286/B/2010. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány

(1)bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV törvény 78. §

(2)–

(3)bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésük megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

1. Az Alkotmánybírósághoz érkezett indítványában az indítványozó a Polgári Perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
3. §

(1)bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi IV törvény (a továbbiakban: Btk.)
2. §

(2)–

(3)bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését valamint nemzetközi szerződésbe ütközésük kimondását kezdeményezte. Az indítványozó állítása szerint a táma dott rendelkezések az Alkotmánynak a jogállamiság klauzuláját tartalmazó 2. §

(1)bekezdésébe, a nemzetközi jog és a belső jog összhangját biztosító 7. §

(1)bekezdésébe, illetve a tisztességes eljárás követelményét garantáló 57. §

(1)bekezdésébe ütköznek. Az Alkotmány 7. §

(1)bekezdésének felhívása mellett hivatkozott továbbá arra, hogy megjelölt szabályok sértik az

1. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában
2. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
3. cikkének
4. bekezdését. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Pp. és a Btk. vitatott normái fellazítják a perbeli bizonyítás rendjét, mert a szabad bizonyítás konstrukciója nem más, mint a bírói, ügyészi önkény és korrupció melegágya. Általánosságban kifogásolta továbbá, hogy az ítélkezési tevékenység része a bírónak biztosított „meggyőződés”.
5. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. 2.
6. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben pontosan meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Számos alkalommal kimondta, hogy az indítványnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróságról szóló
7. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
8. §

(2)bekezdésében meghatározott általános követelményeknek. Abban pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály – alkotmányossági szempontból – miért és mennyiben sérti). Határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására [összefoglalóan: pl. 31/

1. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.]. Az 1405/B/
2. AB határozatban összefoglalóan rámutatott arra is, hogy a jogszabályokat teljes egészükben, vagy általánosságban, jogintézmények lebontására átfogóan irányulóan támadó indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088). Az indítványok elbírálásakor töretlenül irányadó az az elv is, hogy „a vizsgálat tárgyát képező egyes rendelkezések alkotmányossága általában értékelhetetlen a jogszabály környezetéből, a szövegösszefüggésekből kiragadva. Az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésekbe helyezve érvényét vesztheti. [Így foglalt állást az Alkotmánybíróság a 16/
3. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.]” (914/B/ 2006 AB határozat, ABH 2007, 2067–2068.) 2.
4. Az indítványozó általánosságban azt kifogásolta, hogy a perjogok bizonyítási rendszere a szabad bizonyítás elvét követi, s hogy döntési folyamatnak eleme lehet – a jogszabályok alapján kialakult – ügyészi, bírói meggyőződés. A támadott rendelkezések és az Alkotmány megjelölt szakaszai közötti kapcsolatra vonatkozó okfejtést, alkotmányossági szempontú érvelést az indítvány nem tartalmaz. Mindemellett megállapítandó, hogy a Btk. támadott rendelkezései semmiféle, a bizonyítás menetére, a bizonyítás rendjére, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályt nem tartalmaznak; a törvénynek jelenleg nincs is ilyen paragrafusszám alatt hatályos rendelkezése. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/B/
5. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/
6. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az Abtv.
7. §

(3)bekezdése megállapítja továbbá azon lehetséges indítványozók körét, akik az Abtv.

1. §-a szerint valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik az itt felsoroltak közé, ilyen indítvány előterjesztésére tehát nem jogosult. A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/
2. (I. 12.) Tü. határozat (ABK
3. január, 3.)
4. § c) pontja és d) pontjának utolsó fordulata, illetve f) pontja alapján az indítványt visszautasította. Budapest,
5. április
6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke