Fkf.259/2020/40 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősíti. Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 18.000.- (tizennyolcezer) forint összegre vagyonelkobzást rendel el. terhelt3 III. r. vádlott cselekményét társtettesként elkövetettnek minősíti. Az előzetes fogvatartás adatait akként pontosítja, hogy Terhelt1 I. r. vádlott

1. február
2. napjától
3. február
4. napjáig őrizetben,
5. február
6. napjától
7. november
8. napjáig előzetes letartóztatásban volt,
9. november
10. napjától állt lakhelyelhagyási tilalom alatt fk. terhelt2 II. r. vádlott
11. február
12. napjától
13. február
14. napjáig őrizetben,
15. február
16. napjától
17. november
18. napjáig előzetes letartóztatásban volt,
19. november
20. napjától állt lakhelyelhagyási tilalom alatt. A BRFK Felderítő Főosztály Vizsgálati Osztály által 01000/318/
21. bü. számon lefoglalt, és P-11/
22. szám alatt kezelt 181.000.- forintot a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bl.00812/2020/
23. számon vételezte be. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 2 A BRFK Felderítő Főosztály Vizsgálati Osztály által 01000/318/
24. bü. számon lefoglalt, és P-10/
25. szám alatt kezelt 400 eurot a Magyar Államkincstár Bü.
26. számon vételezte be. A BRFK Felderítő Főosztály Vizsgálati Osztály által 01000/318/
27. bü. számon lefoglalt, és a lefoglalt tárgyakról szóló összesített bűnjeljegyzék 1-
28. tételszám alatti bűnjeleket a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bj.1227/
29. számon vételezte be. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. r., terhelt4 IV. r. és terhelt5 V. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 50.320.-(ötvenezerháromszázhúsz) bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság tájékoztatja fk. terhelt2 II. r. vádlottat, hogy kártalanítás jár a letartóztatásért, valamint az elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította, és vele szemben kizárólag próbára bocsátást alkalmazott. A kártalanítási igény a kártalanítást igénylő választása szerint egyszerűsített kártalanítási eljárásban vagy kártalanítási perben érvényesíthető. A kártalanítási igény fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesíthető. A kártalanítási igényt az állammal szemben kell érvényesíteni. A kártalanítást igénylő a kártalanítást megalapozó határozat vele történő közlésétől számított egy éven belül érvényesítheti a kártalanítási igényét. E határidő elmulasztása jogvesztő. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Főügyészség az Fk.1566-140/
30. számú vádiratában [2] - Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a Btk.
31. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette, Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 3 [3] - fk. terhelt2 II. r. és terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, [4] - terhelt4 IV. r. vádlottal szemben a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer-kereskedelem vétsége és a Btk. 178. §

(6)bekezdésébe ütköző kábítószer birtoklása vétsége, [5] - terhelt5 V. r. vádlottal szemben a Btk. 177. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, [6] - Terhelt6 VI. r. vádlottal szemben a Btk. 178. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett kábítószer birtoklása vétsége miatt emelt vádat. [7] A Fővárosi Törvényszék a

1. november
2. napján kelt és aznap jogerőre emelkedett 8.Fk.198/2019/
3. számú ítéletében Terhelt6 VI. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett kábítószer birtoklása vétsége [Btk.
4. §

(1)és

(6)bekezdés] miatt megrovásban részesítette. [8] A Fővárosi Törvényszék a

1. október
2. napján kelt 8.Fk.198/2019/
3. számú ítéletében [9] - Terhelt1 I. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk.
4. §

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés] és kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 177. §

(1)bekezdés

1. a)pont II. fordulat,
2. b)pont II. fordulat] miatt halmazati büntetésül 6 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből a kétharmad rész kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a szabadságvesztés büntetésbe Terhelt1 I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. [10] - Fk. terhelt2 II. r. vádlottat kábítószer-kereskedelem vétsége [Btk. 176. §

(1)bekezdés II. fordulat,

(5)bekezdés a) pont] és kábítószer birtoklása vétsége [Btk. 178. §

(6)bekezdés] miatt 1 év 6 hónapra próbára bocsátotta, megállapította, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. [11] - terhelt3 III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat] miatt 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, a III. r. vádlott a szabadságvesztésből annak végrehajtása esetén legkorábban a kiszabott büntetés kétharmad részét követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 4 [12] - terhelt4 IV. r. vádlottat kábítószer birtoklása vétsége [Btk. 178. §

(6)bekezdés] miatt megrovásban részesítette, míg őt az ellene kábítószer-kereskedelem vétsége [Btk. 176. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. [13] - terhelt5 V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem vétsége [Btk. 176. §

(1)bekezdés II. fordulat,

(5)bekezdés a) pont] és kábítószer birtoklása vétsége [Btk. 178. §

(6)bekezdés] miatt 1 évre próbára bocsátotta. [14] - Rendelkezett továbbá a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költség viseléséről. [15] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést [16] - Terhelt1 I. r. vádlott terhére, anyagi jogszabálysértés, téves minősítés miatt, a kiszabott szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása érdekében, [17] - fk. terhelt2 II. r. vádlott terhére, anyagi jogszabálysértés, téves minősítés miatt, intézkedés helyett végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, [18] - terhelt3 III. r. vádlott terhére, anyagi jogszabálysértés, társtettesi alakzat megállapítása és szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, [19] - terhelt4 IV. r. vádlott terhére, ténybeli és anyagi okból, a felmentő rendelkezés ellen, bűnösség megállapítása, intézkedés helyett végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, [20] - terhelt5 V. r. vádlott terhére, anyagi jogszabálysértés, törvénysértő minősítés miatt és intézkedés helyett szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében. [21] Az ítélet ellen fellebbezést jelentett be továbbá annak kihirdetésekor Terhelt1 I. r. vádlott és védője a teljes ítélet ellen, illetve terhelt3 vádlott védője három munkanapon belül a büntetés enyhítéséért. [22] Az ítéletet fk. terhelt2 II. r. vádlott és védője, terhelt4 IV. r. vádlott és védője, valamint terhelt5 V. r. vádlott és védője tudomásul vették. [23] A Fővárosi Főügyészség Fk.1566/2017/150. számon benyújtott fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A Terhelt1 I. r. vádlott által használt lakásban a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó mennyiségű, a tanúvallomások, és vádlotti terhelő vallomások alapján megállapíthatóan kereskedési célból megszerzett több fajtájú kábítószert foglalt le a nyomozó hatóság. A rendszeres haszonszerzésre törekvés részben a folyamatból, részben nyomozási vallomásából is kétséget kizáróan megállapítható. Ezen cselekmény mellett általa is tudottan kiskorú barátnőjének, fk. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 5 terhelt2 II. r. vádlottnak is adott át fogyasztásra, illetve a kiskorú bevonásával legalább egy esetben csekély mennyiséget meg nem haladó mennyiségű kábítószert – 10 db ecstasy tablettát – értékesített. Álláspontja szerint Terhelt1 I. r. vádlott cselekménye egységesen a Btk. 177. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntetteként minősül akkor is, ha részben nagykorú, részben kiskorú részére, vagy bevonásával történik a kereskedői magatartás, a minősítést az összegzett kábítószer mennyiség határozza meg. A folyamatosan végzett kereskedői elkövetési magatartás - amely ismétlődő átadások folyamatából tevődik össze – részcselekményei azon esetek mikor részben a kiskorúnak fogyasztásra, részben a kiskorú bevonásával más személy részére továbbértékesítésre történik az átadások sorozata. Ugyanazon elkövetési tárgy is egybefűzi ezen cselekményeket a mennyiség összegzésével. A büntetés kiszabásakor Terhelt1 I. r. vádlott esetében további súlyosító körülmény a mennyiségi határon túl, hogy számos különböző fajtájú kábítószerrel is kereskedett, illetve a társtettesi elkövetés. Az elsőfokú bíróság által kiszabott tartamú büntetés az irányadó középmértéktől indokolatlanul eltér, nyomatékos enyhítő körülmény pedig nem állapítható meg Terhelt1 I. r. vádlott javára. [24] Fk. terhelt2 II. r. vádlott cselekményénél figyelembe vehető bizonyítékok elsősorban a II. r. vádlott és terhelt5 vallomásai, a közöttük lefolytatott chat beszélgetés tartalma, tanú1 és Terhelt6 vallomásai. terhelt5 vallomása szerint a II. r. vádlottat azzal hívta, hogy van egy barátja, aki 10 db ecstasy bogyót szeretne egy buliba vinni. Ez egybehangzó Terhelt6 azon állításával, mely szerint tanú1 egy buli előtt akart ecstasyt szerezni. Az elsőfokú bíróság is megállapította indokolásában, hogy ez a mennyiség meghaladja egy személy egyszeri fogyasztási adagját. Kiemelte fk. terhelt2 2017. február 11. napján tett gyanúsítotti vallomását, melyben elmondta, hogy terhelt5 az ő és - többes számot használva - Terhelt1 segítségét kérte. Vallomása 8. oldalán elmondta: „A srác akinek eladtam a 10 bogyót nem mondta, hogy mire kell neki. Sejtésem van róla, hogy a haverjainak vitte, mert minek kellene egy embernek 10 bogyó egy estére, de nem mondott semmit amúgy.” Elmondta továbbá, hogy tanú1 hívta őt aznap este tartson vele a buliba. Mindezek alapján az ügyészség szerint az állapítható meg, hogy fk. terhelt2 abban a tudatban értékesített az I. r. vádlott által forgalmazott kábítószerekből, hogy azt a tőle vásárló személy nem csak saját magának, hanem esetlegesen más személyeknek is vásárolja meg. Vallomása szerint ebbe legalább belenyugodott, ami a forgalomba hozatali cselekmény eshetőleges szándékú elkövetését teszi megállapíthatóvá a terhére, ezért magatartása nem átadás, hanem a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer kereskedelem bűntette. Kereskedői részcselekményt valósított meg, amikor az általa is tudottan rendszeresen kereskedő Terhelt1 I. r. vádlott által forgalmazási célból megszerzett kábítószerből maga is forgalomba hozott haszonszerzési céllal, így ezen egyszeri cselekményével a kereskedelmi tényálláson belüli magatartást tanúsított, a kábítószer kereskedelem társtettese. Ezzel halmazatban a szubszidiaritás okán a kábítószer birtoklás vétsége nem állapítható meg. A fiatalkorúval szemben – aki korábban már büntetőeljárás hatálya alatt állt ugyanilyen bűncselekmény miatt – felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása és pártfogó felügyelet megállapítása indokolt. [25] terhelt3 III. r. vádlott lakótársi viszonyuk, és az alapján, hogy maga is rendszeres kábítószer-fogyasztó volt, tisztában kellett legyen Terhelt1 I. r. vádlott kereskedői cselekvőségével. A rendőri intézkedést megelőzően is járt a közösen használt lakásban, míg az intézkedés során a lakás nappali szobájában látható helyen volt az egyébként is jelentős mennyiségű kábítószer, fk. terhelt2 II. r. vádlott vallomása alapján megállapítható, hogy Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 6 feltűnő gyakorisággal érkeztek a lakásba az I. r. vádlott vásárlói. Rendszeresen ő irányította Terhelt1hez tanú2t, a vásárolt mennyiséget, árat, az átvétel idejét, helyét minden esetben terhelt3 III. r. vádlott közvetítésével egyeztette tanú2 az I. r. vádlottal. A rendszeres közreműködés annak tudatával, hogy az I. r. vádlott kereskedői tevékenységet folytat, nem bűnsegédi magatartás, hanem a kereskedői magatartás részcselekménye, így cselekménye társtettesi alakzatként értékelendő, mely amellett, hogy az elkövetést megelőzően

1. és
2. években is kábítószer birtoklása miatt került sor elítélésére, a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának felemelését és a felfüggesztő rendelkezés mellőzését indokolja. [26] terhelt4 IV. r. vádlott neve, szerepe az eljárásban fk. terhelt2 II. r. vádlott e körben következetes terhelő vallomása alapján merült fel a nyomozás során. A fiatalkorú vádlott az eljárás során saját cselekvőségére is beismerő vallomást tett, terhelte a vele párkapcsolatban álló Terhelt1 I. r. vádlottat is. Az eljárás során terhelt4ot fk. terhelt2 II. r. vádlott következetesen terhelte azzal, hogy rendszeresen adott át legalább egy fajta kábítószert, egy esetben mennyiségi megjelöléssel. A rendszerességet alátámasztja a híváslista alapján megállapított rendszeres hívásforgalmazás terhelt4 és Terhelt1 vádlottak között. Ugyanakkor következetes terhelő vallomását a hamis vádra vonatkozó figyelmeztetés tudatában tartotta fenn a fiatalkorú, azt a bírósági eljárás során sem próbálta visszavonni. Arra adat nem merült fel, olyan okot terhelt4 sem hozott fel, hogy bármilyen okból fk. terhelt2 II. r. vádlott neheztelt volna rá. A több esetben történt kábítószer átadásra fk. terhelt2 II. r. vádlott vallomása következetes, a mennyiségi illetve az esetleges haszonszerzési részletek tekintetében a vádirati tényállás a minimálisan megállapítható mennyiséget és minősítést vette alapul. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a más vonatkozásban elfogadott és tényállások megállapításának alapjául hitelesnek tartott terhelti vallomást fk. terhelt2 II. r. vádlott állításainak elvetése során. [27] terhelt5 V. r. vádlott cselekménye nem a közömbös személy megszerzéséhez, hanem az általa is tudottan kereskedő Terhelt1 I. r. vádlott, illetve a fk. terhelt2 II. r. vádlott által forgalomba hozatallal megvalósított kábítószer-kereskedelem bűntettéhez igazodik minősítésében. Az V. r. vádlott tisztában volt fk. terhelt2 II. r. vádlott kiskorú voltával, maga biztatta fk. terhelt2 II. r. vádlottat a saját haszonszerzésére, így szándéka kiterjedt arra, hogy az ügyletben fk. terhelt2 II. r. vádlott is részt vesz, míg esetében a forgalomba hozatali legalább eshetőleges szándékot a nyomozás során tett tanúvallomása támasztja alá. A súlyosabb minősítés megállapítása folytán intézkedés helyett szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt. [28] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.263/2020/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [29] A bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat terjedelme valamennyi vádlottra a Be.
4. §

(1),

(2)és

(10)bekezdése értelmében teljes. A törvényszék a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel a perrendi szabályokat megtartva járt el. [30] A Be. 592. §

(2)bekezdés c) pont szerinti részleges megalapozatlanság terhelt4 IV. r. vádlottat érintően az ítélet [21] bekezdésben található, mert ellentétes a bíróság által Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 7 lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával a vádlott elkövetői magatartása bizonyítatlanságára tett megállapítás. Ez azonban a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pont és

(3)bekezdés alapján az iratok tartalma alapján a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető és a tényállás a másodfokú felülbírálatra alkalmassá tehető. [31] Fk. terhelt2 II. r. vádlott vallomásaiban terhelt4 IV. r. vádlott szerepével kapcsolatos részek mindvégig terhelőek voltak a tekintetben, hogy terhelt4 IV. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlott egyik rendszeres beszerzési forrása volt, így többek között a konkrétan említett egy alkalmat tekintve is. A rendszerességet alátámasztják az ítélet [92] bekezdés utolsó mondatában a híváslisták elemzésének adatai, miszerint terhelt4 IV. r. vádlott és Terhelt1 I. r. vádlott között 235 hívás volt és az elfogás napján is volt forgalmazás közöttük. Fk. terhelt2 II. r. vádlott terhelt4 IV. r. vádlottra tett terhelő vallomását a hamis vádra vonatkozó figyelmeztetés után is fenntartotta és azt tárgyaláson sem vonta vissza. Arra nem merült fel adat, hogy a vádlottak között haragos viszony lett volna, vagy bármi érdekeltségre okot adó körülmény motiválhatta fk. terhelt2 II. r. vádlottat terhelt4 IV. r. vádlottra terhelő nyilatkozatai megtételében. A több esetben történt kábítószer átadásra vonatkozó következetes fk. terhelt2 II. r. vádlotti vallomásból a vádirati tényállás a minimálisan megállapítható mennyiséget és minősítést vette alapul. Az ügyészség szerint a törvényszék terhelt4 IV. r. vádlott tevékenységének megítélésekor tévesen értékelte fk. terhelt2 II. r. vádlott vallomását, annak iratszerű figyelembevétele és azzal összefüggésben a híváslisták adatai együtt terhelt4 IV. r. vádlott vád szerinti bűnösségét megalapozzák. A másodfokon helyesbített tényállás alapján terhelt4 IV. r. vádlott kereskedői magatartású cselekményének elkövetésére is okszerű következtetés vonható. [32] A cselekmények jogi minősítése a vádirati minősítések szerint helyes, szemben az elsőfokú ítéletben megállapított ettől eltérő minősítésekkel. Az Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ügyésznek a perbeszédében és az ítélet elleni fellebbezése írásbeli indokolásában részletesen kifejtett érveit fenntartotta. [33] A törvényszék a bűnösségi körülményeket csaknem hiánytalanul vette számba. Terhelt1 I. r. vádlott esetében további súlyosító körülmény, hogy számos különböző fajtájú kábítószerre vonatkozik a kereskedése, amelyből az következik, hogy a fogyasztók szélesebb körét célozta meg a terjesztői magatartása. Emellett a társas elkövetés is súlyosít, mert a terjesztésbe fk. terhelt2 II. r. vádlottat és terhelt3 III. r. vádlottat is bevonta. Terhelt1 I. r. vádlott terhére megállapítható és különösen a főváros területén jelentősen elszaporodott kiemelten társadalomra veszélyes bűncselekményért a büntetési tétel alsó határát egy évvel meghaladó tartamú szabadságvesztés az irányadó középmértéktől a vádlott javára – nyomatékos enyhítő körülmény hiányában - indokolatlanul eltér, nem alkalmas a büntetés céljának elérésére, annak súlyosítása indokolt. [34] Fk. terhelt2 II., terhelt4 IV. és terhelt5 V. r. vádlottak cselekményeinek helyes minősítése mellett a velük szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedések szintén nem szolgálják kellően a büntetési célokat, esetükben a belső arányosság megtartásával végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt azzal, hogy a II. r. vádlott a felfüggesztés próbaideje alatt pártfogú felügyelet alatt áll. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 8 [35] terhelt3 III. r. vádlott esetében a végrehajtásában felfüggesztés mellőzését és a szabadságvesztés mértékének felemelését az támasztja alá, hogy terhére a társtettesi elkövetés állapítható meg és korábban két esetben, 2016-ban és 2017-ben is jogerősen elítélték kábítószerre elkövetett bűncselekményért, ezek közül egy büntetőeljárásnak a hatálya alatt is állt a jelen elkövetéskor. [36] Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek azzal a pontosítással, hogy az ítélet 3. oldalán az alulról 4. bekezdésében olvasható 400 euro elírás, 500 euro a helyes az ítélet [73] és [148] bekezdésben írtaknak megfelelően. [37] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék 8.Fk.198/2019/61. számú ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a tényállás helyesbítését követően változtassa meg akként, hogy [38] - terhelt4 IV. r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 176. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő csekély mennyiségű kábítószer átadásával elkövetett kábítószer-kereskedelem vétségében is, [39] - Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. és terhelt5 V. r. vádlottak cselekményeinek jogi minősítését a vádirati jogi minősítések szerint állapítsa meg, [40] - valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott joghátrányát a fentiekben kifejtettek szerint súlyosítsa, [41] - az elkobzásra vonatkozó rendelkezés elírását javítsa ki. [42] Egyebekben az elsőfokú ítélet Be. 605. §

(1)bekezdése alapján történő helybenhagyására tett indítványt. [43] Az I. r. vádlott védője

1. június
2. napján érkezett írásbeli beadványában tárgyalás kitűzését és bizonyítás felvételét indítványozta. Álláspontja szerint a törvényszék bizonyítás nélkül állapította meg, hogy a Budapest VII. kerület cím
3. ajtószám szám alatti lakás helyiségeit ki használta, melynek azért van jelentősége, mert a nappaliban talált kábítószergyanús anyagokat és mérleget Terhelt1, míg a hálószobában talált kábítószergyanús anyagot és mérleget terhelt3 tulajdonának tekintette anélkül, hogy bizonyítást folytattak volna arra, hogy melyik helyiséget használták közösen és melyiket kizárólagosan. Mindezek tisztázására indítványozta kihallgatni Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. vádlottakat és beszerezni a bérleti szerződést. [44] Bizonyítás felvételét indokolja álláspontja szerint annak tisztázása is, hogy Terhelt1 I. r. vádlottnak volt-e a legelső kihallgatásakor meghatalmazott védője, mivel az arról készült jegyzőkönyv szerint meghatalmazott védőjét értesítették szabályszerűen, ellenben a nyomozati iratok
4. oldalán védő kirendelő határozat található, illetve a nyomozati iratok
5. oldalán lévő feljegyzés szerint a kirendelt védőt értesítették. Nem lelhető fel azonban a védőnek a kirendelő végzés megküldésének módját és időpontját rögzítő irat. A kirendelő Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 9 határozat nem tartalmazza a gyanúsított fogvatartásának helyét és a tervezett kihallgatásának időpontját és helyszínét. Amennyiben valóban meghatalmazott védője volt a terheltnek, az első kihallgatásáról készült jegyzőkönyv bizonyítékként nem értékelhető, mert az az eljárási jogainak lényeges korlátozásával készült. Ezért indítványozta tanú8 tanúkénti kihallgatását a körben, hogy Terhelt1 I. r. vádlott első kihallgatásakor volt-e meghatalmazott védője, ha igen ki volt, szabályszerűen értesítették-e a kihallgatásról és erről okirat rendelkezésre áll-e. [45] Indítványozta továbbá a
6. február
7. napján házkutatást végző rendőrök tanúkénti kihallgatását a házkutatás menetének szabályszerű lefolytatása tisztázása érdekében. Kifogásolta, hogy - a jegyzőkönyvet vezető személye nincs megjelölve, - a gyanúsított annak utolsó odaát nem írta alá, - nem tűnik ki, hogy miért szerepel benne számolatlan mennyiség megjelölés, - egyes tételszámok alatt több dolgot is lefoglaltak és nem tisztázott, hogy ezek a későbbiek során milyen tételszám alatt kerültek vizsgálatra, ezért a jegyzőkönyvnek nincs bizonyító ereje, mert az tiltott módon felvett, ezért azt ki kell rekeszteni a bizonyítékok közül. [46] Az intézkedő rendőrök kihallgatását indokolja az is, hogy tisztázni kell, hogy a tanú2tól lefoglalt kábítószert tartalmazó nejlonzacskóról miért nem rögzítettek ujjlenyomatot. [47] Kifejtette, hogy az ítélet megalapozatlan, mert a tényállás hiányos és téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. Hiányosságként jelölte meg, hogy a tényállás nem tartalmazza, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott mielőtt megismerte volna Terhelt1t, lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés és csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljára megszerzéssel elkövetett kábítószer birtoklása vétsége miatt eljárások indultak ellene, tehát megismerkedésük előtt a II. r. vádlott már fogyasztott kábítószert. [48] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. vádlottak vallomásai következetlenek, ez a védő szerint azt jelenti, hogy azokat bizonyítékként értékelni nem lehet. Terhelt6 és tanú1 nem tett terhelő vallomást Terhelt1re. tanú2 vallomása hiteltelen, ugyanis előadása szerint 2-3 hónapon keresztül terhelt3nak mondta meg, mennyi kábítószert szeretne, vele egyezett meg az árban, de a kábítószert az I. r. vádlottól vette át, akivel egyetlen egyszer sem beszélt telefonon, a nevét sem ismerte. Ilyen kábítószer értékesítés nyilvánvalóan nem létezik, előadása életszerűtlen. Az elsőfokú bíróság által felsorolt okiratok közül egyetlen sem tartalmaz közvetlenül Terhelt1 I. r. vádlott kábítószer forgalmazói tevékenységére, haszonszerzési célzatára bizonyítékot, a házkutatási jegyzőkönyv kirekesztése miatt nincs olyan bizonyíték, mely a kereskedést alátámasztaná. Az önmagukban felhasználhatatlan, pontatlan, ellentmondásos terhelő vádlott társi vallomások szintén nem elegendőek. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 10 [49] A II. r. vádlott védője az ügyészség fellebbezésére tett észrevételében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az iratok alapján az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat beszerezte, ismertette, azokból fk. terhelt2 II. r. vádlott bűnösségére és cselekményének jogi minősítésére vonatkozóan megalapozott következtetést vont le. Ezáltal fk. terhelt2 II. r. vádlott esetében – figyelemmel az ítéleti jogi minősítésre is – helyesen alkalmazott intézkedés az elkövetett bűncselekmények súlyával, valamint az enyhítő- súlyosító körülményekkel arányban áll, melyeket egyébként a perbíróság helyesen vett számba. [50] A vádiratban fk. terhelt2 II. r. vádlottat az ügyészség a Btk.
8. §

(1)bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettével vádolta, melyet kizárólag arra a tényre alapozott, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlott barátnője volt. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság azt a megállapítást tette, hogy ez még nem mutat abba az irányba, hogy az I. és II. r. vádlott a bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították volna meg. Fk. terhelt2 II. r. vádlott esetében kizárólag a tanú1nak, mint fogyasztónak eladott 10 db extasy tabletta eladása volt bizonyítható, ami legfeljebb a kábítószer átadását kimerítő cselekmény. A kábítószerkereskedelem bűntettének vonatkozásában hivatkozott az 1/

1. számú BJE határozatban és az 57/
2. BK véleményben foglaltakra, melyek alapján fk. terhelt2 II. r. vádlott terhére nem állapítható meg a kereskedelem, mint elkövetési magatartás, ugyanis a vádlott kizárólag egy alkalommal adott át, a csekély mennyiség felső határát meg nem haladó totál- hatóanyag tartalmú MDMA-t tartalmazó anyagot. A védői álláspont szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette fk. terhelt2 II. r. vádlott magatartását. Az ügyészség az eltérő minősítésre vonatkozóan bizonyítékot nem jelölt meg, valamint fk. terhelt2 II. r. vádlott pontosan körülírt elkövetési magatartását sem tartalmazta a vádirat. [51] A bíróság enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, a vádlott teljes körű beismerését, továbbá, hogy mindkét általa elkövetett bűncselekmény csekély tárgyi súlyú, ami már önmagában is szükségtelenné tett a büntetés kiszabását. Az elsőfokú bíróság helytállóan vont le következtetést arra vonatkozóan is, amikor az ítéletben nyomatékos enyhítő körülményként említette, hogy a vádlott egyébként rendezett életkörülmények között él, a vádbeli időszak csupán egy kisiklás volt, mely családi okokra vezethető vissza, azóta nem került szembe a törvénnyel. Ezen körülmények – az elkövetett bűncselekményekkel szembeállítva is – a fiatalkorú vádlott személyiségében bekövetkezett, és az elrendelt pártfogó felügyeletre is figyelemmel a jövőben továbbra is minden bizonnyal helyes irányba fejlődő, büntetőjogilag is értékelendő pozitív változásokat tükrözik, mely álláspontja szerint nem összeegyeztethetőek az ügyészi átiratban foglalt súlyosításokkal. [52] Minderre tekintettel a II. r. vádlott védője indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék 8.Fk.198/2019/

1. számú ítéletét hagyja helyben. [53] A III. r. vádlott védője a fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le, annak eredményét körültekintő mérlegelés alapján, részletes és követhető, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelő indokolás mellett állapította meg. Ennek megfelelően helyesen rögzítette, hogy terhelt3 III. r. vádlott által kifejtettek tettesi magatartásként nem értékelhetők. terhelt3 III. r. vádlott kizárólag egy Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 11 személlyel, tanú2ral hozható kapcsolatba, közvetítői szerepe rendkívül csekély, lényegében az egymásnak való bemutatásra korlátozódik. tanú2 aggálytalan vallomása alapján a kábítószer és a vételár átadása során terhelt3 nem volt jelen, a megrendeléseket nem ő bonyolította le, s megállapításra került, hogy a vételárból sem részesült. [54] terhelt3 III. r. vádlott nem köthető a Terhelt1 által bonyolított egyéb kereskedelemhez, a házkutatás során megtalált eszközökhöz és kábítószerekhez, semmilyen nyeresége nem származott a tárgyi bűncselekményből. Kábítószerrel kereskedésnek minősíthető tevékenységet terhelt3 III. r. vádlott nem valósított meg; nem vett részt a kábítószer csomagolásában, tárolásában, szállításában, elosztásában vagy más hasonló magatartásban; a haszonszerzésre törekvés esetében fel sem merül, haszonhoz ténylegesen nem jutott. [55] A büntetés kiszabása során értékelt körülmények körében kiemelte, hogy az egyik ítélet alapját képező cselekmény – kábítószerrel visszaélés vétsége – elkövetési ideje
2. év, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól a vádlott
3. év február hónapjában mentesült. A másik elítélés kábítószer birtoklása miatt történt, az elkövetési idő ez esetben is megelőzi a tárgyi cselekményeket. Álláspontja szerint annak is van jelentősége, hogy a korábbi cselekmények a kábítószer saját fogyasztásához, nem pedig harmadik személyekhez való eljutásának segítéséhez kapcsolódtak. terhelt3 III. r. vádlott élete rendeződött, állandó, legális jövedelme van, kábítószerrel nem él, büntetőeljárás nem indult vele szemben. Az elsőfokú bíróság az időmúlást enyhítő körülményként figyelembe vette indokolása szerint, nem értékelte azonban kellő súllyal a tényt, hogy a vádlott a társadalom hasznos tagjaként jogkövető életmódot folytat. Az eljárás során terhelt3 III. r. vádlott együttműködő magatartást tanúsított, feltáró jellegű vallomást tett a bírósági szakban. Cselekménye csekély súlyú, szerepe tanú2 kábítószerhez jutásában minimális volt, a jelen eljárásban való érintettsége lényegében egyetlen rossz döntésnek – a két érintett egymásnak való bemutatása – tulajdonítható. [56] A szabadságvesztés felfüggesztése esetén a vádlott csupán a próbaidő leteltének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, amely nehezíti egzisztenciális előrelépését, a büntetett előélet a Ptk. 3:
4. §

(4)bekezdése alapján akadályozza abban, hogy vállalkozást indítson, vagy meglévő cégnek a vezető tisztségviselője legyen. Hasonlóképp akadályozza a büntetett előélet más munkaviszony létesítésében. Ezért indítványozta a Be. 606. §

(1)alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatni, terhelt3 III. r. vádlottal szemben szabadságvesztés büntetésnél enyhébb büntetést kiszabni, illetőleg a szabadságvesztés büntetést és a felfüggesztés próbaidejét legfeljebb egy évben meghatározni. [57] A IV. r. vádlott védője az ügyészség fellebbezésére tett észrevételében kifejtette, hogy az ügyészi fellebbezés nem megalapozott. A bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása az elsőfokú bíróság feladata. Amennyiben ezen kötelezettségének eleget tesz és ítéletének indokolásában mérlegelő tevékenységéről a logika szabályainak megfelelően számot ad, úgy a másodfokú bíróság a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára vonatkozó szabály folytán eltérő ténymegállapítást nem állapíthat meg. A Fővárosi Törvényszék törvényi kötelezettségének eleget tett, a bizonyítást kellő alapossággal folytatta le, az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte és azokat megfelelően vonta értékelési körébe. A határozat a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt hibáktól mentes, a tényállás megalapozott, irányadó a másodfokú eljárás során is. Az elsőfokú bíróság indokolási Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 12 kötelezettségének is eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokról a logika szabályainak megfelelően számot adott. A telefonhívások nem jelentenek bűnös kapcsolatot annál is inkább, mert azok tartalma, hossza, időintervalluma nem ismert. Fk. terhelt2 II. r. vádlottnak a többi terhelttel és önmagával is ellentétes, zavaros vallomását is megfelelően, helyesen mérlegelte az elsőfokon eljáró bíróság. Az ügyészi fellebbezés az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, ezért - a tényállás megalapozottságára tekintettel - a felülmérlegelés tilalma folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. terhelt4 IV. r. vádlott kábítószer kereskedelem bűntettében történő felmentése és a fogyasztói típusú elkövetés minősítése tehát törvényes. A Fővárosi Törvényszék a büntetéskiszabási körülményeket helyesen tárta fel, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Mindezekre tekintettel a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék 8.Fk.198/2019/

1. számú ítéletének helybenhagyását indítványozta. [58] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában, a II. és IV. r. vádlottak védői az írásbeli észrevételükben, a III. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakkal egyező indítványt tett. [59] Az I. r. vádlott védője korábban eljárt meghatalmazott védő által benyújtott fellebbezés indokolásban előterjesztett bizonyítási indítványokat is előterjesztette. Álláspontja szerint szükséges - bizonyítani a házkutatási jegyzőkönyv felvételénél intézkedő rendőrök kihallgatása útján azt, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak azokat az adatokat tartalmazzák-e, amik az eljárási cselekménynél megtörténtek. Ebben a körben pontosítani kell azt, hogy mi az, ami kétséget kizáróan elfogadható. Eredménytelenség esetén indítványozta a jegyzőkönyv kirekesztését a bizonyítékok köréből, - bizonyítani a nyomozó hatóság megkeresésével, hogy terhelt3 kihallgatásának idején tanú6 nevű személy dolgozott-e és terhes volt-e. Amennyiben dolgozott, akkor terhelt3 vallomásából azt kell értékelni, hogy nem tudott Terhelt1 kábítószer-kereskedői tevékenységéről, ami szintén elvesz egy bizonyítékot az I. r. vádlottat terhelő adatok közül. Ha nem dolgozott ilyen személy, akkor kérte ezt akként értékelni, hogy terhelt3 nem szavahihető, így a Terhelt1re terhelő vallomásrészei nem elfogadhatók, - fk. terhelt2 II. r. vádlott kihallgatása útján a vallomásában szereplő ellentmondások feloldása, amennyiben megtagadja a vallomástételt, akkor vallomásából a Terhelt1re terhelő vallomásrészeinek kirekesztését kérte, - kihallgatni Terhelt1 I. r. vádlott első kihallgatásánál jelenlévő eljárókat a körben, hogy rendelkeznek-e bármilyen szaktudással a befolyásolt állapot felismeréséhez, vagy kizárólag a tapasztalataikra hagyatkoztak a befolyásmentesnek vélt terhelt kihallgatásakor. [60] Az I. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakon túl kifejtette, hogy az ítélet részbeni megalapozatlanságát nem csak a tényállás hiányossága és téves ténybeli következtetései, hanem iratellenes megállapításai is eredményezik. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V [61] 13 Iratellenességként kiemelte a tényállás - [12] bekezdésében fogalt megállapításokat, ugyanis ezen tények tekintetében nincs bizonyíték, - [14] bekezdésben, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott ebben az időszakban maga is fogyasztott kábítószert, amelyet Terhelt1től szerzett be, ugyanis erre kizárólag a II. t. vádlott következetlen vallomása áll rendelkezésre, melyet az egyéb bizonyítékok nem támasztottak alá, - [15] bekezdésben, hogy terhelt3 III. r. vádlott is havonta 1-2 alkalommal kapott Terhelt1 I. r. vádlottól kábítószert, mivel ezt kizárólag III. r. vádlott vallotta, akinek érdeke volt, hogy terhelő vallomást tegyen az I. r. vádlottra és saját magát mentse, - [18] bekezdésben az a megállapítása, hogy a 10 db ecstasy tablettát fk. terhelt2 II. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlottól szerezte be, mivel egyrészt semmilyen adat nincs róla, hogy a Terhelt1 tudott volna erről az üzletről, a II. r. és V. r. vádlott közötti rögzített beszélgetésből egyértelmű, hogy fk. terhelt2 akart üzletet csinálni, mert szórakozni akart menni és ezen keresett volna 5000 forintot. [62] Téves ténybeli következtetéssel állapította meg a bíróság, hogy - a lefoglalt kábítószerek Terhelt1 I. r. vádlotté voltak, illetve, hogy a lefoglalt kábítószereket továbbértékesítés céljából tartotta, - Terhelt1 I. r. vádlott ujjlenyomata hogyan és mikor került rá a tasakokra, ugyanis a foglalási jegyzőkönyv alapján nem lehet azt kizárni, hogy a foglalás foganatosításakor megengedték neki, hogy a lefoglalt bűnjelekhez hozzányúljon. - Terhelt1 haszonszerzési céllal cselekedett, mivel ennek a megállapításnak az alapját kizárólag a NAV közlése képezi, amely önmagában nem bizonyít semmit, mert nem cáfolható, hogy az I. r. vádlottnak legális jövedelme volt. [63] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. E körben példaként hozta fel, hogy a törvényszék az ítélet [60] bekezdésben rögzítette, hogy mindegyik vádlott vallomását összevetette a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal, ez alapján döntött arról, hogy melyik vádlotti vallomás hiteles, majd felsorolta az ügyben lévő valamennyi bizonyítékot, de nem vetette össze. Illetve hivatkozott még az ítélet [81] bekezdésben foglaltakra, melyben azt írta, hogy az egyéb bizonyítékok alapján vizsgálta a bíróság, hogy kié volt a kábítószer, de ezeket az egyéb bizonyítékokat nem jelölte meg és a vizsgálat elvégzésével is adós maradt. [64] A nyilvános ülésen az V. r. vádlott védője a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványának az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék terhelt5 V. r. vádlott Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 14 magatartását helyesen minősítette. Az elsőfokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket mérlegelte, az alkalmazott intézkedés is megfelelő. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [65] A bejelentett fellebbezések az alábbi eredményre vezettek. [66] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. [67] A Be. 590. §

(10)bekezdés értelmében, ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a

(2)bekezdés szerint bírálja felül. Figyelemmel arra, hogy az ügyészség a IV. r. vádlott tekintetében a tényállás téves megállapítása és bűnösség kimondása, a többi vádlott tekintetében téves minősítés miatt, illetve Terhelt1 I. r. vádlott és védője a teljes ítélet ellen jelentettek be fellebbezést, valamennyi vádlottat érintően a felülbírálat teljeskörű, a Be. 590. §

(2)bekezdés alapján kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésre, az indokolás helyességére és arra is, hogy az elsőfokú eljárásban sérelem nélkül érvényesültek-e az eljárási szabályok. [68] A másodfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy

1. július
2. napjától új eljárási törvény (Be.) lépett hatályba a korábban hatályban volt
3. évi XIX. törvény helyett. Az eljárási cselekmények törvényes voltát a foganatosítása idején hatályban lévő normák alapján kell elbírálni (EBH2008.1757.), a Be.
4. §

(1)bekezdés is kimondja, hogy Be. hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza. [69] Az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva folytatta le. A tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében a bizonyítási eljárás során valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyítékot beszerzett. Ellenőrizte a terheltek védekezését, ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, a tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében feltárta azokat a körülményeket, amelyeket az ügy megítélése szempontjából lényegesnek tartott, vizsgálta mindazokat a körülményeket, melyek a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentősek voltak, ezen belül azokat is, amelyeket az ügy súlyának megítéléséhez, az alkalmazandó jogkövetkezmény meghatározásához nélkülözhetetlenek. [70] Nem sérültek a bizonyítás törvényességével kapcsolatos eljárási szabályok, a vádlott és a tanúk kihallgatását megelőzően a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, az arra adott válaszok a jegyzőkönyvekben rögzítésre kerültek. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 15 [71] A törvényszék részletesen kihallgatta tanú3, tanú2, tanú1 és Terhelt6 tanúkat, tárgyalás anyagává tette mindazokat az okirati bizonyítékokat, amelyek az ügy eldöntése körében releváns adatokat tartalmaznak. [72] A másodfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokat az ítélőtábla elutasította. A Be. 594. §

(1)bekezdés értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében, és akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak. Az ítélet ugyan részben megalapozatlan, de annak kiküszöbölésére a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján lehetőség volt, tehát ez nem indokolta bizonyítás felvételét. Ahogy az ítélőtábla már fentebb utalt rá, nem valósult meg olyan eljárási szabálysértés sem a törvényszék eljárása során, mely bizonyítás felvételével lett volna orvosolható. A védelem pedig a fellebbezésben nem állított olyan új tényt és nem hivatkozott olyan új bizonyítékra sem, mely az ítélőtábla szerint a másodfokú eljárásban tárgyalás kitűzését és bizonyítás felvételét tette volna szükségessé. [73] Az I. r. vádlott védője első bizonyítási indítványa Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. vádlottak kihallgatására és a bérleti szerződés beszerzésére irányult annak tisztázása érdekében, hogy a Budapest VII. kerület cím

1. ajtószám szám alatti lakás egyes helyiségeit ki használta. Terhelt1 és terhelt3 e körben már nyilatkozatot tettek az eljárás során, fk. terhelt2 pedig megtagadta a bírósági szakban a vallomástételt, tehát hozzá kérdések nem intézhetők. A lakásbérleti szerződés beszerzése pedig a bizonyítani kívánt tény tekintetében nem bír semmiféle releváns információval, mivel az nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a valóságban a lakás egyes részei kinek voltak a kizárólagos használatban és melyeket használták közösen. [74] Ugyanezen okból kifolyólag fk. terhelt2 II. r. vádlottnak a vallomásában szereplő ellentmondások feloldása érdekében történő ismételt kihallgatása iránti bizonyítási indítvány is alaptalan volt, hiszen vallomás tételére egyetlen sem vádlott sem kényszeríthető. [75] tanú8 tanúkénti kihallgatását már az alapeljárásban is indítványozták az előkészítő ülésen, melyet a törvényszék elutasított (elsőfokú iratok
2. számú jegyzőkönyv
3. oldal). Az I. r. vádlott védője a körben kérte a kihallgatását, hogy Terhelt1 I. r. vádlott első kihallgatásakor volt-e meghatalmazott védője, ha igen ki volt, szabályszerűen értesítették-e a kihallgatásról és erről okirat rendelkezésre áll-e, illetve, hogy rendelkezett-e bármilyen szaktudással a befolyásolt állapot felismeréséhez, vagy kizárólag a tapasztalataikra hagyatkoztak a befolyásmentesnek vélt terhelt kihallgatásakor. Ezen tények eldöntéséhez szükséges adatok a nyomozati iratban rendelkezésre állnak, mely alapján megalapozottan állást lehet foglalni a tekintetben, hogy az I. r. vádlott első gyanúsítotti kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv bizonyítékként értékelhető-e vagy annak kirekesztése indokolt. Tehát ennek tisztázása érdekében tanú8 tanúkénti kihallgatására szükségtelen. [76] Az I. r. vádlott védője bizonyítási indítványában továbbá a
4. február
5. napján házkutatást végző rendőrök tanúkénti kihallgatását kérte a házkutatás menetének szabályszerű lefolytatása tisztázása érdekében. A másodfokú eljárásban előadott ok: - a jegyzőkönyvet vezető személye nincs megjelölve; Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 16 - a gyanúsított annak utolsó oldalát nem írta alá; - nem tűnik ki, hogy miért szerepel benne számolatlan mennyiség megjelölés; - egyes tételszámok alatt több dolgot is lefoglaltak és nem tisztázott, hogy ezek a későbbiek során milyen tételszám alatt kerültek vizsgálatra; - pontosítani kell azt, hogy mi az, ami kétséget kizáróan elfogadható. A jegyzőkönyv felvételének módjával, szabályosságával és felhasználhatóságával a törvényszék részletesen foglalkozott az ítélet [76-80] bekezdésben, e vizsgálata nem szenved olyan hiányosságban, mely indokolta volna bizonyítás felvételével a rendőrök kihallgatását, másrészt a védői kifogások az iratok alapján is elbírálhatók. Azon védői hivatkozás, miszerint pontosítani kell azt, hogy mi az, ami kétséget kizáróan elfogadható a jegyzőkönyvből, nem igényel tanúbizonyítást, az a bizonyítékok értékelése körébe tartozik. [77] Az intézkedő rendőrök tanúkénti megidézésére nem volt szükség annak érdekében sem, hogy a bíróság kiderítse a védő által kifogásolt azon körülményt, hogy a tanú2tól lefoglalt kábítószert tartalmazó nejlonzacskóról miért nem rögzítettek ujjlenyomatot. Ugyanis a bizonyítási eljárás során e tekintetben rendelkezésre állt tanú2 elfogásáról készült rendőri jelentés, tanú2 és terhelt3 vallomása és a vegyész-szakértői vélemény, melyek alapján kétséget kizáró módon igazolt volt, hogy mikor, kitől és mit vett át tanú2, amit később az intézkedés során le is foglaltak tőle. [78] További bizonyítási indítvány irányult arra, hogy a másodfokú bíróság keresse meg a nyomozóhatóságot, hogy terhelt3 kihallgatásának idején tanú6 nevű személy dolgozotte és terhes volt-e. E felvetéssel az elsőfokú bíróság az ítéletének [53-54] bekezdésében foglalkozott és megállapította, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvek alapján tanú6 nevű személy nem vett részt terhelt3 egyetlen kihallgatásakor sem, így irreleváns azon tény, hogy ilyen nevű személy abban időben dolgozott-e a hatóságnál, ezért erre bizonyítás lefolytatása is szükségtelen. [79] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította. [80] Az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott azzal, hogy a bizonyítékok beszerzésére törvényesen került-e sor. Az ítélőtábla is megvizsgálta az egyes bizonyítási eszközök kirekesztését célzó védői indítványokat, azonban a hivatkozásokat nem tartotta alaposnak. [81] A másodfokú bíróság a vizsgálat kiindulópontjának azt tekintette, hogy [82] - bizonyíték csak a Be.
6. §-ban felsorolt, emellett a Be.
7. § szerint törvényesen beszerzett és a Be.
8. §-ban foglaltaknak megfelelően értékelt bizonyítási eszközből származhat, Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V [83] 17 - a bizonyítási eszköz a bizonyíték forrása, [84] - a Be.
9. § kimerítő felsorolása szerinti bizonyítási eszközök személyi (a tanúvallomás, a terhelt vallomása, a szakvélemény, a pártfogó felügyelői vélemény), vagy tárgyi jellegűek (a tárgyi bizonyítási eszköz, ideértve az iratot és az okiratot, az elektronikus adat), [85] - a Be.
10. §

(5)bekezdés alapján nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a

(2)bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg, [86] - az eljárási törvény értelmében a bizonyítékok köréből azokat a tényeket kell kizárni, amelyek a bizonyítás törvényességének fenti megsértésével szerzett bizonyítási eszközből származnak, [87] - a büntetőeljárásban a bizonyíték kirekesztésére csak törvényes ok alapján, mindig eljárásjogi okon alapulón kerülhet sor, jogkövetkezménye pedig a bizonyíték figyelmen kívül hagyásának kötelezettsége. [88] A kirekesztés kérdésének vizsgálata a bíróság részéről egy formai vizsgálatot jelent. Az eljárási törvény a Be. 167. §

(5)bekezdése szerinti generális szabályozási szinten és emellett helyenként elszórtan, de mindig tételesen meghatározza azokat az eseteket, amikor az adott bizonyítási eszközből származó bizonyíték mindenfajta tartalmi vizsgálódás nélkül a bizonyítás anyagából kirekesztendő, mérlegelési körbe nem vonható. A nyomozás során elkövetett szabálysértéseknek csak abban az esetben van jelentősége, ha azok a bizonyíték kirekesztéséhez vezetnének, melynek – ahogy fentebb kifejtésre került – minden esetben az eljárási törvényben meghatározott konkrét alapja kell legyen. [89] A bizonyítás törvényessége körében az eljárási cselekmények szabályszerű lefolytatását a perbíróságnak mindig vizsgálnia kell, a formai vizsgálat tehát minden más szempontot megelőző. Amennyiben a bizonyítási eszköz kirekesztésére nincs perjogi indok, tehát nem esik értékelési tilalom alá, akkor kerülhet sor a ténybeli alapokon nyugvó tartalmi vizsgálatra, azaz az egyéb bizonyítékokkal való összevetésre, a mérlegelésre és ennek eredményeként a bizonyítási eszköz által közvetített bizonyíték elfogadására vagy elvetésére. [90] Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el, amikor részletesen foglalkozott azzal, hogy a bizonyítékok beszerzésére törvényesen került-e, külön vizsgálat tárgyát képezte Terhelt1 I. r. és fk. terhelt2 II. r. vádlottnak a nyomozás során tett legelső vallomása, terhelt3 III. r. vádlott nyomozás során gyanúsítottként, majd ugyanabban az ügyben tanúként tett vallomása és a

1. február 10-
2. napján tartott házkutatásról készült jegyzőkönyv bizonyítékként történő felhasználhatósága. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 18 [91] Az elsőfokú eljárásban a védelem részéről arra hivatkozással érte támadás Terhelt1 I. r. és fk. terhelt2 II. r. vádlottak legelső kihallgatásának törvényességét, hogy kábítószeres befolyásolás alatt álltak, ezért nem lettek volna kihallgathatók. A törvényszék részletesen vizsgálta ezt a hivatkozást az ítélet [31]-[32] és [43] bekezdésében, következtetéseit a másodfokú bíróság is osztotta. [92] Terhelt1 I. r. és fk. terhelt2 II. r. vádlottakat a nyomozó hatóság
3. február
4. napján 22:15 órakor vette őrizetbe (nyomozati iratok
5. és
6. oldal). Terhelt1 I. r. vádlott esetében a
7. február
8. napján 8:15 órakor levett, míg fk. terhelt2 II. r. vádlott esetében a
9. február
10. napján 8:45 órakor levett vizeletmintából a toxikológiai szakértői vélemény (nyomozati iratok
11. és
12. oldal) cannabis és kokain fogyasztását állapította meg, a szakvélemény azonban kifejezetten rögzítette, hogy a vizeletvizsgálat eredménye alapján a szakértő a fogyasztás időpontjáról, gyakoriságáról, módjáról és a fogyasztott szer mennyiségéről nyilatkozni nem tud. Terhelt1 I. r. vádlottat első alkalommal
13. február
14. napján 6:17 órakor, fk. terhelt2 II. r. vádlottat
15. február
16. napján 5:49 órakor – védője és törvényes képviselője jelenlétében - hallgatták ki gyanúsítottként. Terhelt1 I. r. vádlott akként nyilatkozott, hogy a kihallgatása előtt dél körül elszívott egy füves cigit, de annak már nincs a hatása alatt. Fk. terhelt2 II. r. vádlott pedig előadta, hogy teljesen tiszta tudattal van jelen a kihallgatáson. A jegyzőkönyv szerint a gyanúsítás közlését, a figyelmeztetéseket megértették, kérdésekre adott válaszaik, összefüggő vallomásuk alapján kétség sem merült fel azzal kapcsolatosan, hogy ne lettek volna kihallgatható állapotban. Pusztán abból a körülményből, hogy a terhelt szervezetében megelőző kábítószer fogyasztásra utaló anyagok kerültek kimutatásra, perbeli cselekvőképességének átmeneti hiányára, vagy korlátozott voltára, befolyásoltságára, következésképpen kihallgatásának akadályára következtetni nem lehet. Vallomásuk csak abban az esetben nem lenne elfogadható, ha azt még a kábítószer hatása alatt, befolyásolt állapotban tették volna meg (BH
17. 353.). Ezt azonban éppen az cáfolja, hogy erre utaló körülményt a hatóság nem észlelt, a terheltek mindketten erre irányulóan azt adták elő, hogy kihallgatható állapotban vannak, a fiatalkorú esetében sem a jelenlévő védője vagy törvényes képviselője ezzel ellenéteset nem észlelt, ilyenre senki nem hivatkozott, ezzel összefüggésben észrevételt nem tett. [93] A másodfokú eljárásban Terhelt1 I. r. vádlott első gyanúsítotti kihallgatása kapcsán a védelem további kizáró körülményként hivatkozott arra, hogy nem tisztázott, hogy Terhelt1 I. r. vádlottnak volt-e a legelső kihallgatásakor meghatalmazott védője, és ha igen, értesítették-e, ezért az első kihallgatásáról készült jegyzőkönyv bizonyítékként nem értékelhető, mert az a terhelt eljárási jogainak lényeges korlátozásával készült. Az iratok alapján rögzíthető, hogy Terhelt1 I. r. vádlott
18. február
19. napján 22:15 órakor történt őrizetbe vételét követően
20. február
21. napján rendeltek ki részére védőt (nyomozati iratok
22. oldal), a kirendelt védőt is értesítették az első kihallgatásról (nyomozati iratok
23. oldal). Ennek ellenére a
24. február
25. napján 6:17 órakor megkezdett gyanúsítotti kihallgatásról felvett jegyzőkönyvben valóban az szerepel, hogy a gyanúsítottat tájékoztatták, hogy meghatalmazott védőjét értesítették, aki nem tud megjelenni kihallgatásán. Az iratok alapján az is megállapítható, hogy ebben az időben nem volt meghatalmazott védője Terhelt1nek, ugyanis az első becsatolt meghatalmazás kelte
26. február
27. napja, tehát nem volt olyan meghatalmazott védő, akinek az értesítésére sor kerülhetett volna. [94] A kirendelt védőt a feljegyzés szerint telefonon, rövid úton értesítették. A védő kifogásolta, hogy a kirendelő határozat nem tartalmazza a gyanúsított fogvatartásának helyét és a tervezett kihallgatásának időpontját és helyszínét, ami tényszerűen ugyan megállapítható, Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 19 de mégsem eredményezi a másodfokú bíróság szerint az ezen vallomásból származó bizonyíték kirekesztését. A védő kirendelése esetére a 8/
28. (III. 1.) AB határozat kimondja, hogy a hatóságoknak meg kell arról is győződniük, hogy a kirendelt védőnek lehetősége van-e arra, hogy tényleges jogi segítséget nyújtson annak, akinek az érdekében kirendelték. A jelen esetben a védő megfelelő időben történt szabályszerű értesítése nem volt kellően igazolható, ez az eljárási szabálysértés azonban ennek ellenére sem eredményezhette az ekkor előadottak bizonyítékok köréből történő kirekesztését. Ugyanezen Alkotmánybírósági határozat ugyanis korábbi döntésére hivatkozva leszögezi: „ha csak az első kihallgatás során nincs jelen az ügyvéd, az is aggályos az Egyezmény [az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
29. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
30. évi XXXI. törvény]
31. Cikk

(3)bekezdés c) pontjának összefüggéseiben, de hogy meg is sértettee az alapjogot, azt tulajdonképpen csak egy konkrét eljárás összes körülményei alapján lehet megállapítani, amelynek során meghatározó jelentősége van annak, hogy az ügyvéd nélkül tett nyilatkozatoknak mi a későbbi sorsa, azt a terhelt/vádlott később megerősítette vagy megtagadta-e, a nyilatkozatok milyen hatást gyakoroltak az illető büntető eljárásának végkimenetelére, történt-e az ügyvéd távollétében egyéb eljárási cselekmény” - 166/

1. (XII. 20.) AB határozat. [95] Terhelt1 I. r. vádlott további vallomásait vizsgálva az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette, hogy megállapítható, hogy
2. február
3. napján a nyomozási bíró előtt (nyomozati iratok 1689-
4. oldal) védője jelenlétében fenntartotta korábbi –
5. február
6. napján tett – vallomását, sőt, azt ki is egészítette. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az I. r. vádlott legelső alkalommal történt kihallgatásakor tett vallomását a későbbiekben fenntartotta, azt megerősítette, így azt törvényesen vette figyelembe bizonyítékként az elsőfokú bíróság. [96] terhelt3 III. r. vádlott esetében a törvényszék ítéletének [51] bekezdésében irathűen rögzítette, hogy a nyomozás során ugyanazon ügyszámon folyó eljárásban először
7. július
8. napján gyanúsítottként, majd
9. január
10. napján tanúkét, ezt követően
11. július
12. napján ismételten gyanúsítottként hallgatták ki. A – helyesen –
13. január
14. napján történő elkülönítés (nyomozati iratok
15. oldal) előtti tanúkénti kihallgatása nem felel meg az eljárási törvény rendelkezéseinek, terheltként és tanúként ugyanabban az ügyben történő kihallgatás miatt a tanúkénti vallomásának kirekesztésére törvényesen került sor. Hasonló álláspontot fogalmaz meg a BH
17. számú eseti döntés is. [97] terhelt3 III. r. vádlott estében a törvényszék részletesen megvizsgálta a terhelt által a bírósági szakban előterjesztett védekezést, mely a nyomozás során kihallgatásakor eljárt tanú6 magatartására vonatkozott. Helyes érveléssel fejtette ki az [53-54] bekezdésben, hogy ilyen nevű személy az iratok alapján nem hallgatta ki a terheltet, másrészt mivel a jegyzőkönyvet helybenhagyólag aláírta és későbbi kihallgatásakor nyomozati szakban nem jelezte azt, hogy előzőleg probléma volt, nem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés, mely a gyanúsítotti vallomásai kirekesztéséhez vezetne. [98] A nyomozati iratok 1317-
18. oldalán lévő,
19. február
20. napján 22 óra 40 perckor megkezdett és február
21. napján 01 óra 15 perckor lezárt, házkutatásról készült jegyzőkönyv kirekesztését a védelem az előkészítő ülésen nem, csak a perbeszédben indítványozta (elsőfokú iratok
22. számú jegyzőkönyv 22-
23. oldal) két indok alapján: a Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 20 kézírások szerint két ember vette fel a jegyzőkönyvet, ezért formahibás; másrészt Terhelt1 azt az utolsó oldalon nem írta alá. A törvényszék az ítélet [76-80] bekezdésben részletesen megindokolta, hogy miért nem tekintette alaposnak a védői indítványt. A másodfokú bíróság osztotta a törvényszék vizsgálatának alap kiindulópontját, miszerint a házkutatásról készült jegyzőkönyv felvételének törvényes voltát a foganatosítása idején hatályos
24. évi XIX. törvény alapján vizsgálta. A másodfokú eljárásban megjelölt kirekesztési okokat illetően: [99] - a jegyzőkönyvet vezető személye nincs megjelölve: az
25. évi XIX. törvény
26. §

(1)bekezdés akként rendelkezett, hogy a nyomozási cselekményekről – ideértve az ügyész, valamint a nyomozó hatóság intézkedéseit –, ha e törvény másképp nem rendelkezik, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság jegyzőkönyvet készít, a jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető vagy a nyomozó hatóság tagja veszi fel. Jelen ügyben a házkutatásról készült jegyzőkönyvet a nyomozó hatóság tagja vette fel, hiszen nem tüntették fel, hogy külön jegyzőkönyvvezető is eljárt volna. A házkutatásnál a nyomozó hatóság részéről részt vett az eljárás vezetője és a nyomozó hatóság tagjaként 5 személy, valamint a kényszerintézkedéssel érintett Terhelt

1. Azt helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy nem kifogásolható, hogy többen is vezették a jegyzőkönyvet, ez nem ütközik semmilyen eljárási szabályba. [100] - a gyanúsított annak utolsó oldalát nem írta alá: a nyomozó hatóság részéről az eljárás vezetője és a nyomozó hatóság tagjai – egy kivétellel – aláírták a jegyzőkönyvet annak végén, a gyanúsított pedig a jegyzőkönyv minden oldalát aláírta. Nincs nyoma annak, hogy a gyanúsított a jegyzőkönyv aláírását megtagadta volna, tehát az arra történő védői hivatkozás, hogy ez az utolsó oldalon elmaradt volna, minden alapot nélkülöz, márcsak azért is, mert később sem kérték az
2. évi XIX. törvény
3. §

(7)bekezdés alapján a jegyzőkönyv kijavítását vagy kiegészítését. Tény, hogy a jegyzőkönyv utolsó oldalán található terhelti névaláírás módja és írásképe eltér a jegyzőkönyv többi oldalán hiánytalanul megtalálható és a védelem által sem vitatott szignókétól, e körben azonban további bizonyítás felvétele nem volt indokolt, mivel az – miután az utolsó oldal kizárólag az eljárási cselekmény befejezésének időpontját rögzíti – eredményétől függetlenül sem vezethetett volna a házkutatási jegyzőkönyv ezt megelőző oldalain a terhelt aláírásával is megerősített események hitelességének megkérdőjelezéséhez. [101] - nem tűnik ki, hogy miért szerepel benne számolatlan mennyiség megjelölés: ez a megjelölés sem a házkutatás, sem a lefoglalás törvényességét nem kérdőjelezi meg, ugyanis nyomon követhető, hogy a házkutatás során hol és milyen dolgot találtak. A számolatlan jelző a jegyzőkönyvben a nejlon tasakok esetében fordult elő, mely jól tükrözi azt, hogy nagyobb mennyiségről, nem pedig 1-2 darabról volt szó, ezen tárgyak esetében a számolatlan jelző használata nem kifogásolható. A minősítés szempontjából releváns lefoglalt kábítószerek esetében a pontos mért/számolt mennyiség minden esetben meghatározásra került. [102] - egyes tételszámok alatt több dolgot is lefoglaltak és nem tisztázott, hogy ezek a későbbiek során milyen tételszám alatt kerültek vizsgálatra: ez a védői hivatkozás alaptalan, a bűnjelek lefoglalása szabályos volt és a szakértői véleményből nyomon követhető, hogy melyik tételeket milyen módon vizsgálták, milyen hatóanyagok azonosítottak, illetve azok mennyisége is. Másrészt a nyomozás során külön vegyész-szakértői vélemény készült a lakásban lefoglalt, illetve a rendőri intézkedés során tanú1tól és tanú2tól lefoglalt anyagok tekintetében, tehát jól elkülöníthetően, egyértelműen nyomon követhetők az egyes vizsgálati eredmények. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 21 [103] Így a házkutatási jegyzőkönyv esetében sem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés, mely annak kirekesztéséhez vezethetne. [104] A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ügy érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nem volt. [105] A másodfokú bíróság a vádlottak személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket és korábbi büntetéseikre vonatkozó adatokat – melyek a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában írtak szerint nem a tényállás részei - pontosítja a nyilvános ülésen tett nyilatkozataik és a másodfokú iratok

1. sorszám alatti erkölcsi bizonyítvány alapján az alábbiak szerint: [106] - Terhelt1 I. r. vádlottat a cselekmény elkövetése után a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
2. október
3. napján kelt 15.B.30716/2019/
4. számú ítéletével, mely a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 28.Bf.5248/2020/
5. számú határozatával
6. október
7. napján emelkedett jogerőre, gyermekpornográfia bűntette miatt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. [107] - fk. terhelt2 II. r. vádlott legmagasabb iskolai végzettsége érettségi, jelenleg egy másfél éves fogorvosi asszisztensi képzésre jár, mellette egy bárban dolgozik pultkosként. A havi jövedelme 160 ezer forint. [108] - terhelt3 III. r. vádlott jelenleg a Cég2 alkalmazásában áll cserépkályha építőként, havi jövedelme 220 ezer forint. Emellett édesapja vállalkozásába besegít, melyből havi 50-60 ezer forint jövedelemre tesz szert. A másodfokú bíróság a korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat pontosítja akként, hogy az ítélet indokolása [7] bekezdésben feltüntetett határozat ügyszáma helyesen 250.Bpk.XIV.23.048/2016/
8. szám. [109] A másodfokú bíróság terhelt3 III. r. vádlott esetében az ítélet [6] bekezdésében feltüntetett, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.B.22.917/2015/
9. számú ítéletével kábítószerrel visszaélés vétsége miatt 150 óra közérdekű munka büntetés elítélésre és terhelt5 V. r. vádlott esetében az ítélet [11] bekezdésben feltüntetett, a Monori Járásbíróság 7.Fk.101/2014/
10. számú ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt 1 évre próbára bocsátást alkalmazó ítéletére utalást mellőzi a korábbi büntetésekre vonatkozó adatok közül. [110] A Btk.
11. §

(2)bekezdés első mondata értelmében büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat a közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény - így pl. az előéletből fakadó súlyosabb büntetés - az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. Ez alól egyetlen kérdésben lehetséges az eltérés: a Btk. 97. §

(2)bekezdés

1. mondat értelmében visszaesés és az ahhoz fűződő, e törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény
3. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek. (BH
4. 154.) Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 22 [111] A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló
5. évi XLVII. törvény alapján a bűnügyi nyilvántartás a bűntettesek nyilvántartása mellett tartalmazza a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartását is. Ez utóbbi nyilvántartásba egyebek mellett azon személyek korábbi elítéléseivel kapcsolatos adatok kerülnek, akiknek az adatait a bűntettesek nyilvántartásából a mentesítés folytán törölték (
6. évi XLVII. törvény
7. §). Ez a nyilvántartás teremti meg tehát a bűnismétlés, illetve a visszaesés büntetőjogi értékelésének alapját, lehetőséget biztosítva az előzményi elítélésekből fakadó hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására az esetekben is, amikor az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól már mentesült. Ha azonban az elítélttel kapcsolatos adatok a mentesítést követően a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásából is törlésre kerültek, hátrányos jogkövetkezmény ezen elítélés miatt a terhelttel szemben a Btk.
8. §

(2)bekezdés

1. mondatának II. fordulata alapján már nem alkalmazható, azaz a törölt elítélés, az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességet növelő súlyosító körülményként, de pl. az üzletszerű minősítés alapját képező tényként sem értékelhető. [112] A III. r. és V. r. vádlottak esetében a korábbi elítélések adatai közül a fentebb feltüntetetteket az erkölcsi bizonyítvány adatai szerint a hátrányos jogkövetkezmények alatt állók nyilvántartásából törölték, ezért ezeket nem lehet a korábbi büntetések között feltüntetni és nem vehetők figyelembe a büntetés kiszabása körében sem, mivel ezt jelen ügyben nem a visszaeséssel kapcsolatban értékelte a bíróság. [113] A felülbírálat eredményeképpen a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az ítélet a Be.
2. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont alapján részben megalapozatlan, mert a tényállás hiányos és ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. A másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pont értelmében az iratok tartalma alapján kiegészítette és helyesbítette a tényállást az alábbiak szerint az ítélet [114] - [13] bekezdésben azzal, hogy a lakásban a nappaliban lefoglaltak továbbá 155.000.- forintot és 400 eurot, számolatlan mennyiségű tiszta önzáró nejlon tasakot, morzsolót, kábítószerrel szennyezett digitális mérleget (nyomozati iratok1317-

1. és
2. oldal) [115] - [16] bekezdésben azzal, hogy
3. november és
4. február között Terhelt1 I. r. vádlott a minimum 3 alkalommal, alkalmanként 2 gramm, összesen 6 gramm marihuána értékesítéséért 18.000.- forintot kapott [116] - [19] bekezdést akként, hogy a 10 tabletta MDMA tartalma a csekély mennyiség felső határának 95,1 %-a (nyomozati iratok 71-
5. oldal), illetve azzal, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlottól lefoglaltak 26.000.- forintot (nyomozati iratok 839-
6. oldal). Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 23 [117] A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
7. §

(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 593. §

(3)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [118] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pont alapján - szükséges részletességgel és iratszerűen - tartalmazza a bizonyítékok megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, az kiegészítésre nem szorul. [119] A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. §

(4)bekezdés]. A nem kirekesztett bizonyíték esetében külön vizsgálat tárgyát képező szempont annak bizonyító ereje, mely arra a kérdésre adja meg a választ, hogy az adott bizonyítási eszköz által hordozott bizonyító tény ténylegesen milyen mértékben alkalmas a bizonyítandó tény bizonyítására. A Be. 167. §

(3)bekezdés értelmében - miszerint a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük - a bizonyítékok mérlegelésének szabadsága azt jelenti, hogy mindig a bírói mérlegelés dönti el az adott bizonyítási eszköz jelentőségét és bizonyító értékét. [120] Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége során részletesen számot kell adnia arról, hogy mely bizonyítékot fogadott el, ennek mi az indoka és nyomon követhető módon az indokolásból ki kell tűnnie, hogy a tényállást mire alapította. Ekkor van abban a helyzetben a másodfokú bíróság, hogy ellenőrizni tudja, hogy a mérlegelés teljeskörű, valamennyi bizonyítékra kiterjedő volt-e és az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékoknak a megállapított tényállás megfelel-e. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata, míg a másodfokú felülbírálat során ezen értékelő tevékenység ellenőrzésére kerül sor. Ennek során azonban alapvető eljárási szabály a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma [Be. 593. §

(2)bekezdés], mely az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. Ennek tartalmát a Kúria az EBH2019.B.

1. számú döntés indokolásának [53] bekezdésében akként fogalmazta meg, hogy: „A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Így nem mondhatja például azt egy, az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúvallomásra, hogy azt nem fogadja el, és az annak alapján megállapított tényeket mellőzi a tényállásból, illetve nem egészítheti ki vagy módosíthatja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást egy általa el nem fogadott tanúvallomás, vagy vallomásrész alapján.” [121] Jelen ügyben az ítélet Be.
2. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont szerinti részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése során csak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján történhet [122] - a tényállás hiányosságának pótlása olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns, [123] - az iratellenesség orvoslása, vagyis amikor az elsőfokú bíróság nem az ügyiratokban rögzített tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 24 [124] A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokat kell alapul vennie, ebben az esetben nem beszélhetünk a felülmérlegelési tilalom megsértéséről, hiszen ez a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésének törvényes eszköze. [125] Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék mérlegelő tevékenysége formailag szabályos volt és annak helyességével szemben tartalmilag sem támasztható alapos kétség. A törvényszék indokolási kötelezettségét is teljesítette, ennek keretében részletesen megvizsgálta és összevetette a rendelkezésre álló valamennyi személyi és tárgyi bizonyítékot és számot adott arról, hogy a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért fogadott el. Értékelte, hogy a terheltek által a nyomozás során illetve a bírósági szakban tett vallomások következetesek voltak-e, szavahihetőségüket is vizsgálta annak tükrében, hogy a rendelkezésre áll bizonyítékok mely részben támasztják alá az általuk elmondottakat. A terhelti vallomás értékelésénél is irányadó, hogy a bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes - általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja, mely nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH1998.418., BH2003.311.). [126] A másodfokú bíróság szerint a törvényszék indokolása megfelelt a törvényi előírásoknak, a logika szabályainak, teljeskörű volt és megalapozatlansági okot sem eredményezett, mivel az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék ténybeli következtetései sem kifogásolhatóak. Mindebből az is következik, hogy az ügyészség és a védelem részéről új bizonyíték megjelölése nélkül, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésén keresztül az eltérő tényállás megállapítását célzó fellebbezések a felülmérlegelési tilalom elvére figyelemmel eredményre nem vezethettek. [127] Valamennyi vádlott esetében rögzíthető, hogy a kábítószer fogyasztást nem vitatták, beismerő vallomásukat e körben alátámasztották a toxikológiai szakértői vélemények is, mely alapján az elfogyasztott kábítószer típusa is kétséget kizáró módon bizonyítást nyert. A tényállás e részét egyébként sem az ügyészség, sem a védelem részéről támadás nem érte. [128] Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a vádirat az 1., 2., 4., 5., 6. és 8. pontjában foglalt magatartással érintett cselekményeit értékelte a kereskedés elkövetése tekintetében. [129] Az elsőfokú bíróság kétséget kizáró módon igazoltnak látta, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a lakásban a nagyszobában tárolt kábítószert továbbértékesítés céljából tartotta. Az I. r. vádlott vitatta, hogy a lefoglalt kábítószer az övé lett volna, ám erre több tényből is lehet következtetni: - a házkutatási jegyzőkönyv felvételekor ő volt jelen, és a lakásban lévő kábítószereket saját maga adta át a nyomozó hatóság részére, pedig azok több helyről kerültek elő, - a bíróság szakaszban tett vallomása szerint a lakás két szobából állt és mindenkinek volt egy külön-külön szobája, neki és a III. r. vádlottnak is, Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 25 - terhelt3 III. r. vádlott is ezzel egyezően vallott a bíróságon, miszerint a nagyobb szobát az I. r. vádlott, míg ő a cselédszobát használta, - az ujjnyom-szakértői vélemény szerint két tasakon Terhelt1 I. r. vádlott ujj-, illetve tenyérnyomait azonosították, e tekintetben az elsőfokú bíróság megindokolta a [87] bekezdésben, hogy miért nem fogadta el a védelem hivatkozását, hogy a házkutatáskor került rá a tasakra az I. r. vádlott ujj- és tenyérlenyomata. [130] Mindezen bizonyítékok együttes értékelése alapján az elsőfokú bíróság logikus mérlegelő tevékenységgel jutott arra, hogy a nagyszobában lefoglalt kábítószerek Terhelt1é voltak. [131] A továbbértékesítési célra egyébként már önmagában a lefoglalt különböző típusú kábítószerekből, a méréshez szükséges szennyezett mérlegből, a porciózásra alkalmas számolatlan mennyiségű (tehát nagyszámú) nejlon tasakból következtetést lehet vonni - mely adatokkal a másodfokú bíróság a tényállást is kiegészítette - figyelemmel arra is, hogy az I. r. vádlottól lefoglaltak olyan kábítószert is, melynek fogyasztását a róla készült toxikológiai vélemény nem mutatta ki. Ezen tényeken túl azonban jelen ügyben konkrét eseteket is lehetett bizonyítani, amikor másoknak kábítószert adott át vagy adott el. Ezek: [132] - fk. terhelt2 II. r. vádlott részére saját fogyasztásra adott át csekély mennyiségű kannabiszt és kokaint (vádirat 5. pont), melynek indokait a bíróság a [104] bekezdésben részletezte, az kiegészítésre nem szorul, e körben az ítélet [105] bekezdésben helytállóan fejtette ki azt is, hogy a II. r. vádlott a tanú1nak átadott 10 darab tablettát is az I. r. vádlottól szerezte be, [133] - terhelt3 III. r. vádlott részére adott át saját fogyasztásra csekély mennyiségű kábítószert, mely a III. r. vádlott terhelő vallomása alapján nyert bizonyítást [134] - tanú1 és tanú2 részére értékesített kábítószert. [135] Mindezen konkrét eseteket a törvényszék bizonyítottnak találta, ez alapján helyesen vont következtetést arra, hogy Terhelt1 I. r. vádlott kábítószerrel kereskedett 2016. őszétől elfogásáig és arra is, hogy a tőle lefoglalt kábítószert is kereskedési céllal tartotta (vádirat 1. és 4. pont). A törvényszék részletes indokát adta a [107] bekezdésben annak, hogy a vádtól eltérően miért nem volt bizonyított, hogy a beszerzési forrás egy „tanú5” nevű személy volt és erre figyelemmel az ismeretlen forrásból történő beszerzés ténye került a tényállásba. A védelem részéről a terhelő vallomások elfogadása és a ténybeli következtetések támadása útján a törvényszék bizonyítékértékelési tevékenységének kritikái a felülmérlegelés tilalmába ütközően eredményre nem vezettek. [136] A 2. vádpontban tartalmazza a terhelt4 IV. r. vádlott terhére rótt magatartást is. A vádtól eltérően az elsőfokú bíróság a tényállásban az ítélet [21] bekezdésében azt rögzítette, hogy az eljárás során nem volt bizonyítható, hogy terhelt4 2016. novemberétől rendszeresen adott volna el kannabiszt Terhelt1nek, ahogy az sem, hogy 2016. november-december hónapban egy alkalommal 40 gramm, összesen csekély mennyiségű kannabiszt adott volna el Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 26 neki. Az ügyészség a tényállás e részét megalapozatlanságra hivatkozással támadta. A törvényszék részletesen megindokolta, hogy az e tényállásrészt következetesen tagadó I. r. és IV. r. vádlottak vallomásával szemben fk. terhelt2 II. r. vádlott terhelő vallomását – annak ellenére, hogy e részében nem vonta vissza - miért nem tekintette olyannak, amelyre tényállást tudott volna alapítani. Itt visszautal a másodfokú bíróság a bizonyíték értékelése körében kifejtett azon hivatkozására, miszerint nem kifogásolható, hogy a mérlegelés eredményeképpen a bíróság egy vallomás más bizonyítékokkal megerősített részeit elfogadja, egyéb részét pedig nem. terhelt4 magatartását illetően a fiatalkorú vádlott vallomása több tény tekintetében is következetlen volt, különösen az autóút időpontja és annak körében is, hogy pontosan mikor és hogyan látta a táska tartalmát. A fiatalkorú vallomását homályos, következetlen és ellentmondásos jellege miatt e tekintetben a törvényszék nem fogadta el, más bizonyíték pedig e vádpontot érintően nem állt rendelkezésre, ugyanis a híváslista önmagában nem igazolja, hogy az I. r. és IV. r. vádlottak miért beszéltek egymással. Az elsőfokú ügyészség és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség ezen már felsorolt és a törvényszék által mérlegelt bizonyítékokon túl nem jelölt meg más bizonyítékot, lényegében a fellebbezés a II. r. vádlott vallomásának elfogadását célozva a mérlegelő tevékenységet támadta, mely figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett és a mérlegelés logikai hibától mentes volt, nem vezethetett eredményre. [137] A vádirat 6. pontjában foglalt, a tanú2 részére történő többszöri értékesítés tényét a törvényszék Terhelt1 tagadásával szemben a következetes terhelő vallomást tett tanú2 tanú és terhelt3 III. r. vádlottak vallomásai, a híváslista, a rendőri jelentés és a vegyész-szakértői vélemény alapján találta bizonyítottnak. tanú2 előadása szerint szóba került közte és a III. r. vádlott között, hogy tud-e neki segíteni abban, hogy beszerezzen marihuánát és a III. r. vádlott ebben segített neki. Minden alkalommal a III. r. vádlottat hívta fel, vele beszélte meg, hogy mennyi kábítószerre van szüksége, a III. r. vádlott mondta neki, hogy 3.000.-/forintba kerül egy adag, megadta a címet és hogy mikor menjen, ahol ő megjelent és átvette a kábítószert a kifizetés után. A híváslista is alátámasztotta vallomását, mivel az elfogását megelőző pár hónapban volt telefonos kapcsolata a III. r. vádlottal, ellenben Terhelt1rel nem. Azt a tényt, hogy tanú2 a kábítószert Terhelt1től vette át, saját és a III. r. vádlott vallomásán kívül igazolta, hogy a nyomozás során a felismerésre bemutatáskor határozottan kiválasztotta az I. r. vádlott fényképét, illetve az is, hogy 2017. február 10. napján történt elfogásakor készült rendőri jelentés szerint a Budapest VIII. kerület cím22. számú ház ajtószám2 számú lakásba látták bemenni, majd a távozás után közvetlenül igazoltatták és lefoglalták tőle a zöld növényi származékot, melyről a vegyész-szakértő megállapította, hogy az marihuána. Figyelemmel arra, hogy tanú2 tanú vallomása szerint ő Terhelt1rel az átvételkor nem kommunikált, csak annyit mondott, hogy „tanú2 vagyok”, majd bement, átvette az anyagot, fizetett és eljött, biztos, hogy terhelt3 volt, aki mindig elmondta az I. r. vádlottnak, hogy alkalmanként mennyi kábítószert akar vásárolni a tanú, tehát a részleteket megbeszélték. E tényállásrészben a törvényszék megállapította, hogy az eladásokra 2016. november és 2017. február között 3-4 hetente 2-3 gramm mennyiségben került sor. A másodfokú bíróság a vádlottakra legkedvezőbb előadások figyelembevételével rögzítette, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a minimum 3 alkalommal, alkalmanként 2 gramm, összesen 6 gramm marihuána értékesítéséért 18.000.forintot kapott, mely megállapításnak a vagonelkobzás alkalmazása körében van jelentősége. [138] A vádirat 8. pontjában foglalt magatartást érintően az I-II. r. vádlottak vallomásán túl rendelkezésre állt terhelt5 V. r. vádlott, valamint Terhelt6 és tanú1 tanúk vallomása, az elfogásról készült rendőri jelentés, a vegyész-szakértői vélemény, a híváslisták adatai és a chat beszélgetés. Az elsőfokú bíróság a vádirati tényállás azon részét nem látta Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 27 megállapíthatónak, hogy tanú1 egy buliba akarta magával vinni a kábítószert. tanú1, Terhelt6 és terhelt5 egyező vallomása, azt ezt alátámasztó híváslista és chat beszélgetési adatok alapján pontosan feltárható volt, hogy hogyan került kapcsolatba tanú1 és fk. terhelt2. A kábítószer átadásának körülményeit a vallomások és az azt megerősítő rendőri jelentés alapján kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hiszen az átadást követően elfogták tanú1ot és lefoglalták tőle az előtte a II. r. vádlottól átvett kábítószert is. A másodfokú bíróság a tényállást e körben az elsőfokú bíróság által is elfogadott, a nyomozati iratok 71-75. oldali vegyész-szakértői vélemény alapján akként pontosította, hogy a 10 tabletta MDMA tartalma a csekély mennyiség felső határának 95,1 %-a volt. [139] tanú1 valamennyi kihallgatásakor határozottan és következetesen vallotta, hogy a 10 darab tablettát saját magának vásárolta kipróbálásra, senkinek nem akart adni belőle, azért vett egyszerre ennyit, hogy eltegye későbbre (nyomozati iratok 89. és 97. oldal, elsőfokú iratok 43. számú jegyzőkönyv 22. oldal), az elsőfokú bíróság elfogadta vallomását és a tényállásban is azt rögzítette, hogy kipróbálásra vette azt. Ezt megerősítette Terhelt6 vallomása, aki szintén azt adta elő, hogy tanú1 azt mondta neki, hogy a kábítószer magának kell a buliba (nyomozati iratok 356. oldal, elsőfokú iratok 59. számú jegyzőkönyv 4. oldal). terhelt5 a nyomozás során valóban olyan nyilatkozatot tett, hogy Terhelt6 azzal hívta fel, hogy van egy barátja, aki extasyt szeretne vinni egy buliba (nyomozati iratok 285. oldal), de ez önmagában nem cáfolja tanú1 és Terhelt6 előadását, hogy a kábítószert saját fogyasztásra szánta. Fk. terhelt2 nyomozati vallomásában is csak annyit adott elő, hogy nem mondott semmit tanú1, hogy mire kell neki a 10 tabletta, csak sejtése volt arról, hogy a haverjainak vitte, de erre semmilyen konkrét adat nem merült fel az eljárás során, így ez a vallomás nem elegendő a továbbadási szándék bizonyítására. [140] A törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a törvényes bizonyítékok alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a vádlottak elkövették a terhükre rótt bűncselekményeket. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján az általa megjelölt bűncselekményekben okszerűen vont következtetést Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. r., terhelt4 IV. r. és terhelt5 V. r. vádlottak bűnösségére, illetve megfelelő indokolással történt terhelt4 IV. r. vádlott felmentése is a kábítószer-kereskedelem vétsége miatt emelt vád alól. [141] Terhelt1 I. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság egyetértett a törvényszék ítéletében kifejtett azon állásponttal, miszerint cselekménye valóságos anyagi halmazatként értékelendő. A cselekmények ekkénti minősítése az 1/2007. számú Büntető jogegységi határozatban foglalt iránymutatásnak is megfelel, mely ugyan egy másik jogszabályi környezetben született, de a Btk. jelenlegi és az 1978. évi IV. törvénynek a jogegységi határozat időpontjában hatályos szabályozását összevetve az rögzíthető, hogy az 1978. évi IV. törvény 282. §, 282/A. §, 28ajtószám2 §

(1)bekezdés és 28ajtószám2 §

(2)bekezdés szerinti minősülés megtalálható a mai szabályozásában is, a Btk.

1. §,
2. §,
3. § és
4. § rendelkezéseiben. A jogegységi határozat állást foglalt abban, hogy az
5. évi IV. törvény
6. §, 282/A. §, 28ajtószám2 §

(1)bekezdés és 28ajtószám2 §

(2)bekezdés nem azonos, hanem külön-külön törvényi tényállások, melyek találkozásakor bűnhalmazat valósul meg. Így a másodfokú bíróság egyetértett a törvényszékkel abban, hogy a jelen ügyben megvalósuló a Btk. 176. §-ba és 177. §-ba ütköző magatartások nem képeznek természetes egységet. Ezért Terhelt1 I. r. vádlott magatartásainak a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés és a Btk. 177. §

(1)bekezdés

1. a)pont II. fordulat,
2. b)pont II. fordulat szerinti minősítése megfelelő. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 28 [142] A másodfokú bíróság annyiban szintén osztotta a törvényszék álláspontját, hogy terhelt3 III. r. vádlott cselekményével érintett kábítószer mennyisége tanú2nak értékesített kábítószerhez köthető, így bűnössége a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat szerinti alapesetként értékelendő, megjegyzendő, hogy az ügyészség sem jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem elkövetésével vádolta meg. Ellenben nem osztotta a törvényszéknek a részesi magatartás kifejtése körében tett indokolását, mely értelemszerűen kihatással volt Terhelt1 I. r. vádlottak a Btk.

1. § szerinti jogszabályhelybe ütköző magatartására is az elkövetői alakzatot érintően. [143] A kábítószerrel kereskedés rendszeresen ismétlődő, folyamatos tevékenységek, anyagi haszon érdekében folytatott adás-vételek által valósul meg, haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. A kereskedéssel is szükségszerűen együtt járó átadás ezt megelőzően több résztevékenységből tevődhet össze, azaz magában foglalhatja az eladók és a vevők felkutatását, a közvetítők igénybevételét, az előzetes megbeszéléseket, az áru megtekintését, megvizsgálását, a megállapodások megkötését, az áru megszerzését, tárolását, készletezését, csomagolását, adagolását, szállítását, elosztását, az átadás helyszínének előzetes felderítését, a szállítóeszközök és kísérők biztosítását; felölhet tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer - akár további közbeékelődő személyek révén is - bekerüljön a kereskedelmi forgalomba Ezek a magatartások befejezett önálló tettesi cselekményként értékelendők. Amennyiben a kábítószer értékesítéseire ellenérték fejében kerül sor, az ilyen tranzakciók szükségszerűen haszonszerzésre törekvő magatartást jelentenek. Nem csak az eladó és a vevő, hanem még a rendszeres közvetítők is - mint a kereskedelmi tevékenység közreműködői tettesként vonhatók felelősségre. (BH
2. 175., BH
3. 264., BH
4. 324., BH2017.144., 1/2007 Büntető jogegységi határozat). [144] terhelt3 III. r. vádlott konkrét tényállásbeli magatartását értékelve rögzíthető, hogy tudatában annak, hogy Terhelt1 kábítószer kereskedelemmel foglalkozik, közölte tanú2ral, hogy tud számára az I. r. vádlotton keresztül kábítószert szerezni. Erre úgy került sor, hogy minden alkalommal terhelt3t hívta fel telefonon tanú2, akinek elmondta, hogy mennyi kábítószere van szüksége, a III. r. vádlott ezt az igényt továbbította Terhelt1nek. terhelt3 mondta meg tanú2nak, hogy pontosan milyen címre kell mennie, hogy mennyi a kábítószer ára, illetve vele egyeztette le a tanú az átvétel időpontját is. Lényegében tehát a kábítószer eladás folyamatában minden lényeges tényt a III. r. vádlottal egyeztetett tanú2ral, Terhelt1 feladata az volt, hogy az előre összekészített mennyiséget átadja és a vételárat is neki fizette a megrendelő. terhelt3 magatartása lényegében egy vevő felkutatása, majd az igények rendszeres közvetítése az eladó felé, a III. r. vádlott aktív szerepet töltött be abban a folyamatban, hogy miként jut el a kábítószer a fogyasztóhoz, nélküle, az ő kihagyásával üzlet egyetlen esetben sem valósult meg, mivel a megrendelővel ő állt közvetlen kapcsolatban. [145] A törvényi definíció szerint a társtettesek szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Ez az alanyi oldalon a több elkövető közötti szándékegységet jelent, a szándékos bűncselekményt közös egyetértéssel, teljes akarategységben valósítják meg, tudatuk átfogja, hogy milyen bűncselekményt követnek el; a tárgyi oldalon a törvényi tényállás - részben vagy egészben együtt történő megvalósítását, a véghezviteli magatartás külön-külön vagy egymás Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 29 kiegészítve történő tanúsítását, a törvényi tényállásba illő magatartás közös elkövetését jelenti. terhelt3 III. r. vádlott magatartása nem csupán kisegítő jellegű volt, hanem a kábítószernek a vevőhöz történő rendszeres eljuttatását közösen az I. r. vádlottal együttműködve, egymás magatartását, szerepét ismerve valósították meg, mely folyamatban a konkrét magatartásuk kiegészítette egymást: a III. r. vádlott felvette a rendelést, illetve meghatározta a helyet, időt és a vevő felé az árat, továbbította a leadott rendelést az I. r. vádlottnak, aki azt összekészítette, majd a helyszínen átadta a vevőnek. Ezzel a magatartással a III. r. vádlott is szándékegységben az I. r. vádlottal, több alkalommal törvényi tényállási elemet valósított meg, ezért a másodfokú bíróság terhelt3 III. r. vádlott cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette. [146] Mindez kihatással volt Terhelt1 I. r. vádlott a Btk.
5. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt cselekményének minősítésére is. Az általa megvalósított részcselekmények közül egyes magatartásokat tettesként, míg egyes magatartásokat a III. r. vádlottal társtettességben valósított meg. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a törvényi vagy természetes egységet alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után, így mind a bűncselekmény stádiuma, mint az elkövetői alakzat a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb jogkövetkezményekkel járó részcselekményhez igazodik (BH2012.166., BH1993.72.). Ha a vádlott a természetes egységként értékelt bűncselekmény egyes részcselekményeit tettesként, másokat társtettesként valósít meg, terhére egységesen a súlyosabb elkövetői alakzat állapítható meg. Mindezen elvekre figyelemmel Terhelt1 I. r. vádlott a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt magatartása egységesen minősül társtettesként elkövetettnek. [147] A másodfokú bíróság egyetértett fk. terhelt2 II. r. vádlott tekintetében a tanú1nak átadott kábítószerrel kapcsolatos magatartás jogi értékelésével. E körben iránymutatásként az 57/2007 BK vélemény és az 1/2007 Büntető jogegységi határozat kimondja, hogy kábítószer átadásának akkor minősül az elkövetési magatartás, ha egy meghatározott személy részére történik azért, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el. Aki a kábítószert több személynek juttatja, a kábítószer forgalomba hozatalát, illetve a kábítószerrel kereskedést valósítja meg. A forgalomba hozatal úgy is történhet, hogy az elkövető csak egy személlyel áll közvetlen kapcsolatban (neki adja át a kábítószert), de nem kizárólag azzal a szándékkal, hogy azt a megszerző maga fogyassza el, hanem avégett, hogy másnak vagy másoknak továbbadja. Az elkövetőnek erre a szándékára - az eset egyéb körülményei mellett - az átadott kábítószer mennyiségéből is következtetni lehet. [148] Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra az indokolása [99] bekezdésében, hogy önmagában a jelen ügyben érintett kábítószer mennyiségéből nem lehet a továbbadási szándékra következtetést vonni, hiszen a 10 tabletta nem olyan mennyiség, mely saját fogyasztást bizonyosan meghaladná, emellett tanú1 következetes tagadásával szemben semmi egyéb konkrét adat nem utal arra, hogy továbbadási szándékkal szerezte volna azt be. Figyelemmel arra, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott egy bizonyos mennyiséget, egy alkalommal adott át olyan személynek, akik azt saját fogyasztásra szánta, nem nyert igazolást, hogy további értékesítésre, tehát több személy részére hozták volna forgalomba, tették volna hozzáférhetővé, így magatartása nem forgalomba hozatalként, hanem átadásként értékelendő. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 30 [149] A törvényszék az ítélet [118] bekezdésben megfelelő jogi érveléssel mutatott rá arra is, hogy a vádirat sem részletezte, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott milyen módon kapcsolódott Terhelt1 I. r. vádlott kábítószer kereskedésként értékelt cselekményéhez, hiszen arra semmilyen adat nem merült fel, hogy a tanú1nak történő egy alkalommal megvalósult átadáson kívül más tevékenységet megvalósított volna. Önmagában az a tény, hogy abban az időben párkapcsolatban éltek és időnként megjelent a lakásban, nem ad alapot annak a következtetésnek a levonására, hogy a fiatalkorú vádlott szándékegységben volt Terhelt1rel, magatartása egy önálló, egyszeri, alkalomszerű elkövetésként értékelendő. [150] A másodfokú bíróság osztotta a [98] és [125] bekezdésben foglaltakat, miszerint nem volt igazolt, hogy terhelt5 V. r. vádlott cselekménye Terhelt1 I. r. vádlott kábítószerkereskedői tevékenységéhez kapcsolódott, ugyanis a híváslista adatok szerint az I. r. és V. r. vádlott között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki, terhelt5 kizárólag terhelt2 . állt kapcsolatban, neki nyújtott segítséget magatartásával. terhelt5 V. r. vádlott magatartásának jogi értékelése is törvényes. [151] A kábítószer fogyasztáshoz köthető magatartások jogi értékelése körében az elsőfokú bíróság jogi indokolása megfelelő, az kiegészítésre nem szorul. [152] A Btk. 80. §

(1)bekezdés értelmében a büntetést, céljának szem előtt tartásával, a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [153] A Btk.

1. §-ban meghatározott büntetési cél, a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A bűncselekmények elkövetőivel szemben olyan mértékű büntetés kiszabása szükséges, mely kellően biztosítja az egyéni és az általános megelőzést, előmozdítja a társadalom tagjaiban a jogkövető magatartást. A kiszabott büntetés nem csupán magára az elkövetőre bír hatással, hanem a társadalom többi tagjára nézve is. A büntetés kiszabásakor a bíróságnak minden esetben e kettős cél szem előtt tartásával kell eljárnia. [154] A fiatalkorúak esetében azonban a Btk.
2. §

(1)bekezdés értelmében a büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. [155] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülményeket nagyrészt helyesen tárta fel, azt a másodfokú bíróság annyiban pontosítja, hogy a minősítés megváltoztatására tekintettel Terhelt1 I. r. és terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben súlyosító körülmény a társtettesi elkövetés (56/

1. számú BK vélemény II/
2. pont). [156] A másodfokú bíróság az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését Terhelt1 I. r. vádlott esetében nem találta alaposnak, ahogyan a védelem enyhítést célzó jogorvoslati indítványa sem volt alapos. A törvényszék megfelelő súllyal értékelte a büntetéskiszabási körülményeket. A tárgyi súly megítélésekor nem kizárólag a büntetési tételkeret mérvadó, az Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 31 elbírált konkrét magatartás esetében az elsőfokú bíróság helyesen észlelte, hogy annak tárgyi súlyát az cselekménnyel érintett kábítószer mennyisége nagyban meghatározza, mely az I. r. vádlott terhén megállapított bűncselekménye közül a súlyosabb megítélésű esetében is a jelentős mennyiséget épphogy meghaladta. A hasonló jellegű, elszaporodott, rendkívül veszélyes terjesztői típusú magatartást megvalósító elkövetővel szemben a hatékonyabb társadalmi védekezés szempontjait is előtérbe helyezve, a kellő visszatartó hatás érdekében, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása mindenképpen indokolt. Azonban az I. r. vádlott által megvalósított magatartás tárgyi súlya nem kiemelkedő, illetve alanyi társadalomra veszélyessége körében nyomatékkal értékelendő büntetlen előélete. Mindezek alapján a törvényi minimum közelében megállapított 6 év szabadságvesztés és 7 év közügyektől eltiltás szükséges, de elegendő is a büntetési célok érvényesüléséhez. [157] Az elsőfokú bíróság a Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt 155.000.- forint és 400 euro tekintetében helytállóan rendelt el a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pont alapján vagyonelkobzást. A 7., 813., 821-

1. és
2. oldalon lévő iratok szerint az euro összegét is megfelelően állapította meg, szemben az ügyészség hivatkozásával 400 euro lefoglalására került sor. Ellenben a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott kábítószert tanú2nak minimum 3 alkalommal adott el, alkalmanként 2 grammot, 3.000.- forint/gramm áron, ez a 18.000.- forint bűncselekmény elkövetéséből származó vagyon, mely vagyonelkobzás alá esik. Ezért a másodfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 18.000.- forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. [158] A fiatalkorúak esetében - ahogy az fentebb kiemelésre került - a büntetési cél elsősorban a fiatalkorú helyes irányba történő fejlődésének előmozdítása, nevelésének és védelmének szem előtt tartásával. A joghátrány megválasztásánál a fokozatosság elvét kiemelt figyelemmel kell alkalmazni, a Btk. 106. §

(2)bekezdés értelmében a fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Tehát az intézkedések megelőzik a büntetéseket, a fiatalkorú nevelése és fejlődése eléréséhez legcélravezetőbb joghátrányt kell megválasztani, először az enyhébb, majd súlyosabb intézkedés alkalmazása kerül előtérbe, végül büntetés kiszabására kerül sor. Ezen túl másik fontos alapelv, hogy szabadságelvonással járó intézkedést vagy büntetést megelőzően először lehetőleg olyat kell választani, amely nem jár szabadságelvonással [Btk. 106. §

(3)bekezdés]. [159] A megfelelő büntetés/intézkedés meghatározásánál kiemelt szerepet kap, hogy a bírósági eljárásban beszerzett, az elsőfokú iratok

1. szám alatti környezettanulmány, tanú3 tanúkénti vallomása és a fiatalkorú vádlottnak a személyi körülményei tekintetében tett nyilatkozata alapján rögzíthető, hogy fk. terhelt2 II. r. vádlott személyi körülményei rendezettek, azóta nem indult más büntető eljárás vele szemben, a bűnismétlés veszélye alacsony fokú, tanulmányait folytatta, mellette alkalmi munkákat végez, családja is segíti őt. E kedvező körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság osztotta a törvényszék álláspontját, hogy a fiatalkorú vádlottal szemben büntetés kiszabása nem indokolt, próbára bocsátás intézkedés alkalmazása pártfogó felügyelet mellett megfelelő. [160] A másodfokú bíróság fk. terhelt2 II. r. vádlottat a Be.
2. §

(2)bekezdés

1. d)pont
2. da)alpont, a Be. 848. § és a Be. 849. §

(1)bekezdés alapján tájékozatta az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanításról. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 32 [161] terhelt3 III. r. vádlott esetében az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy figyelemmel arra, hogy korábban hasonló cselekmény miatt már összetűzésbe került a törvénnyel, a büntetési célok eléréséhez szükséges szabadságvesztés kiszabása. Az elsőfokú bíróság megfelelően mutatott azonban rá arra, hogy korábbi elítélése fogyasztás céljából történő megszerzéssel elkövetett kábítószer birtoklása volt, emellett jelen ügybeni magatartásának konkrét tárgyi súlya, a cselekményben betöltött szerepe, magatartásával érintett kábítószer mennyisége nem kiemelkedő, ezért a Btk. 82. §

(2)bekezdés c) pont alapján kiszabott büntetés megfelelően igazodik a büntetéskiszabási elvekhez. Az ítélőtábla osztotta a törvényszék azon álláspontját is, miszerint a büntetési célok nem kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhetők el, ezért az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezése nem vezetett eredményre E körben az ítélőtábla figyelembe vette a 8/

1. (IV. 17.) számú AB határozat tartalmát, melynek [51] és [52] bekezdésében az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a büntetéskiszabás keretei között a jogalkotó által biztosított kedvezmény. Alkalmazásával a jogalkotó alkalmat kíván adni a bűnelkövető számára a bűncselekmények elkövetésétől tartózkodó életvezetésre és a büntetés végrehajtásának elkerülésére. A kedvezmény – a Btk.
2. §-ához fűzött indokolás értelmében – abban áll, hogy a végrehajtásában felfüggesztett büntetés nem szakítja ki az elítéltet a megszokott közösségéből, és ezzel elkerüli a rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtásával járó hátrányokat. A Btk.
3. §

(1)bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtásnak felfüggesztése nem kerül ellentétbe az általános megelőzés követelményével, de fokozottan érvényesül a speciális prevenció. terhelt3 III. r. vádlott jelen eljárás tárgyát képező esemény utáni életvitele, rendezett családi körülményei és az a tény, hogy az erkölcsi bizonyítvány adatai szerint az elkövetés után újabb bűncselekmény miatt a törvénnyel összetűzésbe nem került, arra engednek következtetni, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot kíván folytatni. A másodfokú bíróság megítélése szerint önmagában azon tényből adódóan, hogy több éve áll büntető eljárás hatálya alatt, már szembesült magatartása helytelenségével és következményeivel. A törvényszék az 55/2007. számú BK vélemény alapján a próbaidő tartamát is megfelelő mértékben, egyéniesítve határozta meg 3 év tartamban. [162] A másodfokú bíróság a 8/2015. (IV. 17.) számú AB határozatban foglaltak alapján – mely kimondta, hogy a Btk. 102. §

(1)bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét és arról az ítéletben rendelkezzen – terhelt3 III. r. vádlott esetében az előzetes mentesítés lehetőségét értékelés alá vonta. A Btk. 102. §

(1)bekezdés értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság ítéletében előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés kivételes, mérlegelésen alapuló, rendkívüli jellegű intézkedés. A felfüggesztés feltételeinek fennállása nem jelenti automatikusan az érdemesség meglétét. Az ítélkezési gyakorlat szerint az érdemesség megítélésénél az elkövető személyiségét, az életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és annak indítóokát összevetve kell értékelni [BJD 9986.], de jelentősége van a terhelt által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyának és a cselekmény jellegének is [BH1983.221.]. A bíróság által a büntetés kiszabása körében már értékelt, és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését alátámasztó körülmények az érdemességet megalapozhatják [BJD 8779.], de egyben ki is zárhatják. A már értékelt körülményeknek az érdemesség vizsgálata során történő ismételt figyelembe vétele tehát a kétszeres értékelés tilalmát nem sérti. Jelen esetben az eljárás adatai, különösen a bűncselekmény jellege és a hosszabb időszakon keresztül Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 33 történő elkövetés alapján, az ítélőtábla álláspontja az, hogy a III. r. vádlott előzetes mentesítésre való érdemessége nem állapítható meg. [163] terhelt4 IV. r. vádlott esetében figyelemmel arra, hogy a bűnösség köre nem változott, az egy rendbeli, csekély súlyú bűncselekmény elkövetése után több mint 4 év elteltével a legenyhébb intézkedés alkalmazása megfelelő és a belső arányosság elvét is tükrözi. [164] terhelt5 V. r. vádlott esetében a súlyosabb minősítést célzó ügyészi fellebbezés nem volt alapos, a terhén megállapított magatartások mindösszesen két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettek, a fiatal felnőtt korú terhelt esetében a büntetési célok elérése próbára bocsátás alkalmazásával is biztosított, annak tartama is elegendő. [165] Az ítélőtábla [166] - fk. terhelt2 II. r. vádlott figyelmét felhívja, hogy a Btk. 66. §

(1)bekezdés a)-

1. b)és
2. c)pont alapján a próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik, ha a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, [167] - terhelt3 III. r. vádlott figyelmét felhívja, hogy a Btk. 87. §
3. b)pont értelmében a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, [168] - terhelt4 IV. r. vádlottat figyelmezteti a Btk. 64. §

(2)bekezdés alapján, hogy a megrovással a bíróság helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt, és felszólítja, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől, [169] - terhelt5 V. r. vádlott figyelmét felhívja, hogy a Btk. 66. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont alapján a próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik, vagy ha a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik. [170] A másodfokú bíróság pontosította [171] - az előzetes fogvatartás adatait a nyomozati iratok 937-939., 1093. és 1679-1725. oldalán és a másodfokú iratok 38-I-II. szám alatti iratok alapján, [172] - a bűnjelekre és a lefoglalt készpénzre vonatkozó rendelkezéseket pedig akként, hogy megjelölte, hogy azokat a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala és a Magyar Államkincstár milyen számon vételezte be. Fővárosi Ítélőtábla 3.Fkf.259/2020/40-V 34 [173] Fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla - a Be. 599. §

(1)bekezdés szerint nyilvános ülésen eljárva - a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. és terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit valamennyi vádlottal szemben a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [174] Tekintettel arra, hogy terhelt4 IV. r. vádlottat érintően az ítélet ellen kizárólag az ügyészség fellebbezett, mely jogorvoslat eredményre nem vezetett, a másodfokú bíróság a Be. 613. §

(2)bekezdés b) pont alapján akként rendelkezett, hogy a másodfokú eljárásban a IV. r. vádlott kirendelt védőjének díjaként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [175] zárja ki. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés Budapest,

1. június
2. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke dr. Sárecz Szabina Martina s.k. előadó bíró Nagyné dr. Drahos Ibolya bíró A Fővárosi Törvényszék
3. október
4. napján kelt 8.Fk.198/2019/
5. számú ítélete Terhelt1 I. r., fk. terhelt2 II. r., terhelt3 III. r., terhelt4 IV. r. és terhelt5 V. r. vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Fkf.259/2020/
6. számú ítéletében foglalt változtatásokkal
7. június
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. június
10. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: