Kfv.37806/2025/2 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontja alapján nincs lehetőség, ha a felülvizsgálati kérelem nem vet fel olyan elvi jellegű jogkérdést, amelyről a Kúria még nem foglalt állást, az adott ügy nagy számban nem fordul elő, annak mikénti eldöntése a társadalom szélesebb körének jogaira még áttételesen sem hat ki, valamint az
4. ad)alponthoz kapcsolódóan külön részletes indokolást nem tartalmaz. Az ügy száma: Kfv.VII.37.806/2025/2. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke Dr. Szilas Judit előadó bíró Dr. Remes Gábor bíró Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó bíró Dr. Varga Zs. András bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Sóvágó Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Sóvágó Sándor ügyvéd (cím2) Az alperes: Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatala (cím3) Az alperes képviselője: A per tárgya: Dr. Szűcs Csaba kamarai jogtanácsos közlekedési igazgatási üggyel összefüggő közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Debreceni Törvényszék 4.K.700.565/2025/16. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (23. sorszám alatt) Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 2 Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Nyilvántartó (a továbbiakban: Nyilvántartó) a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 7. §-ra hivatkozással 2025. február 4-én MKKIO/2631/2025. számon értesítette az alperest, hogy a közúti közlekedési előéleti pontrendszer nyilvántartás adatai szerint a felperes nyilvántartott pontjainak száma meghaladta a 18 pontot, ezért a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) 5. §

(1)bekezdés j) pontja alapján a vezetői engedély visszavonása érdekében a szükséges intézkedések megtétele indokolt. [2] Az alperes a

1. február 11-én meghozott HB-03/KAB-I/04431-2/
2. számú határozatával a felperes vezetői engedélyét ideiglenesen – a vezetési jogosultságot igazoló okmány leadásától számított időponttól kezdődően – 6 hónap időtartamra visszavonta, és elrendelte a vezetési jogosultságának szünetelését. A határozat rendelkező részében megállapította, hogy a közúti közlekedési előéleti pontrendszer adatai szerint a felperes pontjainak száma 21, amelyet a határozat véglegessé válásának időpontjával törölni fognak. Az alperes a döntését a Kpt.
3. §-ára,
4. §

(1)bekezdésére,

1. §-ára, a Kknyt.
2. §-ára, a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/
3. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
4. §

(1)bekezdés e) pontjára, 36. §

(3)bekezdés a) pontjára,

(7)és

(9)bekezdésére, valamint a közúti közlekedésről szóló

1. évi I. törvény ((a továbbiakban: Kkt.)
2. §

(4)bekezdés c) pontjára és

(5)bekezdésére alapította. A jogerős ítélet [3] A felperes az alperes határozata ellen közigazgatási pert indított, végleges formában előterjesztett keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 3 [4] Az elsőfokú bíróság a 2025. szeptember 11-én kelt jogerős ítéletével a felperes keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elutasította. Indokolásában a Kpt. 3. §-át, 5. §

(1)-

(2)bekezdését,

(4)bekezdését, 6. §

(1)-

(2)bekezdését, 7. §

(1)-

(2)bekezdését, a Kpt. végrehajtásáról szóló 236/

1. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kpt. vhr.)
2. §

(2)bekezdését, a Kknyt. 5. §

(1)bekezdés j) pontját, a Korm. rendelet 16. §

(1)bekezdés e) pontját, 36. §

(3)bekezdés a) pontját,

(7),

(9)bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló

1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
2. §

(1)-

(5)bekezdését felhívva, kifejtette, hogy a kereseti kérelem keretei között azt kellett vizsgálnia, hogy a szabályszegéshez rendelt pontszámra, illetve a 13 pont elérésére vonatkozó nyilvántartói értesítés hiányában alperes jogszerűen rendelkezett-e a felperes vezetési jogosultságának szüneteléséről, valamint az eljárása során az Ákr.

1. §-ában foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett-e. [5] Kifejtette, a felperes a perben nem vitatta azt a tényt, hogy az általa elkövetett szabályszegések miatt a közlekedési előéleti pontjainak a száma elérte a 18-at. Kizárólag azt sérelmezte, hogy a Nyilvántartó a 13 pont elérésekor, valamint a Debreceni Járásbíróság a 60.Szk.11379/2024/
2. számú határozata alapján a megállapított szabályszegéshez rendelt pontszámról elmulasztotta értesíteni, ezáltal megfosztották az önkéntes utánképzés lehetőségétől. [6] A Kpt.
3. §

(1)bekezdése a 18 pont elérése esetén kötelező intézkedésként rendeli a Nyilvántartó számára a közlekedési igazgatási hatóság három napon belüli értesítését a járművezetői engedély határozattal történő visszavonása érdekében. Az alperesnek a Kknyt. 5. §

(1)bekezdés j) pontja és a fenti rendelkezés alapulvétele mellett nem volt mérlegelési lehetősége. A Nyilvántartó értesítése alapján az eljárást meg kellett indítania, és kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a felperes előéleti pontjainak a száma a jogszabályban meghatározott mértéket elérte-e, azok az elévülésre tekintettel figyelembe vehetőek-e. Hangsúlyozta, hogy a közlekedési igazgatási hatóságot, a szabálysértési hatóság és a szabálysértési vagy büntető ügyben eljáró bíróság határozata kötötte, a nyilvántartásában szereplő adatok felülbírálatára nem volt jogosult. Miután az értesítésben szereplő adatok az alperes döntéséhez elegendőek voltak, a felperes állításával szemben nem volt olyan tény, körülmény, aminek a tisztázása érdekében az Ákr.

1. § szerinti bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia. [7] Az irányadó jogszabályi rendelkezések a jogszabályban meghatározott 13 pont eléréséről és a bírósági határozattal elbírált cselekményhez rendelt pontok számáról való értesítést a Nyilvántartó kötelezettségévé teszik. A jogszabály az értesítés elmaradásához nem fűz olyan jogkövetkezményt, amely az alperes eljárásának akadályát jelentené. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a 13 pont eléréséről vagy a bírósági határozattal elbírált szabálysértési cselekményhez rendelt pontok számáról nem kapott tájékoztatást, az alperes határozatának a jogszerűségét nem érinti. Ezt támasztják alá a Kfv.IV.37.339/2010/4., Kfv.III.37.385/2013/
2. és Kfv.III.37.493/2015/
3. számú kúriai határozatok is. A felperes által hivatkozott kúriai döntések azonban – ügyazonosság hiányában – nem voltak figyelembe vehetők. Összességében azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő, az anyagi és eljárási jogszabályban foglaltaknak egyaránt megfelel. A felülvizsgálati kérelem Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 4 [8] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet alperes határozatára kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A befogadhatóság körében a Kp.
4. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjaira hivatkozott. Az
4. ad)alponthoz kapcsolódó indokolásként előadta, hogy a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége megállapítható, mert a jelen ügy fő kérdésében a Kúria még nem hozott döntést. Nincs irányadó joggyakorlat arra az esetre, amikor a közigazgatási szerv egy másik hatóság megkeresése folytán foganatosít közigazgatási cselekményt, de nem tisztázza, hogy az előzetes értesítési kötelezettségét a megkereső hatóság ezt megelőzően teljesítette-e. A Debreceni Járásbíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott 60.Szk.11.379/2024/3. számú határozatában a Hajdúszoboszlói Rendőrkapitányság szabálysértési határozatát megváltoztatva a vele szemben kiszabott pénzbírságot, valamint az alkalmazott járművezetéstől eltiltás intézkedést mellőzte és e helyett figyelmeztetésben részesítette, a közúti előéleti pontokról azonban nem tájékoztatta. A Nyilvántartó pedig – a jogszabályi előírás ellenére – nem tájékoztatta arról, hogy a pontjainak száma a 13-at elérte. Az alperes ezt a kérdést nem vizsgálta és nem vette figyelembe a döntésénél, amellyel az Ákr. 62. §-ban írt tényállás tisztázási kötelezettségét megsértette, az elsőfokú bíróság ebben a körben szintén nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, ezért ítéletében súlyosan okszerűtlen következtetést vont le. [9] A felperes a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontjaihoz kapcsolódóan – kúriai határozatokat is megjelölve és idézve azokból – ismertette a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó általános gyakorlatát. Az elsőfokú bíróság által meghozott jogerős ítélettel kapcsolatban azonban további konkrét befogadási indokokat nem fejtett ki. Az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhelyként a Kp. 72. és 75. §-át jelölte meg, idézve e jogszabályhelyek szövegét. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem befogadására – az alábbiakra tekintettel – nincs törvényes lehetőség. [11] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, vagy
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [12] A Kúria megvizsgálta a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával kapcsolatban előadottakat, azok alapján a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 5 [13] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn (7/2023. Jogegységi határozat). A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de annak követése a körülmények változására tekintettel nem támogatható. [14] A fenti befogadási ok elsődleges célja az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében iránymutatás nyújtása az alsóbb fokú bíróságok számára. Ezért e befogadási okhoz kapcsolódóan a Kúria elsődlegesen a felülvizsgálni kért egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát vizsgálja. [15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az alperes vezető engedélye szüneteltetésére vonatkozó határozatát a keresettel egyezően arra hivatkozással támadta, hogy a bíróság szabálysértési ügyben meghozott határozatával összefüggő előéleti pontjairól, illetve a 13 előéleti pont eléréséről az alperes határozatát megelőzően nem kapott tájékoztatást. Érvelése szerint erről a kérdésről a Kúria korábban még nem foglalt állást. A felperes által előadottakkal szemben a közlekedési igazgatási hatóság eljárásával, a közlekedési előéleti pontok számára tekintettel a vezetői engedély visszavonásával és az ezzel összefüggő vizsgálat terjedelmével, továbbá az eljárást megelőző Nyilvántartó általi értesítéssel, illetve annak elmaradásával kapcsolatban van iránymutató kúriai gyakorlat (Kfv.IV.37.339/2010/4., Kfv.III.37.385/2013/5., Kfv.III.37.493/2015/6., Kfv.II.37.061/2016/3.). Az elsőfokú bíróság ítéletében e határozatokat idézte és döntésében az abban foglaltakra figyelemmel volt. A felperes által előadottak ezért nem vetettek fel olyan elvi jelentőségű jogkérdést, amelyről a Kúriának első alkalommal állást kellene foglalnia. [16] A felperes e befogadási ok körében nem jelölt meg olyan eltérő elsőfokú bírósági döntéseket sem, amelyek arra világítanának rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó, vagy a jogegység megbomlásának a veszélye fenyegetne. A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tárt fel továbbá olyan körülményeket sem, amelyek az elsőfokú bíróság jogértelmezésének meghaladottságára utalnának, figyelemmel arra is, hogy a jelen ügyben alkalmazandó – az alperes eljárását és intézkedési körét megállapító – releváns jogszabályi rendelkezések szövege a korábbi határozatok meghozatala óta érdemben nem változott. Elvi jelentőségű jogkérdés és széttartó alsóbb fokú bírósági határozatok bemutatása nélkül az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján történő vizsgálatára nincs törvényes lehetőség. [17] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján a felvetett jogkérdés különleges súlyára tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel, a jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel pedig, ha az a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás ebben az esetben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [18] A felperes a befogadási ok körében azt állította, hogy a Kúria döntése azért szükséges, mert az előéleti pontokról való értesítés elmaradása esetén az alperes tényállás tisztázási kötelezettségével kapcsolatban még nem foglalt állást. Az
3. aa)alpontnál kifejtettekre tekintettel a Kúria ezzel szemben azt állapította meg, hogy a felperes által felvetett jogkérdésben már van kialakult kúriai gyakorlat. A felperes azt sem fejtette ki, hogy mely tények és körülmények valószínűsítik a jelen egyedi ügy önmagán túlmutató – társadalmi Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 6 érdeklődésre is számot tartó – súlyát, jelentőségét. Az adott ügy mikénti eldöntése – mivel az nem újszerű, hanem a kialakult gyakorlatot követi – az abban félként szereplőkön kívül tömegesen más jogalanyok jogi helyzetét még közvetve sem befolyásolja. Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelem befogadása a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont alapján nem indokolt. [19] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja a kérelmező alapvető eljárás jogának valószínűsíthető sérelmére vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésre alapított felülvizsgálatot jelenti. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztőnek ehelyütt nem elegendő az általa megsérteni vélt eljárási szabályszegésre hivatkoznia. Az indokolásnak olyan kétséget kell ébresztenie a felülvizsgálni kért jogerős határozat helytállósága tekintetében, hogy az további érdemi vizsgálat nélkül ne legyen megítélhető (Kfv.I.35.472/2022/3., Kfv.VII.45.269/2022/2., Kfv.V.35.285/2023/2., Kfv.V.35.129/2024/2.). A Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alponthoz kapcsolódóan a befogadást a Kp. 117. §

(4)bekezdése értelmében részletesen is indokolni kell. A kialakult kúriai gyakorlat szerint a befogadás konkrét indokainak a felülvizsgálati kérelemből történő kiválogatása a Kúriára nem hárítható át. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének továbbá azt is alá kell támasztania, hogy az általa állított jogszabálysértés az ügy érdemére is kihatott. [20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ad) alpont szerinti befogadási okot részletesen nem indokolta, az alperes részéről az Ákr.

1. § megsértését, az elsőfokú bíróság részéről pedig – kizárólag a jogszabály szövegét idézve – a Kp.
2. § és
3. §-ának megsértését állította. A felperes e befogadási ok körében részletes indokolást nem terjesztett elő és azt sem fejtette ki, hogy az eljárási szabályszegés az ügy érdemére miként hatott ki, ezért e befogadási ok érdemi vizsgálatát a Kúria elvégezni nem tudta. Az a körülmény, hogy a felperes a jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezéssel nem ért egyet, a felülvizsgálati kérelem befogadását önmagában nem alapozza meg (Kfv.VII.37.807/2023/2., Kfv.VII.37.007/2024/2.). A felülvizsgálati kérelem befogadása ezért a Kp.
4. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontja alapján sem volt lehetséges. [21] A Kúria mindezek ismeretében megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának a feltételei nem állnak fenn, ezért annak befogadását a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint eljárva megtagadta. A döntés elvi tartalma [22] A felülvizsgálati kérelem befogadására a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)és
3. ad)alpontja alapján nincs lehetőség, ha a felülvizsgálati kérelem nem vet fel olyan elvi jellegű jogkérdést, amelyről a Kúria még nem foglalt állást, az adott ügy nagy számban nem fordul elő, annak mikénti eldöntése a társadalom szélesebb körének jogaira még áttételesen sem hat ki, valamint az
4. ad)alponthoz kapcsolódóan külön részletes indokolást nem tartalmaz. Záró rész [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése szerint tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzéssel határozott. Kúria VII.Kfv.37.806/2025/2 7 [24] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.

1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
2. december
3. Dr. Sperka Kálmán s. k. a tanács elnöke Dr. Szilas Judit s. k. előadó bíró Remes Gábor s. k. bíró Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s. k. bíró Dr. Varga Zs. András s. k. bíró