← Magyarország

Kfv.37449/2022/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A korlátozási kártalanítás jogalapjának fennállásáról csak a releváns tények tisztázása alapján lehet állást foglalni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.VI.37.449/2022/

  1. A tanács tagjai: Dr. Vitál-Eigner Beáta a tanács elnöke Dr. Rák-Fekete Edina előadó bíró Dr. Kurucz Krisztina bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit bíró Dr. Horváth Tamás bíró A felperes: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata (cím1) Dr. Fauszt Zoltán kamarai jogtanácsos A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (cím2) Dr. Braun András kamarai jogtanácsos Az I. rendű alperesi érdekelt: Név1 (cím3) A II. rendű alperesi érdekelt: Név1né (cím3) A per tárgya: korlátozási kártalanítás ügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 2 A felülvizsgálni kért jogerős határozat kelte, száma: Debreceni Törvényszék
  2. március
  3. napján kelt 102.K.703.334/2020/11-I. számú közbenső ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 102.K.703.334/2020/11-I. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperesi érdekeltek a cím3 szám alatti, Debrecen szám1 helyrajzi szám alatti szántó művelési ágú, 750 m2 nagyságú ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) ½ - ½ arányú tulajdonosai 1996 óta. Az ingatlan lakóházzal beépített. A lakóház sem a térképen, sem a szabályozási terven nincs feltüntetve. [2] A felperes közgyűlésének 8/
  4. (V.23.) Kr. rendelettel elfogadott helyi építési szabályzata és szabályozási terve (a továbbiakban: DÉSZ) az ingatlant is magában foglaló telektömböt külterületen lévő beépítésre nem szánt (mezőgazdasági területfelhasználású) területként, majd a 16/
  5. (VI. 30.) Kr. rendelettel elfogadott DÉSZ
  6. június 30-tól
  7. október 30-ig egyéb ipari gazdasági zónaként (Ge), a 28/
  8. (X.31.) önkormányzati rendelettel elfogadott DÉSZ kertvárosias lakóterületként szabályozta
  9. október 31-től
  10. október
  11. napjáig. A felperes közgyűlésének
  12. október 31-től hatályos, a DÉSZ módosításáról szóló 37/
  13. (IX.22) önkormányzati rendelete a tárgyi ingatlant is magában foglaló körzetet átsorolta egyéb ipari, gazdasági övezetbe. [3] Az alperesi érdekeltek a
  14. június 10-én kelt levelükben a felperessel szemben kártalanítási igénnyel éltek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  15. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.)
  16. §

(1),
(3)és
(7)bekezdéseiben foglaltak alapján, tekintettel arra, hogy az ingatlanuk forgalmi értékét a DÉSZ
  1. október 30-ai megváltoztatása negatív irányba változtatta. [4] A felperes a
  2. július 9-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperesi érdekelteket, hogy a kártalanítás iránti igényüket nem fogadja el, tekintettel arra, hogy nem származott káruk abból, hogy az ingatlan rendeltetését, használati módját a szabályozási terv másként állapította meg. [5] A felperes és az alperesi érdekeltek között a kártalanítási megállapodás nem jött létre. [6] Az alperesi érdekeltek kérelmére
  3. június 14-én hatósági eljárás indult. Debrecen Megyei Jogú Önkormányzatának Főépítésze a
  4. július 3-án kelt tájékoztatásában kiemelte, hogy az ingatlant is magában foglaló városrész telektömbjei beépítésre szánt szabályozását megelőzően zártkerti terület felhasználással funkcionáltak, Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 3 ezért, ha az ingatlan tulajdonosa az azóta eltelt idő alatt nem élt építési jogával – nem kért és nem kapott a terület aktuális rendeltetésnek megfelelően engedélyt – úgy abban az esetben a kártalanítás nem értelmezhető, hiszen bármelyik korábbi fejlesztési döntés az ingatlan használatának szempontjából felértékelőleg hatott. [7] Az alperes a
  5. augusztus 23-án kelt HB/11-HAT/03714-10/2019 számú határozatában kötelezte a felperest, hogy az ingatlan forgalmi értékének csökkenése alapján fizessen meg az I. rendű alperesi érdekeltnek 1.828.000 forint, a II. rendű alperesi érdekeltnek 1.828.000 forint korlátozási kártalanítást. [8] Indokolásában a kártalanítás jogalapja feltételei fennállásának vizsgálata körében rögzítette, hogy az ingatlant is magában foglaló terület a 28/
  6. (X.31.) önkormányzati rendelettel módosított kertvárosias lakóövezet – Lke - övezet a 37/
  7. (IX.22.) önkormányzati rendelettel egyéb ipari, gazdasági zóna – Ge övezetté vált. Tehát az Étv.
  8. §
(3)bekezdés alapján a kártalanítás jogalapja fennáll, mivel a két időpontban történt átminősítés óta hét év nem telt el. [9] Az alperesi érdekeltek igazoltan megkísérelték a kártalanítás tárgyában a megállapodás megkötését. [10] Megállapítása szerint az alperesi érdekelteknek egyértelműen kára származott abból, hogy az ingatlana Lke övezeti besorolásból Ge ipari, gazdasági zónába lett átsorolva, mivel a szakvéleményben rögzített módon az ingatlan szabadpiaci értékére, illetve fajlagos értékére ez negatívan hatott. A DÉSZ módosítása következtében a tulajdonos a korábbi Lke övezeti besoroláshoz képest a szabadpiacon csökkentett áron tudja eladni ingatlanát, részben az ingatlan használata is változik, ezért a tulajdonost egyértelműen kár érte. [11] A felperes elévülésre vonatkozó hivatkozását nem vette figyelembe, tekintettel arra, hogy a korlátozási kártalanítási eljárást a kisajátítási kártalanítási eljárás szabályai szerint kellett lefolytatnia, a kérelemmel érintett igény elévüléséről vagy érvényesítésének időbeli korlátjáról pedig sem az Étv., sem a kisajátításról szóló
  1. évi CXXIII. törvény (továbbiakban: Kstv.) nem tartalmaz rendelkezést. [12] Rámutatott arra, hogy a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:22 §-ára történő hivatkozása a magánfelek közötti polgári és kötelmi jogi igények érvényesíthetőségére vonatkozik, az a közigazgatási hatósági eljárásban nem volt vizsgálható és nem volt alkalmazható. [13] Az ingatlan korlátozás előtti és utáni értékének megállapítására igazságügyi ingatlanértékbecslési szakértőt rendelt ki. A szakvéleményt és az abban megállapított 3.656.000,- Ft kártalanítási összeget elfogadta. A kereseti kérelem [12] A felperes keresetében a határozat megváltoztatását és a korlátozási kártalanítás megállapítása iránti kérelem elutasítását kérte. A határozatot mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. [13] Állította, hogy a határozat sérti az Étv.
  3. §-át és az új Ptk. 6:22-
  4. §-ait. Álláspontja szerint az alperesi érdekelteknek kártalanítás nem jár, tekintettel arra, hogy a terület
  5. október 31-ével történt átminősítése óta több, mint öt év telt el, így a követelés az új Ptk. 6:
  6. §-ában foglaltak szerint elévült. Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 4 Az eljárás felfüggesztése [14] Az elsőfokú bíróság a peres eljárást a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 101.K.28.187/
  7. szám alatti perben – azonos jogkérdésben - hozott ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásáig felfüggesztette. [15] A Kúria a Kfv.II.37.173/2020/
  8. szám alatti végzésével a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 101.K.28.187/2019/
  9. szám alatti ítéletét hatályon kívül helyezte és a Debreceni Törvényszéket új határozat hozatalára utasította. A Kúria indokolásában leszögezte, hogy a szóban forgó jogkérdésben a Kfv.III.37.016/2020/
  10. szám alatti határozatában már állást foglalt, nevezetesen a korlátozási kártalanítási ügyeket nem kötelmi, hanem dologi jellegű ügyeknek minősítette, azokban a polgári jogi elévülés szabálya nem alkalmazható. Az elsőfokú közbenső ítélet [16] Az elsőfokú bíróság 102.K.703.334/2020/11-I. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy az ingatlan vonatkozásában a kártalanítás jogalapja fennáll. [17] Indokai szerint a régi és az új Ptk. elévülésre vonatkozó szabályainak a korlátozási kártalanítási jogviszonyban való alkalmazhatósága kapcsán a Kúria Kfv.III.37.016/2020/
  11. számú és a Kfv.II.37.173/2020/
  12. számú döntéseiben már állást foglalt, az abban kifejtettekkel egyetértett, azoktól nem kívánt eltérni. [18] Indokai szerint a Kúria a precedens értékű döntéseiben rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság 144/
  13. (VII.14.) AB határozatában, valamint a Kúria 18/
  14. szám alatti közigazgatási elvi határozatában egyértelműen állást foglalt már abban a kérdésben, hogy a korlátozási kártalanítás a tulajdonjoghoz kapcsolódó igény, melyet alátámaszt a 3009/
  15. (VI.21.) AB határozat, illetőleg a 481/B/
  16. AB határozat is. [19] A Kúria hivatkozott döntéseiben kiemelte, hogy a korlátozási kártalanításra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó Étv.
  17. §-a egységes, komplett szabályozást tartalmaz erre a jogintézményre vonatkozóan, egyéb jogszabályok a korlátozási kártalanítási jogviszonyra és eljárásra kizárólag akkor alkalmazhatók, ha erre az Étv.
  18. §-a külön felhatalmazást ad. Ilyen tartalmú rendelkezés az Étv.
  19. §
(4)bekezdésének utolsó mondata, és
(7)bekezdésének szintén utolsó mondata, amikor az Étv. a kisajátítási kártalanítás szabályait rendeli alkalmazni, utóbbi esetben az Étv-ben meghatározott eltérésekkel. [20] A Kúria döntései szerint az Étv.
  1. §-a a korlátozási kártalanítási eljárás során nem ad lehetőséget a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezésének alkalmazására, ezért a régi Ptk.
  3. §
(1)bekezdése szerinti elévülési szabály a korlátozási kártalanítási eljárások során nem irányadó. Az Étv. 30. §-a több helyen határoz meg határidőket, így a
(3),
(5)és
(7)bekezdésekben is, ugyanakkor ez a jogszabályhely elévülésre vonatkozó rendelkezést és határidőt nem ír elő, és miután a régi Ptk. nem alkalmazható, ezért az elévülés a perbeli jogviszonyban – és más korlátozási kártalanítási eljárásokban sem – nem jöhet szóba. A Kúria szerint ezt támasztja alá a Kfv.IV.37.461/2017/
  1. szám alatti ítélete is, melynek [42] bekezdése szerint a korlátozási kártalanítás jogszabályi alapját az Étv. teremti Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 5 meg, ami helyett a kártérítés általános szabályai automatikus alkalmazásának kifejezetten nincs helye. Az idézett Kúriai határozat szerint ebből következően a kártalanítás akár kizárólag pénzbeli megtérítése, valamint a kamatfizetés időtartama is kifejezetten az Étv. rendelkezésein kell, hogy alapuljon. [21] Mindezeknek megfelelően a korlátozási kártalanítás iránti igény az ingatlan használatán alapuló olyan jogosultság, amely a már fennálló tulajdonjog védelmére szolgál, ezért nem minősül olyan kötelmi jogi jellegű igénynek, amely a régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése szerint elévülhet. [22] A döntések szerint tehát a korlátozási kártalanításra irányuló igény nem évül el, mert egyrészt sem az Étv.
  1. §-a, sem a régi Ptk., sem pedig az új Ptk. szabályainak alkalmazására nem ad lehetőséget. Maga az Étv.
  2. §-a elévülési szabályt nem tartalmaz, másrészt pedig a korlátozási kártalanítási igényjogosultság nem kötelmi, hanem dologi jellegű. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében a közbenső ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte. [24] Állította, hogy a közbenső ítélet sérti az Alaptörvény B), T), XXVIII., és
  3. cikkeit, a régi Ptk. 1.§
(1)bekezdését, a 324-327.§-ait, az új Ptk. 1:
  1. §-át és a 6:21-25.§-ait, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346.§
(5)bekezdésében, és az Étv. 30.§-ban foglaltakat, valamint ellenétes a Kúriai joggyakorlattal is. [25] Hangsúlyozta, hogy a kiemelt a jogszabályok helyes értelmezése szerint minden olyan esetben, amikor a jogszabály polgári jogi elemet is tartalmaz, mint az Étv. 30.§-a, háttérszabályként a kártalanítási igény keletkezésekor hatályos Ptk. rendelkezéseit is alkalmazni kell. [26] Utalt arra, hogy a 144/
  1. (VII.14.) AB határozat, valamint a 18/
  2. közigazgatási elvi határozat nem dologi jogról, vagy el nem évülő követelésről, vagy a Ptk. alkalmazhatóságáról szól, hanem egy alanyi jog meglétét vezette le a jogszabályokból. [27] Kiemelte, hogy egy igény létezése nem feltétlenül jelenti annak hatósági/bírósági eljárásban való érvényesíthetőségét, hiszen különbséget kell tenni az igény/jog/követelés megléte, és annak érvényesíthetősége között. Főszabályként az egyes igények érvényesítéséhez az állam időben korlátozottan ad közhatalmi segítséget, azaz az igény érvényesíthetőségének az elévülése a főszabály, az általános elévülési időt és az eltérést is minden esetben jogszabály rögzíti. Önmagában az ingatlanhoz kapcsolódó igény létezése sem jelenti azt, hogy annak érvényesíthetősége ne évülhetne el. A korlátozási kártalanítási igény kétség kívül az ingatlan tulajdonjogán/haszonélvezeti jogán alapul, de annak érvényesítése pusztán a dologi jog szabályai alapján nem lehetséges hiszen a kár, kártalanítás fogalmait a kötelmi jog határozza meg. [28] Rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok gyűjteményében több olyan kúriai határozat - Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.238/2009/
  3. számú, a Kúria Kfv.III.37.436/2014/
  4. számú, a Kfv.IV.37.244/2016/
  5. számú, a Kúria a Kfv.II.37.930/2016/
  6. számú, a Kúria Kfv.IV.37.461/2017/
  7. számú, a Kfv.III.37.845/2017/
  8. számú, a Kúria Pfv.IV.20.094/2017/
  9. számú határozat - szerepel, mely a korlátozási kártalanítási igényt elévülhetőnek tartja, szemben az elsőfokú bíróság által követett kúriai határozatokban foglaltakkal. Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 6 [29] Álláspontja szerint az Alaptörvény szerinti észszerűségi elvnek csak az felel meg, ha az Étv.
  10. §-ában szereplő, jogszerű tevékenységgel okozott károsodás miatti kártalanítás esetében a Ptk. szabályait, köztük a kár és a kártérítés fogalmát, az érvényesítésre pedig az elévülésre vonatkozókat is figyelembe vesszük. Az ettől eltérő értelmezés ugyanis arra vezetne, hogy egy jogellenes magatartáson alapuló „általános” kártérítési igény érvényesíthetőségének 5 éves elévülési idejével szemben a jogszerű, jogalkotási magatartáson alapuló kártalanítás esetében a jogalkotó szerv - jellemzően helyi önkormányzat hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a jogellenesen kárt okozó azért, mert a jogszerű magatartással okozott károsodás miatti kártalanítási igényt a bíróság el nem évülőnek nyilvánítja. Ez azzal a következménnyel is járna, hogy ha egy ingatlan építési szabályozása 7 éven belül terhesebbre változott, akkor a tulajdonos akár 50 év múlva is élhetne kártalanítási igénnyel. [30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte, mivel az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezéseket és a kúriai joggyakorlattól sem tér el. [31] Az ellentétes tartalmú kúriai határozatokra figyelemmel az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása kezdeményezését kérte. [32] Az alperesi érdekeltek a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem tettek. A Kúria döntése és jogi indokai [33] Az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan. [34] A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kártalanítás jogalapja fennállásának körében hiányos tényállást állapított meg, az elévüléssel kapcsolatos megállapításának helyessége a hiányos tényállás folytán nem vizsgálható, a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogsértések a további bizonyítás lefolytatása nélkül nem bírálhatóak el. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvétele a közigazgatási perrendtartásról szóló
  11. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  12. §
(5)bekezdésében alapján kizárt, így a jogvita a felülvizsgálati eljárásban nem dönthető el. [35] Az Étv. 30. §
(1)bekezdése szerint, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg. [36] A
(2)bekezdés kimondja, hogy a kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet. [37] A
(3)bekezdés akként rendelkezik, hogy ha az ingatlanhoz fűződő korábbi, a 13. §
(1)bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétől számított 7 éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a tulajdonosnak - kérelmére - a
(2)bekezdés szerinti kártalanítás jár. A 7 év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti. A hét év a korábban hatályba léptetett helyi építési szabályzat, szabályozási terv esetében 2000. március 1-jétől számítandó. [38] Az Étv. 30. §
(5)bekezdése szerint nem jár kártalanítás a természeti veszélyeztetettségből eredő kár megelőzésére, a tulajdonos érdekeinek védelme céljából Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 7 elrendelt tilalom, továbbá a
  1. § szerinti változtatási tilalom, valamint a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók. [39] Az Étv.
  2. §
(7)bekezdése kimondja, hogy a kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. Ez az időpont a helyi építési szabályzat, szabályozási terv hatálybalépésének, illetőleg az e törvény 20. §
(4)bekezdésében foglaltak szerinti tilalmat, korlátozást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének a napja. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya. (…) Ha a szerződő felek között - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, amelyet a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel. [40] Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a kártalanítás jogalapjának vitatása körében a kereset központi kérdése a korlátozási kártalanítási igény elévülhetőségének kérdése volt. [41] Ahhoz azonban, hogy a korlátozási kártalanítási igény elévülésének kérdését értelmezni lehessen, szükséges az alkalmazandó jogszabályok és az azoknak megfeleltethető releváns tények megállapítása. Az elévülés önmagában nem értelmezhető, az a konkrét kár, illetve kártalanítás viszonylatában vizsgálható. Ha viszont egyáltalán nincs kár, vagy más okból nem jár kártalanítás, akkor fel sem merül az elévülés kérdése. [42] Az alperes a határozata
  1. oldalán azt állapította meg, hogy a tulajdonosnak egyértelműen kára származott abból, hogy az ingatlana Lke övezeti besorolásból Ge ipari, gazdasági zónába lett átsorolva, mivel a szakvéleményben rögzített módon az ingatlan szabadpiaci értékére, illetve fajlagos értékére ez negatívan hatott. [43] Az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy helytálló-e az alperesnek a szóban forgó övezeti átsorolásból eredő kár fennállására vonatkozó megállapítása, különös tekintettel arra, hogy az felperes a
  2. július 9-én kelt levelében arra hivatkozással utasította vissza az alperesi érdekeltek kártalanítási igényét, hogy – álláspontja szerint - az érdekelteknek nem származott káruk abból, hogy az ingatlan rendeltetését, használati módját a szabályozási terv másként állapította meg. Ez pedig a kártalanítás jogalapjához és nem annak összegszerűségéhez tartozó kérdés. Nem a szakértő feladata a kár fennállása kérdésének megválaszolása, a jogkérdésben való állásfoglalás a hatóság és a bíróság feladata. [44] A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy a felperes keresetében (
  3. oldal) hivatkozott arra, hogy bár a szakértő megállapította, hogy az ingatlan lakóházzal beépített, de azt az ellentmondást már nem vizsgálta, hogy ha a telek nem beépíthető, akkor hogyan lehet rajta két felépítmény. És ha már most is van rajta felépítmény, akkor miért csökkent a lakóterületkénti forgalmi értéke. Ugyanakkor nem vizsgálta a szakértő, hogy az ingatlanon lévő két felépítmény rendelkezik-e bármilyen építési, használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel. A felperesi nyilvántartásokban nincs nyoma a szakértő által feltüntetett épületeknek. E kereseti előadásokat az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, holott e kérdések vizsgálata nélkül nem lehet megalapozottan állást foglalni a kár, a kártalanítás, illetve az elévülés kérdésében. [45] Mindezen körülmények vizsgálatának azért van különös jelentősége, mert az Étv.
  4. §
(5)bekezdés alapján szabálytalan építmény esetében kizárt a kártalanítás, ez esetben értelmezhetetlen az Étv. 30. §
(7)bekezdése szerinti kártalanítási igény elévülésével kapcsolatos kérdés. A szakvéleményből az tűnik ki, hogy felmerülhet a kártalanítást kizáró ok. Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 8 [46] Mindezen vitatásokat ugyan a szakvéleménnyel kapcsolatban hozta fel a felperes, azonban ezek a jogalaphoz tartozó kérdések, amelyben a hatóságnak és a bíróságnak kell állást foglalnia, nem pedig a kártalanítási összeg megállapítására kirendelt szakértőnek. [47] Az elsőfokú ítélet – a fentiekben kifejtettekre tekintettel - nem lehet megalapozott, hiszen a kártalanítás jogalapjának fennállása körében releváns ténykérdéseket nem tisztázott, illetőleg ha mindezeket azért nem tisztázta, mert e kérdések körében az alperes nem tárta fel a tényállást, nem vonta le ennek következményét. [48] A fentiekre tekintettel a Kúria az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan elsőfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül a Kp. 115. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó 110. §
(1)bekezdés
  1. c)pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [49] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság köteles a kártalanítás jogalapja fennállásának kérdése szempontjából releváns tényállást megállapítani, ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy állást foglalhasson a korlátozási kártalanítási igény elévülhetőségének a kérdésében. Ha úgy találja, hogy az alperes a kártalanítás jogalapja kérdésben releváns tényeket nem tárt fel, azt nem pótólhatja, annak következményét az ítéletben kell levonnia. [50] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria nem foglalhatott állást érdemben a felülvizsgálati kérelemről a korlátozási kártalanítási igény elévülése kérdésében, ezért jogegységi eljárást sem kezdeményezhetett. A döntés elvi tartalma [51] A korlátozási kártalanítás jogalapjának fennállásáról csak a releváns tények tisztázása alapján lehet állást foglalni. Záró rész [52] A feleknek és az érdekelteknek nem volt felülvizsgálati perköltség iránti igényük, ezért e körben nem kellett rendelkeznie a Kúriának. [53] A Kúria végzésével szembeni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. §
  2. d)pontja zárja ki. [54] A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Kp. 115. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése alapján – tárgyalás tartása iránti kérelem hiányában – tárgyaláson kívül határozott Budapest,
  1. október
  2. Kúria VI.Kfv.37.449/2022/5-1 Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. a tanács elnöke 9 Dr. Rák-Fekete Edina sk. előadó bíró Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró Dr. Horváth Tamás sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.