Pfv.21282/2021/5 – Kúria

(1)bekezdése szerinti visszkereseti jog érvényesítése esetén, mert e rendelkezések eltérő jellegű jogintézményeket szabályoznak. A megtérítési igény alól kizárólag a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozói minőség jelent kivételt, ahhoz nem elegendő a kárért felelős személy és a biztosított közötti egyéb jogi vagy gazdasági kapcsolat. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.282/2021/

1. A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Parlagi Mátyás előadó bíró, dr. Harter Mária bíró A felperes: Felperes A felperes képviselője: dr. Szotáczky Gábor ügyvéd Az alperes: Alperes Az alperes képviselője: Bügyintéző: dr. Gál Sándor ügyvéd) A per tárgya: megtérítési igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Pécsi Törvényszék 2.Pf.20.197/2021/
2. Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Komlói Járásbíróság 4.P.20.135/2019/
3. Rendelkező rész – A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. – Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 550.000 (ötszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. – Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.000.000 (hárommillió) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes és házastársa hosszabb idő óta foglalkoznak menyasszonyi ruhakölcsönzéssel oly módon, hogy a ruhákat az alperes varrja. 2011-ben erre a tevékenységre egy kft.-t hoztak létre (a továbbiakban: kft.), amelynek ők a tagjai, az alperes házastársa pedig önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője volt. A kft. nem foglalkoztatott alkalmazottat, a ruhák tervezését, szabását, varrását az alperes végezte tagsági jogviszonya keretében.
4. június 8-án megbízási szerződés jött létre a kft. és az alperes között, amelyben a kft. megbízta az alperest a cég képviseletének eseti ellátásával (a továbbiakban: megbízási szerződés). E szerint a kft.-t az eseti megbízásos jelleg miatt nem Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 2 terheli bejelentési kötelezettség, az eseti feladat elrendelését a tárgynapot megelőző napon 16 óráig közli az alperessel (3.). Az alperes felelőssége az általa elvállalt feladat elvégzésére terjed ki, egyéb káreseményekért nem felel (2.). [2] A kft.
5. augusztus 27-i kockázatviselési kezdettel tűz- és elemi károk biztosítására is kiterjedő vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést kötött a felperessel. A kockázatviselés helye a kft. által működtetett esküvői ruhakölcsönző üzlet (a továbbiakban: üzlet) volt, ahol a kft. a saját tulajdonú készletét biztosította 30.000.000 forint biztosítási összegre. [3]
6. október 17-én tűz biztosítási esemény következett be az üzletben. A biztosítási eseményt megelőzően ott egyedül az alperes tartózkodott, ahol használta a varrógépet és a felette elhelyezett asztali lámpát is, amit távozása előtt elfelejtett kikapcsolni. A riasztóberendezéssel ellátott épületen nem volt nyoma külső erőszaknak vagy behatolásnak. Az asztali lámpa villanykörtéje szétdurrant és meggyújtotta az alatta lévő textíliát. Ha a lámpát kikapcsolták volna, a tűz nem következett volna be. A kikapcsolás hiánya sérti az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/
7. (IX. 6.) BM rendelet (a továbbiakban: régi OTSZ)
8. §-át. [4] A felperes teljesítésének hiányában a kft. pert indított a biztosítási összeg megfizetése iránt. A bíróság jogerős közbenső ítélettel megállapította, hogy a kft. az üzletben tárolt és megsemmisült saját tulajdonú készlet után biztosítási szolgáltatásra jogosult (a továbbiakban: jogerős közbenső ítélet), majd ítéletével kötelezte a jelen per felperesét 30.000.000 forint biztosítási összeg megfizetésére (a továbbiakban: jogerős marasztaló ítélet). A Kúria ítéletével a jogerős marasztaló ítéletet hatályában fenntartotta kiemelve, a jogerős közbenső ítéletben a bíróság tényként állapította meg, hogy a kft. az árukészletet adásvételi szerződéssel szerezte meg, amit már nem lehet vitássá tenni, így a biztosítási összeg meghatározásánál az árukészlet káridőponti újrabeszerzési költségét kellett alapul venni (a továbbiakban: a Kúria marasztaló ítélete). A felperes a biztosítási összeget megfizette a kft.nek. A kereset és az alperes védekezése [5] A felperes 30.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
9. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
10. §

(1)bekezdése és az 558. §

(1)bekezdése, valamint az Általános Vagyonbiztosítási feltételek (a továbbiakban: ÁVF) XII.

1. pontja alapján. Indokolása szerint a biztosítási esemény az alperes által használt lámpa lekapcsolásának hiánya miatt következett be. A biztosítási összeget kifizette, így megtérítési igényt érvényesít az alperessel szemben. [6] Az alperes kérte a kereset elutasítását. [7] Indokolása szerint a katasztrófavédelem nála nem állapított meg semmilyen mulasztást. Vitatta a károkozás tényét és a felróhatóság fennállását. A felperesnek a marasztalás iránti perben kellett volna bizonyítania a mentesülési ok fennállását a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése alapján, ez azonban nem történt meg, így fizetési kötelezettsége bekövetkezett. Ő a kft. résztulajdonosa, így biztosítottnak kell tekinteni. Az első- és a másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 30.000.000 forint megfizetésére. [9] Indokolása szerint biztosított az önálló jogi személyiséggel rendelkező kft., és nem az alperes volt. A régi Ptk. 558. §

(1)bekezdése csak a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó esetén zárja ki a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét, ami jogi személy esetén nem értelmezhető. Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 3 [10] A kirendelt szakértő aggálytalannak ítélt szakvéleménye alapján megállapította, hogy a káreseményt a volfrámszálas izzólámpa volfrámszálának elszakadása következtében fellépő izzó búra eltörése, és annak az alatta lévő textíliákra történő leesése következtében kondukció útján bekövetkezett tűz okozta. Az alperes a felperes megbízott szakértője általi meghallgatásán maga nyilatkozott úgy, hogy

1. október 15-én még használta a varrógépet és a lámpát is, arra pedig nem emlékszik, hogy a lámpát lekapcsolta volna, valamint valószínűleg ő járt utoljára az üzletben. [11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési felelősség minden eleme megvalósult. A kár bekövetkezett, a biztosítási összeget a felperes megfizette, a szakvélemény alapján az okozati összefüggés is fennáll, az alperes pedig megsértette a régi OTSZ
2. §-át és nem tudta magát kimenteni. A megbízási szerződést irrelevánsnak tekintette, mert az a kft. képviseletére vonatkozott. Ha a ruhák varrására vonatkozott volna, és a felelősséget ezzel kapcsolatban zárta volna ki, a jelen peres felek viszonylatában akkor se lenne alkalmas a felelősség kizárására. [12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. [13] A másodfokú bíróság a tényállást pontosította és kiegészítette a kft. és az alperes személyével, tevékenységével, valamint a káresemény bekövetkezésének körülményeivel kapcsolatban. A pontosított és kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével és döntésével. [14] A kirendelt szakértő a fényképfelvételek, a felperes megbízott szakértőinek tanúvallomása, valamint az alperes és házastársa helyszíni nyilatkozata alapján készítette el szakvéleményét, amelyben egyértelműen megállapította, hogy az alperes mulasztása okozta a tüzet. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a károkozó az alperes volt, mert maga is azt adta elő, hogy ő járt utoljára az üzletben, arra pedig nem merült fel adat, hogy más személy is járt volna ott, behatolásra utaló nyom nem volt. Az alperes szintén maga adta elő, hogy a varrógépet és a lámpát is használta, arra pedig nem emlékezett, hogy az utóbbit kikapcsolta volna. Aláírásával elismerte a felperes megbízott szakértőinek azt a megállapítását, hogy a helyszíni vizsgálat során a lámpa billenő kapcsolóját bekapcsolt állapotban találták, égője eltörött, az izzószál el volt szakadva, a lámpa alatt pedig erősen égett anyagmaradványok voltak. A káresemény bekövetkezéséhez így az alperes mulasztása vezetett. A felperes megbízott szakértőjének nyilatkozata szerint egy átlagos fogyasztónak nem kell számítania arra, hogy a bekapcsolva hagyott asztali lámpában megszakad az izzószál, ez azonban nem szakkérdés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint elvárható az alperestől, hogy tisztában legyen a villamosberendezések működtetésével és annak szabályaival a gazdasági jellegű tevékenysége végzése során, és felismerje a vegyiszálas, gyúlékony anyagok közelében hosszas időre bekapcsolva hagyott, felmelegedő elektromos készülékben rejlő veszélyt, valamint megtegye a kár megelőzéséhez szükséges intézkedéseket. [15] Biztosított a kft. volt, nem annak tagjai. Sem a kft. tagja, sem az ügyvezető házastársa nem minősül a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdése szerinti, a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozónak. A fellebbezésben hivatkozott PK 74. állásfoglalás a régi Ptk. 559. §-ára és nem az 558. §

(1)bekezdésére vonatkozik. A megbízási szerződés a cég eseti képviseletére szólt. Tartalma szerint sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a kft. érdekében végzett egyéb tevékenységre is vonatkozott volna. Az alperes a marasztalás iránti perben sem hivatkozott arra, hogy ruhakészítői tevékenységét megbízási szerződés alapján végezte volna. A megbízási szerződés szerinti felelősségszabályozás csak a kft. képviseletével összefüggésben keletkezett károkra vonatkozott. Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 4 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 207. §

(1)bekezdését, a 216. §

(1)bekezdését és az 558. §

(1)bekezdését. [17] Indokolása szerint a régi Ptk. 558. §

(1)bekezdés szabályozásának az a célja, hogy a biztosító ne érvényesíthessen megtérítési igényt azzal szemben, aki közel áll a biztosítási összeget átvevő biztosítotthoz. Ebben az esetben a biztosító saját kötelezettsége teljesítését követően gyakorlatilag a biztosítottól kérhetné vissza a teljesített összeget. Kommentárirodalomra hivatkozva előadta, hogy a közös háztartásban élő hozzátartozó szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozása esetén a biztosító mentesül a fizetési kötelezettség alól; enyhe gondatlanság esetén viszont teljesítenie kell, amit nem követelhet vissza a biztosított családjától. A szabályozás azt kívánja elkerülni, hogy a biztosított és családja elveszítse azt, amit a biztosítási szerződés alapján kapott. A jogszabály akkor éri el célját, ha a régi Ptk. 558. §

(1)bekezdésének alkalmazásakor az 556. §

(1)bekezdésben meghatározott valamennyi személlyel szemben kizárja a megtérítési igény lehetőségét, ezért helye van az analógia ilyen módon történő használatának. A felperesnek azért sem áll fenn visszkereseti joga, mert az alperes biztosítottnak minősül, hiszen a vagyontárgy megóvásában érdekelt, ahogy azt a felülvizsgálati kérelemhez csatolt ÁVF is tartalmazza. [18] A régi Ptk. 207. §

(1)bekezdésének és a 216. §

(1)bekezdésének a megsértése körében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság helytelenül értékelte a megbízási szerződést. Ennek tárgya a cég képviseletének ellátása volt, és korlátozta az ő kártérítési felelősségét. Szerződést akár szóban, akár írásban is lehet kötni, ezért megjegyezte, hogy a megbízási szerződést a felek akár szóban is kiegészíthették. A megbízási szerződés helyes értelmezése szerint a felek az ő feladata alatt olyan tevékenységeket értettek, mint az anyagbeszerzés, a tárgyalás, a kapcsolattartás, a ruhák elkészítése. Ezt támasztják alá a pert megelőző nyilatkozatai is, amelyekben előadta, hogy a ruhákat maga varrta. [19] A károkozás ténye és a felróhatóság bizonyítatlansága körében megismételte a fellebbezésében előadottakat. Ezt meghaladóan arra hivatkozott, egy átlagembertől nem elvárható, hogy számoljon a perbeli tűzeset bekövetkezésével. A PK

1. állásfoglalással kapcsolatban is megismételte a fellebbezésében előadottakat. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. [21] Indokolása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az alperes magatartása okozta a tüzet, amely alól nem tudta magát kimenteni. A biztosított a kft. volt, akivel az alperes nem él közös háztartásban, analógia pedig nem alkalmazható. A PK
2. állásfoglalás a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozik. A megbízási szerződés csak az utolsó tárgyaláson került elő, amelynek körülményei és tartalma is aggályokat vetnek fel, azt korábban vele nem közölték. A másodfokú bíróság tartalma szerint helyesen értelmezte a megbízási szerződést, ami nem érinti az alperes kárfelelősségét. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A régi Pp.
3. §

(2)bekezdése és a régi Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 5 [23] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A
3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A
4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. [24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is. [25] A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet, nem az elsőfokú bíróság ítélete [régi Pp. 270.

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemben ezért a támadott jogerős ítélet jogszabálysértését kell előadni, és a jogerős ítélet által megsértett jogszabályhelyet kell megjelölni. Nem alkalmas érdemi felülbírálatra az a felülvizsgálati kérelem, amely nem tartalmazza a felülvizsgálat tárgyát, azaz az arra vonatkozó érvelést, hogy a jogerős bírósági döntés miért jogszabálysértő (Kúria Kfv.IV.35.169/2014/4., megjelent: BH

1. 241.). A felülvizsgálati kérelem által helyesnek tartott jogi álláspont érveit a jogerős ítélet indokolásával kell ütköztetni (Kúria Pfv.VI.20.844/2019/4., megjelent: BH
2. 331.). Az alperes felülvizsgálati kérelme IV.
3. pontjában anélkül ismételte meg a PK
4. állásfoglalás alkalmazandóságával kapcsolatos fellebbezési előadását (
5. sorszám III.4./), hogy figyelembe vette volna a jogerős ítélet ezzel kapcsolatban kifejtett indokait. A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság a jogerős ítélet [15]-[16] bekezdésében kifejtette, hogy a PK
6. állásfoglalás az ügyben milyen okból nem alkalmazandó. Az alperes felülvizsgálati kérelmében csak megismételte fellebbezési előadását, de érveit nem ütköztette a jogerős ítélet indokolásával. A Kúria ezért ezt a hivatkozást figyelmen kívül hagyta. [26] Az alperes felülvizsgálati kérelme IV.
7. pontjában a károkozás ténye és a felróhatóság bizonyítatlanságára hivatkozott, valamint a jogerős ítélet bizonyítékértékelését támadta. Ezekkel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, valamint csak megismételte fellebbezési előadását (
8. sorszám III.1./) anélkül, hogy figyelembe vette volna a jogerős ítélet ezzel kapcsolatban kifejtett indokait {[8]-[12]}. A Kúria ezért ezeket a hivatkozásokat érdemben nem vizsgálhatta. [27] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk.
9. §

(1)bekezdésének a megsértése körében arra hivatkozott, hogy a felek a megbízási szerződést akár szóban is kiegészíthették. A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH

1. 163.; BH
2. 372.; Kúria Pfv.V.20.797/2016/11., megjelent: BH
3. 232.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott (EBH
4. 653.). Az alperes a tárgyalás berekesztését megelőzően, a
5. február 16-i tárgyaláson Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 6 csatolta a megbízási szerződést (
6. sorszámú jegyzőkönyv.) Ennek során nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a felek azt szóban kiegészítették volna, és erre fellebbezésében sem hivatkozott (
7. sorszám III.3./). Mindezekre figyelemmel a megbízási szerződés alakszerűsége és annak esetleges szóbeli kiegészítése nem volt az első- és a másodfokú eljárása tárgya, ezért a Kúria a régi Ptk.
8. §

(1)bekezdésének a megsértését érdemben nem vizsgálhatta. [28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 207. §

(1)bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a megbízási szerződés a ruhakészítésre is vonatkozott, ezért az ezzel kapcsolatos káreseményre is alkalmazni kell az abban szabályozott felelősségkizárást. [29] A régi Ptk. 207. §

(1)bekezdése alapján a szerződési nyilatkozat értelmezése során figyelemmel kell lenni a szavak általánosan elfogadott jelentésére, az eset körülményeire és a nyilatkozó feltehető akaratára. A nem vitatott tényállás szerint a kft.-t az alperes és házastársa közösen működtették: alkalmazott nem volt, a ruhák kivitelezését az alperes végezte tagsági jogviszonya keretében, az ügyvezető az alperes házastársa volt önálló képviseleti joggal. A megbízási szerződés szerint annak tárgya a cég képviseletének eseti ellátása (1.), a kft.-t az eseti megbízásos jelleg miatt nem terhelte bejelentési kötelezettség (3.), az eseti feladat elrendelését a kft.-nek a tárgynapot megelőző 16 óráig kellett közölnie az alperessel (3.). Az adott tényállás mellett a szerződés tartalmából a másodfokú bíróság a régi Ptk. 207. §

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a megbízási szerződés nem vonatkozhatott az alperes által folyamatosan végzett ruhakészítésre, az a kft. eseti képviseletét szabályozta. [30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 558. §

(1)bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a megtérítési igény nem illeti meg a biztosítót azzal szemben, aki közel áll a biztosítotthoz, az nem gyakorolható a régi Ptk. 556. §

(1)bekezdésében meghatározott személyekkel szemben. Indokolása szerint maga is biztosítottnak minősül. [31] A Kúria Pfv.I.20.097/2021/

1. számú, BH
3. számon közzétett határozata [36][37] bekezdésében már értelmezte a biztosított fogalmát a vagyonbiztosítási szerződéssel kapcsolatban. E szerint a vagyonbiztosítási szerződés tárgya nem maga a vagyontárgy, hanem az a vagyoni érdek, ami a biztosított részéről a vagyontárgy irányában fennáll. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. A vagyonbiztosítási szerződésben biztosítottként megjelölt több személy esetén annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. A biztosított vagyona alatt nem kizárólag a biztosított tulajdonában lévő vagyontárgyat kell érteni. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet érdekelt annak megóvásában, hanem az is, akinek a vagyontárgyra – valamely vagyoni jogviszony alapján – olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el (pl. a haszonélvező, a bérlő stb.). [32] A Kúria marasztaló ítélete alapján a vagyonbiztosítási szerződést a kft. kötötte meg, abban a saját tulajdonú készletét biztosította. A biztosítónak a biztosítási esemény alapján a kft. által adásvételi szerződéssel megszerzett árukészlet káridőponti újrabeszerzési költségét kellett biztosítási összegként megfizetnie. A biztosítási szerződést így a kft. kötötte meg a saját javára, vagyis a szerződő fél és a biztosított is a kft. volt. A gazdasági társaságokról szóló
4. évi IV. törvény szabályozása alapján a kft. jogi személyiségű Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 7 gazdasági társaság [
5. §

(2)bekezdés], amelyben a tag kötelezettsége a törzsbetét és egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatása [111. §

(1)bekezdés], amit a társaság fennállása alatt nem követelhet vissza [118. §

(2)bekezdés]. A tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot az üzletrész testesíti meg [121. §

(1)bekezdés]. A biztosítási szerződés nem az alperesnek a kft. üzletrészéhez fűződő vagyoni érdekét biztosította, hanem a kft.-nek a saját tulajdonú készletéhez fűződő vagyoni érdekét. A másodfokú bíróság ezért helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem volt biztosított. [33] A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben nincs lehetőség a régi Ptk. 556. § analóg alkalmazására a régi Ptk. 558. §

(1)bekezdése szerinti visszkereseti jog érvényesítése esetén. Ezek a rendelkezések eltérő jellegű jogintézményeket szabályoznak. A régi Ptk.

1. §-a a biztosítónak a biztosítottal szemben fennálló fizetési kötelezettsége alóli mentesülését, annak eseteit rögzíti. A régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése ezzel ellentétben a biztosított felé már teljesített biztosítási összegre tekintettel mondja ki a biztosított jogainak törvény erejénél fogva a biztosítóra történő átszállását. A biztosító kárért felelős személlyel szembeni követelése (megtérítési igénye) a biztosítási összeg kifizetésének a tényével keletkezik. A régi Ptk. 558. §

(1)bekezdése a megtérítési igény alóli kivételként kizárólag a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó kárfelelősségét szabályozza. A közös háztartásban élő hozzátartozó fogalmát a régi Ptk. nem határozza meg, de az 578/G. §, a 685. §

1. b)és
2. c)pont, a 685/A. § és a 685/B. § szabályozása alapján az nem kapcsolódhat nem természetes személyhez. A megtérítési igény alól kizárólag a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozói minőség jelent kivételt, ahhoz nem elegendő a kárért felelős személy és a biztosított közötti egyéb jogi vagy gazdasági kapcsolat. A Kúria Pfv.III.21.853/2012/6. számú határozatában is arra a következtetésre jutott, hogy a társasházi lakás tulajdonosának a közös tulajdonban álló épületrész hibájával összefüggésben keletkező kárait a lakástulajdonos biztosítási szerződése alapján megtérítő biztosító megtérítési igényt érvényesíthet a társasházzal szemben függetlenül attól, hogy a társasház a tulajdonostársak közössége. [34] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján őt kellett kötelezni a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő felperes ügyvédi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés b) pontja és a 3. §

(5)bekezdése alapján határozta meg. [36] A Kúria az alperest kötelezte az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése értelmében alkalmazandó, a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése, valamint a 15. §

(1)és

(3)bekezdése alapján. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése értelmében. Kúria I.Pfv.21.282/2021/5 8 [38] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Parlagi Mátyás s.k. előadó bíró, Dr. Harter Mária s.k. bíró