Bf.34/2025/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulata szerint minősülő kábítószerkereskedelem bűntettében mondta ki Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 2 bűnösnek és ezért 2 év – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, valamint 20 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítéletet a vádlott és a védő tudomásul vette, az ellen az ügyészség a vádlott terhére a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] Ügyészség a fellebbezése indokolásában előadta, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés nem igazodik kellőképpen a vádlott társadalomra veszélyességéhez, így az nem alkalmas a Btk.

1. §-ában meghatározott büntetési célok elérésére. A vádlott kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményt el, mely 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, továbbá a vádlott esetében nincsen olyan személyi körülmény, amelyre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtása felfüggeszthető lenne. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.447/2024/
2. számú átiratában az ügyészség által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Előadta, hogy a törvényszék helyesen állapította meg a tárgyaláson, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának feltételei fennállnak, az eljárási szabályokat a törvényszék betartotta és helyesen vont le következtetést Terhelt1 II. rendű vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. [5] A büntetés kiszabása körében a törvényszék Terhelt1 II. rendű vádlott terhére és javára szóló büntetéskiszabási körülményeket részletesen felsorolta és értékelte, ennek során azonban túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, míg a súlyosító körülmények nem nyertek kellő értékelést. A törvényi minimumban meghatározott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés nem alkalmas a büntetési célok – a társadalmi megelőzés és az egyéni visszatartás – biztosításához figyelemmel a kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények növekvő számára és a hosszabb távú társadalomra veszélyességükre. [6] Az elsőfokú bíróság a járulékos kérdésekről törvényesen rendelkezett, az annyiban igényel kiegészítést, hogy Terhelt1 II. rendű vádlottat a Be.
3. §

(5a)bekezdésére figyelemmel tájékoztatni kell a részére kiadni rendelt dolgok átvételének elmulasztása esetén bekövetkező jogkövetkezményekre, továbbá az ítélet vádlotti előéletre vonatkozó részével kapcsolatban észrevételezte, hogy a Nyíregyházi Törvényszék 2.B.496/2010/34. számú elítélése időközben, 2024. augusztus 27. napján a bűnügyi nyilvántartásból törlésre került, így a Btk. 97. §

(2)bekezdésében írtakra tekintettel az elsőfokú ítélet [6] bekezdésének másodfokú bíróság általi mellőzése indokolt. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 3 [7] Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását, akként, hogy Terhelt1 II. rendű vádlottal szemben kiszabott börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztését mellőzze a másodfokú bíróság és a vádlottat tiltsa el a közügyek gyakorlásától, egyebeken az ítéletet hagyja helyben. [8] A fellebbviteli ügyészség átiratára észrevétel nem érkezett. [9] A bejelentett fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetések megváltoztatására irányult, továbbá nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzését nem indítványozták, ezért a másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. XC. (a továbbiakban: Be.) 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el azt. [10] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korlátozott felülbírálatra figyelemmel a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdésében foglaltak szerint bírálta felül. Mindez azt jelenti, hogy a bejelentett jogorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont alapján jelentették be (mértékes fellebbezés), ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdésének megfelelően. A Be.

1. § rendelkezésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az úgynevezett szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre abban az esetben, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is. [Be.
2. §

(5)bekezdés a)-c) pont] Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása, a fellebbezés oka és a cél a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésben írtaknak feleltethetőek meg. [11] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a mértékes fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [12] Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást perrendszerűen folytatta le, nem vétett úgynevezett abszolút, az elsőfokú bíróság ítéletének szükségszerűen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést [Be. 607. §

(1)bekezdés, Be. 608. §

(1)bekezdés] és nem észlelt az ítélőtábla az előzőekben fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás folytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására. [Be. 590. §

(5a)bekezdés]. Ilyen eljárási hibára nem is történt hivatkozás. A törvényszék helyesen és pergazdaságossági szempontból kifogástalanul járt el amikor az első tárgyaláson beismerő vallomást tevő Terhelt1 II. rendű vádlott nyilatkozatát elfogadta [Be. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 4 524. §

(1)bekezdés], az eljárást vonatkozásában elkülönítette és ítéletet hozott vele szemben. [13] Kizárólag a kiszabott büntetés végett bejelentett fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes, de a BED 2019B20-as döntés szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálja. Ez azonban érdemi változást nem eredményezhet. [Be. 453. §

(1)és

(6)bekezdés, 583. §

(3)bekezdés a) pont, 590. §

(3)bekezdés] A tényálláshoz kötöttség ugyan teljes, azonban a közhitelesség és a valósághűség érdekében a nyilvánvaló leírási hibák módosítása nem mellőzhető. [14] Terhelt1 II. rendű vádlottat a Debreceni Ítélőtábla Bf. III.745/2012/

1. számú határozatával
2. augusztus
3. napján jogerőre emelkedett Nyíregyházi Törvényszék
4. szeptember
5. napján kelt 2.B.496/2010/
6. számú ítéletével 8 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte. A Fellebbviteli Főügyészség átiratában észrevételezte, hogy időközben ezen ítélet a bűnügyi nyilvántartásból törlésre került. [15] A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló
7. évi XLVII. törvény
8. §

(3)bekezdésére és a Btk. 100. §

(1)bekezdés d) pontja alapján Terhelt1 II. rendű vádlott esetében a fenti elítélésére vonatkozó adatok

1. augusztus
2. napjával a bűnügyi nyilvántartásból törlésre kerültek. [16] Ugyanakkor a Kúria több határozatában rámutatott arra, hogy a bűnügyi nyilvántartásból való adattörlése egy büntetőjogi szankciónak a szankcióhoz fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények kötelező alkalmazását nem szűnteti meg, mivel maga a bűnügyi nyilvántartás kizárólag deklaratív jellegű (BH.2023.
3. [21] bekezdés, Kúria Bhar.III.924/2017/
4. számú ítélet [80] bekezdés). Megjegyzendő, hogy ezzel összhangban pontosította a Btk.
5. § rendelkezéseit a
6. évi XVIII. törvény
7. §

(2)bekezdése és

1. augusztus 01.-ei hatállyal a Btk.
2. §

(3)bekezdésében rögzítette, hogy a Btk. szerint a korábbi elítéléshez fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények nem minősülnek a Btk. 97. §

(1)bekezdés szerinti hátrányos jogkövetkezménynek. A módosító törvény indokolása kifejezetten ki is tér arra, hogy a Btk.

1. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezmények alatt a bűntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények értendők (pl. kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthető bűntett előéletű személlyel stb.). Míg a büntetőjogi jogkövetkezmények szempontjából a korábbi elítélés adminisztratív nyilvántartása megszűnésének nincs kihatása. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan tűntette fel a
2. november
3. napján kelt ítélete személyi részének [6] bekezdésében a Terhelt1 II. rendű vádlott korábbi elítélései között, az időközben
4. augusztus
5. napjával a bűnügyi nyilvántartásból tőrölt adatokat. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 5 [17] Miként az ítélőtábla utalt rá (történeti tényállás) megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, határozatát az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásra alapította a Be.
6. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásba az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése törvényes és a vádlott cselekményének jogi minősítése is kifogástalan. [Be. 590. §

(1)bekezdés c) pont] [18] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontja alapján vizsgálta a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, melynek során arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokon eljárt bíróság alapvetően helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket és azokat súlyuknak megfelelően értékelte, melyet az ítélőtábla annyiban egészít ki, hogy a vádlott javára enyhítő körülményként értékelendő már az időmúlása is. Figyelemmel arra, hogy a

1. decemberében elkövetett bűncselekmények óta már több, mint 2 év eltelt. [19] A büntetés kiszabása során igen hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tettarányos meghatározása. A büntetés kiszabása során a büntetőjog általános elveire és az alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lenni. A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és ultima ratio elveinek (1214/B/
2. AB határozat). Továbbá a büntetés kiszabása során az ítéletnek közvetítenie kell azt az üzenetet is, hogy az a bűnelkövető, aki megbánó magatartását a beismerő vallomáson túl feltáró jellegű vallomásával is kifejezésre juttatja, valamint ezzel hozzájárul az idő- és költségigényesebb bizonyítási eljárás elkerülésére, érdemes arra, hogy a bíróság ezen együttműködési törekvését a kiszabott büntetésben is értékelje. Jelen esetben megállapítható, hogy Terhelt1 II. rendű vádlott már első tárgyaláson, még a bizonyítási eljárás megkezdését megelőzően beismerő vallomást tett, lemondva a tárgyaláshoz való jogáról és az általa elkövetett bűncselekményt érintően megbánásának adott hangot. [20] Tény, hogy a terhelt kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményt követett el, ugyanakkor a büntetés kiszabása során adott bűncselekmény elkövetői között is differenciálandó a büntetés. A kábítószer kereskedelem bűntettét elkövető esetében az alkalmazott szankció meghatározása során differenciálandó pl. milyen hosszú időn keresztül valósította meg, hány személy részére értékesített, mekkora anyagi haszonra tett szert stb. Jelen esetben a kábítószerkereskedelem a terhelt részéről rövid ideig tartott és a „vevői” oldal kizárólag két személyt érintett. Ezért az ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a rendeződő életvitelű vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását. [21] Ugyanakkor Terhelt1 II. rendű vádlott bűntettet előéletére figyelemmel a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje eredményes elteltéhez szükségesnek látta a rendszeres figyelemmel kísérését, ezért a próbaidő tartamára Btk.
3. §

(1)bekezdés e) pontja Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 6 alapján elrendelte a pártfogó felügyeletét, azonban külön magatartási szabályt már nem írt elő a számára. Ezen intézkedés hatékony eszköze a próbaidő eredményes elteltének, mivel Terhelt1 II. rendű vádlott olyan kontroll alatt áll, mely életvitele egyensúlyának fenntartásában segít és egyben elhárítja, hogy újból bűncselekményt kövessen el. A pártfogó felügyelet azért is jelent visszatartó erőt, mert szabályainak súlyos megszegése a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését eredményezheti [Btk. 87. §

(1)bekezdés c) pont]. Ezért figyelmezteti az ítélőtábla Terhelt1 II. rendű vádlottat, hogy a pártfogójával a kapcsolatot vegye fel és rendszeresen tartsa vele a kapcsolatot, mert ennek elmulasztása esetén az imént megjelölt következményekkel számolhat. [22] Az Alkotmánybíróság a 8/2015. (IV.17.) AB határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikke

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a Btk. 102. §

(1)bekezdése alkalmazásának, hogy a bíró a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét és arról az ítéletében rendelkezzen. [23] A Btk. 102. §

(1)bekezdése szerint a bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítheti, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti és az elítélt a mentesítésre érdemes. A törvény eleve behatárolja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, ezen belül pedig a bíróság mérlegeléséhez köti. Ehhez képest az érdemesség szempontjából a bűncselekmény jellegén a büntetés mértékén túlmenően alapvetően a terhelt személyének jövőbeli társadalomra való veszélyessége mérlegelendő. Nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről való döntésről van szó, hanem arról, hogy a bűncselekménye ellenében és a kiszabott büntetés mellett a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket (BH2018.135.). [24] A vádlott anyagi ellentételezés mellett követte el a bűncselekményt és nem hagyható figyelmen kívül, hogy már korábban is volt összetűzése a törvénnyel, ezért a társadalom védelme érdekében az ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a vádlott előzetes mentesítésben történő részesítését. [25] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekről, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, annak elrendelése esetén a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről, ezért a Be. 590. §

(7)bekezdésében foglalt rendelkezés szükségessége nem merült fel. [26] Ugyanakkor egyetértve a Fellebbviteli Főügyészség átiratában írtakkal a

1. március
2. napjától hatályos –
3. évi XCVII. törvény
4. §-ával módosított – Be.
5. §

(5a)bekezdése alapján, abban az esetben, ha bíróság a lefoglalást megszünteti és a dolgot kiadni rendeli a dolog átvételére jogosultat fel kell hívni arra, hogy jogerőssé vált ítélet közlésétől számított 3 hónapon belül nem veszi át a dolgot, akkor az az állam tulajdonába kerül. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.34/2025/7/VI 7 [27] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontja és a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja, illetve 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [28] Az ítélőtábla határozatával szemben a további fellebbezést a Be. 615. §

(5)bekezdése kizárja. Debrecen,

1. július
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Sörös László sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.425/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.34/2025/
4. számú másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. július
6. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke