Kf.700189/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjára,

(2)-

(5)bekezdésére, valamint a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/

1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat) 21.,
2. pontjára alapította, és a megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. Keresetleveléhez részletes kimutatást csatolt a működési körzetén kívül ellátott szolgálati feladatokról. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízott és a járőri feladatok döntően különbözőek, és a Kúria következetes gyakorlata szerint a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatok ellátása miatt többletdíjazásra jogosult. Az alperes védiratában elsődlegesen a követelés jogalapját vitatta, és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan a megbízási díj mértékét az illetményalap 50% mértékében kérte meghatározni. A felperes által csatolt kimutatás adattartamát nem vitatta, de álláspontja szerint a felperes csupán eseti jelleggel látott el a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatot, a TIK küldések a felperes által teljesített szolgálatok számához viszonyítva annak kevesebb, mint felét tették ki. A KMB szabályzat
3. és
4. pontjában írtak szerint a körzeti megbízott egy hónapra elvonható a működési körzetén kívüli tevékenységre. Emellett a rendkívül jogrend lehetőséget teremtett a felperes további elvonására a koronavírus járvány, később a háborús veszélyhelyzet miatt
5. március 11-től
6. június 17-ig, majd
7. november 3-tól a keresettel érintett időszak végéig,
8. augusztus 31-ig bezárólag. A KMB szabályzat értelmében a körzeti megbízottnak a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%ában közterületi tevékenységet kell ellátnia, és a feladatait nem kizárólag a működési körzetén belül kell elvégeznie, amely munkája alapvetően sokrétű. A kimutatásban írt feladatokat a munkakörébe tartozó feladatellátás helyett hajtotta végre. Másodlagosan, a megbízási díj mértéke körében utalt a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
9. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM.I. rendelet)
10. §

(2)bekezdésére, továbbá a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BM.II. rendelet) 35. §

(6)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság az eljárását felfüggesztette a Győri Törvényszék előtt 5.K.701.208/

1. számon folyamatban lévő peres eljárás jogerős befejezéséig. Miután a mintaperben
2. sorszám alatt meghozott határozatát a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.436/2023/
3. számú határozatával helybenhagyta, a jelen perben előterjesztett keresetet a mintaper alapján, azzal egyezően bírálta el, és a keresetnek helyt adott. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt.
4. §

(1)bekezdés a), b), c) pontját és az

(5)bekezdését, a BM.I. rendelet 10. §

(2)bekezdését, a BM.II. rendelet 35. §

(6)bekezdését, valamint a KMB szabályzat rendelkezéseit. Rögzítette, hogy (a kísérőőri feladatok kivételével) a munkáltató jogszerűen utasíthatta a felperest a per tárgyává tett feladatok elvégzésére, ez azonban nem sértheti a felperes díjazásra való jogosultságát, mivel a körzeti megbízotti beosztás feladatai alól nem mentesítette őt az alperes. A következetes Kúriai ítélkezés értelmében a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását. Az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön belül határozhatja Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.189/2024/5 [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 meg szabadon a feladatokat, más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be (Mfv.I.10.751/2016/4., Kfv.VII.39.247/2020/4., Kfv.VII.39.525/2021/3.). Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a KMB szabályzat, amely a munkáltató utasítása, egy szakmai állásfoglalás, és nem lehet jogszerű indoka a megbízási díj iránti igény elutasításának. Miután a felperes körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatokat látott el, a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja és

(5)bekezdése alapján díjazásra jogosult. A különleges jogrendről pedig a Kúria már kimondta, hogy a megbízási díj megfizetése alól nem mentesít. A megbízási díj mértékét az 50-200%-ig terjedő tartományban, a minimumhoz közelítő 75 % mértékben nem tartotta eltúlzottnak, arra is figyelemmel, hogy napi rendszerességgel, a szolgálatteljesítési idő közel felében látta el ezeket a különböző típusú, nagyobb megterhelést jelentő, szélesebb szaktudást igénylő, sőt, az átkísérés esetében kifejezetten tiltott feladatokat. Miután a munkáltató megbízási díjat egyáltalán nem fizetett, a mérték mérlegelésének lehetősége a bíróságra hárult; a mérlegelés körében figyelemmel volt a munka bonyolultságára, időigényére, gyakoriságára, a többlettudás szükségességére, valamint a Kúria Kfv.VII.37.780/2020/5. számú ítéletében írtakra. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját,

(5)bekezdését, a BM.I. rendelet 10. §

(2)bekezdését, valamint a BM.II. rendelet 35. §

(6)bekezdését jelölte meg. Véleménye szerint a felperesnek nem keletkezett többletfeladata, illetve nem a feladatok mértékével arányosan határozta meg a bíróság a megbízási díj összegét. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult, lényegében helyes indokai és a Kúria gyakorlata alapján. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdése alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az alperes fellebbezésében megsértett jogszabályhelyként hivatkozott Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. A Hszt. 71. §

(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, azonban a munkáltatónak az a joga, hogy a beosztáshoz tartozó feladatok mellett a hivatásos állomány tagját más feladatok elvégzésére is utasítja, nem sértheti az érintett díjazásra való jogosultságát. A megbízási díj alapossága szempontjából közömbös, hogy a megbízásra jogszerűen került-e sor. Az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, amely szerint a felperesnek nem keletkezett többletfeladata, mivel a beosztásához nem tartozónak vélt feladatok elvégzésére a tervezett szolgálatainak ellátása során került sor, nem helytálló. A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.189/2024/5 [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízotti és a járőri beosztás nem egyező, hanem egymástól különböző beosztások, és több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Az ellentételezés alól még a különleges jogrend sem mentesíti a munkáltatót. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a Kúria vonatkozó gyakorlata következetes abban a kérdésben is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.). Ennek tükrében a keresetlevélhez csatolt kimutatásban írtak szerint a felperes 2019. szeptember 1-től 2022. augusztus 31-ig folyamatosan és rendszeresen látott el körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó feladatokat, rendszeresen a körzeti megbízotti működési körzetén kívül. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a kereset jogalapját megállapító döntése helytálló. Az alperes határozott fellebbezést nem terjesztett elő ugyan a megbízási díj mértékének csökkentésére, de állította, hogy az elsőfokú bíróság a beosztáshoz nem tartozó feladat mértékével nem arányosan határozta meg a megbízási díj mértékét. A másodfokú bíróság azonban egyetértett a megbízási díjnak a minimum értékhez közelítő, de annál kissé magasabb, a felperes által igényelt 75% mértékben való megállapításával. A BM.II. rendelet 35. §

(6)bekezdésében írt feltételek szerint a díj összegét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek és a Hszt. 71. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltak (a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedhet a mérték) figyelembevételével kell és lehet meghatározni. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott konkrét körülmények mérlegelése során a másodfokú bíróság nem látott indokot a megbízási díj százalékos mértékének csökkentésére. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet nem sérti a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét helybehagyta a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a Kp. 35. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §

(1)és

(2)bekezdésére tekintettel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése és a 4. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával, a felperes kérelmével egyezően, 25.000 forintban határozta meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében az alperes személyes illetékmentességre jogosult, ezért a per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta folytán meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 77. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. február
2. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.189/2024/5 5 Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró