1336/B/2010. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

(1)–

(2)bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 44. §

(1)–

(2)bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében. A Vht. támadott rendelkezése szerint a végrehajtó szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Amennyiben ez csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti. Az indítványozó szerint e rendelkezés azért sérti a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. §

(1)bekezdés], mert ha a végrehajtó a „társasház lépcsőházának ajtaját zár eltávolításával felnyitja, majd zárat cserél”, akkor később az ehhez a zárhoz tartozó kulcsokat csak az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtag veheti át a rendőrkapitányságon. Amennyiben a „vétlen tulajdonosok és családtagjaik nem tudnak bejutni a lépcsőházba és ezen keresztül a saját lakásukba”, az a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése: „13. §

(1)A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”

1. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése: „
2. §

(1)A végrehajtó szükség esetén az adós lezárt la kását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni. A végrehajtó bármely más eljárási cselekmény lefolytatásánál is alkalmazhat tanút.

(2)Ha az ingatlan vagy a helyiség felnyitása csak a zár vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti.” Az Alkotmánybíróság beszerezte a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara véleményét. III. Az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság a 64/

1. (XII. 22.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmány
2. §-ával kapcsolatban a következőket állapította meg: az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. A tulajdonjog részjogosítványai – amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik – nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával; azaz sem a birtoklás, a használat, a rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával (ABH 1993, 373, 379–381.). Ezt erősítette meg az Alkotmánybíróság a 800/B/
3. AB határozatában, melyben kimondta: a tulajdonjog magánjogi korlátja nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, másrészt a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának nincs polgári jogi megfelelője (ABH 1996, 420, 421.) Az indítványozó által az indítványában bemutatott esetben ez azt jelenti, hogy önmagában a társasház lépcsőházi zárjának végrehajtó általi felnyitása és esetlegesen új zár felszerelése mint a tulajdon részjogosítványainak – a birtoklás és a használat – polgári jogi értelemben vett korlátozása nem eredményezi a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi értelemben használt – és az Abh.-ban bemutatott – fogalmának sérelmét. Az indítványozó érvelése tehát amiatt nem helytálló, mert a tulajdon részjogosítványainak polgári jogi értelmezését a tulajdonhoz való jog alkotmányos értelmezésével azonosítja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Budapest,
4. március
5. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke