1016/E/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

(1)bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványt visszautasítja. I.

1. Az indítványozó az ún. svájci alvószámlák ügyével kapcsolatosan fordult az Alkotmánybírósághoz. Ezen számlákra 1945 előtt zsidó származású személyek menekítették vagyonukat, többségük azonban a második világháború során eltűnt, meghalt. Az indítványozó örökösként próbálta számlával kapcsolatos igényét érvényesíteni. Az indítványozó 2005-ben az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséhez fordult, aki OBH 3129/
2. számú jelentésben megállapította, hogy „a svájci alvószámlák ügyének rendezése, e körben különösen a tulajdoni igények elbírálási feltételei – jogszabályi vagy bármely formában történő – meghatározásának, illetve a tulajdoni igények elbírálására vonatkozó érdemi döntések elmaradása” az Alkotmány
3. §-át és
4. §

(1)bekezdését sértik. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának egy másik, az OBH 2975/

1. számú jelentése a követelés jogalapja tekintetében a korábbi OBH álláspontot megerősítette. Az indítványozó igényének érvényesítésére – az OBH jelentések tartalmát is figyelembe véve – bírósághoz fordult. A bíróság az indítványozó keresetét jogerősen elutasította, álláspontja szerint államközi szerződés – jelen ügyben a Svájci Államszövetség és a Magyar Népköztársaság között
2. március 26-án kelt Megállapodás – magánfelek számára jogalapot nem képez. A fenti tényállást is figyelembe véve az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványaiban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az „OBH 3129/
3. ügyben”. Véleménye szerint az OBH jelentés alapján vizsgálandó az „
4. évi XX. tv.
5. §

(1)jogalkotói mulasztás”. Az indítványozó kifejtette, hogy a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegezéséről és következményeinek enyhítéséről szóló

1. évi XXV. törvény 1–
2. §-ai, a Párizsi Békeszerződésről szóló
3. évi XVIII. törvény
4. cikk
5. pontja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény
7. §

(1)bekezdései alapján „1973–

1. között az állam hallgatásával megakadályozta az öröklés rendjét”. Az indítványozó kérelmeihez több – az ügyével kapcsolatos – dokumentumot is mellékelt.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló
3. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
4. §

(2)bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Jelen ügyben az indítványozó által benyújtott határozott kérelem annak vizsgálatára irányul, hogy az OBH jelentések alapján fennáll-e mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés. Az Alkotmánybíróságnak azonban sem az Alkotmány, sem pedig az Abtv. alapján nincs hatásköre OBH jelentés alapján történő vizsgálatra. Az Abtv. jelölt 22. §

(2)bekezdése, valamint az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. §

(2)bekezdése alapján kialakult gyakorlat szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezései miért és mennyiben sérülnek (pl.: 440/

1. AB végzés, ABH 1993, 910–911.; 472/B/
2. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 574/B/
3. AB végzés, ABH 2001, 1658.). Az indítvány e feltételeknek sem felel meg. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság részben hatáskör hiánya [Ügyrend
4. § b) pontja], részben az indítvány hiányos volta [Ügyrend
5. § d) pontja] alapján az indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Budapest,
6. március
7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke