← Magyarország

Bf.317/2021/12 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A testi sértés bűntettének minősítése kapcsán az életveszélyes sérülés okozására kiterjedő eshetőleges szándék megállapíthatósága. Szegedi Ítélőtábla Bf.I.317/2021/

  1. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. szeptember
  3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék
  4. április
  5. napján kihirdetett 22.B.312/2021/
  6. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint: A Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bűnjel száma szám alatti 1 (egy) darab kés elkobzását mellőzi, lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli a vagyoni érdekelt adatai részére. A bűnjel száma2 szám alatti vérgyanús szennyeződés lefoglalásának megszüntetését mellőzi. A feltételes szabadságra bocsátással összefüggésben a legkevesebb három hónap kitöltésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Az ítélőtábla a vádlott által
  7. január
  8. napjától
  9. április
  10. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztésbe. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 138.612,- (egyszázharmincnyolcezer-hatszáztizenkettő) forint, míg 672.943,- (hatszázhetvenkettőezer-kilencszáznegyvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam visel. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  11. 2 Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat testi sértés bűntette [Btk.
  12. §

(1)bekezdés,
(3)bekezdés,
(8)bekezdés
  1. fordulat] miatt 2 év 4 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. [2] Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. [3] A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
  2. január
  3. napjától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. [4] Az eljárás során lefoglalt és a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál kezelt egy darab kést elkobozta, míg egy darab kés, konyharuha, vérgyanús szennyeződés, fecskealsó, öv, farmernadrág, ing lefoglalását megszüntette, a kést és a konyharuhát a vagyoni érdekelt1-nek, az övet, farmernadrágot és inget a vádlottnak kiadni, míg a vérgyanús szennyeződést és alsóneműt megsemmisíteni rendelte. [5] Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 135.012,- forint megfizetésére kötelezte, míg 585.000,- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezett [7] az ügyészség anyagi jogszabálysértés miatt, az eljárás során lefoglalt és bűnjel száma1 szám alatt nyilvántartott kés elkobzásának mellőzése és a vagyoni érdekelt1 vagyoni érdekelt részére történő kiadása, valamint a bűnjel száma 2 szám alatti vérgyanús szennyeződés megsemmisítésének mellőzése és az iratok mellékleteként történő kezelése, [8] a vádlott és a védő enyhítés érdekében. [9] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.146/2021/
  4. szám alatt az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta az elsőfokú ítélet Be.
  5. §
(3),
(5)és
(7)bekezdésében írtak szerinti korlátozott felülbírálatát. [10] Utalt arra, hogy a fellebbezések irányára tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottsága a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálható. [11] Álláspontja szerint az ítéleti tényállás – elsőfokú ítélet [11] bekezdés – eltérve a vádirati tényállástól azt állapította meg, hogy a sértett e bekezdésben felsorolt sérülései nyolc Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  1. 3 napon belül gyógyuló sérülések. Utalt arra, hogy ez a ténymegállapítás nem csak a vádirati tényállással, hanem az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel, valamint a jogi minősítés körében a [16] bekezdésben írt indokolással is ellentétes. Ezen felül a [11] bekezdésben a tényleges gyógytartamként öt-hat hetet állapított meg az elsőfokú bíróság is. [12] Álláspontja szerint ezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerkesztési hiba, elírás folytán rögzítette a sértett sérüléseit nyolc napon belül gyógyulónak. [13] Utalt a következetes bírói gyakorlatra, mely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálhatja, ez azonban érdemi változást nem eredményezhet. [14] Mindezekre figyelemmel indítványozta a [11] bekezdés helyesbítését akként, hogy a sértett sérülései nyolc napon túl gyógyulóak. [15] A vádlott tudattartalmára vonatkozóan a főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú ítélet [24] bekezdése annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott egyenes szándéka irányult arra, hogy a sértettnek súlyos, akár nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozzon. [16] A főügyészség álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság amikor az életveszélyes sérülés tekintetében a vádlott hanyag gondatlanságát állapította meg. Az elkövetés eszközére, a támadott testtájékra, az okozott tényleges sérülésre figyelemmel nem a vádlott gondatlansága, hanem eshetőleges szándéka állapítható meg. Ezért indítványozta a jogi indokolás ennek megfelelő helyesbítését. [17] A bűnösségi körülményeket tekintve indítványozta, hogy az ítélőtábla ne a hasonló, hanem a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelje súlyosító körülményként. [18] Álláspontja szerint az elkövetés eszközét tévesen kobozta el az elsőfokú bíróság, mert arra nem kerülhet sor, ha az nem az elkövető tulajdona [Btk.
  2. §
(3)bekezdés]. Erre vonatkozóan a vádlott nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a kés az övé lenne. [19] Tévedett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a vérgyanús szennyeződés lefoglalását megszüntette és azt megsemmisíteni rendelte. E körben utalt arra, hogy a szennyeződés lefoglalásra nem került, így annak megszüntetéséről sem kell dönteni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vérszennyeződés bizonyításra alkalmas, ezért az nem semmisíthető meg. [20] Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál bűnjelszám1 alatti kés elkobzását mellőzze, annak lefoglalását szüntesse meg, és rendelje kiadni a vagyoni érdekelt1 részére, míg a bűnjelszám2 alatti egy darab vérgyanús szennyeződés lefoglalásának megszüntetését és Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  1. 4 megsemmisítésének elrendelését mellőzze, és azt az iratok mellékleteként rendelje kezelni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás körében a legkevesebb három hónap kitöltésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, és a vádlott által
  2. január
  3. napjától
  4. április
  5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítsa be a kiszabott szabadságvesztésbe. [21] A védő fellebbezése írásbeli indokolásában részletes észrevételt tett a fellebbviteli főügyészség indítványára. Vitatta annak lehetőségét – melyet a főügyészség indítványozott –, hogy a gyógytartam, illetőleg a vádlott szándékát illetően eltérő megállapítást tehető-e a korlátozott felülbírálatra figyelemmel. [22] Álláspontja szerint a gyógytartam tekintetében kifejtett főügyészségi érvelés elfogadható, de mivel a cselekmény minősítését is a gyógytartam határozza meg, ezért nem csak mint szám, illetve számítás helytelen, de a minősítés is. [23] A cselekmény során a vádlott egyetlen alkalommal szúrt közepes erővel, mely alkalommal nem tett olyan kijelentést, hogy ki akarná ténylegesen oltani a sértett életét. Ezért álláspontja szerint helyes az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a vádlott cselekményét gondatlannak minősítette. [24] A vádlott személyiségére, büntetlen előéletére és a sértetti megbocsátásra is tekintettel, a fokozatosság elve szerint a büntetési célok eléréséhez elégséges felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása, így erre figyelemmel az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését és annak próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. [25] alaposnak. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte részben [26] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a
  6. évi XC. törvény (Be.)
  7. §
(3),
(5)és
(7)bekezdése alapján korlátozott terjedelemben bírálta felül. [27] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, abszolút eljárási szabálysértés nem történt. [28] Mivel a fellebbezést az ügyészség a Be. 583. §
(3)bekezdés b) pontjára, a vádlott és védője a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontjára alapítottan jelentette be, így az ítélőtábla a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, annak megalapozottságát nem vizsgálta. [29] Ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy az elsőfokú ítélet [11] bekezdése elírás miatt tévesen tartalmazta azt a megállapítást, hogy a sértett e bekezdésben felsorolt sérülései nyolc napon belül gyógyuló sérülések. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  1. 5 [30] E megállapításnak ellentmond ugyanezen bekezdés, melyben azt állapította meg a törvényszék, hogy a sérülések tényleges gyógytartama öt-hat hét, amely megállapítás kizárja, hogy a sérülések nyolc napon belül gyógyulóak voltak. [31] Ezen felül az elsőfokú bíróság a [16] bekezdésben a cselekmény jogi minősítése során is nyolc napon túl gyógyuló sérülésként jelölte meg a sértett sérüléseit, ami megegyezik a vádban írtakkal, illetőleg az igazságügyi orvosszakértői véleményben kifejtettekkel is. [32] Következetes a bírói gyakorlat, mely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálhatja, ez azonban érdemi változást nem eredményezhet [EBD 2019.B20.]. [33] Mindezek alapján az ítélőtábla a Be.
  2. §
(1)és
(6)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet [11] bekezdését akként javította ki, hogy a sértett e bekezdésben rögzített sérülései nyolc napon túl gyógyuló sérülések voltak. [34] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. [35] A minősítés körében a [17] bekezdésben megjelölt 3/
  1. számú Büntető Jogegységi határozat helyesen az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szól. [36] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alanyi és tárgyi tényezőket vizsgálva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott testi sértésre irányuló szándékkal támadott a sértettre. [37] E körben osztotta az ítélőtábla a főügyészség álláspontját abban, hogy a vádlott a testi sértés vonatkozásában egyenes szándékkal járt el, és hogy a sérülés vonatkozásában téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy e körben a vádlott hanyag gondatlansága állt fenn. [38] A vádlott és a sértett között vita, majd tettlegesség alakult ki. A vádlott ennek során vett magához egy 15 centiméter pengehosszúságú, az élet kioltására alkalmas kést, és közepes erővel szúrta meg a sértettet, életfontosságú szerveket rejtő hastájékon, így okozva neki életveszélyes sérülést. A cselekménnyel nem a vádlott hagyott fel, hanem az ott tartózkodó társa akadályozta meg őt annak folytatásában. [39] A sértett életét pedig az ideje korán történt orvosi beavatkozás mentette meg. [40] Mindezen körülmények figyelembe vétele mellett az állapítható meg, hogy a vádlott nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy a késsel az adott erőbehatás mellett a sértettnek – őt hason szúrva – akár életveszélyes sérülést is okozhat, de ezen következménybe Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  2. 6 belenyugodva cselekedett. Így az életveszélyes sérülés tekintetében nem a vádlott gondatlansága, hanem eshetőleges szándéka állapítható meg. [41] Ezért az ítélőtábla a jogi indokolást ekképpen módosította. [42] Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket az ítélőtábla annyiban helyesbítette, hogy a hasonló bűncselekmények helyett a testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelte súlyosító körülményként. [43] A védő által hivatkozott sértetti megbocsátásnak az iratokban nincsen nyoma. A megbocsátás csak akkor enyhítő körülmény, ha az a sértett kifejezett nyilatkozatából megállapítható. Jelen ügyben sértett neve sértett ilyen nyilatkozatot nem tett, az a körülmény pedig, hogy a cselekmény után megegyeztek a vádlottal abban, hogy nem hívnak mentőt, megakadályozva így a rendőrségi eljárást, nem tekinthető sértetti megbocsátásnak. [44] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel a büntetés kiszabása során irányadó öt év középmértéktől a vádlott javára eltérve határozta meg a szabadságvesztés tartamát. Annak lényeges enyhítését nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság. [45] A 2 év 4 hónap szabadságvesztés végrehajtásának próbidőre történő felfüggesztése pedig a törvény értelmében kizárt a
  3. évi C. törvény (Btk.)
  4. §
(1)bekezdése alapján. [46] Helyes a szándékos bűncselekményt elkövető, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott közügyektől eltiltása, annak tartama is arányos. [47] Helyesen határozta meg a vádlott feltételes szabadságra bocsátásnak legkorábbi időpontját a törvényszék, azonban a kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel feleslegesen hivatkozott ez esetben a minimum három hónap kitöltésére, ezért ezt a hivatkozást az ítélőtábla mellőzte. [48] Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, azonban annak végső időpontját dátum szerint nem jelölte meg. [49] Ezért az ítélőtábla a vádlott által 2021. január 28. napjától 2021. április 20. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számította be a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. [50] A bűnjeleket tekintve osztotta az ítélőtábla az ügyészség álláspontját abban, hogy tévedett a törvényszék amikor az bűnjel száma1 nyilvántartási szám alatt kezelt kést, mint az elkövetés eszközét elkobozta. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  1. 7 [51] Az eljárás során a vádlott nem tett olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy az elkövetés eszköze a sajátja lenne, az adatok arra utalnak, hogy a lefoglalt két kés és konyharuha a munkásszálló tulajdonosának, a vagyoni érdekelt1-nek a tulajdona. [52] A Btk.
  2. §
(3)bekezdése értelmében az
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja esetén az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, és a bűncselekmény elkövetéséről a tulajdonos előzetesen nem tudott. [53] Ezért az ítélőtábla a fenti kés elkobzását mellőzte, annak lefoglalását a Be. 320. §
(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette, és a Be. 321. §
(1)bekezdése alapján kiadni rendelte a vagyoni érdekelt1, mint tulajdonos részére. [54] Osztotta az ítélőtábla az ügyészség álláspontját abban is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen szüntette meg a bűnjelek között kezelt vérgyanús szennyeződés lefoglalását, mert azt a nyomozó hatóság nem foglalta le, hanem a 11/2003. (V. 5.) IM-BM-PM Együttes rendelet 10. §
(1a)bekezdése alapján a szemle jegyzőkönyvbe foglalta a vérgyanús szennyeződés rögzítését. [55] Erre figyelemmel az ítélőtábla a vérgyanús szennyeződés lefoglalásának megszüntetését mellőzte. [56] Nem osztotta azonban a másodfokú bíróság az ügyészség álláspontját abban, hogy a vérgyanús szennyeződés megőrzése – iratokhoz csatolva – egy esetleges rendkívüli jogorvoslat miatt lenne indokolt. [57] A bűncselekmény elkövetését a vádlott beismerte. E beismerő vallomását az összes rendelkezésre álló bizonyíték alátámasztotta. [58] A kérdéses vérszennyeződést nem érintette egyetlen vizsgálat sem, azt sem állapították meg a nyomozás során, hogy azon kinek a vére található, így az jelen ügyben nem bír jelentőséggel. Emellett pedig az nagyfokú fertőzésveszélyt is rejt magában. Ezért nem tévedett a törvényszék, amikor a vérgyanús szennyeződés megsemmisítéséről határozott. [59] Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget illetően megállapítható volt, hogy a költségjegyzék
  1. tétele alatt bevezetett fordítási díjon felül – Bnyf.32/2015/
  2. számú végzés fordításának díja – további 85.265,- forint bűnügyi költség merült fel a felülbírált elsőfokú nyomozó bírói végzés fordításával. Ezen felül a
  3. tétel alatt bejegyzett védői díj helyesen 21.620,- forint volt. [60] Az állam terhén maradó elsőfokú ítéletig felmerült bűnügyi költség összegzésekor pedig számítási hibát vétett az elsőfokú bíróság, mert az helyesen 526.263,forint. Az ítéletet követően és a fellebbezési eljárásban pedig további 146.680,- forint bűnügyi költség merült fel, amit az államnak kell viselnie. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.317/2021/
  4. 8 [61] Mindezeket figyelembe véve az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 138.612,- forint, míg 672.943,- forint bűnügyi költséget az állam visel a Be.
  5. §
(1)bekezdés és a Be. 576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján. [62] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését részben alaposnak ítélve, az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [63] Az ítélettel szemben a Be. 458. §
(2)bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a Be. 615. §
(1)bekezdésére – nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,
  1. szeptember
  2. Dr. Benedek Tibor Sefta Márta dr. Dr. Cserháti Ágota a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.317/2021/
  3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 22.B.312/2021/
  4. szám ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
  5. szeptember
  6. Dr. Benedek Tibor a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.