1166/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

(2)és

(3)bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Bt.I.697/2005/

1. számú ítélete tekintetében benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban kezdeményezte a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
3. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.)
4. §

(2)és

(3)bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését, valamint a Magyar Köztársaság Legfel sőbb Bírósága Bt.I.697/2005/

1. számú ítéletével jogerősen lezárt büntető ügye felülvizsgálatát. Beadványában kifejtette, hogy a külföldön elkövetett bűncselekménye miatt kiszabott szabadságvesztés büntetése magyarországi végrehajtása során az eljáró Fővárosi Bíróság – és általánosságban a bírói gyakorlat – alkotmányellenesen értelmezi az Nbjt. támadott rendelkezéseit, amikor „nem teszi lehetővé a büntetés mértékének enyhítését oly módon, hogy a ténylegesen szabadságvesztésben töltött idő a lehető legnagyobb mértékben feleljen meg a külföldön kiszabott ítéletnek illetve a súlyosítási tilalom a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön”. Az alkotmányellenes jogalkalmazási gyakorlat nem lehet alkotmánybírósági vizsgálat tárgya, de álláspontja szerint azonban mint ún. élő jog vizsgálható. Az „Nbjt.
2. §

(2)és

(3)bekezdése hordozza az »alkotmányellenes sérelmet és jogszabálytartalmat«, azaz ezek a rendelkezések élnek a jogalkalmazási gyakorlatban alkotmányellenes tartalommal”. 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §

(1)bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. §

(2)bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az Abtv. 48. §-ának

(1)és

(2)bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni és az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kifogásolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be [23/

1. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361–362.; 23/
2. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.; 41/
3. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 310.]. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv.
4. §

(1)és

(2)bekezdése fentiekben ismertetett követelményeinek. Az indítványozó ügyében a Fővárosi Bíróság

1. január 8-án 9.B.849/2003/
2. számú végzésével döntött a külföldi bíróság által kiszabott büntetés 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésként való átvételéről. E végzés ellen az indítványozó fellebbezéssel élt. A Fővárosi Bíróság másodfokon
3. február 14-én 25.Bf.5495/2004/
4. számú végzésével az első fokon hozott határozatot helyben hagyta. Az indítványozó felülvizsgálati indítvánnyal fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyet a Legfelsőbb Bíróság eljárásjogi okból törvényben kizártnak talált és
5. február 18-án Bfv.I.109/2005/
6. számú végzésével elutasított. Ezt követően a legfőbb ügyész jogorvoslatot jelentett be. A Leg felsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott, Bt.I.697/2005/
7. számú ítéletében
8. október 25-én megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság végzéseinek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát megállapító rendelkezései törvénysértőek voltak, azokat hatályon kívül helyezte és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtön fokozatban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság döntéseiben foglalt „álláspont helytelen jogértelmezés miatt téves” volt. Mivel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság döntései ebben az ügyben az alkotmányjogi panasz szempontjából nem vehetők figyelembe, ekként a
9. december 19-én beérkezett alkotmányjogi panasz – a Legfelsőbb Bíróság
10. február 18-án kelt végzésére is tekintettel – nyilvánvalóan elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/
11. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK
12. január, 3.)
13. § e) pontja alapján visszautasította. Budapest,
14. szeptember
15. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke