Bf.155/2023/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében. Indokai szerint a bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot a súlyosító tényezőknek, különösen a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodott voltának. A büntetés túl enyhe, nem alkalmas a büntetési célok elérésére, ezért Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.155/2023/10/II 2 lényeges súlyosítására tett indítványt (Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Főügyészség B.1/2022/36.). [3] Másfelől a vádlott és a védő az ítélet kihirdetését követően a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot. A vádlott fellebbezése írásbeli indokolásában továbbra sem tagadta a cselekmény elkövetését, de részletesen elemezte az ahhoz vezető körülményeket, feszült helyzetét, kapcsolatuk megromlását és féltékenységének alaposságára is hivatkozott (6. sorszámú másodfokú irat). [4] A védő a 8. sorszám alatti fellebbezés indokolásában a büntetés enyhítését kérte. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.78/2023/2. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, egyéb részben helybenhagyását indítványozta tanácsülésen történő elbírálás mellett, közölve, hogy nyilvános ülés tartása esetén az eljárási cselekményen nem kíván részt venni. [6] A másodfokú bíróság a büntetéskiszabást mindkét oldalról támadó fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [7] A nyilvános ülésen a vádlott és a védő az enyhítést célzó perorvoslatot fenntartották, a vádlott megbánását hangoztatta. [8] A fellebbezések nem alaposak. [9] Tekintettel arra, hogy fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a pont

1. aa)és
2. ab)alpontok -
3. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.155/2023/10/II 3 esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. [12] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyen formájú fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022. 34.III.). Erre sem volt azonban szükség. [13] Az anyagi jogi kérdések felülbírálata során elsődlegesen le kell szögezni, hogy a Btk. 2. §

(1),

(2)bekezdés értelmében az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az új törvény nem eredményez enyhébb elbírálását, amint azt a sérelmezett ítélet is helyesen megállapította. [14] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság nem észlelt olyan körülményt, mely az érintett terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tenné szükségessé. [15] A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A vádlott a tényállásban írt cselekvőségével a Btk. 160. §

(1)bekezdés szerint minősülő – egyenes szándékkal elkövetett – emberölés bűntettét valósította meg a halált eredményező fojtás által házastársa sérelmére. A törvényszék az ítélet indokolásának [23] bekezdésében alapos és részletes indokolást adott az élet és testi épség védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozat – a bíróságokra kötelező – iránymutatásában (I.2.A-B.) foglaltak felhívásával az alanyi és tárgyi tényezők értékeléséről, az ölési szándékról és annak súlyosabb, direkt formájáról, mely indokolással a másodfokú bíróság egyetértett. E körben utal a BH
2. 173., BH
4. és BH
6. számon közzétett kúriai precedens döntésekre a szándék rögtönös jellege, valamint fojtás, illetve a nyak leszorítása kapcsán a bírói gyakorlat szerinti egyenes szándék kifejtésére. Az irányadó tényállás alapján a cselekmény nem volt tervezett, a vádlott féltékenységében hirtelen kialakult szándékkal ölt, mely szándék a nyaki képletek halálhoz vezető leszorítása által valóban egyenes volt. [16] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság döntően feltárta azzal, hogy további alanyi enyhítő körülmény a büntetlen előélet. Ettől függetlenül a vádlottal Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.155/2023/10/II 4 szemben a cselekmény tárgyi súlyához és az elkövető személyéhez igazodó, a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki. A szabadságvesztést a büntetési tétel középmértékét jelentő 10 évben határozta meg, hozzá igazodóan a közügyektől eltiltás mértékét. A törvényszék az enyhítő és súlyosító tényezőket megfelelő nyomatékkal értékelte, e bűnösségi körülmények nagyrészt „egyensúlyban” állnak, miként az elsőfokú bíróság megalapozottan kifejtette: a középmértéktől való eltérésre nincs megfelelő indok. A büntetés sem túl enyhe, sem túl szigorú, ezért módosítása egyik irányban sem volt szükséges, így a büntetéskiszabást támadó ügyészségi és védelmi fellebbezések nem voltak alaposak. Sem az ügyészség, sem a védelem nem jelölt meg olyan nyomatékos tényt, körülményt, mely a szabadságvesztés tartamának lényeges megváltoztatását eredményezhette volna. [17] Törvényesek az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra, a beszámításra, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is. [18] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be.
7. §

(1)bekezdés alkalmazásával helyes indokainál is fogva helybenhagyta. [19] Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó másodfokú rendelkezés a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésének alapszik. [20] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, melyet a bűnösnek kimondott vádlott visel. [21] A másodfokú ítélettel szemben – ellentétes döntés hiányában – fellebbezésnek a Be. 615. §

(1),

(2),

(2a)bekezdés rendelkezései értelmében nincs helye. Debrecen,

1. május
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.274/2022/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.155/2023/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.155/2023/10/II Debrecen,
5. május
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke 5