150/2011. (XII. 9.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére

(1)bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 130/

1. (VII. 26.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. Az OVB vitatott határozatában az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel: „Egyet ért e ön azzal, hogy a jövőben hazánkban a munkáltatók a túlórát szabadnapban adhatja ki bárkinek, és ne pénzben mutatkozzon fizetéskor?” Az OVBh. indokolása megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
3. §

(1)bekezdésében meghatározott egyértelműségi követelménynek. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés egyfajta közvélemény-kutatásra irányul, arra, hogy a beadványozó véleményével egyetértenek-e a választópolgárok, azonban nem állapítható meg belőle, hogy egy esetleges eredményes népszavazást követően a jogalkotó milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne köteles. Megállapította továbbá, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés megfogalmazása nem egyértelmű a választópolgárok számára sem, mivel a mondat egyes részei, kifejezései egymással nyelvtani és logikai összefüggésben nincsenek, ezáltal annak pontos tartalma sem állapítható meg. Mindezek alapján az OVB megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így az Nsztv. 10. §

1. c)pontja értelmében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. 2. Az OVBh. a Magyar Közlöny 2011. évi 88. számában 2011. július 26-án jelent meg, a kifogást 2011. július 28-án – határidőben – terjesztették elő. A kifogástevő – aki azonos a népszavazás kezdeményezőjével – álláspontja szerint a kérdés megfelel a népszavazási kezdeményezés követelményeinek, az mind a választópolgárok, mindpedig a jogalkotó számára egyértelmű, ezért az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra kötelezését kérte az Alkotmánybíróságtól. 3. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §
2. h)pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a kifogás alapján lefolytatott jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. §

(2)bekezdésének a)–c) pontjaiban, illetve 130. §

(1)bekezdésében foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/

1. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]
2. Az Alkotmánybíróság a határozattal szemben benyújtott kifogás érveit nem találta megalapozottnak. Az OVB a kifogásolt határozatban az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az Nsztv.
3. § c) pontjában foglaltak alapján jogszerűen tagadta meg, ezért az Alkotmánybíróság az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve, az indokok helyességére tekintettel a 130/
4. (VII. 26.) OVB határozatot helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest,
5. december
6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke