Kf.700469/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára és

(5)bekezdésére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 753.675 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. A

1. szeptember
2. és
3. augusztus
4. közötti időszak vonatkozásában rögzítette, hogy az alperes nem vitatta a felperes által csatolt kimutatás adatait, következésképp nem volt vitás a felek között, hogy a felperes munkáltatói utasításra, a munkaköri leírása alapján ellátott a körzeti megbízotti működési körzetén, illetve a körzeti megbízotti csoportján kívül is járőri feladatokat, járőrszolgálatot, TIK küldéseket, átkíséréseket és fokozott ellenőrzéseket. Ugyanakkor a következetes kúriai gyakorlat értelmében a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását. A körzeti megbízotti feladatok és a járőrfeladatok ellátása elválik egymástól; a körzeti megbízott csak járőrvezetői feladatot láthat el beosztott járőrrel közösen, és azt is csupán a körzeti megbízotti körzetén belül. Amennyiben a körzeti megbízott a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
5. (XII.09.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat)
6. pontjában foglaltaktól eltérően végez járőrfeladatokat, azzal a körzeti megbízotti beosztásától eltérő feladatellátást valósít meg, ami a Hszt.
7. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti megbízási díjra jogosít. [4] A KMB Szabályzat

1. augusztus
2. napjától hatályos módosításával összefüggésben megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti területén kívül járőrfeladatokat látott el, melyek többletfeladatként értékelendők, így a Hszt.
3. §

(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosítanak. A körzeti megbízotti és a járőrfeladatok ellátása egymástól elválik, e beosztásokat a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BM rendelet) külön nevesíti, a részfeladatok esetleges átfedései ellenére. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 3 [5] A Hszt.
3. február
4. napjával bekövetkezett módosítását követő időszakban nem vitás, hogy a hivatásos állomány tagja a Hszt.
5. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a szolgálati beosztásából eredő, valamint – a rendes szolgálat teljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően – szükség esetén veszély vállalásával -, az elvárható szakértelemmel és gondossággal pártatlanul és igazságosan végrehajtani. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, annak ellentételezésére ne lenne jogosult. Ily módon a Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontjában szereplő rendelkezés nincs összefüggésben a Hszt.

1. §-ban meghatározott megbízás rendelkezéseivel. Ennek tükrében megállapította, hogy a felperes a
2. február 1-jét követő időszakban is rendszeresen jelentős többletmunkát végezve látott el többlettevékenységet. A keresetben érvényesített megbízási díj mértékét az ellátott többletfeladatokkal arányban állónak értékelte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Hszt.
3. §

(1)-

(6)bekezdéseiben, a 30/

1. BM rendelet
2. számú mellékletében foglaltak téves értelmezésével, jogszabálysértő módon hozta meg döntését. A felperes a működési körzetén kívüli járőri jellegű feladatokat nem más beosztáshoz tartozó többletfeladatként, hanem a körzeti megbízotti beosztáshoz tartozóan látta el a KMB Szabályzat
3. és
4. pontja alapján. A járőrrel közös szolgálat a KMB Szabályzat
5. pont b)-c) alpontjai és 50-
6. pontjában meghatározott rendészeti feladatok közé tartozik, amely jellemzően gépkocsizó vagy gyalogos járőrözéssel valósul meg és nem korlátozódik a körzeti megbízotti működési körzetre. A járőrözés nem kizárólag a járőrszolgálati beosztást betöltő feladata, hanem minden közterületi szolgálatot ellátó állományi tagé. A körzeti megbízott a szolgálat teljesítési idejének legalább 70%-ban köteles a közterületi tevékenység ellátására, ezért az általa végzett járőri feladat az alaptevékenységébe tartozik. A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/
7. (IX.22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 69-
8. §-ai,
9. §

(1)-

(2)bekezdéseire hivatkozással kifejtette, hogy a körzeti megbízotti és a járőrszolgálati forma közötti különbség az ellátandó feladatokra vonatkozik és a szolgálati formák közötti átjárhatóság is biztosított. A felperes feladatait a KMB Szabályzat nem rögzíti teljeskörűen, a munkaköri leírásában szereplő további feladatokat (például járőrözés, TIK küldések) a rendvédelmi szerv teljes illetékességi területén végzi járőrszolgálati formában. A rendvédelmi szerv működési specialitása, hogy egyes feladatok akár minden alapfeladatot ellátó szolgálati beosztás munkaköri leírásában megjelennek. A körzeti megbízotti, működési körzetben teljesített feladatok ellentételezése a beosztási pótlékkal, az azon felüli egyéb, a munkaköri leírásban meghatározott további szolgálati feladatokból fakadó többletterhelés ellentételezése pedig a Hszt. 157. §

