A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.3/2023/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: A másodfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.88/2022/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás I. [1] [2] [3] A Zalaegerszegi Törvényszék a
- november 30-án kelt 3.B.88/2022/
- számú ítéletével Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést – a Btk. 35. §
(2)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával – börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően elrendelte a Szombathelyi Járásbíróság 35.B.361/2019/
- számú határozatával kiszabott 1 év 4 hó börtönbüntetés végrehajtását, illetve rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a vagyonelkobzásról és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség súlyosbításért, hosszabb tartamú és fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A nyilvános ülésen előadott perbeszédében a védő a jogorvoslati nyilatkozatával egyezően szólalt fel. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.3/2023/7/II [4] [5] 2 A bejelentett fellebbezések – a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (továbbiakban: Be.)
- §
(3)bekezdés a) pontjában írt jogorvoslati kérelmeknek feleltek meg, melyek kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket kifogásolták. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtakra – az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül, oly módon, hogy nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §
(2)bekezdés a) pont]. Mindez azonban nem képezte eljárásjogi akadályát annak, hogy a másodfokú bíróság a tényállásban tettenérhető nyilvánvaló elírási hibát – figyelemmel a Be. 453. §
(1)bekezdésére – kijavítsa (EBD 2019.B.
- és BH 2022.
- számú eseti döntés III. pont). Ennek megfelelően megállapította, hogy a [7] bekezdésben írt – a vádlott tartózkodási helyén foganatosított – eljárási cselekményre helyesen
- április 30-án került sor, a nyomozó hatóság a cím
- szám alatti lakásban ekkor foglalta le a 232,36 gramm növényi törmeléket, a 6,19 gramm szárított gombát, valamint a fémdobozban tartott tablettákat. [6] II. [7] A felülbírálat korlátozottsága ellenére ugyanakkor – a Be.
- §
(5)bekezdése értelmében – vizsgálni kellett azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, a Be. 608. §
(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, illetve azt is, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés. Ezen kívül hivatalból kellett dönteni az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is [Be. 590. §
(7)bekezdés]. A másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, illetve kizárta volna. Törvényes a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetés és a cselekményeinek a minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az irányadó büntetési tételkeret, illetve az ahhoz igazodó – a Btk. 80. §
(2)bekezdése szerinti – középmérték meghatározása is helyes. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság döntően helytállóan tárta fel és azokat a tényleges nyomatékuknak megfelelően értékelte. Súlyosító körülmény a vádlott büntetett előélete, az a tény, hogy visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő, aki az újabb bűncselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt valósította meg. Terhére értékelendő még az egészséget veszélyeztető bűncselekmények országos és helyi szinten tapasztalható nagy gyakorisága. Ezzel szemben enyhítő hatású a korábbi életvezetéssel szakító, őszinte megbánást tanúsító magatartása, mely a hatóságokkal való együttműködésben és a bűnösség beismerésében is jól érzékelhetően megmutatkozott. Ezen túlmenően a vádlott munkaviszonyt létesített és házasságot kötött, azaz a magánéletét – a társadalomban kialakult és általánosan elfogadott normák szerint – rendezni igyekezett. A Be. 409. §
(4)bekezdése értelmében a sikertelen egyezségkötés eljárásjogi következménye az, hogy a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel, azok nem is képez(het)ik [8] [9] [10] [11] [12] [13] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.3/2023/7/II [14] [15] [16] [17] [18] 3 az eljárás ügyiratainak részét. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről sem tájékoztathatta volna a bíróságot. Ez okból a másodfokú bíróság az egyezségkötési szándékra és az ezzel kapcsolatosan becsatolt iratokra való utalást mellőzte a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők felsorolásából, illetve értékeléséből. Egészében azonban helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az enyhítő körülmények nagyobb számára tekintettel a szabadságvesztést – a középmértéktől jelentősen eltérve – a büntetési tételkeret alsó határához közelítő tartamban állapította meg. Az ugyan némileg enyhe, de a lényeges súlyosbítására nincs törvényes indok és lehetőség. Nem kifogásolható az sem, hogy a vádlott személyiségének kedvező irányú megváltozása folytán az elsőfokú bíróság – a Btk. 37. §
(3)bekezdés
- a)pontjának
- ad)alpontja szerint irányadó szabályoktól eltérve – a szabadságvesztést a Btk. 35. §
(2)bekezdése alapján eggyel enyhébb fokozatban, börtönben rendelte végrehajtani. Következésképpen a büntetőjogi jogkövetkezményeket sérelmező – súlyosbítására, illetve enyhítésére irányuló – jogorvoslati nyilatkozatok nem volt megalapozottak. A másodfokú bíróság az egyéb rendelkezéseket is törvényesnek találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §
(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. P é c s,
- június
- Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.88/2022/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.3/2023/
- számú végzése folytán a
- évi június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke