← Magyarország

Gfv.30245/2020/13 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az érvénytelenség jogkövetkezményéről a bíróság a felek kérelmétől akár eltérően, mérlegeléssel dönt. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.245/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró Dr. Csőke Andrea bíró A felperes: felperes1 A felperes képviselője: Trincz Ügyvédi Iroda cím1 Az I. rendű alperes: alperes1 A II. rendű alperes: alperes2 A III. rendű alperes: alperes3 Az I., II. és III. rendű alperesek képviselője: dr. Valentyik István ügyvéd cím2 A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I., II., III. rendű alperesek Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 2 A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Gf.II.20.236/2019/6/I. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának száma: Győri Törvényszék G.21.132/2016/
  2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 254.000 (kétszázötvennégyezer) forint, a II. rendű alperest, hogy 381.000 (háromszáznyolcvanegyezer) forint, a III. rendű alperest pedig, hogy 635.000 (hatszázharmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A peres felek között
  3. január 25-én együttműködési megállapodás jött létre a felperes pelletáló üzeme létesítéséhez szükséges eszközök biztosítására, a felek ezzel kapcsolatos kötelezettségeiről és jogairól. Az alperesek a projekt megvalósításához vállalták kölcsön nyújtását a felperes részére, melynek biztosítására a felek ötéves időtartamra opciós jogot alapítottak az alperesek javára a felperes telephelyen elhelyezett valamennyi eszközére, amennyiben tartozása az alperesek („G csoport”) felé eléri a 100.000.000 Ft-ot. [2] A felperes a B. Zrt.-vel három lízingszerződést kötött: a
  4. szeptember 2-i szerződést egy S. megnevezésű berendezésre (LP2E08/002551.), a
  5. október 13-i szerződést pufferáló/beadagoló garat és felhordó szalag a darálóhoz, kő- és fémleválasztó, kalapácsos daráló, vezérlés a beadagoláshoz, darálóhoz, ventilátoros megszívás darálónak, ciklon, cellás kiadagoló, rezgő rosta, porelszívó, zsákoló rendszer, Br. brikettáló berendezés tárgyában (LP2E08/002552.), a
  6. november 3-i szerződést pedig H. targonca, szállítószalag, serleges felhordó a puffer ciklonhoz, puffer ciklon, cellás kiadagoló, vízszintes szállítószalag, serleges felhordó a kondicionálóhoz, szállítószalag, szállítószalag a pelletnek, Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 3 cellás kiadagoló, kompresszor anyagtovábbító, csatlakozó elemek, csőhálózat, kompresszor sűrített levegő hálózat, elektromos kábelek, csatlakozók, vízvezeték rendszer, csatlakozók, elszívócső és csatlakozó hálózat megnevezésű eszközökre (LP2E08/002837.). [3] A felperes és az I. r. alperes között a következő kölcsönszerződések jöttek létre:
  7. augusztus 14-én 21.000.000 Ft,
  8. január 14-én – a felperes tulajdonába tartozó M. típusú dobszárító berendezésre ötéves vételi jog kikötése mellett – 30.751.780 Ft kölcsön nyújtására, majd a B. Zrt. számlájára történő teljesítéssel
  9. augusztus 2-án 20.000 euró,
  10. augusztus 9-én 45.000 euró,
  11. szeptember 15-én 5.719.200 Ft,
  12. május 4-én 7.854 euró,
  13. május 10-én 7.194,8 euró kölcsönre. [4] A felperes
  14. szeptember 8-án 10.983,76 euró kölcsön nyújtására kötött szerződést a II. rendű alperessel, egyidejűleg annak biztosítására vételi jogot alapító megállapodást a felperes H típusú targoncájára. A kölcsönszerződés módosításával a B. Zrt. részére történő teljesítéssel
  15. május 24-én további 15.149,62 euró,
  16. június 20-án 52.000 euró,
  17. június 28-án 13.569,36 euró,
  18. augusztus 22-én 2.411.272 Ft kölcsönnyújtás történt. A szerződő felek
  19. május 24-én vételi jogot alapítottak egy V típusú kotrórakodóra, egy C és egy R személygépkocsira. [5] A III. r. alperes
  20. december 1-jén kötött kölcsönszerződést a felperessel 89.062.500 Ft kölcsön nyújtására, amelynek
  21. január 14-i módosításával a felek ötéves időtartamra vételi jogot alapítottak a felperes megjelölt ingó vagyontárgyain, köztük ingatlanon végzett felújításra, présgépeken és tartozékokon, pelletprésen és darálón. [6] Az I. rendű alperes
  22. szeptember 22-én értesítette a felperest, hogy a vele kötött kölcsönszerződés első, 21.000.000 Ft-os tétele kivételével, a kölcsönszerződésből eredő 80.048,8 EUR és 5.719.200 Ft összegű követelését a II. rendű alperesre engedményezte, majd
  23. október 1-jén felszólította a felperest 21.000.000 Ft tőke és kamata, a III. rendű alperes pedig 89.062.500 Ft tőke és késedelmi kamata, a II. rendű alperes
  24. október 31-én 91.702,74 euró és 2.411.272 Ft tőke és késedelmi kamata megfizetésére. Fizetési felszólításaik eredménytelensége esetére az alperesek kilátásba helyezték, hogy gyakorolni fogják vételi jogukat. [7] A felperes a
  25. november 2-án meghozott 5/
  26. (XI.2.) számú határozatában az I. rendű alperes részére az M. típusú dobszárító berendezés bruttó 30.751.780 Ft vételáron, a II. rendű alperes részére a V homlokrakodó, a H targonca, a V kotrórakodó, a C és R személygépkocsi bruttó 66.675.000 Ft vételáron, a III. rendű alperes részére pedig az ingatlanon végzett felújítás, a sátor, a présgépek és tartozékai (2 darab pelletprés, daráló, 2 darab brikett prés), 38.000 kg brikett, 96.000 kg fűrészpor, 150 darab használt raklap, 120 darab big-bag zsák, egyéb az üzemben lévő eszközök (1 darab mérleges raklapemelő, 4 darab porral oltó készülék, 1 darab ütvefúró készülék, 1 darab deko fűrész, 1 darab alumínium létra, 1 darab csavarhúzó készlet, 1 darab villáskulcs, 2 darab személyi számítógép, 2 darab E típusú nyomtató, 2 darab fólia hengerelő, 1 darab fényképezőgép, 1 darab targonca gumiabroncs és 1 darab hosszabbítókábel) bruttó 152.368.250 Ft vételáron történő értékesítésére felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések megkötéséről határozott. Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 4 [8] Az I. rendű alperes egyedüli tagja, D.Á.
  27. november 2-án a 2/
  28. (XI. 2.) számú alapítói határozattal felfüggesztő hatályú adásvételi szerződés megkötéséről döntött a felperes eladóval az M. típusú dobszárító berendezésre, ellenértékeként 30.751.780 Ft kikötésével. [9] A II. rendű alperes
  29. november 2-án a 2/
  30. (XI. 2.) számú határozatában elhatározta, hogy felfüggesztő hatályú szerződést köt a felperessel a V homlokrakodó, a H targonca, a V kotrórakodó, a C és R személygépkocsik megvételére, melyek együttes ellenértéke bruttó 66.675.000 Ft. [10]
  31. november 2-án a III. rendű alperes is határozott 3/
  32. (XI. 2.) szám alatt felfüggesztő hatályú szerződés megkötéséről a felperessel a mellékelt szerződéstervezetnek megfelelően, a felperes azonos tárgyú határozatában részletezett ingóságokra, az ott megjelölt vételáron. [11] A felperes és az alperesek
  33. november 2-i keltezéssel – ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglaltan – felfüggesztő hatályú adásvételi szerződést írtak alá. A szerződések egyenként rögzítették a felperes fennálló tartozásait: az I. rendű alperes felé a
  34. augusztus 14-i kölcsönszerződés és annak módosítása folytán 31.511.506 Ft összegben, a II. rendű alperes felé a
  35. szeptember 8-én létrejött és többször módosított kölcsönszerződés, majd a
  36. évi engedményezési szerződés alapján 64.409.878 Ft összegben, a III. r. alperes felé pedig a
  37. december 1-jei, később módosított kölcsönszerződés alapján fennálló tartozását 152.157.791 Ft összegben. Tartalmazták a szerződések a felperes kizárólagos tulajdonaként megjelölt vagyontárgyak megjelölését, értékesítését a fenti taggyűlési és alapítói határozatban foglaltaknak megfelelően. Kikötötték a felek, hogy az adásvételi szerződések
  38. november 22-én lépnek hatályba, amennyiben a felperes és a B. Zrt. legkésőbb
  39. november 21-ig nem állapodnak meg a felperes lízingcéggel szembeni tartozásának átütemezésében. Valamennyi szerződés utalt arra, hogy a vételár megfizetésére a szerződésben megjelölt kölcsöntartozás beszámításával kerül sor. [12] Azt követően, hogy a felperes korábbi ügyvezetője
  40. december 27-én átvette a felperessel szemben később felszámolási eljárást kezdeményező hitelező csődjogi fizetési felszólítását,
  41. december 28-án a felek között adásvételi szerződések jöttek létre, amelyekből eredő fizetési kötelezettségeiknek az alperesek beszámítással tettek eleget. [13] Az alperesek
  42. november 28-án vételi joggyakorló nyilatkozatot tettek a felperessel
  43. január 25-én kötött együttműködési megállapodásra hivatkozással. A vételi joggyakorló nyilatkozatok a vétel tárgyát és vételárát a
  44. november 2-i iratokkal egyező tartalommal tüntették fel. Nyilatkozatukban az alperesek egyúttal számla kiállítására is felhívták a felperest az opciós jog szerint átruházott vagyontárgyakra. Közölték továbbá, hogy a vételár pénzügyi rendezése beszámítással (kompenzációval) történik a számla kiállításának napjával. [14] A felperes
  45. december 28-án – a kiállítással azonos teljesítési és fizetési határidő megjelölésével, fizetési módként beszámítás megjelölésével – az I. rendű alperes felé CO8SB4656145 számon bruttó 30.751.780 Ft összegben állított ki számlát egy szárító berendezés (melléklet szerint) értékesítéséről; a II. rendű alperes felé CO8SB4656146 számon Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 5 bruttó 66.675.000 Ft összegben egy V homlokrakodó, H targonca, V kotrórakodó, C személygépkocsi, R személygépkocsi értékesítéséről; a III. rendű alperes felé pedig CO8SB4656147 számon bruttó 152.368.250 Ft összegben ingatlanon végzett felújítás, sátor, présgépek és tartozékaik (2 darab pelletprés, daráló, 2 darab brikettáló), brikett, fűrészpor, használt raklap, használt big-bag zsák, egyéb, az üzemben lévő eszköz a melléklet szerint (raklapemelő, fóliahegesztő, poroltók stb.) értékesítéséről. [15] Az alperesek
  46. december 28-án írásban beszámítást közöltek a felperessel: az I. rendű alperes a 35.164.931 Ft összegű követeléséből 30.751.780 Ft, a II. rendű alperes 71.933.290 Ft követelésből 66.675.000 Ft, a III. rendű alperes 155.459.204 Ft összegű követeléséből 152.368.250 Ft beszámításáról nyilatkozott. [16] A III. rendű alperes a
  47. április 25-i megállapodással a B. Zrt.-vel kötött lízingszerződésekben a felperes helyébe lépett. A lízingeszközök ehhez kapcsolódó átadásátvételét a felperes és a III. rendű alperes bonyolította le. [17] A felperes a felszámolására
  48. február 25-én benyújtott hitelezői kérelem alapján indult felszámolási eljárásban
  49. június 4-i hatállyal felszámolás alá került. [18] A felperes iratanyagát a felszámoló hiányosan kapta meg a társaság felszámolást megelőző vezetőjétől. Az átadott iratanyag a tárgyi eszközök nyilvántartó lapjait sem tartalmazta. [19] A felszámolási eljárásban mindösszesen 105.083.123 Ft-ban bejelentett hitelezői igények megoszlása – összegük, jogosultjaik és a követelések esedékessége szerint – a következő: SB Kft. (
  50. július 3.) 338.498 Ft, N (
  51. június 4.) 54.471.129 Ft, NM (2013.július 12.) 42.888.312 Ft, PR Kft. (
  52. január
  53. – június 16.) 1.557.744 Ft, GS Zrt. (
  54. április
  55. –
  57. 1.) 1.300.822 Ft, Zs. Község Önkormányzata (
  58. június 25.) 2.509.378 Ft, M Zrt. (
  59. augusztus 4.) 401.240 Ft, Ny (
  60. május
  61. –
  62. szeptember 3.) 1.616.000 Ft. [20] A perbeli időszakban a felperes tagja volt R. Z. (25%), J. T. (50%) és D. B. (25%), ügyvezetői pedig – önálló képviseleti joggal – R. Z. és J. T.. Az I. rendű alperes egyedüli tagja és ügyvezetője – a felperes egyik tagja, D. B. édesapja – D.Á. volt. A II. rendű alperes üzletrészei 50%-ának a egyéb érdekelt1 család (41%-ban D.Á., 3-3-3%-ban gyermekei, D. M., egyéb érdekelt1 Éva és D. B.), a fennmaradó 50% tulajdonosa pedig H. G. volt. A III. r. alperes üzletrészei 90%-ával H. G., D.Á. 6%-kal, D. M., egyéb érdekelt1 Éva, D. B. és egyéb érdekelt1né K. M. pedig személyenként további 1%-kal rendelkeztek. A III. rendű alperes ügyvezetője D.Á. volt. [21] A felperes a III. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanon működött. [22] A felperesnél
  63. november 28-án adóellenőrzés indult, amelynek keretében az alperesek az adóhatóság felhívására közös nyilatkozatot tettek. Nyilatkozatukban anélkül utaltak a felperes beruházásai finanszírozására a G csoport részéről, valamint kölcsönökre, Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 6 biztosítékul kikötött opciós jogra, pénzügyi teljesítésekre banki utalással, engedményezéssel, kompenzációval, hogy felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésről említést tettek volna. A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme [23] A felperes keresetében a felek között a
  64. november 2-i felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések vagy az alperesek vételi joggyakorlása szerint létrejött adásvételi szerződések érvénytelenségére hivatkozással elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  65. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
  66. §

(1)bekezdés c) pontja, másodlagosan a 40. §
(1)bekezdés a) pontja, harmadlagosan pedig a 40. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kérte az I. rendű alperes kötelezését 30.751.780 Ft, a II. rendű alperesét – a H targoncára eső igény kiejtésével – 62.865.000 Ft, a III. r. alperesét pedig 152.368.250 Ft és járulékai megfizetésére. [24] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú határozat [25] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [26] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az elsődleges kereset szerint megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között
  1. november 28-án, a
  2. december 28-i CO8SB4656145 számú számlában megjelölt vagyontárgyakra létrejött adásvételi szerződés, a felperes és a II. rendű alperes között
  3. november 28-án, a
  4. december 28-i CO8SB4656146 számú számla szerinti vagyontárgyakra létrejött adásvételi szerződés a H típusú targoncára vonatkozó rész kivételével, és a felperes és a III. rendű alperes között
  5. november 28-án, a
  6. december 28-i CO8SB4656147 számú számlában megjelölt vagyontárgyakra létrejött adásvételi szerződések érvénytelenek. Az ítélőtábla a szerződéseket – a vevőket megillető beszámítás mellőzésével – érvényessé nyilvánította, és kötelezte az I. rendű alperest 30.751.780 Ft, a II. rendű alperest 62.865.000 Ft, a III. r. alperest pedig 152.368.250 Ft tőke és a tőkeösszegek után
  7. december 29-étől késedelmi kamat megfizetésére a felperes felé. [27] A jogerős ítélet indokolása – a tényállás kiegészítését követően – rögzítette, hogy a polgári perrendtartásról szóló
  8. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3.§
(3)bekezdése értelmében a peranyag szolgáltatásának kötelezettsége a feleket terhelte, az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában a felek egyikének sem volt fenntartott és nem teljesített bizonyítási indítványa, amelyre nézve az alperesek külön nyilatkoztak is. [28] Az ügy érdemét tekintve, az alperesek szerzése alapjául figyelembe vehető ügylet megítélésében az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú ítélet indokait, amelyek azon alapultak, hogy a később létrejött – időben korábbi tulajdonszerzést biztosító – teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, alapítói döntéssel, illetve taggyűlési határozatokkal körbebástyázott felfüggesztő hatályú adásvételi szerződés szerint következett be az alperesek Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 7 tulajdonszerzése. Megállapította, hogy az adott kérdésben az elsőfokú bíróság nem az rPp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően állapította meg a tényállást, tévesen állapította meg, hogy az alperesek tulajdonszerzésének és a kereset alapjául megjelölt három számlának a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések adják az alapját, amelyet aggályossá tettek az elsőfokú bíróság által nem értékelt, a vagyontárgyak megszerzésének módjával és időpontjával kapcsolatos ellentmondások. A felperes által felvetett aggályok és az azokat alátámasztó peradatok – súlyuknál fogva – sikeres ellenbizonyításhoz vezettek az rPp.196. §
(1)bekezdés e) pontja szerint teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésekkel szemben. A felperes perbeli érvelése – a magánokiratok valódiságának vitatása nélkül [rPp.197. §
(2)bekezdés] – abban állt, hogy a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések a peradatokból kitűnően, keltük és ebből következően tartalmuk tekintetében nem valósak. Erre figyelemmel a bíróság az rPp. bizonyítási rendszerében az okirat tartalmi valóságát- valótlanságát, vagyis azt, hogy a megtett nyilatkozat megfelel-e a valóságnak, illetve a felek valós akaratának, alakilag szabályszerűen kiállított okirat mellett is vizsgálhatta és szabadon mérlegelhette a bizonyítás anyaga alapján. Az okirattal szemben értékelendő körülmények közé tartoztak az alperesek perbeli nyilatkozatai között megmutatkozó ellentmondások: a G.20.169/2015/
  1. számon kibocsátott bírósági meghagyással szemben benyújtott
  2. március 27-i ellentmondásukban ugyanis a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződés létrejöttére még csak utalást sem tettek, az általuk hivatkozott beszámítást is a felszámolás eljárást megindító hitelezői kérelem bíróságra érkezését megelőző három hónappal megelőző időpontra tették; ehhez képest
  3. február 22-i nyilatkozatuk szerint a számlák az általuk gyakorolt vételi joghoz és a vételár beszámítással történt megfizetéséhez kapcsolódtak; majd pedig
  4. március 3-án a vételi jog gyakorlására
  5. november 28-i nyilatkozatokat csatoltak, amelyek keltezésüknél és hatályosulásuknál fogva egyaránt a Cstv.
  6. §
(1)bekezdés c) pontja alá estek; az ezt követő,
  1. december 9-i beadványukban és azt követően már felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésekre hivatkoztak. Amennyiben azonban a felfüggesztő hatállyal létrejött adásvételi szerződések korábban léteztek és
  2. november 22-én hatályba is léptek, életszerűtlen az alperes peres magatartása, hogy minderre a perben vizsgált szerzésük alapjaként korábban nem hivatkoznak. Az előzőeket erősítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy D.Á., aki valamennyi alperesi gazdálkodó szervezetben érintettnek minősült, a felszámolóhoz intézett
  3. május 14-i levelében maga sem hivatkozott a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésekre – de az alperesek opciós jogának gyakorlására sem –, csupán a III. rendű alperes zálogjogára és opciós jogára utalt. Idetartozott még a felperesnél
  4. november 28án indult adóellenőrzés, amelynek keretében az alperesek az adóhatóság felhívására tett közös nyilatkozatukban sem hivatkoztak a perben felmerült felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésre. Ellentmondásossá tette az alperesek perbeli előadását az is, hogy nyilatkozatuk szerint a átruházott vagyontárgyak birtokának átadása a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződés hatálybalépésével,
  5. november 22-én történt meg, amellyel szemben az általuk korábban csatolt,
  6. november 28-i vételi joggyakorló nyilatkozatok az ingóságok jövőbeni birtokbavételéről szólnak. Megkérdőjelezi a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések
  7. november 2-i megkötését végül, hogy az alperesek a szerződéskötést röviddel megelőzően – az I. rendű és a III. rendű alperesek
  8. október
  9. napján, a II. rendű alperes pedig
  10. október 31-én – a felperest még a kölcsöntartozás teljesítésére hívták fel, amelynek elmaradása esetére a vételi jog gyakorlását helyezték kilátásba. Nem fogadta el a másodfokú bíróság az alpereseknek a számlák tartalmi hibájára vonatkozó hivatkozását sem, hogy azok lízingelt tárgyakat is feltüntettek, mivel állításukat nem igazolták, egyebekben pedig a számlák teljes tartalmi egyezőséget mutattak a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződésekhez készült felperesi és alperesi taggyűlési (alapítói) határozatokkal. Az iratok szerint magát „G csoport”-ként nevező, a felperest finanszírozó Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 8 alperesi érdekcsoportnak egyebekben kellően pontos információja kellett legyen az adós eszközállománya forrásáról, hogy az mennyiben saját tulajdon és mennyiben lízingelt. [29] Az ítélőtábla álláspontja szerint ezért az így számbavett ellentmondásokra, illetve a közvetett bizonyítékok kellően zárt láncolatára tekintettel a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések nem voltak figyelembe vehetők az alperesek 90 napon túl történt szerzésének alapjaként. Megjegyezte egyúttal, hogy mivel tulajdonszerzésük alapjaként az alperesek később már maguk sem jelölték meg a vételi joggyakorlásukat, a számlák által igazolt ügyleti tartalom volt irányadó a kereset elbírálására. [30] A Cstv.
  11. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott érvénytelenségi feltételek vizsgálatával kifejtette, hogy a felperes a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül,
  1. december 28-án a törvényes határidőn belül jött létre a felek között az alperesek tulajdonszerzéséhez vezető ügylet. Teljesült az a törvényi feltétel is, hogy az ügylet az alpereseket a többi hitelezőhöz képest előnyben részesítette: a alperesek kölcsönkövetelése – a számla által is igazolt beszámítás folytán – a Cstv.-nek a hitelezői érdekeit védő kielégítési szabályával szemben, a számla szerinti összegben megtérült. Az alpereseknek a perbeli ügylet eredményeként, az azzal kielégített követelésüket nem kellett a felszámolási eljárásában hitelezői igényként érvényesíteniük, miáltal nem a Cstv.
  2. §-a szerinti kielégítési sorrend mellett jutottak hozzá követelésükhöz. Megállapítható ezzel szemben az is, hogy a keresettel támadott szerződésekre tekintettel az adós vagyona nem nyújt fedezetet a többi, a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény kielégítésére. [31] Kitért egyúttal az ítélőtábla arra is, hogy a vételi joggyakorlás vizsgálata is azonos eredményre vezet. A vételi jogot alapító szerződés és az egyoldalú nyilatkozatot jelentő vételi joggyakorlással létrejött adásvételi szerződés különálló szerződések. Ez esetben az adásvételi szerződés nem egy már létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb teljesítése, hanem a Cstv.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja alá tartozó hitelezőt előnyben részesítő ügylet: az alperesek követelésük beszámításával követeléseik nagyobb hányadához jutottak hozzá, mint amennyihez a velük egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutottak volna. [32] A fedezetelvonásban jelentkező érvénytelenség jogkövetkezményéről a bíróság mérlegeléssel döntött, az eredeti állapot helyreállítása és az azzal egyenrangú lehetőség, az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása összevetésével. Az 1/
  1. PJE határozat indokolásának III.
  2. pontjában, az 1/
  3. (VI. 28.) PK. vélemény
  4. pontjában adott iránymutatás alkalmazásával kiemelte, hogy amennyiben a hitelező azáltal részesül előnyben más hitelezőkhöz képest, hogy az adóssal szemben fennálló tartozását (jelen ügyben a vételárban jelentkező fizetési kötelezettségét) beszámítja a követelésébe (az alperesek a kölcsönkövetelésükbe), melynek eredményeként utóbbihoz teljes összegben hozzájut, a bíróság az érvénytelenségi okot megvalósító érdeksérelmet kiküszöbölheti úgy is, hogy a szerződés tartalmát a fizetés módjára vonatkozó részében módosítja, a tartozás beszámítással való rendezését mellőzi és a hitelezőt az adós javára tényleges fizetésre kötelezi. A hitelező az így fennmaradó követelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti. [33] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogvita egyedi körülményeinek, az összhitelezői érdeknek és a keresetnek az érvényessé nyilvánítás alkalmazása felelt meg, Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 9 amellyel szemben súlytalanul érveltek az alperesek arra, hogy kizárólag a meglévő vagyontárgyak kiadására kötelezhetők. Az érvényessé nyilvánítás mellett szólt az is, hogy a számlában feltüntetett vagyontárgyak – a gyártási szám vagy egyéb azonosító hiányában – beazonosíthatatlanok, illetve hogy az alperesek birtokba lépése óta eltelt idő alatt állaguk és értékük jelentősen változhatott. [34] Az alpereseknek egyes lízingelt tárgyakra és emiatt a felperes tulajdonának hiányára vonatkozó érvelése miatt rögzítette a másodfokú bíróság (CO8SB4656145 számú I. számla szerinti szárító berendezés, a CO8SB4656147 számú II. számla szerinti présgép és tartozékai: 2 darab pelletprés, daráló, 2 darab brikettáló), hogy az érvelés jelentősége abban jelentkezett, hogy lízingelt vagyontárgyak esetén nem vezethettek a perbeli ügyletek a felperesi vagyon elvonásához, sem hitelező előnyben részesítéséhez. A felperes felszámolás irathiányossága miatt azonban nem volt vizsgálható a hagyományos módon, hogy a számlákban szereplő vagyontárgyak a Cstv.
  5. §-a szerint a felperes vagyonát képezték-e. Mindez ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok, kiemelten a csatolt számlák alapján megállapítható volt a perben. A felperes bizonyítási kötelezettségének e körben eleget tett, amellyel szemben az alperesek tartoztak igazolni – ahogy az a
  6. sorszámú jegyzőkönyvben részükre kiosztásra került – a számlákban szereplő két jelentősebb vagyontárgy (szárítóberendezés; présgépek és tartozékaik) lízingelt jellegét. Bizonyítási kötelezettségüket az elsőfokú eljárásban csatolt iratokkal (25., 34.) nem teljesítették, a másodfokú eljárásban előterjesztett, a lízingcég nyilatkozatára vonatkozó bizonyítási indítványuk figyelembevételét az rPp. 235.§
(1)bekezdése kizárta. Mindebből következően a lízingszerződésekben alvázszám szerint is feltüntetett gépi berendezések nem voltak azonosíthatók a perbeli három számlában szeplő vitatott tétellel (szárító berendezés, présgépek és tartozékaik: 2 darab pelletprés, daráló, 2 darab brikettáló), sem az alperesek által csatolt tárgyi eszköz nyilvántartás adataival (azok gyári vagy azonosításra alkalmas számot fel sem tüntetnek), az opciós szerződésben szereplő tételekkel, illetve a
  1. április 25-i lízingszerződés módosításban feltüntetett gépi berendezésekkel. A csatolt okiratok (lízingszerződés módosítások; tárgyi eszköz nyilvántartás) minderre nem voltak alkalmasak: sem az eszközök megnevezés (típus), sem gyári szám (alvázszám) szerinti azonossága nem állapítható meg. Egyebekben pedig az, hogy a perbeli három számla nem részletezi kellően és beazonosíthatóan a vétel tárgyát, a bíróság szerint az alperesek terhére esett, kellő gondosság mellett ugyanis nekik kellett volna kérniük a számla megfelelő korrekcióját a vétel tárgyának pontos beazonosíthatóságához. Ugyanakkor életszerűtlen, hogy az együttműködési megállapodás és az adóellenőrzés jegyzőkönyve szerint is magát G csoportként nevező, a felperest finanszírozó alperesi érdekcsoport nem rendelkezett pontos információkkal az adós eszközállományáról, annak saját tulajdonú, vagy lízingelt jellegéről. [35] Az elsődleges kereset alapos volt, az ítélőtábla ezért a másodlagos és a harmadlagos keresetet – idetartozóan a vélelem fennállását, a kölcsönök összegét, a visszterhesség tényét – nem vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [36] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 10 [37] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet az rPp.
  2. §-ába,
  3. §-ába,
  4. §-ába,
  5. §
(1)bekezdésébe és
  1. §-ába, valamint a Cstv.
  2. §
(1)bekezdés c) pontjába és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
  2. §
(1)bekezdésébe, 237. §
(2)bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. [38] Előadták, hogy a védekezésüket alátámasztó, ügyvéd által ellenjegyzett felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések, a taggyűlési jegyzőkönyvek teljes bizonyító erejű magánokiratoknak minősültek, amelyek valódisága a perben nem volt vitás, ezért teljes bizonyítékul szolgáltak a bennük foglalt nyilatkozatok megtételére, elfogadására. A jogerős ítélet anélkül állapította meg a megjelölt okiratokkal szemben a felperes ellenbizonyításának sikerét, hogy a felperes az okiratokkal szemben ellenbizonyítással élt volna. Kiemelték az elsőfokú eljárás
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvéből R. Z. tanú és J. T. tanúvallomását, és hangsúlyozták, hogy a tanúk maradéktalanul alátámasztották a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések tartalmát. [39] Állították, hogy az elsőfokú ítélet megváltoztatásához a másodfokú bíróság a bizonyítékok helyett, azokat nem cáfoló és bizonyítékoknak nem minősülő körülményeket vett figyelembe. Okszerűtlen a másodfokú ítélet következtetése a lízingeszközökkel kapcsolatban is, mert nem vette figyelembe a felperesnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatát egyes tárgyi eszközök azonosítása körében. [40] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az rPp.
  2. §-ába ütközően, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve állapította meg a számlákkal igazolt adásvételi szerződések érvénytelenségét és rendelkezett az érvénytelenség jogkövetkezményéről A felperes módosított keresete ugyanis az adásvételekről kiállított számlákkal szemben jogellenesen beszámított összeg és kamatai visszafizetésére irányult a felfüggesztő hatályú adásvételi szerződések, illetve a vételi joggal érintett adásvételi szerződések érvénytelensége miatt. A felperesnek nem volt kereseti kérelme a számlák szerint létrejött adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására. Kérelme, amelyben a jogtalanul beszámított összeg visszatérítését kérte, nem minősíthető érvénytelenségi jogkövetkezménynek. [41] Álláspontjuk szerint téves a jogerős ítélet álláspontja az érvényessé nyilvánítás alkalmazása és indoka körében is. Amennyiben a szerződés tárgya beazonosíthatatlan, nem állapítható meg az érvényessé nyilvánított szerződés tartalma sem. Hangsúlyozták továbbá, hogy az 1/
  3. PJE jogegységi határozat elvárásával szemben, miszerint a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződés teljesítését, továbbá hogy a teljesítést követően mi lett a szolgáltatás sorsa, az ügyben nem folyt bizonyítás arra, hogy az eredeti állapot helyreállítható-e, illetve hogy van-e mód az érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményét alkalmazni. A jogerős döntés a vételár kifizetésének módja megváltoztatásával és a beszámítás mellőzésével nyilvánította érvényessé az adásvételi szerződést, amellyel nem a szerződés egy rendelkezését változtatta meg, hanem az alperesek teljesítését fosztotta meg annak jogcímétől. A beszámítás egyoldalú nyilatkozattal is lehetséges, nem szükségképpen része a szerződésnek. A beszámítás az alperesek nyilatkozatával valósult meg, megtámadására a Cstv.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a felperes nem jogosult. Egyebekben pedig a beszámított követelés mértékét az alperesek igazolták, perbeli nyilatkozatuk is beszámítással történő fizetésre vonatkozott, és a Cstv. 38. §
(3)bekezdése is feljogosítja őket a beszámításra. Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 11 [42] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival. A Kúria döntése és annak jogi indokai [43] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek. [44] A felülvizsgálati kérelem a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő jellegét elsősorban a bizonyítási eljárás eredményének téves mérlegelésére visszavezethető megalapozatlansága miatt állította, és ezzel összefüggésben hivatkoztak az alperesek egyben a Cstv.-nek a vizsgált érvénytelenségi okot szabályozó rendelkezése sérelmére is. [45] Előrebocsátja a Kúria, hogy a keresettel támadott jogügyletek létrejöttének feltárására folytatott bizonyítási eljárás – alapvetően az alperesek peranyag-szolgáltatása – eredményeként nem csak egymásnak ellentmondó, de egymást kizáró jellegű bizonyítékok álltak az ügyben eljárt bíróságok rendelkezésére: az alperesek vételi joggyakorlásával létrehozott, illetve a feleknek a vételi jogtól függetlenített, felfüggesztő hatállyal megkötött kétoldalú adásvételi szerződései és a hozzájuk kapcsolódó további bizonyítékok körében. Szükségszerűen következett az előzőekből, hogy a bíróságok a jogvita elbírálásához a bizonyítékok mérlegelésében meghatározott feladatukat egyedül a bizonyítékok egy részének kizárásával teljesíthették [rPp. 206. §
(1)bekezdés]. Önmagában ezért a teljes bizonyító erejű magánokirati kellékekkel bíró okiratok egy részének félretétele – ugyanakkor az alakiságukat nézve azonos feltételekkel bíró okiratok további részének elfogadása – semmiképpen nem vezetett az rPp. 196. §
(1)bekezdésének az ügy érdemére kiható és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezető megsértéséhez. [46] A felülvizsgálati eljárásban – a felülvizsgálati kérelem rendkívüli perorvoslat jellegéből következően – nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és felülmérlegelésének (BH2013.119., BH2002.29.), emiatt a jogerős ítélet akkor tekinthető megalapozatlannak a tényállás megállapítása körében és bírálható felül jogszabálysértés miatt az rPp.
  1. §-a alapján, ha a tényállás iratellenes, a bizonyítékok mérlegelésének eredménye okszerűtlen. A bizonyítékok mérlegelése abban az esetben tekinthető okszerűtlennek, ha az adott bizonyítékokból kizárt volt a másodfokú bíróság által elfogadott következtetés. Amennyiben a beszerzett bizonyítékok értékelésének eredményeként lehetséges volt, vagyis nem volt kizárt az adott tényállás megállapítása a logika szabályai szerint, az ítéleti tényállás nem bírálható felül, akkor sem, ha a felülvizsgálati eljárásban eljáró bíróság a bizonyítékok egybevetésével más ténybeli következtetésre jutna. A felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hiba, nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés pedig akkor állapítható meg, amennyiben a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülbírált ítélettől eltérő következtetésre lehetne jutni (BH2013.119., BH2006.403). [47] A jogerős ítéletnek nem volt a felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hibája, sem iratellenesség, sem nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés. Az ügyben másodfokon eljárt Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 12 bíróság a bizonyítékok összességének egybevetett értékelésével – amelynek során az rPp.
  2. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében megengedetten vette figyelembe az alperesek perbeli magatartását, a perben és a peren kívül tett nyilatkozataik, tényelőadásaik összhangba nem állítható alakulását, változását is – jogszabálysértés nélkül zárta ki a perbeli adásvételi jogügyletek létrejöttét a felfüggesztett hatályú adásvételi szerződések szerint, amelyekre az alperesek megállapíthatóan csak azt követően hivatkoztak a perben, hogy egyértelművé vált, a vételi joggyakorlással létrehozott szerződések létrejöttük ideje szerint a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c) pontjának hatálya alá tartoznak. Az alperesek újonnan tett előadása és az annak alátámasztására szolgáltatott bizonyítékok bizonyító erejét azonban nagymértékben lerontotta a nyilatkozataik tartalmában így előálló és elfogadható magyarázat nélkül maradt ellentmondás, amelyre a felperes következetesen hivatkozott a perben. [48] A fent részletezettek egyben azt is jelentik, hogy az alperesek felülvizsgálati kérelme az rPp. 206. §-ára, 3. §-ára, 164. §
(1)bekezdésére,
  1. §-ára alapított részében egyedül akkor lehetett volna eredményes és tette volna megállapíthatóvá a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ha az alperesek nemcsak az ítélet szűken vett indokait, de saját korábbi nyilatkozataikat is megcáfolják, kétségessé teszik a vételi joggyakorló nyilatkozataik bizonyító erejét, és feloldják a nyilatkozataik között mutatkozó – a másodfokú ítéletben részletesen bemutatott és elemzett – belső ellentmondásokat. Az alperesek minderre felülvizsgálati kérelmükben kísérletet sem tettek. [49] Leszögezi a Kúria, hogy a perben nem önmagában a peres felek közti adásvételi szerződésekkel – és az adós vagyontárgyainak a felszámolást röviddel megelőző átruházásával –, hanem az adásvételhez szervesen kapcsolódó beszámítási jognyilatkozatokkal együttesen merült fel az érvénytelenség kérdése: az adásvételi szerződések és a teljesítésük módjaként kikötött beszámítás együttes joghatásaként valósult meg a hitelezői igények fedezetét jelentő csődvagyon elvonása és az alperesek hitelezői igényének beszámítással a többi hitelezőt megelőző, előnyösebb kielégítése a következőkben részletezettek szerint, amelyre figyelemmel a felperes kötelezettként – illetve a beszámított tartozás jogosultjaként – nem volt ezért elzárható az alperesekkel szembeni jogvédelemtől. [50] Az rPtk. beszámításra vonatkozó általános szabályaihoz képest, amelyek közül az alperesek a
  2. §
(1)bekezdésére hivatkoztak is a felülvizsgálati eljárásban, a Cstv. 36. §
(1)és
(3)bekezdései a felszámolás során az adós követelésével szemben lehetséges beszámítást jelentősen korlátozzák: az adós követelésével szemben – számos egyéb feltétel mellett – alapvetően csak azok a követelések számíthatók be, akár perben kifogás keretében is, amelyeket a jogosult hitelezői igényként a felszámítási eljárásban szabályszerűen bejelentett és érvényesített. További feltétele adott esetben a beszámításnak, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontjában fennálljon, illetve hogy a felszámolás kezdő időpontját – vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését – követően nem került sor a követelés engedményezésére. [51] A hitelezői követelések felszámolás alatti beszámítását korlátozó további szabálya a Cstv.-nek a 49. §
(4)bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint az adós vagyonának felszámolás alatti értékesítésével tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél nem élhet beszámítással a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben. Egyetlen kivétel ez alól az a perben nem irányadó eset, ha az adós vagyonaként olyan lakóingatlan kerül értékesítésre, Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 13 amelynek ellenértékét a magánszemély vevő részben vagy egészben kiegyenlítette, de a tulajdonjog átruházására nem került sor a felszámolás elrendelése előtt. [52] A Cstv. előzőekben ismertetett rendelkezései értelmében az alperesek az adóssal szemben a vele kötött kölcsönszerződések alapján fennálló követeléseiket a felszámolási eljárásban hitelezői igényként kellett volna érvényesítsék az adóssal szemben, azonban követeléseik beszámítására az adóssal szemben nem lett volna törvényes lehetőség az adós vagyonának értékesítése során. [53] Az előzőekben kifejtettekből következően jogszabálysértés nélkül következtetett az ügyben másodfokon eljárt bíróság a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c) pontjában tételezett érvénytelenségi feltételek teljesülésére az ügyben, amelyek megvalósulását a fent vizsgáltakon túl az alperesek nem vitatták a felülvizsgálati eljárásban [rPp. 272. §
(2)bekezdés, 275. §
(2)bekezdés]. [54] A felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően, a
  1. január 29-én
  2. sorszámon érkezett beadványában a bíróság G.21.132/2016/
  3. számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt felhívása szerint pontosította a keresete ténybeli alapját – nem pedig magát a kereseti kérelmet – és tette egyértelművé, hogy mind a vételi joggyakorlás, mind a felfüggesztő hatályú megállapodások szerint támadja a felek adásvételi jogügyleteit. Nyilatkozata ezáltal nem volt az alperesek felülvizsgálati kérelmében előadott és a felperes korábban előterjesztett keresetétől eltérő tartalommal értelmezhető. A felperes keresete a ténybeli alapjára nézve vagylagosan megjelölt adásvételi jogügylet érvénytelenségére irányult az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására kiterjedően, amellyel szemben megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet eredményeként a kereseten való túlterjeszkedésre [rPp.
  4. §]. A felperes eredeti keresete szerint az érvénytelenség jogkövetkezményét az eredeti állapot helyreállításával kérte levonni, amelytől utóbb eltért és az érvénytelen jogügylet keretében megvalósult „jogtalan beszámítás” helyett, tartalmilag annak mellőzésével kérte a megjelölt összegekben az alperesek marasztalását. [55] A felperes érvénytelenségi keresete egyértelműen kiterjedt tehát az érvénytelenség konkrét jogkövetkezményére is, ezért arról a bíróság ítéletében rendelkezhetett, mégpedig mérlegeléssel, a felek kérelmétől akár eltérően is, mivel többféle jogkövetkezmény alkalmazásának lehetősége is felmerült a perben. A bíróságot az érvénytelenség alkalmazni kért jogkövetkezménye körében a felek kérelme nem kötötte, azoktól eltérő érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása mellett is dönthetett; döntésének egyedüli korlátja az volt – amelyet nem vitásan jelen ügyben nem sértett meg –, hogy nem alkalmazhatott olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozott [1/
  5. (VI. 28.) PK vélemény 2.,
  6. pontjai és a hozzájuk tartozó indokolás]. Kitér ugyanakkor a Kúria arra is, hogy a kérelemhez kötöttség eljárásjogi szabálya [Pp.
  7. §,
  8. §
(2)bekezdés] egyedül azt zárja ki, hogy a bíróság a felek alanyi jogaival rendelkezzen, azt azonban nem, hogy a bíróság a tényállás megállapítása körében olyan körülményeket is figyelembe vegyen, amelyekre a felek nem hivatkoztak [1/
  1. (VI. 15.) PK vélemény]. [56] Az ügyben eljárt ítélőtábla az érvénytelenség két elsődlegesen alkalmazandó és egyenrangú jogkövetkezménye közül az eset körülményeinek mérlegelésével foglalt állást, és így döntött az eredeti állapot helyreállítása helyett a szerződések érvényessé nyilvánításáról. Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 14 Mindehhez az érvénytelenséget hordozó ok kiküszöbölése érdekében helytállóan mellőzte az előzőekben már részletezettek szerint jogsértő beszámítást és kötelezte az alpereseket teljesítésre a felek szerződése szerint [rPtk.
  2. §
(2)bekezdés, 1/
  1. (VI. 28.) PK vélemény
  2. pont]. Nem tette megalapozatlanná az ítéletet és nem ütközött a döntés az 1/
  3. PJE jogegységi határozatba sem amiatt, hogy a szerződés érvényessé nyilvánításának és a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításának egymással egyenrangú lehetőségei közti mérlegeléshez nem állt egzakt adat a bíróság rendelkezésére azzal kapcsolatban, hogy a felek közti szerződés egyébként nem vitás teljesítését követően mi lett a felperes szolgáltatásának a sorsa. E körülmény a két összevetetett érvénytelenségi jogkövetkezmény közül az ügyben nem kizárta, hanem megalapozta a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperesek kötelezését a beszámítás hiányában teljesítés nélkül maradt ellenszolgáltatásuk szerint. [57] Rögzíti végül a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem érvelésétől eltérően nem vezetett az indokolási kötelezettség megsértéséhez [rPp.
  4. §
(1)bekezdés], hogy a jogerős ítélet nem tért ki külön a bizonyítékok értékelése körében a kizárt okiratokkal egyező tartalmú, tehát értelemszerűen azonos okból mellőzött tanúvallomások félretételére. Tévesen hivatkoztak az alperesek az iratbeszerzés nehézségére és e körülmény értékelésének elmaradására is: az ítélőtábla ugyanis – helyesen – nem az alperesek iratszolgáltatása, hanem a tényelőadásuk körében tapasztalt és állapított meg a már ismertettek szerint aggályos körülményeket, fel nem oldott ellentmondásokat. [58] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [59] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége miatt az alperesek az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése, 82. §
(2)bekezdése szerint megfizetni kötelesek a felperes felülvizsgálati eljárási költségét. Az ügyvédi munkadíj áfát is magában foglaló összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, illetve a 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. [60] Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. július
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró Kúria VII.Gfv.30.245/2020/13 A kiadmány hiteléül: 15

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.