46/2010. (IV. 22.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdem

(1)bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 422/

1. (X. 29.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kifogástevők
2. szeptember 28-án országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arról, hogy az Alkotmánybíróság előtti eljárásban az indítványozót megilleti a saját ügyének irataiba történő betekintés és a másolatkérés joga?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az OVBh. indokolása megállapította, hogy a kezdeményezés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
4. §

(1)bekezdésében megfogalmazott választópolgári egyértelműségi követelménynek, mivel nem állapítható meg, hogy a beadványozó mit ért a „saját ügy” fogalma alatt, tekintettel arra, hogy a beadványozó személyétől függetlenül az Alkotmánybíróság döntése – annak közhatalmi jellegéből következően – mindenkire nézve kötelező. Emellett az OVB indokolása szerint az alkotmánybírósági eljárások jogszabályok alkotmányosságának elbírálására irányulnak, és nem konkrét ügy elbírálásárára, ezért a saját ügy fogalma nem értelmezhető. A kifogástevők álláspontja szerint a kezdeményezés megfelel a jogszabályoknak, az aláírásgyűjtő ív hitelesíthető, ezért az OVB indoklása nem helytálló. A kifogástevők indokolása szerint saját ügy az, amelyet a beadványozó az Alkotmánybíróság előtt kezdeményez. Emellett a kifogástevők kifejtették, hogy a saját iratokba való betekintés az Alkotmány 2. §

(1)bekezdése tekintetében is alapvető jelentőségű, mivel a testület előtti ügyek elintézésének ellenőrzésére más állami szerv nem jogosult.

1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló
2. évi XXXII. törvény
3. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve.
4. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.
5. Az OVB határozatában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv.
6. §

(1)bekezdésében rögzített egyértelműség követelményének. [A népszavazási kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményének alkotmánybírósági értelmezése: 51/

1. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/
2. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/
3. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.; 112/
4. (XI. 20.) AB határozat, ABK
5. november, 1995, 1997.] Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában foglalt, a kérdés egyértelműségének hiányára vonatkozó indokolással egyetértve a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért a 422/
6. (X. 29.) OVB határozatot az abban foglalt indok helyességére tekintettel, azonos indok alapján helybenhagyta.
7. Az Alkotmánybíróság a Ve.
8. §-ában meghatározott hatáskörében eljárva – jogorvoslati fórumként – az OVB kifogással támadott határozatát vizsgálja felül. Mivel az Nsztv.
9. §

(1)bekezdése alapján az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya nem hitelesíthető, ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a kifogás további elemeit. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. április 19. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke