← Magyarország

Kfv.35065/2021/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A helyi adóról szóló

  1. évi C. törvény
  2. §
  3. pont d) alpontja szerint a közút nem minősül teleknek, így nem tárgya a telekadónak, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az adóztatással érintett ingatlanok közútnak minősülnek-e. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.V.35.065/2021/
  4. A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke dr. Stefancsik Márta előadó bíró dr. Demjén Péter bíró dr. Márton Gizella bíró Ságiné dr. Márkus Anett bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Marton és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nemes Dénes ügyvéd) (cím2) Az alperes: Pest Megyei Kormányhivatal (cím3) Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes,
  5. sorszám alatt A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Törvényszék
  6. november
  7. napján kelt 2.K.700.065/2020/
  8. számú ítélete Rendelkező rész Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 2 A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.700.065/2020/
  9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 250.000 (azaz kettőszázötvenezer) forintban, az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 100.000 (azaz százezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes termelőszövetkezeti földhasználata, kisebbrészt tulajdonjoga van bejegyezve „kivett saját használatú út”, illetve „kivett út” művelési ágban nyilvántartott M.i kül- és belterületi ingatlanokra. [2] M. Polgármesteri Hivatala Adó és Pénzügyi Iroda (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) telekadó adónemben
  10. évre lefolytatott bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján a
  11. december 10-én kelt 128/9/2015 számú határozatával az összesen 321... m2 összterületű ingatlan után 6.240.220 Ft adóhiány, 3.120.110 Ft adóbírság és 735.190 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. [3] A fellebbezés alapján eljárt alperes a
  12. április 8-án meghozott PE/040/2313/
  13. számú határozatával az elsőfokú döntést a határozatával
  14. számúként megjelölt ingatlanok utáni
  15. adóévi telekadó fizetési kötelezettséget és arra adóbírságot megállapító részében megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította; a
  16. számú ingatlanok (összesen a 242.368 m2 területű, M. bel- és külterületi, földhasználati joggal terhelt ingatlan), valamint M. ./67, ../7, .../5, .../12, ..../6, ...../1 ../7, .../5, .../12, ..../6, ....../3, ......./2, ......../2, ........./
  17. hrsz.-ú „kivett út” művelési ágú, a felperes tulajdonában álló ingatlan utáni
  18. adóévi összesen 5.415.540 Ft telekadó fizetési kötelezettséget és az utána kiszabott 2.707.770 Ft adóbírságot megállapító részében az indokolást megváltoztatta, egyebekben a
  19. számú ingatlanokra vonatkozó rendelkezéseit hatályában fenntartotta, továbbá a késedelmi pótlékot megállapító részében megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 3 [4] Határozatát az adózás rendjéről szóló
  20. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
  21. §

(2)bekezdésére, 126. §
(6)-
(6a)-
(7)bekezdéseire, 170. §
(2)bekezdésére,
  1. §
  2. pontjára, a helyi adókról szóló
  3. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.)
  4. § a) pontjára,
  5. §-ára,
  6. §-ára,
  7. §-ára,
  8. §
  9. és
  10. pontjára, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  11. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
  12. §
(4)bekezdésére és M. Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi telekadóról szóló,
  1. december 31-ig hatályos 33/
  2. (XI.30.) számú rendeletére (a továbbiakban: Ör.) alapította. [5] Döntése indokolása szerint
  3. január 1-én az ingatlan-nyilvántartásban a felperes a termelőszövetkezeti (tsz) földhasználati-, illetve 1/1 arányban a tulajdonjog jogosultjaként volt bejegyezve. Az
  4. december 31-éig hatályos, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  5. évi
  6. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) által részletesen, míg az Inytv. által már nem szabályozott, azonban az Inytv.
  7. §
(4)bekezdése értelemében változatlanul fennmaradó tsz földhasználati jog a Htv.
  1. §
  2. pontjában meghatározott földhasználati jog egy típusának, mint vagyoni értékű jognak minősül, ezért a felperes a Htv.
  3. §
(1)bekezdése és 18. §
(1)bekezdése szerint a 270.777 m2 összterületű tulajdonában, illetve tsz földhasználati jogában álló ingatlanok vonatkozásában a telekadó alanya. Utalt a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) KGD1997.235 eseti döntésére. [6] Kifejtette, hogy mint jogalkalmazó, az Ör.-ben meghatározott 20 Ft/m² adómértéktől nem térhet el, az ingatlanok a felperesnek nem felróható nehéz hasznosíthatósága az adókötelezettséget nem érinti, az adómentességi okként szabályozott mezőgazdasági művelés pedig nem igazolt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes keresetében az első- és másodfokú adóhatározat hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. [8] Előadta, hogy az 1991-
  1. években hatályba lépő törvényi rendelkezések alapján szövetkezeti vagyona nevesítése, a mezőgazdasági földek magántulajdonba adása után sem működő vagyona, sem művelésre alkalmas földterülete nem maradt M. közigazgatási területén, ott
  2. óta gazdasági tevékenységet nem folytat. A perbeli ingatlanok egyrészt földművelést biztosító mezőgazdasági utak, kisebb részük belterületi lakóút, vagy az önkormányzat által kijelölt gazdasági övezet útja, fizikailag egy részük nem is létezik, mert beszántották vagy beerdősültek. A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló
  3. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbtv.) 12/D. §
(1)bekezdése szerint a szövetkezet használatában vagy tulajdonában lévő utak a földkiadás lezárását követően az illetékes települési önkormányzat tulajdonába kerülnek. A földkiadás rajta kívül álló okokból nem zárult le, ezért a perbeli utak vagyoni nyilvántartásában maradtak, azonban jogi helyzetük nem tisztázott, ezért azok nem tárgyai a telekadónak. Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 4 [9] Hivatkozott arra is, hogy a szövetkezetekről szóló
  1. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló
  2. évi II. törvény (a továbbiakban: Átm.)
  3. §-a szerint a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában levő utak - a közutak kivételével - a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek. Keresete megalapozásaként utalt az EBH2002.821, KGD2005.9, KGD2008.43, BH.2006.379 számú eseti döntésekben foglalt jogértelmezésre. [10] Kérte az Ör. törvényességi és alkotmányossági felülvizsgálatát. Arra hivatkozott, hogy az Ör.-ben foglalt szabályozás a helyi sajátosságokat (az adóztatással érintett utakat nem a szövetkezet, hanem a felosztott földterületek tulajdonosai, illetve a helyi lakosok használják) figyelmen kívül hagyja, a kivetett adó a forgalmi értékhez viszonyítva aránytalan, diszkriminatív, konfiskáló. A per első tárgyalásán a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezését indítványozta az Ör. egyéb jogszabályba ütközésének megállapítása végett. [11] Az alperes a határozatában foglalt indokokat fenntartva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú határozat [12] Az elsőfokú bíróság a felperes termelőszövetkezeti földhasználati jogával terhelt ingatlanok vonatkozásában a kereseti kérelem elkülönítve történő tárgyalását rendelte el, majd a
  4. március
  5. napján kelt 35.K.28.366/2018/
  6. jogerős ítéletével az alperes
  7. április
  8. napján kelt PE/040/231-3/
  9. számú határozatát a felperes termelőszövetkezeti földhasználati jogával terhelt perbeli ingatlanokra vonatkozóan telekadó fizetési kötelezettséget megállapító részében – a 128/9/
  10. számú elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. A Kúria a
  11. április
  12. napján meghozott Kfv.I.35.431/2019/
  13. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, megállapítva, hogy a termelőszövetkezeti földhasználati jog nem minősül a Htv.
  14. §
  15. pontja szerinti vagyoni értékű jognak. [13] Az elsőfokú bíróság jelen felülvizsgálati eljárásban támadott jogerős ítéletével a felperes tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában a keresetet elutasította. [14] A felperes tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékének megállapítására szakértői bizonyítást folytatott, a felperes a szakvélemény megállapításait elfogadta. Az elsőfokú bíróság indítványára a Kúria Önkormányzati Tanácsa a
  16. november 12-én meghozott Köf.5023/2019/
  17. számú határozatával úgy döntött, hogy az Ör. rendelkezései nem ellentétesek a Htv.
  18. §
(2)bekezdés
  1. a)pontjában, 6. §
  2. c)pontjában, 7. §-ában és az Alaptörvény XXX. cikk
(1)bekezdésében foglaltakkal, a helyi telekadó szabályozás megfelel Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 5 az arányos közteherviselés követelményének, a telekadó mértékét tekintve nem konfiskáló, az adózók teherviselési képességével arányos, a rendeletben meghatározott adómérték (20 Ft/m2) a törvényben meghatározott adómaximum (200 Ft/m2) alatt van. Kitért arra is, hogy önmagában az a körülmény, hogy az önkormányzat a kivett útként nyilvántartott telkeket adóztatja, nem sérti a Htv. rendelkezéseit. Az pedig, hogy az utak tulajdoni állapota rendezetlen, a törvényesség szempontjából irreleváns. A Kúria döntése szerint az Ör. adótárgyakat meghatározó szabályai kellően differenciáltak („kivett” út, legalább 20.000 m2 területű „kivett” telek), ezáltal az Ör. eleget tesz a helyi sajátosságok figyelembe vételére vonatkozó törvényi követelménynek. [15] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a tárgyi ingatlanok - beépített utak, lakópark területén fekvő közutak, az M3 autópálya lehajtója - a szakértői megállapítás szerint forgalmi értékkel rendelkeznek, hozam, vagy jövedelem hiányában is adótárgynak minősülnek, így adóztathatók. Az adó mértéke arányos, nem konfiskáló, az ingatlanok az adóév első napján a felperes tulajdonában álltak, ezért ő tekintendő az adó alanyának. Az alperesnek a „de iure”, azaz az ingatlan-nyilvántartásban szereplő közhiteles „tények” és az irányadó jogszabályok alapján kellett adótárgyi jelleg, az adóalanyiság és az adómérték tekintetében határozatát meghoznia, a kisajátításra, a helyi építési szabályzatra és a földkiadási eljárásának hiányosságaira vonatkozó felperesi hivatkozások az adóügyben hozott közigazgatási határozathoz nem kapcsolódtak, így az erre vonatkozó érvelést mellőzte. [16] Megjegyezte, hogy a felperesi ingatlanok kivett útnak és nem közútnak minősültek az ingatlan-nyilvántartás szerint, így a „Kkt-ben” és a „Htv. 52. §
(16)bekezdésben” foglaltakra tekintettel a közútra jellemző kritériumok nem álltak fenn. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan emellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, harmadlagosan a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. [18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. §
(1)–
(2)bekezdését, 163. §
(1)és
(3)bekezdéseit, 166. §
(1)bekezdését, 177. §
(1)bekezdését, 190. §
(1)bekezdését, 201. §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését, valamint figyelmen kívül hagyja a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/
  1. (I. 28.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet)
  2. §-ának
(1)bekezdésében, a közúti közlekedésről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.), a helyi önkormányzatokról szóló
  2. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) foglaltakat. Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 6 [19] Sérelmezte, hogy a per – annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében – egyszerű megítélésűként, kizárólag az ingatlan-nyilvántartási állapotra tekintettel – bírálta el, 5 évig tartott. [20] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le a per eldöntéséhez szükséges bizonyítást és nem állapított meg történeti tényállást. A szakértői vélemény jelentős részét, a csatolt okirati bizonyítékok (az M3 autópálya érdekében folytatott kisajátítás során felvett hatósági jegyzőkönyv) nem értékelte, figyelmen kívül hagyta a Települési Szabályozási Terv tartalmát, mely szerint az érintett ingatlanok „közúti közlekedési célú közterületek”, továbbá a szakértői véleményben foglaltakkal ellentétes megállapításokat tett. [21] Megismételte, hogy a szövetkezeti vagyon felosztását követően a használatában, illetve tulajdonában nyilvántartott utak tulajdonjogát az állam és az önkormányzat szerezte meg, ezért nem minősül a perrel érintett ingatlanok tulajdonosának. Az önkormányzat, illetve az állam tulajdonjogának bejegyeztetése a földkiadás lezárásáért felelős, az Ör.-t alkotó önkormányzat, illetve a jegyző feladata lett volna. [22] A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adataival szemben bizonyította, hogy a perbeli ingatlanok nem állnak a tulajdonában, azok közutak, így utánuk adókötelezettség nem terhelheti. Az egyes ingatlanok vonatkozásában megjelölte, hogy a szakértői véleményben rögzített tulajdonságaik alapján közútnak minősülnek: 1.
  3. Hrsz: országos jelentőségű út, M3 autópálya járdasziget betonelemei helyezkednek el rajta.
  4. ..../
  5. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület, füvesített autópálya védőterület, az autópálya része.
  6. ./
  7. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a Sz.J. lakóterület (lakófalu) közterülete
  8. ../
  9. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a GKM rendelet értelmében kizárólag az önkormányzat lehet a tulajdonosa és kezelője, az út Natura 2000 területen fekszik, amelynek természetvédelmi kezelése a nemzeti park igazgatóságok állami alaptevékenységi körébe tartozik az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/
  10. (X. 8.) Korm. rendelet értelmében.
  11. .../
  12. Hrsz.: a Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a GKM rendelet értelmében kizárólag az önkormányzat lehet a tulajdonosa és kezelője, az út Natura 2000 területen fekszik, továbbá védett lápos terület, amelynek természetvédelmi kezelése a nemzeti park igazgatóságok állami alaptevékenységi körébe tartozik az európai közösségi Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 7 jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/
  13. (X. 8.) Korm. rendelet értelmében.
  14. .../
  15. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a GKM rendelet értelmében kizárólag az önkormányzat lehet a tulajdonosa és kezelője.
  16. ...../
  17. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a GKM rendelet értelmében kizárólag az önkormányzat lehet a tulajdonosa és kezelője. Szilárd burkolatú út.
  18. ....../
  19. Hrsz.: a Települési Szabályozási Terv értelmében „Közúti közlekedési célú közterület”, a GKM rendelet értelmében kizárólag az önkormányzat lehet a tulajdonosa és kezelője. Az igazságügyi szakértői vélemény értelmében a felső része biztosan nem létezik, beszántották, ezt helyszínrajzzal és fényképfelvétellel is igazolta, emellett a helyszínrajzon és fényképen a megmaradt út nyomvonala sem azonos a tulajdoni lapon szereplő ingatlannal. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem alapos. [25] A Pp.
  20. §
(2)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körben jogszabálysértő-e. [26] A Pp. 275. §
(1)-
(4)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozatot a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, bizonyításnak nincs helye. Az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem bíró eljárási szabály megsértésének kivételével a jogszabálysértő jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasítja. Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 8 [27] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a felperes tulajdonában álló ingatlanokra vonatkozóan teljeskörűen a per eldöntéséhez szükséges tényállást, ezért döntése megalapozatlan. [28] A Htv.
  1. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A
  2. § szerint a telekadó alanya (
  3. §) az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. [29] A felperes a tárgyi 8 ingatlan bejegyzett tulajdonosa, így állításával ellentétben adóalanyisága fennáll. Alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az érintett ingatlanok a szövetkezeti részaránykiadásra vonatozó szabályozás értelmében – az ingatlan-nyilvántartási állapot ellenére – nem állhatnak a tulajdonában, figyelemmel arra, hogy az önkormányzat, illetve az állam tulajdonszerzése nem a szövetkezet tulajdonában, hanem kizárólag a használatában lévő utakra vonatkozik [Átm.
  4. §, Fkbtv. 12/D. §
(1)-
(2)bekezdés, EBH2002.821., KGD2008.43., KGD2005.9.]. [30] Ennek azonban csak akkor van jelentősége, amennyiben a felperes tulajdonában álló ingatlanok a telekadó tárgyának minősülnek. Ami az ingatlanok adótárgyi minősítését illeti, kiemelendő, hogy a Htv. 2013. január 1-től hatályos 52. § 16. pontja értelmében „telek” az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve
  1. a)a halastó kivételével a termőföldről szóló törvény szerint mező-, erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületet, feltéve, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll,
  2. b)a termőföldet,
  3. c)a tanyát,
  4. d)a közút területét,
  5. e)a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet,
  6. f)a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény temető fogalma alá tartozó földterületet;
  7. g)a halászatról és horgászatról szóló törvény szerinti víztározó területét. [31] A tárgyi ingatlanok az ingatlan-nyilvántartásban „kivett út” művelési ágban nyilvántartottak, azonban ez a körülmény nem ad kellő eligazítást közúti jellegükről, vagy annak hiányáról, mivel az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inytv-vhr.) 50. §
(4)bekezdés a) Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 9 pontja szerint a közlekedéssel kapcsolatban művelés alól kivett területek az országos közutak, a helyi közutak (utcák, járdák, közterek, egyéb közterületek), a 47. §
(1)bekezdésének e) pontja szerinti nem állandó jellegű erdészeti magánút kivételével a magánutak, az utakhoz tartozó műtárgyak és az utak tartozékai által elfoglalt területek, valamint a 3 méternél szélesebb tanyai bejáró utak is. [32] Habár az elsőfokú bíróság szakértői véleményt szerzett be a tárgyi ingatlanokról, az abban foglalt tényeket ítéletében csak hiányosan, az adómérték szempontjából releváns részében rögzítette. Nem értékelte a felperes által csatolt okirati bizonyítékokat és nem folytatta le a szükséges bizonyítási eljárást azon felperesi hivatkozás tekintetében, hogy ingatlanok helyi, illetve országos közutak részei. Az elsőfokú bíróság e körben adott indokolása sem ténybeli sem jogi érvekkel nem került alátámasztásra. A Kúria gyakorlata értelmében a telekadó tárgyának meghatározásakor a vagyontárgyak fizikai jellemzői nem hagyhatók figyelmen kívül [Kfv.I.35.020/2019/4., Kfv.I.35.608/2018/7., Kfv.I.35.682/2018/4., Kfv.I.35.610/2016/9., Kfv.I.35.589/2014/6., Kfv.VI.35.718/2012/5., Kfv.VI.35.812/2012/
  1. (KGD
  2. 83.)]. [33] Az adó mértékére vonatkozó bizonyítékok kizárólag azt követően lettek volna értékelhetők, ha a bizonyított és értékelt tények, valamint a jogszabályi rendelkezések alapján megállapítást nyer, hogy az ingatlanok tárgyai a telekadónak. [34] Adókötelezettség kizárólag adótárgyat illetően állhat fenn, és az elsőfokú bíróság téves álláspontja folytán az ingatlanok adótárgyi minősítését nem a Htv.
  3. §
  4. pontja, hanem azok - szakértő által megállapított - forgalmi értékéből vezette le, viszont a perbeli ingatlanok adótárgyi minősítéséhez szükséges tulajdonságainak megállapításához nem folytatta le a szükséges bizonyítást, így ítéletével nem bírálta el érdemben a jogvitát. A Kúria megállapítása szerint ezért a jogerős ítélet sérti a Pp.
  5. §
(1)és
(3)bekezdéseit, 166. §
(1)bekezdését, 177. §
(1)bekezdését, 190. §
(1)bekezdését, 201. §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését. A Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében az ingatlanok adótárgyi minősítése tekintetében elsőként nem foglalhatott állást, ezért a felperes által állított további anyagi jogszabálysértéseket érdemben nem vizsgálhatta. Mindezek folytán a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [35] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság köteles a Htv.
  1. §
  2. pontja alapján megvizsgálni, hogy a perbeli nyolc ingatlan része-e a helyi vagy az országos közúthálózatnak, vagy egyéb, azok telekkénti minősítésüket kizáró tulajdonsággal rendelkeznek-e. E körben köteles a felperest bizonyítási kötelezettségéről tájékoztatni, a bizonyítékai, bizonyítási indítványai megjelölésére, illetve előterjesztésére az esetleges mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés mellett felhívni. Ezt követően vizsgálandó, hogy az adótárgynak minősülő egyes ingatlanok a Htv 19 -
  3. §-a értelmében mentesség alá esnek-e. Az adó mértékéről csak ezt követően lehet dönteni. A bizonyítási eljárás lefolytatása után az elsőfokú bíróság a meghozandó ítéletében köteles az egyes ingatlanokra vonatkozó, az adókötelezettség szempontjából releváns tényeket rögzíteni, és az általa megállapított Kúria V.Kfv.35.065/2021/8-2 10 tényállás alapján döntésének jogszabályokkal alátámasztott jogi indokait is megadni. Tekintettel kell lennie arra, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata kizárólag a törvényes határidőben megjelölt jogszabálysértések vizsgálatára terjedhet ki [Pp.
  4. §
(2)bekezdés, 335/A. §
(1)–
(2)bekezdés]. A döntés elvi tartalma [36] A helyi adóról szóló
  1. évi C. törvény
  2. §
  3. pont d) alpontja szerint a közút nem minősül teleknek, így nem tárgya a telekadónak, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az adóztatással érintett ingatlanok közútnak minősülnek-e. Záró rész [37] A Kúria a felperes felülvizsgálati perköltségét a Pp.
  4. §
(5)bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. A perköltség összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.21.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése alapján határozta meg mérsékelt összegben, figyelemmel arra, hogy a per folytatásáról döntött. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(2)bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el. [39] A Kúria ítélete elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke,dr. Stefancsik Márta sk. előadó bíró, dr. Márton Gizella sk. bíró, dr. Demjén Péter sk. bíró,Ságiné dr. Márkus Anett sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.