A határozat elvi tartalma: I. A feljelentő és a közhatalmat gyakorló szerv közötti közjogi jogviszonyban polgári jogi jogviszonyt csak a Ptk. szerinti valamely kötelemkeletkeztető tény hoz létre. II. A nyomozóhatóság kárfelelősségét csak az eljárását szabályozó valamely konkrét jogszabály megsértése, a jogszabályban előírt cselekmény elmulasztása, a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozza meg. Fővárosi Ítélőtábla A határozat száma: 17.Pf.20.225/2023/
- A felperes: felperes (felperes címe) A felperes képviselője: Andor Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző: dr. Andor Benedek László ügyvéd) Az alperes: alperes (alperes címe.) Az alperes képviselője: dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos A per tárgya: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 23.P.20.271/2022/
- A fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Az alperest a perköltség megfizetése alól mentesíti, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül, az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára 4.000.000 (négymillió) forint kereseti és fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes a keresetében az alperest 200.000 USD tőke és ennek
- január 9-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni. [2] A keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdésére és 349. §
(1)bekezdésére alapította. [3] Az érvényesíteni kívánt jog és a kérelem alapjául előadta, hogy a korábban hasonló bűncselekmények miatt már többször elítélt személy1 (akkori nevén személy1, a továbbiakban: terhelt)
- második felétől magát egy, a pénzügyi piacon jól ismert gazdasági társaság üzletkötőjének kiadva hamis részvénybefektetési ígérettel többektől különböző pénzösszegeket csalt ki. A felperes
- október 10-én 200.000 USD-t adott át a részére azzal, hogy a terhelt ebből a tőzsdére éppen kibocsátott részvényeket vásárol, majd azokat a kibocsátást követő egy-két hétben várható árfolyamnövekedés után értékesíti; az árfolyamnövekedésből eredő haszon a felperesé, míg a terhelt megbízási díjat kap. A felperestől átvett összeget a terhelt egyrészt a saját céljaira, másrészt feltehetően egyéb, korábban becsapott emberek felé fennálló tartozásaira fordította. A felperes
- január 9-én csalás bűntette miatt feljelentést tett ellene a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségen. A kára megtérítése iránti polgári jogi igényét előterjesztette, és jelezte, hogy az információi szerint a terhelt a bankszámlájára a pénzösszeget befizette, majd másnap továbbutalta egy másik bankszámlára. Indítványozta a pénz útjának kiderítését, az ismert bankszámlák zár alá vételét, a tőle kicsalt vagy elsikkasztott teljes összeg visszaszerzését, megtalálását, lefoglalását. A nyomozóhatóság annak ellenére, hogy a
- január 19-i első feljelentés után pár hónappal már további 64 sértett is ismertté vált, a terheltet csak
- április 3-án hallgatta ki először gyanúsítottként. Meg sem kísérelte a készpénz megtalálását, és a terhelttől való lefoglalását. Házkutatást nem tartott, a szakmailag indokolt további kényszerintézkedéseket: a zár alá vételt, a lefoglalást, a motozást, az őrizetbe vételt, vagy akár az előzetes letartóztatást is elmulasztotta. A Budai Központi Kerületi Bíróság a 8.B.1057/2016/
- számú, a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.XI.9278/2020/
- számú ítélete folytán
- április 22-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében, és megítélte a felperes 200.000 USD összegű polgári jogi igényét. A 0102-1.Vh.922/2021/
- számú végrehajtási lappal elrendelt végrehajtást foganatosító Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 3 végrehajtó önálló bírósági végrehajtó a 115.V.0740/2021/
- számú jegyzőkönyvben megállapította, hogy a végrehajtás a követelés behajthatatlansága miatt
- november 9-től szünetel. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 USD tőkét és ennek
- június 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes FED alapkamattal egyező mértékű kamatát, valamint 1.270.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és megállapította, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. [5] A döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
- évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
- §-a folytán alkalmazott Ptk.
- §
(1)bekezdésére és 349. §
(1)bekezdésére, a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (Be.)
- §
(2)bekezdésére, 151. §
(1)-
(2)bekezdésére, 159. §
(2)és
(5)bekezdésére, a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (rBtk.)
- §
(1)bekezdésére, 77/B. §
(1)és
(5)bekezdésére, valamint a rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény (Rtv.)
- §
(2)bekezdés
- és 1.a. pontjára alapította. [6] A határozata indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy az alperes a nyomozás során államigazgatási jogkörben járt el. A felperes kára azzal következett be, hogy a büntetőbíróság által megítélt 200.000 USD végrehajtása eredménytelen volt. Az alperesi magatartás jogellenességének a megítéléséhez azt vizsgálta, hogy az alperes az Rtv.
- §
(2)bekezdés
- és 1.a. pontjában írt kötelezettségeinek eleget tett-e. Jelentőséget tulajdonított ezért annak, hogy a felperesi pénzátadást, illetve feljelentést megelőzően az alperes miként folytatta a büntetőeljárást. Nézete szerint szükségképpen kihatott a felperes kára keletkezésére és megtérülésére, hogy az alperes a többi sértett tekintetében teljesítette-e az Rtv.
- §
(2)bekezdés 1.a. pontja szerinti kötelezettségét. Ha e jogszabályi rendelkezésnek megfelel, akkor a felperes nem kerül üzleti kapcsolatba a terhelttel, és erősen valószínűsíthető, hogy a terhelt, ha meggyanúsítják, felhagyott volna a további károkozó magatartással. A feljelentések, az azokhoz csatolt okiratok, és a sértettek tanúvallomása alapján arra következtetett, hogy az alperes Rtv. 1. §
(2)bekezdés
- pontja szerinti kötelezettségéből következően a gyanúsítás terhelttel való közlése már azt megelőzően indokolt volt, hogy a felperes kapcsolatba került a terhelttel. Az alperesnek a sértettek nagy számából arra kellett volna következtetnie, hogy további bűncselekmények elkövetése várható; erre utalt a terhelt múltja, büntetett előélete is. Ha az alperes már
- október 10-ét megelőzően kihallgatja a terheltet, ezzel megakadályozta volna, hogy további személyeknek – így a felperesnek – kárt okozzon. Az alperes a mulasztással kirívóan súlyos jogalkalmazási hibát vétett, és így jogellenes magatartást tanúsított. Jogszerű magatartás esetén a felperest nem érte volna kár, ezért az alperesi jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés is fennáll. A perben nem volt kérdéses, hogy a felperes kára rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Az alperes a magatartása felróhatóságának a hiányát nem bizonyította, ezért a törvényszék a keresetet további vizsgálat nélkül is alaposnak tekintette. [7] Érvelése szerint ha
- október 10-ig az addigi sértettek előterjesztettek polgári jogi igényt, akkor a Be.
- §
(2)bekezdés második fordulata alapján helye lett volna zár alá vételnek a terhelt bankszámláira; a polgári jogi igényérvényesítéssel nem érintett vagyonrészre pedig vagyonelkobzásnak lett volna helye, ezért a Be. 159. §
(2)bekezdés első fordulata alapján kellett volna a zár alá vételt elrendelni. A házkutatás és a lefoglalás a polgári jogi igény érvényesítése érdekében ugyan nem rendelhető el, de a vagyonelkobzás Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 4 feltételeinek a fennállta miatt az alperes házkutatást tarthatott volna a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
- október 19-i jelzése alapján. A terhelt a bankszámlájáról felvett nagy összegű pénzeket ugyanis igen nagy valószínűséggel az otthonában tartotta. Kirívóan súlyos mulasztásnak értékelte ezért, hogy az alperes mindezen eljárási cselekmények alkalmazásával meg sem kísérelte a további károkozás megakadályozását, a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzésének elősegítését. Ezen mulasztást is jogellenesnek ítélte ezért, amellyel szemben az alperes nem bizonyította a felróhatósága hiányát. [8] Az alperest a Ptk.
- §
(1)bekezdése és 360. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú büntetőítéletben meghatározott teljesítési határidő lejártát követő naptól kezdve kötelezte a tőkekövetelés utáni késedelmi kamatok megfizetésére. [9] Az alperes a fellebbezésében – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369. §
(3)bekezdés
- c)és
- e)pontja szerinti felülbírálati jogkört megjelölve – az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a felperesnek megítélt tőke 200.000 USD (227,15 USD/forint 2021. november 10. napi középárfolyamon számolva: 45.430.000 forint) összegre való pontosítását kérte. [10] A jogorvoslati kérelmét azzal indokolta, hogy a törvényszék ugyan a tényállást helyesen derítette fel, és a megfelelő jogszabályokat alkalmazta, de azokból téves jogi következtetésre jutott. [11] Vitatta, hogy a kereset elbírálásánál jelentősége van a büntetőeljárás felperesi pénzátadást, illetve feljelentést megelőző szakaszában történteknek. Az alperes magatartása csak a felperes feljelentését követő eljárás során vizsgálható, mert ekkor jött létre a felek között közigazgatási jogviszony. Az alperes kártérítési felelőssége hipotetikus, illetve alternatív okozatosságra nem alapítható, és az elsőfokú bíróság – az ítélete [152] bekezdésében írtakkal ellentétben – nem bocsátkozhat jóslásokba, feltételezésekbe. Ha a polgári per bírósága mégis felülbírálhatná a büntetőeljárás felperesi feljelentést megelőző szakaszát, a BH2007. 187. számú döntés alapján akkor sem vizsgálhatja a nyomozás taktikáját, célszerűségét, és azt, hogy az alperes milyen bizonyítási eszközöket és milyen sorrendben alkalmaz. A nyomozás egyébként is fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlott, és az alperes mindenben alá volt vetve az ügyész rendelkezéseinek. [12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a zár alá vétellel összefüggésben nem vizsgálhatta felül a felperesi feljelentés alperesi értelmezését. A zár alá vétel, a házkutatás és a lefoglalás jogszerűen maradt el a nyomozás során. Az alperes mérlegelési jogkörében vizsgálta, hogy ezek alkalmazási feltételei fennállnak-e, és nem volt olyan jogszabályi kötelezettsége, hogy azokat halaszthatatlan nyomozási cselekményként elvégezze. [13] Kiemelte, hogy a kártérítésnek a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében és 349. §
(1)bekezdésében írt szükségképpeni és együttes feltételeit a felperesnek kellett a perben bizonyítania. Az alperesi magatartás és a felperest ért kár közötti okozati összefüggést az EBH
- 1868.II., BDT2016.
- és BDT2013.
- számon közzétett döntéseket idézve vitatta. Hangsúlyozta, hogy a felperes a perben visszatérően úgy nyilatkozott: nem állítható bizonyossággal, hogy az alperes esetleges mulasztása hiányában a felperes kára megtérült volna. Ebből következően a felperes sem gondolta, hogy az alperesi magatartás és a felperes kára közötti oksági viszony releváns lenne. A releváns okozati összefüggés egyébként is hiányzik, hiszen a gyanúsítás időpontját a polgári bíróság nem vizsgálhatta, a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzése érdekében pedig az alperes megtette azt, Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 5 amit az adott helyzetben megtehetett. Ha halaszthatatlan nyomozati cselekményeket végez, akkor sem biztos, hogy azok eredményre vezetnek. [14] A másodlagos fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú ítélet nem rendelkezik a devizában megállapított kártérítési összeg árfolyamának forintra való átváltási időpontjáról, így a kötelezés nem egyértelmű. Az átváltás időpontja
- október
- vagy
- november
- lehet, mert későbbi időpont esetén felmerülhet a káronszerzés tilalma. [15] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett részének a helybenhagyását kérte. [16] A fellebbezés alapos. [17] Az ítélőtábla a jogorvoslati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [18] A fellebbezés az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben, a
- június 1-jét megelőző kamatkövetelés tekintetében elutasító rendelkezését nem támadta, ezért az elsőfokú ítélet ezen része fellebbezés hiányában a Pp.
- §
(5)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. [19] Az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülmények [Pp. 379-380.§] hiányában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között [Pp. 370. §
(1)bekezdése] – érdemben bírálta felül. [20] A büntetőeljárás során a feljelentést tett sértett és a nyomozóhatóság között nem polgári jogi, hanem közjogi jogviszony létesül, amelyet közjogi jogszabály, jelen esetben a Be. szabályoz. A feljelentő és a közhatalmat gyakorló szerv közötti közjogi jogviszonyban polgári jogi jogviszonyt csak a Ptk. szerinti valamely kötelemkeletkeztető tény, jelen esetben az állított károkozás hoz létre. Ezekből következően károkozás esetén elsődlegesen a közjogi jogviszonyt szabályozó jogi norma alapján kell megítélni, hogy az állított magatartás jogszerű-e vagy sem, illetve a nyomozóhatóság mulasztott-e. A nyomozóhatóság kárfelelősségét pedig csak az eljárását szabályozó valamely konkrét jogszabály megsértése, a jogszabályban előírt cselekmény elmulasztása, a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozza meg (EBH2001.526). [21] A törvényszék a jogvitát az Rtv. 2018. július 1-jétől hatályos 1. §
(2)bekezdés
- és 1.a. pontja alapján bírálta el, miközben a perbeli nyomozás már 2016-ban lezárult. A rendőrség szervei, köztük az alperes egyes feladatait és eljárásait az Rtv.
- §
(2)bekezdése – a felvezető szövegéből is következően – egyébként is keretjelleggel szabályozza, amelyet a perbeli nyomozás esetén a Be. töltött ki tartalommal. A konkrét jogszabálysértést ezért az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem az Rtv. keretrendelkezései, hanem az azokat tartalommal kitöltő jogszabályok, a perbeli esetben a Be. konkrét rendelkezései alapján kell megítélni. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 6 [22] A perbeli esetben a felperes és az alperes akkor került egymással közjogi jogviszonyba, amikor az ügyész a feljelentésről az ügyészségen készült jegyzőkönyvet a nyomozás elrendeléséről szóló feljegyzésével együtt 2013 januárjában a nyomozóhatóságnak megküldte. Ettől az időponttól lehet azt vizsgálni, hogy a felek között fennálló közjogi jogviszonyban történt-e olyan kötelemkeletkeztető tény (károkozás), amely közöttük polgári jogi jogviszonyt is létrehozott. Ebből következően vizsgálni kellett, hogy a felperes kára mikor következett be. [23] A büntetőbíróság a terhelt felperes sérelmére elkövetett bűncselekményét a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 373. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) alpontjára figyelemmel az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének minősítette (8.B.1057/2016/
- számú ítélet
- oldal II/
- tényállási pont, 31.Bf.XI.9278/2020/
- számú ítélet
- oldal [31] bekezdése). A Btk.
- §
(1)bekezdése alapján a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. Ebből következően a terhelt terhére rótt, befejezett elkövetési alakzatú csalási cselekménynek a kár bekövetkezése is a tényállási eleme, amelyről a büntetőbíróság azt állapította meg, hogy az a 200.000 USD-nek a terhelt részére való átadásával következett be (8.B.1057/2016/
- számú ítélet
- oldal II/
- tényállási pont). [24] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi CLXI. törvény (Bszi.)
- §-a úgy rendelkezik, hogy a bíróságok határozata mindenkire kötelező. Ennek a rendelkezésnek az alapján mindenki, így a bíróságok is kötelesek figyelembe venni döntéseiknél bármely ügyben hozott korábbi ítéletet. A Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében a bíróságot csak más hatóság (és nem más bíróság) döntése, vagy fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti a határozatának meghozatalában. A Pp. 264. §
(1)bekezdés szerinti szabály jelen esetben nem alkalmazható, mert az érvényesített jog alapján a bíróságnak nem jogerősen elbírált bűncselekmény vagyonjogi következményeiről kell dönteni. A Pp. 263. §
(2)bekezdésének és a Bszi.
- §-ának egybevetéséből pedig az következik, hogy a büntetőbíróság anyagi jogerőhatással bíró ítélete a polgári bíróságot minden tekintetben, így a tényállás terén is köti. Ebből viszont az is következik, hogy a polgári per bírósága sem állapíthat meg mást, mint hogy a felperes kára 2012 októberében bekövetkezett. A már bekövetkezett kárt pedig utóbbi mulasztás nem okozhatta, ezért a felperes 2012 októberben bekövetkezett kára és az utóbb, 2013 januárjában a felek között létrejött közjogi jogviszonyban az alperes részéről esetleg elmulasztott bármely eljárási cselekmény között okozati összefüggés nem állhat fenn. Az okozati összefüggés mint a kártérítési felelősség egyik szükségképpeni feltételének a hiányában pedig a felperest az érvényesíteni kívánt jog nem illeti meg. [25] Nem értett egyet az ítélőtábla a törvényszék azon álláspontjával sem, hogy a felperes kára rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a felperes igénybe vette. A felperes jogellenes magatartásként az alperes különböző mulasztásait jelölte meg. A Be. pedig a nyomozóhatóság intézkedésének elmulasztásával szembeni rendes jogorvoslatként a
- § szerinti panaszt szabályozza. A felperes a perben nem állította, és ebből következően nem is bizonyította, hogy a nyomozóhatóság valamely eljárási cselekményének elmulasztása miatt panaszt terjesztett elő. Mindezért az alperes kártérítési felelősségének a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti különös feltétele sem áll fenn. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 7 [26] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a Kúria az engedményes által indított perben hozott Pfv.VI.20.550/2020/
- számú ítélet [10] bekezdésében már rögzítette, hogy a felperes által szükségesnek ítélt büntetőeljárási kényszerintézkedések közül kizárólag a zár alá vétel szolgál a polgári jogi igény biztosítására. A házkutatás és a lefoglalás az állam büntetőjogi igényét biztosítja. A lefoglalt dolog csak abban az esetben lehet a polgári jogi igény biztosítéka, ha a lefoglalás feltételei megszűnnek, és a terheltnek való visszaadás helyett azt a polgári jogi igény biztosítására visszatartják [Be.
- §]. [27] A felperes a feljelentésében a polgári jogi igényét még nem érvényesítette, így ekkor még nem minősült magánfélnek [Be.
- §
(1)bekezdése]. Azonban a zár alá vételnek a nyomozás során a Be. 2013. december 31-ig hatályos 159. §
(5)bekezdése, illetve
- január 1-től hatályos
- §
(3)bekezdése alapján a sértett indítványára is helye volt, de a polgári jogi igény biztosítására azt a korábbi Be. 159. §
(2)bekezdése értelmében kizárólag a terhelt egész vagyonára, vagyona meghatározott részére vagy egyes vagyontárgyaira, illetve a későbbi Be. 159. §
(3)bekezdése alapján a terhelt tulajdonában álló dologra, őt illető vagyoni értékű jogra, követelésre, vagy szerződés alapján kezelt pénzeszközre rendelhette el a bíróság. A felperes azonban a
- január 9-én tett feljelentésében nem a terhelt bankszámláján lévő, hanem az onnan továbbutalt, ismeretlen személy számláján lévő pénzösszeg zárolását indítványozta. Ez az indítvány pedig a Be. akkor hatályos
- §
(2)bekezdésének ezt kizáró szabálya folytán nem volt teljesíthető. Az alperes terhére így a Be. 2013. december 31-ig hatályos 160. §
(1)-
(2)bekezdése szerinti, a nyomozóhatóság által teljesíthető biztosítási intézkedés alkalmazásának az elmulasztása sem írható. [28] Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletének fellebbezett részét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. [29] Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása folytán a felperes az elsőfokú és a másodfokú eljárásban is pervesztes. Köteles ezért megtéríteni az alperesnek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján, az eljárás időtartamával és a kifejtett jogtanácsosi tevékenységgel összhangban megállapított jogtanácsosi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltségét [Pp. 83. §
(1)bekezdése]. [30] Az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §
(1)bekezdés g) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000 forint kereseti és 2.500.000 forint fellebbezési illetéket a pervesztes felperes köteles az államnak megtéríteni [Pp. 102. §
(1)bekezdése, 83. §
(1)bekezdése]. [31] Az ítélőtábla tájékoztatja a felperest, hogy a kereseti és a fellebbezési illeték az Itv. 78.§
(4)bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
- (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés e) pontja]. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.225/2023/6 Budapest,
- október
- Dr. Gyuris Judit s. k. Dr. Kollár Zoltán s. k. a tanács elnöke előadó bíró 8 Dr. Kovaliczky Ágota s. k. bíró