Bf.258/2025/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(2)bekezdés j) pont] minősíti. A kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 (három) évre súlyosítja. A szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését mellőzi. A vádlottat mellékbüntetésül 3 (három) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Megállapítja, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításánál a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére szövegrészt mellőzi, egy napi előzetes fogvatartásban töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg. Az ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet befejező napja:

1. május hó
2. napja. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 2 A törvényszék által bűnjellistaként jelzett 1-
3. alatti bűnjelek a Pest Vármegyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztályán 13000/449-22/
4. bü. szám alatt kerültek bevételezésre. A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztályán 13000/449-56/
5. bü. számú bűnjeljegyzék
6. alatti konyharuha, 6-
7. tétel alatti üvegpoharak,
8. tétel alatti törlőkendő, a 10-
9. tételszám alatti ágynemű lefoglalását megszünteti, e tárgyak megsemmisítését rendeli el. Az elkobozni rendelt kés e bűnjeljegyzék
10. tétele alatti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban 18.000,- (tizennyolcezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott visel. A vádlott lakcímeként feltüntetett cím a tényleges tartózkodási helye, lakóhelye 4cím., érvényes személyi igazolványának száma igazolványszám. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A bíróság1 a rendelkező részben írt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.
11. §

(8)bekezdés I. fordulat], ezért 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén legkorábban a kétharmad rész letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ebben az esetben az előzetes fogvatartásban és az ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe, rögzítette, hogy 4 nap ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a minősítés megváltoztatásáért, a Btk.160.§

(1)bekezdésbe ütköző, a

(2)bekezdés j) pont szerint minősülő emberölés bűntette kísérlete megállapításáért, a kiszabott büntetés súlyosításáért. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 3 [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.594/2025/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, annak elbírálására a Be. 599. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nyilvános ülés kitűzését tartotta indokoltnak, bejelentette, hogy azon az ügyész nem vesz részt. Utalt arra, hogy a felülbírálat terjedelme teljes. Az eljárási szabályok megtartása körében az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértést nem észlelt. [4] Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék a valósághű tényállás, illetve a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentős tények felderítése érdekében szükséges bizonyítást lefolytatta, ugyanakkor a megállapított tényállás a Be. 591. §

(2)bekezdés c) pontjában foglalt okból részben megalapozatlan, több vonatkozásában is ellentétes az ügyiratok tartalmával. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az ügyiratok tartalma alapján elvégezhető. [5] Utalt az ügyész arra, hogy a sértettnek az elsőfokú bíróság által elfogadott vallomása (és a

1. május 31-i rendőri bejelentés) alapján az ítélet [16] bekezdésében nem csupán az állapítható meg, hogy esetenként kölcsönös tettlegességig fajultak a vádlott és a sértett közötti konfliktusok, hanem az is, hogy ezek során jellemzően a vádlott bántalmazta a sértettet. [6] Az ítélet [17] bekezdésében írt, a kölcsönös féltékenykedésre utaló megfogalmazás szintén nem felel a sértett vallomásának, csupán a vádlott féltékenységére van adat. [7] Az elsőfokú bíróság az ítélet [28] bekezdésében rögzítette a vádlott testmagasságát (171 cm), ami nem felel meg a testszemle jegyzőkönyvben rögzített adatnak, azt ahhoz igazodóan kérte megállapítani. [8] A bizonyítékokból az állapítható meg, hogy a szúrás következtében a sértett felébredt, kiszaladt a házból, és úgy kérte a szomszéd segítségét, ezzel a [29] bekezdésében írtakat pontosítani szükséges. [9] A [30] bekezdésében írtakkal szemben az állapítható meg, hogy az objektív bizonyítéknak tekinthető segélyhívó bejelentésről készült hangfelvétel tanúsága szerint a sértett kérte a vádlottat, hogy engedje kimenni a WC-re, amit a vádlott azzal hárított el, hogy "El akarsz menni a WC-re, amikor te támadtál meg engem?", ekként – a tanúvallomásokra való hivatkozással – sem állapítható meg, hogy a vádlott felajánlotta volna a segítségét, hogy elkíséri a sértettet az illemhelyre, hanem a sértett éppen a vádlott elutasító magatartása miatt végezte el a dolgát a ház mögött. [10] Hivatkozott az ügyészség arra is, hogy a törvényszék az ítélet [28], [37] és [38] bekezdésben az igazságügyi orvosszakértő véleményét részben tévesen, illetve pontatlanul idézve határozta meg a szúrás erejét, illetve azt, hogy az milyen eredménnyel járt, járhatott volna, valamint nem rögzítette, hogy a súlyosabb eredmény miért maradt el. [11] A szakértői nyilatkozat alapján a [28] bekezdésében azt indokolt megállapítani, hogy a vádlott legfeljebb közepes erővel szúrta meg a sértettet. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 4 [12] Az ítélet [37] és [38] bekezdése az igazságügyi orvosszakértő véleményének nem felel meg, azt a törvényszék helytelenül idézte, ezért helytelen megállapításokat tett. A szakvélemény szerint az állapítható meg, hogy reális veszély volt a sértett közvetlen életveszélyes állapotának kialakulására [38], az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, ezért nem fogadható el az az ítéleti megállapítás a [39] bekezdésben, mely szerint a halál bekövetkeztének reális veszélye nem állt fenn. Kérte az ezzel ellentétes megállapítások mellőzését, a [38] bekezdésben írtak kiegészítését a szakvéleménynek megfelelően. [13] További megalapozatlansági hibát vagy hiányosságot az ügyész nem észlelt, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében helytállóan, a logikai szabályainak is megfelelően értékelte, alapos indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott vallomását, a cselekmény részleteire miért a sértett által a nyomozás során tett, az orvosszakértői véleménnyel és a rendőrségre tett bejelentések hangfelvételeivel alátámasztott vallomását fogadta el. [14] Az ügyészi álláspont szerint a részbeni megalapozatlanság nem érinti a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását, ezért a Be.
2. §

(5)bekezdés b) bekezdés szerinti eltérő tényállás megállapításának nincs helye, a másodfokú bíróság a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített tényállás alapján bírálhatja felül. [15] A vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság nem a büntető törvénynek megfelelően minősítette, és a vádlott szándékát a 3/3013 BJE-ben írtakkal ellentétesen értékelte testi sértésre irányulónak, bár az annak alapján vizsgálandó személyi és tárgyi körülményeket – általánosságban – helytállóan vette számba az ítélet [129] bekezdésében. [16] Az alanyi tényezők tekintetében megállapíthatónak tartotta, hogy a vádlott a szúrást megelőzően, az egész napos közös italozás során eleve erőszakosan lépett fel a férjével, a sértettel szemben, ezért a sértett rendőri segítséget is kért, bejelentése szerint a sértett szokásához híven megtámadta, és többször fenyegetett a megölésével is. [17] A törvényszék azt is megállapította, hogy a házastársak rossz viszonyban voltak, a férjével szemben érzett haragos érzelmeket, dühöt maga a vádlott sem tagadta. A sértett vallomása szerint a vádlott a rendőrség értesítését követően még dühösebb lett, a helyzet nagyon eldurvult. [18] A vádlott vizsgálatát végző igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint a vádlott a haragját látható viselkedésben fejezi ki, a terhére rótt cselekmény elkövetésében, illetve annak végrehajtási módjában a sértett irányában a harag érzése, a növekvő harag érzése során megjelenő düh, és a düh kifejezéseként megjelenő agresszió motiválhatta. [19] A törvényszék indokolatlanul tulajdonított jelentőséget annak, hogy a vádlott a szúrással egyidejűleg nem mondott semmit, nem fenyegetőzött, hiszen azt is megállapította, Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 5 hogy ekkor a sértett aludt, a fenyegetéssel a vádlott azt kockáztatta volna, hogy a sértett még a szúrás előtt felébred, és védekezni kezd. [20] A tárgyi tényezők körében az elsőfokú bíróság is értékelte az elkövetés eszközét, amely hatékonyan alkalmas az élet kioltására, azonban az elkövetés pontos körülményeire már nem volt figyelemmel. [21] A vádlott éppen azért választotta az elkövetés adott módját, hogy a sértett a szúrás ellen ne tudjon védekezni, és a sértettet a bal mellbimbója mellett legfeljebb közepes erővel megszúrta. [22] A vádlott nyilvánvalóan tisztában volt azzal a köztudomású ténnyel, hogy a mellkas sértése révén több létfontosságú szerv, a szív, a tüdő és a főerek is sérthetők. A mellkasüreget ténylegesen megnyitó szúrás objektíve felveti a halál bekövetkeztének lehetőségét, ennek pedig a vádlott tudatában szintén fel kellett merülnie. [23] Nem maradhat figyelmen kívül az sem, hogy az adott erejű szúrás alkalmas volt a halál bekövetkezéséhez vezető okfolyamat megindításához, a cselekmény folytatása pedig nem a vádlott szándékának megfelelően, hanem azért maradt el, mert a sértett a szúrásra felriadt, és segítségért szaladt. [24] A [133] bekezdésében írtakkal ellentétben nem a vádlott hívott segítséget a sértetthez, amit attól függetlenül megtehetett volna, hogy a sértett az udvarra kiszaladt és a szomszédokhoz fordult, illetve a hangfelvétel alapján megállapítható, hogy a vádlott a szúrás miatt a szúrást követően is a sértettet hibáztatta. Annak pedig, hogy a sértett az őt mellkason szúró vádlottra utóbb dühös megjegyzéseket tett, nyilvánvalóan nincs a cselekmény büntetőjogi minősítésére kiható jelentősége. [25] A [136] bekezdésében írtakkal szemben az életveszély megszüntetésének orvosi lehetőségei a cselekmény büntetőjogi minősítését ugyancsak nem érintik, a halál szükségszerű bekövetkezésének lehetősége pedig nem feltétele a cselekmény emberölés bűntette, illetve annak kísérlete szerinti minősítésének. [26] Az ítélet [134] bekezdésében az in dubio pro reo alapelvre hivatkozás ugyancsak nem releváns, hiszen az a bíróság ténymegállapító tevékenységére vonatkozik, a szándék megállapítása azonban a cselekmény jogi megítéléséhez tartozik. [27] A vádlott motívuma, a cselekmény előzményei, a vádlott hangoztatott ölési szándéka, az általa választott kés jellemzői, a célzott szúrás, a sérülés helye és a szúrás körülményei, az alvó sértett támadása egyaránt arra utalnak, hogy a vádlott tudatában felmerült a sértett halála bekövetkezésének lehetősége, és ebbe belenyugodva cselekedett. E szándéknak nem mond ellent a vádlottnak a szúrást követő magatartása, a fentebb írtak szerint nem ő kért orvosi segítséget, a cselekmény folytatása nem a saját elhatározása következtében szakadt meg. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 6 [28] A vádlott élet kioltására irányuló eshetőleges szándéka megállapítható, a cselekmény a szúrás alkalmazott ereje mellett is alkalmas volt a sértett halálának előidézésére, ezért a vádlott cselekménye a sértett alvó állapotára is figyelemmel a Btk. 160. §

(2)bekezdés j) pontja szerint minősülő emberölés bűntette Btk. 10.§ szerinti kísérleteként értékelendő. [29] A vádlott javára az önkéntes eredményelhárítás nem állapítható meg, cselekményének enyhébb megítélését ez sem eredményezheti. [30] A törvényes minősítés alapján a vádlottal szemben kiszabható büntetés 10 évtől 20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, a határozott idejű szabadságvesztés középmértéke 15 év. [31] A súlyosító körülmények között a sértett védekezésre képtelen állapotát nem lehet értékelni, lévén ez ad alapot az emberölés súlyosabb minősítésére. A vádlott ittassága és a közeli hozzátartozó sérelmére való elkövetés valóban nyomatékos súlyosító körülményként értékelhető a vádlott terhére, és további súlyosító körülmény az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyessége (56/

1. BK vélemény III/2.) is. [32] A vádlott javára nem értékelhető a sértetti közrehatás, a megállapított tényállás szerint a vádlott bántalmazta egész nap a sértettet, ő csak védekezni kényszerült, majd őt a vádlott álmában szúrta meg. [33] Ugyancsak nem enyhít az életveszély közvetett jellege, viszont az emberölési szándék eshetőleges volta a vádlott javára értékelhető. [34] Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentősége (56/
2. BK vélemény II/11.), így a bűnösségét be nem ismerő vádlott beismerése a javára enyhítő körülményként nem értékelhető. [35] A sértett megbocsátása viszont nagyobb nyomatékkal értékelhető enyhítő körülményként, és enyhítő tényező a vádlott büntetlen előélete is. [36] Az ügyész a törvényes büntetőjogi minősítés alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést törvénysértően enyhének tartotta, a határozott tartamú szabadságvesztés hosszabb tartamban való megállapítását kérte, annak próbaidőre történő felfüggesztésére nem látott lehetőséget. Mellékbüntetésként közügyektől eltiltás alkalmazását is kérte. [37] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk.
3. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpontjában írtak alapján fegyházban kérte megállapítani. Utalt arra, hogy a Btk. 38. §

(4)bekezdés

1. e)pont,
2. eb)alpontja alapján a vádlott a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 7 [38] A vádlott által bűnügyi felügyeletben töltött időnek a szabadságvesztésbe való beszámítását a Btk. 92. §

(3)bekezdés a) pont I. fordulata alapján tartotta indokoltnak pontosítani. [39] Észlelte az ügyészség, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett minden bűnjelről, (13000/449-56/

1. bü. számú bűnjeljegyzék 6-7.-8.-10-11.-12.-13), azok megsemmisítését kérte. [40] Utalt arra, hogy ugyanezen bűnjeljegyzék 2-5.,
2. és
3. tételszámain szereplő nyomokat és anyagmaradványokat a nyomozó hatóság a szemle során nem foglalta le, hanem rögzítette. A bűnjel fogalmába a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
4. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet (R.)
5. §

(1)bekezdés a) pontja alapján beletartoznak a le nem foglalt dolgok is, azonban a Be. 320. §

(1)bekezdése szerinti rendelkezés csak a lefoglalt bűnjelekre vonatkozhat. A kérdéses anyagmaradványok, illetve nyomok lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezés mellőzését kérte. [41] Indítványozta, hogy az ítélőtábla a cselekményt a vád szerint minősítse, magasabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztést szabjon ki, melynek végrehajtási fokozatát fegyházban állapítsa meg, tiltsa el a vádlottat a közügyek gyakorlásától, rendelkezzen arról, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható, módosítsa a bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezést, pontosítsa a személyi adatokat is, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. [42] A védő az írásban benyújtott észrevételében kifejtette, hogy a vádlottnak nem állt szándékában megölni a férjét, mikor ez tudatosodott benne, az ölési cselekményt azonnal befejezte, sőt segítséget kívánt nyújtani a sértettnek, aki azt elutasította. [43] A sértett aludt, a rendelkezésre álló eszközzel, a 20 cm-es késsel gond nélkül halálra sebezhette volna a sértettet, aki ez ellen nem tudott volna védekezni. Amennyiben a kés teljes egészében és nem csak 2 cm-t hatol be a mellkasba, abban a pillanatban meghalt volna, így egy könnyen gyógyuló sebet kapott csak, a kórházból egy nap alatt elbocsájtották. [44] A vádlott saját akaratából - és nem a sértett védekezése által - elállt szándékától. A hirtelen kijózanodás, valamint az emberi tudatnak a valóságra ébredése során a cselekmény befejezése elmaradt. [45] Tény, hogy együtt sokat ittak, hogy verekedtek is egymással, azonban a sértett ezeket a testi ereje miatt könnyedén hárította és ő sem maradt adós. [46] A védői álláspont szerint az ügyészségnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az ölési cselekmény nem a vádlott szándéka alapján maradt kísérleti szakaszban. Végre tudta volna hajtani a szúrást egész pengehosszúságban is. Ezt az ügyészség nem tudta bizonyítani, csak egy mondatot tett hozzá, eszerint a cselekmény közben a sértett felébredt és elhárította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 8 továbbiakat. Ha a vádlott saját szándékából nem áll el a cselekmény folytatásától, akkor a sértettnek már nem lett volna módja a védekezésre, ha felébred akkor sem, mert a szúrás iránya és a 20 cm kés teljes behatolása esetében azonnal meghalt volna. [47] Helyes tehát az orvosi szakvélemény a tekintetben, hogy a szúrás pontosan a szív felé irányult, ha a 20 cm-es kés teljes egészében behatolt volna a sértett meg is halt volna, de a vádlott elállt szándékától. Hisztériás állapota hirtelen megváltozott, visszatért a valóságba és rájött, hogy mit cselekszik, tudatosult benne, hogy ezt nem szabad, ezzel megszakadt a cselekmény végrehajtása, nem valósult meg az emberölés. A kísérlet saját akaratból megszakadt. [48] A Btk. 10. § 4 pontjának a) bekezdése alkalmazható, amely kimondja, hogy nem büntethető kísérlet miatt,… a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése… [49] Az

(5)bekezdés szerint ha a

(4)bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. [50] Az elsőfokú bíróság a Btk. idézett szakaszai szerint járt el, nem büntetett emberölés kísérlete miatt, de mivel a kísérlet önmagában is megvalósított más bűncselekményt, súlyos testi sértés miatt marasztalta helyesen a vádlottat. [51] A védő kérte az ítélet helybenhagyását annak helyes indokainál fogva. [52] tűzte. Az ítélőtábla az ügyet a Be. 599. §

(2)bekezdés a) pont szerinti nyilvános ülésre [53] A védő perbeszédében az írásbeli fellebbezés indokolásban írtakat ismételte meg. [54] A vádlott felszólalásában előadta, hogy amikor a sértettel dulakodtak a franciaágynál, magával rántotta vagy ő esett rá, nem tudja. Nem volt szándékos részéről a magatartás. Arra figyelt fel, hogy a sértett azt kiabálja, megöltél, akkor vette észre, mi történt. A sértett nem aludt, mondta a magáét. [55] Az utolsó szó jogán a vádlott előadta, hogy szándékosan nem tett semmit, ki akart menni a lakásból, de a sértett nem engedte ki, ez volt a baj. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 9 [56] Az ügyész súlyosításért bejelentett fellebbezése eredményre vezetett, a fellebbviteli főügyészség indítványa helytálló. [57] A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. [58] Ennek során a Be. 590. §

(2)bekezdése szerint az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A

(7)bekezdés értelmében a másodfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülbírálat tárgyát képező kérdésekben. [59] A fentiek szerinti felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező a Be. 607. §

(1), 608. §

(2)bekezdésében foglalt abszolút, továbbá a Be. 609. §

(2)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést nem észlelt. [60] A bizonyítást a szükséges mértékben lefolytatta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban részben megalapozatlan tényállást állapított meg. [61] A tényállás nem teljes, az iratok tartalmának nem minden tekintetben megfelelő és helytelen logikai következtetést is tartalmaz (Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)és d.) pontban írt megalapozatlansági hibák), a megalapozatlanság ugyanakkor az ügyiratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság kizárólag a megalapozatlanság körében értékeli eltérően az elsőfokú bíróságtól a bizonyítékokat. [62] Hiányos a tényállás a [16] bekezdésben, az kiegészítésre szorul a sértett vallomása alapján a közöttük lezajló tettlegességek tekintetében. [63] Iratellenes a tényállás [17] bekezdésben atekintetben, hogy nem állt távol a sértettől és a vádlottól a féltékenykedés. A kölcsönös féltékenykedésre utalás nem feleltethető meg a sértett elfogadott vallomásának, ilyet még a vádlott sem állított, csak a vádlott féltékenységére van adat. [64] Iratellenes megállapítás szerepel a [28] bekezdésben, a vádlott testmagasságát 171 cm-ben rögzítette a törvényszék, mely a testszemle jegyzőkönyvben rögzített adat alapján 173 cm. [65] A [29] bekezdésében írtakat pontosítani szükséges a sértett vallomása alapján. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 10 [66] A [30] bekezdésében írtak helytelen mérlegelést tartalmaznak amiatt, hogy a törvényszék nem volt figyelemmel a segélyhívó bejelentés leírt szövegére, amit a bizonyítási eljárás anyagává tett. tanú3 tanú bejelentése, segélyhívása rögzítésre került, a segítségkérés közben a vádlott hangja is hallható volt, eszerint: „El akarsz menni a WC-re, amikor te támadtál meg engem?". Mindebből nyilvánvaló, hogy a vádlott nem akarta WC-re kísérni a sértettet, nem ajánlott fel segítséget az illemhelyre kíséréshez, még ő vonta felelősségre a sértettet. Figyelemmel az objektív bizonyítékra, nem állapítható meg tanú2 szomszéd tanú vallomását alapul véve, hogy a vádlott felajánlotta volna a segítségét, hogy elkíséri a sértettet az illemhelyre, a sértett a vádlott elutasító magatartása miatt végezte el a dolgát a ház mögött. Ekörben helyes mérlegeléssel tanú2 tanúvallomásának ezen részét, mert az objektív bizonyítékkal ellentétes, el kellett vetni. E beszélgetésben került rögzítésre a sértett részéről utolsó mondatként az is: hogy „fekszem az ágyamban, és akkor megszúr baszd meg, Úristen!” [67] A törvényszék az ítélet [28], [37] és [38] bekezdésben az igazságügyi orvosszakértő véleményét részben tévesen, és pontatlanul idézve állapította meg a szúrás erejét, illetve azt, hogy az milyen eredménnyel járt, járhatott volna, ezen túl hiányos a tényállás, mert nem került rögzítésre, hogy a súlyosabb eredmény miért maradt el. [68] A nyomozás során adott szakvéleményében az orvosszakértő azt állapította meg, hogy a sérülés egy rendbeli közepes nagyságú erőbehatással volt létrehozható. A

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv szerint a szakértő e véleményét fenntartotta, annyiban pontosította, hogy a szúrás maximum közepes erejű volt, inkább annál kisebb, de kizárni csupán azt zárta ki, hogy a szúrás a közepesnél nagyobb erejű, nagy erejű lett volna. [69] Az ítélet [38] bekezdésében írtak helytelen következtetést tartalmaznak az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításainak figyelmen kívül hagyása miatt. A szakvélemény szerint az állapítható meg, hogy reális veszély volt a sértett közvetlen életveszélyes állapotának kialakulására [37], ugyanakkor az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, ezért nem helyes az az ítéleti megállapítás a [38] bekezdésben, mely szerint a halál bekövetkeztének reális veszélye nem állt fenn. [70] Az igazságügyi orvosszakértő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a sértettnél mellkasi vérgyülem alakult ki, ennek okaként pedig a mellkasfalán áthatoló szúrt seb azonosítható. E sérülés közvetlen életveszélyesnek azért nem minősíthető, mert ahhoz legalább egy liter folyadéknak fel kellett volna felgyűlnie. A szúrás nem nyitott meg egy olyan eret, amiből elindult volna a komolyabb vérzés, ennek elmaradása azonban teljes véletlenszerűség volt (
2. számú jegyzőkönyv
3. oldal). [71] A szakértő nyilatkozott arra is, hogy nem befolyásolható ténylegesen, hogy 1 vagy 2 cm-rel beljebb megy-e a szúrás. Ha a sértett belemozdul, akkor már összehangolódnak az erőbehatások, súlyosabb következmény valósul meg, lehetett volna 2 cm-rel mélyebb a sérülés, 2-3 cm-rel mélyebb sérülés elérte volna a szívburkot vagy a tüdőt közepesnél kisebb erő esetében is. [72] A bordák körüli érképleteket akár közepesnél kisebb erővel leadott szúrással is el lehet érni, és azokból egy nagyobb vérzés is elindulhat. Ez millimétereken múlik. Senki nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 11 tudja befolyásolni, hogy milliméterrel arrébb megy-e a szúrás. A szakértő szerint éppen ahhoz kell a véletlenek sorozata, hogy a mellhártya megsértése (a mellkas megnyitása) mellett a jelen ügyben észlelt kisebb vérzés következzen be, hogy valaki ezt így megússza. (
4. tárgyalási jegyzőkönyv 7-8.oldal) [73] Azt a nyilvános ülésen is megismételt vádlotti nyilatkozatot, hogy a sértett nem aludt, hanem dulakodtak, és vagy a sértett rántotta le vagy ráesett a sértettre, már az elsőfokú bíróság is elvetette, elfogadva a sértett előadását, részben az orvosszakértő véleményével is alátámasztottan. [74] Az ítélőtábla a fentebb írtakra alapítva a megállapított tényállást az alábbiak szerint módosítja: [75] A [16] bekezdésben a kölcsönös tettlegességnél beilleszti, hogy elsősorban a vádlott bántalmazta a sértettet. [76] A [17] bekezdés utolsó mondatrésze helyett az ítélőtábla azt rögzíti, hogy ezen túl a vádlott féltékeny volt a sértettre. [77] A [28] bekezdésben a vádlott testmagassága helyesen 173 cm. E bekezdés utolsó előtti sorában a közepesnél kisebb erővel kifejezés helyett a legfeljebb közepes erővel kifejezést alkalmazza. [78] A [29] bekezdés helyesen: A sértett a szúrásra felébredt, kiszaladt a házból, és úgy kérte a szomszéd segítségét mentő hívásával. [79] A [30] bekezdésben írtakat az ítélőtábla mellőzi, helyette azt rögzíti, hogy a sértett kérte a vádlottat, hogy engedje elmenni WC-re, amit a vádlott azzal hárított el, hogy „el akarsz menni WC-re, amikor te támadtál meg engem?” A sértett a vádlott elutasító magatartása miatt végezte el a dolgát a ház mögött. [80] A [33] bekezdésben írtakat az ítélőtábla kiegészíti a [35] bekezdésben írtakkal, valamint azzal, hogy a bordák körüli érképleteket akár közepesnél kisebb erővel leadott szúrással is el lehet érni, és azokból egy nagyobb vérzés is elindulhat. [81] A [36]-[41] bekezdésben írtakat az ítélőtábla mellőzi. [82] [36] bekezdésként az ítélőtábla rögzíti, hogy a szúrás áthatolt a sértett mellkasfalán, a mellhártya megsértése révén kisebb vérzést, közvetett életveszélyes állapotot okozott, a tényleges gyógytartam 6 hét, maradandó fogyatékosság nem alakult ki. A sértett nagyobb mellkasi vérgyülemmel járó közvetlen életveszélyes sérülésének reális lehetősége a szúrás következtében fennállt, annak elmaradása csupán a véletlennek volt köszönhető. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 12 [83] Az így kiegészített, módosított tényállás alapján bírálta felül az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.593.§

(3)bekezdése szerint. [84] A megváltoztatott tényállás alapján a vádlott cselekménye a Btk.160.§

(1)bekezdésébe ütköző a

(2)bekezdés j) pont szerint minősülő védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének Btk. 10.§-a szerinti kísérlete. A törvényszék általi minősítéssel az ítélőtábla nem értett egyet, helytelen annak jogi indokolása is. [85] A Kúria 3/

1. BJE jogegységi döntése, amely az élet- és testi épség büntetőjogi védelméről szól, eligazítást nyújt az alanyi és a tárgyi tényezők körében az elkövetői tudattartalom körében, az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekmények elhatárolása kapcsán. [86] Az objektív tényezők közé tartozik az elkövetéshez használt eszköz a kés, a támadott testtájék, a sérülés helye, amely következtetési alap a vádlotti tudattartalomra. [87] Jelen ügyben a vádlott a szúrást megelőzően a nap folyamán néhány órával korábban erőszakosan lépett fel a sértettel szemben, aki kihívta a rendőröket, bejelentése szerint a sértett szokásához híven megtámadta, és többször fenyegette öléssel is. [88] A házastársak rossz viszonyban voltak, a sértett vallomása szerint a vádlott a rendőrség értesítését követően még dühösebb lett. [89] Az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint a vádlott a haragját látható viselkedésben fejezi ki, tettét a sértett irányában a növekvő harag érzése során megjelenő düh, ennek kifejezéseként megjelenő agresszió motiválhatta. Az alanyi, szubjektív tényezők körében a jogegységi döntés értelmében a cselekményt kiváltó ok, a motívum vizsgálandó. A vádlottat a házassági válságban a férje iránti féltékenység, az anyagi javakon folyó vita, a férje által kihívott rendőrség megjelenése is motiválta. [90] Jelen ügyben nincs jelentősége, hogy a vádlott a szúrással egyidejűleg nem mondott semmit, mert a sértett aludt. Verbális fenyegetés esetén a sértett még a szúrás előtt felébredhetett volna, mely a vádlotti cselekményt nehezítette volna. Néhány órával az ölési cselekmény előtt (a rendőrség sértett általi kihívása előtt) a vádlott már öléssel fenyegette a sértettet. [91] Köztudomású, a mellkasi terület megsértése halálos eredménnyel járhat. Ha a késsel történő bántalmazás következtében a létfontosságú részeket sérülések érik, akár a halál is bekövetkezhet. [92] Ebből fakadóan kétséget kizáróan megállapítható az is, hogy a vádlottnak tudnia kellett a köztudomású tényt, hogy ezeken az anatómiai helyeken létfontosságú szerveket Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 13 sérthet meg. A mellkas sértése révén több létfontosságú szerv, a szív, a tüdő és a főerek is sérthetők. A mellkasüreget ténylegesen megnyitó szúrás objektíve felveti a halál bekövetkeztének lehetőségét, ennek a vádlott tudatában fel kellett merülnie. Az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett nyilatkozata alapján megállapítható az is, hogy millimétereken múlhat, hogy ezen a területen bekövetkezik-e a halálos sérülés, avagy sem. [93] A Btk.
2. § II. fordulata szerint eshetőleges szándékkal követi el a cselekményt, aki cselekménye következményeibe belenyugszik. [94] Akkor, amikor a vádlott a kést magához vette, odament az alvó sértetthez, tudva, hogy ebben az állapotában nem tud védekezni, a sértettet legfeljebb közepes erővel mellkason szúrta, tudata átfogta, hogy a megtámadott testtájék köztudomásúan életfontosságú szerveket rejtő voltára, az éles, nagy pengehosszúságú vágó eszköznek a mellkasba szúrásával életfontosságú érképletek, tüdő, szív, bordák melletti érképletek sérülhetnek. Tudata legalább eshetőleges szándékkal átfogta azt, hogy a sértett meghalhat. Ebbe beletörődött, eziránt közömbös volt. Azzal is számolnia kellett, hogy a késbe az alvó sértett is belemozdulhat, ennek következtében akár mélyebb sérülés is keletkezhet. [95] Egy 20 cm pengehosszúságú éles konyhakést használó laikus pontosan nem képes azon erőnek, mélységnek a behatárolására, amely még nem vezet életveszélyhez vagy halálhoz. [96] A cselekmény a Btk.10.§

(1)bekezdése szerinti kísérleti szakban maradt, befejezett kísérlet, a súlyosabb eredmény bekövetkezésének elmaradása a véletlenen múlt. [97] Az ítélet [136] bekezdésében írtakkal szemben az életveszély megszüntetésének orvosi lehetőségei a cselekmény büntetőjogi minősítését nem érintik – ahogyan azt a fellebbviteli főügyészség helyesen kifejtette - a halál szükségszerű bekövetkezésének lehetősége nem feltétele a cselekmény emberölés bűntette, illetve annak kísérlete szerinti minősítésének. [98] A védői észrevétel kapcsán az alábbiak rögzítése szükséges: [99] A bizonyítási eljárás eredményeként – szemben a védői érveléssel - nem volt mállapítható, hogy a vádlott önként hagyott fel a cselekménnyel, hiszen annak az vetett végett, hogy a szúrást követően a sértett felébredt és kirohant az ingatlanból, majd segítséget kért a szomszédoktól. tanú2 és tanú3 nyújtottak segítséget, tanú3 értesítette a történtekről a segélyhívót, tanú2 adott egy törölközőt a sértettnek, hogy szorítsa a sebre. Eközben, több perc elteltével ment ki a házból terhelt1 vádlott. [100] Ha akart volna mentőt hívni a vádlott, annak ellenére tudott volna, hogy azt a szomszéd is megtette a sértett kérésére a házból való kifutása után. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 14 [101] A vádlott javára az önkéntes eredményelhárítás a fentebb írtak szerint nem merül fel, a felajánlott segítségére vonatkozó elsőbírói ténymegállapításokat az ítélőtábla a tényállásból mellőzte. Közvetlenül a cselekményt követően nem nyújtott segítséget a sértettnek, az erre vonatkozó vádlotti előadást el kellett vetni, tanú2 tanúvallomását ekörben megcáfolta az objektív hangfelvételről készült jelentés. Önkéntes eredményelhárítás nem volt, a cselekmény enyhébben, életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként nem minősülhet. [102] Önkéntes elállás pedig befejezett kísérlet esetén kizárt. [103] A védői észrevétel kapcsán utal az ítélőtábla arra, hogy az adott erejű szúrás alkalmas volt a halál bekövetkezéséhez vezető okfolyamat megindításához, a cselekmény folytatása pedig nem a vádlott szándékának megfelelően, hanem azért maradt el, mert a sértett a szúrásra felriadt, és segítségért szaladt. [104] A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére, e meghatározásnak az alvó személy megfelel; az alvó személy sérelmére elkövetett bűncselekmény védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetettként minősül (BH
2. 235.). [105] A vádlott által elkövetett bűncselekmény 10-20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető, az irányadó középmérték 15 év. [106] fel. A törvényszék az enyhítő és a súlyosító körülményeket többnyire helyesen sorolta [107] A megváltoztatott minősítésre tekintettel mellőzni kellett a súlyosító körülmények közül a sértett védekezésre képtelen állapotát, mert az minősítette az alapeseti emberölés bűntette kísérletét minősített emberölés kísérletévé, a kétszeres értékelés tilalma miatt e körülményt mellőzni kellett. [108] További súlyosító körülmény az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyessége (56/
3. BK vélemény III/2.) is. [109] Enyhít a kísérleti szak kisebb nyomatékkal, mert a cselekmény befejezett kísérlet. [110] A vádlott javára nem értékelhető a sértetti közrehatás, erre a megállapított tényállás nem ad alapot. Nem enyhít az életveszély közvetett jellege. A szándék eshetőleges volta enyhítő körülmény. A sértett megbocsátása nagy nyomatékkal értékelhető enyhítő körülmény. [111] A cselekmény kísérleti szakban maradása miatt a Btk. 82.§

(4)bekezdése alapján lehetőség van kétszeres leszállásra is, azaz a legkisebb büntetési tartam a

(2)bekezdés c) pont szerinti 2 év szabadságvesztés. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 15 [112] Az ítélőtábla úgy látta a büntetéskiszabási körülményekre figyelemmel, hogy az enyhítő szakasszal alkalmazható, törvényi minimumhoz közeli 3 év tartamú szabadságvesztés büntetés elégséges a vádlott esetében személyi körülményeire is tekintettel a visszatartó hatás eléréséhez figyelemmel arra is, hogy a vádlott és sértett házassága már felbontásra került, nem élnek együtt. A leszállást indokolja különösen a cselekmény kísérleti szakasza, a vádlott büntetlen előélete. [113] A szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. §

(3)bekezdés ad) pontja alapján fegyház lenne, ugyanakkor a Btk. 35.§

(2)bekezdés szerint a büntetés kiszabásánál irányadó jelentős súlyú enyhítő körülményekre figyelemmel az ítélőtábla lehetőséget látott eggyel enyhébb, a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pont szerinti börtön fokozat megállapítására. [114] A szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére törvényes lehetőség nem volt, mert a Btk. 85.§

(1)bekezdése szerint kizárólag a 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés végrehajtása függeszthető fel próbaidőre. [115] A törvényszék által történő próbaidőre történő felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzni kellett. [116] Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításánál a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére szövegrészt az ítélőtábla mellőzte, megjelölte a Btk. 92. §

(2)bekezdése szerint, hogy egy napi előzetes fogvatartásban töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg. Megjelölte az ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő befejező időpontját is. [117] Az ítélőtábla mellékbüntetésül a szabadságvesztés tartamához igazodó tartamú közügyektől eltiltásra is ítélte a vádlottat a Btk. 61-62. §-a alkalmazásával, mert azok gyakorlására méltatlan az elkövetett cselekmény jellege miatt. [118] Megállapította az ítélőtábla azt is, hogy a Btk. 38. §

(4)bekezdés

1. e)pont
2. eb)alpont alapján a vádlott a szabadságvesztés büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható. [119] Az ügyészi indítványban írtakat osztotta az ítélőtábla, egyes bűnjelekről a rendelkezést a törvényszék elmulasztotta, melyt pótolni kellett. [120] Megjelölte az ítélőtábla a bűnjeleket őrző nyomozóhatóságot, a bűnjeljegyzék pontos számát. A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztályán 13000/449-56/2023. bü. számú bűnjeljegyzék 1. alatti konyharuha, 6-7. tétel alatti üvegpoharak, 8. tétel alatti törlőkendő, a 10-13. tételszám alatti ágyneműről nem történt az elsőfokú eljárásban rendelkezés, e tárgyak lefoglalását az ítélőtábla a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette, megsemmisítésüket rendelte el a 320. §

(2)bekezdése szerint. Az elkobozni rendelt kés bűnjeljegyzékszámát a végrehajthatóság érdekében megjelölte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.258/2025/8-II 16 [121] A fenti bűnjeljegyzék 2-5.,

1. és
2. tételszámain szereplő nyomokra és anyagmaradványokra vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla mellőzte. E nyomokat és anyagmaradványokat a nyomozó hatóság a szemle során nem foglalta le, hanem rögzítette. A bűnjel fogalmába a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
3. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet (R.)
4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján beletartoznak a le nem foglalt dolgok is, azonban a Be. 320. §

(1)bekezdése szerinti rendelkezés csak a lefoglalt bűnjelekre vonatkozhat. [122] A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.599.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be.606.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a vádlott adatait az iratok tartalmának megfelelően pontosította. [123] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 574.§

(1)bekezdése alapján a vádlottat kötelezte. Budapest,

1. január hó
2. dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke előadó bíró bíró A bíróság1
3. május hó
4. napján kelt 15.B.30/2024/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.258/2025/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. január hó
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. január hó
10. dr. Magócsi István a tanács elnöke