Bf.626/2025/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 1. fordulat,

(2)bekezdés a), c) pont és

(4)bekezdés szerint, a garázdaság vétségét garázdaság bűntettének [Btk. 339. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés d) pont] minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Szolnoki Törvényszék 24.B.23/2025/11. számú ítéletében vádlott1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont], magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. §

(2)bekezdés a), c) pont] és garázdaság vétségében [Btk. 339.§

(1)bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül 3 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztésből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelek vonatkozásában. Elbírálta a bejelentett polgári jogi igényt és az ennek kapcsán felmerülő illeték, továbbá a felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a vádlottat, megállapítva, hogy az ezen túlmenően felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A védelmi fellebbezés írásbeli indokolására nem került sor. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.239/2025/5. számú átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy a vádlott Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.626/2025/6 2 terhére megállapított magánlaksértés bűntettét a Btk. 221. §

(1)bekezdés 1. fordulat,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont,

(4)bekezdés szerinti magánlaksértés bűntette kísérletének minősítse, egyebekben azt hagyja helyben. [5] A vádlott és védője által a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 583. §

(3)bekezdés a) pontja szerint került sor a fellebbezés bejelentésére kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, így az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában írt korlát között a Be. 590. §

(3)bekezdése és

(5)bekezdés a), d) pontjai, az

(5a)bekezdése, valamint a

(7)bekezdése alapján korlátozottan bírálta felül. [6] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem valósított meg olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdése és a Be. 608. §

(1)bekezdése – abszolút -, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti – relatív – eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezést eredményezne, ezáltal az ügy érdemi elbírálását kizárná. [7] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [8] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és nem merült fel olyan körülmény, amely felmentésre vagy az eljárás megszüntetésére vezetne. [9] A vádlott terhére rótt cselekmények minősítése túlnyomó részt törvényes. [10] Az élet elleni bűncselekmény esetében helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a használt eszközre, az alkalmazott erőkifejtés mértékére, a támadott testtájékra és az emberölés előre kiterveltségére figyelemmel a vádlottnak a sértett halálára irányuló egyenes szándéka megállapítható, és megfelelően indokolta azt is, hogy miért áll fenn az előre kitervelten történő elkövetés mint minősítő körülmény. [11] Ennek kapcsán az elsőfokú ítélet

1. oldal második bekezdésében kifejtett jogi indokolást az ítélőtábla pontosította. Az elsőfokú bíróság e bekezdés utolsó mondatában azt fejtette ki, hogy a vádlott magatartása alkalmas volt a ténylegesen keletkezettnél súlyosabb, akár életveszélyes sérülés okozására. Azonban – mint ahogyan ugyanezen bekezdés előző mondataiból is kiderül – helyesen a vádlott szándéka a sértett halálára, tehát ölésre irányult, és az általa kifejtett ütés volt alkalmas életveszélyes sérülés okozására. [12] A vádlott terhére rótt magánlaksértés bűntette minősítése kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat állapította meg. [13] Az irányadó tényállás szerint a vádlott a sértett tényleges tartózkodási helyét képező lakóház előtti utcai közterületen kézzel ráütött a lakóingatlan utcára nyíló ablakának lehúzott redőnyére, amely ütés következtében a redőny mögötti ablaküveg betört, majd a vádlott ez követően a kerítésen át bemászott az udvarra, az ott lakó ingatlantulajdonos sértett1, valamint az ingatlanban jogszerűen tartózkodó személyek engedélye nélkül. Az ingatlan udvarára történő jogtalan behatolást követően pedig betörte a konyha ablak és a bejárati ajtó üvegbetétjét is. [14] Ez alapján megállapítható, hogy a magánlaksértés befejezett, hiszen az elkövetési magatartás megvalósult azzal, hogy a vádlott az ingatlan udvarára jogtalanul behatolt. Ugyanakkor még az ingatlanba történő behatolás folyamatban volt, a jogtárgy elleni támadás nem fennállt, amikor a vádlott az udvar után a lakóingatlanba is behatolt és ennek során dolog elleni erőszakot alkalmazva betörte a konyha ablak és a bejárati ajtó üvegbetétjét. [15] A magánlaksértés esetében az erőszaknak nem kell célzatosnak lennie, mivel a vádlott fenti magatartása a lakásba való bemenetelt is elősegítette, így a magánlaksértés erőszakkal megvalósítása is megállapítható (BH
2. 50.). Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.626/2025/6 3 [16] Mindezekre figyelemmel a vádlott terhére rótt magánlaksértés bűntettét az ítélőtábla a Btk.
3. §

(1)bekezdés 1. fordulat,

(2)bekezdés a), c) pont és

(4)bekezdés szerint minősítette. [17] Így az ítélőtábla nem értett egyet azon fellebbviteli főügyészi állásponttal, amely szerint a magánlaksértés bűntettének kísérlete valósult meg, tekintettel arra, hogy az irányadó tényállás alapján a fentiekben kifejtettek szerint a cselekmény a jogtalan behatolással befejezetté vált, az pedig, hogy az erőszak kifejtése nem volt célzatos, nem jelenti a magánlaksértés erőszakkal megvalósított alakzatának kísérlete szerinti minősítést. [18] Bár az elsőfokú bíróság maga is megállapította a magánlaksértés tekintetében a felfegyverkezve történő elkövetést, ugyanakkor annak a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjában foglalt jogszabályi alapjára nem hivatkozott. [19] A vádlott terhére rótt garázda cselekmény tekintetében helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján, hogy a vádlott a vasrudat már akkor is magánál tartotta, amikor kézzel ráütött a lakóingatlan utcára nyíló ablakának lehúzott redőnyére. Tévesen következtetett ugyanakkor arra, hogy a vádlott tekintetében csupán a garázdaság alapesete állapítható meg arra figyelemmel, hogy a vádlottnál a vasrúd nem speciális célzattal, az ellenállás leküzdésére vagy megakadályozása érdekében volt. Megállapítható volt ugyanis, hogy a vádlott a vascsövet a sértett megölése érdekében vitte magával, az pedig, mint ahogy korábban a magánlaksértés kapcsán az elsőfokú bíróság már kifejtette, az élet kioltására alkalmas volt, így a felfegyverkezve történő elkövetés a garázdaság esetében is megállapítható az alábbiak szerint. [20] A Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint felfegyverkezve az követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. E rendelkezés tehát a felfegyverkezve elkövetést nem korlátozza arra az esetre, ha az elkövető a fegyvert használja is, elég, ha azt magánál tartja. Az élet kioltására alkalmas eszköz használata tehát a súlyosabb minősítésnek nem előfeltétele. A Btk.
2. §

(1)bekezdésének

1. pontjában foglalt meghatározás szerint az elkövető a fegyvert az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében tartja magánál. Az „érdekében” kitétel tartalmilag céltudatosságra utal, aminek megállapításánál az elkövető szándékára is figyelemmel kell lenni (Kúria
2. BK vélemény). [21] Mindezek alapján tehát nincs szükség arra, hogy az élet kioltására alkalmas eszközt az elkövető használja, elegendő az, hogy az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében azt magánál tartja, a felhasználás már többlet magatartás. Jelen esetben az elkövető szándéka a sértett életének kioltására irányult, ezért vitte magával a vasrudat, annak azonban nincs jelentősége, hogy azt nem a garázdaság során akarta felhasználni, így magatartásában a felfegyverkezve történő elkövetéshez szükséges céltudatosság is megállapítható. [22] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott terhére rótt garázdaság vétségét a Btk.
3. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés d) pontja szerinti garázdaság bűntettének minősítette. [23] A büntetés kiszabása során értékelhető körülményeket az elsőfokú bíróság szinte teljeskörűen feltárta. További enyhítő körülményként kell értékelni a cselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlást. [24] Törvényesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott vonatkozásában a büntetési célok a büntetés kiszabási körülményekre is figyelemmel csupán szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhetőek el. Helytállóan hivatkozott arra is, hogy a bűncselekmények halmazata alapján az irányadó büntetési tételkeret középmértéke 17 év 6 Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.626/2025/6 4 hónap szabadságvesztés. Az e körben adott indokolását az ítélőtábla kiegészítette a Btk. 81. §

(2)és

(3)bekezdésére történő hivatkozással. [25] A kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának megállapítása körében megfelelően hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a Btk. 17. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint a büntetés korlátlan enyhítésére nyílik lehetőség, ugyanakkor ennek alkalmazása az általa felhívott helyes okok alapján nem indokolt. Az e körben kifejtett indokolást az ítélőtábla mindenben osztotta. [26] Helyesen alkalmazta az elsőfokú bíróság az ún. kétszeres enyhítést, s annak nem teljeskörű kimerítésével törvényesen és arányosan állapította meg a szabadságvesztés tartamát. [27] Helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés eggyel enyhébb fokozatban történő végrehajtásáról is, hiszen azt a vádlott egészségi állapota indokolta, az e körben adott jogi indokolásából az ítélőtábla a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontjára utalást mellőzte. [28] Törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. [29] Helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyekben való részvételre, így vele szemben közügyektől eltiltás kiszabás alkalmazása szükséges, annak tartamát is arányosan állapította meg. [30] Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. [31] A fent kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig mivel az egyéb rendelkezései törvénynek megfelelőek a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [32] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. december
2. dr. Mezőlaki Erik s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Pócs Teodóra s.k. előadó bíró dr. Halász Edina bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.626/2025/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 24.B.23/2025/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. december
6. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.626/2025/6 dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke 5