Bf.158/2023/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1),

(3)és

(8)bekezdés

1. fordulata]. [2] Az elsőfokú ítélet ellen vádlott1 I. rendű vádlott és védője – egyezően – a Büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (Be.)
3. § c) pontja, továbbá a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdése alapján ténybeli okokból, teljes körű felülbírálatot kérve jelentettek be fellebbezést eltérő tényállás megállapítása miatt, sérelmezve az ítélet indokolását is. A fellebbezés elsődlegesen az I. rendű vádlott bizonyítottság hiánya okából történő felmentésére, másodlagosan eltérő tényállás megállapítására, ezzel összefüggésben a bűncselekmény eltérő minősítésére irányult. Ez utóbbit illetően elsősorban a Btk. 164. §

(8)bekezdés szerinti minősítés mellőzését kérték. Harmadlagosan a fellebbezés a társtetteskénti elkövetés mellőzésére, negyedsorban a büntetés enyhítésére irányult. [3] A védő a fellebbezése indokolásában – védence hozzájáruló nyilatkozatát csatolva – a felmentésre irányuló fellebbezést visszavonta, a társtettesi elkövetés mellőzésére és a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését fenntartotta. vádlott1 I. rendű vádlott írásban ezzel egybehangzóan nyilatkozott, egyúttal a bűncselekmény elkövetését beismerte. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v 2 Kifejtette, nagyon sajnálja, hogy egy ember halála köthető hozzá, nem tudott a sértett betegségeiről. Az elhúzódó büntetőeljárás őt magát és szüleit is nagyon megviselte. [4] A bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezés körében a védő azon álláspontját fejtette ki, miszerint a halált okozó testi sértés bűntette, mint vegyes bűnösségű bűncselekmény társtettesként való elkövetése dogmatikailag kizárt. A szándékosság valamely formájának a törvényi tényállás valamennyi elemére ki kell terjednie. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az eredmény tekintetében a vádlott(ak)at a gondatlanság enyhébb formája terheli. Ezért a szándékegységet törvényesen nem lehet megállapítani. [5] A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a számbavett enyhítő körülményeket nem értékelte súlyuknak megfelelően. A fellebbviteli főügyészség álláspontjával szemben a védő szerint az I. rendű vádlott személyiségzavarát a törvényszék helyesen vette enyhítő körülményként figyelembe a büntetés kiszabásánál. Ezen kívül további enyhítő körülményként kérte figyelembe venni az I. rendű vádlott gerincbetegségét, azt, hogy a másodfokú eljárásban csatolt nyilatkozata szerint a bűncselekmény elkövetését beismerte, és őszinte megbánását kifejezte. [6] Egyetértett az ügyészség eljárási szabálysértésre tett észrevételével. [7] A védő a fellebbezését a nyilvános ülésen az írásban benyújtott indokolással egyezően, változatlan tartalommal fenntartotta. [8] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.272/2021/27. számú átiratában a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság rekessze ki a bizonyítékok közül tanú2 tanú vallomásának azon részeit, amelyek a vádlottak helyszíni nyilatkozatára vonatkoztak. [9] Álláspontja szerint ezáltal az elsőfokú ítélet tényállása nem válik megalapozatlanná. Azt csak az I. rendű vádlott korábbi elítéléseire vonatkozóan indítványozta helyesbíteni, illetve kiegészíteni. Mind a minősítés megváltoztatására, mind a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést alaptalannak tartotta. A bűnösségi körülményeket illetően további súlyosító körülményként indítványozta figyelembe venni a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát. Tekintettel arra, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy a vádlott személyiségzavara a bűncselekmény elkövetését megkönnyítette, álláspontja szerint a személyiségzavar enyhítő körülményként nem értékelhető a vádlott javára. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet – Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen történő – helybenhagyását indítványozta. Bejelentette, hogy nyilvános ülés tartása esetén azon nem kíván részt venni. [10] Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban módosított tartalommal fenntartott fellebbezéseket alaptalanoknak tartotta. [11] Tekintettel arra, hogy a fellebbezés továbbra sem kizárólag az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést sérelmezte, az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az I. rendű vádlott Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v 3 vonatkozásában a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet a II. rendű terhelt esetében

1. november
2. napján jogerőre emelkedett, ezért a felülbírálatot az ítélőtábla a Be.
3. §

(9)bekezdésében írt keretek között végezte el. [12] Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat betartva, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. [13] Az ítélőtábla nem osztotta az ügyészség, illetve a védő bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványát. [14] Az iratok szerint tanú2 tanúvallomása sem a nyomozás során, sem a bírósági eljárásban (elsőfokú iratok

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv) nem tartalmazott olyan lényeges elemeket, amelyek a későbbi gyanúsítottak (vádlottak) által az elkövetés helyszínén, az üggyel kapcsolatban tett nyilatkozatain alapultak. A tanú vallomásából megállapíthatóan elsősorban a vádlottak voltak azok, akik kérdéseket intéztek hozzá. A tanú által a helyszínen feltett kérdések nem voltak sem elszámoltatás, sem kihallgatás jellegűek, ezért fel sem merült a Be. szerinti törvényes figyelmeztetés szükségessége. [15] A másodfokú bíróság az I. rendű vádlott korábbi elítéléseire vonatkozó adatokat az iratok alapján a következőkkel helyesbítette, illetve egészítette ki: [16] Az elsőfokú ítélet [7] bekezdésében írt ítélet száma: 32.B.3097/2016/
2. [17] A [19] bekezdésben írt elsőfokú ítélet a Szegedi Törvényszék 3.Bf.1096/2021/
3. számú határozatával
4. november
5. napján jogerőre emelkedett. Az elzárást az I. rendű vádlott
6. november
7. és
8. február
9. napja között töltötte. [18] A másodfokú bíróság a Be.
10. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú ítélet [43] bekezdését az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján a következőkkel egészítette ki: [19] A sértetten lévő hámkarcolások legalább tízrendbeli erőbehatás következtében jöttek létre, azokat éllel bíró eszközzel okozták. A bőrzúzódások, a bőr alatti szövetekbe és az izomzatba terjedő zúzódások legalább tízrendbeli ütéstől, rúgástól és megtaposástól származtak. A sértett repesztett sérülései sarkos faléctől keletkeztek, míg az orrcsont törése többrendbeli közepes erejű rúgás következménye. [20] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítéssel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [21] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a megfelelő terjedelemben lefolytatta, az ügy elbírálása szempontjából valamennyi lényeges bizonyítékot körültekintően Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v 4 megvizsgált és értékelt. Részletes, meggyőző, a logika szabályainak is mindenben megfelelő indokát adta annak, hogy az I. rendű vádlott tagadó vallomásával szemben miért az egyéb, így különösen tanú1 tanúnak a vallomását fogadta el. [22] Itt jegyzi meg az ítélőtábla a következőket: [23] Helyesen járt el a törvényszék, amikor e tanú vallomását – a védő erre irányuló indítványát elutasítva – nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből. Az elsőfokú ítélet [91] bekezdésben kifejtett indokolása azonban nem okszerű. [24] Bizonyíték kirekesztésére csak a Be. 167. §

(5)bekezdésében felsorolt esetekben kerülhet sor. Ilyen szabálysértés azonban a nyomozás során nem valósult meg, ezért az időközben elhunyt tanú nyomozás során tett vallomása törvényesen beszerzett bizonyítási eszköznek minősül, felhasználhatóságát a tanú halála nem zárta ki. [25] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. rendű vádlott bűnösségére és bűncselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. [26] A másodfokú eljárásban módosított tartalommal fenntartott fellebbezés az I. rendű vádlott bűnösségét nem támadta és lényegében a bűncselekmény minősítését is csak annyiban vitatta, hogy a védői érvelés szerint a halált okozó testi sértés bűntette, mint vegyes bűnösségű bűncselekmény esetében dogmatikailag kizárt a társtetteskénti elkövetés megállapítása. [27] Ez a védői álláspont téves. [28] Hosszú ideje töretlen és egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az úgynevezett vegyes bűnösségű bűncselekmények „osztják” a tisztán szándékos bűncselekmények sorsát. Ez azt jelenti, hogy a szándékosan elkövetett bűncselekmény társtettesi megvalósítását nem zárja ki az a körülmény, hogy az eredmény tekintetében gondatlanság állapítható meg (BH

1. 48.). [29] Abban is következetes a bírói gyakorlat, hogy amennyiben az elkövetési magatartás indítja el, vagy mozdítja elő azt a folyamatot, amely végül a sértett halálához vezet, a szándékos testi sértés és a halálos eredmény közötti okozati összefüggés fennáll abban az esetben is, ha a bántalmazáshoz társuló további, együttható ok eredményezi a sértett halálát. „Az ítélkezési gyakorlatban az ok-okozati folyamatok értékelésének alapját a „conditio sine qua non”, azaz a feltételek egyenértékűségének elve képezi. Ha a kiváltó okhoz az elkövetőtől független, további ok társul, amely lehet akár véletlenszerű is, az okozati összefüggés sem szakad meg, legfeljebb lazábbá, közvetetté válik” (BH
3. I., BH
4. 7.). [30] Ezért abban is helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy a sértett meglévő betegségei közrehatottak ugyan a halálos eredményhez vezető okfolyamatban, ez a körülmény az I. rendű vádlott bűncselekményének minősítését nem érintette, mert a halálos Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v 5 eredményhez vezető okfolyamatot a vádlott cselekvősége, azaz a sértett megverése indította el. [31] Mindezek alapján a bűncselekmény minősítését támadó fellebbezéseket alaptalanoknak tartotta az ítélőtábla. [32] szorultak. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezők kiegészítésre és helyesbítésre [33] Az ítélőtábla mellőzte enyhítő körülményként értékelni a vádlott disszociális személyiségzavarát. Az 56/
5. BK vélemény II/
6. pontja alapján ez csak akkor vehető figyelembe, ha az elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését megkönnyítette. Erre vonatkozóan azonban adat az eljárás során nem merült fel, ilyen megállapítást az I. rendű vádlottról készített igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény sem tartalmazott. [34] Az időmúlás jelen ügyben nem tekinthető nyomatékos enyhítő körülménynek. Az elsőfokú ítélet kihirdetése és az elkövetés között alig több, mint két év, a másodfokú felülbírálatig közel három év telt el. Az 56/
7. BK vélemény III/
8. pontja szerint minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelendő. A halált okozó testi sértés büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A bírói gyakorlat általában azt tekinti enyhíti körülménynek, ha a bűncselekmény elkövetésétől annak elbírálásáig két év eltelt. Ezért az időmúlás jelen ügyben is enyhítő körülmény, de kisebb a nyomatéka. A hatóságok inaktivitására visszavezethető eljárás elhúzódása a jelen ügyben nem áll fenn. [35] Az I. rendű vádlott a másodfokú eljárásban a bűncselekmény elkövetését beismerte, azt megbánta, mindezekkel az enyhítő körülményeket az ítélőtábla kiegészítette. Ezek nyomatéka azonban csekély. Az I. rendű vádlott nyilatkozata a beismerésen kívül az ügyre vonatkozó tényeket nem tartalmazott. A beismerő nyilatkozatot az I. rendű vádlott a bizonyítási eljárás lefolytatása után, az elsőfokú ítélet indokolásának ismeretében tette meg. Megbánása pedig nem mondható teljeskörűnek, hiszen az csak a sértett halálára korlátozódott, megverésére nem terjedt ki. [36] Az I. rendű vádlott gerincbetegségét enyhítő körülményként nem értékelte az ítélőtábla, mert annak súlyossága az eljárás során nem nyert megállapítást. [37] A másodfokú bíróság további súlyosító körülményként vette figyelembe a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát. [38] Az ítélőtábla álláspontja az, hogy az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett is arányos az elsőfokú bíróság által kiszabott – a büntetési tétel középmértékével megegyező – öt év szabadságvesztés. A súlyosító körülmények száma és nyomatéka lényegesen meghaladja az enyhítő körülményekét. Az I. rendű vádlott büntetett előéletű, a jelen ügyben elbírált bűncselekményét erőszakos jellegű bűncselekmény (garázdaság) miatt kiszabott, de végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v 6 alatt követte el. Emellett az I. rendű vádlott egy másik ügyben kiszabott, de végrehajtásában szintén felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt is állt. Ezek a szankciók azonban hatástalanok voltak, mert az I. rendű vádlottat nem tartotta vissza újabb és igen súlyos bűncselekmény elkövetésétől. Ezért az I. rendű vádlottnak a másodfokú eljárásban tett beismerő, és a bűncselekmény elkövetését megbánó – a kifejtettek szerint egyébként is csak csekély súllyal figyelembe vehető – nyilatkozata mellett sem indokolt a szabadságvesztés enyhítése. [39] Ily módon a másodfokú bíróság az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezéseket is alaptalanoknak tartotta. [40] A törvényszék a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően tiltotta el az I. rendű vádlottat a közügyek gyakorlásától. A bűncselekmény jellegére, az I. rendű vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel az eltiltás tartama arányos, így annak enyhítése sem volt indokolt. [41] Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is (a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, a fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a korábbi ügyekben kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának elrendeléséről, a bűnjelekről, bűnügyi költségről) törvényesek. [42] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az I. rendű vádlottnak és a védőjének a bűncselekmény minősítésének megváltoztatására és az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését alaptalannak tartotta, ezért az elsőfokú ítélet vádlott1 I. rendű vádlottra vonatkozó részét a Be.
9. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [43] helye. Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Benedek Tibor sk. Dr. Cserháti Ágota sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.158/2023/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 1.B.1276/2021/
4. számú ítéletének vádlott1 I. rendű vádlottra vonatkozó része a mai napon jogerős. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.158/2023/6/v Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke 7