Pf.20296/2020/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésének rendelkezéseit szem előtt tartva kifejtette, hogy az ítélőtábla már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a felek között fennállt az élettársi kapcsolat, a felek egyezően adták elő együttlakásuk végső időpontjaként

1. május 29-ét, de az élettársi kapcsolat kezdetében vita volt közöttük, ezért arra vonatkozóan folytatta le a bizonyítási eljárást. A felperes ezt 2001 tavaszában jelölte meg, az alperes pedig azt az időpontot, amikor beköltözött a felperes a CÍM2 alatti ingatlanába, 2003 májusában jelölte meg. Továbbra is vitatta azonban a gazdasági együttműködést, de az érzelmi közösség jellegét a kapcsolatuknak, illetve a közös háztartás tényét nem vitatta. [11] Az elsőfokú bíróság TANÚ1, TANÚ2 és TANÚ3 vallomását nem vette figyelembe, mert ők a felek összeköltözésének időpontjáról nem tudtak nyilatkozni. TANÚ4-nek és TANÚ5nek, az alperes korábbi alkalmazottainak a nyilatkozatait sem tudta figyelembe venni, mert Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 3 magánéleti kérdésekre kiterjedő kapcsolatban nem álltak, pusztán jó munkaadó - beosztott kapcsolat volt közöttük. TANÚ4 azt adta elő, hogy szerinte 2003-
2. óta lakik a felperes az alperes ingatlanában, TANÚ5 pedig
3. év körüli összeköltözést említett azzal, hogy nagyon bizonytalan ez a dátum számára. Így az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a két tanú érdemi információval a felek élettársi kapcsolatának kezdetéről nem rendelkezett. [12] Ugyanígy nem szolgált érdemi információval TANÚ6 és TANÚ7 sem, mert az egyikük arról nem tudott nyilatkozni, a másik pedig ellentmondásos állításokat tett. [13] Az elsőfokú bíróság TANÚ8-nak, a felperes kollegájának azt a nyilatkozatát figyelembe vette, amely szerint 2000 nyara-ősze környékén, amikor a felperes az intenzív osztályon kezdett dolgozni, akkor mondta megy haza P.-ra, mert onnan járt be dolgozni. A felperes ezt annyiban pontosította, hogy ez vélhetően
4. év második felére vonatkozott. [14] Az alperes közeli hozzátartozóinak (gyermekeinek) nyilatkozatát, akik bevallottan neheztelnek a felperesre, szintén nem fogadta el az elsőfokú bíróság, mert TANÚ9 a
5. évben 6 hónap időtartamban, majd
6. február végétől március elejétől 2006 májusáig külföldön élt és a néhány hét időtartamú hazalátogatásai alkalmával nem töltött túl sok időt az alperes P.-i lakóingatlanában. TANÚ10 pedig arról nyilatkozott, hogy a
7. évi látogatásai kapcsán nem látta a felperes ottlakásának nyomait. TANÚ9 tanú azonban említést tett arról, hogy a felperes
8. vagy
9. évben megkérdezte a véleményét a P.-i ingatlanba történő kiköltözése kapcsán. Ebből azt a következtetést vonta le az elsőfokú bíróság, hogy ez a kérdés már téma volt a felek között. [15] TANÚ11 az alperes volt házastársa nem tudott a felek összeköltözésének időpontjára nyilatkozatot tenni. [16] Az elsőfokú bíróság TANÚ12 és TANÚ13 érdektelen tanúk vallomásai alapján állapította meg a tényállást, mert TANÚ12 úgy nyilatkozott, hogy a
10. novemberi válását követően a felperes felajánlotta, hogy 2002 decemberétől lakhat az ő lakásában és ő akkor két hétig ott is lakott. 2002 decemberében tehát a felperes már viszonylag régebb óta nem lakott a lakásában, a tanú kérdésre kifejezetten arról nyilatkozott, hogy üresen állt a lakás. [17] TANÚ13 tanúvallomása egyértelműen a felperes által állított időpontot (2001 tavaszanyara) támasztotta alá, hiszen a tanú az időpontok tekintetében az eseményeket konkrétumokhoz, így a párkapcsolati kríziséhez és kisfia születéséhez kötve egyértelműen nyilatkozott. Előadta, hogy a felek megismerkedésétől 2002 szeptemberéig, a fia születéséig tartotta a felperessel intenzívebben a kapcsolatot és ez alatt történt az, hogy 2001 nyarának kezdetén, a párkapcsolati krízise kialakulása idején ajánlotta a felperes neki, hogy beköltözhet a CÍM1 alatti lakásába. Arra emlékezett, hogy ez nyáron volt, mert meleg idő volt, és ki kellett nyitnia az ablakot, ami neki problémát jelentett, mert félt attól, hogy valaki bemászik. Beköltözött a felperes lakásába
11. május végén, június elején, és körülbelül 2-2,5 hónapot lakott ott, ebben az időszakban pedig még nem volt várandós. [18] A felek
12. évben történő összeköltözését támasztotta alá a felperes testvérének a tanúvallomása is, aki akként nyilatkozott, hogy a
13. évben az alperesnek a névnapi ünnepsége a téli időszakban még a felperesnél volt megtartva a következő családi esemény pedig már CÍM2 alatt. Utóbb pontosító kérdésre az alperes születésnapjához (december 14.) mint családi eseményhez tudta kötni a felek összeköltözésének időpontját. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 4 [19] Ez ellen a közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben – annak tartalma szerint – elsősorban a keresetnek az elutasítását, másodsorban pedig az együttélés kezdetének 2003 májusában történő megállapítását kérte. [20] Továbbra is arra hivatkozott, hogy nem állt fenn élettársi kapcsolata a felperessel, mert a gazdasági kapcsolat, mint az élettársi kapcsolat legfontosabb eleme hiányzott. Szerinte a felperessel közös célok elérése érdekében még hallgatólagosan sem működtek együtt és az általuk szerzett jövedelmeket nem közös célra használták fel. Hangsúlyozta, hogy nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely az egyik fél kizárólagos vagyonából ered. Nem vitatta a közös háztartás tényét, illetve az érzelmi kapcsolatot, azt sem vitatta, hogy a felperest barátai előtt vagy egyéb helyzetben élettársának vagy feleségének nevezte, de nem a jogi értelemben vett élettársi viszonyt értette alatta. [21] Sérelmezte, az ítélőtábla bizonyítottnak tekintette, hogy az elsőfokú eljárás
14. sorszámú jegyzőkönyvének
15. oldalán azt a nyilatkozatot tette, hogy 2003-tól volt élettársi kapcsolatban a felperessel, állította, csak véletlenül mondta, hisz mindig tagadta ezt a fogalmat. Azt is kifogásolta, hogy azt a kijelentését, amely szerint családként és jó életszínvonalon élt és kényelmet teremtett a felperes részére, az ítélőtábla az élettársi kapcsolat alátámasztásaként értékelte, holott ez nem a felperes odaköltözésének eredményeként jött létre, hanem ő korábban is ezen a színvonalon élt. [22] Állította, hogy a feleknek közös gazdálkodása nem volt, a család részére szükséges élelmiszert, a megélhetéshez szükséges anyagi javakat is ő szerezte be, a felperes a betegsége folytán szükséges saját élelmiszerét vásárolta meg. [23] A lovarda megépítését, illetve annak fenntartási költségeit, üzemeltetését pedig a tulajdonos cég fedezte és a felperes nem végzett ott olyan tevékenységet, amely túlmutatott az ő saját szórakozásán. Előadta, hogy a lovak rendben tartását az alkalmazottak látták el, a felperes a saját lovára gondot fordított, de azt a lovaglás iránti szeretetből tette, a rendezvényekkel való foglalkozás is az ő hobbiját szolgálta, nem pedig gazdasági célokat. [24] Vitatta az együttélés kezdetének megállapított időpontját is, mert szerinte TANÚ8 vallomására nem lehet ítéleti tényt alapozni, hiszen azt nyilatkozta, hogy 2000 nyara vagy ősze lehetett, amikor a felperes azt mondta, megy haza P.-ra. Ezzel szemben TANÚ5 a felek összeköltözésének időpontját 2002-re tette, TANÚ4 pedig a kapcsolat kezdetét 2003-2004ben határozta meg. [25] TANÚ14 ugyancsak bizonytalan volt a kapcsolat kezdetének időpontjában, de más események időpontját is csak megközelítően ismerte. [26] Álláspontja szerint a fiának a nyilatkozatából egyértelműen megállapítható volt, hogy nem volt felkészítve mint tanú az időpontokra adandó válaszokkal, mégis konkrét időpontokról beszélt. Annak ellenére, hogy külföldön töltött ebben az időszakban többkevesebb időt, azt nyilatkozta, hogy mikor 2002-ben hosszabb időre külföldre utazott, akkor még a felperes nem lakott P.-on, de 2006-ban már igen, hiszen akkor már a húga is megszületett. Amennyiben 2001 tavaszától a felperes ott élt volna, akkor azt
16. márciusáig a fiának feltétlenül észre kellett volna vennie. Hivatkozott arra, hogy a másik fia azt támasztotta alá, hogy a
17. év lehetett, amikor a felperes kiköltözött hozzá. [27] Utóbb a
18. sorszámú beadványában az alperes TANÚ12 tekintetében arra hivatkozott, hogy a tanú és a felperes között a munkakapcsolaton túl baráti viszony is kialakult, amelyet igazol az a tény, hogy a felperes a tanúnak felajánlotta, hogy 2002 decemberétől beköltözhet a lakásába. Így a tanú és a felperes közötti kapcsolat miatt a tanú nem tekinthető érdektelennek, vallomására nem lehet ítéleti tényt alapítani. [28] Véleménye szerint TANÚ13 sem tekinthető érdektelennek, hiszen a felperessel
19. óta ismerik egymást, illetve jelenleg is barátok, így részéről az érzelmi elfogultság felperes Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 5 irányába megállapítható. Szerinte a tanú a vallomástétele során ellentmondásba került saját nyilatkozataival, mert állította, biztos nyár lehetett, amikor odaköltözött a felperes lakásába, mivel már melegek voltak és ki kellett nyitni az ablakot, de félt attól, hogy bemászik valaki azon, holott a lakás a III. emeleten volt. Teljesen életszerűtlennek tartotta a félelmet egy egyébként pszichiáter szakorvos részéről, hogy valaki egy III. emeleti lakás ablakán felülről bemászik, ez csak egy földszinten elhelyezkedő lakásnál adhat okot a félelemre és a tanú előadta, hogy korábban már lakott egy CÍM1 társasház földszinten elhelyezkedő lakásában, így a tanú a vallomástétele során feltehetően erre a lakásra gondolt. [29] Előadta, hogy a felperes irányába fennálló elfogultságát a tanú elismerte neki a peres eljárást megelőzően, ugyanis amikor hozzáfordult, akkor mondta, hogy nem tudja vállalni a kezelését, keressen másik orvost, mert a felperessel közeli kapcsolatban áll. [30] Állította azt is, hogy a felperessel a tanú tartja a kapcsolatot, mert egy évvel ezelőtt az édesanyja betegsége miatt felkereste a felperest, így volt lehetőségük egyeztetni. [31] Hangsúlyozta, hogy ő az odaköltözés időpontját 2003 májusában jelölte meg, amelyet TANÚ7 vallomása is megerősített, aki a felperes által bejelentett tanú volt. [32] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte – lényegében annak helyes indokai alapján – és az alperes perköltségben marasztalását. Bár ellentmondásosnak találta a fellebbezést, de hangsúlyozta, hogy az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésében már megállapította a gazdasági közösség fennállásával a felek közötti élettársi kapcsolat meglétét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az életközösség kezdő időpontjának meghatározásakor helyesen értékelte az ítélőtábla iránymutatása alapján lefolytatott bizonyítási eljárásban a kihallgatott tanúk vallomásait, az megfelelt „A polgári perrendtartásról” szóló
20. évi III. törvény (a továbbiakban:
21. évi Pp.)
22. §-ában foglaltaknak. [33] Egyetértett azzal, hogy az elsőfokú bíróság TANÚ9, TANÚ10 és TANÚ11 vallomásait nem tekintette elfogulatlannak, hiszen egyértelműen neheztelnek rá. [34] Ezzel szemben TANÚ12 és TANÚ13 érdektelenek és elfogulatlanok voltak és azért emlékeztek pontosan a CÍM1 lakásába költözésükre, mert komoly magánéleti válsághelyzetben voltak. Véleménye szerint egy távoli kapcsolat nem elégséges arra, hogy az adott ügyben a tanú megfelelő vallomást tudjon tenni, hiszen az nem is ismeri a felek kapcsolatát. Kifogásolta, hogy az alperes érzelmi elfogultságra hivatkozik az általa bejelentett tanúk vonatkozásában, de a saját dolgozóinál ezt nem látja megállapíthatónak. [35] Az alperes fellebbezése nem megalapozott. [36] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban eleget tett az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése előírásainak, a peres felek személyes előadásait, a kihallgatott tanúk vallomásait helyesen, az
23. évi Pp.
24. §-ának rendelkezései szerint értékelte, amely alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. [37] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival is egyetértett, az alperes pedig nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely a megalapozott döntés megváltoztatását eredményezhette volna. [38] Emiatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét az
25. évi Pp.
26. §-ának

(2)bekezdése alapján – lényegében annak helyes indokai szerint – helybenhagyta, figyelemmel az 1952. évi Pp. 254. §-ának

(3)bekezdésében írtakra is. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 6 [39] Az ítélőtábla az alperes fellebbezésével összefüggésben csupán a következőket emeli ki: [40] Az alperes a fellebbezésében mindenekelőtt az élettársi kapcsolat tényének megállapítását sérelmezte, annak legfontosabb fogalmi eleme, a gazdasági kapcsolat hiányában. [41] Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy az alperes eshetőleges fellebbezési kérelme logikailag ugyan ellentmondásosnak tűnhet, azonban egymást kérelmei nem zárták ki, minthogy a másodlagos fellebbezési kérelme az alperesnek az elsődleges fellebbezési kérelme alaptalansága esetén értelmezhető, és összhangban van az alperesnek azzal a nyilatkozatával is, amely szerint 2003 májusától a közös háztartás fenntartását nem tagadta. [42] Az alapeljárásban az ítélőtábla részletesen vizsgálta az élettársi kapcsolat egyes törvényi feltételeinek megvalósulását, különös hangsúlyt fektetett a gazdasági kapcsolat mint tényállási elem meglétére, részletesen indokát adva, hogy annak fennállását milyen bizonyítékokra alapította. [43] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság e körben új tényállítást nem tett, lényegében elfogadta az ítélőtábla megállapításait, annak cáfolatára pedig az alperes fellebbezésében előadottak sem voltak alkalmasak. [44] Az ítélőtábla a megismételt eljárásban tett nyilatkozatok és bizonyítékok ismeretében is fenntartja az élettársi kapcsolat tényével összefüggésben tett megállapításait, azokat megismételni nem kívánja. [45] Hangsúlyozza azonban, szó nincs arról, hogy akár a perbeli, akár más ügyben gazdasági befektetésként minősítené a gyermekvállalást, más kérdés, hogy mindig az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján állapítható meg, hogy a gyermekvállalás milyen érzelmi összetartozást, elköteleződést jelent, és hogy az azzal járó felelősség- és kötelezettségvállalás túlmutat-e az érzelmi közösségen, avagy sem. Önmagában az, hogy az alperes a gyermek nevelésében való részvételét érzelmi okra vezeti vissza, az ítélőtáblának az élettársi kapcsolat tényének megállapítására tett álláspontját nem érinti. [46] Alaptalanul állította az alperes azt is, hogy a felperesnek a lovardával kapcsolatos tevékenysége „nem mutatott túl a saját szórakoztatásán”. E körben az ítélőtábla nevesítette a felperes aktív szerepvállalását alátámasztó bizonyítékokat, amelyek nem hagynak kétséget a gazdasági együttműködés fennállására. [47] Az ítélőtábla nem találta alaposnak az alperesnek az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának megállapítását sérelmező fellebbezési érveit sem. [48] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban eleget tett az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése előírásainak, a feleket ismételten személyesen meghallgatta és a bejelentett tanúkat is kihallgatta. Döntése indokolásában számot adott a bizonyítékok mérlegelése körében irányadónak vett körülményekről, arról is, hogy mely tényt nem talált bizonyítottnak, több bizonyítékot figyelmen kívül hagyott, míg másoknak jelentős bizonyító erőt tulajdonított. [49] Az ítélőtábla a bizonyítékok mérlegelésével maradéktalanul egyetértett, helytálló az elsőfokú bíróságnak az élettársi kapcsolat kezdő időpontjára tett megállapítása. [50] A bíróságnak a tanúbizonyítás során gondosan kell értékelnie a tanúknak a tanúságtételt kizáró ok hiányában is fennálló esetleges érdekeltségét, a peres felekkel vagy azok egyikével fennálló rokonsági kapcsolatát, vagy akár más okból fennálló elfogultságát. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 7 [51] Családi, családi jellegű kapcsolatok bizonyítása során azonban különösen fontos a családtagok, barátok tanúvallomása, hiszen ők azok, akik a legjobban ismerik a felek életét, kapcsolatát, akikkel a felek megosztják esetleges problémáikat, gondolataikat. Önmagában sem a családi, sem a baráti kapcsolat nem alapozza meg a bizonyíték kirekesztését az értékelés során, a bíróságnak ugyanis az összes körülmény mérlegelése alapján kell állást foglalnia az esetleges érdekeltség, vagy akár az elfogultság fennállásáról. [52] A perbeli esetben sem TANÚ12, sem TANÚ13 kihallgatása során nem merült fel a tanúk érdekeltsége, erre a tárgyaláson az alperes sem hivatkozott, mindössze utóbb, a másodfokú eljárásban igyekezett a tanúvallomások bizonyító erejét csökkentő érdekeltségi kifogásnak hangot adni. [53] Pusztán a tanúknak a felperessel fennálló munkahelyi, illetve baráti kapcsolata nem alapozza meg az elfogultságukat vagy akár az érdekeltségüket, minthogy a vallomások tárgyilagosak, okszerűek voltak és a tanúk saját életük objektív eseményeihez tudták kötni az élettársi kapcsolat időpontját. TANÚ12-nek az a nyilatkozata, hogy 2002 decemberében költözhetett a felperes lakásába, nem önmagában a 2001-es életközösség kezdő időpontját tanúsítja, de alkalmas volt arra, hogy cáfolja az alperes 2003. évi összeköltözésre tett nyilatkozatát. [54] Nem volt ellentmondásos, „élet- és észszerűtlen” TANÚ13 vallomása sem, ugyanis nem keverhette össze a felperes lakásába költözésének időpontját, minthogy a CÍM1 lakásba korábban, és nem egyedül lakott, a felperesi lakásba költözés időpontját pedig kifejezetten kötni tudta a saját életében bekövetkezett változáshoz, illetve ahhoz, hogy az ott tartózkodásakor még nem volt állapotos. Annak sincs jelentősége, hogy a felperes kezelte a tanú édesanyját, illetve, hogy a tanú vállalta-e a kezelését az alperesnek. Éppen az az okszerű, hogy a felperessel való baráti kapcsolatára tekintettel nem vállalkozott az alperesnek a bizalmi kapcsolatot is feltételező kezelésére, gondozására. [55] TANÚ7 tanúvallomásában pedig a 2000. évet támasztotta alá konkrét időpontra tett nyilatkozatában a felek kapcsolatának kezdetét illetően, melyet nem cáfol, hogy azt először hozzávetőlegesen a 2017. november 6-i tanúvallomása tételekor 15-16 évvel megelőző időpontra tette. [56] Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság az alperes gyermekeinek a tanúvallomásait is, azok esetében a vallomásuk bizonyító erejét ugyanis éppen az csökkentette, hogy ellentmondásosak voltak, magának az alperesnek a 2003 májusi összeköltözését elismerő tényelőadását sem támasztották alá. [57] Nyomatékkal vette figyelembe az ítélőtábla, hogy TANÚ9 2000-2001. évre tette azt az eseményt, amikor a felperes megkérdezte tőle, mit szólna a P.-ra történő költözéshez, amely pedig szintén az elsőfokú bíróság által megállapított időpontot valószínűsíti, indokolatlan ugyanis, hogy a felperes 2-3 évvel tényleges költözési szándéka előtt terhelje az alperes gyermekét azzal. [58] Arra is tekintettel volt az ítélőtábla, hogy az alperes többször tett utalást, hogy naplót vezetett kapcsolatuk alatt, amelyből biztosan tudja a kapcsolatuk kezdő időpontját, a felperes nála alvásának, odaköltözésének idejét, naplóját azonban – akár kivonatosan vagy kitakarva – nem csatolta bizonyítékként. [59] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az élettársi kapcsolat kezdő időpontját és helyesen állapította meg azt is, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére az általa megjelölt korábbi időpontot (2001. március) nem bizonyította. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.296/2020/8/II 8 [60] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az alperes köteles az 1952. évi Pp. 78. §ának

(1)bekezdése alapján a felperes számára a másodfokú eljárással felmerült ügyvédi költségből származó perköltségét megfizetni, amelyet az ítélőtábla „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről” szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának

(3)és

(5)bekezdései szerint határozott meg, figyelemmel a tárgyaláson és a tárgyaláson kívül kifejtett ügyvédi tevékenységre. Debrecen,

1. november
2. Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. a tanács elnöke, Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró