A határozat elvi tartalma: A felperes az igazolatlan távollétet a munkáltató felhívására sem igazolta, ezért az azonnali hatályú felmondás megalapozott. ... Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.203/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt Felperes1 (cím2) felperesnek, a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe; ügyintéző: dr. Kozma Annak ügyvéd) által képviselt Alperes
- (alperes címe) alperes ellen, munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 1.M.70.437/2021/
- számú ítélete ellen, a felperes
- sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A perben felmerült fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
- április
- napján kelt munkaszerződéssel létesített munkaviszonyt az alperesnél
- május
- napjától
- május
- napjáig terjedő határozott időtartamban, teljes munkaidőre e-árverési vagyonhasznosítási jogi manager munkakörre. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 2 [2] A
- április
- napján kelt munkaszerződés 3.2.f. pontja alapján a munkavállaló tudomásul veszi, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- §-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondást megalapozó indok különösen, ha a munkavállaló jogos távolmaradását előre, vagy akadályozásának megszűnését követően haladéktalanul nem jelenti be felettesének. [3] A felek a munkaszerződést módosították 2019.március
- napján, mely szerint a felperes alapbére havi bruttó 473.400 forint, munkaköre vagyonszerzési-, és vagyonátruházási jogi manager. A
- április
- napján kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes munkaviszonya a munkatárs gyermekgondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságának idejéig, de legkésőbb az annak megszűnését követően a fizetés nélküli szabadságidő alatt ki nem vett szabadság kiadása utolsó napjáig, de legkésőbb
- május
- napjáig tart. A felperes a
- szeptember
- napjától
- szeptember
- napjáig tartó időszakban keresőképtelenség miatt táppénzes állományban volt, de munkavégzésre csak
- október
- napján jelent meg. [4] HR igazgató HR igazgató
- október
- napján kelt levelében felhívta a felperest, hogy a munkahelyi távolmaradásának okáról 3 napon belül nyilatkozzon. A felperes
- október
- napján leadta a
- szeptember
- napjáig tartó időszakra vonatkozó keresőképtelenségi táppénzes igazolását, azonban a
- október
- napjától október
- napjáig terjedő távollétét nem igazolta. A munkáltatónál
- október
- napján megbeszélést tartottak, a felperes elmondta, hogy a
- október
- napjától, október
- napjáig terjedő időszakban a keresőképessé nyilvánítása ellenére továbbra is betegnek érezte magát. A munkáltató tájékoztatta a felperest, hogy az erre az időszakra vonatkozó orvosi igazolás leadása esetén igazoltnak tekinti a távollétet, igazolás hiányában a felperes utólag szabadság kiadását is kezdeményezheti az igazolatlan távollét idejére. [5] HR munkatárs
- október
- napján tájékoztatta az időadatadminisztrátorokat, hogy a tárgyhavi szabadságok kiíratását és engedélyezését
- október
- napjáig le kell zárni. [6] A munkáltató
- október
- napján a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes
- szeptember
- napján munkahelyéről történt távozását követően
- október
- napjáig munkahelyén nem jelent meg. A munkavállaló
- október
- napján az akadályoztatás megszűnését követően csak jelentős késedelemmel adta le a munkáltató felé az orvosi igazolást
- szeptember
- napjától
- szeptember
- napjáig, így
- október
- napjától keresőképesnek minősült. A felperes
- október
- napjától
- október
- napjáig terjedő időszakban történt távolmaradását igazolni nem tudta, így ezen időszak vonatkozásában a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan jelentős mértékben megszegve igazolatlanul maradt távol. Megállapította továbbá, hogy a felperes megszegte a jogszabályból és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 3 munkaszerződésből fakadó lényeges kötelezettségét, szándékosan jelentős mértékben és olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné teszi. Kötelezettségszegése jelentős mértékben megalapozta a bizalomvesztést, ezért a munkaviszonyt az Mt.
- §
(1)bekezdése szerinti azonnali hatállyal felmondással megszüntette a munkáltató. [7] A felperes részére orvos felperes neve orvos
- február
- napján állított ki orvosi igazolást, mely szerint a felperes
- október 1-
- között magas láz miatt a kezelése alatt áll. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [8] A felperes
- november
- napján terjesztett elő keresetet az alperessel szemben. A módosított kereseti kérelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, és erre tekintettel elmaradt munkabérként 5.303.475 forint kártérítés megfizetését kérte az alperestől. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a
- október
- napján tartott megbeszélésen a HR osztály munkatársai arra kérték, hogy
- október
- napjától
- október
- napjáig terjedő időszakra vonatkozóan hozzon orvosi igazolást, erre azonban határidőt nem határoztak meg. Az alperes zárt belső levelezőrendszeren keresztül körlevelet küldött valamennyi munkavállaló részére, hogy a bérszámfejtéshez szükséges igazolásokat
- október 29-ig adják le a HR igazgatóságon. A felperes ezt úgy értelmezte, hogy ez a határidő rá is vonatkozik. Ehhez képest a munkáltató
- október
- napján döntött az azonnali hatályú felmondásról. A felperes előadta, hogy az eredeti orvosi igazolást elvesztette, azt a
- február
- napján kiállított orvosi igazolással pótolta. [9] Hivatkozott arra, hogy az alperes együttműködési kötelezettségét megszegte, amikor a 8 nap ki nem vett szabadságból 4 napot nem számolt el az igazolatlannak tartott 4 napra. Megsértette továbbá az Mt. 6.§
(3)bekezdésében foglalt méltányos mérlegelésre vonatkozó kötelezettségét, amellyel a munkavállalónak aránytalan sérelmet okozott. Egyebekben hivatkozott arra, hogy a betegállomány után 2 hét telt el, amely alatt a közvetlen felettese és a megbízott igazgatója is hosszú távú feladatokat bízott rá. Több alkalommal is kifejezték együttérzésüket és hogy számítanak a munkájára a jövőben is. [10] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Vitatta, hogy a felperes a
- október
- napjától
- napjáig terjedő időszakban további vizsgálaton vett részt, mivel a távollétét igazolni nem tudta. A felperes részére a munkáltató HR igazgatósága írásbeli felszólítást küldött, figyelemmel arra, hogy igazolja a távollétét, azonban ezen felszólításnak nem tett eleget. Előadta, hogy a felperes nem kapott további határidőt
- október
- napjáig az igazolás leadására, a szóban forgó e-mailt ugyanis nem a felperes, hanem az időadat-adminisztrátorok kapták arról, hogy a számfejtés elvégéséhez a jelenléti adatok rögzítését és a szabadságok engedélyezését
- október
- napján 16 óráig végezzék el. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 4 [11] Az alperes előadta, hogy a felperes az október
- és
- napja közötti időszakra távolléte jogszerű indokát sem október
- napján, sem azt követően nem igazolta. Vitatta, hogy az orvosi igazolás a munkaviszony megszüntetésekor, azaz két héttel a távollét időpontját követően a felperes rendelkezésére állt, máskülönben nyilvánvaló, hogy azt bemutatta volna az alperes részére. Az elsőfokú bíróság határozata [12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 265.174 forint + áfa perköltséget. [13] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes által hivatkozott
- október
- napján kelt levelet nem a felperesnek címezték, ő az e-mail címzettjei között nem volt megtalálható. A tanúk is megerősítették, hogy ezen e-mail kizárólag az időadat-adminisztrátorok számára tartalmazott feladatot és határidőt. A levél egyébként tartalmában sem a távollétekre vonatkozó orvosi igazolások leadási határidőjéről szól. [14] A bíróság bizonyítatlannak találta a felperes azon előadását, hogy a munkáltató
- október
- napjáig biztosította számára a határidőt az orvosi igazolás leadására. Ezzel szemben tanú2 vallomása szerint az igazolás leadását a
- október
- napi meghallgatás alkalmával azonnal várták, tanú3 és HR munkatárs szerint pedig pontos határidő nélkül, de minél hamarabb kellett az igazolást leadni. [15] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem a munkáltató által biztosított határidő bizonytalansága, hanem azért nem igazolta a mulasztását, mert ilyen orvosi igazolás nem állt a rendelkezésére. A felperes az orvosi igazolás beszerzésével kapcsolatos ellentmondásait nem tudta tisztázni a per folyamán. A felperes által utóbb beszerzett orvosi igazolás nem felel meg a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/
- (VIII.25.) Kormányrendeletben meghatározott feltételeknek, ennél fogva a felperes keresőképtelenségét nem támasztotta alá. Így a felperes az Mt. 55.§
(1)bekezdésének a) pontja szerinti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülését nem igazolta, de erre az időszakra maga a felperes sem hivatkozott keresőképtelenségre. [16] A bíróság alaptalannak találta a felperes azon érvelését, hogy a munkáltató jogellenesen nem a rendes szabadsága terhére számolta el az igazolatlan távollétét, mivel a munkáltató részére ilyen tartalmú jogszabályi kötelezettség nincs. A felperes sem hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 5 arra a per során, hogy a szabadság terhére történő elszámolást saját maga kérte volna, csak azt sérelmezte, hogy a munkáltató ezt saját magától nem tette meg. A bíróság álláspontja szerint azonban a felperesi érvelés a szabadság kiadására vonatkozó szabályoknak sem felel meg. [17] Miután a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megsértette, ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató a fokozatosság és méltányosság elvét nem gyakorolta. [18] A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a munkáltatói bizalom sértetlen volt, mivel a közvetlen felettese és a megbízott igazgatója is hosszú távú feladatokat bízott rá. A bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás nem a felperes munkavégzésével kapcsolatos kifogásra alapította a munkáltató, ezért a kötelezettségszegés megítélése során nem volt jelentősége annak, hogy a szakmai munkáját miként végezte. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [19] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereseti kérelemnek való helyt adást kérte. [20] A felperes nem vitatta, hogy
- október 7-én adta le a
- szeptember 1jétől szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozó táppénzes igazolását, de a
- október
- napjától
- napjáig terjedő távollétét nem igazolta. Ezzel szemben
- október 1-
- között sem volt egészséges, egyik orvostól a másikhoz járt. [21] Sérelmezte, hogy az ítélet ténymegállapításában nem szerepel, miszerint a tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy nem adtak határidőt számára az utólagos igazolás beszerzésére. [22] Hivatkozott arra, hogy tanú3 és HR munkatárs tanúk úgy nyilatkoztak, hogy a
- október 29-i határidőt tartalmazó e-mail alapján a dolgozókkal egyeztetnek, tőlük adatokat kérnek be a munkaidő-adminisztrátorok. tanú2 pedig azt adta elő, hogy az igazolásokat a munkavállalóktól szerzik be. Ezen tényállási elemnek azért van kiemelt jelentősége, mert ha az időadat-adminisztrátoroknak október 29-ig kellett a hiányzó adatokat és igazolásokat leadni, akkor ez a határidő minden kétséget kizáróan a felperesre is vonatkozott. [23] A felperes előadta, hogy a betegsége utáni első napon mindkét közvetlen felettesét tájékoztatta arról, hogy
- október 1-
- közötti időszakban továbbra is beteg volt, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 6 orvosi kezeléseken vett részt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperes
- október 1-
- közötti időben munkára képes állapotban volt-e. Figyelemmel arra, hogy nem volt munkaképes állapotban, ezért sem munkavégzési, sem munkahelyen való megjelenési kötelezettsége nem lehetett. E körben pedig csatolta a perben a Pp. 325.§
(1)bekezdés h) pontja alapján a teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő,
- február 13-án kiállított orvosi igazolást. Előadta, hogy a peres eljárás során két különböző orvosi igazolásról volt szó. Az egyik a
- szeptember
- napjáig tartó időszakra vonatkozó keresőképtelenségi igazolás, a másik pedig a 2019 október 1-
- napja közötti betegség igazolására vonatkozó orvosi igazolás, melyet utólag szerzett be. Álláspontja szerint nincs ellentmondás a kétféle orvosi igazolással kapcsolatban tett perbeli nyilatkozatai vonatkozásában. Előadta, hogy nem merült fel perbeli adat arra vonatkozóan, hogy a közvetlen felettesei konkrét határidő tűzésével felszólították volna őt a
- október 1-
- közötti időszak igazolására, melyet az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanúk sem támasztottak alá. [24] Sérelmezte, hogy a munkáltató az igazolatlan időszakra vonatkozóan nem adott ki a részére szabadságot, mivel a munkáltatónak lehetősége van a szabadság kiadására akkor is, ha a munkavállaló nem kéri. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a munkáját megfelelő módon végezte, hiszen hosszú távú feladatokkal bízta meg őt a felettese. [25] tanú3 és HR munkatárs egybehangzóan azt vallották, hogy a munkáltatónál lazán kezelik az igazolatlan távollét rendezését, bár tanú2 ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. Álláspontja szerint a munkáltatói magatartás egyértelműen az Mt. alapelveinek (Mt. 6.§) tudatos semmibevételét jelentette. [26] Az alperes a fellebbezési ellenkérelemében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helytálló tényállása, és jogi indokai alapján. [27] Előadta, hogy az alperesi munkatársak
- október
- napján közölték a felperessel, hogy a
- október 1-
- napok közötti napokra nincs igazolva a távolléte. Nyilvánvaló, hogy a távollét igazolásához az olyan felperesi kijelentések, hogy „beteg volt” nem elegendő. Perben meghallgatott tanúk előadták, hogy a távollét igazolására elfogadtak volna olyan egyszerű orvosi igazolást is, amely nem a keresőképtelenséget tanúsítja, hanem a felperes orvosi kezelésen/vizsgálaton való részvételét. A felperes azonban ilyen iratot nem mutatott be, azt a perben nem is tudta igazolni. [28] Az alperes alaptalannak tartotta a felperes következetes hivatkozását, miszerint őt határidő nélkül szólították fel a távolléte igazolására. A felperes részére a
- október 9-i megbeszélésen egyértelműen jelzésre került, hogy nincs igazolása
- október 1-
- közötti távolléte idejére. Ennek következtében egyébként jogász végezettségű munkavállalótól minden további nélkül elvárható, hogy haladéktalanul intézkedik az igazolás beszerzése és Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 7 annak a munkáltató részére való benyújtása iránt. Az alperes nem volt arra köteles, hogy az igazolás bemutatása elmaradásának a következményeire a felperes figyelmét külön felhívja. [29] Az alperes előadta, hogy az időadat-rögzítők részére megküldött e-mail arra szolgál, hogy az adott területen dolgozó munkavállalók távollétét igazoló iratokat a bérszámfejtés részére leadják, de ebből nem következik, hogy a felperesnek az időadatrögzítő felé elegendő lett volna október 29-ig eljuttatni az igazoló okiratot. Fentieken túl az emailben „a nyári időadatok rögzítését a tárgyhavi szabadságok kiíratását és engedélyeztetését” kérte HR munkatárs a időadat rögzítőktől. Egy szó nem volt az e-mailben arról, hogy a keresőképtelenséget vagy más egyéb távollétet igazoló iratok leadási határideje lett volna a
- október 29-i nap. [30] Az alperes hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a felperes részére az igazolatlan távollét időtartamára utólagosan szabadságot adjon ki. Jelentősége annak van, hogy a felperes saját maga nem kérte a szabadság utólagos kiadását. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [31] A felperes fellebbezése nem alapos. [32] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta és helytálló az abból levont jogi következtetése is, erre figyelemmel az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [33] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az alábbiakra mutat rá: [34] Az Mt. 52.§
(1)bekezdésének a) pontja alapján a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni. [35] Az Mt. 78. §
(1)bekezdésének a) pontja szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 8 [36] Az alperes által kibocsátott azonnali hatályú felmondás indoka az volt, hogy a felperes jelentős mértékű súlyos kötelezettségszegést követett el, amikor a
- október
- napjától
- október
- napjáig terjedő időszakra vonatkozóan a távolmaradását nem igazolta. [37] A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy
- október
- és
- között sem volt egészséges, egyik orvostól a másikhoz járt. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a munkáltató a Munka törvénykönyvben meghatározott együttműködési kötelezettségének eleget tett, amikor
- október
- napján a HR igazgató, HR igazgató kifejezetten felhívta a felperest, hogy igazolja a távollétét. A felperes
- október
- napján adta le a
- szeptember
- napjáig tartó időszakra vonatkozó keresőképtelenségi igazolását, azonban az azonnali hatályú felmondásig, illetve felmondásig nem igazolta a távollétét. A munkáltató alkalmazottai a felperes állapotával kapcsolatban kifejezetten megbeszélést tartottak
- október
- napján, és tájékoztatták az igazolatlan távollét kapcsán szükséges teendőkről. A felperes a perben nem tudta igazolni, hogy a munkáltató felhívása ellenére az igazolatlan távollétére orvosi igazolást szerzett, a per során csatolt be egy
- februárban készült orvosi igazolást. A felperest terhelte a bizonyítás, hogy a távolléte igazolt volt, melynek nem tett eleget. [38] Alaptalan azon felperesi hivatkozás is, hogy az alperes munkatársai a távolléte igazolására határidőt nem adtak. A felperesnek kellett volna a tájékoztatást követően azonnal intézkedni az igazolás becsatolásáról, mely vitathatatlanul nem történt meg. Téves a felperesnek azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróságnak kellett volna vizsgálnia, hogy
- október
- és
- között munkára képes állapotban volt-e. A felperes ugyanis nem bizonyította, hogy nem volt munkaképes állapotban, mivel az azonnali felmondásig eltelt időszak alatt nem igazolta ezen állítását. [39] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a munkavállaló két alapvető kötelessége a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség. A rendelkezésre állási kötelezettség azt jelenti, hogy a munkavállalónak az előírt helyen és időben munkára képes állapotban meg kell jelennie. [40] Az Mt. 55.§
(1)bekezdése tartalmazza azon eseteket, amikor a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, melybe beletartozik a keresőképtelenség. Figyelemmel arra, hogy a felperes nem igazolta a
- október
- és október
- közötti időszakban a keresőképtelenségét, ezért nem mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Az a körülmény, hogy a periratokhoz csatolta a jóval később kiállított orvosi igazolást, nem teszi mulasztását jogszerűvé. A munkáltatónak ugyanis az azonnali hatályú felmondásra rendelkezésre álló törvényi határidőben kellett döntenie a munkavállaló jogviszonyának a megszűnéséről. Figyelemmel arra, hogy a felperes ezen időszakban nem csatolta az orvosi igazolását, nem igazolta a keresőképtelenségét, így arra a perben nem hivatkozhat. Ennek következtében annak sincs relevanciája, hogy ki állította ki és milyen módon az orvosi igazolást. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 9 [41] A másodfokú bíróság egyetértett az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal, miszerint nem volt köteles a munkáltató arra, hogy felhívja a felperes figyelmét, miszerint az igazolás bemutatásának elmaradása milyen következményekkel járhat. E körben rámutat a másodfokú bíróság, hogy egyrészt jogszabályi kötelezettsége a munkavállalónak az igazolást bemutatni a keresőképtelenség időtartamára. Másrészt a munkaszerződés 4.
- pontja kifejezetten tartalmazza, miszerint a munkavállaló kötelezettséget vállal arra, hogy az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenik, a munkakörébe tartozó feladatokat elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok és előírások és utasítások szerint végzi. A 3.2.f. pont szerint a munkavállaló tudomásul veszi, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.) 78.§-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondást megalapozó indok különösen, ha a munkavállaló jogos távolmaradását előre vagy akadályozásának megszűnését követően haladéktalanul nem jelenti be a felettesének. A felperes tehát tudomással bírt arról, hogy az igazolatlan távollétnek mi a jogi következménye. [42] A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon előadását, hogy a HR munkatárs által
- október
- napján kelt levél alapján jogosultságot szerzett arra, hogy az orvosi igazolásokat
- október
- napjáig adhatja le. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan arra a következtetésre jutott, hogy a hivatkozott e-mail csak az időadat- adminisztrátorok számára tartalmazott feladatot és határidőt. A levél egyébként tartalmában sem a távollétekre vonatkozó orvosi igazolások leadási határidejéről szól. Az e-mailben nem történt említés arról, hogy keresőképtelenséget vagy más egyéb távollétet igazoló iratok leadási határideje
- október
- napja. [43] Nem fogadható el a felperes azon fellebbezési hivatkozása sem, miszerint a munkáltató szabadságot írhatott ki a részére, amennyiben igazolatlanul távol volt. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a munkáltató tekintetében a szabadság kiadására vonatkozó irányadó jogszabályi rendelkezések ilyen kötelezettséget nem tartalmaznak. [44] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügy eldöntése szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a felperest a megjelenését követően munkafeladatokkal bízták meg. A felmondás indoka ugyanis nem a munkavégzésének kapcsán esetlegesen felmerült kifogás, hanem az igazolatlan távollét volt, így a perben nem volt relevanciája annak, hogy a munkavállaló miként végezte a munkáját. Záró rész [45] A fellebbezési eljárásban pernyertes alperes perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróság a perköltség tárgyában való határozathozatalt a Pp. 81.§-a alapján mellőzte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.203/2021/8 10 [46] A felperest munkavállalói költségkedvezmény illeti meg, így a bíróság a Pp. 102.§
(6)bekezdése alapján a fellebbezési illeték viseléséről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. [47] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 365.§
(2)bekezdése zárja ki. A bíróság az ítéletet a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- november
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró