatartás. Ez kártérítési felelősséget azonban csak akkor von maga után, ha a felperes bizonyítja, hogy ezzel okozati összefüggésben kára keletkezett. Ilyen bizonyítást a felperes a perben nem ajánlott fel. Állította ugyan, hogy a fenti mulasztás akadályozta abban, hogy a kölcsönt egy összegben visszafizesse, illetve annak forintosítását kérje, azonban nem csatolt olyan okirati bizonyítékot, amely alátámasztotta volna, hogy ezek bármelyikét igényelte. Az alperesnek írt levelei nem tartalmaznak erre irányuló kérelmet, és állítását más módon sem bizonyította, ezért ennek hiányában az alperesi mulasztás a kártérítési felelősség megállapítására nem ad alapot. [30] Az a felperesi hivatkozás sem foghat helyt, hogy az alperes magatartása következtében volt kénytelen "áron alul" értékesíteni az ingatlanát, ezért kára keletkezett. Állította ugyan, hogy 2013-ig több vételi ajánlatot kapott az ingatlanra, azonban semmilyen módon nem igazolta, hogy a vételárként felajánlott összeg meghaladta a szerződésben megjelölt eladási árat (3,3 millió forint), azaz a későbbi értékesítés következtében 1 200 000 Ft összegű kára keletkezett. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a felperes az ingatlan valós, reális forgalmi értékét az értékesítés időpontjában maga is 4 500 000 Ft-ban határozta meg, így saját döntése következményeit, azt, hogy az ingatlant alacsonyabb vételárért értékesítette, maga köteles viselni. Miután felperes nem igazolta, hogy bármikor végtörlesztés iránti kérelmet terjesztett elő, ezért a végtörlesztés elmaradása és az ingatlan esetleges áron alul történő értékesítése között nincs az alperes kártérítési felelősségét megalapozó releváns oksági kapcsolat. [31] A felperes állította, hogy önrendelkezési joga sérült azzal összefüggésben, hogy a szerződésmódosítás késedelmesen került átvezetésre, ami azzal a következménnyel járt, hogy a kölcsönt nem tudta teljes egészében visszafizetni. A személyes adatok kezelésével összefüggő jogviszonyok a személyhez fűződő jogok rendszerének részét képezik. A személyes adatok védelméhez való jog nem pusztán hagyományos védelmi jogot jelent, hanem aktív oldalról szemlélve az egyént megillető információs önrendelkezési jogként funkcionál [15/
  2. (IV.13.) AB. határozat]. Az érintett személy jogosult azt eldönteni, hogy a személyes adatait milyen körben engedi felhasználni. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
  3. évi CXII. tv. (Infotv.) hatálya minden olyan adatkezelésre kiterjed amely - egyebek mellett - személyes adatra vonatkozik. Az Infotv.
  4. §-a szerint az érintett - önrendelkezési joga keretében - a személyes adatait illetően gyakorolhatja a tájékozódáshoz, hozzáféréshez, helyesbítéshez, az adatkezelés korlátozásához, illetve a személyes adatai kezeléséhez való jogát. Azzal, hogy az alperes a felperesnek a kölcsönszerződésben rögzített adataiban
  5. évben bekövetkezett változását csak
  6. január
  7. napján vezette át a nyilvántartásán, megsértette a felperes Infotv.
  8. § c) pontjában rögzített, az önrendelkezési jog részét képező helyesbítéshez való jogát. Az embernek az önazonossághoz, illetve önrendelkezéshez való joga az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog részét képezi, ezért annak megsértése az emberi méltósághoz fűződő Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 8 jog sérelmét eredményezi. Erre figyelemmel az ítélőtábla a Ptk.
  9. §
(1)bekezdés a) pontja alapján megállapította, az alperes azzal, hogy késedelmesen vezette át nyilvántartásán a szerződésmódosítást, megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. A jogsértés szubjektív szankciója a Ptk. 84. §
(1)bekezdés e) pontja szerint a kártérítés, amelyre a Ptk. fentebb már hivatkozott
  1. §-a, a nemvagyoni hátrány kompenzálását illetően pedig a Ptk.
  2. §
(4)bekezdése alkalmazandó. Ennek megfelelően vizsgálandó, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett-e a felperesnek vagyoni, avagy nem vagyoni kára. A vagyoni kár tekintetében az ítélőtábla visszautal az előzőekben már kifejtettekre, arra, az alperes nem bizonyította, az adatai módosításának elmulasztása akadályozta a kölcsön végtörlesztésében, illetve a forintosításban, így ezzel összefüggő kárának bekövetkezte nem igazolt. Ezért az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. [32] A nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) jogintézménye az általános személyiségvédelem egyik eszköze, alkalmazásának feltétele valamely személyiségi jog sérelme. Irányadóak erre a kártérítés már részletezett szabályai. A nem vagyoni kártérítés az adott személyiség életminőségében bekövetkezett csökkenés ellensúlyozására hivatott, mértékének ahhoz kell igazodnia, hogy ez a személyiséget jellemző helyzet milyen mértékű kedvezőtlen változást idézett elő a jogsérelmet szenvedett félnél. Vizsgálandó, hogy a sérelmezett magatartás mennyiben járt olyan következménnyel, hogy az adott személyről kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki, és ez mennyiben hatott ki társadalmi megítélésére. Lényeges a jogsértés tárgyi súlya, a károsult személy körülményei, társadalomban elfoglalt helyzete, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggése. E szankció alkalmazhatósága során kizárólag az alperes által megvalósított jogsértésnek a felperesre gyakorolt hatása vizsgálandó. A felperes maga adta elő az elsőfokú eljárásban, hogy bár a kialakult helyzet miatt szorongott, orvoshoz nem ment, gyógyszeres kezelésben nem részesült. Nyilatkozata szerint magyarázkodásra szorult a barátai előtt, azonban sem mentális problémáit, sem társadalmi helyzete elnehezülését nem igazolta, arra felhívás ellenére sem ajánlott fel bizonyítást. Erre figyelemmel nem volt indokolt a perben igazságügyi pszichológus szakértő kirendelése, az elsőfokú bíróság annak mellőzésével jogszabálysértést nem követett el. Az a körülmény pedig, hogy ítéletében nem adta ennek részletes indokát, önmagában döntését nem teszi megalapozatlanná. Miután a felperes nem vagyoni kompenzációra okot adó hátrány bekövetkezését nem bizonyította, ezért nem vagyoni kárpótlásra megalapozottan nem tarthat igényt. [33] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes banktitokhoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a KHR hiteljelentést a felperes helyett harmadik személynek küldte meg. A jogsértés megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezést a fellebbezés nem érintette, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ezen érdemi döntésével maradéktalanul, indokaival javarészt egyetért. Utóbbi csupán annyiban szorul pontosításra, önmagában az a körülmény, hogy a banktitoksértés miatt lefolytatott eljárás eredményeként az MNB az alperest fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta, nem annulálja a felperes ezzel összefüggésben előterjesztett sérelemdíj iránti igényét. A sérelemdíj funkciója ugyanis kettős: kompenzálja a személyiségi jogsértést, emellett magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése céljából. Az alperes által elkövetett jogsértés következményeként az MNB által kiszabott fogyasztóvédelmi bírság jogosultja nem a felperes, annak célja, rászorítani a pénzintézetet a jogszabályok betartása mellett történő ügyintézésre a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele mellett. Ezzel szemben, ha személyiségi jogsértés megvalósul és a hátrány kompenzálásra kerül, úgy a sérelemdíj a sérelmet szenvedett felet, jelen esetben a felperest illetné. Ebből következően az alperes esetleges jelen perbeli marasztalása nem ütközne a kétszeres értékelés tilalmába (ne bis in idem), miután arra nem ugyanazon jogosult javára kerülne sor. Csupán megjegyzi az Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 9 ítélőtábla, osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a felperes a banktitok megsértéséhez kapcsolódóan sérelemdíj megállapítására okot adó körülményeket, tényeket nem adott elő, azt alátámasztó bizonyítékokat nem szolgáltatott, ezért ehelyütt csupán visszautal az elsőfokú ítélet helyes indokaira. [34] Az elsőfokú ítélet fentiek szerinti részbeni megváltoztatására tekintettel módosult a peres felek pernyertessége-pervesztessége aránya, az hozzávetőlegesen 30-70 %-ban határozható meg az alperesre kedvezőbben. Erre figyelemmel az ítélőtábla az alperes, illetve az állam által viselendő elsőfokú eljárási illeték összegét a fenti arány figyelem vételével módosította. [35] Ugyanezen arányban viselik a peres felek a felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díját azzal, hogy a felperes helyett a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) 11/A. §-a alapján a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli. [36] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete nem fellebbezett rendelkezését nem érintve, a megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. [37] A felperes fellebbezése kisebb részben bizonyult megalapozottnak (20 %), ezért a felperes részére engedélyezett személyes költségmentességre tekintettel a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték pervesztességéhez igazodó 80 %-át a Pp. 101. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli, míg a fellebbezési eljárási illeték további 20 %át az alperes köteles megfizetni a Pp. hivatkozott rendelkezései alapján. [38] Az alperes fellebbezési eljárással kapcsolatos részperköltsége viselésére a felperes köteles, amelynek összegét az ítélőtábla az alperes által csatolt költségfelszámítás alapulvételével a rendelkező részben írtak szerint állapított meg [Pp. 83. §
(2)bekezdés, 32/
  1. (VIII.22.) IM. rendelet
  2. § a) pont]. [39] A felperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díjának viseléséről a pernyertességpervesztesség arányai alapján az ítélőtábla a Jstv. 11/A. §-a alapján rendelkezett azzal, hogy annak összegét a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat állapítja meg. Szeged,
  3. november
  4. Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.185/2020/8 10

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.