← Magyarország

Bfv.126/2023/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálattal támadott jogerős határozat hatályában fenntartása.

  1. Nem valósul meg felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása közötti ellentétet a másodfokú bíróság feloldja. A rendelkező rész az indokolással egyébként sem teljes mértékben ellentétes, ha a rendelkező részben a bűncselekmény kísérlete szerepel, az indokolás pedig ugyanazon bűncselekményre befejezettként utal.
  2. A testi épség ellen irányuló szándékos magatartás (támadás) esetén a bűncselekmény kísérlete még abban az esetben is megállapítható, ha az elkövető cselekménye a sértettnek ténylegesen sérülést nem okoz, azonban a terhelt szándéka erre irányult, a magatartása pedig sérülés előidézésre az adott körülmények között alkalmas volt.
  3. Védekezésre képtelen személynek minősül az a sértett, aki korábbi bokatörése és amiatti műtétei következtében ágyban fekvő beteg, önálló járásra képtelen volt, amikor a terhelt a testi épség elleni cselekményt elkövette. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.I.126/2023/
  4. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Domonyai Alexa, a tanács elnöke Dr. Tuba István Krisztián, előadó bíró Dr. Gimesi Ágnes, bíró Dr. Kardos Andrea, bíró Dr. Schmidt Péter, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  5. július
  6. Az ügy tárgya: testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények Terhelt(ek): Terhelt1 Elsőfok: Másodfok: Nyíregyházi Járásbíróság 36.B.264/2021/7., ítélet, tárgyalás,
  7. november
  8. Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.24/2022/
  9. ítélet, nyilvános ülés,
  10. március
  11. Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt Terhelt1 ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Járásbíróság 36.B.264/2021/
  12. számú és a Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.24/2022/
  13. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 2 [1] I. A Nyíregyházi Járásbíróság
  14. év november hó
  15. napján kihirdetett 36.B.264/2021/
  16. számú ítéletével Terhelt1 terheltet bűnösnek mondta ki védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettének kísérletében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
  17. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  18. §

(2)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont], garázdaság vétségében [Btk. 339. §
(1)bekezdés] és könnyű testi sértés vétségének kísérletében [Btk. 164. §
(1)és
(2)bekezdés. Ezért – halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt – kettő év, börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és kettő év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte a Nyíregyházi Járásbíróság 19.B.1284/2019/
  1. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés büntetés végrehajtását. Megállapította, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztés büntetésből a büntetés háromnegyed részének kiállását követően bocsátható feltételes szabadságra, valamint kötelezte a bűnügyi költség viselésére. [2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék a
  2. március
  3. napján kihirdetett 1.Bf.24/2022/
  4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelttel szemben megállapított testi épség elleni bűncselekmények megnevezését testi sértés bűntettének kísérletére és testi sértés vétségének kísérletére helyesbítette. Mellőzte a terhelt különös visszaesői minőségére utalást. Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás szerint Terhelt1 terhelt
  5. november
  6. napján 13 óra 30 perc körüli időben, ittas állapotban, a cím1 szám alatt lévő lakásban szóváltásba keveredett a bokatörés miatt kétszer műtött, csak járókerettel járni tudó, ágyban fekvő házastársával, tanú1el, akit a szóváltás közben több alkalommal ököllel megütött, és hajába ragadva az ágyról félig lerántott. A sértett kiabálását meghallva, gyermeke, egyéb érdekelt5 elszaladt tanú2höz, anyja testvéréhez segítséget kérni, aki kerékpárral megjelent a lakásnál és a terheltet arrébb lökte tanú1ől. A terhelt ekkor tanú2 sértett felé fordult, kapucniját megragadva a földre rántotta, a szobából a folyosóra húzta, majd kilökte a lakásból. Mivel tanú2 a testvérét féltve dörömbölt az ajtón, a terhelt kikergette az utcára, kiszaladt utána, az ott lévő kerékpárját felkapva, azt tanú2 után dobta, majd tovább kergette, miközben a lábát megrúgta. A terhelt a cselekményét a közben kiértesített rendőrök érkezése miatt hagyta abba. [4] A két sértettnek sérülése nem keletkezett. tanú2 a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő. A terhelt utcán tanúsított cselekménye alkalmas volt arra, hogy az azt észlelőkben félelmet, megbotránkozást keltsen. [5] II. A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló
  7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
  8. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjára és a 649. §
(2)bekezdés d) pontjára hivatkozással. [6] Indokai szerint az ítélet rendelkező része és annak indokolása teljes mértékben ellentétes egymással, mivel az ítélet indokolása szerint a testi sértésnek minősülő cselekmények befejezettek, míg az ítélet rendelkező része azokat kísérletnek minősíti. A védő e körben hivatkozott arra is, hogy a terhelt tényállásban leírt cselekvőségének mindkét sértett esetében szükségszerűen sérülés(eke)t is okoznia kellett volna. A terhelt magatartása testi sérülés okozására azonban nem volt alkalmas, „különös figyelemmel arra”, hogy a cselekmény következtében egyik sértett sem szenvedett sérülést. [7] Mivel a terhelt szándéka – tényleges sérülés hiányában, valamint a tárgyi és alanyi tényezők alapján – nem is irányult testi sérülés okozására egyik sértett esetében sem, így cselekményei a védő szerint a Btk. 227. §
(2)bekezdése szerinti tettleges becsületsértésként értékelendők. Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 3 [8] A védő e minősítés helyességének alátámasztására – a Btk. Kommentár alapján – hivatkozott arra, hogy a tettleges becsületsértés a könnyű testi sértéssel látszólagos alaki halmazatban áll, amennyiben az elkövető szándéka nem testi sértés okozására irányul, hanem a becsmérlés kifejezésére. [9] A védő utalt arra is, hogy a sértettek egyike, tanú1 a terhelt hozzátartozója, aki a becsületsértés vétsége vonatkozásában a terhelt büntetőjogi felelősségre vonásához szükséges magánindítványt nem terjesztett elő, ezért az ő sérelmére elkövetett tettleges becsületsértés miatti büntetőjogi felelősségre vonásnak törvényi akadálya van. [10] A védő, annak kiemelése mellett, hogy a felülvizsgálat során – a Be. 659. §
(1)bekezdés alapján – a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének nincs helye, a „nyomozati szakban rendelkezésre álló” orvosi dokumentációra hivatkozással kifogásolta, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tanú1 sértettet védekezésre képtelen személynek minősítették. Utalt arra, hogy erre vonatkozóan a terhelt új orvos szakértői véleményt szerez be, perújítás érdekében. [11] A védő – a rendőr tanúk vallomására hivatkozással – kifogásolta az irányadó tényállás azon ténymegállapítását is, hogy a terhelt a cselekményével az időközben értesített, és a helyszínre érkezett rendőrök megjelenése miatt hagyott fel. Ezzel kapcsolatban a Btk. 10. §
(4)bekezdése szerinti önkéntes elállásra mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozott. [12] Ezen túlmenően a védő álláspontja szerint az irányadó tényállás részben ellentétben áll az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, ezért részben megalapozatlan, valamint a sértettek és a meghallgatott tanúk tanúvallomásai oly mértékben ellentétesek, hogy a bíróság által megállapított tényállás „teljes egészében iratellenes”. [13] A védő mindezek alapján – elsődlegesen – a Be. 649. §
(2)bekezdés d) pontja szerinti okból, a Be. 608. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés miatt, a Be. 663. §
(2)bekezdés alapján, a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel, illetékességgel rendelkező bíróság új eljárásra utasítását, míg másodlagosan, a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja szerinti felülvizsgálati okból, a Be. 662. §
(2)bekezdés b) pontja alapján a megtámadott határozatok megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta. [14] A Legfőbb Ügyészség BF.189/2023/
  1. számú átiratában a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [15] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítványnak az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét, és ezen keresztül a tényállás megalapozottságát vitató része felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat; az indítvány ezen részében törvényben kizárt. [16] Utalt arra, hogy az elkövetéskori tudattartalom részben jogi következtetés, amelynek alapját a tudati tények alkotják. A tudattartalom ténybeli megállapításai azonban a tényállás részét képezik, ezért azok a felülvizsgálat során nem vitathatók (BH 2011.3.II.), a másodfokú ítélet [18] bekezdésében a Nyíregyházi Törvényszék pedig kifejtette, hogy a bántalmazás a terhelt részéről mindkét sértett vonatkozásában testi sérülés okozására irányult. Erre figyelemmel a terhelt testi sértési szándékára vont jogi következtetésnek a tudati tények sérelmezése révén történő vitatása a tényállás tilalmazott támadásának minősül, amely törvényben kizárt. [17] A Be.
  2. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okát sem látta megállapíthatónak, mivel a védő által hivatkozott abszolút eljárási szabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az ügydöntő határozat teljesen más bűncselekmény Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 4 indokolását tartalmazza, mint a rendelkező rész (BH 2021.217.). Álláspontja szerint azonban a jelen ügyben ez a megállapítás nem tehető, mert az eljárt elsőfokú bíróság a felülvizsgálati indítványban kifogásolt mindkét cselekményt az ítélet rendelkező részében, illetve az indokolásban is azonosan, testi sértésnek minősítette, csupán azok kísérleti szakban maradottságának feltüntetése maradt el az indokolásban. Az elsőfokú ítéletnek a felülvizsgálati indítványban írt hiányosságát a másodfokú ítélet indokolása orvosolta (Bfv.I.1145/2017.). Az első- és másodfokú bíróság ítélete pedig egységet képez, amely együttesen alkotja a rendkívüli jogorvoslat tárgyát. [18] A cselekmények jogi minősítése kapcsán kifejtette, hogy – a védő által sem vitatottan – a terhelt mindkét sértettet az ítéleti tényállásban rögzítettek szerint bántalmazta. Az irányadó tényállás alapján pedig a terhelt testi sérülés okozására is irányuló szándékára vonható helyes jogi következtetés. Az ököllel való többszöri bántalmazás, megrúgás – még akkor is, ha az erőbehatás mértékét, illetve a célzott testtájékot a tényállás nem tartalmazza –, valamint a haj olyan erővel történő megragadása és húzása, amellyel az ágyban fekvő tanú1 sértettet félig sikerült is lerántani, a testi épség sérelmének előidézésére alkalmas. A kerékpár másra történő dobása, ha az célt ér, a kerékpár súlya, kiálló alkatrészei miatt a hétköznapi élettapasztalat szerint is alkalmas arra, hogy az emberi testen sérülést okozzon. [19] Utalt arra is, hogy az irányadó tényállás alapján tanú1 sértett – a Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerinti értelmező rendelkezés alapján, valamint az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
  2. Büntető jogegységi határozat II.
  3. pontja szerint is – védekezésre képtelen személy volt az elkövetéskor, mivel állapotánál fogva ideiglenesen nem volt képes ellenállást kifejteni a terhelt tettlegességével szemben. [20] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be.
  4. §
(1)bekezdése alapján tartandó tanácsülésen a Nyíregyházi Járásbíróság 36.B.264/2021/
  1. számú és a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.24/2022/
  2. számú ítéletét a Be.
  3. §
(1)bekezdése alapján hatályában tartsa fenn. [21] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében fenntartotta azon álláspontját, hogy nem állapítható meg a terhelt testi sérülés okozására irányuló szándéka, a terhelt tudattartalmára vonatkozó ténybeli megállapításokat a tényállás nem tartalmaz. Így azt sem, hogy a terhelt milyen erővel ütötte, illetve rúgta meg a sértetteket, és melyik volt a célzott testtájék. Arra is utalt, hogy a terheltnél hiányzott a sérülés, mint eredmény előrelátása. Összességében, az elkövetés körülményeiből, a terhelt tagadásával szemben nem látta megállapíthatónak a testi sérülés okozására irányuló, akárcsak eshetőleges szándékát. [22] A terhelt az észrevételében azt emelte ki, hogy a bíróságok az elkövetés szándékosságát nem is vizsgálták, erre vonatkozó kellő bizonyíték nem állt rendelkezésre már a vádemeléskor sem. Hangsúlyozta, hogy csak vitáztak a házastársával. [23] Hivatkozott arra is, hogy a vádemelés alapjául szolgáló nyomozati iratok nem hiteles dokumentumok, joghatás kiváltására (bizonyításra) nem alkalmasak. A nyomozás során keletkezett iratok (rendőri jelentések, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek) tartalmát is részletesen vitatta, amely „rendőri szakaszban történt szabálytalanságokra” vezethető vissza. Álláspontja szerint sérültek a nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó eljárási szabályok is, mivel ugyanaz a személy volt az ügy előadója, aki a korábbi ügyében. [24] Ezen túl a sértetti tanúvallomásokat elemezve kifogásolta, hogy a húgát a bíróság tanúként nem hallgatta ki, és saját „írásbeli tanúvallomását” sem értékelték a bíróságok. Hivatkozott arra is, hogy a bántalmazást nem bizonyítja semmi, a terhelő tanúk vallomása ellentmondásos, valamint a Be. 527-528. §-ainak megsértésével ismertetett tanúvallomások a tényállás részbeni felderítetlenségét, és az ítélet megalapozatlanságát eredményezték. Vitatta Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 5 azt is, hogy kirívóan közösségellenes magatartást tanúsított volna. Végül jelenlegi személyi körülményeiről is nyilatkozott. [25] III. A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan. [26] 1.A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. §
(1)bekezdés]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. §
(2)bekezdés a), b) pont]. [27] A felülvizsgálati indítvány nem irányult a terhelt terhére, ezt meghaladóan pedig a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki és a megtámadott határozatot a Be. 659. §
(5)bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. §
(6)bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket. [28] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okok alapján, az ott meghatározott feltételekkel és szabályok szerint kerülhet sor. [29] A felülvizsgálat törvényben meghatározott okainak köre nem bővíthető, a felülvizsgálati eljárást pedig a törvényben írt feltételekkel és szabályok mellett kell lefolytatni. [30] A Be. 648. §-a értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen
  1. a)a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt,
  2. b)eljárási szabálysértés miatt,
  3. c)az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján,
  4. d)a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye. [31] A felülvizsgálat szabályaiból következik, hogy a vádemelést megelőzően, a nyomozás során elkövetett esetleges eljárási szabálysértések nem tartoznak a Be. 608. §
(1)bekezdésében számba vett, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körébe, ezért azok a Be. 649. §
(2)bekezdés d) pontja alapján sem vezethetnek a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálására. [32] A nyomozás során – feltételezetten – elkövetett eljárási szabálysértések (nyomozó hatóság kizárt tagjának eljárása, dokumentumok nem megfelelő hitelesítése, bizonyítási eljárások szabályos lefolytatása vagy azok elmaradása) miatt tehát fogalmilag nincs helye felülvizsgálatnak (BH 2015.154.). [33] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a nyomozás során vétett esetleges eljárási szabálysértések a vád törvényességét nem érintik (EBD 2012.B.31., EBH 2011.2299.). [34] A bírósági eljárásban esetlegesen vétett eljárási szabálysértések is csak a törvény által nevesített esetekben, az ott megjelölt törvénysértések esetében vezethetnek felülvizsgálathoz. A tanúvallomások tárgyaláson történő ismertetése (Be. 527. §) annak szabálytalansága esetén sem felülvizsgálati ok. A másodfokú bíróság határozatában maga is utalt arra, hogy ezzel abszolút eljárási szabálysértés nem valósult meg, csupán relatív szabályszegés, amely viszont a bűnösség megállapítása tekintetében jelentőséggel nem bírt {másodfokú ítélet [10]-[11] bekezdés}. [35] 2. A védő – szintén eljárási hibaként – a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása közötti ellentétre is alapította a felülvizsgálati indítványát. Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 6 [36] A Be. 649. §
(2)bekezdés d) pontja alapján a Be. 608. §
(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel az indokolási kötelezettség elmulasztása abban az esetben felülvizsgálati ok, ha a jogerős ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. [37] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség átirata is utalt, nem valósul meg azonban felülvizsgálati eljárásra okot adó eljárási szabálysértés akkor, ha az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása közötti ellentétet a másodfokú bíróság feloldja (Bfv.I.1145/2017.). [38] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása valóban nem tartalmazott arra való utalást, hogy – a kihirdetett és az írásba foglalt rendelkező részben rögzítettek szerint – a terhelt testi épség ellen irányuló cselekményei kísérleti szakban maradtak {elsőfokú ítélet [12] és [19] bekezdés}. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában azonban egyértelművé tette a megállapított cselekmények elkövetési stádiumát. Rögzítette ugyanis, hogy „a terhelt cselekménye kísérleti szakban maradt, amely azonban nem a terhelti magatartásra vezethető vissza, az eredmény a terhelten kívül álló okból maradt el, a terhelt a maga részéről mindent megtett, hogy cselekménye legalább nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozzon a sértetteknek.” {másodfokú bíróság ítélete [29] bekezdés}. Ezzel a testi épség ellen irányuló cselekmények indokolásbeli minősítése a kísérletként elkövetettség tekintetében is összhangba került a rendelkező résszel. Vagyis a védő által kifogásolt eljárási hiba a másodfokú eljárás eredményeképpen megszűnt, ekként arra felülvizsgálat sem alapítható. [39] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, annak mikéntje azonban lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi azonban a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó (BH 2021.193.). [40] A Be. 608. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés kizárólag akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések – tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között (Bfv.I.1276/2020/2., Bfv.I.143/2022/2., Bfv.I.194/2022/2., Bfv.I.461/2022/2.). [41] Így például ellentét van az ítélet rendelkező része és indokolása között, ha az ítélet rendelkezéseinek nincs indokolása, nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság mire alapította döntését, így a határozat felülbírálatra alkalmatlan {BH.2021.
  1. [15] bekezdés} Erről van szó, ha az ítélet rendelkező részét (kis ítélet) foglalta csak írásba a bíróság, az indokolást azonban nem, ezért a felülvizsgálati ok megvalósul (Bfv.II.283/2022/13.), illetve a kis ítéletben foglalt – irányadó – büntetéstől eltérő büntetést tartalmaz az írásba foglalt ítélet (EBH 2018.B.12.). [42] Akkor is ezen eljárási hiba valósul meg, ha a bíróság ítéletének rendelkező része – bár a terhelttel szemben büntetést szab ki – nem tartalmazza a büntetőjogi felelősség megállapítását, a bűncselekmény megnevezését és jogszabályi alapját, noha az indokolás a bűncselekmény elkövetését megállapítja (Bfv.II.125/2020/7.). [43] Ezen felülvizsgálat ok megállapítására ad alapot az is, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik (Bfv.I.624/2021/13., Bfv.III.777/2020/9., Bfv.III.339/2022/10.). [44] De az ítélet indokolása teljes mértékben ellentétes a rendelkező résszel akkor is, ha a bíróság a tényállásban a vádirattal egyező, a bűncselekmény elkövetését leíró történeti eseménysort rögzít, mely bűncselekmény tényállásszerű ismérveit, eredményét is tartalmazza, Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 7 azonban ehhez képest az ítélet rendelkező részében a terhelteket az ellenük emelt vád alól felmenti (BH 2016.328.). [45] Az indokolás és a rendelkező rész közötti teljes ellentétet jelent az is, ha az ítélet rendelkező része nem tartalmaz rendelkezést a vád tárgyává tett bűncselekmények egyikéről, noha az ítélet indokolása szerint a bíróság a terheltet valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentette (Bfv.II.477/2020/9.). [46] A bűncselekmény minősítését érintően a Kúria egy korábbi határozatában kifejtette, hogy a rendelkező részben foglalt minősítéssel egyező, indokolásba foglalt minősítés esetén nem valósul meg a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértés, még akkor sem, ha az elsőfokú bíróság egyébként a jogi indoklás körében nem ad részletesen számot arról, hogy miért a rendelkező részben foglaltak szerint minősítette az elbírált cselekményt (BH 2021.217.I.). [47] A következetes bírói gyakorlat értelmében a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, vagyis az úgynevezett főkérdésekben kell ellentétnek fennállnia a határozat indokolása és a rendelkező rész között (Bfv.II.1087/2018/9.). Így a rendelkező rész és az indokolás kizárólag akkor áll teljes mértékben ellentétben, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében ellentétes megállapítás vonható le a rendelkező részből és az indokolásból, mert ebben az esetben állapítható meg, hogy a döntés tekintetében nincs az ítéletnek indokolása. [48] Mindezek tükrében ebből az eljárási szabálysértésből eredően az ítélet hatályon kívül helyezésére szükségképpen csak akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú ítélet teljesen más bűncselekmény indokolását tartalmazza, mint a rendelkező rész. A bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését nem érintő eltérés a hatályon kívül helyezés alapját nem képezheti. {Kúria Bfv.752/2020/
  2. [56] és [57] bekezdés} [49] A büntetéskiszabás körében pedig az indokolás akkor ellentétes a rendelkező résszel, ha teljesen más büntetést tartalmaz az indokolás, mint a rendelkező rész, illetve amennyiben ellenkező rendelkezést indokol meg, például a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát enyhíti (vagy súlyosítja), ugyanakkor az indokolásban a meg nem változtatás mellett érvel (Bfv.I.1414/2019/7.). [50] Mindezek alapján, a jelen felülvizsgálati eljárásban nem állt fenn olyan ellentét az elsőfokú ítélet rendelkező része és az indokolása között, amely ezen felülvizsgálati okot megalapozná, még abban az esetben sem, amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolási hibáját nem javította volna ki. Az elsőfokú ítélet rendelkező része ugyanis a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását tartalmazza mindhárom bűncselekmény vonatkozásában, ehhez képest az indokolásban a bűnösség megállapítása azonos, és a cselekmény jogi minősítése sem tér el alapvetően, mindössze a testi épség elleni cselekmények megvalósulási stádiuma eltérő a jogi indokolási részben, amennyiben befejezett cselekményekre utal. [51] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy az elsőfokú bíróság jogi indokolása mindössze a törvényi tényállások megjelöléséből áll, ezért az indokolása ezen részéből nem lehetett következtetni arra, hogy a cselekményt miért minősítette kísérletként. Ezt azonban – ahogy a Kúria már kifejtette – a másodfokú bíróság jogszerűen pótolta. [52] Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy a tényállás és a rendelkező rész összhangjának hiánya nem az eljárási szabályokat (az indokolási kötelezettséget), hanem a büntető anyagi jogot sérti. Ennek alapja, hogy az irányadó tényállásnak az alkalmazott Btk. szempontjából jelentős valamennyi tényt tartalmaznia kell. Ehhez képest ítélhető meg, hogy a megtámadott ügydöntő határozat rendelkezései a büntető anyagi jog szabályaival összhangban állnak-e. Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 8 Mindenképpen a büntető anyagi jogi szabályok sérelmével jár, ha az ügydöntő határozatban írt rendelkezések helytálló vagy téves mivoltának kérdésében az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet megnyugtatóan állást foglalni. Ezért felülvizsgálatban ugyancsak a büntető anyagi jog szabályainak megsértését – és nem az indokolás hibáját – jelenti, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit (BH 2022.319.I., BH 2021.280., BH 2010.241.II.). [53] Vagyis amennyiben a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból nem vonható le következtetés a rendelkező részben megállapított bűnösségre, illetve más büntetési tételkeretet eredményező a tényállás szerinti helyes minősítés, a Be.
  3. §
(1)bekezdés
  1. a)vagy
  2. b)pontjában meghatározott – anyagi jogi jellegű – felülvizsgálati ok megvalósulhat. Jelen ügyben azonban erről nincs szó, az alábbiak miatt. [54] 3. A Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. A Be. 649. §
(1)bekezdés b) pontja alapján pedig – a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt – terjeszthető elő felülvizsgálati indítvány, amennyiben a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki, illetve törvénysértő intézkedést alkalmazott. [55] 3.
  1. A védő e felülvizsgálati ok fennálltát arra alapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt testi sértés okozására irányuló szándékára téves jogi következtetést vontak le, ezért a testi sértés bűntettének kísérleteként [Btk.
  2. §
(2)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont] és a testi sértés vétségének kísérleteként [Btk. 164. §
(1)és
(2)bekezdés] minősített cselekmények minősítése törvénysértő. Álláspontja szerint a terhelt fenti cselekményei a Btk. 227. §
(2)bekezdése szerinti tettleges becsületsértés vétségének minősülnek. [56] Ezen túl utal arra a Kúria, hogy a Be. 650. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. [57] A Be. 659. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [58] A tényállás támadhatatlansága azt is jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok átértékelése és ez alapján eltérő tényállás megállapítására. [59] Jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány részben a jogerős ítélettel megállapított tényállás megalapozottságának felülvizsgálatára irányul, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. [60] Kizárt a felülvizsgálat a személyi és okirati bizonyítékoknak a védő és a terhelt által indítványozott újraértékelése körében. Így a sértettek és más tanúk tanúvallomásai közötti esetleges ellentétek feloldására, az iratellenesnek állított ténymegállapítások, nyomozati iratok tartalmi helyességének vizsgálatára nincs lehetőség a felülvizsgálati eljárásban. [61] A védő az irányadó tényállás helyességét vitatta azzal is, hogy a terhelt cselekményével nem az időközben értesített, és a helyszínre érkezett rendőrök megjelenése miatt hagyott fel. A tényállás ugyanis – ezzel ellentétesen – azt tartalmazza, hogy a terhelt egészen a hatóság kiérkezéséig tanúsította a jogellenes magatartást. [62] A felülvizsgálati eljárásban tehát a terhelt bűnössége és a terhére rótt cselekmények minősítésének törvényessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 9 [63] Az irányadó tényállás szerint a terhelt mindkét sértettet ököllel, illetve rúgással bántalmazta, azonban a sértetteknek sérülésük nem keletkezett. Annak eldöntése során, hogy a bántalmazáskor az elkövető szándéka mire irányult (jelen esetben a becsület vagy – ezen túl – a testi épség sértésére is), az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/
  1. Büntető jogegységi határozat ad a bíróságokra kötelező iránymutatást. A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a terhelt tudata – a véghezviteli magatartás kifejtésének időpontjában – átfogta-e sérülés vagy súlyosabb sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánta vagy belenyugodott-e (BH 2004.491.). [64] A szándékos bűncselekmények elhatárolása tehát az elkövetőnek a cselekmény elkövetésének időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. A testi sértés illetve annak kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a magatartása nyomán sérülés bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja (egyenes szándék), vagy ebbe belenyugszik (eshetőleges szándék). Amennyiben az elkövető szándéka testi sértés okozására nem terjed ki, a bántalmazás során sérülés ténylegesen nem is következik be, de az elkövető a sértett testét becsületsértő módon érinti, akkor nem testi épség elleni, hanem az emberi méltóságot sértő bűncselekmény (tettleges becsületsértés vétsége) megállapításának lehet helye. [65] Abban megegyezik a testi sértés vétségének kísérlete és a tettleges becsületsértés, hogy sérülés okozásával nem járhatnak; a bántalmazással okozati összefüggésben bekövetkezett sérülés esetén ugyanis a testi sértés vétségének befejezett alakzata állapítandó meg, amely egyben az enyhébb elbírálás alá eső tettleges becsületsértés vétségének megállapítását kizárja. [66] Téves azonban az a védői álláspont, hogy a sérülés hiányában testi épség elleni bűncselekmény kísérletének megállapítása eleve kizárt. A testi épség ellen irányuló szándékos magatartás (támadás) esetén a bűncselekmény kísérlete még abban az esetben is megállapítható, ha az elkövető cselekménye a sértettnek ténylegesen sérülést nem okoz (akár fizikailag nem is érinti), azonban a terhelt szándéka erre irányult, a magatartása pedig a sérülés előidézésre – az adott körülmények között – alkalmas volt. [67] A tényleges bántalmazás esetén a sérülés hiánya önmagában nem jelenti azt, hogy a terheltnek az elkövetéskor az nem állt szándékában {BH 2018.
  2. indokolás [40] és [42] bekezdés}. [68] Az elkövetés időpontjában fennálló elkövetői tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka testi sértésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége. [69] A Legfőbb Ügyészség az átiratában helyesen vette számba azokat a – döntően az elkövetés módját leíró – objektív tényeket, amelyek alapján a terhelt testi sértés okozására irányuló – legalább eshetőleges – szándékára vonható megalapozott következtetés. Ilyen körülmény a terhelt házastársának ököllel történt bántalmazása, illetve tanú2 sértett lábának üldözés közbeni megrúgása. [70] Kétségtelen, hogy a tényállás nem rögzíti a bántalmazás erejét, és nem tartalmazza az érintett testtájék pontosabb megjelölését sem. Azonban tanú1 esetében a többszöri ökölütés, az ágyról a hajánál fogva való lerántása, tanú2 sértett esetében pedig a futás közbeni megrúgása a testi épség sérelmének előidézésére feltétlenül, az általános élettapasztalat alapján is alkalmas a tényállásban rögzített módon. Nem sorolható ide viszont a kerékpár sértett felé történő hajítása, mivel a tényállás azt nem rögzíti, hogy ekkor tanú2 sértett milyen távolságban állt a terhelttől, így azzal – testi sértést okozva – reálisan eltalálhatta-e. [71] A terhelt mindkét sértett esetében többmozzanatos, kitartó, rendőri közbeavatkozással végződő bántalmazó magatartása eredményeként a sértettek sérülése bekövetkezhetett volna, Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 10 amely nem a terhelt akaratának megfelelően, hanem lényegében a véletlennek köszönhetően maradt el. [72] Ekként az eljárt bíróságok helyesen vonták le azt a következtetést, hogy a terhelt a (könnyű) testi sértés okozásának előidézésére irányuló cselekvést megkezdte, az eredmény (sérülés) pedig rajta kívül álló ok miatt nem következett be, vagyis a testi épség elleni bűncselekmények Btk.
  3. §
(1)bekezdése szerinti kísérletét valósult meg. [73] A felülvizsgálati indítványban foglaltakra tekintettel megjegyzi a Kúria, hogy a tényállás részei lehetnek az úgynevezett tudati tények is (BH 2005.
  1. indokolási rész). Ezek azonban nem minden bűncselekmény esetében szükségszerű elemei a tényállásnak. [74] Amennyiben a tényállás tartalmazza azokat a külvilágban megjelenő (külső, objektív) tényeket, amelyek alapján megalapozott jogi következtetés vonható le az elkövető testi sértésre irányuló szándékára, a tudati tények tényállásbeli hiányának nincs jelentősége. Jelen ügyben, a kifejtettek szerint, a terhelt magatartásából, az elkövetés konkrét módjából kétségtelenül a testi sértés okozására irányuló, legalább eshetőleges szándékra alapos következtetés volt levonható {másodfokú ítélet [18] bekezdés}. [75] 3.
  2. A védő kifogásolta azt is, hogy a bíróságok tanú1 sértettet a testi sértés bűncselekmény vonatkozásában védekezésre képtelen személynek minősítették. A már kifejtettek szerint e minősítő körülmény mellőzése sem vezetne felülvizsgálathoz, figyelemmel arra, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetés nem válna törvénysértővé. A teljesség érdekében azonban a Kúria a következőkre utal. [76] A Btk.
  3. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. [77] Arra, hogy a bűncselekmény sértettje védekezésre képtelen személynek minősül-e, a tényállásban rögzített tények, körülmények alapján vonható le következtetés. Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy tanú1 sértett – korábbi bokatörése és amiatti műtétei következtében – ágyban fekvő beteg, önálló járásra képtelen volt, amikor a terhelt a cselekményt elkövette. Ezzel a terhelt is tisztában volt, a sértettet az ágyából rángatta ki. [78] A védekezésre képtelen állapot megítélése jogkérdés, nem orvos szakértői (tény)megállapítás. A fekvőbeteg, mozgásában is akadályozott nő nyilvánvalóan nem volt képes a férfi terhelt támadásának elhárítására, ezért a büntető anyagi jogi szabályok alkalmazása szempontjából védekezésre képtelennek minősült. A Kúria e körben is egyetértett a másodfokú bíróság által adott indokolással {másodfokú ítélet [20]-[21] bekezdés}. [79] 3.
  2. A védő önkéntes elállásra alapított kifogásával kapcsolatban a Kúria már utalt rá, hogy ennek alapjául az irányadó tényállástól eltérő tényeket állított a védő, amely a felülvizsgálati eljárásban kizárt. A tényállásban rögzítettek szerint a házastársa bántalmazásával a sógornője közbelépésre hagyott fel, míg tanú2 bántalmazását, illetve e célból történt üldözését pedig a rendőri jelenlét hatására fejezte be. [80] A kísérlettől való önkéntes elállás [Btk.
  3. §
(4)bekezdés] feltétele, az önkéntesség ezért szóba sem kerülhetett. Az önkéntesség e vonatkozásban ugyanis azt jelenti, hogy az elkövető döntően, vagyis túlnyomó részt belső indíttatásból fakadó okból hagy fel a cselekmény véghezvitelével (például a sértettet megsajnálja), külső ok, így más személy beavatkozása ezt azonban nyilvánvalóan kizárja (BH 2014.134.II.). [81] 3.
  1. Mivel a terhelt cselekményei nem tettleges becsületsértés vétségeként minősülnek, a felülvizsgálati indítványnak – tanú1 sértett esetében – a magánindítvány hiányára alapított érvelése sem foghat helyt. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 11 Btk.
  2. §
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő testi sértés bűntette nem magánindítványra büntetendő, míg a tanú2 sértett sérelmére elkövetett testi sértés vétsége esetén a magánindítvány rendelkezésre állt {másodfokú ítélet [22] és [24] bekezdés}. Utóbbi sértett a
  1. november 11-i tanúkihallgatása alkalmával terjesztette elő joghatályos magánindítványát, a nyomozó hatóság előtt. [82] 3.
  2. A terhelt az észrevételében vitatta a garázdaság vétsége kapcsán a cselekmény kirívó közösségellenességét, erőszakosságát. [83] Kihívó közösségellenesség hiányában az erőszakos és megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas magatartás sem minősíthető garázdaság bűncselekményének (BH 2019.123., BH 2015.52., BH 2005.313.). A magánjellegű személyes konfliktusok, jellemzően zárt térben, rendkívül korlátozott körben észlelhető cselekmények nélkülözhetik a kihívó közösségellenességet. [84] Az elkövető által kifejtett erőszakos magatartás esetleges belső, személyes indítéka azonban a garázdaság megállapíthatóságát önmagában nem zárja ki, mert a közösségi érdekkel történő nyílt szembeszegülés a személyes motívumból fakadó cselekményben is megjelenhet. Közterületen tanúsított, a közelben tartózkodó személyek által észlelhető erőszakos magatartás alkalmas megbotránkozás (felháborodás, megütközés, megrökönyödés) vagy riadalom kiváltására (EBH 2014.B.23.II.). [85] A Kúria megállapította, hogy a garázdaság vétségének valamennyi tényállási eleme megvalósult. A tanú2 sértettel szembeni testi sértés (megrúgása) erőszakos magatartás, míg a közterületen (utcán) a terhelt által tanúsított magatartás (kerékpár sértett felé dobása, a sértett üldözése, megrúgása) kétségtelenül olyan kirívóan erőszakos magatartás, amely megbotránkoztatásra az adott körülmények között alkalmas volt. [86] A testi sértés vétsége pedig a garázdaság vétségével – valóságos alaki – halmazatban megállapítható, figyelemmel az eltérő jogi tárgyukra (34/
  3. BK vélemény). [87] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletben a bíróság a terhelt mindhárom cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette, a felülvizsgálati indítvány e körben alaptalan. [88]
  4. A Kúria hivatalból vizsgálta a Be.
  5. §
(2)bekezdésében foglalt eljárási szabálysértéseket, az ott megjelölt, hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést nem állapított meg. [89] IV. A Kúria mindezekre tekintettel a Be. 660. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában fenntartotta, a Be. 662. §
(1)bekezdése alapján. [90] A Kúria az ügyben öttagú tanácsban járt el [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §
(2)bekezdés, a Kúria ügyelosztási rendje IV.
  1. pont]. [91] A Kúria végzése ellen a Be.
  2. §
(4)bekezdése értelmében fellebbezésnek, a 650. §
(1)bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [92] A Be. 652. §
(6)és
(7)bekezdése értelmében minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul, felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. [93] A Be. 656. §
(4)bekezdése értelmében, az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Kúria 1.Bfv.126/2023/8-I 12 Budapest,
  1. július
  2. Dr. Domonyai Alexa s.k. a tanács elnöke, Dr. Tuba István Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró, Dr. Kardos Andrea s.k. bíró, Dr. Schmidt Péter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.