Mf.31070/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján előterjesztett 2.784.000.- forint összegű követelését a 9. számú beadványában az Mt. 82. §

(4)bekezdése alapján bruttó 232.000.- forintra csökkentette. Ezután utalt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §

(4)bekezdésében foglaltakra, melyből azt a következtetést vonta le, hogy a fél a perfelvételi tárgyalási szakban anélkül szállíthatja le a keresetét, hogy az eredeti keresete és a leszállított keresete közötti különbözet vonatkozásában pervesztesnek minősülne. Ebből következően az elsőfokú bíróság a pertárgy értékének, továbbá a részleges pernyertesség arányának meghatározása során nem a 2.784.000.- forintot, hanem a 232.000.- forintot vette figyelembe. Így a felperes pernyertességi aránya 52%-os. A pernyertesség arányára figyelemmel a felperes perköltségének 52%-ára (338.000 forint), az alperes perköltségének 48%-ára (428.400 forint) vált jogosulttá, vagyis a felek egymással szemben a perköltség megtérítésére kötelesek, ezért az elsőfokú bíróság a különbözet megfizetésére kötelezte a felperest. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [4] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes kötelezését 984.376.- forint perköltség különbözet megfizetésére. [5] Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének csak a levont munkabér megfizetésére irányuló kérelem tekintetében adott helyt, a felmondás jogellenességének megállapítására irányuló keresetet elutasította. Annak ellenére, hogy az ügyben az alperes 91.64%-ban pernyertes lett, az elsőfokú bíróság a pernyertesség arányát csak 48%-ban állapította meg, mert nem a felperes eredeti kereseti követeléséből, hanem az ellenkérelem előterjesztését követően leszállított kereseti követelésből indult ki számítása során. Az elsőfokú bíróság a tényállást is hiányosan és pontatlanul állapította meg. [6] Az elsőfokú bíróság ítélete a pernyertesség arányának megállapítása és így a perköltség mértéke és annak viselése tekintetében megalapozatlan és téves, a Pp. 83. §-ban foglaltakkal ellentétes. Az elsőfokú bíróság a Pp. 83. §

(4)bekezdését tévesen értelmezte, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.070/2025/5 3 emiatt a pernyertesség arányát tévesen állapította meg és a perköltség összegét is hibásan határozta meg. Az elsőfokú bíróság az ítélet tényállási részében rögzítette a felperes pontosított keresetét, ez a megállapítás azonban iratellenes. A felperes a keresetét nem pontosította, hanem azt az ellenkérelem előterjesztését követően, annak hatására megváltoztatta. A felperes kereseti követelése elmaradt jövedelem jogcímén bruttó 2.784.000.- forint volt. Az ellenkérelem hatására a felperes keresetet változtatott és kérelme e vonatkozásban a felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összegre, 232.000.- forintra csökkent. [7] Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során említést sem tett arról a tényről, hogy a felperes keresetére az alperes részletes ellenkérelmet terjesztett elő. A felperes keresetváltoztatásának kizárólag az ellenkérelemben kifejtett részletes alperesi előadás volt az oka, ennek ellenére azt az elsőfokú bíróság meg sem említi az ítéletében. A felperes tehát nem keresetet pontosított, hanem keresetet változtatott. Ezt a tényt csak az ítélet indokolásának a perköltség része tartalmazza. [8] Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Pp. 83. §

(4)bekezdését olyanként, hogy csak az érdemi tárgyalási szakban keresetet leszállító felet kell pervesztesnek tekinteni a leszállított rész tekintetében és a perfelvételi szakban keresetet leszállító felperes a leszállított kereseti követelés tekintetében nem tekintendő pervesztesnek. Ezzel szemben a Pp. ezen szabálya egy kivételt határoz meg arra az esetre, ha az érdemi tárgyalási szakban történik a keresetleszállítás. A kivétel szabály szerint nem kell pervesztesnek tekinteni a felet, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét. A pernyertesség arányát a felperes által előterjesztett eredeti kereseti követeléshez képest kell megállapítani, az eredeti követeléshez kell arányosítani a bíróság által megítélt részösszeget. Ennek oka a polgári perrendtartás kommentárja szerint, hogy így felel meg a kiegyenlítési és kártérítési elvnek, azaz aki mást indokolatlanul, alaptalanul jogalap nélkül perre kényszerít, viselni köteles a másik összes ezzel kapcsolatos költségét, és olyan helyzetbe kell hozni a perre okot nem adó másikat, mintha vele szemben jogszerűen járt volna el. Szintén a kommentár rögzíti, hogy a kereset leszállításánál a pervesztességi arányok meghatározásánál a legmagasabb igényt kell alapul venni és azt kell összevetni a döntésben szereplő összeggel. [9] Előadta, hogy ha a felperes eredeti kereseti követelése a leszállított kereseti követelés lett volna, akkor az alperes a várható pernyertesség ellenére nem bocsátkozott volna perbe, mert nyilvánvaló lett volna, hogy nem éri meg a perre időt és energiát áldozni, inkább kifizették volna a felperes által alaptalanul követelt összeget. Mivel azonban a felperes követelése közel 3.000.000.- forint volt, ezért nem volt más választása az alperesnek, mint perbe bocsátkozni. Emiatt érvényesül a bírói gyakorlatban töretlenül az az elv, hogy a bíróság a kereseti követelésként megjelölt legmagasabb igény alapulvételével határoz a perköltség viseléséről, hiszen a feleknek a perbe bocsátkozásról ezen igény alapján kell döntenie. Súlyosan méltánytalan és téves az a jogértelmezés, amit az elsőfokú bíróság alkalmazott, mely szerint nem az eredeti, hanem a leszállított keresethez képest állapította meg a pernyertesség arányát. Különösen igaz ez ebben az esetben, amikor egyértelmű, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.070/2025/5 4 felperes kizárólag az ellenkérelemben foglaltak alapján változtatta meg a kereseti kérelemét és szállította le azt az eredeti követelés kevesebb mint tizedére. [10] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozásképpen előadta, hogy a Pp. 83. §

(4)bekezdésének első fordulata generális szabálynak tekintendő, az ez alóli kivételszabályt a második fordulat tartalmazza. A rendelkezés első fordulatából egyértelműen kitűnik, hogy a kereset leszállítása esetén a leszállított rész tekintetében akkor kell pervesztesnek tekinteni a felet, ha a keresetváltoztatásra az érdemi tárgyalási szakban kerül sor. Ebből – ellenkező tételes jogi rendelkezés hiányában – egyenesen következik, hogy a perfelvételi szakban történő keresetleszállítás nem jár hasonló jogkövetkezménnyel. A Pp. 183. §

(1)bekezdése alapján a perfelvételi szak rendeltetése, hogy a felek tisztázzák a jogvita kereteit. Ugyanezen szakasz

(4)bekezdése szerint a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig a fél a perfelvételi nyilatkozatait – a törvény keretei között – az ellenfél hozzájárulása nélkül megváltoztathatja. A Pp. 185. §

(4)bekezdése szerint a keresetváltoztatás előtti nyilatkozathoz kötődő keresetlevél előterjesztési, illetve perindítási joghatások a perfelvételt lezáró végzés meghozatalával elenyésznek. A fentiek alapján tehát a perfelvételi szakban akár többszöri keresetváltoztatásra is van mód, azt nem szankcionálja a törvény, a per tartalma - szűk körtől eltekintve - a perfelvételt lezáró végzés meghozatalával rögzül, jogi álláspontja szerint a perköltség számításnál figyelembe veendő pertárgyérték is ekkor válik véglegessé. Jelen esetben azonban a keresetváltoztatásra a perfelvételi szakban, még az első tárgyalást megelőzően került sor. A keresetváltoztatást követően az elsőfokú bíróság felhívta az alperest az ellenkérelemváltoztatásra. Ekként az alperesnek még az első perfelvételi tárgyalás előtt is lett volna lehetősége elismerni a követelést, amely esetben a Pp. 86. §

(1)bekezdése lett volna alkalmazható. Az alperes mindkét kereseti kérelemmel szemben az eredeti ellenkérelmében, illetve a módosított ellenkérelmében is ismételten érdemi védekezést terjesztett elő. Így kétségbe vonható azon alperesi állítás, miszerint bármikor is bármely összegre vonatkozóan a kereseti követelés tekintetében szándékában állt volna az elismerés, bár ennek egyébként sem volt jogi jelentősége. [11] Az alperesi perköltség számítás, így a kérelem számszakilag is téves. Az alperes a perköltség különbözet megfizetésének számításakor az alperesnek járó összeg esetén tévesen, az ÁFÁ-val növelt összegből vonja ki a felperes részére megfizetendő összeget, holott a különbözetet a nettó összegekből kell kiszámolni, majd az így kapott összeget kell – szükség szerint – növelni az ÁFA összegével. A nettó alperesi perköltség 892.500.- forint, ezen összeget kell arányosítani a felperes által továbbra is vitatott 91.64%-kal, ami így 817.887.- forint összeget tesz ki, ebből kell kivonni a felperesnek járó arányosított összeget, 54.340.- forintot, amely 763.547.- forint összeget tesz ki. Ezt az összeget kell megnövelni az ÁFA-val, ez összesen 969.705.- forint. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [12] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.070/2025/5 5 [13] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett része megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért azt a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [14] A másodfokú bíróság a Pp. 370. §

(1)bekezdése szerint eljárva felülbírálati jogkörét – a

(2)-

(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta, így nem érintette az ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit. [15] Megalapozatlanul hivatkozott arra az alperes, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan és pontatlanul állapította meg. A Pp. 346.§

(4)bekezdése előírja, hogy az indokolás a bíróság által megállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást, továbbá a jogi indokolást tartalmazza. A felek nyilatkozatai nem képezik a tényállás részét, és azokat az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben kell rögzíteni, az egyes kereset- és ellenkérelemváltoztatások részletes ismertetése indokolatlan. Az elsőfokú bíróság a perköltségről történő rendelkezés körében a szükséges mértékben ismertette a felperes eredeti kereseti követelését. [16] Alaptalan az alperes fellebbezése a perköltség felemelése tekintetében is. A Pp. 83. §

(1)bekezdése szabályozza a perköltség viselés általános szabályát: e szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg. A

(4)bekezdés szerint, ha a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét. [17] Miként azt a Kúria is hangsúlyozta, a keresetváltoztatáshoz kapcsolódó érdemi döntés meghozatala a leszállított követelésrészhez kapcsolódik. A Pp. perköltség viselésére vonatkozó általános szabályai szerint a költségek előlegezésénél és viselésénél az ún. kiegyenlítési és kártérítési elv érvényesül, azaz a perköltséget az a fél köteles viselni, akivel szemben a bíróság megállapítja a perben állított, vitás jog fennállását, vagy éppen az, aki alaptalanul érvényesített igényt. Ezen általános szabályok szerinti alapeset, amikor a bíróság érdemi döntése nyomán (magából a rendelkező részből) a pernyertesség–pervesztesség megállapítható. Kivételszabályt jelent ugyanakkor a […] Pp. 83. §

(4)bekezdése, amely szerint, ha a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette, vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét. A fenti szabályozás kiindulópontja az, hogy a leszállított rész tekintetében a fél alaptalanul perelt, ezért a leszállított rész tekintetében a perköltségviselés szempontjából Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.070/2025/5 6 főszabály szerint pervesztesnek kell tekinteni. A kivételszabály azonban rögzíti azt az esetet is, amikor a követelés összegének utólagos módosítására a fél hibáján kívüli okból vagy az ellenfél per folyamatban léte alatt történő teljesítése miatt van szükség, azaz a főszabály alkalmazása méltánytalan eredményre vezetne. Ebben az esetben a felet nem lehet teljes egészében pervesztesnek tekinteni, azaz a perköltség szempontjából a pernyertesség– pervesztesség kérdését a leszállított követelés és az érdemi rendelkezés egybevetése útján kell meghatározni (BH2022. 28.). Mindezek és az alperes által hivatkozott kommentár részletek is az érdemi tárgyalási szakban történő keresetváltoztatásra vonatkoznak. [18] A perbeli esetben azonban nem az érdemi tárgyalási szakban, hanem a perfelvételi szakban történt a keresetleszállítás, melyről a Pp. 83.§

(4)bekezdése nem rendelkezik. A Pp. külön, a 185.§-ban szabályozza a perfelvétel során történő kereset- és ellenkérelem-változtatást. A

(4)bekezdésben előírja, hogy a keresetváltoztatás előtti nyilatkozathoz kötődő keresetlevél előterjesztési, illetve perindítási joghatások a perfelvételt lezáró végzés meghozatalával elenyésznek. A bírói gyakorlat szerint a perfelvételi szakban a felperes a keresetét a pervesztesség kockázata nélkül szállíthatja le; a leszállított rész tekintetében csak akkor kell pervesztesnek tekinteni, ha a követelése összegét az érdemi tárgyalási szakban csökkenti (BDT2024.4864). „A perfelvételi szak a per kontradiktórius jellegének fő színtere, a „szóváltás” időszaka. A Pp. a per e szakaszában biztosítja a feleknek a peranyag alakítását, támadási és védekezési eszközeiknek a per állása szerinti megfelelő kiegészítését, módosítását.” (Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez). A feleknek tehát a perfelvétel lezárásáig viszonylag szabadon és az ellenfél hozzájárulása nélkül lehetősége van perfelvételi nyilatkozatot előterjeszteni, a korábbiakat változtatni, így a kereset összegszerűségét a pervesztesség kockázata nélkül szállíthatta le a felperes is. [19] Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte és alkalmazta a jogszabályi rendelkezéseket, ezek között a Pp. 83.§

(4)bekezdését. A perbeli esetben a felperes a keresetét kizárólag a perfelvételi szakban szállította le arra az összegre, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletében elutasított. A felperes az érdemi tárgyalási szakban a keresetét nem szállította le, következésképpen őt nem lehet pervesztesnek tekinteni a leszállított rész tekintetében. [20] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Záró rész [21] A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A másodfokú perköltség összege a felperes költségfelszámításán és a

1. február 8-án hatályba lépett, a bírósági eljárásban Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.070/2025/5 7 megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/
2. (XII. 9.) IM rendelet 2.§

(1)bekezdésén alapul. [22] A tárgyi költségfeljegyzési jogos perben le nem rótt fellebbezési illetéket megfizetésére a Pp. 102. §

(1)bekezdése alapján az alperes köteles, annak összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §

(1)bekezdésén alapul, figyelemmel arra, hogy a fellebbezési pertárgyérték – a felperes hivatkozásával szemben – 869.568 forint. [23] Tájékoztatja a másodfokú bíróság az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adóés Vámhivatal 1003200001070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie; megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az ítélőtábla megnevezését, az ítélőtábla e határozatának számát és a fizetésre kötelezésre kötelezett adóazonosító számát. [24] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §

(2)bekezdése alapján eljárva tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 365. §

(2)bekezdése kizárja. Budapest,

1. június
2. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kulisity Mária s.k. előadó bíró dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró