← Magyarország

Pfv.21188/2023/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. Ha a tartalmi követelményeknek egyébként megfelelő felülvizsgálati kérelem kizárólag a jogerős határozatnak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú eljárás megismétlésére irányuló kérelmet tartalmaz, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy történt-e a hivatkozott, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását megalapozó eljárási szabálysértés. II. Az anyagi pervezetés – a hivatalból észlelendő tény kivételével – nem terjedhetett ki a kereseti kérelmet meghaladó anyagi jogi iránymutatást magában foglaló tájékoztatásra, így arra sem, hogy a bíróság a felperes tudomására hozza: mely alanyi jog érvényesítése vezethetne a keresete eredményességéhez. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.188/2023/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Gyarmathy Judit előadó bíró Dr. Suba Ildikó bíró Dr. Tánczos Rita bíró Dr. Varga Edit bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: felperes képviselőjének neve (felperes képviselőjének címe ügyintéző: Dr. Molnár Andrea ügyvéd) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: alperes képviselőjének neve Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 2 (alperes képviselőjének címe ügyintéző: Dr. Jancsár György ügyvéd) A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.295/2023/
  2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 7.P.20.759/2022/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.632.295/2023/
  4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes édesapja (a továbbiakban: jogelődje) a
  5. helyrajzi számú, állami tulajdonban álló ingatlanon gépkocsitárolót (a továbbiakban: garázs) alakított ki, amelyre
  6. november 6-án használatbavételi engedélyt kapott. Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 3 [2] Az alperes, valamint a felperes jogelődje között
  7. november 20-án bérleti szerződés, majd
  8. október 27-én területhasználati szerződés jött létre. A felek a területhasználati szerződésben rögzítették, hogy az alperes a felperes jogelődje által korábban létesített garázst adja a felperes jogelődjének használatába. A garázs értéke a földterület értékét lényegesen meghaladta. [3] A felperes jogelődje
  9. november 8-án elhunyt, kizárólagos örököse a felperes. [4] A perbeli garázst
  10. helyrajzi számon
  11. november 23-án jegyezték be önálló ingatlanként (társasházi albetétként) az ingatlan-nyilvántartásba. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [5] A felperes a végleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli garázs megjelölésű ingatlan 2/3 tulajdoni hányadán törvényes öröklés – jogelődjének ráépítése – jogcímén
  12. november 8-án tulajdonjogot szerzett, kérte tulajdonjoga ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését, az alperes ennek tűrésére kötelezését. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes jogelődje nem hozott létre felépítményt, hanem az ott lévő ingatlant alakította át garázzsá. Vitatta azt is, hogy a garázst a felperes jogelődje építtette. Arra is hivatkozott, hogy a ráépítéskor hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) kizárta az állami tulajdon tekintetében a ráépítéssel történő tulajdonszerzést. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott: a régi Ptk.
  14. §

(1)-
(4)bekezdései alapján annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a perbeli garázs megjelölésű ingatlan 2/3 tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogát – jogelődje közbenső jogszerzésének feltüntetése mellett – ráépítés jogcímén bejegyezzék, az alperes 1/1 arányú tulajdonjogának egyidejű törlése mellett, azzal, hogy az alperes tulajdoni hányada 1/3 arányra módosul. A tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetése érdekében megkereste az ingatlanügyi hatóságot. [8] Hangsúlyozta: a felperes jogelődjének jóhiszeműségét az alperes nem vitatta. Abból indult ki, hogy a ráépítés megvalósulásakor hatályos régi Ptk. nem zárta ki az állami tulajdon tekintetében a ráépítéssel történt tulajdonszerzést, kizárólag az 1978. március 1-én hatályba lépett jogszabályváltozás [régi Ptk.138. §
(2)bekezdés] tartalmazott ilyen rendelkezést. [9] Megállapította: a perbeli ingatlan 1968-ban rendeltetésszerű használatra alkalmas, befejezett állapotban volt. Arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben a ráépítés megvalósult, minthogy a garázs helyén korábban épület nem állt, ott kizárólag egy támfal volt Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 4 fellelhető, mögötte földfeltöltéssel, ezért az alperesnek a kizárólag átalakítási munkálatok megvalósulására vonatkozó hivatkozását alaptalannak találta. A csatolt okiratok, valamint a tanú vallomása alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperes jogelődje végezte az építkezést. [10] A perben beszerzett szakvéleményből kiindulva megállapította, hogy a felperes jogelődje által végzett beruházás értéke lényegesen meghaladta az ingatlan forgalmi értékét (69% a ráépítés mértéke a teljes ingatlanra vetítve). Utalt arra, hogy mivel a felperes keresetében kizárólag 2/3 tulajdoni arány megállapítását (66%) kérte, a kereseti kérelemhez kötöttség okán kizárólag e mérték tekintetében állapíthatta meg a felperes tulajdonszerzését. [11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. [12] Nem osztotta az elsőfokú bíróság anyagi jogi álláspontját. Ebben a tekintetben mindenekelőtt kiemelte, hogy a perben alkalmazandó régi Ptk. 138. §-a szerinti részingatlant a ráépítő csak akkor szerezheti meg, ha a telek megosztható; a föld megfelelő részének mint részingatlannak önálló ingatlanként történő nyilvántartásba vételével e részingatlan tekintetében szerezhet a ráépítő 1/1 hányadban tulajdonjogot. Mindezekből pedig azt a következtetést vonta le, hogy a ráépítés befejezésének időpontjában, azaz a garázsra vonatkozó használatbavételi engedély 1968. november 6-i kiállításával a ráépítéssel mint jogi tény bekövetkeztével a ráépítés jogkövetkezményeként közös tulajdon nem keletkezhetett a régi Ptk. 138. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. [13] Kifejtette: a régi Ptk. ráépítésre vonatkozó
  1. március 1-e és
  2. május 18-a között hatályos
  3. §
(2)bekezdése értelmében az állami ingatlan tulajdonjogát ráépítéssel nem lehet megszerezni, így közös tulajdon nem jöhetett létre az állam és magánszemély között sem 1968-ban, sem
  1. március
  2. után, egészen
  3. május 19-ig. [14] Utalt arra: a ráépítés befejezésének időpontjában hatályos régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében foglalt főszabály értelmében, összhangban a régi Ptk. 138. §
(1)bekezdés első mondatának első fordulatával, a garázs mint épület tulajdonjoga a földtulajdonost illette meg. E körben kitért arra is, hogy a régi Ptk. 97. §
(2)bekezdése szerinti elváló tulajdon, a garázs mint önálló ingatlan nem jött létre a telekkönyvről szóló 54/1960. (XI. 27.) Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdése,
  1. §-a és
  2. §
(3)bekezdése alapján, azt önálló ingatlanként
  1. november 23-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. [15] Nem tulajdonított jelentőséget a föld megfelelő része és az épület érteke közötti lényeges különbségnek, mivel a felperes nem állította, hogy a föld megfelelő részének 1/1 arányú tulajdonjogát jogelődje megszerezte volna a ráépítéssel, ekként annak azt a feltételét sem, hogy a perbeli ingatlan megosztható lett volna. Fogalmilag kizártnak tartotta azt is, hogy a felperes jogelődje a ráépítéssel 1968-ban tulajdont szerezzen az akkor még nem létező, 2015-ben létrejött garázs ingatlanon, ekként a perbeli ingatlan tulajdonosának kötelezése sem lehetséges a felperes jogelődjének ráépítés jogcímén történt közbenső tulajdonszerzésének, továbbá a felperes öröklés jogcímén történt tulajdonszerzésének bejegyzésére. Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 5 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal helyezze hatályon kívül, és utasítsa az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. [17] Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdését, 214. §
(1)bekezdését, 263. §
(1)bekezdését, 276. §
(1)bekezdését,
  1. §-át és
  2. §-át, valamint a régi Ptk
  3. §
(2)bekezdését, 97. §
(2)bekezdését, 152. §
(2)bekezdését, 153. §
(3)bekezdését. [18] Kiemelte, hogy a jogvitát nem vitásan a régi Ptk.
  1. november 6-án hatályos rendelkezései alapján kell elbírálni. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a régi Ptk. megalkotása óta – az építkezés befejezéséig – változatlan jogi környezetet. E körben kifejtette: az idegen földön építkezés szabályrendszerének a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdésének főszabályából, annak a
(2)bekezdésben szabályozott feloldásából, a főszabály kivételes feloldásaként szabályozott 110-111. §-okból és a 138. §-ból, valamint a 97. §
(2)bekezdéséhez logikai lezárást nyújtó 150-
  1. §-okból álló rendszerezése egyúttal egy sorrendet is felállít. A főszabály alóli kivételek fennálltát tehát – mutatott rá – először a régi Ptk.
  2. §
(2)bekezdése szerint kell feltárni, és ennek eredménytelensége esetén lehet vizsgálni a régi Ptk.
  1. §-ában írt feltételek fennálltát. Ugyanakkor – utalt rá – az eljárt bíróságok az idegen földön építkezés jogszabályi rendszerének elemeit nem vizsgálták, a jogintézményeket indoklás nélkül és az alkalmazási környezetükből kiragadva alkalmazták. [19] Kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indoklásában a régi Ptk
  2. §-ának a perbeli esetre alkalmazandó szövegét anélkül egészítette ki a föld megoszthatóságával, hogy ez a normaszövegben nem szerepel, viszont arra nézve, hogy az ingatlan nem volna megosztható, nem merült fel adat a per során. [20] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet indoklásából nem derül ki az sem, miből jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy közös tulajdon nem keletkezhetett a régi Ptk.
  3. §
(1)és
(2)bekezdése alapján, és az sem, hogy közös tulajdon nem jöhetett létre az állam és magánszemély között 1968-ban. [21] Tévesnek tartotta a másodfokú bíróságnak azt a jogi következtetését is, hogy a fizikailag megvalósult felépítmény önálló ingatlanként való nyilvántartásba vétele lett volna szükséges a régi Ptk. 97. §
(2)bekezdésének alkalmazásához; azzal együtt, hogy a másodfokú bíróság e rendelkezés alkalmazásának lehetőségét nem is vizsgálta meg. [22] Kifogásolta, hogy a bizonyítékok értékelése hiányos, esetenként a jogi- és szövegkörnyezetből kiragadott volt. Állította: a jogerős ítélet sérti a Pp. 214. §
(1)bekezdését is, mert a régi Ptk. 97.§-ának feltételeit illetően a bizonyítást teljes mértékben nem folytatták le, holott a tényállítások és bizonyítékok erre rendelkezésre álltak. Sérelmezte, hogy nem vették figyelembe az eljárt bíróságok azt, hogy a használatba vételi engedély a folyamodót (a jogelődjét) „tulajdonosként utasítja”, a házadóról szóló határozat a felperesi jogelődöt Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 6 címzettként mint tulajdonost határozza meg. Utalt arra is, hogy a jogelődje ugyanabba a határozatba foglalva szerzett használati jogot a földterületre garázsépítés céljára, és szerzett építési engedélyt a felépítendő garázsra. Azzal érvelt: mivel a garázs megépült, a jogelődjét a használat megillette a garázs által elfoglalt területen, a garázs pedig felépítményként a tulajdonába került. [23] Mindezek okán – álláspontja szerint – a jogerős ítélet sérti a tényállás megállapításának kötelezettségét tartalmazó Pp. 263. §
(1)bekezdését, valamint a 276. §
(1)bekezdését. Kifejtette, hogy ezeket a jogsértéseket észlelve a másodfokú bíróságnak a Pp.
  1. §-a alapján új eljárásra kellett volna utasítania az elsőfokú bíróságot, vagy a Pp.
  2. §-a alapján okszerű, helyes értékeléssel és pervezetéssel megfelelő ítéletet hoznia. [24] Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
  3. §
(1)bekezdését, mert a jogvita kereteit a bíróság hiányosan határozta meg, az ennek helyesbítésére és javítására szolgáló bírósági közreműködés pedig elmaradt. Ebben a vonatkozásban sérelmezte az anyagi pervezetés hiányát, amely az elsőfokú eljárásban kizárólag a ráépítés megtörténtéről rendelkezett, holott az általa hivatkozott régi Ptk 138. § alkalmazásához tisztázni kellett volna azokat a főszabályokat, amelyeknek ez a törvényhely csak egy rendkívüli kivétele volt, nevezetesen a 97. §
(1)és
(2)bekezdés feltételeinek fennálltát, és ezt a másodfokú bíróság is elmulasztotta, megsértve ezzel a Pp. 369. §
(4)bekezdését. Kiemelte: az anyagi pervezetés hiányosságai nem önmagukban, hanem amiatt jelentenek hivatkozási alapot a felülvizsgálati kérelmét illetően, hogy hozzásegítették volna a pontos és helyes kereseti kérelemhez. Előadta: arra az esetre, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmét nem találja megalapozottnak a régi Ptk
  1. §-ára alapított keresetet illetően, úgy tulajdonjogi igényét a
  2. §-ára alapítottan kívánja érvényesíteni, amennyiben az az ítélt dolog tilalmába nem ütközik. [25] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. [26] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése helyes, a perbeli ingatlan tulajdoni hányadának részleges megszerzésére irányuló kereseti kérelem nem lehetett alapos. [27] Utalt arra a már kifejtett álláspontjára, hogy a felperes jogelődje által végzett munkának (garázsépítés) valójában nem is ráépítés, hanem átalakítás a jogi minősítése; hiszen a már meglévő épület falazatának és tartószerkezetének az átalakításával jött létre a garázs ingatlan. [28] Állította, hogy anyagi pervezetés alkalmazására szükség volt az elsőfokú eljárás során, azonban ezt a bíróság kizárólag a Pp.
  3. §
(5)bekezdésében foglalt korlátok között foganatosíthatta. [29] Azt a körülményt, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében csupán az általa jogszabálysértőnek tartott ítéletek hatályon kívül helyezését kérte, akként értékelte: maga a felperes is belátja, hogy az általa előterjesztett kereseti kérelem korlátai között jogszerű a másodfokú ítélet, így kereseti kérelmének a módosításával próbálhatna pert nyerni vele szemben, de erre kizárólag egy megismételt eljárásban lenne lehetősége. Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 7 A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [31] A Pp. 406. §
(1)bekezdése értelmében eredményes felülvizsgálat alapja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés lehet. [32] A felülvizsgálattal élő felperes anyagi jogi- és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozott, de kizárólag a Pp. 405. §-án keresztül érvényesülő Pp. 371. §
(2)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezés iránti kérelemmel élt. [33] A Kúria mindenekelőtt utal arra: a fél rendelkezési jogát e tekintetben is elismerő új eljárásjogi szabályozás abban az esetben teszi lehetővé ilyen tartalmú kérelem előterjesztését, ha a fél a Pp. 379-
  1. §-ában szabályozott eljárási szabálysértés miatt az ítélet kötelező, illetve mérlegelhető hatályon kívül helyezését kéri. E kérelem alapján a Kúria a jogerős határozat érdemét nem vizsgálja, kizárólag a fél által megjelölt eljárási szabálysértés alapján dönt annak hatályon kívül helyezéséről vagy hatályban tartásáról. Mindez annyit jelent, hogy amennyiben a fél által jelzett és álláspontja szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárás megismétlésére alapot adó eljárási jogszabálysértés nem áll fenn, és ilyet a Kúria sem észlelt, a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében meghatározott körben, a Pp.
  1. §-a alapján a határozat érdemi felülvizsgálata nélkül a jogerős ítéletet hatályában fenntartó döntést kell hoznia (Kúria Pfv.VII.20.127/2023/6., Pfv.VII.20.545/2023/10.). [34] Ebben az esetben a Kúria kizárólag azt vizsgálhatta, hogy történt-e a hivatkozott, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását megalapozó, felperes által állított eljárási jogszabálysértés. Az adott esetben a felperes – az anyagi pervezetés hibájára hivatkozva – a Pp.
  2. §-ának és
  3. §-ának megsértését állította, ezért a Kúria vizsgálta, terhelte-e ebben a körben az eljárt bíróságokat mulasztás. [35] Ezzel összefüggésben rámutat: a Pp. az igényérvényesítés tekintetében a korábbiaktól eltérő szabályozást vezetett be. A polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (régi Pp.)
  5. §
(1)bekezdés c) pontja szerint a keresetlevélben elegendő volt az érvényesíteni kívánt jogot az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával feltüntetni. A Pp. – a bírósági igényérvényesítés terén a felek felelősségére építő szabályozás szellemében – a 170. §
(2)bekezdés b) pontjában a felperestől azt követeli meg, hogy kifejezetten és egyértelműen jelölje meg: az alperessel szemben milyen jogát, milyen jogalapon kívánja érvényesíteni. A Pp.-nek ez a koncepcionális változása érvényesül a Pp. 342. §
(3)bekezdésében, amely szerint az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. A Pp. előkészítő javaslatához fűzött miniszteri indokolás alapján a Pp. 342. §
(3)bekezdésének szabálya a „jogcímhez kötöttség” körül a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is hosszú ideje zajló vitát zár le, egyértelművé téve: a rendelkezési elvnek megfelelően a bíróság a fél által érvényesített joghoz kötve van. Ez azt Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 8 jelenti, hogy a bíróság a fél magánautonómiáját tiszteletben tartva nem dönthet a kereset szerinti kérelemnek megfelelően olyan jogalapon, amely eltérő a fél jogállításától. [36] Az anyagi pervezetés az eljárás irányítása tartalmi szempontból. A bíróság közrehatási tevékenységével a perkoncentráció érvényesülése érdekében hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék, a döntéshez szükséges peranyag rendelkezésre álljon. A bíróság közreműködik abban, hogy a fél az ellentmondást feloldja, ha kérelme és a jogállítása nem áll összhangban, ha a tényállítása és a jogállítása egymásnak ellentmond (Kúria Pfv.I.20.432/2023/13.). Mindez nem jelenti azt, hogy a perbeli rendelkezés joga – a Pp. 2. §
(1)és
(2)bekezdéseinek alapelvi jellegű rendelkezései alapján – a tény-, jogállítás és kérelem tekintetében ne a feleket illetné meg. A Kúria hangsúlyozza: az anyagi pervezetés nem a fél pernyertessége érdekében adott bírói utasítás, nem használható az ügy érdemében való állásfoglalásra, nem lehet útmutatás a bíróság által helyesnek tartott jogszabályi rendelkezés felhívására; az anyagi pervezetés nem a professzionális pervitel pótlása (Kúria Pfv.II.20.207/2022/6.). Mindezekből következően az érvényesített jog (a jogi érveléssel együtt) kiindulópontja és egyben határa is az anyagi pervezetésnek. [37] A Pp. 7. § 8. pontja szerint a jogalap az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít. [38] Az adott esetben a felperes tulajdonjog megállapítását kérte, az igényét – a régi Ptk. 1968. november 6-án hatályos 138. §
(2)bekezdése alapján – ráépítésre alapította. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelmében előadott érvelése szerint az eljárt bíróságok a régi Ptk.
  1. § alkalmazásának lehetőségét nem vizsgálták meg, amelyre hivatkozással kívánja a tulajdonjogi igényét a megismételt eljárásban érvényesíteni. A felperes e kifogásával szemben megállapítható, hogy az adott ügyben a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogvita ténybeli és jogi kerete tisztázott volt: a felperes keresete nem volt hiányos vagy homályos, a jogvita kereteit meghatározta, hivatalból észlelendő tény nem merült fel. A bíróság a felperes keresete és az alperes ellenkérelme által meghatározott keretek között volt köteles eljárni, az anyagi pervezetés – a hivatalból észlelendő tény kivételével [Pp.
  2. §
(3)bekezdésében foglaltakkal egyezően: Pp. 369. §
(4)bekezdés] – nem terjedhetett ki a kereseti kérelmet meghaladó anyagi jogi iránymutatást magában foglaló tájékoztatásra, így arra sem, hogy a bíróság a felperes tudomására hozza: mely alanyi jog érvényesítése vezethetne a keresete eredményességéhez. Ezért az anyagi pervezetésre vonatkozó szabályokat a másodfokú bíróság nem sértette meg. [39] A felperes alaptalanul állítja a további eljárásjogi szabálysértéseket is: a Pp. 183. §
(1)bekezdésének és 214. §
(1)bekezdésének sérelme körében lényegében szintén a régi Ptk.
  1. §-a feltételeinek tisztázását kifogásolja, amely az előzőek szerint nem képezte a jogvita tárgyát. Mindezek hiányában nem merült fel olyan körülmény, amely miatt a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania (Pp.
  2. §). [40] Következésképpen – mivel a Pp.
  3. §
(1)bekezdésének és 276. §
(1)bekezdése sem sérült – a felülvizsgálati kérelemben állított, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárásjogi jogszabály megsértése nem állapítható meg. Kúria V.Pfv.21.188/2023/5/2 9 [41] A Kúria utal arra is: a felperes az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését is sérelmezi, azonban – a pernyertességétől függetlenül – az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával szemben fellebbezést nem terjesztett elő, így arra a felülvizsgálati eljárásban már nem hivatkozhat. A régi Pp. alkalmazásából eredő gyakorlatot követve ugyanis a Kúria fenntartja: a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. §
(1)bekezdés], amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, ami az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Pfv.V.20.797/2016., megjelent: BH 2017.232.; Pfv.II.20.257/2023/8.; Pfv.VI.20.440/2023/6.). [42] Tekintettel arra, hogy a felperes az előzőekben kifejtettek szerint kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, a felperes által állított anyagi jogi jogszabálysértések a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatók. [43] Mindezekre tekintettel a Kúria a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [44] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 405. §
(1)bekezdése és a
  1. §-a folytán alkalmazott Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján viseli az általa – a részéről megjelölt és fenntartott felülvizsgálattal vitatott érték alapulvételével – megfizetett felülvizsgálati eljárási illetéket, és köteles megfizetni az alperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költséget. A Kúria az alperes jogi képviselőjét megillető ügyvédi munkadíj mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés és a 4/A. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban kifejtett jogi munkát (felülvizsgálati ellenkérelem benyújtása és a tárgyaláson való megjelenés) figyelembe véve mérsékelt – az Áfa-t is magában foglaló – összegben határozta meg. [45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperes kérelmére kitűzött tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, dr. Suba Ildikó s.k. bíró, dr. Tánczos Rita s.k. bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.