← Magyarország

Pf.20140/2024/9 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Élettársi közös vagyon megosztása iránti perben a saját vagyon és a közös vagyon vegyülése esetén vizsgálandó körülmények. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.III.20.140/2024/

  1. A felperes: Felperes1 cím3 A felperes képviselője: helység1i
  2. számú Ügyvédi Iroda képviselő2 ügyvéd cím30 Az alperes: Alperes1 cím31 Az alperes képviselője: Dr. Papp-Zakor Gábor ügyvéd cím28 A per tárgya: élettársi vagyonközösség megszüntetése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Székesfehérvári Törvényszék 6.P.20.178/2020/
  3. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes 252, Alperes
  4. Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint változtatja meg: Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  5. 2 A felperes által élettársi közös vagyon címén megszerzett tulajdoni hányadot a helység1i helyrajzi szám1ú, természetben helység1, cím1 alatti ingatlanban 51/800-ban, a helység1i helyrajzi szám2ú ingatlanban 107/500-ban állapítja meg. A felek élettársi közös vagyonának megosztására vonatkozó rendelkezést – az ingók megosztására vonatkozó rendelkezés változatlanul hagyásával – akként módosítja, hogy az
  6. tétel alatti, helység1i helyrajzi szám1ú ingatlan 51/800 tulajdoni hányadát 4.341.375,(négymillió-háromszáznegyvenegyezer-háromszázötvenöt) forint értékben, a
  7. tétel alatti, helység1i helyrajzi szám2ú ingatlan 107/500 illetőségét 18.553.800,- (tizennyolcegymillióötszázötvenháromezer-nyolcszáz) forint értékben adja az alperes tulajdonába. Az alperest élettársi közös vagyon megosztása címén terhelő fizetési kötelezettséget 26.578.287 (huszonhatmillió-ötszázhetvennyolcezer-kétszáznyolcvanhét) forintra leszállítja. Az állam javára az elsőfokú ítéletben meghatározott módon, és határidőben fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét a felperes vonatkozásában 2.862.184 (kétmilliónyolcszázhatvankétezer-száznyolcvannégy) forintra, az alperes vonatkozásában 1.058.616 (egymillió-ötvennyolcezer-hatszáztizenhat) forintra felemeli. Az állam javára a törvényszék előirányzat-felhasználási keretszámlájára az elsőfokú ítéletben meghatározott módon, és határidőben a felperes által fizetendő állam által előlegezett költséget 408.815 (négyszáznyolcezer-nyolcszáztizenöt) forintra felemeli, az alperes által fizetendő állam által előlegezett költséget 509.765 (ötszázkilencezer-hétszázhatvanöt) forintra leszállítja. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 2.416.483 (kétmilliónégyszáztizenhatezer-négyszáznyolcvanhárom) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.567.000 (kétmillióötszázhatvanhétezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított és az ítélőtábla által részben kiegészített, részben megváltoztatott tényállás: [2] A peres felek
  8. augusztus
  9. napjától
  10. február
  11. napjáig élettársi kapcsolatban éltek. [3] Az élettársi kapcsolat kezdő időpontjában az alperes tulajdonát képezte a helység2i helyrajzi szám3-ú, természetben a cím32 szám alatti nyaraló (a továbbiakban Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  12. 3 helység3i nyaraló), egy helység4i lakás és haszonélvezeti jog illette meg a lánya tulajdonát képező cím33 szám alatti lakáson (továbbiakban: cím33i lakás). A felperes bérlője volt a helység1i helyrajzi szám4-ú, természetben a cím8 alatti – korábbi házastársával lakott – önkormányzati bérlakásnak (továbbiakban: cím8i lakás) és 100.000 forint megtakarítással rendelkezett. [4] A felperes
  13. október
  14. és
  15. június
  16. napja között jövedelme 30 %át,
  17. július
  18. és
  19. április
  20. napja között 15 %-át fizette meg gyermektartásdíjként volt házastársának. A gyermektartásdíj levonását követően az életközösség alatt nettó 30.875.178 forint munkabér és nyugdíj jövedelemre tett szert.
  21. március 2-án adásvételi szerződést kötött a cím8i lakásra. A vételárból 442.170 forint előleget fizetett meg az alperessel közös megtakarításukból. Az adásvételi szerződés
  22. május 27-én felbontásra került és a vételárelőleget visszakapták. Ezt követően volt házastársától a házastársi – a közös vagyon megosztása során – a lakás bérleti jogának megváltásáért 1.300.000 forintot kapott. [5] Az alperes életközösség alatti munkabér jövedelme nettó 6.693.152 forint, nyugdíja 6.436.399 forint volt. A helység3i nyaralót és a cím33i lakást bérbeadás útján hasznosította. A lakás bérbeadásából 6.600.000 forint, a balatoni nyaraló német vendégeknek történő bérbeadásából 17.600 DM bevételhez jutott. 1998-1999-ben ország1ban dolgozott, melyért 2.400 DM (307.200 forint) díjazásban részesült. 2008-ban az Biztosító1-től kártérítés jogcímén 92.000 forintot kapott. Az életközösség alatt rendszeresen szervezett utazásokat, e tevékenységéből 9.675.000 forint bevétele származott. Leánya után 1.440.000 forint gyermektartásdíjban részesült. [6] A helység3i nyaraló hasznosításából származó 17.600 DM bérleti díjat a ország1ban élő személy1 és személy2 segítségével ország1i bankszámlán helyezte el. [7] Az alperes
  23. április 28-án a cím33i lakás egyik bérlőjétől adásvétel jogcímén, de ténylegesen munkája ellenértékeként megszerezte a helység1i helyrajzi szám5ú, természetben a cím34 szám alatti ingatlan 137/16990 tulajdoni hányadát, mely az „A üzletház1 13,07 m2 alapterületű üzlethelyiségének felelt meg. Az üzlethelyiséget
  24. március 26-án 820.000 forintért eladta. [8] Az alperes
  25. szeptember 14-én megvásárolta a helység1i helyrajzi szám1ú, természetben a cím1 szám alatti társasházi lakást (továbbiakban cím1i lakás) 3.200.000 forintért. A vételárból 2.800.000 forintot helység4i ingatlanának értékesítéséből származó vételárból, 400.000 forintot pedig az bank1-től a felperessel közösen felvett kölcsönből fizetett meg. Az ingatlan forgalmi értéke 68.100.000 forint. [9] Az alperes 1999-ben az cím1i lakás társasház tulajdonosaitól a társasházhoz tartozó 5.488 m2 nagyságú helyrajzi szám6-ú ingatlanól több részletben összesen 1.966 m2 nagyságú területrészt vásárolt 2.180.000 forintért. A vételárhoz a felperes a házastársától kapott 1.300.000 forinttal járult hozzá. [10]
  26. október 18-án az alperes az cím1i társasházzal szomszédos helyrajzi szám7-ú ingatlanból id. és személy3tól és személy4tól 4.188 m2 területet vásárolt 5.000.000 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  27. 4 forintért. A vételárat részben a ország1i bankszámlán kezelt 17.600 DM-ből erre a célra felvett 12.000 DM, részben a személy1 és személy2tól kapott 25.000 DM kölcsön felhasználásával fizette ki. A megvásárolt területet összevonták az 5488 m2 alapterületű helyrajzi szám6.-ú ingatlannal, amelynek területe 9676 m2-re nőtt. [11]
  28. július 4-én a helyrajzi szám6.-ú ingatlanból 71 m2 út szélesítésre történt leválasztását követően és a per tárgyát nem képező helyrajzi szám8 és helyrajzi szám9-ú ingatlanok összevonásával és további telekalakítással kialakultak a helyrajzi szám6-.. hrsz-ú ingatlanok. [12] A család1tól vásárolt 4.188 m2 földrészlet telekalakításokat követően – és jelenleg is – az 1.205 m2 nagyságú helyrajzi szám10-ú, a 243 m2 területű helyrajzi szám11 hrsz-ú ingatlanban, valamint a helyrajzi szám12-ú ingatlanból 2.740 m2-nyi földrészletben testesül meg. A helyrajzi szám12ú ingatlan további 1966 m2-nyi területe az cím1i társasház tulajdonosoktól 1999-ben megvásárolt földrészlet. [13] A helyrajzi szám12 és helyrajzi szám10-ú ingatlanokra a felek az életközösség alatt bevezették a vizet és a gázt, ennek költségeit közösen finanszírozták. [14] A helyrajzi szám12-ú ingatlan forgalmi értéke 86.700.000 forint. [15] Az alperes az életközösség megszűnését követően a helyrajzi szám12-ú ingatlanra 293.400 forint telekadót és 131.484 forint biztosítási díjat fizetett meg, a terület karbantartására, kaszálására 2011-től 2015-ig összesen 705.900 forintot, 2016-tól 2021-ig összesen 1.185.912 forintot fordított, a telek előtt húzódó köz1zel kapcsolatos tömbfeltárás tervezéséhez, a köz kialakításához, az aszfaltozáshoz, közvilágítással történő ellátáshoz pedig 3.835.800 forinttal járult hozzá. [16] Az cím1i lakást az alperes
  29. szeptember
  30. és
  31. július 31-e között nettó 90.000 forint/hó – összesen 5.310.000 forint – bérleti díj ellenében hasznosította, majd
  32. október 24-én eladta. [17] A felek a helység3i nyaralón 1991 és 2011 között több felújítást, átalakítást végeztek: 1995 nyarán kiállításon nyert cserepekkel a korábbi palaborítást cserépfedésre cserélték, ezzel egyidejűleg a tetőszerkezet meghosszabbításával a ház oldalánál kétoldalas kocsibeállót alakítottak ki, melynek végében leválasztottak egy tárolóhelyiséget. 2000-ben megnagyobbították és járóburkolattal látták el a teraszt, 2006-ban 4 ablakot és erkélyajtót cseréltek és a nyílászáró csere következtében szükségessé vált vakolatjavítást követően az épület külső oldalát befestették. A 2000-es évek elején a korábbi kiskaput megszüntették, új bejáratot létesítettek, szennyvízcsatornát építettek ki, és a vízórától az épületig kicserélték a vízvezeték hálózatot. 2007-ben a cserepeket minőségi hiba miatt lecserélték, a teraszt pedig polikarbonát anyaggal fedték be. [18] Az elvégzett munkálatok a nyaraló forgalmi értékét 7.750.000 forinttal emelték. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  33. 5 [19]
  34. február 11-én a felek, valamint személy5 megalapították a cég1 Bt.-t. A felperes vagyoni betétje 1.000 forint volt, az alperesé és személy5é személyenként 22.000 forint. A felek vagyoni betéteiket az élettársi közös vagyonból teljesítették. A cég nyereséget nem termelt. A tagok
  35. november 18-án a társaságból kiléptek, ekkor vagyoni hozzájárulásukat visszakapták. [20] A felek élettársi közös vagyonát az életközösség megszűnésekor az alábbi vagyon képezte:
  36. a helység1i helyrajzi szám1-ú ingatlan 1/8 illetősége 8.512.500 forint
  37. forint a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan 42/100 illetősége
  38. –
  39. a frsz.1.-ú Renault Thalia típusú személygépkocsi
  40. forint vendégszobabútor 30.000
  41. forint dolgozószoba-bútor 25.000
  42. forint hálószobabútor 65.000
  43. forint fürdőszobabútor 12.000
  44. –
  45. –
  46. forint dohányzóasztal 25.000
  47. forint DVD-Videó kombinált lejátszó 20.000
  48. forint 55 cm képátmérőjű televízió 15.000 36.414.000 1.181.000 forint Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  49. 6
  50. forint bőr ülőgarnitúra 160.000
  51. forint 2 db szőnyeg 20.000
  52. forint hatdarabos étkezőgarnitúra 25.000
  53. forint tálalószekrény 25.000
  54. forint kétrészes tálalószekrény 20.000
  55. forint konyhaszekrény 20.000
  56. forint előszobafal 5.000
  57. forint üveges vitrin 10.000
  58. forint kombinált hűtőszekrény 15.000
  59. forint ötfiókos fagyasztószekrény 10.000
  60. forint Bioptron lámpa 200.000
  61. forint mosogatógép 20.000
  62. forint mosógép 15.000
  63. forint ágyelőszőnyeg 30.000 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  64. 7
  65. –
  66. forint sörpad garnitúra 11.300
  67. forint beltéri pingpongasztal 25.000
  68. forint Samsung fényképezőgép 28.000
  69. forint konyhai robotgép és turmix 8.000
  70. forint kenyérsütő 10.000
  71. forint Zeppter robot-mixer 45.000
  72. forint hálószobafüggöny 10.000
  73. forint selyemre festett távolkeleti kép keretben 25.000
  74. –
  75. –
  76. forint motoros fűnyíró 2 db 30.000
  77. forint háromfázisú állványos körfűrész 55.000
  78. kandalló az utcanév1ban
  79. forint kandalló balatoni nyaralóban 70.000 forint 38.000 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  80. 8
  81. –
  82. –
  83. forint hűtőszekrény a balatoni nyaralóban 15.000
  84. forint kertibútor műanyag 10.000
  85. forint 120 l-es villanybojler 35.000
  86. forint 2 db számítógép 20.000
  87. forint Chinon M7 márkájú fényképezőgép 55.000
  88. forint asztali körfűrész 10.000
  89. forint elektromos fűvágó kasza 35.000
  90. forint ütvefúró 8.000
  91. forint csavarbehajtó 4.000
  92. forint 1 db fúrógép 5.000
  93. forint 37 cm átmérőjű Orion színestévé 10.000
  94. forint DVD lejátszó 8.000
  95. forint Navon típusú GPS 15.000 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  96. 9
  97. forint magasnyomású mosó 9.000
  98. forint. elektromos masszírozó 5.000 [21] A 4-
  99. tétel alatti ingóságok az alperes, a 49-
  100. tétel alattiak a felperes birtokában maradtak. A
  101. tétel alatti Bioptron lámpát a per alatt az alperes a felperes részére átadta. A
  102. tételszám alatti személygépkocsit az alperes a per folyamán értékesítette. A 19., 20., 21., 25., 26., 33., 36., 40.,
  103. számú ingóságok már nincsenek meg. [22] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a helység1i helyrajzi szám12 és helyrajzi szám10-ú ingatlanok, a helyrajzi szám1-ú ingatlan 3/24 illetősége, valamint az 1-
  104. tétel alatti ingóságok az alperessel közös vagyonát képezik. [23] A szerzési arányt az életközösség alatt szerzett jövedelmeik összege alapján rá nézve kedvezőbben 2/3-1/3 arányban jelölte meg. [24] A közös vagyon megosztását akként kérte, hogy a bíróság a helyrajzi szám12-ú ingatlant az ő, az cím1i lakást és a helyrajzi szám10-ú ingatlant, valamint az ingóságokat az alperes tulajdonába adja és kötelezze az alperest 6.590.000 forint értékkülönbözet megfizetésére. [25] Az általa meghatározott szerzési arány alapulvételével megtérítési igényt érvényesített a helység3i nyaralón végzett beruházások értéknövelő hatására hivatkozva 5.166.000 forint, a házaspár1 által az alperesnek nyújtott 25.000 DM (3.301.250 forint) kölcsön visszafizetése kapcsán 2.200.000 forint, továbbá az alperes által az cím1i lakásra beszedett bérleti díjból 570.000 forint összegben. [26] Állította, hogy az életközösség kezdetekor 100.000 forint, 700 schilling, 900 DM és 240 angol font megtakarítással rendelkezett. Saját vagyonként hivatkozott a volt házastársától bérleti jog megváltásaként kapott 1.300.000 forintra és a cím8i lakás visszatérített vételárelőlegéből 292.100 forintra. Előadta, hogy a cím8i bérlakásra kötött adásvételi szerződés alapján 442.170 forint előleget fizetett meg, melyből 150.000 forint az alperes, 292.100 forint pedig az ő megtakarítása volt. [27] Az alperes ellenkérelmében vitatta a felperes által megjelölt 2/3-1/3 szerzési arányt. Állította, hogy az életközösség kezdetén 5-600.000 forint megtakarítással rendelkezett és az életközösség alatt magyarországi és ország1i munkabérén és nyugdíján felül bevétele származott a cím33i lakás és a helység3i nyaraló bérbeadásából, utazásszervezésből, a üzlethelyiség1 értékesítéséből, a cég1 Bt.-ből, gyermektartásdíjból és az Biztosító1-től kapott kártérítésből. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  105. 10 [28] Azzal is védekezett, hogy a keresettel érintett ingatlanok mindegyike a különvagyonát képezi. Nem vitatta, hogy az cím1i lakás vételárából 400.000 forintot a felperessel közösen felvett kölcsönből fizetett ki, de arra hivatkozott, hogy a kölcsönt különvagyonából fizette vissza. [29] Az cím1i lakás társasház tulajdonosaitól megvásárolt 1.966 m2 nagyságú területrészre arra hivatkozva állított különvagyont, hogy a vételárból 880.000 forint saját vagyona volt, 1.300.000 forint pedig ugyan a felperes saját vagyona, de azt a felperes csak befektetésre adta át, és ő vállalta visszafizetését az ingatlanok értékesítése esetére. [30] Különvagyoni forrást állított a család1tól szerzett 4.188 m2 terület vételárának kifizetéséhez is. [31] Arra az esetre, ha a bíróság a felperes ingatlanokat érintő tulajdonjog megállapítására irányuló keresetének részben vagy egészben helyt adna, kérte a felperes tulajdoni illetőségeinek alperesi tulajdonba adását és a megváltási árba kérte beszámítani az általa a helyrajzi szám12 – helyrajzi szám10-ú ingatlanokra fordított 7.179.300 forint felperesi tulajdoni hányadra eső részét. [32] A felperes megtérítési igényét az cím1i lakás saját vagyoni jellegére, továbbá arra hivatkozva kérte elutasítani, hogy a helység3i nyaralón végzett beruházásokat és a 25.000 DM saját adósság visszafizetését saját vagyonából finanszírozta. [33] A vagyonleltárt kiegészítette a 49-
  106. tétel alatt felvett, a felperes birtokában lévő ingóságokkal, melyeket a felperes tulajdonába kért adni. [34] A felperes által vagyonmérlegbe állított ingók közül a 4., 5., 6., 10., 28., 42.,
  107. és
  108. tétel tekintetében saját vagyont állított. [35] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes élettársi közös vagyon címén megszerezte a helység1i helyrajzi szám1-ú, természetben a cím1 szám alatti ingatlan 775/10000 tulajdoni hányadának, valamint a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan 25/100 illetőségének tulajdonjogát. [36] A felek élettársi közös vagyonát akként osztotta meg, hogy a felperes tulajdonába adta - a
  109. tétel alatti Bioptron lámpát 200.000 forint, - a
  110. tétel alatti Chinon M7 márkájú fényképezőgépet 55.000 forint, - az
  111. tétel alatti asztali körfűrészt 10.000 forint, Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  112. 11 - az
  113. tétel alatti elektromos fűvágó kaszát 35.000 forint, - az
  114. tétel alatti ütvefúrót 8.000 forint, - az
  115. tétel alatti csavarbehajtót 4.000 forint, - az
  116. tétel alatti fúrógépet 5.000 forint, - az
  117. tétel alatti 37 cm átmérőjű Orion színestévét 10.000 forint, - az
  118. tétel alatti DVD lejátszót 8.000 forint, - az
  119. tétel alatti egyéb érdekelt1on GPS-t 15.000 forint, - az
  120. tétel alatti magasnyomású mosót 9.000 forint és - az
  121. tétel alatti elektromos masszírozót 15.000 forint értékben. Az alperes tulajdonába adta - az
  122. tétel alatti vendégszoba bútort 30.000 forint, - a
  123. tétel alatti dolgozószoba bútort 25.000 forint, - a
  124. tétel alatti hálószobabútort 65.000 forint, - a
  125. tétel alatti dohányzóasztalt 25.000 forint, - a
  126. tétel alatti DVD videó kombinált lejátszót 20.000 forint, - a
  127. tétel alatti 55 cm képátmérőjű televíziót 15.000 forint, - a
  128. tétel alatti bőrülőgarnitúrát 160.000 forint, - a
  129. tétel alatti 2 db szőnyeget 20.000 forint, - a
  130. tétel alatti 6 db-os étkezőgarnitúrát 25.000 forint, - a
  131. tétel alatti tálalószekrényt 25.000 forint, Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  132. 12 - a
  133. tétel alatti kétrészes tálalószekrényt 20.000 forint, - a
  134. tétel alatti kombinált hűtőszekrényt 15.000 forint, - a
  135. tétel alatti 5 fiókos fagyasztószekrényt 10.000 forint, - a
  136. tétel alatti ágyelőszőnyeget 30.000 forint, - a
  137. tétel alatti sörpad garnitúrát 11.300 forint, - a
  138. tétel alatti beltéri pingpongasztalt 25.000 forint, - a
  139. tétel alatti Samsung fényképezőképet 28.000 forint, - a
  140. tétel alatti konyhai robotgépet és turmixot 8.000 forint, - a
  141. tétel alatti Zepter robotmixert 45.000 forint, - a
  142. tétel alatti 3 szobafüggönyt 10.000 forint, - a
  143. tétel alatti motoros fűnyírót 2 db. 30.000 forint, - a
  144. tétel alatti kandallót 70.000 forint, - a
  145. tétel alatti a hűtőszekrényt 15.000 forint, - a
  146. tétel alatti műanyag kerti bútort 10.000 forint, - a
  147. tétel alatti 120 literes villanybojlert 35.000 forint és - a
  148. tétel alatti 2 db számítógépet 20.000 forint értékben, továbbá értékben és az
  149. tétel alatti ingatlan 775/10000 tulajdoni hányadát 5.277.700 forint - a
  150. tétel alatti ingatlan 25/100 illetőségét 21.675.000 forint értékben. [37] Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 31.275.927 forintot élettársi közös vagyon megosztása címén. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  151. [38] 13 Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. [39] A felperest 1.986.145 forint feljegyzett eljárási illeték és 231.655 forint állam által előlegezett költség, az alperest 934.655 forint feljegyzett eljárási illeték és 570.667 forint állam által előlegezett költség állam javára történő megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy 523.511 forint költséget az állam visel. [40] Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1.974.640 forint perköltséget. [41] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek által az életközösség kezdő időpontjában állított megtakarítások közül csak a felperes és csak 100.000 forint összegű megtakarítása bizonyított. [42] Rögzítette, hogy a felperes életközösség alatt munkabér, nyugdíj és egyéb jogcímeken elért – gyermektartásdíjjal csökkentett – összes nettó jövedelme a 100.000 forint megtakarítást is beleszámítva 30.975.178 forint volt. [43] Nem számította a felperes jövedelméhez a volt házastársától bérleti jog megváltásaként kapott 1.300.000 forintot arra hivatkozással, hogy azt a felperes különvagyoni szerzés szándékával az cím1i lakáshoz tartozó 1966 m2 nagyságú telekrész megvásárlására fordította. [44] Az alperes életközösség alatti összjövedelmét nettó 19.156.751 forintban állapította meg, melyből 6.693.152 forint az 1992-
  152. évek között szerzett magyarországi munkabér, 307.200 forint az 1998-99-ben ország1ban szerzett jövedelem, 6.436.399 forint a
  153. szeptember
  154. és
  155. február
  156. napja között kapott nyugdíj, 5.720.000 forint pedig a cím33i lakás bérbeadásából származó – haszonélvezeti jogánál fogva az alperest illető – jövedelem. A cím33i lakás bérleti díjának összegét mérlegeléssel havi 30.000 forintban – összesen 6.600.000 forintban – határozta meg, de jövedelemként nem vette egészében figyelembe, utalva arra, hogy az alperes ebből a jövedelméből 880.000 forintot saját szerzés szándékával 1999-ben az cím1i lakás társasháztulajdonosaitól megvásárolt 1966 m2 nagyságú területrész megvásárlására fordított. [45] Az alperes saját vagyonát képező helység3i nyaraló összesen 17.600 DM-ben meghatározott bérleti díját is az alperes jövedelméhez számította, de nem számolt vele a szerzési arány megállapításánál arra hivatkozva, hogy abból 12.000 DM-t az alperes a saját vagyonába került ún. telek1 megvásárlására fordított, a fennmaradó 5.600 DM-ből pedig az ugyancsak saját vagyonát képező, a vagyonmérleg
  157. tételszáma alatt szerepeltetett szekrénysort vásárolta meg. [46] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a üzlethelyiség1 nem képezte az alperes saját vagyonát, mert azt az alperes a bérlőjétől a munkája ellentételezéseként kapta, így az (a hálapénz helyett adott ajándéktárgyhoz hasonlóan) a felek közös vagyonához tartozott. Azt is Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  158. 14 értékelte, hogy az alperes adásvétel jogcímén, azaz visszterhesen szerezte az üzlethelyiség tulajdonjogát, ami szintén a közös vagyonhoz tartozást erősíti. Ezért nem számította az alperes jövedelméhez az üzlethelyiség 820.000 forint vételárát. [47] Nem vette figyelembe alperesi jövedelemként az
  159. és
  160. közötti időszakban gyermektartásdíj címén kapott összegeket sem, arra hivatkozva, hogy a tartásdíj célhoz között juttatás, a különélő szülő kiskorú gyermek gondozásának, ellátásának költségeihez való hozzájárulása, továbbá összege és teljesítése sem került igazolásra. [48] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem bizonyította, hogy az adóhatóság által igazolt jövedelmen felül is származott jövedelme a cég1 Bt.-ből, és azt sem, hogy utazásszervezésből mekkora összegű bevételre tett szert. [49] A fentiek alapján a felek életközösség alatti együttes jövedelmét 50.131.929 forintban, ezt alapul véve a szerzési arányt a Polgári Törvénykönyvről szóló
  161. évi IV. tv. (rPtk.) 578/G. §

(1)bekezdése alapján a felperesre kedvezőbben 62-38 %-ban állapította meg. [50] Az életközösség alatt szerzett ingókkal kapcsolatban megállapította, hogy az alperes saját vagyona a 10.,
  1. és
  2. tételszám alatti vagyontárgy, míg a
  3. tételszám alatti ülőgarnitúra személy2 és személy1 tulajdonát képezi. [51] Figyelmen kívül hagyta a
  4. tételszámú ingóságot is, melynek törlését a felperes kérte, valamint a
  5. szám alatti tételt, melyről a felperes elismerte, hogy azt a cég1 Bt.. rendelte meg és fizette ki. [52] Kihagyta a
  6. tételszám alatti ingót is, melyről a felperes nem tudott annyi információt szolgáltatni, ami a felek között az érték tekintetében fennálló vita miatt szükséges szakértői vélemény beszerzését lehetővé tette volna. [53] Miután az alperes a 4.,
  7. és
  8. tételről is azt állította, hogy azok a saját vagyonát képezik, bizonyítást folytatott le ezek szerzésére, majd a bizonyítás eredménytelenségére hivatkozással megállapította, hogy ezen vagyontárgyak a felek közös tulajdonában álltak. [54] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az cím1i lakás 3.200.000 forintos vételárához az alperes 2.800.000 forint saját vagyonnal járult hozzá, a fennmaradó 400.000 forint viszont a felek közös hozzájárulása volt, melyet közösen felvett kölcsönből fedeztek. Ekképp az ingatlan 1/8-a közös tulajdonukat képezi. [55] Kifejtette, hogy ha a kölcsön visszafizetése az alperes saját vagyonából történt, ez a közös tulajdonszerzés tényén nem változtat, legfeljebb megtérítési igényt keletkeztethet az alperes javára, az alperes azonban nem érvényesített ilyen igényt a perben. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  9. 15 [56] Rögzítette, hogy az alperes az cím1i lakást bérbeadás útján hasznosította, és ebből havi 86.000-90.000 forint jövedelme származott, amely 59 hónap alatt 5.310.000 forintot tett ki. [57] A perben beszerzett aggálytalan szakvélemény alapján az ingatlan értékét 68.100.000 forintban határozta meg, melyből az 1/8 tulajdoni hányad 8.512.500 forint értéket képvisel. [58] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2000-ben a család1tól vásárolt 4188 2 m nagyságú földrészlet jelenleg a helyrajziszám10 és helyrajzi szám11 hrsz-ú ingatlanok egészében és a helyrajzi szám12-ú ingatlan 2740 m2 nagyságú részében testesül meg. A helyrajzi szám12-ú ingatlan további 1966 m2 része pedig az cím1i társtulajdonosoktól 1999ben megvásárolt földrészletnek felel meg. [59] A felek egyező előadása alapján vette figyelembe, hogy az 1966 m2 nagyságú terület megvásárlásához az alperes felhasználta a felperes saját vagyonát képező 1.300.000 forintot. Mivel ez nem fedezte a 2.180.000 forint vételárat, és a felperes további saját vagyona felhasználását nem bizonyította, az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fennmaradó 880.000 forint forrása az alperes saját vagyona volt, miután az alperes a perben kezdettől fogva következetesen állította, hogy saját vagyonát fordította az ingatlan megszerzésére és a célja kizárólagos tulajdonszerzés volt. [60] Abból a tényből, hogy a felperes elkülönülten kezelte a házastársától kapott 1.300.000 forintot arra következtetett, hogy az ő szándéka is elkülönült vagyonszerzésre irányult függetlenül attól, hogy a perben közös szerzésre irányuló szándékot állított. [61] Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan 1966 m2 nagyságú részének megfelelő tulajdoni hányad (42/100) az 1.300.000 forint és a 880.000 forint arányában (60%-40%) képezi a felek különvagyonát (felperes: 25/100, alperes: 17/100). [62] Az ún. telek1 megvásárlása kapcsán az elsőfokú bíróság elfogadta az okirati bizonyítékokkal és az érdektelen tanúk vallomásával alátámasztott azon alperesi előadást, miszerint az 5.000.000 forint vételár forrása a ország1i bankszámlán kezelt 12.000 DM és a házaspár1tól kifejezetten neki juttatott, így saját adósságát jelentő 25.000 DM kölcsön volt. Ezért megállapította, hogy a telekalakításokat követően a telek1nek megfeleltethető területek: a helyrajzi szám10-ú ingatlan egésze, és a helyrajzi szám12.-ú ingatlan 2740 m2 nagyságú földrészlete (58/100) az alperes különvagyonát képezik. [63] A fenti okfejtés alapján rögzítette, hogy a helyrajzi szám12-ú ingatlan 75/100 illetősége az alperesé, 25/100 illetősége a felperesé. Az ingatlan forgalmi értékét az aggálytalan szakértői vélemény alapján 86.700.000 forintban határozta meg, mely alapján a felperes 25/100 tulajdoni hányadának értéke 25.675.000 forint. [64] Rámutatott arra, hogy a helység3i nyaralón végzett beruházások körében csak a riasztórendszer és a laminált padló vonatkozásában tért el a felek előadása. Az alperes azt Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  10. 16 állította, hogy ezeket a lánya finanszírozta, aki ezt tanúként megerősítette, továbbá csatolta a riasztórendszer üzemeltetésére, felügyeletére vonatkozó szerződést és tanú1 tanú is megerősítette, hogy a padlócserénél közreműködött, ezért az elsőfokú bíróság e munkálatokat a felek közötti elszámolásnál figyelmen kívül hagyta. [65] Az alperes által 1994-ben nyert tetőcserepeket a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  11. évi IV. tv. (Csjt.)
  12. §
(1)bekezdése alapján kialakult és az élettársak vagyoni viszonyaira is irányadó bírói gyakorlatra utalva közös vagyonnak tekintette, megjegyezve, hogy a nyeremény nem minősül a Csjt. 28. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ajándéknak, ezért nem tartozik az alperes különvagyonába. [66] Álláspontja szerint az elvégzett beruházások forrása a felek jövedelme volt, mert a nyaraló bérbeadásából származó alperesi különvagyon (alperes által állított) erre történt felhasználását kizárja annak más célra, az ún. telek1 megvásárlására fordítása. [67] Nem adott helyt a felperes azon kérelmének, hogy a helység1i helyrajzi szám12ú ingatlant adja a tulajdonába, utalva arra, hogy a felperest az ingatlanan csak 25/100 tulajdoni hányad illeti meg, így megváltás útján történő közös tulajdon megszüntetése esetén az egyéb vagyonelemek elszámolása mellett olyan magas megváltási ár megfizetésére lenne köteles, melyre nincs teljesítőképessége, ezért a felperes tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta. [68] A 25.000 DM alperesi saját adósság közös törlesztésére alapított felperesi megtérítési igénnyel kapcsolatosan kiemelte, hogy a felperes az eljárás korai szakaszában ugyan érvényesítette ezt az igényét, de a megismételt eljárás során előterjesztett összefoglalt keresetében nem tartotta fenn, csak évekkel később érvényesítette újra, ezért nem folyt bizonyítás arra az alperesi állításra, hogy a házaspár1 felé a kölcsön visszafizetése a cím33i lakás bérleti díjából történt-e. [69] A felek különböző időpontokban tett személyes nyilatkozataiból azt a következtetést vonta le, hogy a cím33i lakás bérleti díját az alperes nem kezelte elkülönítetten a többi pénzeszközétől, a különböző jogcímeken befolyó saját, illetve a közös vagyont gyarapító bevételei keveredtek, ezáltal magát zárta el a bizonyítás lehetőségétől, hiszen ennyi év elteltével a tanúk csak az alperestől származó hallomás információval rendelkezhetnek. Kiemelte azt is, hogy a leginkább érintett, ekként a legtöbb közvetlen ismerettel rendelkező kölcsönadók már évekkel ezelőtt sem tudták visszaidézni mely időpontokban történt az egyes részletek teljesítése. [70] Ezért az alperes által a kölcsön visszafizetésének forrására felajánlott tanúbizonyítást mellőzte. [71] A felek élettársi közös vagyonának összértékét (beleszámítva a részben az alperes különvagyonát képező helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan egészének forgalmi értékét) 97.769.800 forintban állapította meg azzal, hogy a helyrajzi szám12-ú ingatlan felperest megillető 25/100 tulajdoni hányadának forgalmi értéke 21.675.000 forint. A további Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  1. 17 tételek együttes értéke 11.069.800 forint, melyből a szerzési arányt figyelembe véve 62 % a felperest (6.863.276 forint), 38 % az alperest (4.206.524 forint) illeti. [72] E számítás alapján a felperest a közös vagyonból 28.538.276 forint illeti meg. Mivel a birtokában maradt
  2. és 49-
  3. szám alatti ingóságok összértéke 374.000 forint, ezért a közös vagyon megosztása kapcsán 28.164.276 forintot követelhet az alperestől. [73] Megállapította, hogy ezen összeg megfizetésén felül az alperes köteles a helység3i nyaralón végzett közös, értékemelő beruházások kapcsán 2.200.000 forint, az cím1i lakás 1/8 tulajdoni hányadára eső bérleti díjának 62 %-át kitevő 411.525 forint, valamint a közösen visszafizetettnek minősített 25.000 DM (
  4. márciusában irányadó 131,5 Ft/DM alapulvételével számította 3.287.500 forint) alperesi különvagyoni adósság 62%-át kitevő 2.038.250 forint felperes javára történő megfizetésére. [74] Az alperes javára pedig elszámolta a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlanra az életközösség megszűnése után fordított 6.152.496 forint 25 %-át, 1.538.124 forintot. [75] Az egymással szembeni alapos követelések összeszámítását követően az alperest 31.275.927 forint megfizetésére kötelezte. [76] A helység3i nyaralón végzett beruházásokra alapított igény kapcsán megjegyezte, hogy a beruházások ugyan 7.750.000 forinttal emelték az ingatlan forgalmi értékét, ezért a felperes ennek 62 %-ára, 4.805.000 forintra lenne jogosult, de a keresete csak 2.200.000 forintra irányult, ezért a polgári perrendtartásról szóló
  5. évi III. tv. (rPp.)
  6. §-a értelmében ennél többet nem lehetett a részére megítélni. [77] Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. [78] A felperes az ítélet megváltoztatását elsődlegesen akként kérte, hogy az ítélőtábla állapítsa meg, a helység1i helyrajzi szám12 és helyrajzi szám10-ú ingatlanokban élettársi közös vagyon címén 2/3 tulajdoni hányadot szerzett. [79] A két ingatlan 124.600.000 forintot kitevő értékének 2/3-ára, 83.067.000 forintra, a további közös vagyonelemek után 7.379.866 forintra tartott igényt. [80] Kérte továbbá az alperes marasztalását a helység3i nyaralóban végzett beruházások értékemelő hatása kapcsán 5.166.000 forintra, az cím1i lakás bérleti díja kapcsán 59 hónapra 7.500 forint/hó alapulvételével 442.500 forintra, a közösen visszafizetett alperesi saját adósság megtérítése kapcsán 2.191.666 forintra felemelni. [81] Kérte a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan alperesi tulajdoni illetőségének tulajdonába adását és az alperes 11.547.032 forint megfizetésére kötelezését. Nem ellenezte, hogy az alperes ebbe az összegbe beszámítsa a helyrajzi szám12-ú ingatlanra az életközösség megszűnése után általa eszközölt ráfordításokat. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  7. 18 [82] Másodlagos fellebbezési kérelmében a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlanra a javára élettársi közös vagyon címén 38/100 tulajdoni hányad megállapítását kérte azzal, hogy egyebekben az elsődleges fellebbezési kérelmének megfelelően kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását. [83] A 38/100 tulajdoni hányad alapulvételével 32.946.000 forinttal számolva minden további vagyontárgy tekintetében az elsődleges fellebbezési kérelmével megjelölt értékekkel kalkulálva 48.126.032 forintban jelölte meg az őt megillető értékkiegyenlítés összegét, melyből levonásba helyezte a helyrajzi szám12-ú ingatlanra az életközösség megszűnése után az alperes által fordított 1.538.124 forintot. [84] E számítás alapján 46.587.908 forintban jelölte meg az alperes megváltási ár fizetési kötelezettségét, abban az esetben, ha az ingatlan 38/100 tulajdoni illetőségét a bíróság az alperes tulajdonába adja. [85] A felperes fellebbezésében fenntartotta, hogy szerzésben való közreműködés aránya 2/3 – 1/3 a javára. [86] Vitatta, hogy az alperes az életközösség alatt a cím33i lakás hasznosítása kapcsán 6.600.000 forint bérleti díjhoz jutott. Álláspontja szerint a csaknem két évtizedet felölelő bérleti jogviszony ténye nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást, hiszen arról kizárólag az alperes lánya tett részletes nyilatkozatot. Őt a közeli hozzátartozói viszonyra tekintettel nem tartotta elfogulatlannak, utalva arra is, hogy a tanú úgy nyilatkozott, neheztel rá. Ugyanakkor a bérbeadásról nem készült szerződés, annak tényét az alperes az adóhatóságnak nem jelentette és a bérleti díjról nem rendelkezik bizonylattal. Ezért 6.600.000 forinttal, 12.556.751 forintra kérte csökkenteni az alperes életközösség időtartamára megállapított jövedelmét. [87] Saját jövedelmét 30.975.178 forintban elfogadta, és a két jövedelem arányát alapul véve állította a 2/3 – 1/3 szerzési arányt. [88] E szerzési arányra hivatkozással kérte a közösen szerzett vagyon minden elemére a javára tulajdoni hányad megállapítását. [89] Cáfolta azt az ítéleti megállapítást, hogy az cím1i társtulajdonosoktól 1999-ben megszerzett 1966 m2 megvásárlásakor a külön szerzés szándéka vezette. Úgy vélte, erre abból a tényből sem lehet következtetni, hogy a házastársától kapott pénzösszeget életközösség alatt szerzett bevételeként nem tüntette fel. Arra is hivatkozott, hogy a mindkettejük részéről a közös szerzésre irányuló szándékot az elsőfokú eljárás során az alperes által tett nyilatkozat is alátámasztja és a közös szerzés szándékával történt tulajdonszerzést erősíti az a körülmény is, hogy mind a helység1i helyrajzi szám12, mind a helyrajzi szám10-ú ingatlanokra közösen, közös költségen vezették be a vizet és a gázt. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  8. 19 [90] A helyrajzi szám12-ú ingatlanra vonatkozó másodlagos fellebbezési kérelmét arra az esetre terjesztette elő, ha az ítélőtábla osztaná a törvényszék elkülönült szerzésre irányuló szándékát. Előadta, hogy ez esetben sem helytálló az elsőfokú bíróság számítása, mert az cím1i társasház tulajdonostársaitól vásárolt telekrészek megvásárlásához nem 1.300.000 forint, hanem 1.600.000 forint saját vagyonnal járult hozzá. Az 1.300.000 forint mellett ugyanis rendelkezésére állt a cím8i lakás visszafizetett vételárelőlege 292.100 forint összegben. A telekrészek megvásárlásához tehát nem 880.000 forintot, hanem csak 580.000 forintot kellett a saját vagyonán felül fizetni, és azt a közös vagyonukból fedezték. Ezért az cím1i társasház tulajdonosoktól szerzett földterület 73 %-a saját vagyonát képezi, a fennmaradó 27 % pedig a szerzésben való közreműködésük arányában oszlik meg közte és az alperes között: az 1966 m2 nagyságú földterület tehát 91 %-ban képezi az ő, 9 %-ban az pedig az alperes tulajdonát. [91] Elfogadta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy ez az 1966 m2-nyi terület a helyrajzi szám12-ú ingatlan 42/100 tulajdoni illetőségében testesül meg, ezt alapul véve számította ki az őt ebben az ingatlanban megillető 38/100 tulajdoni illetőséget, melynek forgalmi értékét az ingatlan elsőfokú bíróság által megállapított forgalmi értékét alapul véve 32.946.000 forintban jelölte meg. [92] Sérelmezte azt az ítéleti megállapítást is, hogy a helység1i helyrajzi szám10-ú ingatlant az alperes 37.000 DM saját vagyonból vásárolta meg. Előadta, hogy a vételár forrására az alperes több eltérő előadást tett, ezért az elsőfokú bíróság nem fogadhatta volna el valósnak azt az állítását, hogy az 5.000.000 forint vételár forrását a ország1i bankszámlán levő 12.000 DM és a házaspár1tól kapott 25.000 DM kölcsön képezte. Az alperesi állításokat egészében vitatva fenntartotta, hogy az ún. Zsolnai telket is közös pénzből vásárolták, az tehát a szerzésben való közreműködés arányában képezi közös tulajdonukat. Az elsőfokú bíróság által megállapított forgalmi értékkel számolva az ingatlan 2/3 tulajdoni illetősége után 25.267.000 forintra tartott igényt. [93] A helység3i nyaralón
  9. és
  10. között közösen végzett felújítások, átalakítások kapcsán 7.750.000 forint értékemelkedés 2/3 részének (5.166.000 forint) elszámolását kérte a javára. Nem osztotta az elsőfokú bíróság azon érvelését, hogy a keresethez kötöttség miatt csak 2.200.000 forint volt megítélhető. Rámutatott, hogy
  11. február 6-án kelt
  12. sorszám alatt benyújtott beadványában a szakértői véleményre hivatkozta keresetét e jogcímen 2.200.000 forintról 5.166.000 forintra felemelte. [94] A szerzésben való közreműködés arányában tartott igényt az cím1i lakás bérleti díjára is: 59 hónapra 90.000 forint bérleti díjjal számolva, annak 1/8 része 2/3-ára (havi 7.500 forint): mindösszesen 442.500 forintra. [95] Az alperest a közösen visszafizetett 25.000 DM (3.287.500 forint) alperesi saját adósság 2/3 részére, 2.191.666 forint megfizetésére is kérte kötelezni. [96] Az alperes elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte, azt meghaladóan, hogy elismerte, a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan 1867 m2 alapterületű részéből 1/3 tulajdoni hányad a felperest illeti. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  13. 20 [97] Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. [98] Fellebbezésében az alperes is vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított szerzési arányt. [99] A felperes által az életközösség alatt elért jövedelem összegét elfogadta, de saját jövedelmét az elsőfokú bíróság által megállapítottnál magasabb összegben jelölte meg. [100] Magyarországi munkabérét 6.693.152 forint helyett 7.911.297 forintban kérte figyelembe venni. Álláspontja szerint az ítélet e tételnél számítási hibát tartalmazhat, mert az adóigazolások szerint munkabér jövedelme összesen 7.911.297 forint volt. [101] Kérte jövedelméhez számítani a utcanév2i ingatlan értékesítéséből befolyt 820.000 forintot is. Fenntartotta, hogy ez az ingatlan saját vagyona szaporulata, mert a cím33i ingatlan bérlője ellentételezte a juttatással a bérleti díjat és a munkáját. Előadta, hogy a rPtk. 578/G. §
(2)bekezdéséhez fűzött kommentár és a BDT 2015.3347 szám alatt közzétett eseti döntés szerint az élettársak vagyoni viszonyaira nem alkalmazható az a rendelkezés, mely szerint az egyik házastárs saját vagyonának haszna közös vagyon. Megismételte, hogy az ingatlan vételárát a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan megvásárlására fordította. [102] Azt is sérelmezte, hogy a gyermeke után kapott gyermektartásdíj 1/6-át nem számította hozzá az elsőfokú bíróság a jövedelméhez. Nem vitatta, hogy a gyermektartásdíj célra rendelt összeg, de mivel az magában foglal minden, a gyermekkel összefüggő költséget, így a rezsiköltség gyermekre eső része csökkentette a felperessel közös háztartás költségeit. És mivel az ő gyermekéről volt szó, rá eső részben csökkentette a költségeket a gyermektartásdíj, azaz növelte hozzájárulását a szerzéshez. Ezért a gyermektartás fele összegének (rezsiköltségre eső rész) 1/3 részével (egy főre eső összeg), 240.000 forinttal növelnie kellett volna az elsőfokú bíróságnak jövedelme összegét. [103] Fenntartotta azon állítását is, hogy utazásszervezésből 9.675.000 forint jövedelme származott. Állította, hogy lánya nemcsak e jövedelemszerzés tényét, de részben annak összegszerűségét is alátámasztotta, és a jövedelemszerzést igazolta tanú5 tanúvallomása, valamint a felperes nyilatkozata is. [104] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság jövedelmeként nem vette figyelembe a 2008-ban az cím1i lakás biztosításával összefüggésben az Biztosító
  1. által részére kifizetett 92.000 forint kártérítést. [105] Vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint az cím1i lakás vételárának kifizetéséhez felhasznált 400.000 forint kölcsön visszafizetése tulajdoni igényt nem, legfeljebb megtérítési igényt keletkezhetett. Utalt arra, hogy a felperes akként nyilatkozott 27.P.20.837/2011/
  2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy nem volt köze és hozzájárulása ezen ingatlan megvásárlásához. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  3. 21 [106] Állította, hogy a helység1i helyrajzi szám12-
  4. hrsz-ú ingatlanok megvásárlásakor a saját vagyonát képező 17.600 DM-ből fennmaradt 5.600 DM-t is felhasználta. [107] A helység3i nyaralón végzett beruházások kapcsán arra hivatkozott, hogy a szakértő a beruházások értéknövelő hatását egységesen határozta meg, ezért nem állapítható meg, hogy a saját vagyonát képező nyereménycseréppel történt tetőfedés ebből mekkora értéket képvisel. [108] Azt is vitatta, hogy a házaspár1tól kapott 25.000 DM kölcsönt közösen fizették vissza a felperessel. Fenntartotta azt az állítását, hogy a kölcsön visszafizetését a nyaraló és cím33i ingatlan hasznosításából származó bevételei fedezték. [109] Sérelmezte, hogy a nyaraló hasznosításából származó bevételét sem az ún. telek1 vételárára, sem a 25.000 DM kölcsön visszafizetésére nem számolta el az elsőfokú bíróság, de a jövedelméhez sem adta hozzá. [110] Leszögezte, hogy a házaspár1 felé fennálló adósság a saját adóssága volt, és a felperes csak a tárgyalás berekesztését megelőzően terjesztett elő igényt erre vonatkozóan, ezért ezzel az igénnyel szemben korábban nem kellett védekeznie: tehát nem magát zárta el a bizonyítás elől, csupán rendeltetésszerűen gyakorolta eljárási jogait, hiszen nem nyilatkozott irreleváns kérdésekben. A keresetmódosítást követően felajánlotta bizonyítékait, azonban ezeket az elsőfokú bíróság elutasította. Tarthatatlannak ítélte azt az ítéleti megállapítást, hogy a tanúk már nem emlékeznének arra, mi történt, ezzel ugyanis a bíróság maga nyilatkozott arról, milyen vallomást tettek volna a tanúk, ahelyett, hogy megidézte és meghallgatta volna őket. [111] Arra is hivatkozott, hogy a kölcsön visszafizetésére nem volt bizonyítási kötelezettsége, mert a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a visszafizetésből részt vállalt. [112] Előadta, soha nem állította, miszerint az cím1i lakást nettó 90.000 forint bérleti díj fejében hasznosította. Állította, hogy 90.000 forint bevételről nyilatkozott, azzal, hogy ezt költségek terhelték. Ezért a felperes igénye legfeljebb 75.908 forint 775/10000 részére (347.089 forint) lehet alapos. [113] Álláspontja szerint bizonyított, hogy a vagyonmérleg
  5. tételszáma alatt feltüntetett személygépkocsi a saját vagyona. Megismételte, hogy a gépkocsit a korábban tulajdonában állt Trabant és Daewoo Tico gépjárművei értékesítéséből származó bevételéből vásárolta. Állította, hogy a szerződéses láncolattal kapcsolatos állításait a felperes nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróságnak e körben bizonyításra nem is kellett volna felhívnia. Arra is hivatkozott, hogy okiratot csatolt állítása alátámasztására, ezért vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint nem ajánlott fel bizonyítást a gépkocsi saját szerzésére. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  6. 22 [114] Vállalta a 11., 12., 17., 22., 24., 27., 29., 31., 32.,
  7. és
  8. tételszám alatti ingók átadását a felperesnek, értékükkel pedig kész volt elszámolni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban megtett azonos tartalmú nyilatkozatát az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, és azt a szabályt sem vette figyelembe, hogy a vagyontárgyakat elsődlegesen természetben kell megosztani. [115] Az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét arra az esetre terjesztette elő, ha az ítélet megváltoztatására a nagy terjedelmű bizonyítás szükségessége okán vagy más okból nem lát lehetőséget az ítélőtábla, vagy súlyos eljárási szabálysértést észlel. [116] A felperes fellebbezési ellenkérelmében – vitatva az alperes fellebbezésében foglaltakat – az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek helybenhagyását kérte. Csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, melyben harmadlagos fellebbezési kérelemként annak megállapítását kérte, hogy a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlan az alperes elismerése folytán 1/3 tulajdoni hányadban képezi a tulajdonát. [117] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében megismételte fellebbezésének indokait. [118] A felperes és az alperes fellebbezése is részben alapos. [119] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a tényállást azonban – a felek életközösség alatt szervezett jövedelmei és így a szerzési arány, továbbá a saját vagyonok megállapítása és felhasználása tekintetében – részben hiányosan, részben tévesen állapította meg, így az abból levont jogi következtetései is csak részben helytállóak. [120] Az elsőfokú bíróság a rPp. 146/A. §
(1)bekezdését sértve bírálta el a felperes megváltoztatott keresetét az alperes saját adósságát képező 25.000 DM törlesztésével kapcsolatban, ugyanakkor nem észlelte, hogy a felperes – hatályosan – felemelte megtérítésre irányuló keresetét a helység3i nyaralón végzett beruházásokra alapítottan. [121] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben kiegészítve, részben módosítva, a megengedett keresetváltoztatást figyelembe véve, míg a tilalmazott keresetváltoztatást figyelmen kívül hagyva bírálta felül az elsőfokú ítéletet. [122] A fenti eljárási hibák a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőek voltak, az elsőfokú ítélet ezzel érdemben felülbírálhatóvá vált, az ítélet hatályon kívül helyezése nem volt indokolt. [123] Elsődlegesen arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a felperes csatlakozó fellebbezése a másodlagos fellebbezési kérelmével lefedett, miután abban is élettársi közös szerzésre hivatkozással kérte a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlanra – a csatlakozó fellebbezésben igényeltnél magasabb – 38/100 tulajdoni illetőség javára történő megállapítását. Csatlakozó fellebbezésnek nevezett kérelmében csupán az erre az ingatlanra vonatkozó másodlagos Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  1. 23 fellebbezésének indokait egészítette ki azzal, hogy az alperes a fellebbezésében elismerte az ingatlanra közös tulajdon létrejöttét 1/3 arányban. [124] Az elsőfokú bíróság szerzési arányt megállapító ítéleti rendelkezését mindkét fél támadta fellebbezésében. Mivel az egyéb fellebbezési hivatkozások alapját is részben a szerzési arány képezte, az ítélőtábla elsődlegesen az életközösség alatt a felek által realizált jövedelmeket és az ebből megállapítható szerzési arányt vizsgálta felül. [125] A szerzési arány megállapításánál figyelembe vehető jövedelmek összege szorosan összefügg az cím1i társasháztulajdonosoktól megvásárolt területrészekért fizetett vételár forrásával, valamint azzal, hogy közös vagy saját tulajdon szerzésére irányult-e a felek akarata. Amennyiben ugyanis nem bizonyított, hogy saját vagyon volt részben vagy egészben a vételár forrása, továbbá, hogy a saját vagyon vételárhoz történő felhasználása saját tulajdon szándékával történő tulajdonszerzésre irányult, úgy a bizonyított saját vagyont a fél jövedelménél kell értékelnie a bíróságnak. [126] Ezért az ítélőtábla elsődlegesen az cím1i társasház tulajdonosoktól megvásárolt összesen 1966 m2 terület vételárának forrását és a felek tulajdonszerzési szándékát vizsgálta. [127] A felek által nem vitatott ítéleti megállapítás szerint a személy6tól, személy7tól és személy8tól megvásárolt, összesen 1966 m2 nagyságú területrész vételára 2.180.000 forint volt. [128] Nem vitatott továbbá, hogy a vételárhoz a felperes 1.300.000 forint saját vagyonnal járult hozzá. A felperes azt állította, hogy további, megközelítőleg 300.000 forint is rendelkezésére állt ezen ingatlanrész megvásárlásához, miután a cím8i önkormányzati lakásra kötött adásvételi szerződés felbontásakor visszafizetett vételárelőlegből 292.100 forint a saját vagyona volt. [129] A felperes már a keresetlevelében hivatkozott a cím8i bérlakás megvásárlására, azonban akkor azt a tényállítást tette, hogy a 442.170 forint előleget közös megtakarításból fizették. Utóbb ezt a tényállítását módosította annyiban, hogy abból 150.000 forintot az alperes, 292.170 forintot ő fizetett meg. Ezt az állítását az alperes nem ismerte el, és a felperes a perben nem bizonyította. [130] Sem az nem bizonyított tehát, hogy a 442.170 forint előlegből a felperes különvagyonát képezte bármekkora rész is, sem az, hogy miután az adásvételi szerződés felbontásra került és az előleget a felek visszakapták, az, vagy annak egy része képezte az cím1i társasház tulajdonosoknak fizetett vételár egy részét. [131] Ezért a vételárhoz a felperes bizonyítottan csak 1.300.000 forint saját vagyonnal járult hozzá. [132] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a vételár fennmaradó részét, 880.000 forintot az alperes biztosította saját vagyonából. Az elsőfokú bíróság e megállapítását arra a Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  2. 24 tényre alapította, hogy a felperes elkülönülten kezelte a házastársától kapott összeget és azt a szerzési aránynál figyelembe veendő bevételként nem tüntette fel, az alperes pedig következetesen állította, hogy saját vagyonát fordította az ingatlanszerzésre. [133] Miután a felperes vitatta az alperes különvagyoni hozzájárulását, e vonatkozásban az alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége. [134] Az alperes azt állította, hogy az 1966 m2 nagyságú terület teljes vételárát a ország1i bankszámlán kezelt 5.600 DM-ből fizette. Ezen állítását azonban cáfolja a házaspár1 nyilatkozata, mely szerint az általuk kezelt 17.600 DM-ből vásárolt az alperes egy szekrénysort is. Az elsőfokú ítélet [70] és [72] bekezdésében ennek megfelelően rögzített megállapítás szerint a vagyonmérleg
  3. tételszáma alatti nappali szekrénysort az alperes a 17.600 DM-ből maradt 5.600 DM felhasználásával vásárolta, ezért az az ingó a különvagyona. Az alperes ezt az ítéleti megállapítást fellebbezésével nem támadta. [135] A fentiek alapján aggálytalanul megállapítható, hogy az alperes által hivatkozott 5.600 DM nem lehetett az cím1i társasháztulajdonosoktól megvásárolt területrészek vételárának forrása. [136] Egyéb adat hiányában az 1.300.000 forint feletti 880.000 forint vételárrészt tehát a felek közös hozzájárulásának kell tekinteni. [137] Ezt követően az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest az önálló vagyonszerzés szándéka vezette-e, amikor 1.300.000 forintot a vételárhoz az alperes rendelkezésére bocsátott. [138] A felperes az önálló vagyonszerzés szándékát maga cáfolta, és a perben következetesen állította, hogy szándéka közös szerzésre irányult. Úgy kell tekinteni tehát, hogy az 1.300.000 forintot, mint az életközösség alatt szerzett jövedelmét biztosította a vételárhoz, de nem a saját vagyoni szerzés szándékával. [139] Ezért az 1.300.000 forintot a felperes jövedelménél kell figyelembe venni: a felperes oldalán megállapított 31.975.178 forint helyett tehát a felperes életközösség alatt elért jövedelme 32.275.178 forint. [140] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a cím33i lakás bérbeadásából 6.600.000 forint összegű jövedelemre tett szert, melyből levont 880.000 forintot azt feltételezve, hogy ezt fordította az alperes az cím1i társasháztulajdonosoktól megvásárolt területrészek megszerzésére. [141] A felperes vitatta, hogy az alperesnek az elsőfokú bíróság által megállapított összegben bérleti díjbevétele származott volna a cím33i lakás bérbeadásából, illetve, ha volt ilyen bevétele, az az alperes oldalán számolandó el. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  4. 25 [142] Tény, hogy a cím33i lakás haszonélvezeti joga az alperest illette, ezért az ingatlan bérbeadás útján történő hasznosításából származó bevételt a jövedelmeként kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a bérbeadás tényét, annak időtartamát, valamint azt, hogy a bérleti díjat az alperes szedte be alátámasztotta tanú2 és tanú1 tanúvallomása. Mivel a bérleti díj pontos összegére vonatkozóan a tanúk nem tettek egybehangzó nyilatkozatot, az elsőfokú bíróság mérlegeléssel állapította meg azt havi 30.000 forintban. [143] Az ítélőtábla is aggálytalannak ítélte tanú2 tanúvallomását, mely szerint a bérleti díj a kezdeti időszakban 20.000-25.000 forint volt, 2009-től azonban 45.000-50.000 forintra emelkedett. [144] Ezért az elsőfokú bíróság okszerű mérlegeléssel állapított meg a teljes időszakra havi 30.000 forint összegű – összesen 6.600.000 forint – bérleti díj bevételt. [145] Az alperes azt állította, hogy a cím33i ingatlan bérleti díjából törlesztette a házaspár1 felé fennálló 25.000 DM kölcsönt, tehát saját állítása is cáfolja, hogy a bérleti díjból 880.000 forinttal hozzájárult volna az cím1i társtulajdonosoktól megvásárolt területrész vételárához. [146] A fentiek alapján az alperesnek 6.600.000 forint jövedelme származott a cím33i lakás bérleti díjából, melyet egészében, és nem csak a 880.000 forintot meghaladó (5.720.000 forint) részében kell az életközösség alatt szerzett jövedelmeként figyelembe venni. [147] Az alperes további jövedelmeivel kapcsolatban az ítélőtábla az alábbiakat rögzíti: [148] Az alperes munkabérjövedelme összegének megállapításakor számítási hibát rótt fel az elsőfokú bíróságnak. Úgy vélte, helyes számítás szerint munkabérjövedelme 7.911.297 forint. Az ítélőtábla kiemeli, hogy az adóhatóság által kiállított igazolások az alperes bruttó munkabérét rögzítik. Az elsőfokú bíróság a bér bruttó összegéből számította ki az alperes nettó munkabérjövedelmét. A számítás során az ítélőtábla nem fedett fel számítási hibát. Az alperes által figyelembe venni kért 7.911.297 forintot (sem mint bruttó, sem mint nettó összeget) az adóigazolások nem támasztják alá. [149] Az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított jövedelmét kérte növeli a utcanév2i ingatlan 820.000 forint vételárával, utazásszervezésből realizált 9.675.000 forinttal, 240.000 forint gyermektartásdíjjal, továbbá 92.000 forint kártérítéssel. [150] A utcanév2i ingatlan életközösség alatt 820.000 forintért történő értékesítését a felperes nem vitatta. Az alperes következetes nyilatkozata és tanú2 tanúvallomása alapján az ítélőtábla bizonyítottnak ítélte, hogy az üzlethelyiség tulajdonjogát az alperes a cím33i lakás bérlőjétől állagmegóvási, takarítási, karbantartási munkák elvégzése fejében kapta. Ezt az elsőfokú bíróság is tényként állapította meg, és e megállapítását a felek egyike sem támadta fellebbezéssel, sőt a felperes a fellebbezési ellenkérelmében kiemelte, hogy az üzlethelyiséghez az alperes munkája ellentételezéseként jutott. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  5. 26 [151] Az ítélőtábla a fentiek alapján megállapította, hogy az üzlethelyiség tulajdonjogát az alperes természetbeni juttatásként kapta elvégzett munkájáért, így ellenértéke – osztva az egyéb fajtájú jövedelmek sorsát – az ő életközösség alatt szerzett jövedelméhez számítandó. [152] Az alperes a per során állította ugyan, hogy az üzlethelyiség vételárát ingatlanvásárláshoz használta fel, így az saját vagyonban testesül meg, fellebbezésében azonban nem sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság más ingatlan vételárának forrásaként nem vette figyelembe, és csak a jövedelméhez történő hozzászámítást kért. Mivel az ingatlan vételárának felhasználása egyéb vagyontárgy vételéhez nem bizonyított, ezért a 820.000 forintot az alperes jövedelemként kell figyelembe venni. [153] Az alperes okirattal igazolta, hogy az Biztosító
  7. április 28-án 92.000 forint összegű kártérítést fizetett ki lakásbiztosításával kapcsolatos méltányossági kérelem alapján a részére. Az okirattal szemben a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy ez a kártérítési összeg közös tulajdonukban álló vagyontárgy után járt, ezért indokolt a kártérítés összegének alperesi jövedelemhez számítása is. [154] A perben meghallgatott tanúk és a felperes elismerése alapján igazolt, hogy az alperes az életközösség alatt utazásszervezéssel is foglalkozott és ebből jövedelme származott. Az elsőfokú bíróság az alperes oldalán az összegszerűség bizonyítatlanságára hivatkozással nem számolt el e tevékenységből eredő jövedelmet. [155] Az ítélőtábla rámutat arra, hogy az alperes
  8. április 18-án kelt
  9. számon iktatott előkészítő iratában táblázatba foglaltan részletezte az életközösség alatt elért – állított – jövedelmeit, köztük az utazásszervezésből realizált 9.675.000 forintot. [156] A felperes
  10. június
  11. napján kelt és
  12. sorszám alatt érkeztetett érdemi nyilatkozatában e jövedelem összegét lényegében nem vitatta. Csupán arra hivatkozott, hogy annak nettó összege megállapításához az alperes által állított bevételből le kell vonni a közterheket, adókat és járulékokat. Külön kiemelte, azért nem tud az alperes által feltüntetett bevétel összegére elismerő nyilatkozatot tenni, mert annak nettó összege nem ismert. [157] Tény, hogy az alperest az utazásszervezésből származó jövedelme után terhelte közteherfizetési kötelezettség, de nyilvánvaló, hogy annak nem tett eleget. Ha megfizette volna e bevételei után a közterheket, akkor okirattal tudta volna igazolni a tevékenységéből származó jövedelme összegét. Közteher megfizetésének hiányában – miután az bruttó összegben gazdagította a feleket – a befolyt bevétel egésze jövedelemnek tekintendő. [158] Mivel a felperes
  13. számú iratában e bevétel bruttó összegét nem vitatta, az ítélőtábla a
  14. számú előkészítő iratban feltüntetett bevétel egészét jövedelemként elfogadta és 9.675.000 forint összegben az alperes életközösség alatti jövedelméhez számította. [159] A gyermektartásdíj egy részének alperesi jövedelemkénti elszámolásával kapcsolatban az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A gyermektartásdíjat Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  15. 27 célhoz kötött juttatásként kapta az alperes, ez a tény önmagában kizárja a tartásdíj saját jövedelemkénti elszámolását. [160] Mindezek alapján a felperes életközösség alatt elért jövedelme 32.275.178 forint, az alperes életközösség alatt elért jövedelme pedig 30.623.751 forint volt (munkabér: 6.693.152 forint, 307.200 forint ország1ban szerzett jövedelem, 6.436.399 forint nyugdíj, 6.600.000 forint a cím33i lakás bérbeadásából származó jövedelem, 820.000 forint a utcanév2i ingatlan vételára, 9.675.000 forint utazásszervezésből származó jövedelem és 92.000 forint kártérítés). [161] A felek összjövedelme 62.898.929 forintot tett ki, ez alapján a szerzési arány a felperesre kedvezőbben 51-49 %. [162] Ezt követően az ítélőtábla azt vizsgálta, a vagyonmérleg mely vagyontárgyai tartoznak a felek közös, mely vagyontárgyai pedig a felek saját vagyonába. [163] Az alperes az
  16. tételszám alatti cím1i lakás 1/8 tulajdoni hányadára – is – saját vagyont állított arra hivatkozással, hogy a vételár fizetéséhez felhasznált 400.000 forint kölcsönt ő fizette vissza. [164] A perben igazolt, hogy a lakás 3.200.000 forint vételárát az alperes az bank1-től felvett 400.000 forint kölcsön felhasználásával és ingatlan eladásból származó 2.800.000 forint saját vagyonából teljesítette. [165] A keresetlevélhez csatolt kölcsönszerződés bizonyítja, hogy a 400.000 forint kölcsönt a felek adóstársként kapták, az tehát közös adósságuk, így a vételárhoz közös hozzájárulásuk. [166] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának [77] bekezdésében helytállóan mutatott rá arra, hogy ha a kölcsön visszafizetésére az alperes különvagyonából került sor, az a felperesi tulajdonszerzés tényén nem változtat, legfeljebb megtérítési igényt keletkeztet az alperes javára (ilyen igényt azonban az alperes a perben nem érvényesített). [167] Ezért a helység1i helyrajzi szám1ú ingatlan 7/8 tulajdoni hányada az alperes saját vagyona, 1/8 tulajdoni hányada pedig a felperessel közös a szerzés arányában: 49/800 az alperest, 51/800 a felperest illeti. [168] Az alperes a fellebbezésében különvagyonát állította
  17. tétel alatti, a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlanra is, a felperes pedig állította, hogy a
  18. tétel alatti helyrajzi szám10-ú ingatlan is közös vagyonukat képezi. [169] Az elsőfokú bíróság a felek egyező előadásán alapuló nem fellebbezett megállapítása, hogy a család1tól vásárolt 4188 m2 nagyságú földrészlet jelenleg a helyrajziszám
  19. és
  20. helyrajzi számú ingatlanok egészében, továbbá helyrajzi szám12ú Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  21. 28 ingatlan 2740 m2 nagyságú területrészében testesül meg, a helyrajzi szám12ú ingatlan további 1966 m2-nyi területe pedig az cím1i társasház tulajdonosoktól 1999-ben megvásárolt földrészlet. [170] Az ítélőtábla által fentebb kifejtetteknek megfelelően a személy6tól, személy7tól, illetve személy8tól megvásárolt 1966 m2 területrész 2.180.000 forint vételárát a felperes által a közös szerzés szándékával az alperes rendelkezésére bocsátott 1.300.000 forint, továbbá a felek 880.000 forintos közös hozzájárulása fedezte, ezért a helyrajzi szám12ú ingatlan 1966 m2 nagyságú (az ingatlan 4.706 m2 alapterületéhez viszonyítva annak 42/100 tulajdoni illetőségét kitevő) területe a felek közös tulajdonát képezi a szerzés arányában: 107/500 a felperes tulajdona, 103/500 az alperes tulajdona. [171] A család1tól vásárolt 4188 m2-nyi földrészlet 5.000.000 forintos vételárára a felek eltérő állításokat tettek. [172] A felperes azt állította, hogy az előleget közös pénzből fizették ki, a maradékot pedig – amelynek összegét nem tudta pontosan meghatározni – a házaspár1tól kérték kölcsön. [173] Az alperes több, eltérő tartalmú előadást tett a vételár forrására. A P.20.837/2011/
  22. számú jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, hogy az előleget saját megtakarításából adta, a fennmaradó 4.800.000 forintot részben ország1i megtakarításából, részben a házaspár1tól kapott kölcsönből. [174] A P.20.178/2020/
  23. számú beadványában már arra hivatkozott, hogy 3.000.000 forint a házaspár1tól, 820.000 forint a üzlethelyiség1 vételárából, 150.000 forint előleg saját megtakarításból, 1.000.000 forint pedig a lányától kapott ajándékból származott. [175] P.20.178/2020/
  24. számon ezt úgy módosította, hogy 150.000 forint előleget saját megtakarításból, 3.200.000 forintot a cím33i lakás bérleti díjából, 1.000.000 forintot a lányától kapott ajándékból, 820.000 forintot pedig a üzlethelyiség1 értékesítésből származó vételárból fizetett meg. [176] Az ítélőtábla összevetette a rendelkezésre álló bizonyítékokat a felek nyilatkozataival. Súllyal értékelte a házaspár1 nyilatkozatát, valamint felek és a tanúk per korai szakaszában tett nyilatkozatait. Ezek alapján osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az alperes az 5.000.000 forint vételárat a helység3i nyaraló bérbeadásából származó – így saját vagyonát képező – 12.000 DM-ből, továbbá a személy2 és személy1tól kapott, saját adósságát képező 25.000 DM kölcsön felhasználásával fizette meg. [177] Ezért a helyrajziszám
  25. helyrajzi számú ingatlan egésze, továbbá a helyrajzi szám12ú ingatlan 2740 m2-nyi része (amely 58/100 tulajdoni illetőségnek felel meg), az alperes saját vagyonát képezi. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  26. 29 [178] Az ítélőtábla itt mutat rá arra, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott fellebbezési ellenkérelmében és az alapján fellebbezésének kiegészített indokolásában arra, hogy az alperes elismert a javára 1/3 tulajdoni illetőséget a helység1i helyrajzi szám12-ú ingatlanban. Az alperes fellebbezésében csupán azt ismerte el, hogy ingatlan 1867 m2 alapterületű részéből 1/3 tulajdoni hányad a felperest illeti. [179] A felek a
  27. tételszám alatti ingóság kivételével a vagyonmérleg további tételeinek tulajdonjogára vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat nem vitatták. [180] Az alperes azt állította, hogy a
  28. tételszám alatti a frsz.1-ú Renault Thalia típusú személygépkocsi is a saját vagyonát képezi. [181] P.20.837/2011/
  29. számú beadványában azt állította, hogy a gépkocsi 2.850.000 forint vételárából 2.000.000 forint a saját vagyonát képezi, mert az korábbi, frsz.2-ú Renault gépkocsija vételárából és megtakarításából származott. [182] P.20.837/2011/
  30. beadványában már arra hivatkozott, egészében saját forrásból vásárolta a gépkocsit: korábbi Trabant gépjárműve balesetét követően kapott pénzből egy Daewoo Tico típusú autót vásárolt, majd annak vételárából vette meg a perbeli Renault személygépkocsit. Állítása igazolására fényképet csatolt egy összetört Trabant gépkocsiról, továbbá egy kötelező felelősségbiztosítási kötvényt Daewoo személygépkocsijáról. [183] A felperes a perben következetesen tagadta, hogy a
  31. tételszám alatti személygépkocsi az alperes különvagyona lenne. [184] Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az alperes nem bizonyította, miszerint a
  32. tételszám alatti Renault Thalia személygépkocsi a saját vagyona. A gépkocsi vásárlását igazoló szerződésből ugyanis csupán a vásárlás időpontja, a vételár és a saját erő összege tűnik ki, a P.20.837/2011/
  33. számú irathoz csatolt fénykép, valamint a Daewoo személygépkocsira vonatkozó kötelező felelősségbiztosítás kötvény pedig nem igazolja azt, hogy a vételárat az alperes korábbi személygépkocsijai vételárából fizette meg. [185] Az alperes a vagyonmegosztás kapcsán sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére adta a tulajdonába a 11., 12., 17., 22., 24., 27., 29., 31., 32.,
  34. és
  35. szám alatti ingóságokat, hogy azokat át kívánta adni a felperesnek, az értékükkel pedig kész volt elszámolni. [186] Az alperes helytállóan utalt arra a fellebbezésében, hogy a vagyontárgyak megosztásánál a természetbeni megosztásra kell elsősorban törekedni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a per
  36. májusában indult és azóta rögzült a jelenlegi birtokállapot. Ez indokolja a megosztásra vonatkozó gyakorlattól történő eltérést, egyben indokolja, hogy a bíróság a kialakult birtokállapotnak megfelelően rendelkezzen az ingóságok megosztásáról. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  37. 30 [187] A vagyonmérleg vagyontárgyai elsőfokú bíróság által megállapított forgalmi értékét a felek egyike sem támadta fellebbezésével, ezért az ítélőtábla döntésének is ezek a forgalmi értékek képzeték az alapját. [188] Az élettársi közös vagyon értéke – az elsőfokú bíróság által használt számítási metódust követve, tehát beleszámítva a részben különvagyoni helyrajzi szám12ú ingatlan értékét is – 97.769.800 forint, melyből 86.700.000 forintot tesz ki a helyrajzi szám12ú ingatlan, 11.069.800 forintot pedig a többi közös tulajdonú vagyontárgy. [189] A közös vagyonból a felperest 24.199.398 forint illeti: a helyrajzi szám12-ú ingatlan 107/500 tulajdoni illetősége - 18.553.800 forint + a többi közös tulajdonú vagyontárgy forgalmi értékének – a szerzési arány alapján – 51%-a: 5.645.598 forint. [190] A felperes birtokában levő közös vagyonelemek értéke 374.000 forint, a kettő különbözete így 23.825.398 forint. [191] Az alperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét befolyásolja azonban a felek egymással szemben érvényesített több megtérítési igénye is. [192] A felek között nem vitatott, hogy az cím1i lakást az alperes bérbeadás útján hasznosította. Az elsőfokú bíróság 90.000 forint bérleti díj alapján kötelezte az alperest a felperes javára a felperesi tulajdoni illetőség arányában a bérleti díj megfizetésére. [193] Az alperes a fellebbezésében azt állította, hogy a bérleti díj nettó összege nem 90.000 forint, hanem 76.500 forint volt. Ez az állítása azonban ellentétben áll korábbi, a P.20.837/2011/
  38. számú jegyzőkönyvben rögzített azon előadásával, hogy 116.000 forintért adja bérbe az cím1i ingatlant, melyből még adózik, így a nettó összeg 86.000-90.000 forint között alakul. [194] Az elsőfokú bíróság e nyilatkozatnak megfelelően állapította meg a bérleti díj nettó összegét. 90.000 forint/hó bérleti díjjal számolva 59 hónap alatt az alperes bérleti díj bevétele 5.310.000 forint volt. Ennek 1/8-a 663.750 forint, melynek 51 %-a illeti a felperest: az elsőfokú bíróság által megállapított 411.525 forint helyett 338.513 forint. [195] A felek nem vitatták azt sem, hogy az alperes saját vagyonát képező helység3i nyaralón végzett beruházások 7.750.000 forinttal növelték a nyaraló értékét. [196] Az alperes fellebbezésében azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság közösen elvégzett értékemelő beruházásként értékeltette az igazságügyi szakértővel a nyeremény tetőcseréppel végzett tetőfelújítást is annak ellenére, hogy a tetőcserepet ő nyerte, és ezért az a saját vagyonát képezte. Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a tetőcserép a saját vagyona volt. Önmagában az, hogy egy vagyontárgy az egyik fél nyereményként kerül a felek birtokába nem igazolja a saját vagyoni jellegét. A saját vagyon megállapításához bizonyítani kell a nyeremény elérésében történő Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  39. 31 kizárólagos közreműködést. Az alperes ezt nem bizonyította, ezért az ítélőtábla is a felek általi közös szerzésnek tekintette a tetőcserepet. [197] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a helység3i nyaralón közösen végzett értékemelő beruházások a felperest 2.200.000 forintnál magasabb összegű megtérítésre jogosítanák fel, de keresete csak 2.200.000 forint megfizetésére irányult, ezért a rPp. 215.§-a értelmében a bíróság ennél többet nem ítélhetett meg a részére. [198] A felperes ezzel szemben alappal hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy a szakértői vélemény beérkezését követően
  40. február
  41. napján kelt és P.20.178/2020/
  42. sorszám alatt benyújtott beadványában keresetét 5.166.000 forintra felemelte. A rPp. 146/A. §
(4)bekezdése alapján a felperes megváltoztathatta a keresetét, mert a szakvéleményben szereplő olyan tényre (az értékemelkedés mértéke) hivatkozott, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően – a szakértői véleményből – jutott a tudomására. [199] Ezért az elsőfokú bíróságnak a felemelt kereset alapján kellett volna elbírálnia a felperes helység3i nyaralón végzett munkálatokkal kapcsolatos megtérítési igényét. [200] A felperes a szerzési arány alapulvételével a 7.750.000 forint értékemelkedés 51 %-át kitevő részét 3.952.500 forintot követelhet alappal az alperestől. [201] A 25.000 DM kölcsön visszafizetésével kapcsolatban a felperes sem P.20.837/2011 számon folyamatban volt első elsőfokú eljárásban, sem P.20.178/2020/7. számú iratban összefoglalt kereseti kérelmében nem érvényesített igényt. 2024. június 5-én előterjesztett 240. számú nyilatkozatában kérte először az alperes kötelezését a kölcsön visszafizetésével kapcsolatban 2.200.000 forint megfizetésére. [202] A perben a rPp. 73/A. § b) pontja alapján kötelező volt a jogi képviselet. Az rPp. 146/A. §
(1)bekezdése szerint kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól eltérően a felperes a keresetét – a
(2)-
(4)bekezdésekben foglalt kivétellel – az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül változtathatja meg. A
(2)–
(4)bekezdések szerint: Ha az alperes beszámítási kifogást, viszontkeresetet terjeszt elő, a felperes a beszámítási kifogás, viszontkereset közlésétől számított 30 napon belül változtathatja meg keresetét. - A felperes keresetét az alperes beleegyezésével bármikor megváltoztathatja. A felperes legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre, bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott a tudomására, és ezt igazolja. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/9. 32 [203] Az igény előterjesztése a kereset felemelése, azaz keresetváltoztatás, és ennek – miután a rPp. 146/A. §
(2)-
(4)bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn – a perben már nem volt helye. Ezért a keresetváltoztatást az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania. [204] Miután az elkésve előterjesztett igény elbírálására nem volt lehetőség, nincs relevanciája annak, a 25.000 DM visszafizetésére milyen forrásból került sor, így az ítélőtáblának nem kellett abban a kérdésben sem állást foglalnia, lett volna-e helye bizonyítás lefolytatásának arra az alperesi állításra, hogy azt saját vagyonából fizette vissza. [205] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla mellőzte az alperes marasztalását a felperes javára a kölcsön törlesztésével összefüggésben 2.038.250 forintban. [206] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes köteles megfizetni az alperes javára a helyrajzi szám12ú ingatlanra az életközösség megszűnése után az alperes által történt ráfordítás arányos részét, amit 6.152.496 forint ráfordítás 25 %-ában, 1.538.124 forintban állapított meg. [207] Bár a felek fellebbezéssel támadták a helyrajzi szám12-ú ingatlanban megállapított tulajdoni illetőségüket, az ingatlanra az alperes által fordított összeg elsőfokú bíróság által megállapított tulajdoni illetőség arányában történő megosztását nem sérelmezték. [208] Ezért az ítélőtábla a rPp. 253. §
(3)bekezdése alapján a felperes 1.538.124 forint összegben megállapított megtérítési kötelezettségét nem érintette. [209] Összegezve: az alperes köteles megfizetni a felperesnek az élettársi közös vagyon megosztása kapcsán 23.825.398 forintot, a helység3i nyaraló közös felújítása kapcsán 3.952.500 forintot, az cím1i lakás bérbeadásából származó bérleti díjból 338.513 forintot, mindösszesen 28.116.411 forintot. [210] Ezt az összeget csökkenti a felperes által megtérítendő 1.538.124 forint, így az alperes 26.578.287 forint megfizetésére köteles. [211] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az rPp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatva a felperes által élettársi közös vagyon címén megszerzett tulajdoni hányadot a helység1i helyrajzi szám1ú, természetben helység1, cím1 szám alatti ingatlanban 51/800-ban, a helység1i helyrajzi szám2ú ingatlanban 107/500-ban állapította meg. A felek élettársi közös vagyonának megosztására vonatkozó rendelkezést – az ingók megosztására vonatkozó rendelkezés változatlanul hagyásával – akként módosította, hogy az
  1. tétel alatti, helység1i helyrajzi szám1ú ingatlan 51/800 tulajdoni hányadát 4.341.375 forint, a
  2. tétel alatti, helység1i helyrajzi szám2ú ingatlan 107/500 illetőségét 18.553.800 forint értékben adta az alperes tulajdonába. Az alperest élettársi közös vagyon megosztása címén terhelő fizetési kötelezettséget pedig 26.578.287 forintra leszállította. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/
  3. 33 [212] A fellebbezések részbeni eredményessége folytán a pernyertesség-pervesztesség elsőfokú eljárásban megállapított mértéke változott, a felperes 32%-os pernyertességi aránya 27%-ra csökkent. (98.434.000 forint pertárgy értékhez így aránylik a felperes javára megítélt 26.578.287 forint és a természetben neki kiadott 374.000 forint forgalmi értékű ingóság). [213] E pernyertességi arány alapján az állam javára fizetendő feljegyzett kereseti illeték összege a felperes vonatkozásában – 3.920.800 forint feljegyzett illeték alapján – 2.862.184 forint, az alperes vonatkozásában 1.058.616 forint. [214] Az elsőfokú eljárásban 1.845.833 forint szakértői díj merült fel. Ebből 1.347.458 forint terheli az felperest, aki 500.000 forintot előlegezett. 523.511 forint
  4. szeptember
  5. napját követően merült fel – melynek megfizetése alól a felperes a rPp. 86.§
(2)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(7)bekezdése alapján mentesül –, tehát 323.947 forint megtérítésére köteles. Az alperest a szakértői díjból 498.375 forint terheli, melyből előlegezett 20.000 forintot, így 478.375 forintot köteles az államnak megfizetni. [215] Az elsőfokú eljárásban az állam előlegezett továbbá 116.257 forint fordítási díjat. Az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni erről a fordítási díjról, holott viselésére a rPp. 78. §
(4a)bekezdése alapján a perköltségviselés általános szabályai az irányadóak. Ezért az ítélőtábla a pernyertesség arányában ennek viselésére is kötelezte a feleket: a felperest 84.868 forint, az alperest 31.390 forint megfizetésére kötelezte. [216] Az állam javára a törvényszék előirányzat-felhasználási keretszámlájára fizetendő állam által előlegezett költség így a felperes vonatkozásában 408.815 forint, az alperes vonatkozásában 509.765 forint. [217] A pernyertesség arányának változása miatt az elsőfokú perköltség megfizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezést is megváltoztatta az ítélőtábla. A felperes jogosult az alperestől 4.034.410 forint (1.905.000 forint ügyvédi munkadíj, 500.000 forint előlegezett szakértői díj és 1.629.410 forint az ítélőtábla által a közbenső ítéletben megállapított másodfokú perköltség) 27%-ára, 1.089.291 forintra. Az alperes követelhet a felperestől 4.802.430 forint (3.153.020 forint ügyvédi munkadíj, 20.000 forint előlegezett szakértői díj és 1.629.410 forint az ítélőtábla által a közbenső ítéletben megállapított másodfokú perköltség) 73%-át, 3.505.774 forintot. Ezért az ítélőtábla a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 2.416.483 forintra felemelte. [218] A fellebbezési eljárás pertárgyértékét az ítélőtábla 98.247.032 forintban határozta meg (felperes fellebbezése: 66.971.105 forint, alperes fellebbezése:31.275.927 forint). [219] Összességében a felperes fellebbezése 27%-ban, az alperes fellebbezése 73%ban vezetett eredményre. [220] A felperes a másodfokú eljárásra a jogi képviselőjével kötött megbízási szerződés alapján bruttó 1.300.000 forint, az alperes a bírósági eljárásban megállapítható Győri Ítélőtábla III.Pf.20.140/2024/9. 34 ügyvédi költségekről szóló 32/2003 (VIII.22.) IM. r. 3. §-a alapján 3.147.411 forint + Áfa összegű perköltséget érvényesített. [221] A fellebbezés eredményességének arányában az alperes jogosult a felperestől 3.147.411 forint + Áfa 73%-ára: bruttó 2.918.000 forintra, míg a felperes követelhet az alperestől 1.300.000 forint 27%-át: 351.000 forintot. [222] A felperes másodfokú perköltségként a két összeg különbözete, 2.567.000 forint megfizetésére köteles az alperes javára. [223] A perben az elsőfokú bíróság P.20.837/2011/173. számon hozott ítéletét az ítélőtábla Pf.IV.20.248/2019/8.számú közbenső ítéletével a rPp. 252. §
(2)és
(3)bekezdései alapján hatályon kívül helyezte, ezért az illetékekről szóló 1991. évi XCIII. tv. 51. §
(1)bekezdése alapján jelen megismételt eljárásban a felek a fellebbezési illeték ismételt megfizetése alól mentesültek. Erre tekintettel jelen fellebbezéssel kapcsolatos illeték viseléséről az ítélőtáblának nem kellett rendelkeznie. Győr, 2025. február 26. Dr. Maurer Ádám sk. a tanács elnöke Dr. Molnár Andrea sk. Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.