(1)bekezdés szerinti hivatásos pótlékkal történik. [7] Téves továbbá a megbízási díj összegszerűségére vonatkozó ítéleti megállapítás is. A kimutatás szerint a peresített időszakra vetített 117 szolgálati alkalom átlagosan havi 3,82 teljes szolgálati alkalmat tett ki, továbbá a többletfeladatok végrehajtása a normál, 12 órás szolgálatteljesítési időben történt, azaz túlszolgálatot nem eredményezett. A körzeti Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 4 megbízotti feladatok ellátása nem szorult háttérbe, az ad hoc jellegű feladatellátások valódi többletterhelést nem okoztak. A felperes által eseti jelleggel ellátott feladatok nem jelentettek többletterhelést, ezért a megbízási díj minimumára (50%) sem jogosult. [8] A felperes fellebbezési ellenkérelmében – annak indokaival egyetértve – az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte, melynek összegét 38.000 forintban jelölte meg. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [9] A fellebbezés megalapozatlan. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú bíróság e körben figyelembe vette, hogy az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést nem állított, az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól; továbbá a megbízási díj mértékét vitatta, de kizárólag a jogalapi vitatáson keresztül, arra hivatkozással, hogy a felperes a minimum mértékű megbízási díjra sem jogosult. Fellebbezésében a mérlegelés jogellenességére vonatkozó szempontokat nem jelölt, így e körben a másodfokú bíróságnak vizsgálódnia nem kellett. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla az alperes fellebbezését kizárólag az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyíték értékelés mellett vizsgálhatta. Ekként a jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [11] A másodfokú bíróság rögzíti, hogy a kialakult bírói gyakorlat már állást foglalt arról, hogy az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti, a munkaköri feladatok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával kizárólag az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Az alperesnél a felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített, egyúttal a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás, ily módon munkakörének kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett; ezen túlmenően a KMB Szabályzat, valamint a Járőr- és őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/2017. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) rendelkezéseiből is egyértelműen következik, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőrfeladatok ellátása elválik egymástól. A másodfokú bíróság ezen túlmenően rámutat, a felperes körzeti megbízotti beosztásához tartozó feladatok és az azokat meghaladó feladatok vizsgálatát a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 5 Kúria már elvégezte; ezen álláspontjától a másodfokú bíróság eltérni nem kíván. A Kúria a körzeti megbízott által működési körzetén kívül végzett járőri feladatokkal összefüggésben több határozatában kimondta: amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át, rendszer szintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízotti működési és a csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, így annak ellentételezésére jogosult. (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). [12] Az, hogy a Szolgálati Szabályzat 70. § rendelkezései a járőrözést (járőrszolgálati formát) végrehajtóként nem járőrt, hanem rendőrt jelölnek, nem jelenti azt, hogy a járőrszolgálati feladatok a felperes körzeti megbízotti beosztásába tartozóak. A Szolgálati Szabályzat 70. §-a önmagában egyébként sem, csak a vonatkozó egyéb rendelkezésekkel összefüggésben értelmezhető. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szolgálati Szabályzat 67. §

(1)bekezdésében írtakat, amely szerint a rendőrök a szolgálati feladataikat külön végrehajtási rendelkezések alapján, különböző szolgálati formákban, a szakmai szabályzatokban (ez a felperes esetén a KMB Szabályzat) meghatározott módon hajtják végre. A Szolgálati Szabályzat 67. §

(2)bekezdésében foglaltakból sem következik az, hogy a járőrszolgálat ellátása a körzeti megbízott feladatai közé illeszkedne. A Szolgálati Szabályzat ezen rendelkezése a szolgálati elöljárónak csupán arra ad lehetőséget, hogy egy adott (azaz konkrét, eseti jellegű) feladat meghatározott szolgálati formában történő végrehajtását rendelje el, s nem arra, hogy a járőrszolgálat feladatait visszatérően, rendszeresen a körzeti megbízotti beosztás részeként kezelje. Ilyen törekvés a jogszabály szövegéből („a feladat”) sem olvasható ki. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó rendelkezések kógensek, eltérést nem engednek (EBH2010.2259.), ami egyúttal azt is jelenti, hogy azoknak kiterjesztő értelmezés nem adható. [13] A másodfokú bíróság a KMB Szabályzat módosításával összefüggő jogi álláspontját is osztotta az elsőfokú bíróságnak. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a KMB Szabályzat

1. augusztus 12-től hatályos rendelkezései alapot teremtettek a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére, még akkor is, ha maga sem vitatta, hogy a két munkakör nem teljesen feleltethető meg egymásnak. A KMB Szabályzat
2. augusztus
3. napjáig hatályos rendelkezései a 30/
4. BM rendelet
5. számú mellékletével konform módon értelmezhetően rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett láthat el és milyen illetékességi területen járőri, járőrszolgálati feladatokat, azaz nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Amennyiben viszont a bíróság a módosított KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy sérülnének a 30/
6. BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt-nek a besorolása (114-
7. §), valamint az illetmény meghatározására (154-
8. §) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB Szabályzat
9. pont a) alpontja szerinti területen az ott meghatározott feladatok ellátása. A KMB Szabályzat módosítása tulajdonképpen azonosíthatatlanná tette a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat is; egyben a
10. pontban egyértelművé tette, hogy a járőri többletfeladatok ellátásnak vizsgálatában a körzeti megbízotti csoportkörzetnek Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 6 semmiféle szerepe nincs, a csoportkörzet funkciója csak a
11. pont a) alpont szerinti feladatok tekintetében értelmezhető. Mindennek tükrében – a Hszt. és a 30/
12. BM rendelet szabályozásának sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. Ily módon az elsőfokú bíróság a KMB Szabályzat módosítása utáni időszakra is megalapozottan állapította a meg a felperes megbízási díjra jogosultságát. [14] A perbeli esetben a felperes a körzeti megbízott beosztása melletti járőr (és egyéb) többletfeladatok ellátásáért
13. február
14. és
15. december
16. közötti időszakra is megbízási díjat igényelt, melyet a Hszt.
17. §

(1)és

(5)bekezdéseire alapított. Az alperes fellebbezésében a járőri feladatellátás mértékét és annak rendszerességét nem tett vitássá, álláspontja szerint a felperest az általa igényelt juttatás a Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontja alapján nem illeti meg. E körben az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a felperes a megbízási díjra a fent hivatkozott törvénymódosítást követően a Hszt. 71. §

(3)bekezdésének perbeli időszakban hatályos rendelkezése szerint jogosult, ugyanis a vitatott időszakban a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, a szolgálati beosztáshoz tartozó többletfeladat ellátásával rendszeresen jelentős többletmunkát végzett, melyre figyelemmel az alperes 102. §

(1)bekezdés b) pontjával kapcsolatos értelmezését nem tekintette relevánsnak. A másodfokú bíróság ezen elsőfokú ítéleti állásponttal is egyetértett. A Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontjának csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a 71. §

(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged; ellenkező esetben a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatás nélkül, lényegében korlátozásoktól mentesen a beosztásához nem tartozó feladat ellátására megbízhatóvá válna. A Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjában és

(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel válik el a megbízási díj az általános szabályozástól; a speciális juttatás megfizetésére vonatkozó jogalkotói szándék a Hszt.

1. §án keresztül érvényesül, ami abban ragadható meg, hogy habár a hivatásos szolgálati jogviszony különleges szolgálati jogviszony, azonban a rendszeresen előforduló, jelentős többletmunka ellátásáért a hivatásos állomány tagjai is ellenszolgálatásban kell, hogy részesüljenek. [15] Az elsőfokú bíróság ebből következően azt is helyesen értékelte, hogy a felperes az értintett hónapokban jelentős többletmunkát végzett. A Hszt.
2. §

(3)bekezdésének módosításával a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a többletszolgálatért járó helyettesítési díjra az állomány tagja csak azokban az esetekben legyen jogosult, amikor a többletfeladat ellátása valóban érdemben haladja meg a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit. Az elsőfokú bíróság indokát adta annak, hogy a felperes által a körzeti megbízotti beosztása mellett rendszeresen végzett egyéb feladatokat miért tekintette jelentős többletmunkavégzésnek. A tényállásban foglaltak és a jogi indokolásban leírtak összevetése alapján megállapítható, hogy figyelemmel volt arra, hogy a felperes a peresített időszakban nem eseti jelleggel végzett járőrtevékenységet és rendszeresen ellátott egyéb feladatokat a körzeti megbízotti működési körzetén kívül; az pedig nem lehet tényállási elem, hogy ezen többletfeladatokat a felperes nem a szolgálatteljesítési idején túl végezte. Ily módon az elsőfokú bíróság – a megbízás rendszeres jellege és a jelentős többletmunka ellátása miatt – a kereset megalapozottságáról e körben, ezen kereseti időszak tekintetében is megalapozott döntést hozott. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 7 [16] Miután az elsőfokú bíróság a jogalap kérdésében helytállóan döntött, az fel sem merülhetett, hogy a felperes – az alperes fellebbezési hivatkozása szerint – megbízási díjra ne lenne jogosult. Az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály (Hszt. 71. §

(5)bekezdése) által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ban határozta meg; ezenfelül az általa figyelembe vett és ítéletében ismertetett mérlegelési szempontok beilleszthetők voltak a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015 (VI. 16.) BM rendelet 35. §

(6)bekezdése szerinti kritériumok közé. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ban történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; ily módon nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. [17] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helyben hagyta. [18] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése és 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdése, a 82. §

(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontjára, 3. §

(1)bekezdés a) pontjára, valamint

(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére tekintettel megfelelőnek ítélte. [19] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára, és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. A fellebbezési eljárási illeték összege az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése alapján 60.294 forint. [20] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [21] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.469/2025/4-I 8 Budapest,

1. március
2. dr. Németh Andrea dr. Kinyó Krisztina s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró