113/2011. (XII. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezde

(1)bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 90/

1. (VI. 24.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kezdeményező – aki azonos a kifogástevővel – országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondásának indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
3. §

(1)bekezdésében foglalt követelménynek. Határozatában utal rá, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. §

(3)bekezdése értelmében „[a] felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet”. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a hatályos jogi szabályozással megegyező szabályozás kialakítását célozza, és azt sugallja a választópolgárnak, hogy „igen” szavazatával a fennálló jogszabályi helyzet megváltoztatására szavaz, valójában azonban a mai jogi szabályozást erősítené meg, a „nem” válasz pedig értelmetlen lenne. Mindezekre tekintettel az OVB – hivatkozással az Nsztv. 10. § c) pontjára és 13. §

(1)bekezdésére – a kérdés hitelesítését megtagadta. A kifogástevő álláspontja szerint az OVBh. nem megalapozott, mert a kérdés mind a jogalkotói, mind a választópolgári egyértelműség kritériumának megfelel. Kifejti, hogy a választópolgári egyértelműségnek önmagában a kérdés tekintetében kell fennállnia, nem pedig a hatályos jogszabályokkal való összefüggésben; emellett a jogalkotói egyértelműség követelményeit is teljesíti a kérdés. Véleménye szerint az „igen” válaszok többsége esetén az Országgyűlést jogalkotási kötelezettség terheli, ha a munkáltatói rendes felmondás a fent említett indokok nélkül is közölhető, és az ezzel ellentétes jogalkotástól való tartózkodásra köteles, ha a felmondás indokai csak a fent megnevezett okok lehetnek. A kifogástevő mindezen indokok alapján az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az OVB kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny

1. évi
2. számában
3. június 24-én jelent meg, a kifogást
4. július 8-án – a törvényi határidőn belül – terjesztették elő az OVB-nél. II. A kifogás nem megalapozott.
5. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló
6. évi XXXII. törvény
7. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve.
8. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. [63/
9. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]
10. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv.
11. §

(1)bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért a 90/

1. (VI. 24.) OVB határozatot az abban foglalt indokok helyességére tekintettel, azonos indokok alapján helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest,
2. november
3. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke