Pfv.20299/2020/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Megfelel az örökhagyó aláírásával szemben támasztott követelményeknek az is, ha az örökhagyó részben vagy egészében nyomtatott betűket használ az aláírásnál. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.299/2020/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Dr. Gyarmathy Judit bíró A felperes: Magyar Állam A felperes képviselője: Rátky és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Rátky Miklós ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Koruhely Péter ügyvéd I-II. rendű képviseletében A per tárgya: végrendelet érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 43.Pf.634.666/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.86.238/2018/29-I. Kúria I.Pfv.20.299/2020/8/2 2 Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.634.666/2019/
3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 111.270 (száztizenegyezer-kétszázhetven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 700.912 (hétszázezer-kilencszáztizenkettő) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az örökhagyó
4. augusztus 7-én egy lapból álló, géppel írt és két tanú által aláírt írásbeli végrendeletet tett, amelyen az örökhagyó aláírásaként egy szignó és a teljes nevének részben nyomtatott nagybetűkkel, részben kisbetűkkel való leírása szerepelt. A végrendeletben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy a k-i
5. helyrajzi számú ingatlan 8/16 tulajdoni hányadát, a b-i
6. helyrajzi számú ingatlant, valamint minden, a halála időpontjában meglévő ingó és ingatlan vagyonát az élettársa, az I. rendű alperes örökölje. [2] Az örökhagyó és a II. rendű alperes
7. szeptember 5-én három tartási szerződést kötött, amelyek tárgya a b-i,
8. helyrajzi szám alatti ingatlan mellett a p-i
9. helyrajzi számú és
10. helyrajzi számú ingatlanok voltak. A tartási szerződések tartalma szerint az ingatlanok tulajdonjogát az örökhagyó a számára nyújtott tartás fejében átruházta a II. rendű alperesre. A
11. és a
12. helyrajzi számú ingatlan tekintetében a II. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezték, a perbeli b-i,
13. helyrajzi szám alatti ingatlant illetően az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elmaradt, továbbá a végrendeletben feltüntetett
14. helyrajzi számú ingatlan az örökhagyó halálakor már nem volt az örökhagyó tulajdonában. [3] Az örökhagyó
15. november 17-én elhunyt. [4] A hagyatéki eljárásban a II. rendű alperes 7.233.147 forint összegben hagyatéki hitelező igényt terjesztett elő a tartási szerződésekkel összefüggésben. A felperes az örökhagyónak a végrendeleten szereplő aláírása valódiságát vitatta, ezért az eljáró közjegyzőhelyettes szakértői bizonyítást rendelt el és szakértőként dr. T. E. igazságügyi írásszakértőt rendelte ki. A kirendelt szakértő megállapította, hogy a perbeli végrendeleten a végintézkedés alatt látható szignószerű aláírás, valamint a nyomtatott nagy betűkkel írt névleírás nem az örökhagyótól származik. Erre tekintettel a felperes kérte a hagyaték részére történő átadását törvényes öröklés címén. A közjegyző-helyettes a
16. november 15-én kelt ideiglenes Kúria I.Pfv.20.299/2020/8/2 3 hatályú hagyatékátadó végzésével az örökhagyó hagyatékát az I. és a II. rendű alperes nyilatkozatai alapján a hagyatéki hitelezői igény kielégítésére irányuló egyezség címén a II. rendű alperesnek adta át az I. rendű alperes öröklés jogcímén történt közbenső jogszerzésének a megállapítása mellett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az örökhagyó
17. augusztus 7-én kelt végrendelete érvénytelen. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy érvényes végrendelet és más törvényes örökös hiányában ő az örökhagyó törvényes örököse. Kérte, hogy a bíróság a hagyatékot neki adja át, továbbá, hogy keresse meg az illetékes földhivatalt a tulajdonváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett. [6] A kereseti kérelme alátámasztásául a hagyatéki eljárásban kirendelt szakértő által beszerzett szakértői véleményben foglaltakra hivatkozott, amely szerint a végrendeleten az aláírás nem az örökhagyótól származott. [7] Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. [8] Vitatták a szakértői véleményben foglaltakat, mert a szakértő a végintézkedés időpontját követő 12 évvel későbbi írásmintákat vett alapul, és nem értékelte teljeskörűen az örökhagyó betegségének az aláírás-mintákra gyakorolt hatását. Ennek alapján a hagyatéki eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének figyelmen kívül hagyását és a perben új szakértő kirendelését kérték. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó B-n,
18. augusztus 7-én kelt végintézkedése a peres felek viszonylatában érvénytelen. Rendelkezett az illetékes földhivatal megkereséséről a felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett. [10] Okfejtése szerint a felek között nem volt vita abban, hogy az örökhagyó
19. augusztus 7-én kelt végintézkedése végrendeletnek minősül, mert a keltének a helye és az ideje magából az okiratból megállapítható, és szerinte abban is egyetértettek a felek, hogy az örökhagyó végrendeleti aláírásának a szignószerű aláírást és nevének leírását kell tekinteni. Annak tisztázására, hogy a végrendeleten az aláírás az örökhagyótól származik-e, tanúként hallgatta meg a végrendeleti okiraton szereplő tanúkat: H É-t és P. G-t. Utalt rá, hogy a tanúk azt állították, hogy az örökhagyó a végrendeletet előttük írta alá. [11] Érvelése szerint a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményét egyenrangúnak kell tekinteni a perben kirendelt szakértő véleményével, ezért nem volt helye az alperesek indítványára kirendelt szakértőt alkalmazni. Új szakértő kirendelése helyett a korábban már Kúria I.Pfv.20.299/2020/8/2 4 eljárt szakértőt rendelte ki azzal, hogy a szakértőnek a peres eljárásban több korabeli összehasonlító adat alapján van lehetősége a szakértői vélemény kialakítására. [12] A kirendelt szakértő a korábban készített szakértői véleményben foglalt megállapításokat módosította és arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli végrendeleten szereplő szignószerű aláírás hamisított, az nem az örökhagyótól származott, azonban a nyomatatott nagy betűkkel írt névaláírás kétséget kizáróan az örökhagyó kezétől származik. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt mint aggálytalant ítélkezése alapjául elfogadta. [13] Okfejtése szerint a szignószerű aláírást és a nyomtatott betűkkel való névleírást mint íráselemet együttesen kell az örökhagyó aláírásának tekinteni. Abban az esetben, ha ezek közül bármelyik elem nem az örökhagyótól származik, akkor szerinte a teljes aláírás tekintetében levonható az a következtetés, hogy az aláírás hamis. Ezért a szakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a szignószerű aláírás hamisított voltára tekintettel az örökhagyó végrendeletén szereplő aláírást nem lehet valódinak tekinteni, következésképpen a végrendelet érvénytelen. [14] A bíróság elutasította az alperesek további tanúbizonyításra és okirat beszerzésére irányuló indítványát. [15] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [16] Kiemelte, hogy az aláírás fogalmának a definíciója nem szerepel a törvényben, ebből következően „az aláírás” kifejezés értelmezésének a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján kell megtörténnie. További érvelése szerint az aláírás a személy azonosítására szolgál és azonosításra akkor alkalmas, ha abból az írójának személye megállapítható. Valamely kézírás az egyénre akkor vezethető vissza, ha olyan sajátos jegyekkel rendelkezik, amelyek csak rá jellemzőek – mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
20. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) az aláíráson kívül egyéb fogalmat nem használ a nyilatkozattévő személy azonosítására, így nem utal a névírásra, a kézjegyre és a szignóra sem, mint az aláírástól különböző fogalmakra. Szerinte jelentősége csak annak van, hogy az írás az írójára visszavezethető legyen, akár „kiolvasás”, akár bizonyítás eredményeképpen. [17] Hangsúlyozta, hogy a szakértői vélemény tartalmazott utalást arra, hogy az egyébként orosz anyanyelvű és ekként vélhetően a cirill betűs kézírást elsajátító örökhagyó a magyar nyelven történő kommunikáció terén a folyóírásos kézírás helyett elsősorban nyomtatott nagybetűket, s egy erre a célra kifejlesztett egyszerűsített aláírást használt. Ezt szem előtt tartva és összevetve az örökhagyó által a II. rendű alperessel kötött tartási szerződéseket a végrendeletekkel, azt állapította meg, hogy amíg a tartási szerződéseken géppel előre nyomva kizárólag az eltartó és az eltartott szavak kerültek elhelyezésre, addig a végrendelet a végrendelkező nevét is feltünteti előre nyomott gépírással. A másodfokú bíróság szerint ebből az a következtetés vonható le, hogy a nyomtatott betűs névírásnak a végrendeleten történő elhelyezése azért, hogy abból tudni lehessen, hogy azt ki írta alá, szükségtelen lett volna. Mindazonáltal úgy foglalt állást, hogy a nyomtatott betűs névírás az örökhagyó – szakértői véleménnyel is alátámasztottan – e célból kifejlesztett aláírásának minősül, amely kifejezni hivatott azt, hogy a végrendelet az aláírótól származik. Utalt arra is, Kúria I.Pfv.20.299/2020/8/2 5 hogy az ügyben meghallgatott tanúk is megerősítették, hogy a végrendeletet az örökhagyó előttük írta alá, mindezekkel szemben csak egy kétségtelenül nem az örökhagyótól származó szignó áll. Álláspontja szerint abból a tényből, hogy egy idegen szignó is szerepelt az okiraton, nem lehet arra következtetni, hogy a végrendelet érvénytelen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint adja át, ennek keretében adja át a részére a perbeli ingatlant is. Kérte továbbá, hogy a Kúria keresse meg az illetékes földhivatalt, hogy a tulajdonjogát törvényes öröklés címén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Szintén kérte, hogy a törvényes öröklés rendje alapján kötelezze a II. rendű alperest az ideiglenes hagyatékátadó végzésben foglalt „ingóságok” kiadására. Kérte megállapítani azt is, hogy a perbeli végintézkedés érvénytelen a felek viszonylatában. [19] A felperes az elsőfokú bíróság álláspontját tartotta helyesnek abban a kérdésben, hogy a végrendeleten szereplő aláírás valódiságának megítélése szakkérdés, amely vitát igazságügyi írásszakértőnek kell eldöntenie. Okfejtése szerint a végrendelet tartalma és az örökhagyó akarata nem volt vizsgálható a jelen perben. Utalt az elsőfokú ítéletben foglaltakra, amely szerint a felek között nem volt vita abban, hogy az örökhagyó perbeli végintézkedése végrendeletnek minősül és abban is egyetértettek a felek, hogy az örökhagyó végrendeleti aláírásának a szignószerű aláírást és nevének a leírását kell tekinteni. [20] Az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. [21] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy pusztán abból a tényből, hogy a szakértői vélemény alapján a végrendeleten szereplő szignó nem az örökhagyótól származik, nem lehet okszerűen arra következtetni, hogy a végrendelet maga nem az örökhagyótól származik. Utaltak arra is, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényállásból szerintük helyes következtetést vont le és megalapozottan változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [23] A régi Ptk. 629.§