Mf.30013/2025/8 – Pécsi Ítélőtábla

(2)és

(3)bekezdései alapján, figyelemmel a 7. §

(1)bekezdés

1. a) pontjára, a másodfokú bíróság elutasította. A prémium a teljesítménybérezés egyik formája, ennek az egyik leggyakoribb módja, utalással az Mt.
2. §

(2)bekezdésére. Ezért a felperes prémium megfizetésére vonatkozó igénye a jogosultság megállapítását követő hónap 10. napján keletkezett. Ehhez képest az Mt. 286. §

(1)bekezdésében írt három éven belül nyújtotta be a keresetlevelét, ezért az igény nem évült el. Ha a munkavállaló a kitűzött prémiumfeladatot csak részben teljesíti, a prémium arányos része kizárólag akkor jár neki, ha a munkáltató részfeladatok teljesítésére is fizetési kötelezettséget vállalt (EBH

1. M.15 szám). Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.013/2025/8/I. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Név ügyvéd; cím2) Az alperes: alperes1 (cím3.) Az alperes képviselője: Név1 ügyvéd (cím4) A fellebbezést benyújtó fél: alperes
2. sorszám alatt A per tárgya: elmaradt prémium megfizetése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.066/2024/17/I.szám Ítélet A másodfokú bíróság az alperes ellenkérelem-változtatását elutasítja. Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és illeték viselésre kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 1.067.480 (egymillió-hatvanhétezer-négyszáznyolcvan) forint első- és másodfokú eljárásban együttesen felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a NAV 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára az esedékesség napjáig 694.266 (hatszázkilencvennégyezerkettőszázhatvanhat) forint meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
3. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adószámát/adóazonosító jelét közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2025/8/I. 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
4. július 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél igazgatósági elnökként, a havi munkabére 819.735 forint volt. Munkaviszonya
5. február 21-én azonnali hatályú munkáltatói felmondással szűnt meg. A munkaszerződésben rögzítették, hogy az éves bérének 70%-ával megegyező mértékű prémium is megilleti – az alperes közgyűlésének döntésével és Város Önkormányzatának vonatkozó szabályzataival, egyéb rendelkezéseivel összhangban, amelynek feltétele, hogy a munkáltató a prémiumfeltételeket meghatározza, és azokat a munkavállaló maradéktalanul teljesítse, amely díjazást utólag, átutalással, a tárgyhónapot követő hónap
6. napjáig kell kifizetni. Az alperes tulajdonosa, Város Önkormányzata
7. évre vonatkozóan öt prémiumfeladatot határozott meg a felperes részére igazgatósági elnökként, amelyet az alperes igazgatósága a
8. szeptember 15-én kelt 3/
9. (IX. 15.) számú határozatával elfogadott. A felperes az igazgatósági elnöki munkaköre mellett stratégiai igazgató munkakörben is dolgozott az alperesnél, amely munkáltatói felmondással szűnt meg
10. április 8-án. Havi munkabére 386.657 forint volt. A stratégiai igazgatóként kötött munkaszerződésében a béren felül az éves bérének 70%-ával megegyező mértékű prémiumra való jogosultságot rögzítettek azzal, hogy a feltételeket az alperes igazgatósága jogosult kiírni, az alperes közgyűlésének döntésével, az alperes szabályzataival és egyéb rendelkezéseivel összhangban. A prémiumra a felperes stratégiai igazgatóként kizárólag akkor vált jogosulttá, ha a munkáltató a prémiumfeltételeket meghatározta, és azokat a felperes maradéktalanul teljesítette. Rögzítette továbbá a szerződés, hogy a munkavállaló részére járó díjazás megfizetésére utólag, átutalással, a tárgyhónapot követő hónap
11. napjáig kerül sor. Az alperes igazgatósága a felperes mint stratégiai igazgató részére is meghatározta az öt prémiumfeladatot
12. évre vonatkozóan
13. szeptember 15-én, amelyet a 4/
14. (IX. 15.) számú igazgatósági határozattal elfogadott.
15. május 14-én az alperes igazgatósága megállapította, hogy a kiírt öt prémiumfeladat közül négy megvalósult, azaz az alperes premizált vezetőinek a
16. évre vonatkozó prémiumkiírásban foglalt feladatai 80%-ban teljesültek. Az alperes
17. évre nem fizetett prémiumot a felperesnek. A felperes
18. június 3-án keresetet terjesztett elő az alperessel szemben az igazgatósági elnöki munkakörével összefüggésben 5.508.619 forint (819.735 forint munkabér x 12 hónap x, 70% x 80%), míg a stratégiai igazgató munkakörével kapcsolatban 2.598.335 forint (386.657 forint munkabér x 12 hónap x 70% x 80%) prémium és ezen összegek után
19. június
20. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetése iránt. Keresetét a munka törvénykönyvéről szóló
21. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
22. §

(1)és

(2)bekezdésére, a 138. §

(1)-

(3)bekezdéseire, a

1. §ára és a munkaszerződésére alapította. Álláspontja szerint a prémiumfeltételek teljesültek, a feladatokat azért nem tudta maradéktalanul teljesíteni, mert túl rövid idő állt rendelkezésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. A felperes követelését mind jogalapjában, mind összegében vitatta. Álláspontja szerint a felperes igénye elévült, mivel a munkaviszonya megszűnésének időpontja miatt azt
2. február 21-ig érvényesíthette volna, de legfeljebb
3. május 14-ig, a teljesítésértékelés keltét követő három éven belül. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem teljeskörűen teljesítette a prémiumfeladatokat, így nem jár részére prémium. Kiemelte, a munkaszerződésben rögzítették, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályzatokat Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2025/8/I. [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] 3 alkalmazni kell a jogviszonyra, így a javadalmazási szabályzatot is, amely kimondja, hogy a felügyelő bizottság jóváhagyása kell a kifizetéshez, amely megtagadhatja a jóváhagyást súlyos mulasztás, jogellenes magatartás miatt, ami a felperes esetében megvalósult, hiszen büntetőeljárás folyik ellene. A kifizetés megtagadásáról csatolta a
4. május 5-i felügyelő bizottsági jegyzőkönyvet. Aggályosnak tartotta azt is, hogy ugyanazon feladatokat határozta meg a prémiumkiírás a felperes számára mindkét munkaköre vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, és azzal egyezően kötelezte az alperest a felperes javára mindösszesen 8.106.954 forint prémium és annak késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Mt.
5. §

(1)bekezdésére, a 157. §

(1)bekezdésére, valamint a 286. §

(1),

(3)és

(4)bekezdésére. Véleménye szerint az igény nem évült el, mivel az alperes igazgatósága

1. május 14-én értékelte a prémiumfeladatok teljesülését, ezért a kifizetés határideje
2. június 10-e volt, így a
3. június 3-án előterjesztett kereset határidőben érkezett. Emellett elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy a prémiumfeladatok teljesüléséről informálisan szerzett tudomást
4. február 20-án, azaz a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
6. §

(1)bekezdése alapján az elévülés eddig az időpontig nyugodott, mivel a követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni. Az Mt.

1. §-ából kiindulva rögzítette, hogy a javadalmazási szabályzat a felek jogviszonyára nem irányadó, mert nem minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, ezért nem írhatja felül a munkaszerződést, amely a felek megállapodását tartalmazza. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló
2. évi CXXII. törvény alperes által felhívott
3. §

(2)bekezdését értékelve rámutatott arra, hogy azt

1. július 1-jével hatályon kívül helyezték, így az alperes felügyelő bizottságának nem volt véleményezési joga, a határozata nem volt figyelembe vehető. Az Mt.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a prémiumot teljesítménybérnek minősítette, amelyet az alperes az Mt.

1. §-ában írtak szerint előzetesen meghatározott szempontok és eljárás alapján volt köteles kiírni, majd értékelni, és az Mt.
2. §

(1)bekezdése, valamint a 157. §

(1)bekezdése alapján kifizetni, amelyet elmulasztott. A prémiumfeladatokat az arra jogosult kiírta, a felperes a feladatokat 80%-ban teljesítette, ezért az előre meghatározott összeg 80%-ában marasztalta az alperest a késedelmi kamatokkal együtt. Elutasította az alperes Név2 korábbi felügyelő bizottsági elnök tanúkénti meghallgatására irányuló indítványát arra vonatkozóan, hogy miért tagadták meg a prémium kifizetéséhez a hozzájárulást, mivel az említett jogszabály hatályon kívül helyezése folytán véleményezési joga a testületnek nem volt. Azt is irrelevánsnak tartotta, hogy a közgyűlés vagy a polgármester hozzájárult-e a felperes prémiumának kifizetéséhez, mert a munkaszerződésben nem volt ilyen feltétel kikötve. E határozattal szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Pernyertessége esetében a perköltségben is kérte marasztalni a felperest. Véleménye szerint eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság azzal, hogy több tényről nem döntött, és az anyagi pervezetés sem volt megfelelő. Továbbra is fenntartotta az elévülési kifogását, mert érvelése szerint a munkaviszonya megszűnésétől, de legkésőbb

1. május 14-től – amikor a „Prémiumfeladatok megvalósulása” elnevezésű, belső felhasználásra készült dokumentum kelt – számított három éven belül érvényesíthette volna a felperes az igényét. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2025/8/I. [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 Véleménye szerint a prémium nem munkabér, így a bérkifizetés határidejére vonatkozó jogszabályhely felhívására sem volt lehetőség, a prémiumot azonnal ki kellett volna utalni, ha az igény alapos. A kifizetés feltétele mindenképpen a maradéktalan teljesítés volt, amely kétségkívül nem valósult meg, és a felek megállapodása nem terjedt ki arra, hogy részteljesítés esetén bármilyen arányú kifizetés járna. Hiányolta azt is, hogy sem igazgatósági döntés nem született a kifizetésről, sem a munkáltatói jogkör gyakorlója nem adott ki igazolást a teljesítésről, a felperes által csatolt dokumentum is csupán egy határozati javaslatot tartalmaz. Kifejtette, hogy a korábbi években milyen eljárásrend szerint, milyen dokumentumok alapján fizetett a felperes részére prémiumot, amely dokumentumok a jelen esetben nem állnak rendelkezésre, mert a kifizetés nem került engedélyezésre. Véleménye szerint a javadalmazási szabályzat a munkaszerződés alapján irányadó a jogvitára, azt figyelembe kellett volna venni, amely előírta, hogy súlyos hiányosságok, mulasztás, jogellenes magatartás esetén nem fizethető prémium. A felügyelő bizottság azért döntött úgy, hogy nem fogadja el a felperes részére a
2. évi prémium kifizetését, mert jelenleg is folyamatban van ellene büntetőeljárás. Emellett a javadalmazási szabályzat a kollektív szerződés alapján kötelező erővel bír a munkavállalókra, így a felperesre is. Hivatkozott emellett Város Önkormányzata Közgyűlésének 37/
3. (XI. 15.) Önkormányzati rendeletére, amelynek az
4. számú melléklet
5. pontja értelmében a közgyűlésnek a polgármesterre ruházott hatáskörébe tartozik, hogy dönt a per tárgyát képező prémium kifizetéséről. Felhívta továbbá Város Önkormányzata Közgyűlésének 11/
6. (II. 24.) Önkormányzati rendeletét, amelynek
7. §

(7)bekezdés c) pontja arról rendelkezik, hogy a polgármester a

(6)bekezdésben meghatározott döntés előtt köteles kikérni a költségvetési és gazdasági bizottság állásfoglalását az igazgató, az ügyvezető igazgató, a vezérigazgató, az igazgatóság tagja prémiumfeladatainak és sikerdíj feltételeinek jóváhagyásakor, a prémiumfeladat és a sikerdíj feltételei teljesítésének elfogadásakor. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. Véleménye szerint az alperes nem jelölte meg az anyagi és eljárási jogszabálysértéseket, amelyekre a fellebbezését alapította. A munkaszerződés rendelkezéseit kérte kiemelten figyelembe venni, amelyekből kiindulva a felperesnek nem kellett a prémiumfeltételeket maradéktalanul teljesítenie. A fellebbezés alapos. Az alperes másodlagos fellebbezési kérelme volt, de a másodfokú bíróság elsődlegesen foglalkozott a hatályon kívül helyezésre irányuló petitummal, amit a fellebbezés ugyan nem részletezett, de tartalma szerint a polgári perendtartásról szóló 2016 évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezési okra utalt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem történt az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés az elsőfokú eljárásban. Az a tény, hogy az elsőfokú bíróság az alperes részéről előterjesztett bizonyítási indítványt nem teljesítette, nem eljárási szabálysértés, ez a bíróság Pp. 276. §

(1)és

(5)bekezdéséből fakadó diszkrecionális joga, amely gyakorlásának helyessége az ítélet anyagi jogi felülbírálata során vizsgálható és értékelhető a másodfokú bíróság által. Az elsőfokú bíróságnak saját anyagi jogi álláspontjához képest további, az alperes által hiányolt anyagi pervezetést nem kellett folytatnia a Pp. 237. §

(1),

(2)és

(3)bekezdései alapján. Az pedig fel sem merült, hogy az elsőfokú ítéletet a Pp.

1. vagy
2. §-a értelmében hatályon kívül kellene helyezni. Ezért a másodfokú bíróság a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján érdemben vizsgálta az elsőfokú ítéletet. Elöljáróban rögzíti, az alperes azzal, hogy további önkormányzati rendeletre hivatkozással azt állította a fellebbezésében, hogy a polgármesternek és önkormányzati bizottságnak kellett Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2025/8/I. [25] [26] [27] [28] [29] [30] 5 volna jóváhagynia a felperes prémiuma kifizetését, valamint, hogy utalt a kollektív szerződés javadalmazással kapcsolatos szabályaira, új tények állítására alapított meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősül a Pp. 373. §

(2)és

(3)bekezdései alapján, figyelemmel a 7. §

(1)bekezdés

1. a) pontjára, ezért azt a másodfokú bíróság elutasította. Az ügy érdemében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a prémium a teljesítménybérezés egyik formája, ennek az egyik leggyakoribb módja, utalással az Mt.
2. §

(2)bekezdésére. Ezért a munkaszerződés kikötése alapján a felperes prémium megfizetésére vonatkozó igénye a jogosultság megállapítását követő hónap

1. napján keletkezett. A per adatai szerint a
2. évi prémiumfeladatok teljesítéséről a megállapítást – a gazdasági osztályvezető, az igazgatóság elnöke és a két igazgatósági tag −
3. május 14-én tették meg. Így a prémium kifizetésére vonatkozó igény a következő hónap 10-én vált esedékessé, amiből a bíróság előtti követelés származott. Ehhez képest a felperes
4. június 03-án, az Mt.
5. §

(1)bekezdésében írt három éven belül nyújtotta be a keresetlevelét, ezért az igény nem évült el, amire figyelemmel az elsőfokú bíróság elévülés nyugvásával kapcsolatos okfejtésével foglalkozni nem kellett. A felperes prémiumra való jogosultságát a munkaszerződése írta elő a III.3.

1. pontjában. A mérték meghatározása mellett szerződéses feltétel volt, hogy abban az esetben jogosult a munkavállaló a prémiumra, ha a munkáltató a prémiumfeltételeket meghatározza, és azok maradéktalanul teljesítésre kerülnek. A perbeli adatok alapján a prémiumfeladatok 80%-ban teljesültek, hiszen öt teljesen azonos prémium feladata volt a felperesnek a kettős munkaköréhez kapcsolódóan az igazgatóság elnökeként, illetőleg stratégiai igazgatóként, és ebből az öt feladatból négy teljesült. Helyes volt tehát az alperesnek már az elsőfokú eljárásban, de a fellebbezésében is hangoztatott az az álláspontja, miszerint a munkaszerződés egyik konjunktív feltétele nem valósult meg, mert maradéktalan teljesítés nem történt. Arra is rámutat a másodfokú bíróság, hogy magában a prémiumkiírásban, a feltételek meghatározásában sem szerepel olyan kikötés, mely szerint a munkavállaló, amennyiben részben teljesíti a prémium feltételeket, ennek megfelelő mértékben jogosult a prémiumra. A bírói gyakorlat viszont a prémiumfizetést részteljesítés esetén szigorúan kezeli. Az EBH
2. M.15 szám alatt megjelent döntésében a Kúria azt mondta ki, hogyha a munkavállaló a kitűzött prémiumfeladatot csak részben teljesíti, a prémium arányos része kizárólag akkor jár neki, ha a munkáltató részfeladatok teljesítésére is fizetési kötelezettséget vállalt. Egy másik döntésben, amely BH2000.
3. szám alatt jelent meg, az került kimondásra, hogy részteljesítés esetén nem illeti meg a prémium a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett. A felperesnek azzal a védekezésével, miszerint a prémium feltételeket 100%-ban azért nem tudta teljesíteni, mert későn került sor a kiírásra, a másodfokú bíróság nem értett egyet. A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperes az öt feladatból négyet teljesíteni tudott. A feladatok kiírásából pedig kitűnik, hogy a teljesítményt az egész naptári év folyamán kellett nyújtani. Így sem az időpont, sem pedig a feladatok nem indokolják azt a következtetést, hogy kirívóan rövid időt adott volna a munkáltató a munkavállaló számára az éves prémiumfeladatok teljesítésére. Ezek azok az indokok, amelyekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra jutott, és azt állapította meg, hogy a munkaszerződésekből és a prémiumkiírásból következően a felperes nem jogosult a keresettel érvényesített prémiumra. Emiatt az alperes által felhozott további jogi érvekre szükségtelen volt érdemben kitérni. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2025/8/I. [31] [32] 6 Ezáltal az alperes pernyertes lett az első- és a másodfokú eljárásra vonatkozóan is, ezért mellőzte a másodfokú bíróság az alperes elsőfokú perköltség és illeték viselésre kötelezését. Kötelezte egyúttal a felperest az alperes javára az 514.792 forint első fokon felmerült ügyvédi munkadíjból [a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pont és a 4/A. §

(1)bekezdés], valamint a 112.000 forint (8 óra x 14.000 forint/óra) másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból [a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pont], továbbá az alperes által a per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta ellenére tévesen teljesített 440.690 forint fellebbezési eljárási illetékből álló együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján. A pertárgyérték és a fellebbezés pertárgyértéke 8.106.954 forint volt, az ennek alapján fizetendő 6 % elsőfokú eljárási illeték 486.400 forint, míg a 8 % fellebbezési eljárási illeték 648.556 forint, amely utóbbiból az alperes részteljesítésére tekintettel fennmaradó 207.866 forint le nem rótt illetéket az elsőfokú illetékkel együtt a pervesztes felperes köteles megfizetni az államnak a Pp. 101. §

(1)bekezdése és a 102. §

(1)bekezdése értelmében. Pécs,

1. május
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró