← Magyarország

Gf.40059/2023/9 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. Az ítélet indokolása elleni fellebbezés esetén mellőzhetőek azok az indokok az elsőfokú bíróság ítéletéből, amelyek nem szükségesek a döntés jogi alátámasztásához, illetve a felek ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványainak teljesítése hiányában egyébként is megalapozatlanok.
  2. A jogi képviselő munkadíjának megállapítása során a pertárgy értékén túl értékelni kellett a beadványok számát és terjedelmét, a tárgyalások számát és időigényét, valamint az ügy jogi megítélésének összetettségét. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/
  3. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Vásárhelyi Ügyvédi Iroda (cím1; ügyintéző: dr. Vásárhelyi János ügyvéd) által képviselt felperes1 (cím2) felperesnek – az Imre Ügyvédi Iroda (cím3) által képviselt alperes1 (cím4) I. rendű és a alperes2 (cím5) II. rendű alperesek ellen jognyilatkozat érvénytelensége iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  4. január 13-án kelt 31.G.40.578/2022/26-II. számú ítélete ellen az I. rendű alperes
  5. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett indokolásának [61]-[64] pontjaiból a műtrágya adásvételi szerződés teljesítésével kapcsolatos megállapításokat mellőzi, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 (tizenöt) napon belül az I. rendű alperesnek 8.000 (nyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy rójon le 8 (nyolc) napon belül leletezés terhével további 8.000 (nyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes
  6. március 8-án műtrágya adásvételi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a felperes 145.000 forint/tonna + áfa áron 120 tonna DAP 18-46 BB és 105.000 forint/tonna + áfa áron 96 tonna kálisó 60 % BB zsákos műtrágyát vásárolt. A teljesítésre a II. rendű alperes cím6i telephelyén történő átadást jelölték meg azzal, hogy a II. rendű alperes szállítólevelet állít ki, és azon a felperes a teljesítést, a birtokbavételt igazolja. A II. rendű alperes
  7. március 9-én kiállította VSz-2021/00461 számú számláját
  8. szeptember 3-i esedékesség feltüntetésével az adásvételi szerződés szerinti áru vételáráról 34.899.600 forint végösszegben. Ugyancsak
  9. március 9-i kelettel a II. rendű alperes kiállította a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 2 felpereshez címzett „Faktorálási (engedményezési) értesítés és teljesítési utasítás” megnevezésű okiratot, amelyen arról tájékoztatta a felperest, hogy a fenti számla szerinti követelését az I. rendű alperes megszerezte engedményezés útján a köztük létrejött faktoring szerződés alapján, ezért a követelés jogosultjának az I. rendű alperes, a követelés teljesítésének pedig az I. rendű alperes javára az értesítésben megjelölt számú számlára történő teljesítés minősül. Az okiratra előre nyomtatottan rávezették a felperes által aláírandó „Kötelezett nyilatkozata” megnevezésű részt is ugyancsak
  10. március 9-i kelettel és a felperes mint aláíró nevének feltüntetésével, amely az alábbi szövegrészt (is) tartalmazta: „Alulírottak, mint a Kötelezett cégjegyzésre jogosult képviselői kijelentjük, hogy az engedményezést tudomásul vettük, és igazoljuk, hogy a Szállító a fentiekben részletezett számlák alapjául szolgáló kötelezettségeit szerződésszerűen teljesítette, továbbá kijelentjük, hogy az alperes1 felé az engedményezett követeléssel tartozunk. (…)” A kötelezetti nyilatkozatot a felperes cégszerű aláírásával ellátta. A felperes cégszerűen aláírt egy
  11. március 8-ára datált és a cég1 által szintén aláírt tárolási szerződés megnevezésű okiratot is, melyben a cég1 mint tároló és a felperes mint vevő abban állapodtak meg, hogy a felperes II. rendű alperestől vásárolt műtrágyát elszállításig a cég1 saját telephelyén tárolja, és amelynek átvételét a tároló a jelen szerződés aláírásával elismeri és nyugtázza. A tárolási szerződés
  12. pontja szerint „vevő előre fizetését követően az áru tulajdonjoga átkerül a vevő birtokába”. A szerződés
  13. pontja a kiszállítás végső határidejét
  14. április 30-ában jelöli meg. [2] Az I. rendű alperes, mint bank és a II. rendű alperes, mint ügyfél között
  15. augusztus 5-én faktoring keretszerződés jött létre, amely szerint a II. rendű alperes az I. rendű alperesre engedményezi a kötelezettekkel szemben a keretszerződés aláírásakor már létező jogviszony alapján fennálló, kötelezett által elismert teljesítés alapján kiállított számlában, vagy egyéb dokumentumban foglalt és igazolt vagy jövőben keletkező, jövőben esedékessé váló valamennyi követeléseit. A szerződés 5.2.
  16. pontja szerint az előfinanszírozás I. rendű alperes általi fizetésének együttes előfeltételei között egyebek mellett szerepel, hogy a keretszerződés
  17. számú melléklete szerinti engedményezési értesítés a II. rendű alperes és a kötelezett által cégszerűen aláírt eredeti példányai az I. rendű alperes rendelkezésére állnak, valamint az
  18. számú melléklet szerinti dokumentációs rend szerint a kötelezett teljesítését igazoló és egyéb dokumentumok az I. rendű alperes rendelkezésére állnak és feltételek teljesültek. A II. rendű alperes
  19. márciusában a felperes részére kiállított számla tekintetében előfinanszírozási kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperesnél, és faktoráltatta az I. rendű alperessel a felperes részére kiállított VSZ-2021/
  20. számú számláját. A megküldött iratok birtokában az I. rendű alperes a II. rendű alperesi engedményezést elfogadta, és a felperes nevére kiállított 34.899.600 forint végösszegű számlát faktorálta, és előfinanszírozás keretében 31.409.640 forintot átutalt a II. rendű alperesnek. [3] A II. rendű alperes az ügyvezetője útján
  21. július 16-án írt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy cégük műkődési körén kívül eső okból a műtrágya jelenleg nem került leszállításra. A felperes
  22. július 26-án a cég1-hez és a II. rendű alpereshez is felhívást intézett azzal, hogy 8 napon belül jelöljék meg, hogy mikor és hol vehető át a műtrágya. A II. rendű alperes a felperes jogi képviselőjéhez címzett
  23. augusztus 11-i keltű levelében ismét elismerte, hogy a teljesítésük még mindig nem valósult meg, és egyúttal jelezte, hogy feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, amelyet meg is küldött a felperesnek. A felperes
  24. szeptember 3-án kelt II. rendű alpereshez címzett levelében a II. rendű alperessel kötött műtrágya adásvételi szerződéstől elállt, az elállási nyilatkozatot a II. rendű Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 3 alperes szeptember 8-án vette át. Az elállási nyilatkozatot tartalmazó levelében a
  25. március 9-i faktorálási (engedményezési) értesítés és teljesítési utasítás megnevezésű iraton szereplő kötelezetti nyilatkozatot is megtámadta tévedés, illetve megtévesztés jogcímén. Az ügyben a felperes is feljelentést tett, jelenleg a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnőzés Elleni Főosztály Korrupciós Bűnőzés Elleni Osztálya ügyszám1 számon csalás miatt folytat eljárást. [4] A II. rendű alperes időközben
  26. február 10-én felszámolás alá került. Az I. rendű alperes a Székesfehérvári Törvényszék előtt 32.G.40.049/
  27. számon keresetet indított a felperessel szemben a perbeli műtrágya adásvételi szerződésből eredő, általa a faktorálásra tekintettel engedményezés útján megszerzett vételár követelés érvényesítése érdekében, az eljárás folyamatban van. [5] A felperes keresetében elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló
  28. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  29. §

(1)bekezdése szerinti megtévesztésre, másodlagosan a Ptk. 6:90. §
(1)bekezdése szerinti tévedésre hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy a
  1. március 9-ére keltezett, a II. rendű alperes által jegyzett „Faktorálási (engedményezési) értesítés és teljesítési utasítás” elnevezésű irat toldatán található „Kötelezett nyilatkozata” kezdetű nyilatkozata érvénytelen arra kiterjedően, hogy a II. rendű alperes teljesítette a szerződésben foglalt műtrágya szállítási kötelezettségét, valamint a felperes az alperesek bármelyike felé 34.899.600 forinttal tartozna és a felperes a kifogás, beszámítás és ellenkövetelés jogáról lemondott. [6] Az I. rendű alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását a 32/
  2. (VIII. 23.) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján. A II. rendű alperes a perben nyilatkozatot nem terjesztett elő. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 500.000 forint + áfa összegű perköltséget. Indokolásában megállapította, hogy a felperes tévedésre és megtévesztésre alapított kereseti kérelme alaptalan, mert a felperes a támadott nyilatkozat megtételének időpontjában saját előadása szerint is tisztában volt azzal, hogy a műtrágya leszállítására nem került sor. Az indokolás [60] pontjában kifejtette, hogy az átadás megtörténtének vagy annak hiányának a jelen perben perdöntő jelentősége nincs is, mivel ez annak megítélése szempontjából bír csupán jelentőséggel, hogy a felperes a vételárral ténylegesen tartozik-e, ezért ennek a kérdésnek a bizonyítása a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásban lehet szükséges. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes által felajánlott bizonyítást mellőzte. [8] Az indokolás [61]-[64] pontjaiban kifejtette, hogy a rendelkezésre álló okiratok alapján is meg tudta állapítani, különös tekintettel a II. rendű alperesnek a felpereshez címzett nyilatkozataira, valamint az általa megtett feljelentésben foglaltakra, hogy a II. rendű alperes Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 4 a műtrágya adásvételi szerződést a maga részéről a felperes irányába nem teljesítette, azaz a felperes által megvásárolni szándékozott és leszerződött műtrágya mennyiséget a felperesnek nem adta át. A II. rendű alperes által tett büntető feljelentés és azóta is folyamatban lévő büntetőeljárás, valamint az, hogy abba sértettként és feljelentőként a felperes is becsatlakozott, igazolja azt a tényt, hogy fizikai valójában a perbeli szerződéssel értékesíteni vállalt műtrágya nem került a felperes részére leszállításra és átadásra sem a II. rendű alperes, sem más személy részéről. Az elsőfokú bíróság a műtrágya felperes általi átvételének bizonytékaként a szállítólevelet sem tudta elfogadni, mivel annak aláírását a felperes vitatta, és az okirat eredetben nem volt fellelhető. A műtrágya leszállítását és felperes részére történt átadását kizárólag az I. rendű alperes állította, ő is csupán a hozzá benyújtott okiratok alapján. Az I. rendű alpereshez benyújtott okiratokról azonban a II. rendű alperesnek a feljelentésben és a felpereshez címzett levelekben tett nyilatkozatai alapján megállapítható volt, hogy azok hamisan tüntetik fel tényként a műtrágya leszállításának megtörténtét. [9] Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest illető perköltséget a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján, a
(6)bekezdés szerinti mérséklésével 500.000 forint + áfa összegben állapította meg arra utalással, hogy a jogszabály szerinti 1.246.988 forintos összeget az elvégzett ügyvédi tevékenységgel nem találta arányban állónak, azt a tárgyalások és az ügyben csatolt beadványok számára és terjedelmére tekintettel eltúlzottnak ítélte. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezése, valamint indokolása ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az I. rendű alperes javára megítélt perköltség 1.246.988 forint + áfa összegre való felemelését, továbbá indokolásának megváltoztatását és annak [61][64] pontjából a műtrágya adásvételi szerződés teljesítésére vonatkozó megállapítások mellőzését. Kérte továbbá a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. [11] Előadta, hogy az elsőfokú ítélet érdemi rendelkezésével egyetért. Az elsőfokú bíróság az ítélet [60] pontjában helyesen foglalt állást, azonban ezt követően saját magának ellentmondva a kereseti kérelmen túlterjeszkedett és az indokolás [61]-[64] pontjaiban a műtrágya adásvételi szerződés teljesítését illető megállapításokat tett. Ennek során az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a II. rendű alperes a műtrágya adásvételi szerződést a maga részéről a felperes irányába nem teljesítette, a műtrágyát a felperesnek nem adta át, továbbá hogy a faktorált követelések vélhetően rendszeresen olyan követelések voltak, amelyek a faktorálás időpontjában még nem álltak fenn, valamint hogy a műtrágya felperes részére történő átadása, illetve betárolása csak papíron történt meg. Az elsőfokú bíróság emellett a szállítóleveleket sem fogadta el a műtrágya átvételének bizonyítékaként, mivel annak aláírását a felperes vitatta, és az okirat eredetben nem volt fellelhető. [12] Az I. rendű alperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet idézett megállapításai nem képezhetik az indokolás részét. Mivel az elsőfokú bíróság a cselekmény megtörténtének vagy meg nem történtének az ügy megítélése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget, ezért az ítélet nem terjedhetett ki e kérdés eldöntésére. Az elsőfokú bíróság számára is ismert Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 5 volt, hogy az I. rendű alperes és a felperes között a Székesfehérvári Törvényszék előtt az adásvételi szerződésből eredő vételár megfizetése iránt per van folyamatban, ezért a szerződésszerű teljesítés megtörténtének vizsgálata a Székesfehérvári Törvényszék előtti eljárásra tartozik, nem pedig az érvénytelenség iránti perben eljárt elsőfokú bíróságra. A Székesfehérvári Törvényszék előtti perben a felek bizonyítási indítványai alapján kerül sor a bizonyítás lefolytatására, és annak eredményeképpen hozható megalapozott döntés. A jelen perben az elsőfokú bíróság kizárólag a korlátozott terjedelemben előterjesztett okirati bizonyítékokra hagyatkozva, a felek valamennyi bizonyítási indítványát mellőzve foglalt állást a szerződés teljesítéséről. [13] Az elsőfokú bíróság ezzel megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266. §
(1)bekezdését, 342. §
(2)bekezdését és 346. §
(5)bekezdését. Azt helyesen állapította meg, hogy jelen perben nem volt szükséges bizonyítani a műtrágya adásvételi szerződés teljesítését, ehhez képest azonban az elsőfokú bíróság indokolása logikai ellentmondást tartalmaz, ugyanis ha bizonyítás nem volt szükséges, és erre tekintettel a bizonyítási indítványokat az elsőfokú bíróság mellőzte, úgy nem tehette volna meg, hogy a teljesítéssel kapcsolatban megállapításokat tesz. Amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete ezzel az indokolással emelkedne jogerőre, úgy a felperes a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban lévő perben erre az ítéletre bizonyítékként hivatkozhatna. A felperesnek a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban lévő perben kell bizonyítania a teljesítés elmaradását, az elsőfokú bíróság a túlterjeszkedő ítéleti indokolásával azonban további bizonyítékot szolgáltatott a felperes számára, amellyel megsértette a Ptk. 6:26. §-át, és a Pp. 265. §
(1)bekezdését. Arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából jelentőséget tulajdonított volna a teljesítés megtörténtének, az I. rendű alperes elsőfokú eljárás során az eljárás felfüggesztését indítványozta Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban lévő per jogerős befejezéséig. Amennyiben ugyanis bármilyen jelentősége lett volna a jelen per elbírálása szempontjából a teljesítés kérdésének, úgy a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban lévő per minősült volna a jelen per előkérdésének. Amennyiben tehát az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából jelentőséget tulajdonított volna a teljesítésnek, úgy az eljárást fel kellett volna függesztenie. Az I. rendű alperes hangsúlyozta továbbá, hogy érdemben nem ért egyet az elsőfokú bíróság megállapításaival a teljesítést illetően, azonban mivel ennek megítélése nem képezte az ügy tárgyát, csak annak van jelentősége, hogy az ezzel kapcsolatos megállapítások ne is képezzék az ítéleti indokolás részét. [14] Az I. rendű alperes a perköltségre vonatkozó rendelkezés elleni fellebbezése indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértő módon mérsékelte az I. rendű alperest az IM rendelet alapján megillető és törvényesen felszámolt perköltséget. Az elsőfokú bíróság a tárgyalások és a beadványok számára és terjedelmére tekintettel nem találta megalapozottnak az I. rendű alperesi perköltség-igényt, ezzel szemben a magas pertárgyértékhez magasabb ügyvédi felelősség tartozik, amely az I. rendű alperesi jogi képviselőtől időigényes felkészülést és a tárgyalásokon való aktív közreműködést kívánt meg. Emellett a terjedelmes felperesi iratok tanulmányozása az átlagosat meghaladó időt vett igénybe. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a megítélt perköltséget alaptalanul csökkentette, amellyel megsértette a Pp. 80. §-át és az IM rendelet 3. §
(6)bekezdését. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 6 [15] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az I. rendű alperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Kiemelte, hogy az elsőfokú eljárás során érdemi bizonyításra nem került sor, ezért az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az I. rendű alperes javára megállapított perköltség összegét csökkentette. Az így megítélt perköltség az ügyben kifejtett jogi tevékenységgel arányos, ezt meghaladó perköltség igénynek helyt adni nem indokolt. [16] Az ítélet indokolásával szembeni fellebbezés kapcsán a felperes előadta, hogy a rendelkezésre álló iratokból kétségkívül megállapítható volt, hogy teljesítés nem történt, a felperes a megrendelt műtrágyát ténylegesen sohasem vette át, amelyből következően nem állhatott fenn vételár-követelés a faktorálás időpontjában. Mivel ezek az adatok a nyomozati iratokból és a felperes, illetve a II. rendű alperes levelezéséből egyértelműen megállapíthatóak voltak, ezért ebben a körben külön bizonyítást sem kellett lefolytatni. Az ítélet indokolása tartalmazhat minden olyan körülményt, amire a bíróság a felek által szolgáltatott okiratok tartalmából következtet. Az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelemben foglaltakon, sem a rendelkező részben, sem pedig az indokolásban. [17] Az I. rendű alperes a felperes fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételeiben kiemelte, hogy az elsőfokú eljárás során a felperesi és az I. rendű alperesi beadványok és azok mellékletei milyen terjedelmet képviseltek, illetve hogy a megtartott tárgyalások időtartama mennyi volt, amelyre tekintettel álláspontja szerint megalapozott az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján megállapítható perköltség összege. Előadta továbbá, hogy az ítélet indokolásával kapcsolatos felperesi nyilatkozatok ellentmondásosak, hiszen azt a felperes sem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, és nem állt rendelkezésre valamennyi irat ahhoz, hogy a II. rendű alperes szerződésszegéséről állást lehessen foglalni, illetve azt sem vitatta, hogy a Székesfehérvári Törvényszék előtt a teljesítés tárgyában peres eljárás van folyamatban. Ehhez képest mégis úgy foglalt állást, hogy tényként, illetve köztudomásúként kell kezelni, hogy a teljesítés nem történt meg. Az I. rendű alperes álláspontja szerint ezzel szemben nem lehet sem tényként sem köztudomásúként kezelni olyan felperesi állítást, amelyet az I. rendű alperes vitatott, és amelyet a teljes bizonyító erejű okiratok is megcáfolnak. [18] A Fővárosi Ítélőtábla nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelmet érdemben elutasító rendelkezését, amely fellebbezés hiányában a Pp. 358. §
(5)bekezdése alapján elsőfokon jogerőre emelkedett. [19] Az I. rendű alperesnek az elsőfokú ítélet indokolása elleni fellebbezése alapos, a perköltségről szóló rendelkezése elleni fellebbezése alaptalan. [20] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott indokaival nem értett egyet, míg az I. rendű alperes javára megítélt perköltség összegét illetően osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 7 [21] A fellebbezési kérelem keretei között az ítélőtábla a kereseti kérelmet elutasító döntést nem vizsgálta, ezért a másodfokú eljárásban csak arról kellett állást foglalnia, hogy a döntés [61]-[64] pontjaiban foglalt indokai mellőzhetőek-e az elsőfokú határozatból. [22] Az I. rendű alperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolása logikailag ellentmondásos akkor, amikor egyrészt megállapította, hogy a jelen perben nincs jelentősége annak, hogy a műtrágya átadása megtörtént-e, másrészről az ezzel kapcsolatba hozható okirati bizonyítékok részletes értékelése mellett az átadás elmaradására vonatkozó következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel nem támadott jogi indokai mellett valóban nem kellett jelentőséget tulajdonítani annak a ténynek, hogy a műtrágya felperes részére történő átadása ténylegesen lezajlott-e, mert a kereseti kérelem akkor sem lehetett eredményes, ha az átadásra egyáltalán nem került sor. Az elsőfokú bíróság éppen ezért mellőzte az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványok teljesítését, és fejtette ki a saját indokai mentén azt is, hogy az átadás kérdésében a Székesfehérvári Törvényszék előtt a vételár iránt lefolytatandó eljárás során kell állást foglalni. [23] Mindebből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett indokai nem szükségesek a jogerős döntés jogi alátámasztásához, illetve a felek ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványainak teljesítése hiányában megalapozatlanok. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a jogi álláspontjához képest felesleges bizonyítási indítványoknak nem adott helyt, de ellentmondásosan terjesztette ki az indokolását olyan kérdésekre, amelyet a perben maga is irrelevánsnak ítélt. [24] Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott indokait megváltoztatta, és az indokolás [61]-[64] pontjaiból a műtrágya adásvételi szerződés teljesítésével kapcsolatos megállapításokat mellőzte. [25] Az ítélőtábla nem találta alaposnak ugyanakkor az I. rendű alperes fellebbezését a javára megállapított ügyvédi munkadíj összegét illetően. Az I. rendű alperes pernyertessége esetére az IM rendelet 3. §-a szerint kérte munkadíjának megállapítását áfá-val növelten. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes jogi képviselettel felmerült költségét ezért az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja szerint állapította meg azzal, hogy az 1.246.988 forint + áfa összeget az IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján az elvégzett ügyvédi munka mennyiségére figyelemmel 500.000 forint + áfa összegre mérsékelte. [26] Az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött az IM rendelet alapján megállapítható ügyvédi munkadíj mérsékléséről, az I. rendű alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj felemelése ezért nem indokolt. A munkadíj megállapítása során a pertárgy értékén túl értékelni kellett a beadványok számát és terjedelmét, a tárgyalások számát és időigényét, valamint az ügy jogi megítélésének összetettségét. Nem hagyható figyelmen Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.059/2023/9 8 kívül, hogy az elsőfokú eljárásban a bíróság bizonyítást nem folytatott le, és lényegében a rendelkezésre álló okiratok és perbeli nyilatkozatok alapján a jogalap körében hozott elutasító döntést a keresettel érvényesített jog tárgyában. Az I. rendű alperes által hivatkozott nagy terjedelmű felperesi beadvány melléklet a Székesfehérvári Törvényszék előtti per anyagát tartalmazza, amelynek a jelen eljárásban nem volt jelentősége. Az ítélőtábla mindezen körülmények mérlegelése mellett az elsőfokú bíróság által az I. rendű alperes jogi képviselője részére megállapított elsőfokú munkadíj összegét az elvégezett munkával, illetve annak időigényével arányosnak találta, ezért az annak felemelése iránti fellebbezésnek nem adott helyt. [27] Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett indokait a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta és az indokolás [61]-[64] pontjaiból a műtrágya adásvételi szerződés teljesítésével kapcsolatos megállapításokat mellőzte, míg az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. [28] Az I. rendű alperes fellebbezése részben vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a pernyertesség és pervesztesség arányára figyelemmel a Pp. 83. §
(2)bekezdés második fordulata alapján megállapította, hogy a felek a másodfokú eljárásban a jogi képviselettel felmerült költségeiket maguk viselik. Az elsőfokú ítélet indokolása elleni fellebbezés eredményes volt, ezért a felperes köteles az indokolás elleni fellebbezésnek az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §-a szerinti 8.000 forint összegű illetékét az I. rendű alperes részére megfizetni. [29] Az ítélőtábla észlelte, hogy az I. rendű alperes csak a perköltségre vonatkozó rendelkezéssel szembeni fellebbezése után számított illetéket fizette meg, ezért az Itv.
  3. §
(2)bekezdése szerint leletezés terhével felhívta az indokolás elleni fellebbezés illetékének utólagos lerovására. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Benedek Szabolcs s.k. előadó bíró Dr. Sági Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.