... A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.V.20.683/2021/
- A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Csesznok Judit Anna bíró A felperes:Felperes1 A felperes képviselője: Gyollai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gyollai János ügyvéd) Az alperes: Alperes1 Az alperes képviselője: Szilágyi, Aszmann és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szilágyi Zoltán ügyvéd) A per tárgya: 6.006.116 forint és járulékai megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.20.804/2020/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Zalaegerszegi Járásbíróság 15.P.20.821/2019/
- Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felperes módosított keresetében 6.006.116 forint szállítási szerződésből eredő tartozás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy a felek között a Kecskeméti Törvényszék előtt 8.G.22.466/
- ügyszámon folyamatban volt előzményi eljárásban (a továbbiakban: előzményi per) az alperes elismerte a vele szemben Kúria V.Pfv.20.683/2021/2 2 fennálló, keresete szerinti összegű tartozását, amely elismerés a követelés elévülését megszakította. [2] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt jogalapja és összegszerűsége tekintetében is vitatta. Elévülési kifogásában kifejtette, az előző perben felperesi pozícióban tett nyilatkozata nem tekinthető a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §-a szerinti tartozáselismerésnek, így az az elévülés megszakítására nem volt alkalmas. Ottani nyilatkozatában ugyanis a nemfizetés tényét, nem tartozásának fennálltát ismerte el, tekintettel arra, hogy minőségi kifogások miatt nem egyenlítette ki a felperes által megjelölt számlák ellenértékét. [3] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az alperes elévülési kifogását vizsgálva kiemelte, az előzményi perben az alperes (ott: felperes) által tett nyilatkozat nem a felpereshez intézett, hanem az alapper bíróságához benyújtott előkészítő irat volt, a keresetlevél mellékleteként vizsgálandó dokumentum, számlakimutatás, amely azért készült, hogy kárigényét megalapozó számításait részletesen kimunkálja, így az a felperessel szembeni elszámolás részleteit tartalmazta. Kitért arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat tartozáselismerésnek azokat az egyoldalú jognyilatkozatokat minősíti, amelyek a kötelezettség fennálltának megerősítése céljából születnek. Ehhez képest a felperes által tartozáselismerésnek minősített alperesi nyilatkozat az előzményi perben előterjesztett kereset tartalmától nem függetleníthető, annak tükrében megállapítható, hogy az nem a tartozás kifejezett elismerését, annak megerősítését célozta, kizárólag a fizetés elmaradásának a tényét tartalmazta, a fizetési kötelezettség fennálltát azonban azzal az alperes nem ismerte el, így az nem felelt meg a tartozáselismeréssel szemben a Ptk.
- §-ában támasztott jogszabályi követelményeknek. [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján, a Pp. 386. §
(4)bekezdésére utalással, annak helyes indokai alapján helybenhagyta. [5] A felperes fellebbezésével kapcsolatban kiemelte, hogy a jelen per alperese által az előzményi perben előterjesztett keresetben írt megfogalmazás a beszámításra vonatkozóan valójában annak tartalma szerint nem minősült beszámításnak a téves szóhasználat ellenére, a jelen per alperese nem egy vele szemben előterjesztett követeléssel szemben élt ellenköveteléssel, hanem kizárólag annyi tényt közölt, hogy a jelen per felperese számlájának egy részét – mivel azok jogosságát nem ismerte el – nem egyenlítette ki. Miután e nyilatkozata beszámításnak nem tekinthető, így szóba sem jöhet, hogy az egyben tartozáselismerésként lenne értékelhető, illetve, hogy alkalmas az elévülés megszakadásának megállapítására. [6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyhez felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is csatolt. [7] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében a Pp. 409. §
(2)bekezdés a) pontjának – tartalmilag – első fordulata alapján (a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében) kérte a felülvizsgálat engedélyezését, tekintettel arra, hogy az ítéletek egybehangzóak, ezért a felülvizsgálatnak a Pp.
- §-a értelmében nem lenne helye. [8] Előadta, hogy az eljárt bíróságok döntésüket arra alapították, hogy az előzményi perben az alperes (ott: felperes) által tett nyilatkozat nem felelt meg a Ptk.
- §-ában foglalt tartozáselismerésnek. Utalt a Kúria Pfv.VI.21.127/
- számú, és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.183/
- számú határozataira, amelyek értelmében a tartozásnak az elévülés megszakadását előidéző elismeréséhez a jogalkotó nem a Ptk.
- §-a szerinti tartozáselismerést, hanem általában a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerését Kúria V.Pfv.20.683/2021/2 3 tekintette. Erre figyelemmel álláspontja szerint az eljárt bíróságok joggyakorlata jogbizonytalansághoz vezet, ami a joggyakorlat egységét veszélyezteti. [9] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem megalapozott, a felperes által előadottak alapján a Pp.
- §
(2)bekezdés a) pont első fordulatában foglalt követelmények nem teljesülnek. [10] A Kúria az engedélyezés körében elsődlegesen arra mutat rá, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős – azaz a másodfokú – ítélet [Pp. 406. §
(1)bekezdés], ezért értelemszerűen az engedélyezés iránti kérelem megalapozottsága szempontjából is a jogerős ítéletnek van jelentősége. [11] Az eljárt másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásának [10] bekezdésében a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy az alperesnek a Kecskeméti Törvényszék előtti perben előterjesztett keresete téves megfogalmazása miatt nem minősül beszámításnak, az csupán tényközlés volt, a jelen per felperese számlái egy részének ki nem egyenlítése körében. Ennyiben tehát a másodfokú bíróság pontosította az elsőfokú bíróság ítéletét, amely azonban nem változtat azon a tényen, hogy azt a Pp. 386. §
(4)bekezdésére utalással, annak helyes indokai alapján hagyta helyben. [12] A jogerős ítélet értelmében tehát az alaposnak ítélt elévülési kifogás alapja nem az előzményi perben tett alperesi nyilatkozat tartalmának a tartozáselismerés Ptk.
- §-a szerinti anyagi jogi fogalmával azonosított elfogadása, hanem az alperes fenti nyilatkozata jogi értelemben csupán tényközlésnek minősülése volt. Ehhez képest a felperes által felhívott határozatokban kifejtetteknek nincs jelentősége, azok a megjelölt engedélyezési ok tekintetében nem adekvát hivatkozások. [13] Erre tekintettel a felperes kérelmében előadottak a Pp.
- §
(2)bekezdés a) pontja első fordulata szerinti engedélyezési ok tekintetében nem adnak alapot a felülvizsgálat engedélyezésére, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 411. §
(1)és
(2)bekezdései alapján megtagadta. [14] A felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme előterjesztésekor 120.122 forint illetéket megfizetett, amely megfelel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(2a)bekezdés a) pontjának, és amelyet az engedélyezés iránti kérelmének eredménytelenségére tekintettel a felperesnek kell viselnie. [15] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
- július
- Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró