← Magyarország

Gfv.30349/2023/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre. Az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VI.30.349/2023/

  1. A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Döme Attila bíró Dr. Tibold Ágnes bíró Dr. Madarász Anna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Kálóczi, Petrovics és Marofka Ügyvédi iroda (ügyintéző: dr. Petrovics Bálint ügyvéd) Az alperes: ... Az alperes képviselője: Dr. Tóth Csaba egyéni ügyvéd A per tárgya: kölcsön megfizetéses A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Törvényszék 3.Pf.21.452/2022/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Járásbíróság 31.P.20.870/2022/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jogelődje, az E... L... A.... Zrt. mint kölcsönadó és az alperes mint kölcsönvevő
  4. február 28-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján a felperes jogelődje 2.489.000 forint kölcsönt folyósított az alperes részére gépjárművásárlás céljából. A felperes jogelődje – az alperes fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt –
  5. szeptember 27-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. [2] A felperes jogelődje
  6. december 31-ei hatállyal beolvadt az E.... B... H.... Zrt.be, amely gazdasági társaság a
  7. március 14-én kelt engedményezési szerződéssel a kölcsönszerződésből eredő és az alperessel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. Az engedményezés tényéről szóló értesítést a posta
  8. június 16-án „a címzett a küldeményt nem kereste” jelzéssel küldte vissza a felperesnek. [3] A felperes az alperessel szemben fennálló követeléséből 170.000 forint tőke és kamata iránt
  9. szeptember 29-én közjegyző előtt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában
  10. november 11-én jogerőre emelkedett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes
  11. december 20-án újabb fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben, amely ellentmondás folytán perré alakult. A felperes a perben 1.205.334 forint tőke és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a felperes jogelődjével megkötött kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a követelés elévülésére hivatkozással. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes követelése az annak alapjául szolgáló kölcsönszerződés felmondás következtében bekövetkezett megszűnésével, azaz
  12. szeptember 27-vel vált esedékessé, annak az 5 éves elévülési idejét pedig előbb
  13. évben a felperes jogelődjének írásbeli felszólítása, majd
  14. évben az alperesnek a követelés engedményezéséről szóló értesítése megszakította. Megítélése szerint a felperes által
  15. évben kezdeményezett fizetési meghagyásos eljárás csak arra az összegre eredményezte az elévülés megszakadását, amely összeget a felperes az adott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített, míg a fennmaradó követelés vonatkozásában az az elévülést megszakító joghatással nem bírt. A felperesnek már a
  16. évben kezdeményezett fizetési meghagyásos eljárásban is megvolt a lehetősége arra, hogy a teljes követelését érvényesítse az alperessel szemben, amellyel azonban a felperes csak Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 3 részben élt. Rámutatott arra, hogy e szempontból nincs jelentősége az adott fizetési meghagyásos eljárásban a felperes által megtett jogfenntartó nyilatkozatnak sem, hiszen a következetes bírói gyakorlat értelmében a korábbi eljárásban tett jogfenntartás nem minősül az igény bírósági úton történő érvényesítésének, míg a perindítás is csak arra az összegre eredményezi az elévülés megszakadását, amelyre a pert megindították. Hivatkozott a Kúria Pfv.21.733/2018/
  17. számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Pf.20.426/2018/
  18. számú határozatára. [7] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a
  19. évi engedményezésről szóló értesítést követően 5 év elteltével, így a jelen eljárás kezdeményezésének
  20. december 20-i időpontját megelőzően a felperes követelése elévült, ezért a keresetet elutasította. [8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival. A Kúria Pfv.V.21.733/2018/
  21. számú ítéletében foglaltakra és a
  22. december 12-én a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 6/
  23. JEH szám alatt meghozott Jogegységi határozat (a továbbiakban: JEH) [11] bekezdésében rögzített legfőbb ügyészi véleményre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a
  24. évben az alperessel szemben kezdeményezett fizetési meghagyás – mivel a perbeli követelés nem képezte a tárgyát – nem volt alkalmas a jelen perben érvényesített követelés tekintetében az elévülés megszakítására. Hangsúlyozta: a jelen per alapjául szolgáló fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem
  25. december 20ai előterjesztésig az elévülés bekövetkezett. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemmel egyező ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
  26. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  27. §

(5)bekezdésébe és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.V.22.146/2017/
  1. számú döntésétől. [10] A felperes a fenti eseti döntésre utalással állította, hogy perindítás esetén az elévülés megszakadása nem korlátozódik arra az összegre, amelynek megfizetésére a keresetet (fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet) benyújtották. Erre figyelemmel az elévülés megszakadt a perben nem érvényesített követelésrész vonatkozásában is, amelyre tekintettel az elévülés nem következett be. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 4 [12] A Kúria a felülvizsgálatot a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján engedélyezte, mert a jogerős ítélet jogkérdésben – az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített részkövetelés elévülésének kérdésében – eltért a Kúria közzétett határozatától. [13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [14] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában helyesen utalt arra, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a
  1. december 12-én kelt, a Magyar Közlönyben
  2. február 15-én közzétett JEH-ban döntött a követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről. E szerint, ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. A még nem érvényesített követelésrészre újonnan megindított perben vizsgálhatók a keresettel érvényesített jog érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételei. Az anyagi jogi feltételek vizsgálata között szerepel a bírósági úton való érvényesíthetőség kérdése is. E körben kiindulópont, hogy a jogviszonyok két pólusán a jogosult és a kötelezett áll, akiknek a jogai (jogi lehetőségei) és kötelezettségei határozzák meg igényérvényesítési lehetőségeiket. A jogosulti oldalon első lépcsőben ez a tárgyi védettséget, a kötelezetti oldalon a tárgyi kötöttséget jelenti. Ebből következik, de egyben második lépcsőben el is határolható ettől a közvetlen jogérvényesítés lehetősége, az alanyi jog(osultság), a kötelezett oldalán pedig a kötelesség. Miután az ügy ura a jogosult, szabadon dönthet igényei érvényesítésének aktiválásáról (kötelezetti oldalon ez a jogosult döntésétől függő, azaz saját magatartásával nem befolyásolható alávetettséget jelent). Az alanyi jog lényege abban fogalmazható meg, hogy – a fenti mátrixban a második szintre lépve – a jogosult oldalán fennálló tárgyi védettséghez kapcsolódik bizonyos hatalmasság (vagy szabadosság), amely a javára szóló azon parancs vagy tilalom megsértése esetén aktiválódik, amelyre már a tárgyi védettség helyzetében várománya van {Szászy-Schwarz Gusztáv: A jogi helyzetek. In Szászy-Schwarz Gusztáv: Parerga. Vegyes jogi dolgozatok. Athenaeum, Budapest,
  3. 389-
  4. o. [eredetileg megjelent Jogállam VI
(1907)733-
  1. o., újranyomva Miskolci Jogi Szemle 2010/
  2. 159-
  3. o., i. m. 164.]}. Másként megfogalmazva: az alanyi jog az a jogi helyzet, amelyben valamely magánszemélynek jogilag biztosított várakozása van arra, hogy más magánszemélynek bizonyos magatartására irányuló érdeke a kötelezett rovására (terhére) jogi védelemben fog részesülni [vö. Szladits Károly (szerk.) Magyar magánjog I. kötet Általános rész. Személyi jog. Grill Kiadó, Budapest, 1941.,
  4. o.]. [15] E defintív alapon tehető világossá az alanyi jog és tárgyi jog védelmi szintje közti különbség: nincs alanyi védettség, ha a jogosult tárgyi védettsége megsértése esetén a teljesítés kikényszerítésére jogi parancs nem áll rendelkezésére. Nem minden alanyi jog részesül ugyanis közvetlen bírói (vagy állami) jogvédelemben, mivel egyes követelésektől a törvény az állami úton történő kikényszeríthetőség lehetőségét megtagadja. Az igény nélküli helyzetek több esetkörét különböztetjük meg. Idetartozik például a naturalis obligatio és az elévülés is. [16] Rámutat a Kúria: az idő múlása olyan jogi tény, amely miatt beálló elévülés a fennálló alanyi jogot nem szünteti meg – azaz az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti, az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet –, de annak állami kényszereszközökkel való érvényesítése nem lehetséges. Ezáltal az a jogosultra van bízva, hogy azt érvényesíti-e, amennyiben a magatartást a kötelezett nem teljesíti, és így válik a puszta érdekvédelem az érdekelt jogává. Az alanyi jogok egyik védelmi eszköze a bírói védelem, az alanyi jog pedig abban az alakjában, melyben a bírói marasztalásra szolgálhat: igény. Vagyis az alanyi jog megsértett állapotban válik érvényesíthetővé. Az igény nem külön alanyi jog, hanem az alanyi jognak csupán egyik létszakasza: az az állapota, amikor a jog Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 5 kényszer igénybevételével is érvényesíthetővé válik [Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus, Budapest-Pécs.
  6. o.]. [17] A polgári jogi igények érvényesítése – önkéntes teljesítés hiányában – bírósági útra tartozik. A bírói út igénybevétele a fentiek szerint azonban nemcsak lehetőség, hanem lényegében a jogvédelem legfontosabb eszköze igénybevételére irányuló kényszert is takar, tekintettel arra, hogy az állam főszabályként csak jogerős bírói ítélethez társít tényleges végrehajthatóságot, kikényszeríthetőséget. A JEH az érvényesített igény tekintetében a Teilklage-elvet fogadta el, ami az alanyi jog és abból eredő igény darabolásának felel meg. Ennek a jogfelfogásnak az a következménye, és ezzel összhangban fogalmazza meg a JEH is az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét úgy, hogy az anyagi jogerőhatás is csak a bírói úton érvényesített (rész)követeléshez kapcsolódik, azaz az anyagi jogerőhatás csak erre az igényre korlátozódik. Az alanyi jog érvényesített igény nélküli része – amely a JEH jogfelfogásának következtében dogmatikailag az igény nélküli helyzetekbe tartozó részbe sorolható csak – önállóan érvényesíthető a későbbiekben, így abban a kérdésben is önállóként szükséges megítélni a fennmaradó (rész)követelést, hogy ahhoz társul-e a közvetlen bírói (állami) jogvédelem lehetősége. Ez azt jelenti, hogy ha a jogosult úgy határoz, hogy igényének csak egy részét érvényesíti a perben (fizetési meghagyásos eljárásban), a megindított eljárásnak és az abban hozott jogerős határozatnak nincs, és a Teilklage-elv miatt nem is lehet kihatása a perben nem érvényesített követelés elévülésére. [18] Mindezek alapján a JEH megfelelő értelmezése szerint az anyagi jogerő magához az ítélethez, a kereseti kérelemről hozott döntéshez, a követelés elbírálásához – annak összegszerűségéhez –, és nem önmagában az alanyi jog elbírálásához kapcsolódik. A JEH által elfogadott értelmezésnek megfelelően az érvényesített jogot és a jogerő tárgyi terjedelmét a fél kérelmére megítélt szolgáltatás határozza meg [35]. Erre figyelemmel az ítélet jogereje is csak a fél által kért jogvédelem tárgyára, az érvényesített jogra és az annak alapjául megjelölt tényekre terjedhet ki, és az anyagi jogerő hatása is kizárólag ennek elbírálásához fűződik. Mindezek alapján, ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelemben) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre, ugyanakkor jogerős marasztaló ítélet (fizetési meghagyás) alapján már helye van egy későbbi perben a jogerő kifogásának, de csak abban a terjedelemben, amelyben a két igény tartalma azonos [vö.:Szladits Károly: Magánjogi helyzetek. (In: Magyar Magánjog. Általános rész. Személyek joga. I. kötet. Grill Kiadó Budapest
  8. o.]. [19] A fentiekből az is következik, hogy részkövetelés érvényesítése esetén az elévülés megszakadása nem következik be ezzel a perindítással a perben nem érvényesített követelésrész tekintetében. Az ettől eltérő jogi álláspont ugyanis ellentétes lenne a JEH-ban kimondott azon elvi megállapítással, amely szerint az anyagi jogerő terjedelme minden esetben a követelés összegszerű elbírálásához igazodik. Így megállapítható, hogy a kereset (fizetési meghagyás iránti kérelem) előterjesztése a nem érvényesített követelésrész tekintetében az elévülést megszakító joghatás kiváltására nem alkalmas. A Kúria utal arra is, hogy a jogerős ítéletben megjelölt Pfv.V.21.733/2018/
  9. számú, BHGY-ban közzétett határozat mellett ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv.E.20.206/2006/
  10. és Pfv.E.20.206/2006/
  11. számú határozataiban. [20] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  12. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
  13. §
(1)bekezdése alapján a JEH a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától, vagyis
  1. február 15-től kötelező. Miután a JEH [53] bekezdése rögzíti, hogy a Kúria JEH-ben kifejtettektől eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatóak kötelező erejűként, így nem tartható fenn és Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 6 precedensképes határozatként nem hivatkozható az a korábbi, JEH meghozatala előtti bírói gyakorlaton alapuló határozat, amely a JEH jogértelmezésével ellentétesen foglalt állást a perbeli igényérvényesítés elévülésre való kihatásáról (pl.: Pfv.V.22.146/2017/8., Pfv.IV.21.510/2021/8.). [21] Mindezekre tekintettel a felperes által állított régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése nem sérült, adott esetben a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes követelése elévült. [22] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [23] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 405. §
(1)bekezdése és
  1. §-a folytán alkalmazandó Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes jogi képviseletével felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdés alapján mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése és a 391. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [26] Pp. 360. §
(1)bekezdés, régi Ptk. 327. §
(1)bekezdés, 6/2022 JEH, Kúria Pfv.V.21.733/2018/
  1. A döntés elvi tartalma [27] Ha a fél az eredetileg benyújtott keresetében (fizetési meghagyás iránti kérelmében) az anyagi jogból eredő követelésének saját döntése szerint nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet (fizetési meghagyás) jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrészre. [28] Az azonos alapon nyugvó, korábbi perben nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg. Budapest,
  2. január
  3. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró, Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró Kúria VI.Gfv.30.349/2023/3 7 A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.