← Magyarország

Mf.31193/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felek által a munkaviszony megszüntetésekor megkötött megállapodásban kikötött kötbér jogszabályba ütközik, érvénytelennek minősül, arra igény nem alapítható. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.193/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Dányi Szilárd ügyvéd (Cím9) által képviselt Felperes neve (Cím2) felperesnek – a Gaál és Gaál Ügyvédi Iroda (cím10 ügyintéző: dr. Gaál Márton ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen kötbér iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 21.M.70.368/2021/
  2. számú ítélete ellen a felperes
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a felperes a felmerült 360.000 (háromszázhatvanezer) forint eljárási illeték viselésére köteles. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, és az államnak külön felhívásra 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
  4. május 12-én kelt 21.M.70.368/2021/
  5. számú ítéletével a felperes 6.000.000 forint kötbér megfizetése iránt indított keresetét elutasította. Kötelezte 600.000 forint + áfa perköltség megfizetésére az alperes javára, valamint külön felhívásra 11.690 forint fordítási díj és 360.000 eljárási illeték megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi munkáltató
  6. június
  7. napján kelt munkaszerződés alapján vezetőedzői munkakörben vezető állású Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 2 munkavállalóként foglalkoztatta az alperest. A munkaviszony időtartamát
  8. július 1-től
  9. június
  10. napjáig terjedő határozott időtartamban határozták meg a felek. Az alperes havi alapbére 2.385.371 forint volt. [3] A munkaszerződés VI. – a titoktartásról szóló – fejezetében a bizalmas információk körének meghatározásával előírta az alperes részére, hogy azokat sem közvetlenül, sem közvetve időbeli korlátozás nélkül nem hozhatja nyilvánosságra. Egyben rögzítette a titoktartási kötelezettség megszegésére a kártérítési felelősségét is a munkavállalónak. A felek a munkaszerződésben a jogvitájuk elbírálására a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki. [4]
  11. október
  12. napján a felek közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennálló munkaviszonyt. A megállapodás
  13. pontjában rögzítették, hogy jelen megállapodás megkötése után a munkavállaló nem tesz olyan nyilatkozatot, nem tanúsít olyan magatartást, amely a munkáltató vagy munkavállalója, tulajdonosa, tulajdonosi képviselője jóhírnévhez fűződő jogát sértené, illetve az az érintettre bármilyen módon dehonesztáló lenne, őt hátrányosan érintené. Ezen kötelezettség megszegése esetére a munkavállaló kötelességet vállalt a munkáltató felszólítása kézhezvételétől számított 8 napon belül 6.000.000 forintot megfizetni. A felek rögzítették továbbá, hogy a munkavállaló titoktartási kötelezettsége a munkaviszony megszűnésétől függetlenül is fennáll, és megszegése esetén köteles a munkáltatónak a felszólítás kézhezvételétől számított 8 napon belül 6.000.000 forintot megfizetni. [5] A Megállapodás
  14. pontja szerint a
  15. pontban rögzített, a feleket terhelő titoktartási kötelezettség megszegése esetén a szerződésszegő fél köteles a másik félnek a felszólítás kézhezvételétől számított 8 napon belül 6.000.000 forintot megfizetni. [6] Az alperes
  16. október 17-én a román televízió műsorában nyilatkozatot tett és - a beszerzett fordító iroda hivatalos fordításának tartalma szerint - a következő kijelentéseket tette: „helység1 volt egy mérkőzésünk az focicsapattel. A szünetben névnak adtam pár tanácsot… Hallottam, hogy valaki kiabál az öltözőben… azt hittem, hogy a játékosaim verekednek. Amikor visszamentem ott volt a csapat tulajdonosa, tanú2sal (helyesen: tanú2sal) vitatkozott, az egyik középcsatárral, akinek fel volt dagadva a bokája…” menjen középre, adjon és menjen”, mikor megfordultam, gondolhatod, azt mondtam neki „Te név1, többletet hoztál, némi plusz pénzt a fiúknak” tehát, egy szép gesztus…” ha nem, nagyon szépen kérlek, hagyd el az öltözőt, mivel itt rajtam, a játékosokon és a személyzeten kívül senkinek sincs mit keresnie a szünetben. Így… Rám nézett és ezt mondta nekem magyarul „Jó név2” … és azóta közötte és közöttem a kommunikáció csak e-mailen keresztül történt. Azt kérte, mondok egy példát … hétfőn, a múlt heti jelentést kérte tőlem, az edzések programját, amit én egyébként is elküldtem általában. Természetes, nekem ez a természetes. Így… Az utolsó mérkőzésen, amikor azok 2-0-ra vezettek (a szerző megjegyzése – az ellenfél) … tudtam, hogy mi fog történni, újból. Egy személyőrt tettem az ajtóhoz és azt mondtam neki, hogy „anyám a sírból” sem jön ide be, nyugodjon békébe. Nem engedtem bejönni (a szerző megjegyzése: a helység1i csapat tulajdonosát) és 9:30-kor, mentem Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 3 helység1 felé, volt két szabadnapom a válogatott mérkőzés miatt. Felhívott, hogy kedden keressem fel az irodájában. Tudtam, hogy mi fog következni. Így mentem el kedden az irodájába, ahol azt mondta „nézd mi ketten nem folytathatjuk!”. [7] A Nyilatkozatot Magyarországon több magyar internetes hírportál is átvette:
  17. október 17-én a rangadó 24.hu.,
  18. október 18-án a weboldal, ugyanezen napon az weboldal1, a weboldal2 és azokhoz a fórum szekciókban olvasói vélemények is megjelentek. [8] A felperes a román televízió műsorában tett alperesi nyilatkozat miatt a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás
  19. pontjának megszegése miatt kötbér jogcímén keresettel élt az Érdi Járásbíróságon. Az ügy iratait az Érdi Járásbíróság áttette a Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiumához a ügyszám számú végzésével. A felperes fellebbezése folytán eljáró Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a ügyszám1 számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azon indokolással, hogy a felek között fennállt munkaviszonyhoz kapcsolódik a per tárgya. [9] Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta. Döntését a polgári törvénykönyvről szóló
  20. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  21. §

(1)-
(3)bekezdéseire, a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §
(1)és
(3)bekezdésére,
  1. §-ára, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdés b) pontjára, 217. §
(1)-
(3)bekezdésére, és 237. §
(3)bekezdés b) pontjára alapította. [10] Mindenekelőtt az alperes által előterjesztett illetékességi kifogás alapján megállapította, hogy a munkaszerződésben tett illetékességi kikötés érvénytelennek minősült. Utalt a Kúria Mfv.X.10.308/2019. és Mfv.X.10.045/2020. számú döntéseire, illetve az Mt. 43. §
(1)bekezdésére, miszerint a munkaügyi perek nem minősülnek vagyonjogi pereknek, ezért illetékességi kikötésre nincs mód. Egyebekben rámutatott, hogy a bíróság hatásköréről a Budapest Környéki Törvényszék jogerős végzésében határozott. [11] Rögzítette, hogy a felperes kereseti kérelmét a Megállapodás
  1. pontjának megszegésére alapította és azt állította, hogy az alperes elsődlegesen a jóhírnevéhez fűződő jogait sértette becsületsértő kijelentéseivel, másodlagosan az alperes bizalmas információk nyilvánosságra hozatalával titoktartási kötelezettségét szegte meg. Rámutatott, hogy a megállapodás
  2. pontja ugyan jogcímet nem nevesít, de tartalma alapján kötbérnek minősül és a felperes ily módon határozta meg azt az elsődleges és a vagylagosan előterjesztett másodlagos kereseti kérelme kapcsán is. A kereseti kérelmek jogcíme a perfelvétel lezárásakor és a többszöri keresetmódosítás követően is kötbérben került rögzítésre. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 4 [12] Kifejtette, hogy az Mt.
  3. §-a a munkaviszonyban nem, csak külön utalással a tanulmányi szerződés és a versenytilalmi megállapodás esetén teszi alkalmazhatóvá a kötbérre vonatkozó szabályok alkalmazását, így a jelen perrel érintett jogviszonyban az ilyen kikötés semmisnek minősül. Érvelése szerint a munkaviszonyban a kötbér alkalmazása annak rendeltetése okán nem lehetséges. Kötbérrel ugyanis a kötelezett meghatározott pénzösszeg megfizetésére kötelezi magát a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén, másfelől részben reparációt, egyfajta minimum kártérítést biztosít a másik fél számára, ezáltal szankcionálja a szerződésszegő fél magatartását. A kötbér ennél fogva inkább tekinthető tisztán büntető szankciónak, mely a szerződésszegéshez való felelősséghez pénzfizetési kötelezettséget kapcsol. [13] Az elsőfokú bíróság az érdemi tárgyalási szakban észlelte a felek közt létrejött megállapodásban szereplő kikötés semmiségét, ennek megfelelően tájékoztatást adott a feleknek a 21.M.70.368/2021/
  4. számú végzésével arról, hogy a kereset és ellenkérelem változtatás alkalmazása merülhet fel. A felperes a felhívást
  5. április 12-én szabályszerűen átvette, keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet nem terjesztett elő. Ezért a felperesi igényt kötbér jogcímén kellett elbírálnia, amely az érvénytelen kikötésen alapuló igény semmisnek minősül, így azzal összefüggésben jogszerűen perbeli követelés nem érvényesíthető, ezért a keresetet elutasította. [14] Nem fogadta el a felperes
  6. május 12-i tárgyalás elhalasztására vonatkozó kérelmét, és a tárgyalást a Pp.
  7. §
(1)bekezdése alapján megtartotta. A Budapest Környéki Törvényszék épülethasználati, iratkezelési, ügyfélfogadási szabályzatának (BKT elnöke 2021. El. I. D. 6/15.) 11. §
(2)bekezdése alapján nem engedélyezte a felperes képviselőjének tárgyaláson való részvételét. E körben rámutatott, hogy a felperes a
  1. május 12-i tárgyaláson sem szóban, sem írásban keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet már jogszerűen nem terjeszthetett volna elő a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján, így a felperes pervesztességét nem a
  1. május 12-én megtartott tárgyalás elmulasztása eredményezte. [15] A már elrendelt bizonyítás lefolytatását mellőzte, mivel a jogvita szempontjából azok szükségtelenné váltak. [16] Rögzítette, hogy az illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az Itv. 40. §
(2)bekezdése szerint számított illetéket a felperes már megfizette, így az ismételt megfizetésre nem kötelezhető. A pervesztes felperest a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelt
  2. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti perköltsége megfizetésére, a mérséklésnél figyelembe vett mérlegelési szempontokat rögzítve. A felperes fellebbezése Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 5 [17] A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, első és másodfokú perköltéségének érvényesítése mellett. [18] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően téves anyagi pervezetést közölt a 21.M.70.368/2021/
  1. számú végzésével. Rámutatott, hogy a per tárgyát képező kötelezettségszegéshez kapcsolódó kötbérfizetési kötelezettség a Budapest Környéki Törvényszék ügyszám1 számú végzésének indokolása szerint munkajogi jogviszonyhoz kapcsolódik, amelyet a felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére tekintettel szabályoztak a megállapodásukban. Önmagában azonban ez a jelleg nem jelenti azt, hogy a megállapodás munkaviszonyra is vonatkozna, hiszen a felek a munkaviszony megszűnése utáni magatartási szabályokat rögzítettek és azok megsértése esetére kötötték ki a kötbért. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a munkaviszony utáni jogviszonyt munkaviszonyként értékelte, és a kötbér kikötésére vonatkozó megállapodás semmisségére vonatkozó, az Mt.
  2. §-ára és
  3. §
(1)bekezdésére alapított ítéleti érvelés is téves, így anyagi jogi felülbírálat indokolt. [19] Hangsúlyozta, hogy ezen érvek miatt nem élt a keresetmódosítás lehetőségével. Kiemelte, hogy szerződésszegés esetére a szerződést szegő féllel szemben a kötbér vagy átalánykártérítés iránti igényérvényesítés lehetősége merülhet fel. Az elsőfokú bíróság abban a körben helyes következtetést vont le, hogy a jelen eljárás alapjául szolgáló megállapodásban a szerződésszegés esetére a felek ezt a következményt kötbérként határozták meg. Kártérítés megfizetésére csak a kár bekövetkezése esetén van mód, érvényesen előre meghatározott összegű kártérítés megfizetésének kikötése érvénytelen rendelkezés lett volna a szerződésben. E körben hivatkozott a Kúria BH2020.340. számú eseti döntésére. [20] Az elsőfokú bíróság azzal, hogy téves anyagi pervezetés eredményeként téves döntésre jutott, jogszabálysértő módon mellőzte a szabályosan előterjesztett bizonyítási indítványai teljesítését. Ezzel megsértette a Pp. 276. §-ában rögzített kötelezettségeit és tévesen alkalmazta a Pp. 276. §
(5)bekezdését. Ennek orvoslásaként a másodfokú bíróságnak a Pp. 384. §
(2)bekezdés ab) pontja alapján a bizonyítási eljárás kiegészítésére jogszerű lehetősége van, ennek hiányában a megismételt eljárásban indokolt a bizonyítási eljárás lefolytatása. Az alperes fellebbezési ellenkérelme [21] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 6 [22] Álláspontja szerint a felperes okfejtésével szemben a kereseti kérelem alapjaként hivatkozott, a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás munkaviszonnyal kapcsolatos jogügyletnek tekintendő, így arra az Mt. tárgyi hatálya kiterjed. Szakmaiatlan és ésszerűtlen az a felperesi megközelítés, hogy a munkaviszony megszűnése utáni időszakra vonatkozó jogviszony nem bírhat munkajogi relevanciával. [23] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Mt. kizárólag két munkaviszonyhoz kapcsolódó egyéb megállapodás - versenytilalmi megállapodás és a tanulmányi szerződés – esetében teszi lehetővé a kötbér kikötését, kifejezetten megjelölve a Ptk. 6:
  1. - 6:
  2. §-ait. Hangsúlyozta, hogy az Mt.
  3. §-ában a Ptk. ezen rendelkezéseire való utalás nem kapott helyet. Mindezekből az a következtetés vonható le – utalva a munkajogi szakirodalomra is –, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan nem lehet jogszerű a kötbér kikötése. Emiatt semmis a felek megállapodásában rögzített olyan juttatás, amely tartalma szerint polgári jogi intézménynek, például a kötbérnek felel meg. A perbeli esetben a tényleges tartalma és a felperes által egyértelműen elismerten is kötbérnek minősült a megállapodásban rögzített kikötés, amelyre semmissége okán az érvénytelenség Mt.
  4. §ában foglalt rendelkezései az irányadóak. [24] A fellebbezésében előadott másodlagos kérelem megalapozatlansága körében hangsúlyozta, hogy önmagában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének alapjául nem szolgálhat, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével nem ért egyet. [25] Mindezek alapján az elsőfokú bíróságnak a perbeli esetben a kötbér kikötés semmisségére vonatkozó anyagi pervezetése helytálló volt, és helyesen alkalmazta a Pp.
  5. §
(5)bekezdését is. A perbeli megállapodás
  1. pontja szerinti tilalmazott alperesi magatartás körében a bizonyítási eljárás lefolytatása a semmiség okán okszerűtlen és a pertakarékosság eljárásjogi elvével ütköző lett volna. Egyebekben az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, tény- és jogállításait változatlanul fenntartotta. A másodfokú bíróság döntése [26] A fellebbezés nem alapos. [27] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a jogszabályoknak megfelelő következtetések levonásával érdemben helyes döntést hozott a kereset elutasításával. Indokolásával a másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett, így a fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 7 [28] A felperes megalapozatlanul állította azt, hogy mivel munkaviszonyt megszüntető megállapodást érintett a perbeli igény, ezért arra nem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok az irányadóak, hanem érvényesen a polgári jog rendelkezései alapján kötelezettségeket határozhattak meg szerződésszegés esetére. [29] Az Mt.
  2. §
(1)bekezdése szerint a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból, vagy az Mt-ből származó igényét érvényesítheti bíróság előtt. A munkajogi igény érvényesítése feltételez egy a felek között fennálló, vagy korábban fennállott munkaviszonyt. A perbeli esetben a felek között nem vitatottan munkaviszony állt fenn és annak lezárásaként kötöttek a megszüntetésre vonatkozó kétoldalú megállapodást. A felperes keresetének ténybeli és jogi alapja az ebben a megállapodásban a munkaviszonyra tekintettel vállalt kötelezettség megszegése volt és az erre az esetre kikötött összeget kívánta érvényesíteni az alperessel szemben. A Budapest Környéki Törvényszék a ügyszám1 számú végzésében mindezek alapján megállapította, hogy a jelen per eldöntése munkaügyi perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. [30] Az Mt. 27. §
(1)bekezdése rögzíti, hogy semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, vagy nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik. Erre az Mt. 27. §
(3)bekezdése szerint az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, illetve a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli. [31] A felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelmét is a felek között fennálló munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodásban rögzített jóhírnév sértés esetére, illetve a titoktartás megsértése esetére meghatározott pénzfizetési kötelezettségre alapította ezen követelés jogcímét a felperes kötbérként nevesítette keresetében és fellebbezésében is. Nyilatkozatát a bíróság nem értékelheti át. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a versenytilalmi megállapodás és a tanulmányi szerződés esetében az Mt. 228. §
(6)bekezdésében és 229. §
(8)bekezdésében biztosít lehetőséget a munkáltató és a munkavállaló számára, hogy a Ptk. 6:186 - 6:
  1. § szerint kötbért kössenek ki. Az Mt.
  2. §a sorolja fel a Ptk. azon rendelkezéseit, melyek irányadóak a munkaviszony esetében is, ezek között a Ptk. kötbérre vonatkozó rendelkezései nem szerepelnek. A felek által a munkaviszony megszüntetésekor megkötött megállapodásban kikötött kötbér így jogszabályba ütközik, érvénytelennek minősül, arra megalapozottan igényt a felperes nem alapíthatott, azt jogszerűen utasította el az elsőfokú bíróság. [32] Az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése helyes volt. Az Mt.
  3. §
(3)bekezdése értelmében a bíróság hivatalból is észlelheti a megállapodás semmisségét, az elsőfokú bíróság a per érdemi tárgyalási szakában ezt a felek tudomására hozta
  1. sorszámú végzésével, és tájékoztatta a feleket a kereset, illetve ellenkérelem változtatás lehetőségéről. A felperes ezen eljárásjogi lehetőséggel nem élt a részére biztosított törvényi határidőn belül, az ezt követően benyújtott beadványában tartalma szerint úgy nyilatkozott, hogy a semmiségre vonatkozó elsőfokú bírósági állásponttal nem ért egyet. Figyelemmel arra, hogy a semmiség körében helytálló jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, így a felperesi vitatásnak, illetve a tárgyalás elmulasztásának sem volt relevanciája. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 8 arra is, hogy az esetleges keresetváltoztatásra egyébként is írásban lett volna lehetősége a felperesnek, amit azonban a törvényi határidőn belül nem tett meg. [33] Az elsőfokú bíróság az érvénytelenség körében kifejtett helytálló álláspontjára figyelemmel helyesen mellőzte a bizonyítási indítványok teljesítését és azok elrendelése a másodfokú eljárásban sem vált indokolttá. [34] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában ugyan rögzítette, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során lerótta a perben felmerült illetéket, így annak ismételt megfizetésére a felperes nem kötelezhető [39], ennek ellenére az ítélet rendelkező része az eljárási illeték külön felhívásra történő megfizetését tartalmazza. Ezért a másodfokú bíróság a Pp.
  2. §
(6)bekezdése alapján eljárva mellőzte az alperes elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezését és annak megfizetésére figyelemmel az illeték viselésére vonatkozó kötelezettséget állapított meg. [35] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés pontosításával helybenhagyta. Záró rendelkezések [36] Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárással felmerült költségeinek viselésére, ennek mértékéről a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésére és 4/A.
(1)bekezdésére figyelemmel határozott a másodfokú bíróság. [37] A pervesztes felperest a fellebbezéssel érintett követelés összegére (6.000.000 forint) figyelemmel az Itv. 46. §
(1)bekezdése alapján számított fellebbezési eljárási illeték viselésére a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság. [38] határozott. A másodfokú bíróság a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül Budapest,
  1. október
  2. dr. Orosz Andrea s.k. dr. Szalai Beatrix s.k. dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.193/2022/6 a tanács elnöke 9 előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.