A határozat elvi tartalma: Amennyiben a sérelmezett munkáltatói döntéssel szemben elévülési időn túl terjeszti elő a szolgálati panaszt a felperes, ezen körülmény figyelembevételére az ügy érdemében ítélettel elbírálandó döntésben kerülhet sor. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.137/2025/
- felperes (cím1) felperes képviselője (cím2, eljáró képviselő: képviselő1) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: alperes (cím3) Az alperes képviselője: képviselő2 A per tárgya: illetménnyel kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó per (hivatásos szolgálati jogviszony kezdő időpontjának megállapításával összefüggő jubileumi jutalomra való jogosultság és elmaradt jubileumi jutalom megfizetése) A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Debreceni Törvényszék 1.K.701.795/2023/
- számú ítélete ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 2 [1] A felperes az alperesnél áll hivatásos szolgálati jogviszonyban. Az alperes munkáltatóának
- április
- napján kelt 16010/101/109-239/2012.Szü. számú szolgálati idő rögzítési igazolása szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
- évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.)
- §-a,
- §-a és
- §-a alapján a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából beszámított szolgálati idő kezdetének időpontja
- október
- napja. A munkáltató vezetőjének
- február
- napján kelt 316-51/69-2012/
- számú személyi állományra vonatkozó parancsa a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyának kezdetét a jubileumi jutalomhoz, pótszabadsághoz kötődően
- október
- napjában határozta meg. A munkáltató vezetőjének
- június
- napján kelt 316-51/2023-
- számú személyi állományra vonatkozóan kiadott parancsa a körzeti megbízott beosztású főtörzszászlós felperes tekintetében a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(3)bekezdése alapján a jubileumi jutalom kezdete szempontjából figyelembe veendő szolgálati idő kezdetét
- október
- napjában határozta meg. A parancsban foglalt jogorvoslati kioktatás ellenére a felperes a paranccsal szemben szolgálati panasszal nem élt, azzal kapcsolatban a peres felek között per nem volt folyamatban. [2] A felperes
- március
- napján szolgálati panasszal élt az alperesnél, melyben kérte a 316-51/2023-
- számú parancs megváltoztatását akként, hogy a felmentési idő, pótszabadság, jubileumi jutalom kezdete, végkielégítés, könnyített szolgálat, nyugdíj előtti rendelkezési állomány kezdete szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő kezdő időpontja (a továbbiakban: kezdő időpont)
- október
- napja. Ennek megfelelően kérte a 30 éves jubileumi jutalom kamattal megnövelt összegének kifizetését. Az alperes a
- június
- napján 16000-101/418-1/2023.Szü. iktatószámú határozatával a panaszt megalapozatlanság miatt elutasította. Az indokolása szerint a felperes szolgálati ideje 10.816 nap, azaz 29 év 231 nap, a Hszt.
- §
(4)bekezdésére figyelemmel a jubileumi jutalom tekintetében figyelembe veendő szolgálati idő kezdete 1993. október 20. napja, mely alapján a Hszt. 166. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a 30 éves jubileumi jutalomra
- október
- napján válik jogosulttá. Az alperesi határozattal szemben a felperes a 30 napos keresetindítási határidőn belül,
- július
- napján keresettel élt az elsőfokú bíróságnál. A per folyamatban léte alatt az alperes
- október
- napján bruttó 1.809.900 forint jubileumi jutalmat megfizetett a felperesnek késedelmi kamat nélkül. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A felperes a módosított keresetében elsődlegesen kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján a
- június
- napján kelt 316-51/2023-
- számú parancs (az eredetileg előterjesztett keresetlevelében a fenti jogszabályhelyre hivatkozással a
- évi 16000101/418-1/2023.Szü. iktatószámú, a szolgálati panaszt elutasító alperesi határozatot támadta) megváltoztatását akként, hogy a kezdő időpont
- október
- napja. A másodlagos kereseti kérelmében a fenti kezdő időpont alapján számított 216.928 forint késedelmi kamat Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 3 megfizetésére kérte kötelezni az alperest a már megtérített jubileumi jutalom tőkeösszeg után. Érvelése szerint a
- évi szolgálati idő rögzítések helytálló időpontban állapították meg a kezdő időpontot a régi Hszt. 341/D. §-a alapján, ehhez képest nem érthető, hogy a Hszt. hatályba lépése után a
- évi parancsban az alperes a Hszt.
- §
(1)bekezdés g) pontjára is figyelemmel miként jutott az
- október
- napja szerinti kezdő időpontra, mely a felperesi érvelés szerint téves. Álláspontja szerint a szolgálati idő nem évül el, a régi Hszt. 341/D. §-a értelmében olyan szerzett jogról van szó, ami nem veszhet el. [4] Az alperes a védiratában kérte a módosított keresetnek mint alaptalannak az elutasítását arra hivatkozással, hogy a
- évi szolgálati idő megállapítások nem bírnak relevanciával, az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján kell meghatározni a kezdő időpontot, mely a régi Hszt. 341/D. §-a alapján helytállóan
- október
- napján került rögzítésre a
- évi állományparanccsal. A felperes a
- évi parancsot jogorvoslati határidőn belül nem sérelmezte, az ellen szolgálati panaszt nem nyújtott be, ezért annak megváltoztatására a jelen perben már nincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 éves jubileumi jutalom jogcímen megfizetett tőke után 216.928 forint késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a módosított keresetet elutasította. Az ítéletének indokolásában az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában a Hszt.
- §
(1)-
(4)bekezdésre, 282. §
(1)-
(2)bekezdésére, 156. §
(1)-
(2)bekezdésére, 166. §
(1)-
(3)bekezdésére, a régi Hszt. 341/D. §-ára, a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos szolgálati jogviszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 33. §
(1)-
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.) 91. §
(1)-
(2)bekezdésére, 89. §
(1)
(6)bekezdésére, valamint a kúriai joggyakorlatra utalással kifejtette, hogy a kezdő időpont a felperes esetében a Hszt. 280. §
(1)és
(4)bekezdése valamint a régi Hszt. 341/D. §-a alapján került rögzítésre, mely alapján a kezdő időpontot a rögzítéskor meghatározott szolgálati időkre figyelemmel kell megállapítani feltéve, hogy ez kedvezőbb, mint a Hszt. 280. §
(1)bekezdése vagy
(2)bekezdése alapján megállapított hivatásos szolgálati idő, illetve tényleges szolgálati idő. Mindezekre figyelemmel a felperes esetében a kezdő időpont
- október
- napja, mely alapján a 30 éves jubileumi jutalom
- október
- napján vált esedékessé. Ugyanakkor a jelen perben a
- évi állományparancs megváltoztatására lehetőség nem volt, mert azzal szemben a felperes szolgálati panaszt határidőben nem terjesztett elő, keresetlevelet nem nyújtott be az állományparancsban szereplő jogorvoslati tájékoztatás ellenére. Figyelembe vette, hogy a
- évi, szolgálati jegyen előterjesztett szolgálati panaszában a felperes a
- évi állományparancs felülvizsgálatát is kérte, így pergátló akadály nem merült fel, ezért az elsődleges kereseti kérelemről érdemben kellett döntenie. Figyelembe vette továbbá, hogy a Hszt.
- §
(1)bekezdése szerinti 3 éves elévülési idő már eltelt, melyet a Hszt. 11. §
(3)bekezdése alapján hivatalból kellett figyelembe vennie. [6] A másodlagos kereseti kérelem körében értékelte, hogy a már megfizetett jubileumi jutalom tőkeösszege után a
- október
- napja szerinti esedékességtől jár Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 4 késedelmi kamat a
- október
- napján történt kifizetés napjáig, ezért a felperes 216.928 forint összegű késedelmi kamatra jogosult, melynek összegét az alperes nem vitatta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az elsődleges kereseti kérelmének történő helytadást, a kezdő időpont
- október
- napjában történő megállapítással. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás megállapítás körében sérti a Kp.
- §
(2)bekezdését, 81. §
(1)bekezdését, és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését, 279. §
(1)bekezdését, 346. §
(5)bekezdését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen és iratellenesen értékelte a kereseti kérelmet, valamint az azt megelőzően benyújtott szolgálati panaszt, ezzel összefüggésben iratellenesen állapította meg a tényállást, és tévesen tekintette relevánsnak a
- évi parancs tekintetében a korábbi jogvita hiányát. Hangsúlyozta, hogy a keresetében érvényesített igénye a kezdő időpont
- október
- napjára történő megváltoztatása volt, ezen igénye a jubileumi jutalom esedékességének kérdésén túlmutat, mert ezen időpont az alapja a pótszabadsága, a végkielégítése, a szolgálati nyugdíja és a nyugdíja mértékének is. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában ugyan kimondta, hogy a kezdő időpont
- október
- napja, azonban ennek a rendelkező részben történő megállapítását elmulasztotta, a parancs megváltoztatására vonatkozó kereseti követelést elutasította. A per tárgyát ugyanakkor nem ez utóbbi jelentette, hanem a felperes szolgálati idejének jogszerű elismerésére vonatkozó igénye, amely folyamatosan fennálló igényként nem évülhet el. A felperes
- évi szolgálati panasza túlmutat a
- évi állományparancson, mert abban nem csak a
- évi parancs felülvizsgálatát kérte, hanem a kezdő időpont
- október
- napjában történő megállapítását is. Az alperes határozata ezen igényét bírálta el, így a szolgálati panasz jogintézménye a Hszt.
- §-a értelmében nem sérült. A felperesi igény nem a
- évi állományparancson nyugszik, ezért az azzal szemben elő nem terjesztett panasza a felperes igényét nem érinti. Az elsőfokú bíróság jogellenesen utasította el az elsődleges kereseti kérelmet amiatt, hogy a
- évi állományparanccsal szemben jogorvoslati határidőn belül nem élt szolgálati panasszal, ezen indokból legfeljebb az eljárás megszüntetésének lett volna helye a Kp.
- §
(1)bekezdés a) pontja és 48. §
(1)bekezdés e) pontja alapján. [8] A következetes bírói gyakorlat szerint a szolgálati idő helyes számítására vonatkozó igény a jogviszony fennállása alatt nem évül el, az elévülés csupán a szolgálati idő alapján számított egyes jogosultságok tekintetében merülhet fel. Mivel a jubileumi jutalomra vonatkozó anyagi igénye nem évülhetett el, a 30 éves jubileumi jutalom az esetében 2022. október 20. napján volt esedékes. Az elévülés körében hivatkozott a Hszt. 11. §
(1)-
(3)bekezdésére. [9] A kezdő időpont helyes számításával kapcsolatban hivatkozott a jelentős számú folyamatban lévő más perre, melyben a bíróságok a felperesi álláspontot alátámasztó érdemi döntésre jutottak. A 4/
- KPJE jogegységi határozat értelmében a szakmunkásképzést folytató középiskolákban töltött tanulmányi időt a szolgálati időbe be kell számítani, ezzel analóg a BH 1999.7.330 számú elvi döntés, mely szerint a helytelen besorolás állapotsérelmet jelent. A BMr.
- §-a, valamint
- §
(1)-
(3)bekezdése, a Hszt.
- §-a,
- §
(1)bekezdés a) pontja, 280. §
(1)bekezdés g) pontja, a Tvr.
- §-a, a Személyzeti Munka Szabályzatáról szóló 7/
- BM parancs
- pontja, a társadalombiztosításról szóló
- évi II. törvény és az annak végrehajtásáról szóló 89/
- Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 5 (V. 1.) MT rendelet
- §
(1)bekezdése, továbbá a régi Hszt.
- §-a, 326/A. §-a és
- §-a értelmében a rendészeti szakközépiskolákban eltöltött tanulmányi időt be kellett volna számítani a szolgálati időbe, és ennek megfelelően a kezdő időpontot az 1,2-es szorzó alkalmazásával
- október
- napjában kellett volna megállapítani. A Hszt. 280.§
(1)bekezdés g) pontja alapján többször is elismert és beszámított idő szolgálati időnek minősül, ezért a per tárgyát nem érinti, hogy a későbbi jogszabályváltozások miatt az alperes milyen jogcímen és milyen időket ismer el. [10] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott részében történő helybenhagyását, másodfokú perköltségigény mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt azzal, amikor a 2015. évi állományparancsra vonatkozó kereseti kérelmet a Hszt. 11. §
(3)bekezdése alapján elutasította. A szolgálati parancs a Hszt. 267. §
(1)és
(3)bekezdésére figyelemmel tartalmazta a jogorvoslati tájékoztatást, a parancs
- június
- napja szerinti keltére és a
- április
- napján benyújtott szolgálati panaszra figyelemmel a felperesi igény elévült, ezért az elsődleges kereseti kérelmet érdemben kellett elutasítani. A 4/
- KPJE jogegységi határozat az Alkotmánybíróság 23/
- (III. 6.) AB határozatával megsemmisítésre került, ezért arra a felperes joggal nem hivatkozhat. A BH1999.
- eseti döntés a jelen ügyben analógiaként nem alkalmazandó, mert a felperesi hivatásos szolgálati viszony esetében a Munka Törvénykönyvének rendelkezései nem irányadók. A jubileumi jutalomra vonatkozó jogosultság időtartamának számítása tekintetében fenntartotta az elsőfokú eljáráson során előadottakat, az a
- évi állományparancsban helytállóan került számításra, a kezdő időpont
- október
- napja. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletet a Kp.
- §
(1)bekezdés alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A fellebbezés az elsődleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezést támadta, ezért a másodfokú bíróság felülvizsgálatának terjedelme is csak erre a körre terjedhetett ki. Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem elbírálása körében a tényállást helyesen állapította meg és abból megalapozott érdemi döntésre jutott akkor, amikor az elsődleges kereseti kérelmet elévülés okán érdemben elutasította. Indokaival a másodfokú bíróság a fellebbezésben kifejtettekre is figyelemmel az alábbiak szerint értett egyet. [13] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a
- évi szolgálati panaszával, annak szövege szerint egyértelműen a
- évi állományparancs megváltoztatását kérte akként, hogy a kezdő időpont az általa helyesnek tartott
- október
- napjában kerüljön megállapításra. Az alperes a
- évi határozatával ezt a panaszt bírálta el és állapította meg, hogy a
- évi állományparancs megváltoztatására nincs Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 6 lehetőség, mert abban a kezdő időpont helytállóan került rögzítésre
- október
- napjában, ezért a szolgálati panasz érdemben megalapozatlan. A felperes a keresetlevelében egyértelműen a Kp.
- §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással a
- évi panaszt elutasító alperesi határozatot támadta, kérte annak megváltoztatásával a kezdő időpont igényének megfelelő időpontban történő megállapítását. Ezen elsődleges kereseti kérelmét a
- sorszám alatti jegyzőkönyvben foglaltak szerint megváltoztatta, megtámadott határozatként a
- évi állományparancsot jelölte meg, egyebekben a kereseti kérelmét változatlanul fenntartotta. A felperes elsődleges módosított kereseti kérelme mindezek alapján egyértelműen a Kp.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti megtámadási per, mely a
- évi állományparancs megváltoztatására irányult. A felperes a fellebbezésében következetes igényeként azt jelölte meg, hogy a kezdő időpont
- október
- napjában kerüljön megállapításra, melyhez fűződő, az állományparancs megtámadásán túlmutató érdekét részletezte, ugyanakkor a közigazgatási perben annak van jelentősége, hogy a felperes a keresetében milyen igényt érvényesít. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte akként, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelmével megtámadási pert indított, a keresetlevélben egyértelműen megjelölt és a továbbiakban változatlanul fenntartott érvelés alapján a Kp.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapítottan támadta az alperes határozatát. Mindezekre figyelemmel alaptalanul érvelt a fellebbezésében a felperes azzal, hogy megállapítási kereseti igényt terjesztett elő az elsődleges kereseti kérelmében, a kereseti igénye ugyanis egyértelműen megtámadási volt, azt az elsőfokú bíróság helytállóan ekként bírálta el. Alaptalannak bizonyult ezért az a fellebbezési érvelés, miszerint az elsőfokú bíróság a tényállást az elsődleges kereseti kérelem körében iratellenesen állapította meg, nem sérültek a fellebbezésben ezzel kapcsolatban hivatkozott Kp. és Pp. jogszabályi rendelkezések. [14] A felperes az elsőfokú eljárás során az elsődleges kereti kérelmét akként módosította, hogy a korábban megtámadott határozatként megjelölt 2023. évi panaszt elutasító határozatot a 2015. évi állományparancsra módosította, ennek azonban az ügy érdemére kiható jelentősége nem volt. A 2015. évi állományparancs az a sérelmezett munkáltatói intézkedés, amellyel szemben 2023. évben a felperes a szolgálati panaszát előterjesztette, ezt bírálta el az alperes az elsődleges kereseti kérelemben megjelölt 2023. évi határozatával és ezen panaszt elutasító határozattal szemben a Kp. 39. §
(1)bekezdése szerinti 30 napos keresetindítási határidőben előterjesztette a felperes a keresetlevelét. Erre figyelemmel helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolása [92] bekezdésében, hogy a felperes a
- évi szolgálati panaszával a
- évi állományparancs felülvizsgálatát is kérte, pergátló akadály ezért nem merült fel. Attól függetlenül tehát, hogy a
- évi állományparanccsal szemben csak milyen későbbi időpontban terjesztette elő a szolgálati panaszát a felperes, a szolgálati panaszeljárásban, mint a Hszt.
- §-a szerinti kötelezően igénybeveendő előzetes eljárásban álló perelőfeltételt kimerítette, a panaszt elutasító határozattal szemben határidőben benyújtotta a keresetlevelét, ezért alaptalanul érvelt a fellebbezésében a felperes azzal, hogy a Kp.
- §
(1)bekezdés a) pontja és a 48. §
(1)bekezdés e) pontja alapján az eljárás megszüntetésének lett volna helye. [15] Az elsőfokú bíróság helytállóan érdemben bírálta el a felperes elsődleges kereseti kérelmét és az ítéletének indokolásában kifejtettek szerint a tartalmában helytállóan vette figyelembe a Hszt. 11. §
(1)bekezdése szerinti elévülést. A Hszt. 267. §
(3)bekezdése részletezi, hogy mely határidőn belül lehet előterjeszteni a szolgálati panaszt, ez a jogszabályhely első mondatában részletezettek szerinti esetekben a munkáltatói intézkedés Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/
- 7 közlésétől számított 15 nap, egyéb esetekben az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül lehet a szolgálati panaszt előterjeszteni. A kezdő időpont megváltoztatására vonatkozó igény tekintetében előterjesztett szolgálati panasz nem tartozik az első mondatban foglalt esetkörbe, ezért a perbeli esetben a szolgálati panaszt a Hszt.
- §
(1)bekezdése szerinti 3 éves elévülési időn belül lehetett előterjeszteni. Ezt a fellebbezési ellenkérelemben helytállóan kifejtettek szerint a
- évi parancshoz képest a
- évben történt panasz benyújtással a felperes elmulasztotta, a szolgálati panasz késedelmes előterjesztésének tényét az alperes a szolgálati panasz elbírálása során tévesen nem vette figyelembe. Mindezt azonban a bíróságnak a közigazgatási perben észlelnie kellett, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe, hogy a
- évi állományparanccsal szemben a szolgálati panaszt a felperes csak a 3 éves elévülési időn túl terjesztette elő. Az erre vonatkozó sommás elsőfokú ítéleti indokolást egészíti ki a másodfokú bíróság azzal, hogy az elévülés kérdése az ügy érdemére tartozó körülmény, ezért a szolgálati panasz elévülési időn túl történt előterjesztésének tényét az ügy érdemében hozott döntéssel kellett elbírálni, mely az adott esetben a felperes elsődleges kereseti kérelme mint megalapozatlan elutasítását jelentette. A
- évben előterjesztett szolgálati panasz a
- évi állományparanccsal szemben előterjesztett szolgálati panasznak tekintendő, ezért nem annak volt relevanciája, hogy a
- évi állományparancsot a felperes a parancsban megjelölt jogorvoslati határidőn belül nem támadta meg, hanem annak, hogy az állományparanccsal szemben végsősoron benyújtott
- évi szolgálati panasz elévülési időn túl, elkésetten került előterjesztésre. A fenti tényt az elévülés körében érdemben kellett figyelembe venni, ettől független kérdés, hogy a szolgálati idő számítására vonatkozó igény és az az alapján gyakorolható egyes jogosultságok miként évülhetnek el, ezért alaptalanul érvelt a fellebbezésében a felperes azzal, hogy a kezdő időpont helyes megállapítására vonatkozó igénye folyamatosan fennálló követelése volt, mely nem évülhetett el, mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete a Hszt.
- §
(1)-
(3)bekezdését nem sértette. [16] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak – függetlenül attól, hogy a kezdő időpont tekintetében elfoglalt érdemi álláspontját a késedelmi kamatkövetelésre vonatkozó másodlagos kereseti kérelem körében kifejtette – az elsődleges kereseti kérelem tekintetében nem kellett állást foglalnia arról, hogy az irányadó anyagi jogszabályhelyek alapján a kezdő időpont mely időpontban történő meghatározása a helytálló, ezért mellőzte a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezésből a kezdő időpontra vonatkozó anyagi jogszabályhelyek vizsgálatát és az erre vonatkozó fellebbezési érvelés érdemi elbírálását. [17] A felperes nincs elzárva attól, hogy a kezdő időpont helytálló megállapítására vonatkozó igényét külön szolgálati panasszal érvényesítse és az ebben a körben hozott, számára kedvezőtlen alperesi döntést megtámadási per keretében kérje felülvizsgálni, illetve a törvényi feltételek fennállása esetén a kezdő időpont meghatározására közvetlenül a bíróság előtt megállapítási pert indítson. [18] A felperes a fellebbezésében nem adott elő olyan érvelést, amely az elsőfokú bíróság ítéletében az elsődleges kereseti kérelem körében kifejtettek megdöntésére alkalmas lenne, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezett részében a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.137/2025/5. 8 [19] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének viselésére, melynek mértékét a Pp. 81. §
(1)
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy az alperes által felszámított jogtanácsosi munkadíjon túl nem terjeszkedhetett. [20] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés c) pontja és az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illeték (48.000 forint) a felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében a Magyar Állam terhén marad. [21] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyláson kívül bírálta el. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- február
- dr. Szőke Mária s.k. a tanács elnöke dr. Bíró Péter s.k. előadó bíró dr. Bendli Attila József s.k. bíró